Most, hogy az előző poszttal magam mögött hagytam az elmúlt 29 nap feszültségét, és lecsapoltam egy kicsit a haragomat, immár nyugodtabb tónusban térhetek rá a beígért lokális történetre.

De azért közel sem egy meditáló buddhista szerzetes nyugalmával. Sajnos a téma háttere nem sok lehetőséget ad a könnyedségre. Zord időket élünk, nem csillapodik a tenger a hajónk alatt.

De ahogy a bölcs közmondás is tartja: "A nyugodt tenger nem nevel jó tengerészeket."

♦

Mottó 1.: "Magyarországon 3200 település van, és ennek nagyobb része, nagyon vegyes mértékben ugyan, ám mégis önálló működésre, hitelfelvételre, valamiféle vagyonfelhalmozásra, fejlődésre képes. Ebből azonban megközelítőleg 800 település még ma is pusztán statisztikai értelemben létezik: évekkel ezelőtt még ún. Önhibáján Kívül hátrányos helyzetbe került (ÖNHIKI), fizetésképtelen kategóriába sorolták őket, és az ebbe a státuszba került önkormányzatok tevékenysége gyakorlatilag mindössze a közüzemi díjak és a bérek, segélyek kifizetését jelentette. 2011-ben pl. 7,6  milliárdot osztottak szét ÖNHIKI jogcímen 1216 település között, 2012-ben 1345 jutott hozzá ehhez a kiegészítő támogatáshoz 24,9 milliárd forintnyi értékben. Azóta a kormányzat közigazgatási reformjainak és az önkormányzati adósságkonszolidációnak köszönhetően egy paraszthajszálnyival javult a helyzet, és a kategóriát is átsminkelték MÜKI-re. Ezeknek a településeknek a nagyobbik részét a magyar rögvalóság tucatnyi problémája kínozza vagy temeti teljesen maga alá: munkanélküliség, elvándorlás, elnéptelenedés, szegénység, nyomor, szociális és szellemi széthullás, a természeti és az épített környezet teljes amortizációja, a közszolgáltatások, orvosi rendelők, posták eltűnése, növekvő bűnözés, etnikai feszültségek, kilátástalanság, apátia. Törpefalvak, elszigetelt zsákfalvak, elöregedő kistelepülések, egykor faluként induló, de mára nyomortanyaként lezüllött kisközösségek, cigánytelepek, a nincstelenség gettói..." (itt be se linkelem, a saját szavaim, eddig három posztban jött elő, az eredetin kívül)

Mottó 2.: "...Forrásaink szerint Orbán Viktor kormányfő a júniusi helyhatósági voksolás eredményei láttán adta ki az ukázt: megelőzendő, hogy az ellenzéki településekről erősödjenek politikai riválisai, tovább kell szűkíteni az önkormányzatok mozgásterét az iparűzési adóbevételük megvágásával..." ( Forrás: Népszava, nagyon jó cikk, külön ajánlom elolvasásra)

Mottó 3.: "Kérsz egy kis muszlim-arab enklávét a pofádba? (a mélykeresztény-konzervatív-jobboldali-erkölcsi fölényes-fideszes "savas bácsi" örökbecsűje átírva, a poszthoz igazítva)

Mottó 4.: "Mert a nép tűréshatára: határtalan." (Titánia, Titánia, avagy A dublőrök éjszakája)

Mottó 5.: 

"...A Quaestor reklámszlogenjei (zord íjász szerk.: Több mint egy bank) "teljesen megfeleltek a valóságnak", mondta Ibolya szarkasztikusan a sajtótájékoztatón:

Valóban több mint egy bank, mert egy bűnszövetkezet is egyben, és az ügyfelek pénze itt tényleg nem pihent, mivel azonnal ellopták.

A főügyész szerint világszínvonalú minőségű és nagyon gyors nyomozás során kiderült, hogy a Quaestor 2007 óta bűnszövetkezetként működött, az onnan kilopott pénzt a vádlottak részben elköltötték - ebből 44 milliárd forintot lefoglaltak vagyontárgyak formájában - , részben visszaforgatták a cég piramisjáték-szerű működtetésébe. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a lebukás elkerülése érdekében sokan kaptak vissza pénzt a cégtől, de ezek a visszaadott pénzek is a maffiatevékenységből származtak..." (forrás: Index)

♦♦

Nyitány

Ahhoz, hogy a poszt hátterét illetően legalább valamiféle vázlatos módon képbe kerüljenek azok az olvasók is, akik nem aktív hírfogyasztók az önkormányzatokkal foglalkozó témákban – vagy barlangban töltötték az elmúlt 15 évet, és most csodálkoznak rá először az új, a mindennapjait immár orosz-kínai, sőt, újabban arab vazallusállamként tengető feudális Magyarországra – álljon itt egy kis magyar rögvalóság, bevezetőként, kommentár nélkül, címszavakban:

Autonómia

Mivel az üres tekintetű, borostás óvodás már kikotyogta, illetve az én olvasatomban nyíltan ismertette a rezsim szándékát a magyar köztársaság átjátszásáról az orosz érdekszféra csizmatalpai alá, tehát a kormányzattól már nem várható az ország önállóságának és független államiságának fenntartása  – szerintem eddig is csak a szavak szintjén süketelt róla, Moszkva vagy Peking tenyeréből csipegetve – így mostanra kizárólag az önkormányzatok képviselik a polgárok számára

• a demokrácia,
• az önállóság,
• az integritás,
• a szuverenitás,
• a független döntési szabadság

illúziójának a maradék morzsáit. Vagyis az önkormányzatok jelentik ennek a lezüllesztett roncstársadalomnak és egy árkokra szabdalt, gyűlöletben fortyogó, és egyelőre csak a szavak szintjén, de egymással háborúra és végső leszámolásra készülő ún. nemzeti közösségének az utolsó, roskadozó védműveit. Nagyon egyszerűen: az emberek a lokális színtérbe szorultak vissza, és abba fektetik a reményeiket, hogy ebben a térben és közösségben még számít a szavuk, itt még befolyásolhatják a település, így a saját életük mindennapjait.

És valóban találhatunk nagyon pozitív és előremutató példákat arra, hogy az illúzió köde olykor szétoszlatható. Sajnos nem ez a jellemző fordulat.

Az önkormányzati autonómia ugyanis minden területen jelentősen csorbult. Az önkormányzatok önállósága veszélyt jelenthet a rezsimre, így a megszállásuk és uralásuk az egészpályás letámadás szükségszerű része. A kormányzat elveszi tőlük az intézményeiket, elvonja a helyi adó-és egyéb helyben keletkező pénzügyi bevételeiket (részben vagy egészben), felszámolja a helyi településrendezési eszközeiket, megszünteti a helyi építéshatóságokat (illetve központosítja azokat, ami pl. egy olyan település esetében, mint Nagykovácsi, egészen egyszerűen abszurd, pedig ez így van 2013. január 1.-től)...a sor hosszan folytatható.

Az önkormányzatiság kiüresítése zajlik a szemünk előtt.

A kivéreztetett, függőségbe taszított, kiszolgáltatott, alattvalói státuszba préselt, több jogkörében is degradált, bizonyos kérdésekben lényegében minden önálló döntési lehetőségétől megfosztott, illetve a meglévő döntési szabadságuktól könnyedén megfosztható önkormányzatok képviselő-testületeinek jelentős része már meg sem próbálja eljátszani, hogy nem a kormányzati utasításokat hajtja végre: jellemzően természetesen Fideszes településekről, illetve függetlennek álcázott, de vegytiszta Fidesz-kottából játszó településekről van szó.

Amelyik település tehát jól viselkedik – tehát ahol tudják a szavazók, hogy hol a helyük, és a megfelelő helyre húzzák az "x"-et a szavazófülkében, kussolnak, gürcölnek, adóznak, és például zokszó nélkül befogadják a kiemelt beruházásokat, bármi is legyen az – az a település számíthat az Egyetlen Úr jóindulatára.

A többi pedig a bosszújára.

