Ezt a kis gondolatfutamot egy másik bejegyzés bevezetőjének, hangulati aláfestésnek és egyben afféle érzelmi salakanyagürítésnek szántam, de rájöttem, hogy e nélkül is éppen elég nehéz témának ígérkezik a következő poszt, így ez kap egy külön helyet a blogban.

♦

♦

Ritkán látni ekkora repülőrajtot, utazósebességet, sprintet szarvihart a közéletben, mint ebben a januárban. Nem kellene meglepődni ezen, mert egy éve lubickol ebben a kormányzat, mostanra nagy gyakorlatra tettek szert. Konkrétan a pedofil botrány kezdete óta vergődnek, amelyet egy vidéki ügyvéd reggeli kávézás közbeni – számomra – meghökkentő, ám mint kiderült, roppant hasznos időtöltése robbantott ki. És abban is biztos vagyok, hogy ez, ami a napokban zajlik a szemünk előtt, az még csak nem is a vége vagy a csúcspontja ennek a szarviharnak, mert 2026-ig még bőven lehet utántöltőanyagot találni a ventilátorba. Csak három elemet ragadnék ki a januári hírözönből, fordított sorrendben: önfényező-covid video, Majoros Péter, Trump.

Írhatnék egy kisregényt is az elmúlt 28 nap történéseiből, de talán ennyi is elég lesz, hogy elengedjem ezt a januárt érzelmileg. 

1.

Eddig még nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, nevessek, vagy 0-24-ben káromkodjak a most futó, "sikeres járványkezelésről" szóló, mindenkiből elemi felháborodást kiváltó, horrorisztikusan abszurd kormányzati-miniszterelnöki propagandavideó miatt, de talán megpróbálom mindhármat egyszerre. Rá sem kattintottam – soha nem tenném, eleve kitalálom miről szól és milyen képi világgal, ehhez nem kell megnéznem, nem is bírnám – a reakciókból ismerem a video minden másodpercét, az is megviselt.

A járványkezelés "sikerességének" kapcsán meg nincs szükségem rá, hogy a mások mondják meg a véleményem, de ezt – haláleset a közeli ismerősi körben – nem részletezem.

Mert még a kontraszelektált ostobaságnak is van határa. Kell, hogy legyen, mindennek van.

Nem lesz nyilvános autodafé, elrendezik a színfalak mögött, de ezért fejek fognak hullani, lesz verbális kerékbetörés-felnégyelés-máglya és csúnya nézés is, aztán valakik repülnek, de nagyon.

Hogy kinek jutott eszébe a Finkelstein-tanítványok közül ez a remek terv, azt nem tudom, de elég sok ott a faszértő, és ezúttal egy egész erdőbe rohantak bele, tátott szájjal. Ha viszont terelésnek szánták, hogy más, napi, fontosabb és károsabb hírektől elfordulva ezen verje magát az összes ellenfelük vagy miközben valami kolosszális – tehát szokásos – ocsmányságot készülnek elkövetni, akkor jár nekik a kitüntetés: ebben a figyelem elterelő verzióban azonban kizárólag a megzavarodott fanatikus fideszjanicsárok és a legvadabb konspirációs teóriákban /összeesküvés-elméletekben hívő, alusisakos hibbantak hihetnek. Senki sem lenne olyan bátor a kormányzati kommunikáció berkeiben, hogy egy elterelő hadművelet keretében – nemhogy ennyire szélsőségesen, hanem a legcsekélyebb mértékben is – kínos helyzetbe hozza, vagy kiröhögtesse a Doktorminiszterelnök urat. Itt pedig éppen ez történt.   

A Fidesz covid-video magas labda volt, minden ellenzéki erő úgy csapta le, mint a legyet, és igazuk is van. Meg annak a több tízezer embernek is igaza van, akinél sikerült feltépni a sebeket, és akik most öntik a saját élményeiket az internet bugyraiba, keresetlen szavak kíséretében, és némely esetben – a 2025. január 1. óta hatályos, új putyini törvények árnyékában – akár egy év börtönt is kockáztatva. Egészen dermesztő, hogy bárki egy másodpercig is komolyan gondolta a kormányzati kommunikáció pöcegödrében ennek a 1950-et idéző, véres személyi kultusszal nyakonöntött, kegyeletsértő szörnyedelemnek a nyilvánosságra hozását. Ha az volt a cél – és mi más lett volna –, hogy megállítsák a Fidesz népszerűségvesztését, akkor ez olyan, mintha a Titanic kapitánya egyenesen utasítást adott volna arra, hogy a hajó menjen neki a legnagyobb jéghegynek, amit csak talál, de annak is legalább kétszer.

Elhíresült mondatok a járvány idejéből.

Én csak egy dolgot tennék még hozzá mindehhez: Peru, Bulgária, Magyarország. Halottak száma egymillió főre vetítve. A bronzérem a magyar járványkezelésé. Ezen a linken, alul, a hatodik oszlop a táblázatban. Vagy olvass más statisztikákat, azok is hasonló adatkat fognak közölni.2.

