A Notre-Dame, 2017 áprilisában: múlt idő, szép idő, szebb idők, jó idők.
De Ezek most zord idők.
A sokkoló képek és párhuzamokat felidéző látvány. A felfoghatatlan, az egész civilizált emberiséget és a francia nemzetet ért kulturális, lelki, építészeti tragédia. Mindez Húsvét előtt. Elgondolkodtató...és itt most nem az összeesküvés-elméletekre gondolok.
a kép forrása: Le Figaro/AFP/Reuters
De nem ez volt Párizs Öreg Hölgyét, a Mi Asszonyunkat ért egyetlen tragédia a történelem során: azt már tegnap este óta hangoztatja mindenki, hogy most baleset/gondatlanság ügyében nyomoznak, de a templomot pusztította a természet és az emberi gyűlölet is az évszázadok alatt. De még itt van, még itt áll mindig: fenségesen, gyönyörűen, mesésen, lenyűgözően. Az épületeket fel lehet újítani, újjá lehet építeni, illetve meg lehet menteni a végső pusztulástól, ahogy tegnap a tűzoltók is megtették. Egy olyan nép, amelynél a terrasse egy hitvallás -és én eleve osztom ezt a hitvallást- ezt is túl fogja élni: gyorsan és látványosan reagál, mert Párizs emblematikus, szimbolikus katedrálisa nem maradhat sokáig csonka és megsebzett, ahogy azoknak az embereknek a lelke sem, legyen akár franciák vagy a világ négy égtája felől érkezők, akik szembesülnek ezzel az elkeserítő látvánnyal.
Elég durva csapás ez azoknak, akik talán éppen most készültek Párizsba, hogy részesüljenek abból az örömből, amit ez a pazar épület nyújthat -nyújthatott volna- majd számukra. Rájuk -részben- csalódás vár. Az a 13 millió, aki minden évben felkereste a katedrálist, most áldja az Eget, hogy még épnek, teljesnek és egésznek láthatta a Notre-Dame-ot.
De a két torony áll, a katedrális masszív szerkezete túlélte ezt is: nem minden történet végződik ugyanúgy. Ezeket majd az előzetes vizsgálatok és renoválások után megnyitják a látogatók előtt, miközben a megsemmisült épületrészek felújítása tart. Még hosszú ideig nem lesz ugyanaz a magasztos élmény körbetekinteni a mellvédről, ahonnan a boldogtalan Quasimodo dobálta kövekkel a jó franciákat, akik ugyanúgy meg akarták menteni a szép cigánylányt, mint ő...de majd eljönnek a szebb idők.
Nem valami felemelő, hogy a zöld Párizsról/ a franciákról írt sorozatomat ( a már említett Je suis en terrasse, a Francia charme, Az élő Szajna-part, a Tangó a vízparton, a francia Anyád-kampány és magyar párhuzamai, valamint és a legkeményebb szocialista bemutatása után, de akár ezt is ide sorolhatom) éppen egy ilyen borzalom -bár a blog mélyebb tónusú jellegéhez jól illő- témával kell folytatnom, de ki nem hagynám: személyes és egyértelműen természetellenes rajongásom a katedrálisok, és különösképpen a Notre-Dame iránt kivédhetetlenül erre kényszerít. Jártam már néhány katedrálisban -megközelítőleg sem annyiban, mint amennyibe szeretnék/szerettem volna eddig eljutni, mert csak könyvek útján jártam be sokat- de abban biztos vagyok, hogy a Notre-Dame a legszebb a Földön.
A legszebb. Nem nyitok a kérdésről vitát. Nem lehet vele betelni. Tökéletes a földrajzi környezete, és csodálatos mindenhonnan, kívül, belül. Ez az én tisztelgésem a tervezői, az építői, és az egész francia nemzet előtt. Ezen belül külön köszönet a hős tűzoltóknak, hogy megmentették a katedrálisomat.
E szerény válogatással fejezem ki a hálámat.
♠
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
16.
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
A poszt képei egyenként megtekinthetőek itt, vagy diavetítésként ide kattintva.