Ez utóbbi – tehát valóban függetlenként fuldokló és / vagy kifejezetten ellenzéki – települések a kormányzat általi szüntelen fenyegetettségben töltik a hétköznapjaikat. Ha pedig akadékoskodnak, simán átnyúlnak a fejük felett, pl. egy gyors éjféli törvényhozással megkerülik őket és kiveszik a kezükből az ellenállás minden eszközét. Budapest és Karácsony Gergely természetesen az első számú és legfontosabb célpont: állandó zaklatás, inkasszó, hazugságokkal teli lejárató cikkek a propagandagyáraktól...mindent bevetnek Budapest ellen, hogy megbüntessék és megtörjék a lakóit, a város irányítását pedig a kezükbe kaparintsák. Nem válogatnak az eszközökben, de egyelőre még nem dobtak be mexikói módszereket. 

Ám az önkormányzatok sorsa – legyenek akár a kormányzat számára kedvesek vagy elutasítottak – egyetlen dologban közös. Röghöz kötöttek, most és ebben a környezetben kell túlélniük, márpedig ez a törvényi, szellemi, gazdasági és morális közeg nem igazán kedvező az önállóskodásra.

Ráadásul amikor a kassza üres, elégedetlenkednek az oligarchák, repedezik a gazdasági támogatói háttér az egyre apadó kifizetések miatt, és már minden pénzszerzési lehetőség bedugult, a kormányzat mindig visszatér az alapokhoz: lerabolja a még lerabolható magánszemélyeket és kizsebeli az önkormányzatokat. Ez elől senki sem menekülhet. Ez minden önkormányzatnak is a közös sorsa. Csak a visszacsorgatás mértéke különbözteti meg őket, de nem igazán boldogok még a jómódú Fideszes települések sem, akik pedig több megértést remélhetnek a központi költségvetés jutalomszarujának megnyitásakor. Ahol pedig elzavarják az előző Fideszes vezetést, megkezdődik a bosszúhadjárat az új polgármester /képviselő-testület /település ellen, és ez néha még egy-egy nertárs ingerküszöbét is átütheti akár.Nagykovácsi a szavakban, a tettekben és az ideológiai címkék szerint – és legfőképpen a képviselő-testület összetétele alapján – egy orbánista-fideszes /KDNP-s, a rendszerhez végsőkig hűséges, jobboldali, konzervatív, keresztény, fehérzászlós falu, de ettől még Menczer Hisztéria Tamás akkorát zakózott itt legutóbb, hogy a taknyával szaggatta az aszfaltot (hét választókörből hatban látványosan megbukott, és a maradék egyben is alig csusszant át). Nem annyira tiszta ez a kép, mint ahogyan azt sokan sugallni szeretnék. Nagykovácsi tele van politikai búvópatakkal, kis ellenállási gócokkal, titkos társaságokkal...még egy aprócska Tisza sziget is kiemelkedett a habokból.

Gazdagság

És Nagykovácsi: gazdag. Hosszú évek óta stabilan őrzi a helyét "Magyarország 10 leggazdagabb településének" listáján belül, ide-oda csúszkálva a helyezések között, volt már az első is. A maga módján mindig gazdag volt, például a földrajzi elhelyezkedése és a környezeti értékei által, de 2002 óta már pénzügyi értelemben is az, évről-évre folyamatosan javuló mértékben. Gazdag, mint a Templom tér szegény egere, de a gondjai nevetségesen abszurdnak látszódnak az ország nyomorultul szegény, pénzügyi értelemben tehát segglyuk sötétségű települései felől nézve. A Gfk 2024 októberében közzétett jelentése szerint a 10 leggazdagabb, 5000 főnél nagyobb település listája most így néz ki:

• 1. Nádudvar
• 2. Üröm
• 3. Paks
• 4. Nagykovácsi
• 5. Budaörs
• 6. Diósd
• 7. Solymár
• 8. Szentendre
• 9. Tata
• 10. Nyergesújfalu

Nagykovácsi azonban és leginkább a lehetőségei által gazdag, és még ebben a fojtogató környezetben is olyan dolgokra képes, amelyeket ennek az országnak a hasonló adottságú települései is irigyelni szoktak. Képletesen szólva el is mondták, és el is szokták ezt mondani a polgármesterek vacsoraasztalánál, akár Bencsik Mónika polgármesternek anno 2002 és 2014 között, akár Kiszelné Mohos Katalin Helytartó Asszonynak mostanság, 2014 óta.

Nagykovácsi viszonylag nagy pénzügyi és fejlesztési mozgástérrel rendelkezik, és évtizedek óta fegyelmezetten alakított, az ország gazdasági adottságaihoz és körülményeihez képest masszív, szilárd költségvetési alapok jellemzik a gazdálkodását. Ezért valóban elismerés illeti a pénzügyeket kezelő és vigyázó mindenkori szakembereket, testületi tagokat / döntéshozókat.

Nagykovácsi sok EU-és hazai pályázatot elnyert az elmúlt évek során, és ha kell az önrész, azt is oda tudja tenni. Olykor egyenként is milliárdos összeget elérő (pl. Zsíroshegyi csatornahálózat kiépítése), összességében pedig több milliárd forintnyi beruházás valósult / valósul itt meg 2002 óta. Ez a dátum a falu életében bekövetkező elementáris változás bűvös időpontja.

Ahhoz, hogy ez a település ilyen sikeres, prosperáló, fejlődő legyen, szükség volt a zártkerti övezetek és a kárpótlási földek (pl. Nagyszénás-kert) – 2001/2002-ben jóváhagyott – belterületbe vonására, amely egy egészen hihetetlen erejű (az országos példatárban is hivatkozási pontként szereplő) betelepülési hullámot indított el, gyökeresen átalakítva a falu társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális, infrastrukturális, környezeti és építészeti szerkezetét. Ennek a blognak nagyjából 70 posztja szól ennek a történetnek az előzményeiről és következményeiről, konkrétan a legelső is. Nagykovácsi építészeti aranykora tartósnak bizonyult, a polgármesteri ciklusokon átívelő teljesítmény számos vadonatúj vagy teljesen / részlegesen felújított épületben és egyéb beruházásban vált kézzelfoghatóvá, láthatóvá. 

Egy ilyen – gazdag – település pedig, ha úgy alakul, kifosztható. Jó préda.

Először – a kormányzati elvonások egyik legnagyobb hullámakor, a covid idején – konkrétan 200 milliós (!) lyukat ütöttek a falu költségvetésén, és a tempó azóta sem csökkent, mindig akad valami régi-új jogcím / magyarázat arra, hogy miért kényszerül a kormányzat az önkormányzati kasszák dézsmálására.

Nekem erős kétségeim vannak afelől, hogy a jómódú vagy csak az átlaghoz képest jobb módú településektől elvont pénzekből – Budaörsön például ezek milliárdos tételek –, pl. az iparűzési adó többletéből vagy a szolidaritási hozzájárulásként beszedett sarcból néhány megveszekedett fillérnél többet láttak volna azok a települések, amelyeknek erre a pénzre – az indoklás szerint – elvileg szükségük lett volna. Ennek a gyanúnak az igazolására elég fellapozni az elmúlt hónapok híreit ismét, vagy utazgatni az országban egy kicsit. Ezeket a pénzeket elnyelik a központi költségvetés sötét vermei, és az újbóli szétosztáskor részben politikai alapon kerülnek vissza a gazdasági vérkeringésbe. A kormányzat minden fillérért lehajol, pláne azért, amit késsel a kezében vesz el, és most szükség van a fillérekre is, mert az EU lassan tököt növesztett magának, és kezdi unni ezt az illiberális, az EU pénzeket gátlástalanul zabráló családi műsort.

Sokba kerül az állammaffiának, a pártnak, a strómanoknak, az agymosó propagandagyáraknak, Nyuszi gumicsizmás-kacagányos-mentés barátainak, rokonainak és üzletfeleinek, az Afrikában orrszarvúakat gyilkoló nerisztáni főnemesi kasztnak az egyben tartása határokon belül és kívül, így a beszivattyúzott pénzeket – tehát jelen esetben az önkormányzatoktól, így Nagykovácsitól eltulajdonított pénzeket is – a rendszer szétfolyatja a működtetés és a korrupció csatornáin, és a töredék töredékének a töredéke az, ami esetleg lecsapódik valahol, hogy felzárkóztassa a leszakadó, elmaradott régiókat, járásokat, településeket. Vagy annyi sem. Vagy gyanúsan sok is.

