Átlépték a Nagykovácsi Rubicont. Nem volt visszaút. A pártpolitika ott csorgatta a nyálát és kaparászott Nagykovácsi kapuja előtt.
De még nem jutott be. A szaga már igen, és a lábát is berakta az ajtórésbe, de még mindig az útját állták.
Házhoz jött a megoldás. Bentről.
♦
Szubjektív politikatörténet, 2. rész.
♦
1. A civil
Milyen is lenne, milyen is lehetne egy elképzelt/valós, ideális óvónő, aki 1986 óta gyerekekkel foglalkozik? Csak jót hallottam róla, csak jókat mondtak róla, és ezekből a megállapításokból az eddigi polgármesteri tevékenysége is sokat visszaigazolt. Hazudik, aki mást állít. Csak lehet, hogy ez is kevés, ha a pártpolitika belekavar a képbe.
Kiszelné Mohos Katalinról mindenki azt mondta, és azt mondja, én is mondtam: jó ember. Átlagosan ugyan, de ismertem korábbról, személyesen vagy levelezésből, utcai beszélgetésből, a nagykovacsi.netről, fórumról, innen-onnan: egy rossz szavam nem lehetett rá. Nem értettünk mindenben egyet, és semmi közünk egymáshoz, de azok, akik rá szavaztak, nyilván ugyanazt remélték, várták, legalábbis részben, mint én, aki másra, egy független lokálpatrióta jelöltre adtam a voksomat: kissé nyugodtabb, konszolidáltabb hétköznapokat.
Nagy pofára esés következett, de a vegytiszta pártpolitikai balhé intenzitásának mértéke, -aminek a gyúanyaga jelentős részben a CBA-Príma telekeladása és beruházása körüli vita, - még engem is meglepetésként ért. Eddig 13 posztot írtam a CBA-ról, de ahogy elnézem, lesz még bőven, ezért lassan kiadathatnám fűzött, nyomtatott formában is.
Aranyból van a szíve, mondták nekem, aki mélyebb kapcsolatban álltak Kiszelné Mohos Katalinnal. Óriási a lelke. Mindig mosolyog. Mindenkivel kedves: idegennel, itt lakóval, friss belelepülővel, régi lakossal. Türelmes, megértő, empatikus. Természetesen imádja a gyerekeket, ők is imádták őt, de a felnőttek világában is szimpátia veszi körül. Mindig mindenkinek jót akar. Mindenkihez bizalommal, jóindulattal közeledik.
Mondják, amennyire lehet, amikor lehet, kerüli a nyílt konfliktusokat, a civakodást, a viszályt, a veszekedést, a feszültséget: ebben még ma is lehet valami igazság. Ez nem csak az önkormányzat hivatalos csatornákon keresztül mutatott napfényes-pozitív kommunikációjában mutatkozik meg, (Tájoló, facebook) ahol a valóság árnyalatai ritkán kapnak olyan súlyt és sötét színezetet, amilyet talán megérdemelnének, hanem abban is, hogy a kezdetben a saját hivatalában törölték fel vele a padlót. Az idő keményít: ma már azért beszól, visszavág ő is, ha felhúzzák az idegeit.
Mondják, Kiszelné Mohos Katalin mindig a legjobb és mindenkinek megfelelő megoldást, a legjobb kompromisszumot vagy a legkevesebb kárral, legcsekélyebb érdeksérelemmel, legkisebb fájdalommal járó utat keresi, akár emberi oldalról, akár gazdasági téren. Szerették és bíztak benne a munkatársai a Nagykovácsi Kispatak óvodában is, ahol 1997 óta dolgozott, először óvodapedagógusként, aztán 2013-ig intézményvezetőként. Bírta a szülők bizalmát is. Bárki bizalommal fordulhatott hozzá, gondjával, bajával, csipp-csupp ügyeivel. Mindig, mindenkin segíteni próbál és próbált, akár a falnak menve is. A Kispatak Óvóda intézményvezetőjeként, ez lett a veszte, 2012-ben.
Igaz a mondás: ahol az egyik kapu bezárul, ott egy másik kinyílik.
De ha nem nyílik, akkor majd felfeszítik.
2. 2012. A borzasztóság
Az idézetek forrásaként szolgáló teljes szöveg itt elolvasható, ebben a kisér(t)őposztban.
