Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Arisztokratikus, türkizkék kerti ékszer

A kertek immigránsai 1. – Betelepülők, bevándorlók, kedvelt és befogadott idegenek a hazai növény-és kertkultúrában

2021. július 20. - zord íjász

Melyik növény ez?

  • Örökzöld
  • majdnem semmi mással nem összehasonlítható szürke-ezüst-türkizkék-türkizzöld (ezek vegyítve adják ki a megközelítő igazságot, amelyben szerintem a türkizkék dominál) levelei /lombja teszik egyedivé
  • kifejezetten fényigényes, ekkor érzi igazán elemében magát
  • jól bírja a tűző napot is,
  • bármilyen kerti földben megél, még a legendásan gyalázatos, gyenge termőrétegű, márgás, sárga, nehéz nagykovácsi talajban is
  • a sovány, rossz minőségű talajban, vagy szinte a talajt alig megtartó izzó sziklák, kövek között is megkapaszkodik (csak nem nő meg az eredeti méretére)
  • szárazságtűrő, és miközben minden kihalhat körülötte pl. Magyarország egyes elsivatagosodással fenyegető területein vagy a növekvő szárazság miatt – ne tévesszenek meg a napok/hetek óta szakadó, szélsőségesen viharos, heves villámlással tarkított zivatarok idehaza és Európában, az extrém időjárás lesz az átlag, és ezt már 1982-ben tűpontosan megjósolta James Burke – ő a legnagyobb forróságban is növekszik
  • és gyors növekedésű lehet
  • kertészeti változataitól függően 6-9-12 méter magasságot ér el (vadon állítólag 30 méteres példányok is vannak, de ilyen eredményre azért ne számíts)
  • tömött, sűrű, kúp alakú, oszlopos koronát nevel, amennyiben természetes módon, szabadon hagyják növekedni,
  • de ugyanakkor jól alakítható, bátran metszhető, radikálisan formálható
  • sövényként ültetve a belátást akadályozó, de ugyanakkor impozáns, nagy díszítő értékű növényfalként is jól alkalmazható
  • vagy szoliterként ültetve, kerti fókuszpontként. pl. a letisztult vonalú, kevés számú növénnyel gazdálkodó design-kertekben is közkedvelt
  • gyakran nevelik és adják el a kertészetek csupasz törzsű, gömb alakra nyírt lombozattal (ilyen esetben néha óriási, kőhatású dézsákba helyezik, mediterrán hangulatú teraszok díszítéseként) 
  • eredeti élőhelye okán nem csak a szárazságot viseli el, hanem masszívan télálló is
  • betegségeknek ellenálló
  • a törzse, a kérge platánszerűen dekoratív, rajzos
  • a termése mellesleg teljesen NER-kompatibilis és focialista, konkrétan klasszikus bőr futball labdára hasonlít, csak kék-szürkésvörös
  • szélsőséges viharok idején letörhetnek az ágai, ha nagyon szélnek kitett helyre ültették, de a saját tapasztalatom szerint egyébként bámulatosan, szinte a kőrisekkel vetekedően könnyed, hajlékony, rugalmas a törzse és az ágrendszere is
  • de mindezeken a száraz, kertészeti tudnivalókon túl, egyszerűen csak gyönyörű, egy igazi arisztokrata a kertben: fenséges, hideg, előkelő, a mesék jégkirálynőjének és egy kékvérű angol lordnak a növényi reinkarnációja. 

Ez a növény az Arizónai ciprus. (vagy Arizóniai ciprus, mindkét névvel jegyzik, és az előbbi a logikus, én sem értem mi az a plusz "i", de tele van vele a "google" találati lista)

Amerikából jöttem: ő lesz az első kerti immigráns a sorozatban.

Állítólag Mexikóban több van belőle, mint Észak-Amerikában, mégis Arizónai ciprusnak hívják: az amerikai hegemónia nem ismer határokat, kivéve akkor, ha az illegális migrációt kell megállítani a Rio Grande-nál.