Normatív

És mit tesz Nagykovácsi, ha az elvonások ellenére tartani kívánja az önkormányzati szolgáltatások színvonalát és az önkormányzat működőképességét, illetve továbbra is a helyi adófizetők által elvárt módon akarja működtetni a települést? Alternatív megoldásokhoz folyamodik minden téren: szülői munkaközösségek segítenek, önkéntes munkákkal szállnak be a lakosok egy-egy felhívásra, cégek jelentkeznek támogatóként, helyi alapítványok rendeznek gyűjtéseket közösségi /óvodai /iskolai célokra, ki az izmaival, ki a pénzével segít az önkormányzatnak...működik a demokratikus szombat intézménye.

De mindenekelőtt persze a frontvonalban kell lépéseket tennie az önkormányzatnak. Vagyis a képviselő-testület reszeli-csiszolja-módosítgatja-kiigazítja a költségvetését, áttekinti, hol és hogyan tud spórolni, újra rendezi a prioritások listáját, és általában véve tíz körömmel kaparva megpróbálja pótolni valahogyan a hiányt, ahogy az összes többi település, amelyik áldozatául esik a NER soha nem csillapodó, pénznyelő mohóságának. Az új seprű gyakran tényleg jobban seper, és kiderülhet, hogy mennyi pénzt lehet visszatartani, ha rácsapnak a kezekre, amelyek addig belenyúltak a kasszába.

Az önkormányzatok természetesen megkapják a lakosságszámhoz mért normatív támogatást a központi költségvetésből: a gályarabok is kaptak enni. Éppen csak annyit, hogy bírják az igát. Szükség volt a verejtékükre az adott birodalom fenntartásához.

A normatív támogatás képezi minden település költségvetésének központi részét. Nem véletlenül bíztatja a Nagykovácsi Önkormányzat is a lakókat arra, hogy minél többen jelentkezzenek be ide állandó lakosként (nagyon sokan életvitelszerűen itt élnek, de különböző okokból a fővárosban van a bejelentett lakcímük). A normatív támogatás nem a tényleges inflációt követő bevételi forrás, így hiába növekszik évről-évre, a számok mögötti valóság kiábrándító. Több pénzt kapsz, de kevesebbet ér: mindennel így van, ehhez elég megnézni /összevetni egy átlagos bevásárlókocsi tartalmát egy régebbivel, akár néhány hónappal ezelőttivel is. Ugyanazért a pénzért, harmad-vagy feleannyit vásárolhatsz, ezt mindannyian tudjuk.

A Nagykovácsi Önkormányzat döntéshozóinak tehát élniük kell minden kínálkozó lehetőséggel, ha tartani akarják a megszokott – és az itteni közösség által erős kritikai érzékkel számon tartott – színvonalat. Ugyanez vonatkozik természetesen az önkormányzati intézmények vezetőire /dolgozóira is (bölcsőde, óvoda, könyvtár stb.), amely intézmények a számukra megszavazott, a zavartalan feladatellátáshoz szükséges költségvetési keretből működnek ugyan, de amelyekben a dolgozóknak így is állandóan ébren kell tartaniuk a kreatív ösztöneiket és ötletgyáraikat, hogy ne engedjenek a minőségből. A Nagykovácsi Kispatak Óvoda például ebben kiemelkedőt alkot: minden szakmai elismerést és dicséretet bezsebel, példaként hivatkoznak rá más óvodák, szakmabeliek is, állandóan.

Honnan lesz pénz?

A központi költségvetésből visszacsorgatott fix pénzeken kívül egy – bármiféle – önkormányzat hatféle módon jut pénzügyi forrásokhoz. Ebből a négy első a megszokott, a két utolsó a ritkább, mert azok már sokkal több, másféle és /vagy valódi tudást, képzettséget, képességeket, szellemi befektetést igényelnek a seggvakaró-gombnyomogatásnál és az üres fecsegésnél, amelyek többnyire jellemzik az önkormányzati hétköznapokat bizonyos települési-típusokon: 

1. a helyi adóbevételeken keresztül Építményadó, telekadó...az összes klasszikus adófajta, de ebbe most beleértve pl. azokat a bírságokat, illetékeket, különböző jogcímeken beszedett díjakat, önkormányzati helyiségek bérleti díjait stb. is, amelyek még egyelőre helyben maradnak.

Hogy mi kell az adóbevételhez? Például alapesetben olyan lakosság, akitől beszedhetők az adók, mert van mit beszedni tőlük. Munkanélküliektől és kizárólag közmunkából élő szegény emberektől hiába vár adóbevételt egy úgynevezett önkormányzat: az ilyen testületekben gyakran szimplán látszattevékenység folyik, nettó pénzkidobás a fenntartásuk, az adófizetők meglopása ez is...persze, gyakran politikai okból tartják fenn a rendszernek ezt az anomáliáját, már 35 éve. Erre még visszatérek lentebb.

Magyarországon óriási szükség lenne egy valódi önkormányzati reformra – értsd: jószándékú, pozitív reformra –amely alapjaiban újítaná meg a helyi közigazgatási rendszert. Ennek csak elég bátortalan verzióját láthattuk eddig, a lakosságszámhoz igazított kísérlet kapcsán (közös polgármesteri hivatalok), pedig iszonyú ballasztot lehetne ledobni, ha megvizsgálnák, hogy mennyi szellemhivatal-önkormányzati testület működik teljesen életképtelen települések sokaságán, és szélnek eresztenék ezeknek a testületeknek a tagjait.

Ez persze közel sem jelenti azt, hogy egy kis lélekszámú falu egyben értéktelen is, pénzügyi értelemben. Sőt: egy kis lélekszámú település is lehet kiemelkedően gazdag, jó adóképességű, virágzó, prosperáló és erős. Magyarországon az 1. mottóban jelzett problémák mellett létezik egy másik, ám kétségtelenül kevésbé jellemző valóság is: vannak páratlan szépségű természeti környezetben fekvő aprófalvak, alacsony lakosságszámú kistelepülések is, amelyek olykor példamutató, innovatív megoldásokat alkalmaznak az elnéptelenedés megállítására és a falu vonzerőjének növelésére, amelybe olyan beruházások is beletartoznak, mint a zöldenergia felhasználása vagy turistákat csábító, hagyományteremtő kulturális-művészeti programok megrendezése.

Egyszerűsítem: egy nagyobb lélekszámú, de gyenge helyi adóképességű település is radarra kerülhetne egy önkormányzati reform esetén, mert egy ilyen településen sincs szükség a lakosságszámhoz igazított, adott létszámú képviselő-testületre...ezen testületek állam által kitartott, ingyen pénzen csüngő tagjai elhelyezkedhetnek a szabad piacgazdaságban. A település képviseletére elég lenne egy polgármester, aki egy összevont /járási/ megyei szintű /régiós közgyűlésben képviselné az adott település érdekeit. Az állam (értsd: az adófizetők) évente százmilliárdokat spórolna egy önkormányzati /közigazgatási reform végrehajtásával. Csak senki nem meri bevállalni, pedig a rendszer hibái már az 1990-es évek végére teljesen nyilvánvalóak voltak. 

A helyi adóbevételek természetesen növelhetők, pl. abban az esetben is, ha sikerül a településre csábítani olyan befektetőket, vállalkozásokat, akik az iparűzési adójukkal az önkormányzat kasszáját gazdagítják. A helyi iparűzési adó (hipa) mindig is a települések első számú plusz – tehát a normatív támogatáson kívüli –bevételi forrásának számított: létfontosságú a település működtetéséhez, és alapesetben ezek a közhatalmi bevételek (ritka ocsmány és álszent szó) képezik a fejlesztésekre fordítható pénzek magját is. Előfordulhat, hogy egyetlen vállalkozás adja a helyi önkormányzati költségvetés iparűzési adóbevételének a jelentős részét, vagy akár a 100%-it is.