Kiszelné Mohos Katalin, a Kispatak Óvoda intézményvezetője: "..Én úgy gondolom, hogy valóban hibáztam, viszont fegyelmi vétséget nem követtem el. Azt gondolom, hogy egy olyan ember, aki heti 50-55 órát dolgozik, lehetetlenség, hogy ne hibázzon. Ez tény. Én elismerem, hogy esetleg hibát követtem azzal el, hogy ezt a támogatást megadtam. Annyi a mentségem, hogy évtizedekre menően visszamenőleg, amikor a cafetéria még nem is létezett, akkor is jogában állt a testületnek ilyen támogatást adni, és abban bíztam, hogy a testület akkor is ki fogja segíteni a dolgozókat, hogy ha esetlegesen a cafetéria keret kifizetésére nincsen mód. Visszatérve erre, hogy gyakran hibázik az ember, én minden évben mind a beszámolóimban, mind pedig a kockázatértékelésemben jeleztem, hogy nagyon nagy szükségünk lenne gazdasági szakemberre. Akár úgy is, hogy mondjuk a 3 intézménynek együtt lenne egy, egy 4 órással is megelégednénk, mert én úgy gondolom, hogy én óvodapedagógus vagyok, én nekem ez a szakmám, nem állítom, hogy jogilag és gazdaságilag különleges képzettségem lenne, tehát nekem nagy szükségem lenne gazdasági szakemberek tanácsára. Én most, jelenleg az önkormányzatban találom meg ezeket a szakembereket. Én benyújtottam januárban is és februárban is. Senki nem mondta nekem ott akkor, hogy ez így nem helyes, ezt nem így kell, ezt másképp kell csinálni...
...Nekem még soha senki nem mondta meg, nem írta le, hogy hogyan kell áthidalni ezt a problémát. Én megpróbáltam áthidalni, úgy, ahogy én gondoltam: senki nem jelezte, hogy ez nem helyes, hogy ezt másképp kellene. Előfordulhat, hogy nem helyes, de én vártam volna ebben segítséget az önkormányzattól, éppen azáltal, hogy én már decemberben jeleztem, hogy ez milyen probléma azoknak, akiket érint, mert nem csak az óvónőkről van szó, a konyhai dolgozók és a dajkák is nagyon-nagyon minimális fizetést visznek haza. Elsősorban őróluk van szó. És én már decemberben jeleztem, hogy ez mekkora probléma. Valóban azt mondták, hogy majd még visszatérünk erre, igen így van. Tehát ez tény. De nekem akkor is meg kellett azalatt az idő alatt oldani a 45 bent étkező ember problémáját. Én így tudtam megoldani: és senki nem jelezte, hogy ez nem helyes. Én valóban az önkormányzat gazdasági szakembereitől várom ilyen esetekben a segítséget, hogy megmondják, hogy ha így nem helyes, akkor hogyan kellene megoldanom. Ebben nem kaptam semmilyen olyan jelzést, hogy ezt másképp kellene csinálnom. Megmondom őszintén azt is, hogy az utóbbi hónapokban erősen elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy egy jól működő óvodának bárki is a vezetőjét meg kívánja hurcolni? Úgy gondolom, hogy az lenne a fontos, hogy jól működik, elégedettek az emberek, elégedettek az oda járók, elégedettek a szülők, gyerekek. Kicsit értetlenül álltam a dolgok előtt, hogy miért nem ül le velem valaki, hogy ez így nem jó, ezt másképp kellene csinálni, és akkor beszéljük meg, hogy hogyan ez a másképp. Tehát, sajnos így a magamnak feltett kérdésre nem sikerült választ kapnom, tehát ezt nem tudom, hogy vajon mi lehet ennek az oka vagy a célja. Azt viszont biztosan tudom, hogy engem mindig is a munkám során a jóhiszeműség, a jó szándék és az emberek iránti lojalitás vezetett, tehát én szeretném, ha ezt is mérlegelné a tisztelt Képviselő-testület. Én úgy gondolom, hogy fegyelmi súlyú vétséget nem követtem el, és kérem a tisztelt Képviselő-testületet, tekintsen el a fegyelmi eljárás megindításától..."
(ez a saját leiratom, 99%-ig szó szerinti idézet. Diktafon-felvételem alapján készült 2012. 04. 19.-én, 21. napirendi pont: Döntéshozatal Kiszelné Mohos Katalin óvodavezető Képviselő-testület hatáskörébe tartozó munkaügyében.)
