Ez alapvetően egy politikától mentes poszt.

Sajnos ettől még lesznek kifejezetten szomorú és vaskos politikai felhangjai, mert a téma miatt ez kivédhetetlen, és mert a világból nem lehet teljesen kilépni, de ezeket a kényszerű felhőátvonulásokat leszámítva, arra törekedtem, hogy a posztot beragyogja a napfény. Vagy legalább egy kis derengő fénycsík. Következzen ismét egy szívemnek kedves utazás.

Egy kis exodus, a valóságból menekülve. Amennyire menekülni lehet. Nem nagyon és nem mindig lehet. Egy próbát azért ismét megér.

Szia, uram! Arborétum érdekel?

♣

Most még mások harcolnak helyettünk a szabadságért / a szabad világért, de vajon eljön-e, eljöhet-e az a pillanat egyszer Magyarországon is, amikor a demokrácia híveinek már nem lesz hová hátrálniuk, és kénytelenek leszünk átlépni a saját árnyékunkat, akkor is, ha ez az életünkbe kerülhet?

Vagy már ezzel is régen elkéstünk? Talán már három évvel ezelőtt is későn volt, csak nem vettük észre?

Vagy legkésőbb már 2014-ben is későn lett volna?

Sokak szerint nem az a kérdés, hogy ez a sorsdöntő pillanat eljön-e, hanem csak az, hogy mikor jön el.

Talán mindegy is. Ugyan, ki tudna elfutni a végzete elől?

Magyarország újkori végzete is benne van a kalapban. És az a gyanúm, nem kell már sokat várni arra, hogy a Végzet Ura kihúzza a cédulát a kalapból, és azon a napon mindannyian megtudjuk, hogy mennyire mély a nyúl ürege.

Kijózanító pillanatnak ígérkezik.

Mottó 1.: "Ha vezetőnek tartod magad, de senki nem követ, akkor egyszerűen csak elmentél sétálni." (John C. Maxwell, amerikai üzletember)

Mottó 2: Aki itt él, éljen jól! Nagykovácsiért közösen, békében! (Kiszelné Mohos Katalin, a Fidesz nagykovácsi helytartójának hitvallása és választási szlogenje)

Mottó 3.: "Tudja Pelikán elvtárs, aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És, aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló. "(Virág elvtárs örökbecsűje,  A Tanú-ból)

Mottó 4.: "Soha nem kapsz egy második esélyt arra, hogy kialakítsd magadról az első benyomást."(amerikai közmondás)

♦

Kósa Emőke, és mellette külső támogatóként Szél Bernadett, az Összekovácsoló Egyesület 2019-es választási kampányának egyik eseménye során. Sosem voltak 2010 óta, de azóta végleg elmúltak a nevetős idők.

♦

Kósa Emőke a kép jobb szélén. A Civilek Nagykovácsiért Egyesület(CiNke) és az ÖsszeKOvácsolók Egyesület (ÖKO) plakátja Nagykovácsiban, az Ady Endre és a Kossuth Lajos utca sarkán, a 2024-es önkormányzati /EP választások idején. Öt évvel korábban még egymás riválisai voltak: a választásról, a kampány eseményeiről, a választás győzteseiről, valamint ennek az összefogásnak az eleve vesztésre ítélt történetéről már mindent elmondtam még azelőtt, hogy az eredményeket kihirdették volna...és lőn, elmaradt az áttörés.

Kósa Emőke képviselő volt a 2019-2024-es ciklusban, Nagykovácsiban. Függetlenként, az ellenzéki pártok támogatása mellett jutott be a testületbe.

Idén az Összekovácsoló Egyesület jelöltjei közül szintén egyedüliként jutott be a 9 tagú képviselőtestületbe, és júniusban át is vette a megbízólevelét.

De (a poszt írásakor) 11 órával ezelőtt bejelentette, hogy lemondott a képviselői megbízatásáról.

