A vadászidény egész évben tart, és a célpontok száma növekszik.
Körbejárom a házunk táját: a szövegben szereplő linkek 99%-a is a házon belül marad (Index, blogok, blogbejegyzések), avagy majdnem minden, amit tudni sem akartál a Blog.hu-ról, a szerkesztőkről és a bloggerekről.
Mottó 1: Evakuációkkal nem lehet háborút nyerni. (Winston Churchill, a dunkerque-i csodának nevezett kimenekítési akció után)
Mottó 2.: A háború a politika folytatása, más eszközökkel. (Carl von Clausewitz)
Mottó 3.: Mi van, hippi? Nem tetszik a rendszer? (Presser Gábor, Kék likőr, kihagyhatatlan)
Mottó 4.: Vae victis! (Brennus, az öntelt gall, aki túllőtt a célon, de ezzel a mondatával ércnél maradandóbbat alkotott a nemzetközi pályán)
Mottó 5.: De sikerült? ( az ember, aki ezzel a visszakérdezéssel ércnél maradandóbbat alkotott a hazai pályán)
♦
1.
Magyarországon a politikai kommunikációban 10 éve folyamatosan háborús retorikát használnak. Ez mostanra a közbeszéd egyetlen elfogadott(?), de mindenesetre leggyakoribb formája lett, és a társadalom minden szintjét átitatta. Szüntelenül külső és belső ellenségek fenyegetik a puszta létünket, és itt egy nemzet vívja hősi küzdelmét a libernyák-brüsszeli-sorosista háttérhatalmak ellen, plusz covid. A lövészárok túloldaláról ez egy szabadságharc, az európaiság, a liberalizmus, a szociálisan érzékeny eszmeiség és a jogállam zászlóvivőinek nemes küzdelme egy fasiszta, autoriter maffiaállam ellen, plusz covid. Miközben a politikai pártok mindegyike a gyűlölet és a kettős mérce pallosát forgatva az EUfória és az EUfóbia között lökdösi a népet, két marokkal ragadjuk ki fel a részünket a közösből.
Olyan háború ez, ahol nagyon kell vigyázni arra, hogy nehogy az ellenségünk halálos sebet kapjon, mert akkor Magyarország azonnal megy a levesbe, és a háborús retorikát felváltja itthon a konkrét harci zaj.
Mégis sokan álmodnak ebben az országban arról, hogy ömlik az utcákon a pártos honfivér. Mindegy kié, csak ömöljön végre. A vírushelyzettel megkoronázott mindennapjaink feszültsége sem igazán segíti ennek az igénynek az csillapítását: csak egy ürügy kell, és Magyarország úgy robban fel, mint egy túlhevített atomreaktor.
2.
Egy háborúban minden és mindenki célpont. Ha győzni akarsz, minden eszközt bevetve ott ütöd a túloldal csapatait ahol éred és/vagy ahol a legjobban fáj neki.
A politikai harcmezőn ez országtól függően változó mértékű és erejű lehet: többnyire hatásköri területfoglalást (pl. önkormányzatok jogköreinek elvonása, intézményeinek lenyúlása és a helyi hatalom kiüresítése) kiszorítást, (pl vállalkozói körből vagy közbeszerzésekből) emberi ellehetetlenítést, kommunikációs lejárató hadviselést, anyagi források megvonását, hatósági zaklatást, törvényi béklyókat, ellenséges felvásárlást (pl. szerintem az ellenzéki pártok prominens szereplőinek egy része konkrétan a fidesz fizetési listáján van), vagyis az ellenfél anyagi, szellemi, lelki, erkölcsi, morális erejének a megtörését jelenti, amíg az be nem hódol, vagy el nem hagyja az országot/nem húzódik vissza a közéleti szerepvállalástól/nem hagy fel az küzdelemmel, akár hivatásos pártpolitikusról vagy aktív civilről, civil szerveződésről van szó. A jó végeredmény az ellenfél apátiával terhelt befelé fordulásától az öngyilkosságáig tart, de e két végpont között bármi jó, amíg kussol.
Mindemellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy erődemonstráció eszközével nem csak az ellenfél, hanem a saját csapatok, a szövetségesek és a támogatók felé is élni kell. Tudni kell, hol a helyük, meddig mehetnek el és mit várnak el tőlük a támogatásért cserébe: lojalitásuk fenntartását a tökük harapófogóba szorításával lehet a legkönnyebben elérni. Arra azért vigyázni kell, még egy falu esetében is, hogy a brennusi arrogancia ne üssön vissza, mert hiába vetették be a Fiúk a helyi politikatörténet legundorítóbb kampányát, irgalmatlanul nagy lett a végén a pofára esés.
3.
Hadszíntér tehát sokféle van, és egyelőre nem mindegyiken ennyire végzetes a harc jellege és kimenetele (bár ahogy mondtam, ez sokszor csak nézőpont és ország kérdése.)
Hála Európa pislákoló fényt adó őrlángjának, pl. a közéleti hadszíntér hazai frontjain egyelőre még nem vetnek be lőfegyverrel vagy novicsokkal felszerelt állami bérgyilkosokat a politikai ellenfelek és a rendszerkritikus civil bloggerek ellen, bár igény az volna rá, ez tagadhatatlan. Ennek bizonyításához elegendő egy átlagos, ám zsigeri kérdéseket érintő politikai facebook posztból vagy a Blog.hu kommentszekciójából szemezgetni.
4.
A Blog.hu közéleti blogjai: harcmezők.
5.
1. Látványos eredményekkel teli, sikeres építkezés. forrás: Inda.hu/Inda-Labs Zrt.
Ez az idővonal grafika a 2005-ös indulástól 2015-ig ábrázolja a Blog.hu legfontosabb adatait és eseményeit. A legfrissebb, 2020 szeptemberi információk szerint (köszönöm a Blog.hu supportnak a segítséget) megközelítőleg 9244 aktív szerzője van a platformnak és 9658 aktív blog fut rajta, naponta 768 poszt és 1747 komment születik. A Blog.hu indulása óta nagyjából 7 millió blogposzt született.