A dilemma abban áll – azoknál az önkormányzatoknál /településeknél, ahol mondjuk valamiféle tőkeerős, jó hozamú vállalkozás becsábításáról gondolkoznak – hogy minek vergődjenek az ezzel, ha a többletet eleve elvonják, és állandó bizonytalanság övezi a további pénzek sorsát is: nem lehet úgy költségvetést készíteni, és nem lehet arra építeni a fejlesztéseket, ami nincs, vagy amit bármikor elvehetnek, akár évközben, egy éjféli törvénymódosítással. Nagykovácsi sem egy Budaörs: nálunk minden, az itteni vállalkozások iparűzési adójából származó bevétel valódi kincs, és nehezen pótolható a kieső része.  

2. pályázati pénzekből (EU, kormányzat, magáncégek marketingcélú pályázatai, stb.) 

3. hitelfelvételből /kölcsönből. Nincs a Földön olyan olvasó, aki egy linkre kattintva nekiállna átböngészni egy bonyolult jogszabálygyűjteményt az elejétől a végéig, így amit most írok, azt vagy elhiszed nekem, tisztelt látogató, vagy hozzám hasonlóan veszed a fáradságot, és mégiscsak ellenőrzöd magad is, hogy nem akarlak-e szándékosan vagy akaratlanul megtéveszteni: arról, hogy az Önkormányzatok milyen feltételek mellett vehetnek fel hitelt, a 2011.évi CXCIV. törvény rendelkezik, és ezen belül is az 3. fejezetben, vagyis Az államadósság keletkezését és növekedését korlátozó szabályok alatt vannak felsorolva a legfontosabb tudnivalók.

Nagyon egyszerűen, hétköznapian és sarkosan fogalmazva: néhány szigorúan meghatározott, és nem sok mozgásteret hagyó kivételtől eltekintve az önkormányzatok egy megveszekedett fillért sem vehetnek fel hitelként a Kormány / az államháztartásért felelős miniszter előzetes hozzájárulása és engedélye nélkül. Minden önkormányzat eleve előzetes adatszolgáltatási kötelezettséggel tartozik az illetékes minisztérium / kormányzati szervek felé, ha ilyesmibe kezdene. És egyébként is.

Az említett kivételek közül néhány jellemző példa: nem kell a Kormány /minisztérium engedélye

• a működést finanszírozó likvid hitel felvételéhez,
• a megnyert EU pályázat önrészére és előfinanszírozására felvett hitelhez,
• bizonyos kivételek mellett a fővárosi önkormányzat és megyei jogú város önkormányzata esetében a 100 millió forintot, országos nemzetiségi önkormányzat esetében a 20 millió forintot, egyéb önkormányzat esetében (ebbe az egyéb kategóriába tartozik ugye Nagykovácsi, ahogy az önkormányzatok többsége is) az adott évi saját bevételeinek 20%-át meg nem haladó, de legfeljebb 10 millió forint összegű fejlesztési célú adósságot keletkeztető ügylet megkötéséhez

stb. 

Minden önkormányzati pénzügyi tranzakció a kormány szigorú felügyelete alatt áll, nehogy valaki bedöntse, csődbe vigye az önkormányzatot vagy vállalhatatlan terhet rójon az államháztartásra valamilyen horrorisztikus mértékű adósságot keletkeztető ügylet következtében. Az is szigorúan szabályozott, hogy az önkormányzat a számára engedélyezett, "adósságot keletkeztető ügyletből származó tárgyévi összes fizetési kötelezettsége az adósságot keletkeztető ügylet futamidejének végéig egyik évben sem haladja meg az önkormányzat adott évi saját bevételeinek 50%-át."

Ahogyan az is kérlelhetetlenül benne van a jogszabályban, hogy az a település, ahol a helyi adózásról szóló rendelet alapján nem vetettek ki

• vagy iparűzési adót
• vagy a vagyoni adófajták közül legalább egyet (pl. vagy telekadó, vagy építményadó stb.)
• vagy nem vetettek ki kommunális adót a lakosságra,

az a fentebb vázlatosan felsorolt, engedélyhez nem kötött eseteken túl, semmiféle adósságot keletkeztető ügyletet nem köthet. Lefordítom magyarra: a munkanélküliekkel és /vagy közmunkásokkal teli, szegény település az hitelszegény is marad, és minden fejlesztés, beruházás kapcsán az EU/ állam lélegeztetőgépére lesz kötve, amíg el nem jön a Végítélet – vagy nem változik a javukra is a kormányzat / gazdasági helyzet –, de saját maga nem tud nekivágni semminek sem, mert nem kap hozzájárulást a hitelfelvételhez...hiszen saját erejéből soha nem tudná törleszteni, mert nincs többlet bevétele a lakossági adókból, amiből azt törleszthetné.

Nem véletlen, hogy az EU éppen ezeknek a szegény régióknak a felzárkóztatására alakítja ki azokat a pályázati konstrukciókat (vissza nem térítendő támogatások, egyszerűsített eljárások, utófinanszírozás stb.), amelyeket viszonylag könnyen elnyerhetnek, amíg a gazdag Nagykovácsinak a gazdag fővárosi agglomerációba /Pest megyei régióba ágyazva ez sokkal nehézkesebb lehet...és mindig az is volt.

Emlékszel Borsod-Abaúj-Zemplén megyére és Erdőbényére? Az egész megye, az egész régió főleg az EU, illetve a hazai forrásokra pénzére van kötve...Erdőbényén még az információs táblák is EU finanszírozással készültek. De ott legalább arra ment el a pénz, amire felvették. Mert az EU adófieztőinek pénze (mindannyiunk pénze) könnyen ellopható a hazai tapasztalatok szerint. Nem vagyunk tagjai az Európai Ügyészségnek, és itt élünk a lombkorona nélküli lombkorona sétányok és a 40 cm magas kilátók országában, így meg kell becsülnünk a tisztesség legkisebb morzsáit is.Nagykovácsi ősidők óta vett fel hitelt, ahogy minden olyan önkormányzat vesz  fel hitelt, amelyiknek van hitele, és lehet arra számítani, hogy törleszti is a felvett összeget. És ha megengedik neki, hogy hitelt vegyen fel. Nagykovácsiban jellemző illusztrációja volt ennek a korszaknak, hogy Bencsik Mónika annak idején (ahogy írtam, 12 éven át, 2014-ig vezette a falut) egyáltalán nem hagyta elszállni a falu költségvetését nagyösszegű hitelfelvételek révén (ő sem hagyta elszállni), és pláne nem rakta a pénzt kockázatos befektetésekbe: éveken át ún. rúlirózó hitelt vagyis folyamatosan újra felvehető hitelt használt fel a település finanszírozására /működtetésére. És közben "10.000 forintokat rakosgattak ide-oda a költségvetésen belül", ahogy Dékány Angella alpolgármester jellemezte az örökös pénzügyi helyzetet...pedig Nagykovácsi még egy jobb állapotú, gazdaságilag stabilabb falu volt másokhoz képest.

Ez önmagában is egy tanulságos történet, mert a mai helyzet a régmúlt felelevenítése nélkül nehezen érthető. 2002 és 2010 számtalan önkormányzat eladósodott a felvett hitelek révén (ebből politikai fegyvert kovácsoltak később a szocialisták ellen), a Medgyessy-Gyurcsány érában pedig nem mertek ennek központi gátat szabni (Bajnai csak professzionális válságmenedzser volt, Gyurcsány 2009-es lemondásakor, amikor már bedőlt minden) – aztán mikor a Fidesz hatalomra került, kifizette a tartozásokat a költségvetésből, és ezzel együtt – egyébként, ha leveszem belőle a politikai revolverezésre alkalmas részt, akkor szigorúan racionális szempontok alapján, teljesen jogosan – megszigorította az önkormányzatok hitelhez jutásának feltételeit, mintegy az önkormányzatok felelőtlenségét kezelve a gondoskodó Állam Bácsi (adófizetők) által.