Sajátos párhuzam: az USA területén Arizónában és Nevadában található a legtöbb a türkiz ásványból, amely az ékszerkészítők kedvelt alapanyaga. A türkizkék arizónai ciprus pedig vitathatatlanul a kertek egyik különleges ékszere. Jó, szerinted inkább türkizzöld. Akkor is az.

Annak, hogy ilyen sikerrel hódítja meg a magánkerteket, részben az építészeti kultúra divathulláma is szerepet játszik. Az arizónai ciprus a vonzó, hideg, arisztokratikus színe által, valamint a fa befogadható mérete és szabályos lombozata miatt tökéletes kiegészítője a mai modern, lapostetős, minimalista, a szigorú geometriájú kortárs formavilágot dicsőitő, szinte kizárólag hófehér vakolattal, nagy ablakfelületekkel, üvegezett és széles teraszokkal játszó, merev vonalvezetésű, zárt kubatúrájú, masszív megjelenésű családi házaknak – amelyekből a Nagykovácsi építészeti arculatát bemutató posztban is több példa látható. 

A méretről még egy szó, mert a Godzilla óta tudjuk: a méret a lényeg. Persze, pl. az Atlasz-cédrusnak vagy az ezüstfenyőnek is meseszép kékes-türkiz színe van, csak ezek a fák megkérik a helyet egy átlagos méretű nagykovácsi kertben a szépségért cserébe. Az arizónai ciprus kevésbé veszi birtokba a környezetét.

A betegségekkel szembeni ellenállóságáról szólva: Nagykovácsi utcáit járva azt tudom mondani erre, hogy ciprusok családjába, tehát az arizónai ciprussal rokon ciprusféléket, a borókákat, a tujákat, Leylandi ciprusokat stb. százával elpusztító, rettegett kártevők és gombabetegségek mintha valóban elkerülnék a poszt főhősét, hála érte az Égieknek és A Kerteket Védő Jó Szellemeknek.

A növekedésről: valóban gyors növekedésű lehet, jó körülmények között, üde talajban és/vagy megfelelő gondoskodással (tápanyag utánpótlás/trágyázás, öntözés, gyomlálás) évente akár 60-80-100 cm-t is nőhet. A mi rettenet földű kertünkben azért minden odafigyelés mellett sem ennyire virgonc, inkább az alsó értéket hozza...ami persze csak akkor kellemetlen, ha valakinél a gyors növekedés fontos ültetési szempont. Nálunk nem volt az. Nagyjából 80 cm-es volt az ültetéskor, 15 éves, és jelenleg ∼ 9,5 méter magas. A ciprusok között a Leyland verhetetlen ezen a fronton: aki gyorsan takaró sövénynövényt akar, általában ezt választja...aztán néhány év múlva kihívja a kertészeket a ritkításra, ha az egymáshoz túl közel ültetett, és egymagukban ültetve is hatalmas Leylandiak egymást ölik a helyért, a levegőért, a fényért. A türelem a kertészetben is erény.

Amire érdemes figyelni az ültetési hely kiválasztásánál: az arizónai ciprus fiatalon sérülékeny lehet, és több öntözést igényel. De ne feledd: az, hogy egy növény szárazságtűrő, az még nem azt jelenti, hogy nem hálálja meg azt, ha rendszeresen kap vizet, felnőtt korában is. Nekem még az ablakban álló kaktuszainkat/pozsgásainkat sem sikerült eddig kirohasztanom, az állandó – de persze óvatos – locsolással. De azért rajta vagyok, a párom szerint. A nagyobb részben sivatagos, izzó Arizónából bevándorló ciprus sem fog kipusztulni a bőséges nyári zivatarok miatt. Nyugodtan locsolhatod is. Az azonban tény: a takarékos vízhasználók jól járnak vele, kevéssel is beéri.