2011-ben a CEMP, az akkori tulajdonos-médiacsoport (2018-ban adták el az új tulajnak) már a legnagyobb hazai blogszolgáltatóként nevezte meg a Blog.hu-t, amely több mint 17.000 aktív felhasználóval rendelkezett (tehát olyannal, aki a vizsgált időszakban, az elmúlt 90 napban legalább egy posztot írt) és ahol a bloggerek naponta átlagosan 2.300 bejegyzést írtak, melyekhez az olvasók naponta átlagosan 12.400 kommentet fűznek...amennyiben a nagy különbség a bejegyzések valamint a kommentek számában az előző adatokhoz képest nem egy elírásból származnak. A Blog.hu 100.000-nél is több blogját 28 kategóriába sorolták akkoriban, melyek közül a legnagyobbak a szórakozás, a politika, a film, illetve a design&kreatív. Ebben ma sincs változás. Ami viszont döntő fontosságú: blogot indítani és összerakni a profi sablonok segítségével nagyjából 5 perc, de aktívan blogolni az egy másik kategória. A Blog.hu aktív, szorgalmas, rendszeresen posztoló...és persze címlapos húzóneveinek köszönhető a platform a jó helyezése a leglátogatottabb weboldalak között.
2.-3. 2014 és 2018. Nincsen toplista a Blog.hu nélkül már 10 éve. Forrás: Ite.hu
6.
4. Az Indexes kapcsolat. Útvonalak a Blog.hu blogjain keresztül. Honnan hová? forrás: SimilarWeb
Az Index és a Blog.hu ma már egy külön cég, de olyan szimbiózisban működnek 15 éve, hogy a szerkesztőségeik különállása és önálló jogi státuszának beleverése az olvasók fejébe egyáltalán nem sikerül. Hiába lett pl. Index2-ből Blog.hu címlap! a hátsó oldal neve, hogy megkülönböztessék egymástól a két szerkesztőséget, és hiába masszírozták át többször a tulajdonosi jogköröket, ez nagyjából nem érdekli a mezei olvasót és a mezei bloggerek többségét sem, amíg a rendszer elfogadható módon működik technikai és erkölcsi értelemben is.
7.
5. Volt egy kis reccs, amikor a covid és politika belerondított a ventillátorba, de ez sem veszélyezteti a Blog.hu első helyét. A bloggereknek is van abban felelőssége, munkája, hogy ez így maradjon. forrás: SimilarWeb
Az, hogy a járvány és az Index szerkesztőségben zajló, nemzetközi visszhangot kapott hatalmi átrendeződés a Blog.hu-nál is érezteti majd/éreztette a negatív hatását, egyesek szerint várható volt: én nem tudom miért lenne ez törvényszerű. A bloggertárs például egyetlen járványszerűen terjesztett posztjával berántott közel egymillió olvasót, és a siker nem maradt el a későbbiekben sem, amikor a témán lovagolt, és az Index-balhé is bőven szította a politikai bloggerek kemencéjében a tüzet, rogyásig tolták a posztokat. Ha a másik bloggertársnak igaza van, ez a kis hullámvölgy belefér a partiba, ráadásul a bloggerek szempontjából a már korábban kialakult állapotokhoz képest nem történt semmiféle újabb elmozdulás mélyebb, kedvezőtlenebb irányba, mert a Blog.hu blogjaira most is az Index címoldaláról érkezik az olvasók elsöprő többsége, címlap esetén gyakorlatilag a 90%-a.
8.
A bloggerek három különböző oldalon kaphatnak címlapot:
- Az Index címoldalán található blogketrecben: ez a legnagyobb látogatottságot garantáló kiemelés.
- A Blog.hu címlap!-on(régen I2, avagy Index2), a leggazdagabb merítés "a népi internet legjavából"
- A közéleti blogválogatásban (ez a párhuzamos valóság öble, amióta a blogketrecben radikálisan szűkítették a közéleti blogok számát a korábbi évek gyakorlatához képest.)
Korábban a bloggereknek kellett ajánlani saját magukat a rendszeren keresztül a szerkesztők felé, ha címlapra vágytak, de ma már minden frissen felkerülő posztot automatikusan látnak, a bloggerekre csak a kedvcsináló marad, hogy egyszerűsítsék a szerkesztők életét az ítélethozatalkor. (cím, 120 karakterből álló témaleírás, egy kísérő fotó, ha van) A facebook megosztások persze mindig segítenek: ha nincs címlapon a poszt, akkor pláne.
9.
6. A Blogketrec.
A szerkesztők nagy kedvenceinek és a bloggerek diadalának a csúcs helye. Ha egy poszt nem kap címlapot sehol, az sem a világ vége, mert felnőtt emberek vagyunk, de az a blogger, aki azt állítja, hogy nem önti el büszkeség, ha a posztja egyenesen a blogketrecbe kerül, az hazudik. Ezt a helyet ki kell érdemelni, ide kerülnek a szerencsés kevesek a hátsó sorból és a legjobbak legjobbjainak legjobb posztjai, vagy azok, akik a legtöbbet hozzák a konyhára: jó esetben ez a kettő egybe esik. Aki mondjuk szárnyalni akar, remeg a sikerért és az olvasók tömegeiért, annak ez kell: a blogketrec, az Index.hu címoldalának közepén. De ez valóban kíméletlen ketrecharc. Sok a blogger, és itt kevés a hely. Általában egy órán keresztül minden felrakott poszt futhat, aztán tovább, ha beindul a verkli, és ha kimagaslóan jól teljesít a kattintásokban, akár napokig is találkozhat itt a blogposzttal az olvasó. De időnként a szerkesztők is tévednek: aki a felrakást követő záros határidőn nem hozza a kívánt, elvárt minimumot, annak a posztját azonnal kivágják a ketrecből, akkor is, ha egyébként nagyon népszerű a blogger. A Blog.hu legkomolyabb versenyzőivel is megtörtént már ez, láttam, nem egyszer. Innen fent és jobbra kattintva van a Blog.hu Címlap! és balra lent a Közéleti blogválogatás.
