Mottó 1.: "Annak az országnak, ahol az emberek az utcaseprő szeme láttára dobálják el a szemetet, annak az országnak vége." Moldova György

Mottó 2. Winter is Coming. ( a Starkok jelmondata, Trónok harca)

Visszatérő, örök mottó: Minden költözés: kaland. (Gerald Durrell)

♣

1999. A mi telkünk. zord indafoto

Új házat, új telket venni: komoly tett, minden szempontból. Úszás a mélyvízben, ahol soha nem lehet rutinra szert tenni, mindig kezdő maradsz.

A probléma az, hogy nincs sehol egy kifogástalan recept arra, hogyan kell ezt a műfajt űzni: lehet, hogy a 25. telek/ház/lakásvásárlásodnál fognak irgalmatlanul átvágni a palánkon, vagy akkor nyúlsz bele a legnagyobb darázsfészekbe, holott már azt hiszed, hogy a kisujjadban van a szakma.

Egy rossz döntés kezdete lehet egy évekig is tartó kálváriának, amelynek a végén a készen vásárolt új otthontól vagy az építkezésre kiszemelt telektől akár nyomott áron, veszteséggel meg kell válni, csakhogy kiszabadulhasson a delikvens a csapdahelyzetből. A csapda  sokféle lehet:  

Ha a klímaváltozás nem szól közbe vagy a kétharmados törvényhozás nem tiltja be, állítólag nem marad el az ősz e kies honban: ez azért fontos, mert legalább képes leszek újra rendesen levegőt venni, és nem csak a forróságot beszívni, ahogy az elmúlt hat hétben. Ideje visszatérni, így leporolom a fiókban várakozó posztokat: nyitányként, egy könnyed témával.

Mottó: Mégis, kinek a szemétdombja?

♣

Magyar tragédia: gyakran előfordul velem, hogy egyes hírekbe beleütközve, nem tudom eldönteni, hogy nevessek vagy inkább sírjak-e, talán mindkettőt egyszerre, esetleg szakaszosan osszam be, hogy kitartson a következő hasonló hírig, de azt hiszem ezzel a dilemmával nem vagyok nagyon egyedül az országban.

Az a levelezés viszont, amit ebben a posztban be fogok mutatni, egyértelműen a szórakoztató, derűs kategóriába tartozik, valahol a pikírt és az abszurd humor közötti határvidéken. A levélváltás jelen állás szerint a harmadik tételen van túl, és gyaníthatóan folytatódik majd a felek között, de a blogposzt lényegét ez már nem fogja érinteni.

Legelső sorban bemutatnék az olvasóknak egy hírhedt helyet, és ismertetném a történetét, húst rakva a csontokra, hogy azok is tudják miről van szó, akik még életükben nem jártak a faluban.

A Nagykovácsi utcakerteket bemutató sorozat záró fejezetében (itt a mindent zöldbe borító első, a sziklakertes/kavicságyas második, a falusias harmadik) az utcakerteknek egy speciális csoportjából készítettem válogatást.

A Nagykovácsi utcakerteket bemutató sorozat harmadik részében ( itt az első, itt a második) olyan kerteket gyűjtöttem egybe, amelyekre a falusias, vidékies hangulatú jelzőt aggattam rá. Persze előfordulhatnak olykor stílusbéli átfedések a korábban bemutatott kertekkel, de remélem már a fotók alapján is elég egyértelművé válik miért éppen ezek kerültek fel a példatárba.Falusias kert? A falusias jelzőről már ejtettem korábban néhány szót. Nagykovácsi lakossága a kora tavasztól késő őszig tartó szezon idején, a hivatalos 8000-ről – nagyon óvatos becslések alapján is – 10000 főre nő, tehát a szó klasszikus értelmében már nem falu, (én ennek ellenére akként hívom) és ezt mindenképpen érdemes észben tartania annak, aki azon gondolkodik, hogy érdemes-e ideköltöznie. Az eszményített idill örökre elmúlt, de ez nem jelenti azt, hogy a település életének minden szegletéből kiveszett volna, vagy másképpen szólva, a falusi/vidéki hétköznapokra és külsőségekre egyetlen vonatkozásában sem bukkanhatnánk rá. Az alábbi utcakertekben a vidéki Magyarország, a magyar falu klasszikus elemei köszönnek vissza, és aki például nem a budapesti belváros-nagykovácsi kertváros-Tahiti vonalon éli le az életét, hanem látott már a valóságban is valódi értelemben vett falut e kies honban, annak ismerősek lesznek a képek. A válogatás során szinte természetes (?), vagy inkább irónikus módon úgy alakult, hogy a bemutatott példák elsöprő többsége két települési övezetből került ki:

1. egyrészt az ófaluból, tehát a település eredeti, falusias magjából 
2. másrészt az Északi-üdülőterület, tehát az egykori hétvégi telkes/zártkerti, és egyelőre, a jelenleg még érvényben lévő hivatalos építési szabályzat szerint is, szinte teljes egészében falusias övezetként meghatározott településrészekből.

