Szia, uram! Arborétum érdekel?
Szia, uram! Arborétum érdekel?
Most még mások harcolnak helyettünk a szabadságért / a szabad világért, de vajon eljön-e, eljöhet-e az a pillanat egyszer Magyarországon is, amikor a demokrácia híveinek már nem lesz hová hátrálniuk, és kénytelenek leszünk átlépni a saját árnyékunkat, akkor is, ha ez az életünkbe kerülhet?
Vagy már ezzel is régen elkéstünk? Talán már három évvel ezelőtt is későn volt, csak nem vettük észre?
Vagy legkésőbb már 2014-ben is későn lett volna?
Sokak szerint nem az a kérdés, hogy ez a sorsdöntő pillanat eljön-e, hanem csak az, hogy mikor jön el.
Talán mindegy is. Ugyan, ki tudna elfutni a végzete elől?
Magyarország újkori végzete is benne van a kalapban. És az a gyanúm, nem kell már sokat várni arra, hogy a Végzet Ura kihúzza a cédulát a kalapból, és azon a napon mindannyian megtudjuk, hogy mennyire mély a nyúl ürege.
Kijózanító pillanatnak ígérkezik.
Mottó 1.: "Ha vezetőnek tartod magad, de senki nem követ, akkor egyszerűen csak elmentél sétálni." (John C. Maxwell, amerikai üzletember)
Mottó 2: Aki itt él, éljen jól! Nagykovácsiért közösen, békében! (Kiszelné Mohos Katalin, a Fidesz nagykovácsi helytartójának hitvallása és választási szlogenje)
Mottó 3.: "Tudja Pelikán elvtárs, aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És, aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló. "(Virág elvtárs örökbecsűje, A Tanú-ból)
Mottó 4.: "Soha nem kapsz egy második esélyt arra, hogy kialakítsd magadról az első benyomást."(amerikai közmondás)
♦
Kósa Emőke, és mellette külső támogatóként Szél Bernadett, az Összekovácsoló Egyesület 2019-es választási kampányának egyik eseménye során. Sosem voltak 2010 óta, de azóta végleg elmúltak a nevetős idők.
♦
Kósa Emőke a kép jobb szélén. A Civilek Nagykovácsiért Egyesület(CiNke) és az ÖsszeKOvácsolók Egyesület (ÖKO) plakátja Nagykovácsiban, az Ady Endre és a Kossuth Lajos utca sarkán, a 2024-es önkormányzati /EP választások idején. Öt évvel korábban még egymás riválisai voltak: a választásról, a kampány eseményeiről, a választás győzteseiről, valamint ennek az összefogásnak az eleve vesztésre ítélt történetéről már mindent elmondtam még azelőtt, hogy az eredményeket kihirdették volna...és lőn, elmaradt az áttörés.
Kósa Emőke képviselő volt a 2019-2024-es ciklusban, Nagykovácsiban. Függetlenként, az ellenzéki pártok támogatása mellett jutott be a testületbe.
Idén az Összekovácsoló Egyesület jelöltjei közül szintén egyedüliként jutott be a 9 tagú képviselőtestületbe, és júniusban át is vette a megbízólevelét.
De (a poszt írásakor) 11 órával ezelőtt bejelentette, hogy lemondott a képviselői megbízatásáról.
Ezzel együtt átadta a helyét az Összekovácsoló Egyesület másik tagjának, Debreceni Gábornak, hogy képviselje Nagykovácsit, és persze azokat, akik nem a másik, rém független civil egyesület jelöltjeire, jelesül a Szépkovácsi Egyesület jelöltjeire szavaztak. (a sallangoktól és a hazugságoktól megfosztva: 8 kormánypárti szimpatizáns és egy független, így néz ki a testület)
Kép forrása: Kósa Emőke facebook oldala
Én voltam az Kósa Emőke egyik szavazója (2019-ben és 2024-ben is), de mivel minden egyes szavazat abszolút értékben számít, így azt is mondhatom, hogy én szavaztam rá, én küldtem őt be a testületbe, nekem köszönhette a mandátumát.
Mondanék én erről az eseményről pár keresetlen szót, egy nagyon rövid posztban.