10.
7. Ilyen ma: a Blog.hu Címlap!, a személyes kedvencem.
Általában 65-70 blog kap helyet, minden létező témában, a filmektől a hadászatig, a barkácsolástól a kertekig, a lélektantól a főzésig, a történelemtől az útinaplókig, a számítógépes játékok bemutatásától az autókig, a lokális ügyektől az egészségig...az egyes blogposztok az új frissítésekkel, a új blogok beemelésével kerülnek egyre lejjebb, majd kerülnek ki végleg az oldalról, de ennek időtartam nagyon változó lehet, szezonális értelemben is. Nyáron, a főszezonban kicsit lustábbak a bloggerek, akkor több ideig maradhat egy-egy poszt, nagyobb pörgésnél viszont gyorsabban változik az oldal képe. Általában azért 3-4 nap alatt lepörög egy turnus, de nekem is volt itt kint olyan posztom, ami öt napig futott. Ami nagyon szimpatikussá teszi az oldalt, hogy itt nincs szerkesztői szigor: aki felkerül, azt békén hagyják, hadd gyűjtse a kattintásokat, amíg van a posztban erő. 159 posztot írtam 2015 októbere óta (bőven nem ajánlottam be mindegyiket, amíg az a rendszer élt, elég jól fel tudom mérni, mi az, ami érdeklődésre tarthat számot szélesebb körben is, és nem csak nagykovácsiaknak, és van egy csomó írásom, ami csak kiegészítő/kisérőposzt egy másik témához) és ebből 69 kapott Index/blog.hu címlapot: blogketrecben csak 12 (a többsége országos politika, amit, ha csak lehet, kerülök) a többi a Címlap!-on járta meg a maga útját. Az én blogom erősen a Blog.hu legszélén, tehát a külső körben mozog, nagyon lokális témákkal foglalkozik és olykor az olvasói oldalról is erős elszántságot igényel a befogadása, ezért alapvetően a Címlap! a terepe...már amikor összejön, persze.
11.
Az Indexes szoros emberfogásnak és az új fajta címlapszerkesztési gyakorlatnak az egyik legnagyobb nyertese pl. a szerkesztők új kedvence, egy vadonatúj honlap/blog, Az Én kutyám, ami folyamatosan a címlapon van, és mostanra az 5. pozíciót vívta ki magának a Blog.hu-ról kifutó keresések között (4. kép), gyakorlatilag az index nyakára hágva a desztinációkban (mindig több különböző posztja/cikke is fut párhuzamosan, e sorok írásakor például összesen hat, amelyek megtalálhatóak a blogketrecben, a Dívány cikkei között, és Blog.hu Címlap!-on is) Az ilyen válogatás egyébként rutinnak, bevett gyakorlatnak számít: a szerkesztők csokorban tálalják az általuk kedvelt bloggerek posztjait, és a közéleti blogválogatásban egy-egy adott blognak egyszerre akár öt-hat-nyolc(!) posztja is kiemelést szokott kapni, Ettől persze még a hátsó oldal látogatóvonzó erejét össze sem lehet hasonlítani a blogketreces kiemeléssel, de talán éppen a tömeges terítéssel próbálják ellensúlyozni ezt a hátrányt. Íme, két kiragadott példa:
8. Képernyőfotó az Index hátsó oldal/ Fórum/Blog.hu közéleti válogatásról, 2020 szeptember 14.-én. Az Inda-Labs Zrt. által működtetett teljes portfólióban az Index Fórum (legalul) ősidők óta működik, és önmagában is brutális forgalmat generál...állandóan pörögnek a kommentek, szinte minden témában. Ebbe az Inda portfólióba tartozik még az Indafoto, az Indafilm, az Indavideo, és a Blog.hu.
9. Képernyőfotó az Index hátsó oldalának közéleti válogatásról, 2020 szeptember 21.-én.
Szeptember 14.-én hat darab Médianapló, három A város mindenkié, és négy A szavazatok erejével poszt, de a Bekiáltásnak is jutott kettő kiemelés. A szeptember 21.-i is hasonló metódus alapján épül fel, csak a számok /blogok változnak. Februárban volt olyan nap, hogy a Médianaplónak 8 posztja volt fent egyszerre. Ilyen képernyőfotóból több tucatnyi van nekem hónapokra(évekre) visszamenőleg és ezek alapján nagyon jól feltérképezhető, hogy melyik blogok táboroznak a szerkesztők tüzénél. A Danube Institute, a Szólj be a papnak, A Levegő Munkacsopoort blogja vagy Hunvald blog is nagy favorit (ez utóbbi is simán kap egyszerre négy-hat kiemelést is olykor), de az abszolút meglepetés a Blog.hu egyik legismertebb figurájának, szófia és Putyin magyar hangjának a monomániásan liberálisozó, NER kompatibilis Bircahang blogja, ami a korábbi Blog.hu és a mostani Index rendszerváltással végre végleg révbe ért, hogy az "e" betűs költészetnek is adjak valamit. Olykor három posztja is hátsó címoldalra kerül egyszerre, ami meglehetősen furán néz ki az intellektuális színvonal összehasonlításának vonatkozásában az olyan politikai blogok mellett, mint pl. a 1000 leütés, az Elegem van! vagy az Örülünk, Vincent? bármelyik posztja. Egyébként e három utóbbi is gyakran szerepel egyszerre több poszttal narancsszínű kiemeléses sávban: ez a sáv a keményebb hangvételű, kattintásvonzó és fősodorhoz tartozó bloggereknek van fenntartva. Mindenesetre a Blog.hu szerkesztői vastagon beleálltak a műsorba a válogatásaikkal: még mindig bőven többségben vannak a rendszerkritikus politikai blogok, de azért már beköszöntött némi finomhangolás az egyhangúság lazítására....már csak több jobboldali/konzervatív, nota bene! rendszerbarát és címlapérzékeny politikai bloggerre lenne szükség a tökéletes egyensúly és véleménypluralizmus kialakításához. Ilyen azonban alig akad a Blog.hu-n. Régebben volt néhány. Érdekes eszmefuttatás lenne megkeresni a választ, hogy vajon miért nincs. Itt van egy remek lehetőség a konzervatív gondolkodók/tutimondók előtt, hogy a leglátogatottabb blogplatformon, ezernyi posztban védjék a Viktor mundérjának becsületét, de nem élnek vele.