Ezzel együtt átadta a helyét az Összekovácsoló Egyesület másik tagjának, Debreceni Gábornak, hogy képviselje Nagykovácsit, és persze azokat, akik nem a másik, rém független civil egyesület jelöltjeire, jelesül a Szépkovácsi Egyesület jelöltjeire szavaztak. (a sallangoktól és a hazugságoktól megfosztva: 8 kormánypárti szimpatizáns és egy független, így néz ki a testület)

Kép forrása: Kósa Emőke facebook oldala

Én voltam az Kósa Emőke egyik szavazója (2019-ben és 2024-ben is), de mivel minden egyes szavazat abszolút értékben számít, így azt is mondhatom, hogy én szavaztam rá, én küldtem őt be a testületbe, nekem köszönhette a mandátumát.

Mondanék én erről az eseményről pár keresetlen szót, egy nagyon rövid posztban.

Szolgálati közlemény: Az Index / Blog.hu szerkesztőinek: köszönöm Hölgyek és Urak, nyugodtan kattintsatok tovább, ne töltsétek ezzel az időt. Ez nem valami freudi-ravaszkodás, soha nem játszok ilyet: ezt soha nem mernétek sehová sem kiemelni, de ha mégis megtennétek, azonnal kirúgnak benneteket. Itt élünk, ebben az országban, és tudjuk, hogy ez mit jelent. Ti még sokkal jobban, mint én. Köszönöm.

♦

Nyitány

Akkor én ezt érthetem úgy, hogy Orbán Viktor politikai igazgatója kikotyogta a mestertervet?

Én úgy tekintem.

A régi falu, a szocializmus éveiben, 1948 után, de még 1971 előtt. A háttérben, balra és középen a Nagyszénásalja, a mai Virágos sétány jellegzetes, részben fasorral szegélyezett, az egész Nagy-Szénás alatt futó csíkjával, jobbra a Zsíros-hegy, Zsíroshegyalja (ami látszik belőle), illetve az egykori mezőgazdasági földek, amelyeket a kárpótlás keretében felparcelláztak (Nagyszénás-kert, Kálvária-kert) Ezeken a területeken ma mindenütt házak százai állnak (közel 2500). Nagykovácsi látképe, egy képeslapon. Forrás: Hungaricana.hu, közgyűjtemény

♦

Mottó 1.: "Mindenki egy belvárosi erdészházban szeretne élni." (Vámos Miklós, író)

Mottó 2.: "Tiszta Ausztria!" és "Valahányszor idejövök, olyan mintha külföldön járnék." és "A Lexus itt: népautó."(idegenek Nagykovácsiról, már többször idéztem, sok posztban)

Mottó 3.: "Carpe diem / Élj a mának / Ragadd meg a pillanatot!" (Horatius, római alapvetés, de a rómaiak birodalmuk építése során mindenben rácáfoltak e közkedvelt idézetre: Róma örök, és a rómaiak az örökkévalóságnak építettek, miközben a múlandó emberi életükben valóban minden egyes napot úgy tekintettek, mintha nem lenne holnap. Ez a kettősség végig kísérte Róma egész történelmét, és megjelenik a művészetükben, az építészetükben, a mindennapjaikban)

♦

Ennek a posztnak a középpontban álló üzenetét két mondatban is össze lehetne foglalni, én azonban, ahogy azt már 9 évvel ezelőtt is megmondtam,  soha nem követnék el olyan bűnt, hogy két mondatban mondjak el valamit, amit ötvenben is el tudok.

Ráadásul ebben az esetben a kontextus talán sokkal fontosabb, mint maga az üzenet.

És igen, Neked teljesen igazad van.

Egy átlagos napon, egy átlagos közéleti hírfolyamban, mondjuk már reggel 8 és délelőtt 10 óra között, átlagban hat olyan cikket találhat bármely olvasó, ami vagy nettó hazaárulás, vagy pofátlan lopás, vagy véres dilettantizmus vagy a felháborítóan lealjasult és lezüllött társadalom látlelete, vagy esetleg ez a négy együtt, így bármikor sokkal fontosabb, szívbemarkolóbb, felháborítóbb témákat is találhatnék annál, minthogy egy hétköznapi jelenség vizsgálatát tűzzem a céltáblára. Én óránként fel tudnék rakni egy posztot valamiről, ami engem felzaklat. Ám nem lehet minden nap lemerülni a magyar mocsár legmélyére, mert ez megöli az embert.