A Nap felszíne / részlet. Kép forrása, eredeti vágatlan fotó: Telex / Eduardo Schaberger Poupeau
♦
Mottó 1.:
"És a halandók! Azt kérdem, miért? Miért engem hibáztatnak a saját kis gyarlóságaikért? Úgy emlegetnek, mintha egész álló nap a fülükbe duruzsolnék, s olyan tettekre kényszeríteném őket, amiket amúgy visszataszítónak tartanak. "Az ördög vett rá erre." Soha nem vettem rá senkit semmire. Soha." (Lucifer szavai, Neil Gaiman, Sandman, az álmok fejedelme, Párák évszaka, képregény, Totth Benedek fordítása)
Mottó 2.: első érzelmi reakcióm
Mottó 3.: második érzelmi reakcióm
Utasbarát környezet. Bangladesh, Dakka, Magyarország, Budapest, Déli-pályaudvar, 2024. július 11., 7 óra 5 perc.
♦
Mottó 1.:
"...Akkor jön a vereség, és ez a vereség borítékolható. Nincs senki, és nincs semmi politikai értelemben, ami veszélyeztetné Kiszelné Mohos Katalint abban, hogy ő legyen a polgármester. Ő fogja megnyerni a polgármester-jelölt választást június 9.-én..."
Mottó 2.:
"...Én érvénytelen szavazatot fogok leadni a polgármester-jelöltekre, mindkettőt beikszelem. Számomra itt senki nem kínált fel választási lehetőséget: se Orbán Háború Viktor helytartójára, se a Cinke emberére nem szavazok. A CEN-összefogás kiszorított engem a partiból..."
Mottó 3.: "...Ugyanaz a helyzet fog előállni, mint 2022-ben az országgyűlési választásokon, csak persze falusi méretekben: százával lesznek olyanok, akik nem lesznek hajlandóak Bolváry Gellértre szavazni, akkor sem, ha egyébként utálják Kiszelnét, a Fideszt, Orbánt, a NER-t, ezt az egész illiberális kuplerájt, mert egészen egyszerűen nem adják a szavazatukat a Cinkének (!), noha lehet, hogy az Összekovácsolók polgármester-jelöltjének odaadnák. A Cinke tevékenysége Linum Udvar-ügyben nagyot ütött ennek a településnek az emlékezetén, és sokan vannak, akik nem fogják ezt nekik megbocsátani soha. Egyszerűsítem: érzelmi (nem politikai!) alapon, sokaknak a Cinke itt a Gyurcsány. Vagy az Orbán. Nézőpont kérdése. A Cinke a Mumus..."
Ez egy nagyon rövid és pozitív poszt lesz. Muszáj kitörnöm egy virtuális pillanatra ebből a negatív spirálból, amelyben a legutóbbi öt bejegyzésben lefelé pörögtem.
Az élet lehet szép, kedves, jó, napfényes és madárdallal teli is, ahogy egy rigó énekel itt, az ablakom előtt, miközben ezt gépelem.
Mottó 1.: "A Föld egy másik világ pokla."
Mottó 2.: "...A média stratégiai ágazat és szuverenitási kérdés, mert aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot..." (illiberális hitvallás egy autoriter rezsimben-diktatúrában. 2023, Magyarország. O. B. rezsimszolga, a miniszterelnök politikai igazgatója)
Mottó 3.: "Divide et impera."
Mottó 4.: "...Csak plakátokat tépkedünk, firkálunk, ragasztgatunk le. Ehhez értünk mi is. 2018-ig kihúzzuk ezzel, ha beledöglik az ország, akkor is. Utánunk az Özönvíz és a Tűzözön." (Anyád kampány)
Mottó 5.: "...Te Hős. Te Utcai Harcos. Te keményfaszú, libernyákokat leverő, Szuperember. Te Viktor, Te Győztes." (Veni, Vidi, Viki)
Mottó 6.: "...Gyávák vagyunk, és gyáva népnek nincs hazája, csak csodavárása. Magyar Péter a véresszájú orbángyűlölőkből is reménykedő kisgyereket csinált, akik csillogó szemmel várják a nyári Jézuskát, június 9.-én, és aztán remélhetőleg 2026-ban is...Kétségbeesett emberek a Fehéringes Messiást lesik, aki fehér lovon vágtat fel a várba, lángpallossal a kezében, a hátára veszi a nemzetet és magára vállalja a végső harcot, ahogyan az elődje, a Feketeruhás Tanárok Pankotai Ángyán Nővér Lili András Pottyondy Noár Edina. Talán úgy is végzi. Talán nem, talán neki sikerül. Talán talány..." (Fehér ing)
Mottó 1.: "...De hová lettek a bogarak, a rovarok? Feltűnt neked is? Régen, pl. a 70-es, 80-as években, ha autóztam, szinte kaparni lehetett a bogarakat az autóról a megérkezés után. Most körbeautózom az országot, és nincs egy sem..." (általános élmény a beszélgetések során, de feltételem, hogy bárki, bárhol, bármikor mondatja a 2000-es évek után)