12.
10. CEMP grafika, 2011.
A blog: rétegműfaj. Zömében egy adott, viszonylag jól feltérképezhető és beazonosítható kulturális közegből kerülnek ki a bloggerek és az olvasóik többsége is: korcsoport, társadalmi státusz, iskolázottság, vásárlóerő vonatkozásában is pontosan belőtték ezt korábban. Mivel a Blog.hu az egyik leglátogatottabb hazai oldalként, folyamatosan ott van az első 10-ben, ennek a következményeit nem lehet lebecsülni: a politikai szférában is számoltak és számolnak vele. Főleg leszámolnak, ha van rá mód. Biztosra vehető, hogy pl. van átjárás a bombázó amerikai színésznőkről írt blogposztok olvasótábora és a politikai bloggerek olvasótábora között is, de a témáik társadalomra gyakorolt hatása természetesen nem ugyanaz. A szívdöglesztő nők ugyan valószínűleg összehasonlíthatatlanul több kattintást (és pénzt) hoznak a Blog.hu konyhájára (és ezáltal közvetve az indexnek is, bár a látogatottságot mérő honlapok nem adják össze a hírportálra és a Blog.Hu-ra érkező kattintásokat), de a politikusokat a polbloggerek tevékenysége jobban aggasztja, mint az, hogy mennyien verik a...nyálukat Scarlett Johanssonra, Kelly Brookra vagy Christina Hendricksre.
13.
11. CEMP grafika, 2011. A Blog.hu blogjainak kategorizálása témák és hirdetési besorolás szerint (az akkori hirdetésárakat levágtam róla).
Magyarországon a Blog.hu platformja a hazai bloggerközösség zászlóshajója. Pénzügyi értelemben is nyilván jó üzlet, és az Index hírportállal való összefonódása, majd kölcsönösen előnyös együttműködése kihagyhatatlan része a magyar sajtótörténet nagy fejezeteinek. A Blog.hu egy olyan vélemény- és információs felület, ahol rövid idő alatt bárki, akár profi újságírókat és szerkesztőségeket is sokszorosan lealázó népszerűségre tehet szert, óriási követői táborral és milliós oldalletöltésekkel, a világ minden tájáról csábítva látogatókat, ahol magyarok vagy magyarul is beszélő olvasók élnek...akár a Csendes-óceán szigetvilágból is, ahogy a Blog.hu egyik Nagy Öregjének sikerült. Egy bizonyos pontig valóban csak a blogger kreativitásán, szellemi erején, íráskészségén, tudásán és odaadásán múlik, hogy milyen magasra jut el ezen az úton.
14.
De azért az sem árt, ha a blog gyakran kap címlapot, valahol a három oldal közül, de leginkább a blogketrecben.
A Blog.hu szerkesztőinek (2011-ben négy fő csinálta) ahogy látható megvannak a maguk kedvencei és kiemeltjei, és ezek -értelemszerűen, vagy remélhetőleg az esetek megnyerő többségében- fedésben vannak az olvasókéval. Van egy belső statisztikám, -de nyilván csak nagyon közelítő jellegű- amelyet a blogketrec/ a közéleti blogválogatás/ és a Blog.hu címlap! alapján készítettem: úgy számoltam, hogy kb. 150 olyan blog van, amelyik fix darabnak, tehát viszonylag rendszeresen futtatott blognak számít. (ez a szám nyilván nem állandó, és a blogok is cserélődnek, változnak, én most főleg az utóbbi 2-5 évre gondolok) Ezek némelyike a tematika szerint szinte csak a közéleti blogok hátsó oldalán, vagy szinte csak az Blog.hu címlap!-on találhatók meg, illetve szinte csak a blogketrecben ütnek tanyát. Természetesen a szerkesztőség blogválogatása jóval szélesebb, de ennyien foglalnak helyet a törzsasztalnál, akiknek nagyon jó esélye van a címlapra, valahol a 3 lehetőség közül…nem pénzügyi ellentételezés miatt, hanem a szerkesztők elismerése okán. Ezen a 150-en belül van kb. 30 olyan, ami nélkül talán nem is fut soha egyetlen oldal sem: mindegyik címlapnak/oldalnak megvannak a maga fix darabjai, ezeket napról-napra, vagy nagyon sűrűn megtalálni a válogatásokban.
15.
A Blog.hu szerkesztőségének döntése tehát elengedhetetlen feltételét jelenti a szélesebb körű sikernek: ennek nyomán kerülhet Index/Blog.hu címlapra a poszt. Címlapon persze megjelenhet valaki úgy is, hogy megvásárolja a kiemelést, de a többség saját jogon, az asztalra lerakott tartalom miatt kerül be a válogatásba. Bár részletes útmutató szól arról, hogy milyen feltételelek teljesülése mellett van jó esélye egy bloggernek címlapra kerülni, valójában érzékeny és nehéz téma a szerkesztők jóindulatának elnyerése: változnak az idők és változnak a kiemelés szempontjai is. Blogok, amelyek egykor uralták a blogketrecet, ma már közelébe sem jutnak a kiemelésnek, mások -ahogy látható fentebb- a teljes mellőzöttségből vagy az ismeretlenségből törnek az élre, és állandó szereplői lesznek a blogválogatásnak. A bloggerek ezernyi témában lökik az igét, amelyeknek még a kategorizálása sem annyira egyszerű az átfedések miatt. Az viszont tény, hogy a Blog.hu közéleti és társadalmi civil kontrollban való szerepe nagyon gyorsan megkerülhetetlen tényező lett: politikai bloggerei a kezdetektől fogva rendszerfüggetlenül alágyújtottak számtalan helyi kiskirálynak és minden regnáló központi hatalomnak, pártnak...és persze a képviselőiknek.