A poszt írásakor, 11 nap alatt – már az első két nap után is minden hazai rekordot megdöntve – 9 670402-en nézték meg Majoros Péter pazar bindzsisztáni klipjét, és annál tökéletesebb igazolását és beismerését a rendszer romlottságának, minthogy azonnal minden Fideszes (is) beazonosította a képzeletbeli Bindzsisztánt /miniszterelnököt, és ráugrott az "áruló Majkára", nem is kívánhat senki. Mondjuk a zenész-rapper nem is nagyon leplezte kiről/miről szól a klip, és akkor finoman fogalmaztam. Ezt nem lehet tompítani, sem kimagyarázni, ő maga is hiába próbálkozik vele. Én nem hiszem, hogy ne tudta volna mit csinál, ennél azért sokkal értelmesebbnek tartom. Lazítson, és élvezze az özönvizet, amelyet elindított. Lehet, hogy ez lesz a zenei pályafutásának a legnagyobb sikere: nem feltétlenül zenei értelemben. Ha egyszer valahogyan mégis véget érne ez a rémálom, és valódi történészek megírják majd ennek a szomorú országnak az igaz, kendőzetlenül őszinte és leleplező történetét, akkor szemernyi kétségem sincs, hogy ez a dal /klip kap egy erős lábjegyzetet a krónikákban. Megérdemelten.

3.

Szerencsére Majoros úr produkcióján kívül sem kell nélkülöznünk a vidáman-keserű, térdcsapkodós, maró gúnnyal és jóleső cinizmussal átitatott derültséget – a barakk foglyainak röhögése ez, de más már nem maradt – és abban is biztos lehetsz, hogy erről a szomorú élvezetről a továbbiakban sem kell lemondanunk. Például azért sem, mert az alapműködésében teljesen kiszámíthatatlan, egy toporzékoló kisgyerek érzelmi szintjén mozgó, nárcisztikus, viszonylag szerény műveltségű, bosszúálló, notórius hazudozó, de könnyen befolyásolható és csapongóan viselkedő Donald J. Trump olyan meglepetéseket fog még okozni a világnak  – inkább sok rosszat és kevés jót –, és azon belül idehaza a rezsim magukat nyeregben érző urainak is, amelynek a kimagyarázásához a teljes propagandagyár összes seggnyalóját, hazugsággyárosát és nyomorult életű, mikropöcsű csinovnyikját hadba kell majd küldenie a LídörofJuropnak.

Pedig mindannyian megtudhattuk, hogy "2025 egy fantasztikus év lesz". Az előző hónapok, évek vesszőfutása után (botrányok, rekorder infláció, fogyasztás visszaesése, növekvő szegénység, 400 milliárd forint elvesztett EU-pénz, bedőlő építőipar, MÁV balhé stb.) rá is fért volna az országra egy kis fantasztikusság, de az ominózus – komolyan persze egy pillanatra sem vehető – kijelentés óta is elég sok aggasztó esemény lohasztotta a bizakodást e valóságtól elrugaszkodott jövendölésben.

De ne legyünk igazságtalanok a jóslással kapcsolatban, hanem működtessük Douglas Adams-féle szempontpuskát: elvégre lehet, hogy az idei tényleg egy fantasztikus év lesz, csak nem egészen abban az értelemben, ahogyan arra a rendszer kiváltságosai számítanak, hanem inkább úgy, ahogyan azok, akiknek már 15 éve elege van belőlük. Vannak igen biztató jelek erre vonatkozólag.

Üröm az örömben, vagy öröm az ürömben – erősen nézőpont kérdése –, hogy az Egyesült Indián Föld elnökének eskütételét követően a tébolyvonat olyan sebességre kapcsolt, hogy ahhoz képest egy csúcsra járatott Shinkansen is egy mellékvágányra tolt, rozsdaette MÁV szerelvénynek tűnik. Így már kétség sem férhet hozzá, hogy itt tényleg Kurva Nagy Buli készül, de attól tartok, hogy a szűk 1 %-ot leszámítva 8 milliárd embernek csak a buli utáni romeltakarítás terhe jut osztályrészül. Vagy annyinak, amennyi túléli, akár pénzügyi és / vagy lelki, szellemi, fizikai értelemben. Elvégre a 2008-as pénzügyi válság is Kurva Nagy Buli volt.

♦

A Józan Ész, a Tisztesség, a Becsület, a Morál, az Erkölcs, a Jóakarat és a Felvilágosodás Globális Armageddonjának árnyékában a fatalisták nyugalmával evezhetek ehhez képest sokkal békésebb, lokális vizekre, hasonlóan a – spoilerveszély! – Ne nézz fel! című film zárójelenetéhez, amikor a vacsoraasztal körül ülő szereplők békésen beszélgetnek, tudván, hogy mindeközben a végzet ökle áthatol a sztratoszférán.

De attól tartok, hogy azok a lokális, tehát Nagykovácsival kapcsolatos vizek sem lesznek mentesek a viharos szelektől és vad hullámoktól.

Zord időkben a szélcsend vagy a lágyan fodrozódó víz lenne a meglepetés.

Ilyesmivel sajnos nem szolgálhatok. Pedig szeretnék.