Így most egy lényegében politika- és közéleti viharoktól mentes gondolatfutam következik.

A Nap felszíne / részlet. Kép forrása, eredeti vágatlan fotó: Telex / Eduardo Schaberger Poupeau

♦

Mottó 1.:

"És a halandók! Azt kérdem, miért? Miért engem hibáztatnak a saját kis gyarlóságaikért? Úgy emlegetnek, mintha egész álló nap a fülükbe duruzsolnék, s olyan tettekre kényszeríteném őket, amiket amúgy visszataszítónak tartanak. "Az ördög vett rá erre." Soha nem vettem rá senkit semmire. Soha." (Lucifer szavai, Neil Gaiman, Sandman, az álmok fejedelme, Párák évszaka, képregény, Totth Benedek fordítása)

Mottó 2.: első érzelmi reakcióm

Mottó 3.: második érzelmi reakcióm

Kétségtelenül van valami pikáns bukéja vagy bizarr íze annak, hogy ezt a poszt összeakadt a Főkert igazgatójának a leváltásával –  véletlen az időpont egyezés –, hiszen a háttérben kibontakozó és szerteágazó történet magja talán éppen a fővárosnak 20 éve dolgozó, és többek között fő profiljukban éppen a fűnyírást végző céghálónak a kiszorításával függ össze. De emellé simán elférhet valamilyen belső vita is.

Magyarországon a kaszálás minden értelemben lehet nagyon nyerő, és nagyon kockázatos is. Előfordulhat, hogy most elkaszálták azt az embert, akinek a szakmai munkáját eddig szinte kivétel nélkül mindenki csak dicsérni tudta. Jó lesz tehát, ha figyelünk, hogy mikor, mit és hogyan kaszálunk. Vagy nem kaszálunk.

Ettől is erősen függhet a végeredmény. Ez a poszt megmutatja, hogy miért.

Utasbarát környezet. Bangladesh, Dakka, Magyarország, Budapest, Déli-pályaudvar, 2024. július 11., 7 óra 5 perc.

♦

Mottó 1.:

"...Akkor jön a vereség, és ez a vereség borítékolható. Nincs senki, és nincs semmi politikai értelemben, ami veszélyeztetné Kiszelné Mohos Katalint abban, hogy ő legyen a polgármester. Ő fogja megnyerni a polgármester-jelölt választást június 9.-én..."

Mottó 2.:

"...Én érvénytelen szavazatot fogok leadni a polgármester-jelöltekre, mindkettőt beikszelem. Számomra itt senki nem kínált fel választási lehetőséget: se Orbán Háború Viktor helytartójára, se a Cinke emberére nem szavazok. A CEN-összefogás kiszorított engem a partiból..."

Mottó 3.: "...Ugyanaz a helyzet fog előállni, mint 2022-ben az országgyűlési választásokon, csak persze falusi méretekben: százával lesznek olyanok, akik nem lesznek hajlandóak Bolváry Gellértre szavazni, akkor sem, ha egyébként utálják Kiszelnét, a Fideszt, Orbánt, a NER-t, ezt az egész illiberális kuplerájt, mert egészen egyszerűen nem adják a szavazatukat a Cinkének (!), noha lehet, hogy az Összekovácsolók polgármester-jelöltjének odaadnák. A Cinke tevékenysége Linum Udvar-ügyben nagyot ütött ennek a településnek az emlékezetén, és sokan vannak, akik nem fogják ezt nekik megbocsátani soha. Egyszerűsítem: érzelmi (nem politikai!) alapon, sokaknak a Cinke itt a Gyurcsány. Vagy az Orbán. Nézőpont kérdése. A Cinke a Mumus..."