Olyasmi volt ez, ami sokaknak felkeltette az érdeklődését és kiváltotta a dühét is. A bloggerek vagy a kommentelők bíróságra citálása is előfordul néha (2010 előtt is!) de nem egyszer kiderült, hogy az eljárásnak mindössze az az egyik kevéssé burkolt célja, hogy a nick mögött álló bloggerhez/kommentelőhöz nevet, lakcímet, arcot társíthassanak a helyi/központi hatalom emberei. Talán azért, hogy hasznos listákat rakjanak össze ezekből a nevekből a pártközpontokban, amelyeket bármikor elő lehet venni, ha eljönnek a zord idők.
A magyar, az nagyon jól ért ebből, ismeri ezt, visszaköszönnek az életélményei és a tanulmányai, és éppen ez az egyik oka, hogy az olvasóknak csak egy kisebb része kommentel, vagy inkább olyan kommentlehetőséget/kommentszekciókat választ, ahol az adatai a jogi/adatvédelmi védőháló miatt nem érhető el egy hazai (bármilyen) politikus számára.
És nincs garancia semmire: a blogger, akinek a posztjai tegnap még segítettek egy regnáló politikai hatalom amortizálásában és megbuktatásában, az új hatalom szemében azonnal ellenség lehet, amennyiben továbbra is folytatja a rendszerkritikus tevékenységét és a hatalom bírálatát. Vannak erre példák.
16.
A Blog.hu rendszerében kétféle módon lehet a posztok alatt kommentelni. Facebookos belépővel vagy Indapassal.(Indamédiás jelszóval) Ez utóbbi kreálásához egy érvényes e-mail cím, egy tetszőleges név, egy tetszőleges jelszó és 10 másodpercnyi időráfordítás szükséges, és ezzel a passzussal nem csak az Inda összes szolgáltatása nyílik meg bárki előtt (Blog.hu, Indafoto, Indavideo stb.) hanem máris írhat az összes blogposztra, ahol ezt az opciót a blogger megnyitja a kommentelők előtt. Nem mindegyik nyitja meg.
Azért nem, mert az Indapass -hasonlóan sok más chat vagy fórumlehetőséghez, pl. a disqushoz -lehetővé teszi a névtelen, rejtett, anonim kommentelést, ami az internet hajnalától kezdve beszédtémája és vizsgálati tárgya mindenkinek, aki szeret elmerülni a jog és a lélektan tengerében.
Normális esetben egy normális ember a szövegre és a tartalomra figyel, nem pedig arra, aki mondja: a névtelenség tehát nem negligálja pl. egy helytálló megjegyzés érvényességét, igazát, hitelességét és józan tartalmát, ahogy 2x2=4, még akkor is ha Gyurcsány Ferenc mondja.
A névtelen kommentelés azonban, amennyiben rosszindulat működteti: a virtuális atomháború maga, a kommentszekció pestise. Az ilyen tipusú névtelen kommentelés a megveszekedett tébolynak, a korlátlan gyűlöletnek, a levedlett gátlásoknak, a gyilkos indulatnak, a zsigeri vérszomjnak, a politikai/ideológiai/vallási fanatikusoknak nyit végtelen teret, amit tetéz a súlyos személyiségtorzulásban szenvedők, a konkrét elmebetegek(!) és a minden párbeszédet szétzúzó trollok floodolása és spammelése. A Blog.hu kommentszekciójában úgy nyüzsögnek ezek, mint döglegyek a bomló húson.
A facebooktól -ahol elvileg ugye mindenki a valódi, személyes profiljáról ír, kommentel- azt várták a szakértők, hogy majd csillapítja a kedélyeket, és a tudalatti éjsötétjéből előhozza a fényre az Embert. Nem ez történt. A társadalomkutatók és pszichológusok is döbbenten tapasztalták, hogy az archoz/névhez köthető facebook megnyilvánulások nemhogy csillapították, hanem inkább fokozták a gyűlölet lángjait a kommentszekciókban, és a kommentelők semmiféle visszafogottságot nem tanúsítottak és tanúsítanak a virtuális csörtéik során.
Tudni kell: a kommenteket az adott blogger kezeli. Hogy mi marad fenn és mi tűnik el, arról ő dönt, és senki más, ez az ő terepe és felelőssége. Ez a figyelmeztetés minden blogposzt alján ott virít, ahol kommentelni lehet.
"A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez."
17.
Gyakran mondják az okosok: ne írj és ne olvass kommenteket, mert felesleges és csak ideges leszel. Érdekes módon, amikor ugyanezek az okosok a társadalmi párbeszéd hiányát emlegetik a szekértáborok között, vagy a fake newsnak nevezik a másik oldal/bármiben ellenvéleményt megfogalmazó másik oldal híveit, akkor azért elvárják, hogy odafigyeljenek rájuk...pedig egy vélemény cikk pl. az Indexen, HVG-n, 444-en, Origón, Válasz Online-on ugyanúgy komment, csak egy szerkesztőségi rendszer áll az úságíró, rosszabb esetben a propagandista mögött. De ez még nem lesz garancia a minőségi teljesítményre. Sőt. A lövészárkokkal szabdalt magyar közéletben gyakorlatilag nincs átjárás, csak fogvicsor van, meg ideológiai elkötelezettség, így a lerakott írásművek a legritkább esetben képviselnek tárgyilagos, hűvös, józan, mértéktartó és elfogulatlan hozzáállást: nem sokban különböznek a névtelenség mögé bújó felhasználók köpködő kommentjeitől, csak legfeljebb ízlésesebb a tálalásuk a szerkesztőségi, laptulajdonosi kontroll, no meg a médiatörvényben rögzített szankciók miatt.
A kommentelők az online média, a bloggerlét, és mindenekelőtt a demokrácia részei. De nem mindenütt szeretik őket, és sokszor okkal, ez igaz. A bloggerek a szellemi műhelyük tisztán tartására az alábbi lehetőségek közül választhatnak.
