1. “Ideje van az egyenes beszédnek." (Ha Te mondod…Rajtam eddig sem múlt.)
2. "...A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik alapköve, fejlődésének egyik feltétele. E szabadság az olyan gondolatokat, információkat, elveket és nézeteket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentőek vagy aggodalmat keltenek..." (Magyar Rendőrség)
3. Inkább állva halok meg, mint hogy térdelve éljek. (Stephane Charbonnier, a Charlie Hebdo karikaturistája, avagy Je suis en terasse )
4. "Yep, son, we have met the enemy and he is us." / "Találkoztunk az ellenséggel, és ő- mi vagyunk." (minden idők legzseniálisabb és általános -környezetvédelmi, kulturális, politikai, emberi- igazsága, Walt Kelly Pogo Possum c. képregényéből, 1971)
5. "Jegyezd meg: Magyarországon soha nincs a gödörnek alja. Soha nem volt, most sincs, és nem is lesz alja. Mindig van lejjebb. Ezt a magyar történelem ékesen bizonyítja. Amikor már azt hiszed, hogy van, és talán közel a gödör alja, ahonnan majd ki lehet kapaszkodni, az pusztán a sötétségbe zuhanó társadalom hamis reménye." (Szörnyetegek kora)
6. Az életben egyetlen örökös és cáfolhatatlan tapasztalat létezik: végül, így vagy úgy, de mindig eljönnek a zord idők, így nekünk nem marad más, mint az, amit a bölcs és öreg Gandalf mondott Frodónak, amikor az kétségbeesett a Gyűrű terhe és rá váró zord idők gondolatától:
"Mind így van ezzel, aki hasonló időket megélt, de a döntés nem rajta állt, Frodó. A kérdés csak az, hogy mihez kezdesz az idővel, ami megadatik neked."
Legyen értelme, célja, haszna és becsülete, tisztessége annak az életnek, amit megélsz, és – hogy egy modern példával kössem egybe a mítoszt – ahogy a Johnnie Walker reklám mondja: "Élj úgy, hogy ha lepereg előtted az életed filmje, akkor érdemes legyen végignézned". Ez a lényeg, és ez az egyetlen fontos dolog, élj bár a boldog békeidőkben vagy a biztosan eljövő zord időkben.
2004, jégvihar Nagykovácsiban / levelek jégburokban
Az alábbi poszt egy levélváltás szó szerinti másolata és a tanulságok leszűrése.
2015. December 9.-én, 8.31-kor, a Nagykovácsi jégkatasztrófáről szóló 3. részes szösszenetem (1. Majd, ha fagy, 2. Fagypont 3. Tegnap már késő lesz) lezárásaként…