Úgy tűnik a nomen est omen a kertészetben is működik: Nagykovácsiban a városiasabb (értsd: kertvárosi övezetes) lakókörnyezeti címke a kialakított utcakertek stílusát éppen olyan döntően befolyásolja, ahogy a falusias besorolás az adott utcakerteket. Tehát valóban előfordulhat némi átjárás vagy átfedés, de amennyire csekély számban képviseltették magukat a falusias lakóövezetekből származó kertek az előző két részben, ugyanannyira kimaradtak a kertvárosiak a mostaniból.

Tudod mi az a horror vacui?

zord indafoto

A Nagykovácsiban található Wattay-Teleki-Tisza kastély építéstörténetét feldolgozó blogposzt-sorozat 1. részében mindenki megtekinthette a frissen felújított épületegyüttest és parkot. Az ünnepélyes ceremónián színes vendégsereg, a politikai/egyházi/közéleti szereplők, és nem utolsósorban a miniszterelnök is megjelent. Az emelkedett hangvételű ünnepségen kérlelhetetlenül felszínre tört a magyar szellemi ugar is, ezáltal a sajtónyilvános eseményen résztvevő index újságírói ízelítőt kaptak a várható jövőből... pontosabban a folyamatos múltból.

Ezzel csak azért hozakodtam elő, mert hiteles információkat beszerezni, kicsikarni, tényekre rábukkanni, forrásokat felkutatni, homályt oszlatni, pontos adatokat és meggyőző háttérismereteket összeállítani bármely közérdeklődésre számon tartott témában, ebben az országban: egyre nehezebb műfaj. A politikai/társadalmi közélet sötét verem: bűzös titkok és sunyi maszatalosok terepe, ahol minden résztvevő bezárkózik a nyilvánosság fürkésző tekintete elől, a felfoghatatlan vagyonok eredetét és a strómanok üzelmeit takargatva, akik ennek a meghurcolt, megtaposott, lenézett, cselédsorsú szolganépnek kikiáltott polgárai által kínnal, vérrel, gyötrelemmel megkeresett adóforintjaiból hízlalják a családtagjaikat, oligarcháikat, pártközeli üzletfeleiket és kitartottjaikat...28 éve, párt- és kormányfüggetlenül. Az utolsó még felszínen evickélő, független "fake-news gyárak" szinte lehetetlen küldetést vállalnak az olvasóikért...az országért.

A próbálkozás azonban: önmagában siker. Az indexnél, hvg-nál, 444-nél, 24.hu-nál, Átlátszónál, Direkt 36-nál...az utóbbi időkben valóságos hőstett is. Fárasztó és kiábrándító hőstett, de egyelőre még nem büntetendő.

És a falusi blogger, mit tehet, ha a témához igazodva, informatív blogposztokat akar létrehozni?

Legyen szó egy helyi népszavazás költségeiről, a soros-megfelelési kényszerről,  a jégkatasztrófáról, vagy adatvédelmi és információs jogszabályokról, én digitális tollat ragadok itt, a blog.hu peremvidékén, és írok. Ha kapok választ: jó. Ha nem kapok választ: nekem az is információ.

1.
2018. május 27.-én, Vasárnap, délelőtt 10 órakor hivatalosan, ünnepélyes keretek között megnyitják és átadják a Nagykovácsiban található, és immár megújult Teleki-Tisza kastélyt. Az eleve 1000 fő kis-és nagyobb cserkész jelenlétében megtartott ceremónián, amelyre a szervezők a hazai politikai/társadalmi/kulturális közélet több képviselőjét, illetve egyházi méltóságokat is meghívtak, maga Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke tartja az átadó beszédet. Az esemény sajtó-és honpolgár nyilvános, azon jelen állás szerint bárki részt vehet, illetve, a sajtó munkatársainak a jövetelüket előzetesen a kommunikacio@mcssz.hu címen jelezniük kell. 

Ez az esemény 3 folyamatot zár le végérvényesen.

1. Pontot tesz a 2016. április 21.-én kezdődött felújítási munkák végére.
2. Pontot tesz a kastély elmúlt 70 évének végére, és egyben gyökeresen új fejezetet nyit a kastély 1820-1840-es években indult történetében.
3. Pontot tesz a Magyar Cserkészszövetség helyi színrelépésével 2013-ban újraírt, a Nagykovácsiban már 20 éve zajló, de főleg Bencsik Mónika 12 évig tartó polgármesterségének idején, az utolsó ciklusában, 2010-2014 között felerősödő politikai/a kastély tulajdonosváltási és hasznosítási elképzeléseit érintő viharok minden eseményére is.

Ez a 3 részes blogposzt-sorozat, ezt a folyamatot mutatja be. 

Mottó 1.: Próbálj meg lazítani! (Hofi Géza)

Mottó 2.: Az összeesküvés-elméletekben nem hiszek, de az összeesküvésekben igen. (internetes falfirka)

♦

Semmi túlzás nincs abban, ha azt írom, hogy az április 8.-i választások óta nagyjából 300 politikai poszt került fel az index blogketrecébe, amelyek a fidesz brutális győzelmének/ az ellenzék katasztrofális vereségének okait és magyarázatát boncolgatták. És ezek csak a bloggerek reakciói. A vélemény rovat írásai, a videoanyagok, az interjúk,  az elemzéseinek végtelen sora, szerte a média minden bugyrában, megspékelve a gyászeset feldolgozását végző utcai megmozdulásokkal, hűen igazodnak az elszenvedett trauma sokkjához.