Ha szeretnél egy pazar, hálás, csodás megjelenésű, szívet melengető növényt a kertedbe, amely a mesés külalakjával és a hűvös, télies színével hódít, akkor ez a növény a tökéletes választás. Négy féle kertészeti változatban árulják állítólag – általában 1-2 féle elérhető –, de nagyot tévedni nem lehet...csak, ha allergiás vagy. Persze a kertészek is segítenek, ha kifejezetten a legmagasabbra növő fajtát keresed például. 

2.3.Utcakép. Akár a kék nyári ég, akár a ködös téli reggel, akár egy hófehér kőkerítés fala, akár a fák ezerféle zöld árnyalata, vagy éppen a vérszilvák, díszcseresznyék stb. vörös lombja adja a kontrasztot, a hátteret, a környezetet, az arizónai ciprus minden közegben a legjobb formáját hozza.

4.5.6.Az arizónai ciprusnak a szépsége és az eddig felsorolt praktikus tulajdonságai mellett van még egy haszna: kitűnően alkalmas a lágyabb esésű – vagy kellő előkészítés és folyamatos gondoskodás mellett akár a meredekebb – nehezen kezelhető rézsűk, domboldalak beültetésére, a talaj megkötésére is. A gyökérzete a fenyőkéhez hasonló, a felszínen kúszó, viszonylag csekély mélységbe lehatoló, nem terebélyes, de mégis nagyon erős. A fenti (2.-3.-4. kép.) képkockákból álló sorozatot az egyik kedvenc arborétumomban, a már korábban is említett Folly Arborétumban fotóztam 2018-ban. A friss ültetés jól illusztrálja az elmondottakat: dekoratív sövény, ugyanakkor a domboldalt talaját is megtartó erózióvédelem. (mostanra nyilván jelentősen megnőttek, összezártak, idén visszatérek, megunhatatlan hely).

7.A gyökérzetének erejére utalva ismét csak a saját tapasztalatainkra utalok: ahogy mondtam, nem csak a viharos szelekben nem tört le egyetlen ága sem – pedig ezt a veszélyforrást, hátrányt is sok helyen láttam leírva az internet kertészeti bugyraiban, amelyhez persze a gyökérzetnek ugyan semmi köze, viszont az ágak strapabíró rugalmasságát jól jelzi, –, hanem döbbenetesen meghajolva a jég és a fagy súlya alatt, még a Nagykovácsit 100 évvel hátralökő 2014-es jégkatasztrófát is túlélte nálunk, ahogy azóta is több, rövid ideig tartó fagyot és jégterhet is, legutóbb éppen idén. A fa nem fordult ki a földből, nem tört derékba. Meghajol, de meg nem törik. Nagykovácsi fái úgy robbantak szét a környező erdőkben és sok kertben is, mintha bombatalálatot kaptak volna – így halt meg a mesés szépségű, hatalmas, minden évben virágtengert hozó, az erre járó sétálók/kirándulók csodálatát kiváltó selyemakácunk is, három darabra hasadva – de az arizónai ciprus, amelyet csenevész gyökérzetűnek és kidőlésre hajlamosnak tartanak, rendíthetetlen maradt. Ehhez azért hozzáteszem: nyilván van tűréshatára annak, hogy mikor pattan el a törzse/ága, de minden télen, amikor ilyen helyzet előállt, az első adandó alkalommal, amint erre mód nyílt, rongyokba tekert seprűvel, hosszú bambuszrúddal óvatosan levertük az ágairól azt a jeget és havat, amit le tudtunk verni, és visszahúztuk a törzsét függőleges helyzetbe, valamennyire (tavasszal kiegyenesedett, öngyógyítóan kihúzta magát). A segítség sosem árt a zord időkben.

Egy ilyen ékszernek pedig egyenes jár az oltalmazó kéz. 

8.9.10.11.12.13.14.15.16.17.18.
19.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr8416633458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása