Mottó 1.: "Csak növeli, ki elfödi a bajt." (Illyés Gyula)

Mottó 2. : "Évikeee, fogadjál szót a fidesznek!" (egy igazán európai, szabad, független, polgári eszményben nevelkedett ember, egy szabadságharcos nép gyermekének szavai)

♦

Tegnap este, Tétényi Éva, egykori esztergomi polgármester volt Horgas Péter pódiumvendége. A Péterek ideje, és a 2019-es önkormányzati választási kampány nyitánya után, egy nem a Főnix Mozgalom égisze alá tartozó, talán még a függetlenek között is független civilt hívott meg a házigazda.

Lelövöm a poént: ezt mindenkinek hallania és látnia kellett volna. Megpróbálom visszaadni ezt az estét azoknak, akik lemaradtak róla. Szubjektív beszámoló következik.

Mottó : Ha vezetőnek tartod magad, de senki nem követ, akkor egyszerűen csak elmentél sétálni. (John C. Maxwell, amerikai üzletember)

♣

2019-ben két ízben is ikszelhet a magyar: az európai parlamenti választásokon tavasszal, és az önkormányzati választásokon ősszel. Ez utóbbiról, és ennek Nagykovácsi vonatkozásairól lesz szó a posztban.

Figyelmeztetés: a blogposztban közcélú trágárság és a nyugalmat megzavaró szavak, nevek, rövidítések találhatóak, (pl. politikus, MDF) ezért gyenge idegzetű honfitársaimnak nem javasolható.

Mottó 1.:

Nyári délután, Nagykovácsi:

Gyerekek: Apuciii, apuciii, a kutyus idekakilt az utcára! Kérek szépen valamit, hogy összeszedjem!

Apuka válasza: Azt nem kell összeszedni kislányom, mert az már az utcán van. Ami a kerítésen kívül van, az maradhat ott, ahol van.

(megtörtént, valós párbeszéd, melynek szem- és fültanúja voltam, számtalan barangolásom egyikén)

Mottó 2.: "Mint aki halkan belelépett..." ( Karinthy Frigyes: Így írtok ti című művében, Kosztolányi Dezsőről)

Mottó 3.:  Minden kutyának a farkas az őse.

Én támogatom a Gundelt. Nem értem miért bántják.

Vesszenek a sárga irigység fogköveit köpködő bolsevik hazaárulók a blog.hu és a közösségi oldalak kommentszekciójából.

A Nagykovácsi települési övezeteit/lakóövezeteit bemutató sorozatnak eddig két fejezete készült el. Az első egy szükségszerű, a CBA-krónikához (egyben a blog legelső posztjához is) kapcsolódó, és a logikai sorrendet felrúgó, megelőlegezett poszt volt. Az a Nagyszénás-kertet mutatta be, hogy az olvasó képbe kerüljön a nagy vihart kavart CBA beruházás földrajzi/lakókörnyezeti helyzetét illetően. A Nagyszénás-kerthez még visszatérek, a kertvárosi lakóövezetek ismertetésénél. A második, maga a sorozat tulajdonképpeni vezérposztja: az tartalmazta az általános bevezetőt, és a terítékre került övezet, az Ófalu, tehát a település ősi falumagját bemutató írás-és képanyagot.

Most az Ófalu közvetlen környezetébe, az Ófalu peremvidékén kialakult lakóövezeti településrészekre fogom a magam szubjektív módján elkalauzolni az érdeklődőket.

Ami a vezérposztban igaz volt, az igaz lesz most is:

• a terület 100 %-ig összközműves.
• Amennyiben van egyáltalán, úgy a környezetükben található kereskedelmi/gazdasági/szolgáltató/védett stb. településrészeket csak akkor említem meg, amennyiben azok hatással bírnak az adott peremövezeti lakóövezetre.

1. A pénz beszél

Az az ember, aki ma, 2018-ban, megengedheti magának, hogy Nagykovácsiban építési telket/önálló családi házat vásároljon: gazdag.