Irgalmatlan pofon volt a kormányzatnak, hogy ehhez képest az állami-pénzfelügyeleti hatóságok orra előtt hosszú évekig zavartalanul zajlott (majd robbant ki) a szocialisták kormányzása alatt kezdődött, de az Orbán-érában is zavartalanul folytatódó Questor-botrány (önkormányzatok pénze is volt a piramisjátékban, pl. Győrnek), így a Gondoskodó és Mindent Ellenőrző Állam képére némi árnyék vetült. 

Ma tehát az önkormányzatok már nem vehetnek fel nyakra-főre hitelt / kölcsönt, minden önkormányzat pénzügyi manővere megjelenik a Nagy Testvér figyelő szeme előtt. 

4. a forgalomképes, mobilizálható önkormányzati vagyon eladásából, illetve bérbeadásából A településüzemeltetés használt kistraktorának eladásából vagy egy hivatali printer eladásából is jöhet pénz, de persze jellemzően ingatlanvagyonról, lakásokról, házakról /nagyobb építményekről, telkekről van szó. Az önkormányzati telkek bérbeadása (mezőgazdasági tevékenységre, sportpályára stb.) és házak bérbeadása (pl. magánorvosi rendelőnek) rövid-vagy hosszútávon egy megszokott eljárás, tartós, de ugyanakkor csak lassan csepegő pénzforrás, és olykor vitás-problémás jogi ügyek gyúanyaga lehet. Az eladás tiszta, gyors, azonnali és sok pénzt jelent egyösszegben, viszont visszavonhatatlanul végleges, és ez sem feltétlenül mentes a későbbi jogi bonyodalmaktól.

5. befektetésekből Ebbe beletartozik minden törvényes pénzügyi konstrukcióba való beleugrás, tőzsde /brókercégeknél megforgatott pénz, banki befektetések, pénzügyi alapok, kecsegtető lekötött betét, állampapír...ezeknek a megoldásoknak is nagyon szigorú feltételei vannak, és a kockázat egyes esetekben nagyon magas is lehet. A Questor is megbízhatónak tűnt, aztán lehetett sírni. Ha a képviselő-testület megszavazza, hogy Monte Carloban rakják fel a teljes önkormányzati kasszát a rulettre, mert a polgármester mondjuk megálmodta a nyerő számot /színt, az is befektetés, csak rács mögé lehet miatta kerülni. 

6. ha önmaga is vállalkozásba fog Nagykovácsiban hol csak az ötletelés, hol a választási kampányok szintjén, néha pedig egészen komolyan foglalkoztak azzal, hogy az önkormányzat saját maga indítson vállalkozást olyan brandek felépítésére, amelyekből anyagi haszna is származhatna, a presztízsen és a falu imázson kívül: ezek jellemzően a helyi mezőgazdaságra és a környezeti adottságokra építő vállalkozások lehettek volna (pl. nagykovácsi körte). Máshol a saját gyártású, kézműves sör a menő. Az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok létrehozása és működtetése azért nem annyira egyszerű műfaj.

Nagykovácsiban a 2017-ben alapított NATÜ (jelenleg Nagykovácsi Településüzemeltetési Intézmény, de egykoron NATÜ Közhasznú Nonprofit Kft.) egy 100%-ban az önkormányzat tulajdonában álló, közfoglalkoztató, költségvetési szerv, amelynek már a Szervezeti és Működési Szabályzatának a leirata is mutatja, hogy mennyire kényes egyensúlyt kell tartani a kötelező feladatellátás (köztemető fenntartása, a közvilágításról való gondoskodás, a helyi közutak és tartozékainak kialakítása és fenntartása, közparkok és egyéb közterületek kialakítása és fenntartása, környezetegészségügy (köztisztaság, települési környezet tisztaságának biztosítása stb.) és az emellett szabadon végezhető (elsősorban a nagykovácsi lakosság számára biztosított), vállalkozásként végzett megbízások teljesítésben.

A NATÜ emberei főleg kerti munkákat végeznek a lakosság számára, természetesen anyagi ellenszolgáltatás fejében. Ezáltal viszont az a sajátos helyzet áll elő, hogy a szabadpiacról élő, helyi kertészeti vállalkozások egy, az ő adójukból működő vállalkozást kapnak konkurenciának, vagyis egy önkormányzati vállalkozás – legyen az bármilyen típusú – érzékeny terepre merészkedik be, amikor az adófizetők által biztosított költségvetéséből élve, éppen azoknak a vállalkozásoknak a lehetőségeit rontja, akik ezt az adót összegereblyézik neki, illetve az önkormányzatnak. Egy vállalkozásként is működő önkormányzati intézménynek tehát nem csak gazdasági haszna, de kellemetlen emberi és visszacsapó politikai következményei is lehetnek. Nagykovácsiban, ahol a jómódú és nagyszámú lakosság sok kertészeti vállalkozást (magán/cég) is képes eltartani a feszültség fokozása nélkül, ez szerencsére nem kerül a felszínre. Vagy csak én nem tudok erről.

A pénznek van szaga

A fenti hat pontból a négy elsőt kiemelem, ezúttal más szempontból.

Adókat növelni: ebből baj lehet egy faluközösségen – hivatalosan kis-vagy nagyközségen – belül. Gyorsabban, mint egy városban /fővárosi kerületben. A városnak /kerületnek nagyobb a türelmi zónája, erősebb a felszívó ereje, és gyakran a megosztottsága is más természetű. Egy faluban intenzívebb és erőteljesebb lehet a válasz, hamarabb körbefuthat az elégedetlenségi hullám. Politikai bukás, balhé, kurvanyázás, cirkusz. Természetesen ettől függetlenül növekedtek az adóterhek az elmúlt 25 év során...Nagykovácsiban élni egy állapot, de aki ezt az állapotot nem képes kifizetni, annak semmi vonzó nincs benne. A lakossági fluktuáció intenzitását a már kész házak kerítéseire kirakott eladó /kiadó táblából is ki lehet következtetni: ez évről-évre változó, de az utóbbi időben láthatóan megszaporodtak. Arra a kérdésre, hogy Érdemes-e Nagykovácsiba költözni? alaposan meg kell fontolni a választ. Nálunk is van – egyre növekvő számban és mértékben, ahogy látom – a be nem fizetett adók / helyi közterhek stb. vagy a szabályok áthágása után elindított hatósági intézkedés, jogi eljárás, súlyos bírságolás, büntető kamat, végrehajtás, kényszerárverezés...én rendszeresen el szoktam olvasni ez utóbbiakról szóló, nyílt licitre felhívó hirdetéseket az Önkormányzat épületénél kihelyezett táblán, és elég durva történetek bontakoznak ki a háttérből. Senki sem szeret adót fizetni, de a baj akkor kezdődik, amikor már nem is tud.

Vicces módon éppen most utasítottak el a képviselők egy adóemelési kezdeményezést, amit – nem igazán várt, sőt, kifejezetten meghökkentő felütéssel – éppen az egyedüli ellenzéki képviselő (a villámgyorsan távozó Kósa Emőke helyére lépő Debreceni Gábor) nyújtott be, az egyébként vérfideszes-álfüggetlenekből álló testületnek (8+1 ember a teljes testület).

Magas labda volt ez a Helytartó Asszonynak és csapatának, le is csapták irgalmatlanul, sütkérezve egy kicsit a ki nem mondott, de jól dekódolható "megvédjük a nagykovácsi lakosságot a baloldal nemzetellenes, adóterheket növelő sorosista tervétől" című egyfelvonásos szappanopera sikerében. A Helytartó Asszony még rá is csavart egy kicsit a műsorra egy plusz és teljesen irreleváns kérdéssel, hadd maradjon nyoma az "ellenzéki" képviselő vergődésének és kudarcának. Ez a fajta ripacs ráadás a kedvelt szokása neki, imád táncra perdülni a maga keltette konfettiesőben...de hozzáteszem, hogy ezúttal szinte megértem, hogy ezt nem bírta kihagyni. 

Az adóemelési előterjesztés első verziójában a képviselő úr elég meredek számokkal dobálózott: elég naiv vagy röhejes elképzelés volt azt hinni, hogy azt, abban a formában megszavazzák a Helytartó Asszony és csapattársai. Ezzel az erővel a lemondásukat is benyújthatták volna.