Én azt hiszem, és az állításomban gyakorlatilag biztos vagyok, mert ami elérhető volt a nyilvános adatbázisokban, azok mindegyikét átolvastam, -és sok testületi ülésen magam is jelen voltam, illetve leiratot készítettem, - hogy Nagykovácsi történetének mindössze egy, egyetlen egy olyan képviselő-testületi ülésről készült jegyzőkönyve van, 1990-2012 között, ami majdnem teljesen szöveghű, : ennek a jegyzőkönyvnek, ez a naprendi pontja, ami KMK (hálátlan monogram) munkaügyének tárgyalásáról készült. Itt minden egyes szónak jelentősége volt, mert akár későbbi munkajogi/munkaügyi pereknek, feljelentéseknek, mindennemű hatósági és hivatalos eljárásoknak is megágyazhatott volna az esemény, és ilyenkor mindent bizonyítani kell. Szó szerint.
Azért itt is akadt olyan, ami csak nálam olvasható el, és olykor kifejezetten kemény hangételű szöveg, de a hivatalos verzióba nem került bele.
Természetesen mindig készültek jegyzőkönyvek, de tapasztalatom szerint ezek százalékosan különböző mértékig, a lényeget, az alapokat mindenképpen tartalmazó, mondjuk 85%-os pontosságúak voltak: ebben nem volt semmi félrevezető szándék vagy rosszindulat, mert a nyílt testületi ülésekről ugyanakkor videofelvétel is készült, ezeket pedig a helyi kábel tv-n leadták vagy könyvtárból kikölcsönözhető/ott megtekinthető DVD/CD formában is eljuthatott az érdeklődőkhöz. Amikor az immár ex- nagykovácsi.net Civil Közösségi Hírportál megkezdte a működését a faluban, és rendszeres beszámolókat rakott fel maga is az oldalra ezekről az ülésekről, sok esetben videóval/hangfelvételekkel/fotókkal, onnantól az önkormányzat hozzáállása is fejlődött, és a civil kontrollt követve, annak engedve, egyre jobb technikai feltételeket épített ki, egyre inkább használva a tömegkommunikáció egyéb eszközeit. Ezzel maga is igyekezett elkerülni a konfliktusokat. Semmiképpen sem engedhette meg magának az önkormányzat, hogy holmi civilek sarokba kényszeríthessék valamivel: javult a honlap, javult a tájékoztatás minden szinten, 2014-re pedig látványosan megújult...Bencsik Mónika számára már későn, politikai értelemben.
Igen sajátos és beszédes adalék volt, hogy itt viszont, a napirend 21. pontjáról, KMK munkaügyéről nem készült videofelvétel. Nem pontosan tudni, hogy miért: többféle magyarázat is napvilágot látott a pletykasztrádán, de egyik sem volt hízelgő.
K. Gy.-t, a hivatalos események szerződéses dokumentátorát nem kérte fel a testület a Mohos Katalin munkaügyéről szóló nyilvános napirendi pont rögzítésére, hanem a zárt ülések megkezdése előtt, (amelyről nem készíthetett volna amúgy sem) megköszönték neki az aznapi munkáját és a szabad távozás lehetőségét biztosították neki, Bencsik Mónikára bízva az elbocsátó, szép üzenet átadását. K. Gy. összepakolt és elment.
KMK volt az, aki ragaszkodott a nyilvános testületi üléshez, de video az nincs. Hangfelvétel azonban készült. Hivatalosan is. Mindenki tudta: itt valami meg fog változni ezzel a történettel.
3. Akaratlan ellenségépítés
Balról jobbra: Dékány Angella alpolgármester/képviselő, Bencsik Mónika polgármester, Tóthné Pataki Csilla jegyző, 2012. április 19. -én az Öregiskolában, Kiszelné Mohos Katalin munkaügyének tárgyalása közben. Kiállítás. Piros lap a szabálytalankodónak. zord indafoto
Bencsik Mónikának az önkormányzat fejeként, hivatali kötelessége szerint, a szabályok, a jog, az előírások mentén kellett eljárnia. Helyben, a képviselő testülettel átbeszélve és szavazva, lefolytatta az eljárást, bármi lesz az ára. Az óvódavezető-asszony cafeteria juttatásokat érintő munkaügye nagy port kavart, bár nekem inkább tűnt mocsárnak .
Bencsik Mónika, polgármester: "...Persze, aki dolgozik az hibázhat: ezt tapasztaljuk nap mint nap, de a hiba mértéke az egy kérdés. Aki 4-5 jogszabályt megsért tudatosan, és leírja azt, hogy tudta, hogy nincs (rá keret, testületi döntés vagy lehetőség), de majd visszamenőleg (megoldódik, mogoldjuk, megoldják), de visszamenőleg nem lehet, az nem véletlenül hibázott..."