- Eleve úgy kezdenek bele a blogírásba, hogy nem teszik lehetővé a kommentelést: letiltanak minden kapcsológombot erre a posztok alatt, a facebookot és az indapasst is. (pl. a Danube Institute)
- Kizárólag a facebookos kommentelés lehetőségét adják meg az olvasóknak, hátha mégsem lesz balhé, illetve ezzel kiküszöbölik legalább a konfliktus esélyének az 50%-át, technikai értelemben. (pl. Magyar ügyvéd)
- Előmoderációt alkalmaznak: ez azt jelenti, hogy a beírt komment (tehát a névtelen, indapasszos) csak akkor jelenhet meg, ha a blogger előzőleg átolvasta a saját, csak általa látható szerkesztői/admin felületén és beengedi/jóváhagyja azt. (pl. Mentális deficit)
- Állandóan, folyamatosan őrt állnak, sűrűn ellenőrzik a kommentszekcióban zajló eseményeket. Szabadon megjelenhet minden komment és csak utólag takarítanak közöttük: kimoderálják a kommenteket, és hosszabb-rövidebb időre vagy örökre kitiltják az adott kommentelőt. (pl. Örülünk, Vincent?, Nemgogol)
18.
És vannak bloggerek, akik szinte ritkán, vagy egyáltalán nem takarítják a komment mezőt és/vagy nem is tiltják le a kommentszekció egyik belépési formáját sem. Ilyen például a Szeka, vagyis a Szegedi kattintós vagy B1 Blogcsalád és az Elegem van! blog...persze több is van. A Szeka ebből a szempontból -és a jelen blogposzt témája miatt is- a probléma egyik állatorvosi lova. Valamilyen, előttem rejtélyes oknál fogva az Elegem van!-ra nem mernek nagyon rátelepedni a trollok, ott emiatt alkalmanként kifejezetten sok és értelmes komment szokott születni, a B1-es bloggertársak pedig, akiknek a blogján állandóan véres hirig zajlik, időnként azért kihajítják onnan a nettó elmebetegeket, viszont a Szeka adminjai egy egészen más útját választották az érvényesülésnek a blogszférában.
Szabadjára engedik az őrületet a kommentszekcióban. Mindig. Garmadával sorolhatnám a posztokat.
Példaként a fentebb linkelt, konkrét blogposztnál megfelelőbbre nincs szükség. Amikor abbahagytam a számolást, a blogposzt alatti 585 kommentből 414 egyetlen emberé volt, és ezek mindegyike 4-5 kommentnek a floodolása, vagyis változtatás nélküli ismétlése. Azóta 832 komment született, de ebből ∼600 ugyanazé még mindig, és ugyanazok a kommentek. Ez a legújabb: jelen állás szerint 15.000 kattintást vonzott be a poszt, és 339 komment van rajta...ami csak statisztikai értelemben jelent jó számokat. A 339 kommentből ∼250 ugyanannak az embernek a floodolásra használt 4-5 kommentjéből áll.
A Szeka egy igen népszerű, kifejezetten ellenzéki hangvételű, -és sokszor abszurditásig orbánfóbiás, mert nem tud a Mester olyat mondani vagy tenni, amibe ne kötnének bele, ha köszön, az se jó- kezdetektől fogva kiemelt helyű, tehát minden Blog.hu-n és Indexen belüli hatalmi játszmát túlélő blog, amelynek szinte bérelt helye van a blogketrecben, és ami mindig korrekten hozza a kötelező látogatottságot és kattintásszámot. Van amikor okkal és van amikor ok nélkül: a blogposztok minősége erősen hullámzó, ahogy az minden blogger esetében is így van, de a polblogok sorában a Szeka egy igen nagy tűzerejű cirkáló, az olvasók is kedvelik, és biztosan lehet rá számítani a nyári uborkaszezonban is.
A Blog.hu (pontosabban az Inda) egy üzleti vállalkozás, nem egy jótékonysági intézmény, és meg kell őriznie az első helyét a médiavilágnak ebben a mezőnyében, hogy jó áron értékesíthesse a reklámhelyeket. Ehhez olvasók, látogatók kellenek: a Szekára lehet számítani. A cég sok lábon áll, és a Szeka csak az egyik láb ebben, de számít ő is.
Ami azonban nem látszik a számok mögött, hogy a Szeka látogatottsága olykor egy rendkívül durva, nyelvezetében is szélsőséges flood és spamtevékenység eredménye. Provokációra gyűl az éji vad. A bloggertársak beáldozzák a kommentszekciót a látogatottság-számláló pörgetéséért, ami jót tesz a Szeka központi helyének a blogszférában, jót tesz a Indexnek és a Blog.hu-nak, mert csörög a kassza...csak az olvasók kedvét veszi el attól, hogy kommenteljenek, hogy elolvassák a kommenteket, és általában véve elpusztítja a morális alapjait annak, ami miatt a Blog.hu hasznos és jó szolgálatot tesz, és ami miatt elvileg működnie kéne, és ami miatt létrehozták.
Ellenpéldaként, az Örülünk, Vincent? (szintén nagy túlélő és megkerülhetetlenül fontos darabja a polblogoknak) úgy hozza ezeket a magas látogatottságot eredményező számokat egy-egy blogposzt után, hogy az -egyébként nem túl nagy toleranciájáról híres- admin tűzzel és vassal azonnal kiirtja a szemetet a kommentszekcióból, és mindenki mást is, aki a megítélése szerint önálló vélemény nélküli fideszes propagandát vagy fasiszta, náci, antiszemita szöveget tol, nem beszélve a trollok végtelen hadáról, akik az esélyt sem kapják meg az érvényesülésre a blogon. Elvileg tehát nem reménytelen dolog ezt jól, tűrhetően, megfelelően csinálni: a kommentek hasznosak, mert pörgetik a látogatottságot(és csörgetik a kasszát) de ehhez nem kell feltétlenül a barmokat is a kondérhoz engedni.