Amikor leszavazták a javaslatot, akkor valóban elutasították a lakosság jelentős részét érintő adóterheknek a növekedését – Köszönöm! –, de ezzel együtt a testület így is megvalósította a "differenciált adózásra" vonatkozó elképzelést: a 350 m²-nél nagyobb alapterületű építmények adója növekedni fog idén. Valószínűleg arra számítanak, hogy ezeknél az ingatlantulajdonosoknál semmiféle nehézséget nem fog jelenteni a megnövelt adónak a befizetése, illetve, ha lesznek is közöttük elégedetlenkedők, ez a kockázat vállalható, mivel a teljes lakosságszámhoz viszonyítva egy kisebbségről van szó...legyenek bármilyen sokan is Nagykovácsiban.

A helyzet az, hogy ezt a 350 m²-es alapterületet azért elég gyorsan el lehet érni ebben a faluban, nem kirívó eset sem a régebben épült, sem az új építésű házak esetében, bár megtippelni nem merném, hogy ebből az adófajtából mennyi többletet tud realizálni az önkormányzat majd ebben az évben / és aztán évente.

A Helytartó Asszony és a testületben ülő rezsimbarátai mindenesetre bevállalták, hogy a Botka-féle Fizessenek a gazdagok! szocialista szlogen rájuk égjen. Ezt akár bátor tettnek is nevezhetem. Adókat emelni, és ebből többletbevételt produkálni, vagy nyers erővel kell, vagy finom eleganciával és sebészi pontossággal végrehajtva, de így is mindig kockázatos műfaj marad, még Nagykovácsiban is. 

A pályázati pénzek gyakran célzott /célhoz kötött támogatások, vagyis bár hasznosak, szükségesek, jók, de így nem igazán, vagy nem mindig teremtik meg a szabad mozgást a pénz felhasználásának terén.

A hitelfelvétel mindig kockázatos – és ahogy látható fent, nagyon sok feltételhez kötött –, különösen most, hogy ilyen fantasztikus év elé nézünk, bár a magyarok talán éppen ezért élnek úgy vele, mintha nem lenne holnap. Talán nem is lesz.

Pánik idején a leggyorsabb és legtisztább módszer a likviditás megőrzésére és a széleskörű felhasználhatóság megteremtésére, ha valaki pénzzé teszi az eladható vagyontárgyait. Ebből a szempontból nincs nagy különbség egy állandóan vagy egy ideiglenesen pénzszűkében levő ember és egy önkormányzat között. Egy önkormányzati vagyontárgy értékesítése akár nagyon komoly hasznot is hozhat a konyhára. Főleg nyílt licitálás esetén. Ez nyilván erősen függ attól, hogy

• mi a vásárlásra felkínált vagyontárgy
• és a meghirdetett minimális eladási ár összhangban van-e a vagyontárgy értékével,

ám ha a feltételek kedvezőek, a licitálás / a beérkező ajánlatok után valóban elégedett lehet az eladó.

Bár nem mindig.

Mert, ha nem is rendszeresen, de azért előfordulhat, hogy a bajok csak később jelentkeznek. Ami elsőre sikernek tűnik, abból kudarc lesz, vagy évekig tartó kálvária és vesszőfutás, közösségi megosztottsággal, politikai leszámolással, hiriggel és haraggal. Ingatlant értékesíteni mindig kockázatos, mert a szerződés megkötése után olyan bonyodalmak álhatnak elő, amelyre az eladó önkormányzat nem számított. A birtokba kerülő vevő nem feltétlenül osztja az önkormányzat reményeit a hasznosítás módját és formáit illetően, márpedig ez még a Helyi Építési Szabályzat előírásai és a Települési Arculati Kézikönyv ajánlásai ellenére is elvezethet olyan megoldásokhoz, amelyek pengeélen táncolnak, és akár jogvitákba is átcsaphatnak. Ez pedig senkinek sem haszon. Nagykovácsiban is megtörtént –képletesen szólva –, hogy a kezdeti, örömteli pillanatokat és rácsodálkozást felváltotta a menekülésbe átcsapó futás és a rémült sikoltozás.

Hétköznap nyelven: az önkormányzatok ilyenkor eladják a családi ezüstöt, vagy bedobják az aranytartalékukat is, hogy

• finanszírozni tudják a saját működésüket,
• illetve megvalósítsák a fejlesztési elképzeléseiket (valamilyen közintézményt, iskolát, óvodát, bölcsődét, orvosi rendelőt épít rá, közparkot, sportpályát, uszodát, új temetőt alakít ki stb.)
• vagy a kötelezően vállalt / elnyert pályázatok megvalósítását, amennyiben többletforrásra is szükség van.

Félreértés ne essék: a hasznosításra szánt ingatlanvagyon eladása, értékesítése vagy felhasználása teljesen természetes, hiszen azért van. Az esetek nagy többségében eleve befektetési célokat szolgáló telkekről, építményekről van szó, nem azért birtokolja ezeket az önkormányzat, hogy nézegesse. A szabad piacon a legmagasabb áron akarja eladni egy üzleti befektetőnek, vagy egy sima vásárlónak pl. egy önkormányzati bérlakás /épület esetén, aki családi házat szeretne kialakítani belőle, de az is előfordul, hogy a folyamat megfordul, és valaki egy építkezés, teleknövelési szándék miatt egy közterületi részre ad vételi ajánlatot az önkormányzatnak. Ez utóbbi esetek az extrém elhelyezkedésű, amorf, feláldozható, közterületként rosszul hasznosítható földterületeknél szoktak előfordulni. 

Az azóta már megnyílt Linum Udvar még az építési fázisban: a Nagykovácsi Önkormányzat 2011-ben 200.000.000 Ft-ért adta el a telket a befektetőnek, az 1988-ban kialakított Új Faluközpontban.

Nagykovácsi jelentős ingatlanvagyonnal rendelkezett a múltban, és birtokol a jelenben is. Az elmúlt 25 év során nem csak eladott, hanem vásárolt, magasabb osztályba sorolt /átminősített vagy cserélt is ingatlant (házat, telket, telekrészt), illetve vagy önmaga közművesített, vagy a telektulajdonosokat kötelezte arra, hogy közművesítsenek olyan földterületeket, amelyeken neki is vannak telkei...természetesen a saját részét vállalva a közös költségből. Ez utóbbinak az eklatáns példája a Kecskeháton található földterület (külön poszt-sorozat), amelyen egy 1996 óta tartó, sok vihart kavart folyamat végén, tavaly kezdték meg a közműmunkálatokat, és amely földterület hamarosan Nagykovácsi legbrutálisabb újkori építési hullámát fogja eredményezni.

Nagykovácsi tehát nem csak apasztotta, hanem gyarapította is az ingatlanvagyonát: ez a családi ezüst, és ha minden kötél szakad, ez lesz az aranytartaléka is.

Minden valamire való önkormányzatnak van ilyen, de az aranytartalék eladása után – amennyiben mondjuk az eladás sem húzza ki a pénzügyi csávából – már nincs semmi, és legfeljebb a saját intézményeinek helyt adó épületeket adhatja el az önkormányzat, de az már a felszámolás, az már a csőd, a totális megsemmisülés. Vagy esetleg jön az állami mentőkötél. Ha jön.

Nagykovácsi ingatlanhasznosításainak és ingatlaneladásainak története a helyi építéstörténet meghatározó fejezeti közé tartoznak...és bár már sok szó esett ezekről a különböző posztokban, önmagukban ezek is egy fiókban várakozó, gyűjteményes poszt részei: ha a teljes listáról pusztán

• az Amerikai Iskola földterületét,
• vagy a helyi református templom megvalósításához ajándékba adott ∼100. 000. 000 Ft értékű (részben cserébe adott) telket,
• vagy az Amerikai Domb évekig tartó ingatlanbefektetési kudarcsorozatát,
• a Linum Udvar telkének egy új korszakot megnyitó és mindent meghatározó eladását,
• az Új faluközpont telkein megvalósuló beruházásokat
• a Rozmaring utcai földterület felparcellázását,
• a Vértes utcai telkek körüli évek óta tartó mozgolódást és egykori "szeméttelep" botrányt,
• a Kolozsvár utcában soha meg nem valósult Egészségház, illetve régi művelődési ház-helyi víziközmű ház helyén kialakított telkek eladását
• a hasznosításra és fejlesztésre váró, szintén nagy értékű Má-4-es területek

témáját rakom ide, akkor csak a nagy halakat fogtam ki, de azokból se az összeset... 