(a zárójeles szöveg, az értelmezést segítő kiegészítés)
"...nem szabad ilyet csinálni, mert ezek a dolgok vezetnek a borzasztóságokhoz..."
"...A mi Önkormányzatunk elég sok ilyen borzasztóságban van most benne. Tehát nem óvodavezető asszony személyével, szakmai munkájával van probléma, hanem pénzügyi, számviteli szabályok nagyon komoly megsértésével, és ezt a tényállást kell mérlegelnie a testületnek. Úgy kezdte az óvodavezető asszony a mondandóját, hogy a polgármester asszony fegyelmi eljárást indít ellene. Azért ülünk itt, és nagyon sokszor beszéltünk erről, hiszen mi ebben az időszakban minden másnap beszéltünk: nem indíthatok ön ellen fegyelmi eljárást, és nem is indult ön ellen fegyelmi eljárás. A testület azért ül itt, hogy egy tényállás tisztázását követően, megfontolja, hogy fegyelmi eljárást indít-e, vagy pedig nem. Ezt én (egymagam) nem tehetem meg. Viszont azt sem tehetem meg, mert a törvények visszaszállnak a fejemre, hogyha felfedezek egy szabálytalanságot, akkor erről nem tájékoztatom a testületet..."
"...Tehát gyakran vagyok én is olyan döntési helyzetben, jegyző asszony is tudja, hogy hát mi is kedvelünk, nem kedvelünk jobban embereket, dolgozókat. Nem lehet a szabályoktól eltérően értelmezni az emberi kapcsolatokat. Főleg gazdálkodási szabályokat nem lehet. Tehát a szociális érzékenység és a gazdálkodási szabályok, azok azért nagyon elválnak egymástól..."
Az a megoldás, hogy házon belül, stikában simítsák el az ügyet, és suttyomban masszírozzanak valamit a költségvetésen, ide-oda átcsoportosítva pénzeket, kreatív úton helyrehozva a dolgot, megúszva a felhajtást és a hivatalos eljárást, természetesen szóba sem kerülhetett, szóba sem került: Bencsik az ilyesmiben nem ismert tréfát. A vonatkozó jegyzőkönyvben is számos alkalommal megteszi, de ezen kívül is akad több olyan, jegyzőkönyvek által rögzített képviselő-testületi kiselőadása, amelyben kertelés nélkül, határozottan megfenyeget mindenkit, aki esetleg törvénytelen,/szabálytalan,/a hivatalos és formai követelményeknek nem megfelelő metódussal állna elő egy-egy probléma orvoslására a hivatalban vagy az önkormányzaton -tehát "borzasztóságokba" keveri az önkormányzatot- ,hogy a tettének súlyos következményei lesznek. A Törvény betűje, jogszabályok, rendeletek, külső/belső ellenőrzés, meghallgatás, vita, szavazás, pecsét, aláírás, dátum, másolat 177 példányban, adminisztráció, archíválás: ez oké. Más nem.
Bencsik Mónika polgármester: "...Erre rögtön reagálnék. Amíg én Nagykovácsiban polgármester vagyok, sikamikás, pénzmozgás nélküli személyes egyeztetések, szabályok be nem tartása nem lesz. Legfeljebb a hátam mögött, mindaddig, amíg tudomást nem szerzek róla. Mert ha tudomást szerzek róla, akkor ugyanilyen tárgyalásokon, ugyanilyen fórumokon vagy ennél súlyosabb fórumokon fognak szerepelni. Ugyanis, aki a rábízott dologgal sajátjaként gazdálkodik, az bizony egy kategóriát jelent, és ettől nem lehet eltekinteni, mert nem azért bízunk rá valakire valamit, hogy azt sajátjaként értelmezze!..."
Talán éppen ezért, valószínűleg senkit sem érintett annyira kellemetlenül annak idején, mint őt, aki az államigazgatás kínosan precíz iskolájából érkezett, amikor kiderült, hogy két vidám hivatali dolgozó, a jegyző(k) és az egész hivatal, valamint a teljes önkormányzat orra előtt ∼ 70 millió forintot sikkasztott gondoskodott arról, hogy az adófizetők ∼70 millió forintja elveszítse közpénz jellegét. (csalás: ez a hivatalos vád) Volt némi késdobálás és egymásra mutogatás belőle, az önkormányzaton belül és kívül is, de a folyamatban lévő rendőrségi vizsgálat idejére, teljes hírzárlat mellett, nem sok jutott ki a részletekből: maradt a pletyka, ami rosszabb. Ide kattintva elolvashatod a ropogósan friss részleteit az ügynek.