19.
Vitázni: értelmetlen. A vita -Magyarországon mindenképpen- gyakran azt jelenti, hogy egy egyre jobban eszkalálódó verbális összecsapásban megpróbálod meggyőzni a másikat az igazadról, mire ő (és te) egyre hevesebb ellentámadásokkal válaszol és ugyanakkor egyre jobban bezárkózik a saját igazának vélt/valós falai mögé, gyakran teljesen abszurd, érzelmi alapokra tolódva, nulla racionalitás és tárgyilagosság mellett. Beszélgetni, rögzíteni az álláspontokat, konkrét bizonyítékokat hozni az állításokra, az helyes és érdemes, de győzködni a másikat: felesleges. Ha jól csinálod, vagy nyitott vagy a másik véleményére, akkor mindenki jól jár, mert elgondolkozik(ol) a hallottakon, és talán jó irányba fordul egy kicsit a világ.
Hangozzék ez bármilyen pátoszosan vagy nevetségesen: a Blog.hu az egyik utolsó terepe lehetne a szabad, értelmes párbeszédnek, ebben az egyre jobban szűkített és fojtogatott médianyilvánosságban, de ezt több oldalról is heves támadás éri, és néhány bloggernek a válaszreakciói pedig mindennek nevezhetők, csak jónak nem.
20.
A Forgókínpad, a Bekiáltás, a Médianapló, a GNL színfolt (ez utóbbi nem politikai blog) mindegyik kommentelhető blog volt egykoron. Ma már egyik sem az. A Forgókínpad és a Bekiáltás már korábban beadta a kulcsot, és nem bírva a kormányzati trollok, orbánfóbiás hibbantak, nertálibok, pártos-elmebetegek nyomásával, megszüntette a kommentelés lehetőségét. A Médianapló hosszú ideig kitartott, aztán az Index körüli összecsapás derekán egyik-napról a másikra szintén bezárta a boltot, és visszamenőleg eltüntetett minden kommentet. Nem vitás: a blogszférát elárasztó fideszes/jobboldali/szélsőjobboldali/NER-tálib/orbánista (mikor-melyik) propagandisták voltak vagy lehettek ennek a döntésüknek első számú okai...de nem kizárólagos okai. Hasonló színvonalért a balliberális-ellendrukkereknek sem mennek a szomszédba. A kommentszekcióban tömegesen fordultak elő ocsmányul személyeskedő, gyalázkodó, sokszor bestiálisan antiszemita, nyíltan zsidózó vagy a témát szétoffoló, elterelő kommentek, és a kommentelők egymásnak feszülő gyűlöletét kordában tartani olykor idegileg is megterhelő...bár ez csak rutin kérdése. A GNL színfolt egy alig 5 nappal ezelőtti, teljesen ártatlan, javarészben irodalmi jellegűnek szánt bejegyzéssel -amivel politikai oldalról én is foglalkoztam- szabadította magára a szarvihart, és mire visszamentem rá, már csak a romokból következtethettem arra, hogy mi történt. A bloggertárs azonnal letörölt minden kommentet/lezárta a kommentelési lehetőséget: valószínűleg nagy sokk érte, ahogy a téma kapcsán egymásnak ugrottak a különböző politikai pártok és ideológiák fanatikusai.
Ez talán logikus és emberileg érthető válaszreakciónak tűnik, hiszen megunja az ember az állandó vergődést a fizetett ügynökökkel, akik teleszemetelik a blogját. Besokall, bezár, nekivág egymaga a virtuális sivatagnak. A gond csak az, hogy van ennek a lépésnek egy kellemetlen gazdasági és kínos emberi oldala is. A gazdasági veszteséget talán csak az Inda-Labs könyveli el: kevesebb komment, kisebb látogatottság. Ez nem feltétlenül jelent rossz látogatottságot, de mindenképpen kisebbet, ez egy tény. A morális veszteség azonban súlyosabb. Először is, nincs annál szomorúbb, mint amikor olyan politikai bloggerek vágják el az olvasói visszacsatolás és reakciók lehetőségét, akik egyébként telesírják az online médiát arról, hogy a kormányzat képviselői lábbal tiporják a rendszerváltás és a demokrácia vívmányait a független hírportálokkal/sajtómunkásokkal való kapcsolatukban (nem állnak szóba velük, nem adnak nekik interjút) vagy a parlamenti függöny mögé bújó Doktorminiszterelnök úron röhögnek, gyávának nevezve őt, amiért menekül az ellenzék nyilai elől. Vajon az, aki letiltja a kommenteket a blogján, mennyiben különbözik a kritikáinak céltábláitól?
Ráadásul egy politikai blogon általában nem csak ostoba, fizetett propagandista vagy troll kommentek vannak...de ha csak azok lennének, azok is a demokrácia hozadékai, és kezelhető problémát jelentenek. Összeségében több ezer felhasználó áldozza/áldozta az idejét, tudását, szellemi energiáit arra, hogy értelmes kommentet (!) írjon egy-egy blogposztra, sok esetben hasznosat, tudástágítót is, így a kommentek bezúzása egyfajta tiszteletlenség a blogger részéről ezekkel az emberekkel szemben. Ez a magatartás nem csak európaiatlan, civilizálatlan, hanem egyes esetekben a blogger valódi jellemére nézve is önleleplező, és ugyanakkor kiábrándító. Nem csak felszínesen, a szépen hangzó paneleket visszaböfögve és a süket dumában kell felvilágosultnak, demokratikusnak és liberálisnak lenni, hanem a tettekben is.
Ja, az nehéz. Nehezebb. Sokkal.
21.