A kérdés mindig az, hogy az adott ingatlanvagyon eladásának mi a közvetlen oka: tervszerűen történik, előre kalkuláltan, vagy kényszerhelyzetben, nota bene! akár pániküzemmódban. 

A Nagykovácsi Önkormányzatnak 2025-re is vannak vállalt kötelezettségei, és vannak fejlesztési elképzelései. Ezekhez pedig pénz kell. Az elképzelések sorát tekintve sok pénz, méghozzá szabadon felhasználható pénz, márpedig ilyenkor hozzá kell nyúlni a családi ezüsthöz, ahogy a pénzszűkében lévő emberek is teszik amióta világ a világ, a Föld bármely pontján. Zaciba csapják vagy eladják, amilyük csak van (ékszer, műtárgy, arany, bútor, könyv, autó, repülőgép-hordozó, féltve őrzött, de értékes családi ereklyék...családi ezüst étkészlet, bármi, amiből pénzt lehet csinálni), hogy legyen mit enni vagy elkerülhessék a kilakoltatást.

Nagy terveknél azonban csak nagyban lehet játszani: erre szolgál az ingatlanvagyon.

Nagykovácsi pedig ezúttal nagyot dobott, a mostani ingatlaneladási kezdeményezése kimagasló a mezőnyben, hosszú évek óta az egyik legnagyobb.

A családi ezüst

A Nagykovácsi Önkormányzat jelenleg egy régi parasztházat és egy nagy telket árul. A parasztházat már 2024 novembere óta hirdeti, de a telek frissen került az eladósorba.

1. 

A ház a Károli-kertben áll, a Tompa Mihály utca 6. alatt (Hrsz: 4046). 727 m²-es telken egy 64m²-es épület. A ház ára 66 millió Ft, a 2007. évi CXXVII. törvény 86.§ (1) bekezdés j) és k) pontjai alapján Áfa mentes, és 2025. február 10. 12.00 óráig lehet rá ajánlatokat tenni. A hirdetésben elolvasható minden részletes tudnivaló a vásárlással kapcsolatban.

Ez 1 015 385 Ft/m²-es árat jelent.

Az övezetről szóló, fentebb linkelt blogposztban utcáról-utcára végigjártam az övezetet annak idején, az általános tudnivalóktól a részletekbe menő hangulatfestésig igyekeztem mindent megmutatni, amit arra érdemesnek találtam, sok fotóval, sok életközeli/emberközeli információval. Természetesen a Tompa Mihály utca is szerepel benne, és a vonatkozó ház is feltűnik a képeken. A személyes megtekintést semmi sem pótolja, de – figyelem, masszív önfényezés következik – a lakóövezeteket bemutató posztjaim szinte azonosak azzal, egy vadidegen számára is bármelyik egy Google Street-view kezdemény, így talán ellenőrizhető, hogy amit most mondani fogok, az megállja a helyét: számomra kissé érthetetlen miért nem csapott le senki eddig erre a házra.

A Károli-kert egy kifejezetten vonzó, kellemes környék, sokkal több pozitívummal, mint amennyi hátránnyal, és ez utóbbiak is gyakorlatilag olyan megváltoztathatatlan adottságai a településnek, amelyekkel azért elég hamar meg lehet békélni, cserébe a nyert haszonért. Természetesen csak azt követően érdemes vásárláson gondolkozni, miután az ember tájékozódott egy kicsit az adott településről, például választ adott magának erre a kérdésre: először hasznos madártávlatból áttekinteni a helyzetet, és csak aztán elmerülni a helyi ingatlankínálatban. Kivéve abban az esetben, ha valaki az ingatlanvadászoknak abba a csoportjába tartozik, amelyikbe mi is tartoztunk 26 évvel ezelőtt, ifjan, hevesen és ösztönösen. Kitűnő döntés volt, bejött nekünk, de ma már, vénülő kézzel és ősz fejjel, sokkal óvatosabb lennék. 

A hivatalos leiratban szerepel az övezetre vonatkozó részletes szabályozás, alaprajz, helyszínrajz, és több külső és belső fotó is (ez utóbbiakkal én értelemszerűen nem szolgálhatok), amelyek így együtt elég pontos képet adnak arról, hogy mire számíthat a vevő, ha csak felújítaná vagy ha elbontaná az épületet. Én a saját fotóimmal illusztrálom a posztot, de a ház bemutatásához nem kell újrafogalmaznom semmit, ezt idézem a leiratból:

"Az Ófalu nyugati részén, az erdő közelében, a Tompa Mihály utca elejének parasztházas beépítésű részén található a 727 m2-es, lakóházzal és gazdasági épülettel beépített ingatlan,. A közel 22 m széles és 32 m mély telek felszíne az utca felé enyhén lejt, területén gyümölcsfák állnak. A telek belső, udvari részén különböző szerkezetű és állapotú gazdasági épületek állnak. Az ingatlan az összközműves területen fekszik, elektromos és földgáz csatlakozása lekötésre került.

Az utcafronton, az északnyugati oldalhatárhoz igazodva áll a feltehetően 1940-es években épített, 65 m2 hasznos alapterületű, kis részben (17 m2) alápincézett, nyeregtetős, tornácos, jó állapotú egykori parasztház. Bár a rakott kő alapok, a vályogtégla falak, az acél gerendás beton pincefödém, illetve a borított gerendás fafödém az építés korára jellemzőek, de talán a folyamatos használat és karbantartás miatt – szemrevételezés alapján – műszaki állapotuk meglepően jó. A tetőszerkezetet a ’80-as években újraépítették. Néhány évvel ezelőtt a nyílászárókat műanyag szerkezetű, hőszigetelő üvegezésűekre cserélték. A lakásban gáz üzemű radiátoros központi fűtés van.

Az ingatlan a HÉSZ Kertvárosias lakó (Lke-3) övezetébe tartozik, ahol oldalhatáros beépítési móddal, 30 %-os beépíthetőséggel, 4,5 m-es épületmagassággal, egy lakás kialakítására van mód..."

2.

Ami azonban az igazi ingatlan-szupernova, az a most eladásra kínált földterület.

Remeteszőlős. Jobbra a Csillag sétány, balra a Vénusz utca. Amit innen, szemből nézve közrefog, az a nevezett, eladó földterület "bejárata". Persze bárhonnan be lehet jutni, ahol nyílt a terep, de így talán kifejezőbb. Jelenleg kutyafuttató, sárkányreptető, szerelmespárokat csábító, elhagyatott föld, tele szeméttel, építési hulladékkal... illetve egyszerre hulladéklerakó és bontott-építőanyag raktár. Nagyon komoly értékű föld, és zöldterületként valódi, alapjaiban véve háborítatlan menedéke az állatoknak. Park kialakítására is csodálatos lehetőség lenne...csak az nem hoz túl sokat a konyhára, és ez most a pénzről szól.Ugyanez, de már "bentről". Jobbra, a Vénusz utca túloldalán van Remeteszőlős kedvelt közösségi tere, a Bodzaliget Pihenőpark, és az Önkormányzati Hivatal épülete is.A telek oldala a Csillag sétány felől: mesés elhanyagoltság és védelem a madaraknak, sünöknek, rovaroknak, mindenféle rejtőzködő állatnak.

A földterületet az árkategóriájában a 14 évvel ezelőtti, Linum Udvart befogadó telekrészéhez vagy a Református templom építéséhez ajándékozott (100.000.000 Ft) telekhez, esetleg a Rozmaring utcai földterület felosztásához /eladásához lehet hasonlítani. A jelentőségében sem marad el mögöttük, és az eladása Nagykovácsi ingatlanhasznosítási történetének csúcspontjai közé fog tartozni...ha megveszik egyszer. Mert most nem érkezett rá árajánlat a határidőig (2025. január 20.).

