1. “Ideje van az egyenes beszédnek." (Ha Te mondod…Rajtam eddig sem múlt.)
2. "...A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik alapköve, fejlődésének egyik feltétele. E szabadság az olyan gondolatokat, információkat, elveket és nézeteket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentőek vagy aggodalmat keltenek..." (Magyar Rendőrség)
3. Inkább állva halok meg, mint hogy térdelve éljek. (Stephane Charbonnier, a Charlie Hebdo karikaturistája, avagy Je suis en terasse )
4. "Yep, son, we have met the enemy and he is us." / "Találkoztunk az ellenséggel, és ő- mi vagyunk." (minden idők legzseniálisabb és általános -környezetvédelmi, kulturális, politikai, emberi- igazsága, Walt Kelly Pogo Possum c. képregényéből, 1971)
5. "Jegyezd meg: Magyarországon soha nincs a gödörnek alja. Soha nem volt, most sincs, és nem is lesz alja. Mindig van lejjebb. Ezt a magyar történelem ékesen bizonyítja. Amikor már azt hiszed, hogy van, és talán közel a gödör alja, ahonnan majd ki lehet kapaszkodni, az pusztán a sötétségbe zuhanó társadalom hamis reménye." (Szörnyetegek kora)
6. Az életben egyetlen örökös és cáfolhatatlan tapasztalat létezik: végül, így vagy úgy, de mindig eljönnek a zord idők, így nekünk nem marad más, mint az, amit a bölcs és öreg Gandalf mondott Frodónak, amikor az kétségbeesett a Gyűrű terhe és rá váró zord idők gondolatától:
"Mind így van ezzel, aki hasonló időket megélt, de a döntés nem rajta állt, Frodó. A kérdés csak az, hogy mihez kezdesz az idővel, ami megadatik neked."
Legyen értelme, célja, haszna és becsülete, tisztessége annak az életnek, amit megélsz, és – hogy egy modern példával kössem egybe a mítoszt – ahogy a Johnnie Walker reklám mondja: "Élj úgy, hogy ha lepereg előtted az életed filmje, akkor érdemes legyen végignézned". Ez a lényeg, és ez az egyetlen fontos dolog, élj bár a boldog békeidőkben vagy a biztosan eljövő zord időkben.
Megszakítom a három búcsúposztra berendezett ütemtervet. Őszintén sajnálom, hogy zord időkhöz ennyire illeszkedő okból.
♦
Ez egy nagyon rövid poszt. Másfél perc az olvasási ideje. És nem indulatposzt. Lassan eljutok oda, hogy már érzelmeim sincsenek ezzel az országgal és az országban megtörténő…
Ez itt a három, beígért búcsúposzt közül, az első. Ironikus, hogy éppen egy olyan témát érint, amit készülök magam mögött hagyni, de ugyanakkor összegzésnek, lezárásnak egyenesen kitűnő, noha amikor írtam, nem hittem volna, hogy ezt a szerepet is be fogja tölteni. Mikor beütött a hír, hogy az…