Az örök, visszatérő mottó: “..Az ország építészeti arculata egyre zűrzavarosabb, településeink egyre csúfabbak. A pénz pallérozatlan uralma, a külföldről beoldalgó építészeti import sokszor alacsony minősége, az új építési anyagok silánysága, az építészek jó részének csalfasága, az építészet egyetemes szellemi jelentőségének csökkenése miatt gyorsan halad Magyarország építészeti képének torzulása…”  ( Janáky István, építész)

Mottó 2.: "Sajnos sok építész és építtető is önmegvalósítást hajt végre.” (Györgyi Zoltán, Nagykovácsi főépítésze)

Mottó 3. : “ A fák majd eltakarják a rossz házakat, a jók meg jók” (szintén Györgyi Zoltán, a "ház formájú házakat" kedvelő főépítész, egyik - de nem az egyetlen - őszinteségi rohamában)

♣

Eredetileg, -az időjárást szemlélve- egy emlékeimből hirtelen előhívott, országjárásra, illetve őszi kirándulásra csábító könnyed posztot akartam feldobni, amikor rájöttem, hogy ez is Nagykovácsiról szól. Illetve Nagykovácsiról is szól, mert az eredeti célomat nem váloztatta meg, hogy befűzhetem a posztot a helyi építészeti, építésügyi krónikák közé.

Ebben a blogban eddig kevés olyan illusztrációként felhozott kikacsintás akad, ami annyira Nagykovácsiról szólna, mint ez.

Mottó: Lesz ez még így se!

♣

Ez a poszt a Nagykovácsi és Budapest között tervezett bicikliút pályázatát bemutató poszt kísérője.

2010-ben a Nagykovácsi Természetvédők Egyesülete kérdőívet készített, amelyben az esedékes választáson induló polgármesterjelölteket interjúvolta meg a terveikről. Ennek egyik részében a helyi biciklizéssel kapcsolatban kérdezte meg őket. Ez a rövid részlet illusztrációként szolgál. A kérdéskör önkormányzati/politikai/civil szinten is rendszeresen visszatért, viták, kérdőívek, tervek, programok formájában.

Az interjú alanya, Seresné Szíjgyártó Beáta volt, polgármesterjelölt.

Mottó: 

“Riporter: -Egészségügyhöz kapcsolódva: Lesz-e sportcentrum Nagykovácsiban?...

Bencsik Mónika, polgármester: -Hát a Fidesz jelöltje, Kiszelné Mohos Katalin azt mondta, hogy ő ezt már elintézte, úgyhogy Lesz! (nevetés) Ő azt kampányolta, hogy a sportközpont kérdést ő már elintézte és én abban bízom, hogy ez nem az ő személyéhez kötődik, mert ha már el van intézve, akkor akár, ha én nyerem újra a választásokat, akkor én szívesen megépítem, mert építkezésben meg nagyon jó vagyok, úgyhogy én nagyon hiszek abban, hogy lesz, és kell is…” (Részlet a BKTV 2014. Október 4.-én készített riportjából, 36.53-nál)

Meglepetés jön: Kiszelné Mohos Katalint, a Fidesz-KDNP jelöltjét megválasztották a falu polgármesterének. Sportközpont nem lett, és a ciklus végéig már nem is lesz.

♣

Az ember persze ne tápláljon hiú reményeket olyan helyzetben, amikor sorozatban pattannak le az index címoldaláról ilyen és ehhez hasonló hírek: "balhé az van, kaja az semmi" ,ahogy Géza mondta a Csapd le, csacsi!-ban. Lehet, hogy az alább bemutatott pályázat is csak parasztvakítás lesz a végén, befullad, leállítják, politikusnak csak akkor higgyél, ha már ló legel a sírján. De a fenébe is. Miért ne lehetne egy kicsit bizakodni néha, még akár Magyarországon is?

Még az a csoda is előfordulhat, hogy pont kerül egy nagyon régi, de igazán komolyan csak alig 10 évvel ezelőtt  az érdeklődés homlokterébe került polémia végére: megvalósulhat a Nagykovácsit Budapesttel összekötő kerékpárút.

Erről lesz szó az alábbiakban.