Az ajánlattételi felhívás elolvasásakor összezavarodhat az érdeklődő: a telek az egykor Nagykovácsi szerves részét képező Remeteszőlős belterületi övezetén belül található ugyan, de ez a parcella Nagykovácsi kizárólagos tulajdonában áll. "Remeteszőlős ún. rácski-telepi részén az egykori patakmeder kanyarulatában fekszik a közel sík felszínű, 7006 m2 területű, kivett, beépítetlen terület megnevezésű földrészlet, ami a Szaturnusz utcából (11 hrsz.) és a Csillag sétány felől (18 hrsz.) is megközelíthető. Az ingatlan összközműves területen fekszik, de közműcsatlakozásokkal nem rendelkezik. "

A földterületet családi házas /parkosított övezet veszi körül, ez lényegében a falu szíve, akkor is ha a település peremén van, itt található az önkormányzati hivatal is.

A területre vonatkozó összes adat és a hasznosítás módjaira vonatkozó minden információ megtalálható az önkormányzati leiratban, én ebből csak egy kis részletet emelnék ki. "Az ingatlan Remeteszőlős község Helyi Építési Szabályzata (HÉSZ) alapján Településközpont vegyes (Vt-1) övezetbe tartozik, 20 %-os beépíthetőséggel, 5, illetve bizonyos funkciók esetén 7,5 m-es épületmagassággal."

Minimális vételár: 560.000.000 Ft + Áfa (2007. évi CXXVII. törvény 86.§ (1) bekezdés k) pontjai alapján Áfa köteles) A vételár több részletben (foglaló + maximum 2 vételárrészlet) is fizethető a tulajdonjog fenntartása mellett.

Nos, laikus kívülállóként hat dolgot tudok mondani:

1. Helyes és maximálisan támogatandó, hogy az önkormányzat nem akarja bagóért vagy alacsony áron elkótyavetyélni ezt a telket. Ez a telek szerintem simán megér ennyi pénzt, és aki egyszer is látta, az ezt fel is tudja mérni, ráadásul, ha van némi összehasonlítási alapja és helyismerete, akkor ez az állításom végképp nem szorul különösebb magyarázatra. Nagyon jó fekvésű, kitűnő adottságokkal bíró parcella, a Budapesti agglomeráció egyik legfelkapottabb övezetében (Adyliget+Nagykovácsi +Remeteszőlős).
2. A fentieknek rögtön ellentmondva hozzáteszem, hogy noha az önkormányzat előzőleg – valószínűleg –felbecsültette a telek piaci értékét, és a mostani meghirdetésnél kikötötte, hogy az ötszázhatvanmillió forint +Áfa-nál kisebb összegű vételi árajánlat esetén nem adható el a telek, azért az benne van a pakliban, hogy később ebből az elhatározásukból visszalépni kényszerülnek, és engedni fognak az árból. Ez attól függ, hogy mennyire szorítja őket a cipő.
3. Természetesen az is elképzelhető, hogy az önkormányzat eleve egy kicsit fölé lőtte a telek árát a valós /remélt piaci értéknek, noha nem annyira átlátszóan csinálják, mint amikor egy eladó ingatlan apróhirdetésébe beleírja az eladó, hogy "irányár": ősi játék ez, amelynek a szabályait ismeri mindenki, aki ingatlant ad el, vagy aki ingatlant vesz. Az eladó tud engedni az árból, illetve a vevő lealkudhatja az árat és így végül talán mindketten úgy érezhetik, hogy jól jártak az adás-vétellel. Én például más vagyok: halálosan gyűlölök alkudozni, megalázónak találom, és ha kiderül, hogy bármiféle üzletkötésnél a partner hajlandó engedni az árból – mert mondjuk sokallom az árat és visszatáncolnék –, akkor nem elégedettséget érzek, hanem azt, hogy első árajánlattal át akartak verni a palánkon. Úri módon megfogalmazva, át akartak baszni. Azt pedig nagyon rühellem. Ostobaság? Biztosan az, igazad van. És persze egy önkormányzat nem játszhatja az öntudatos, büszke, sértett felet. Ha el akarja adni a telket, és hosszú ideig nem jelentkezik egyetlen vevő sem, akkor előbb vagy utóbb lefelé módosítják az árat. Talán a potenciális vevők is erre játszanak, inkább kivárnak a háttérben, és csak akkor jelentkeznek, amikor Nagykovácsi meghajol a szükség és piac törvényeinek.
4. Remeteszőlős (en bloc) és a ezen belül a környező családi házakban élő remeteszőlősiek nem lesznek nagyon boldogok, ha egyszer mégis jelentkezik egy vevő, aki esetleg nem csak pénzbefektetési / vagyonraktározási céllal veszi meg (értsd: kivár, és magasabb áron továbbadná később), hanem konkrét építőipari, beruházási szándék is vezérli. Nem mennék túl mélyre a dologban, de első olvasatban, ez szinte bizonyosan egy lakópark építését fogja jelenteni, a HÉSZ szerinti lehetséges legtöbb lakás kialakításával. Tekintve hogy a közvetlen közelükben, a Kecskeháton, a hírhedt 11104-es út túloldalán is hamarosan elkezdődhetnek az építkezések, bizonyára nem lennének boldogok, ha a házaik között is beindulna egy. De ha a befektető bármi mást épít egy ennyire érzékeny környezetben – egy kisebb Linum Udvar is simán elképzelhető (szolgáltatóház, kereskedelmi-vendéglátó egységek stb.) – az is óriási változást fog okozni az itt élők életében, ebbe beleértve az építkezéssel, közlekedéssel, zajártalommal, környezeti terheléssel járó valamennyi gondot.
5. Nagykovácsi viszont tarolni fog – anyagi értelemben –, és ennyi pénz beáramlása alaposan megmozgatja majd a helyi közélet állóvizét. Ha már minden fillérnek meg is van a helye, ahol és amire el kell(ene ) költeni a vételárat, ez az ingatlanhasznosítási siker így is sokaknak felkelti majd a figyelmét. Politikai és gazdasági értelemben is. Amint a kezdeményezés sikerre fordul egyszer.
6. Ha lenne 560 millióm (+Áfa), én biztosan megvenném, de most meg kell csináltatnom az egyik kabátomon a cipzárt, és az sok pénzt elvisz a családi büdzséből.

Szóval két ingatlan. A Tompa Mihály utcai ház még versenyben van, arra még érkezhet vevő, de a 7006 m²-es földterület eladása egyelőre e pillanatban olyan messze van, mint a Plútó, az ajánlattételek beadási határideje lejárt, vevő nem jelentkezett, így ezzel futni kell majd még egy kört. Vagy többet. Az is megeshet, hogy valaki határidőn túl és versenyen kívül beesik az utcáról, és tesz egy kedvező árajánlatot a telekre: ha az összeg szívmelengető, és minden szabályosan megoldható, a képviselő-testület majd a törvényeknek megfelelően újra naprendre veszi a kérdést, átgyúrja és szavaz róla.

És persze az is lehet, hogy hosszú távon se jelentkezik senki.

Az építőipar se hasít idehaza /megint bezuhant, Németország is kisebb növekedésre számít az amerikai kereskedelmi politika visszáságai miatt – ha a németeknek rosszul megy, akkor az Uniónak és nekünk is rosszul fog menni, csak nekünk még fájni is fog –, így lehetséges, hogy a gazdasági környezet bizonytalansága most nem kedvez az efféle üzletnek.

Nem tudom mi az oka az érdeklődés elmaradásának, de sajnálom, hogy egyelőre így alakult.

Talán csak annyi történik, hogy Nagykovácsit, a városi értelmiségnek ezt a magyar rögvalóságból kiragadott, műanyag, luxus menekülttáborát megint utolérték, és kicsit megropogtatják most is a zord idők.

De ami nem öl meg, az megerősít. Állítólag. Azt mondják.

 Minden foto megtekinthető itt, és még több is: zord indafoto