Mottó 2.: "Az élet utat tör." (Jurassic Park, Dr. Ian Malcolm /Jeff Goldblum szavai)
Mottó 3.: "Hát persze, hogy tudtam! Csak nem sejtettem!" (Sylvester Stallone / Oscar. A vígjáték egyik nagy klasszikussá lett benyögése, politikai posztok alatt is rendszeresen felbukkan)
Mottó 4.: "...Magyarország elsőként tette a méhészetet adómentessé, elsőként adott beporzási támogatást, és elsőként fogja ténylegesen felsorolni a címkén, mely országokból származik a méz, amivel a termelők és a fogyasztók védelme így biztosított – olvasható az Agrárminisztérium közleményében..." (Greendex)
Mottó 5.: "...Alma, áfonya, hagyma, káposzta, karfiol, kakaóbab, kávé, körte, mandula, mustár, napraforgó, repce, retek, sárgarépa, takarmánylucerna, uborka. A fent felsorolt élelmiszer- és haszonnövényekben az a közös, hogy hozamuk a beporzástól függ. A száz leggyakoribb haszonnövény 70 százalékát rovarok vagy más állatok porozzák be. Az emberiség élelmének 30-35 százaléka – mennyiségi értelemben – az állati beporzás sikerességétől függ, ha viszont a növényi alapanyagok sokféleségére, az élelmiszerek minőségére gondolunk, akkor ez az arány jóval magasabb..." (ng.24.hu)
Mottó 6.: "Ha a méhek kihalnak, az emberiség legfeljebb négy évvel fogja túlélni őket." (Albert Einstein, kicsit keményítettem a neki tulajdonított mondást, remélem nem haragszik meg érte)
Mottó 7.: "Magyarországon 20 társasdarázs-faj él, közülük öttel találkozhatunk a legnagyobb valószínűséggel közvetlen környezetünkben:
♣
Az én hibám volt.
A világ egyik legostobább közmondása szerint a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, de jobb, ha tőlem tudod meg a nyers igazságot, és inkább később, mint soha: a pokolba vezető út rossz szándékkal van kikövezve. Vastagon. Amikor azonban a jószándék okozza a szomorú végeredményt, az éppen azért szól akkorát – és lesz ezáltal alkalmas téves következtetések és vérostoba szólás-mondások kiagyalására – mert kivételként van jelen a pokolba vezető, és a rosszakarattal szilárdan kikövezett úton.
Ez éppen egy ilyen, kivételnek számító, jóakarattal elkövetett baklövésnek a története lesz.
Már régóta a fiókban lapul, ott, ahol a több tucatnyi, élesítésre vagy megírásra váró blogtéma is. Többször is elővettem, de mindig elsodorták az aktuális témák, vagy más hangulatom volt...és ugye, korábban 5 hónapig eleve egy sort sem írtam, mert teljesen megreccsentem ettől a szörny világtól / országtól, illetve attól a mocsoktól, ami a nap 24 órájában áramlik benne. Most is bőven lennének más, sokkal fontosabb történések, amelyekről írni kéne, amelyeken például a hazánk jelene, jövője múlik...és éppen ezért nem választottam ebből a halmazból témát a mai napon. Mert minden egyes nap felrakhatnék egy ehhez hasonló posztot. Bele is őrülnék, ha megpróbálnám minden dühömet, gyűlöletemet, felháborodásomat így kiadni magamból, naponta: elemésztene engem. Felfoghatatlan az a szenny, az a gyilkos, ocsmány bűntenger, ami a magyar nemzetre zúdul: én már csak a teljes összeomlásra, és az utána következő polgárháborúra várok, ami – nincs kétségem, de ne legyen igazam – elkerülhetetlenül utol fogja érni ezt az országot. "Kinek mit intézett a kormánya."
Ehhez a jövőképhez képest ez a poszt – a blog mottójához hűen – egy terápia. Lelki öngyógyításra alkalmas, szinte egy vidám, könnyed gyerekmatiné, ami jó menekülőutat kínál nekem a magyar hétköznapok nyers valóságból. Ezért írtam meg. Lazításként. Magyarországon egy ilyen történet is lazításnak számít, 2024-ben.
A leírt esemény másfél évvel ezelőtti, de a mondanivaló szempontjából ennek nincsen semmi jelentősége, mert a tanulság örökérvényű, és ráadásul éppen most, tavasz kezdetén a legaktuálisabb a téma, és hogy miért, arra a poszt utolsó fejezete majd rávilágít.