Vereség, visszavonulás, digitális exodus: nem most kezdődött el. A politikai pártok blogjait már korábban kiűzték a blogketrecből, -szerkesztőségi alapelv volt 2018 után, hogy a blogketrec nem lehet politikai pártok csatározásának helyszíne- aztán számszerűleg szűkítették a politikai blogok megjelenését a ketrecben, ahol addig szinte egyeduralkodók voltak, és inkább könnyedebb, bulvárosabb témáknak adtak benne helyet. Más blogok az Index-felDullása után (TASZ, Helsinki Bizottság) önként távoztak és telepedtek meg konkurens szerkesztőségekben, a Comment:com., ami az egyik milliós látogatottságot hozó favorit-blog volt, már egy éve nem frissül, a Tékozló Homár, ami egy kőkemény és páratlanul népszerű fogyasztóvédelmi blog volt, látványosan befejezte a működését, a Mandiner, ami egy kifejezetten szerethető, elfogadható konzervatív blog volt, 2017-ben lépett le, a Kettős Mérce kinőtte önmagát és szintén saját útra lépett, aggódásra is volt ok, korábban szép látogatottságot hozó blogokat egy rövid ideig (! ez üzlet, itt nincs helye a morcizásnak sokáig) negligáltak, más polblogok pedig, megunva, hogy soha nem kapnak címlapot az új világban, lassan elhaltak, esetleg inaktívak, szünetelnek, illetve maradtak azok, akik az Index szerkesztőségén átvonult vihar után ugyan folytatták a blogolást, de tiltakozásképpen például megtiltották a reklámok elhelyezését a blogjuk felületén, ami automatikusan kizárja őket abból, hogy címlapot kapjanak. Ez utóbbira példa az egyik favorit-polblog, az 1000 leütés...amellyel azonban rútul kiszúrtak a blog.hu szerkesztői -ez vicces-, mert azóta is kap címlapot, bár többnyire csak a hátsó oldalon, a Közéleti blogválogatásban.
22.
Nehéz beismerni, nehéz elfogadni, és nehéz kommunikálni is a vereséget. Bármiféle vereséget.
Amikor 1940-ben a német háborús törekvések teljes kudarcával ért véget az Angliai Csata, és a Britannia egéről elkotródtak a Luftwaffe bombázói és vadászgépei, az Oroszlánfóka hadműveletet pedig ennek nyomán lefújták -ami a német szárazföldi erők angliai partraszállásának lázálomszerűen gyenge és sok sebből vérző elgondolása volt- még nagyon messze volt a II. világháború vége. De már ezt a kudarcot is elég nehéz volt megmagyarázni, főleg azok után, hogy a brit expedíciós erők a hátukon az ellenállást választó, harcképes francia csapatok egy jelentős részével megszöktek Dunkerque partjairól a németek orra elől. Az angolok még csak-csak beadhatták a brit közvéleménynek, hogy a hadseregük és szövetségeseik kimenekítése egy katasztrófális-siker, de a német propagandának azért össze kellett szednie magát egy kicsit, hogy a dunkerque-i baklövést jó színben tüntesse fel. Az Angliai Csata keserű íze úgy kellett nekik, mint sántának a púp...gyorsan el is fedték a kellemetlen szarszagot a hadszíntér egyéb pontjain aratott fényes győzelmeik fűrészporával, de a Reich okosabbjai már ekkor elkezdték áttolni a vagyonkáikat Svájcba, mert tudták, hogy ennek a partinak vége -mert hosszú távon biztos vereség a vége- ,mielőtt igazán elkezdődött volna.
A történeti legendárium szerint, Erwin Rommel, az Afrikakorps legendás parancsnoka, a Sivatagi Róka volt azonban az, aki a német propagandaosztály kreatív szövegíróit is felülmúlva kitalálta a rugalmas elszakadás fogalmát, ami az időszakos vagy éppen végleges visszavonulással végződő katonai hadműveleteinek elegáns átírását szolgálta. A visszavonulás soha nem jelent vesztes háborút, és gyakran még vesztes csatát sem, de azért nem hangzik valami jól egy jelentésben: a rugalmas elszakadás frappánsabb. 1942-től kezdve a Wehrmacht folyamatosan gyakorolta a rugalmas elszakadás művészetét, és mire a Führer golyót repített a fejébe a berlini bunkerének mélyén, már a németek voltak ennek a stratégiának a legelismertebb szakértői. És tényleg azok voltak: a németek feletti győzelemért százezrek vérét áldozták a szövetségesek. Az oroszok egy kicsit könnyebb szívvel áldozták fel a saját katonáik vérét, mint például az amerikaiak, az angolok vagy a franciák, akiknél volt értéke az emberi életnek, de a németekkel szemben másként nem sikerülhetett. Ölni és halni kellett, mert a németek is öltek. És haltak.
Vereséget szenvedni is emelt fővel, professzionálisan kell.
Ez nem megy mindenkinek. Pedig most még ölni se kéne senkit, és halni se kéne senkinek.
Már csak egy kérdés maradt hátra. Állandóan köpködik ezt a népet a balliberális-rendszerkritikus oldalról, hogy tespedt apátiával hagyja kifosztani önmagát, nem tesz semmit az ország megmentéséért, és morálisan lezüllött.
Árulja már el nekem valaki, hogy miért kéne és hogyan lehetne elvárni az Istenadta nép egyszerű és sérülékeny gyermekeitől, hogy büszke, polgári öntudattal álljanak ki a önmagukért, a jogaikért, a hazájukért, és ha kell harcosan, de törvényesen küzdjenek és tüntessenek azért a sokat emlegetett szent magyar szabadságért, a szólás-és véleményszabadság és a véleménypluralizmus demokratikus eszményeiért, meg a kurvára de kibebaszott európaiságukért, ha még egy nyomorult blogger is inkább meghunyászkodva rugalmasan elszakad a zord idők nyomása alatt, és egy sértődött primadonna picsogásával reagál a nehéz helyzetekre?
Akkor elismétlem a módszertant, ha eddig nem derült volna ki többször is: hogy az értelmesebbjének maradjon hely, azokat a kommentelőket, akik nem tudnak átugrani a léc felett, ki lehet rúgni a blogról. A barmokat, az elmerokkantakat, a trollokat, mindegyiket, bármelyiket. Akár még a fideszeseket is. Indokolnod se kell. Egyelőre még nem jár érte börtön.