A pénz soha nem volt vicc tárgya: a polgármester végigvitte a KMK elleni eljárást, ahogyan azt a törvény megkövetelte.
Egyes vélemények szerint, -akkoriban ez napi beszédtéma volt- KMK már ekkoriban is dédelgette azt a gondolatot, hogy megméretteti magát az önkormányzati választásokon, és Bencsik Mónika ezzel az általa felfedezett szabálytalan pénzkezeléssel/cafeteria kezeléssel, éppen egy kézhez jövő, kényelmes, hasznos és erőteljes megelőző csapást akart mérni a civilek között népszerű esetleges ellenfelére, hogy előre ellehetetlenítse: én nem hiszem. Az egész balhé túl spontánul bontakozott ki, viszonylag rövid idő alatt tört felszínre, és KMK szavai sem egy politikai karriert fontolgató ember megnyilatkozásai. A későbbi események is inkább azt jelzik, hogy a cafeteria-ügy inkább szikraként működött a felhalmozott puskapor alatt.
Szerintem az én verzióm hitelesebb: 2012-ben már záporoztak Bencsik Mónika körül a politikai lövedékek, és ez a kisgömböccé dagadó cirkusz, a szabálytalan cafeteria juttatásokkal, a legrosszabbkor, szenzitív időben ütötte fel a sátrát a kapuja előtt. Bencsik Mónikáról nagyon sok mindent el lehetett mondani, de azt nem, hogy ne lett volna kítűnő politikai érzéke. Valószínűleg pontosan tudta, az első pillanattól fogva, hogy ezúttal baj van. Baj készül. A szeme láttára épült fel az ellenfele: törvényi kényszerűségből ő maga emelte ki Kiszelné Mohos Katalint a civil életből és terelte a politikai harcmező felé, és még csak nem is tehetett ellene semmit.
Kósa Sándor képviselő: Csak egy gyors hozzáfűzni való, ami nem hangzott el, mert azért ez fontos kérdés. Ez a megrovás csak 1 évig fog szerepelni az óvodavezető asszony személyi anyagában. Az a következő pályázatánál, egy év múlva, már nem fog szerepelni, tehát, mondhatjuk úgy is, hogy nem történt semmi.
Bencsik Mónika polgármester: Ezt csak Kósa Sándor képviselő úr mondhatja. Én ennél azért súlyosabb dolgokat írtam le. Tehát, ha nem történt semmi, akkor miért szavazott megrovásról?
Kósa Sándor képviselő: Nem. Én nem azt mondtam, hogy nem történt semmi, hanem, hogy kikerül a személyi anyagából. Tehát egy év múlva már nem fog benne szerepelni.
Bencsik Mónika polgármester: Így van. Figyelembe vette a testület azt is, hogy óvodavezető asszonynak vezetői megbízatásából 1 év van hátra. Senki nem kívánta személyes tortúrának, egy komolyabb vizsgálatnak, vagy komolyabb fegyelmi eljárásnak kitenni. Reméljük azért, hogy ez teljesen világos mindenki számára. Aki vezetői pályázatot ad be, annak a gazdasági szabályokkal is tisztába kell lennie. A mostani jogszabály változások, azok különösen kiemelik azt, hogy milyen felelőssége van egy intézményvezetőnek. Tehát sajnos a szakmai rátermettség nem elegendő. Muszáj nagyon erősen a törvényekre koncentrálni, ami a pénzügyeket érinti..."
KMK-t elmeszelték: a képviselő-testület jelenlévő tagjai, gyakorlatilag egyhangúlag, 8 igen szavazattal, egy tartózkodás mellett (Bencsik) megrovásban részesítették, a testületi ülésen előterjesztett határozati javaslatnak megfelelően.
Tárgy: Döntéshozatal Kiszelné Mohos Katalin óvodavezető Képviselő-testület hatáskörébe tartozó munkaügyében/határozat
Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete úgy dönt, hogy Kiszelné Mohos Katalin - óvodavezető - munkaügyében a polgármesteri előterjesztés alapján fegyelmi eljárást indít. Hivatkozással a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 46. § (8) bekezdésére – tekintettel a tisztázott tényállásra - fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül, fegyelmi büntetésként megrovásban részesíti Kiszelné Mohos Katalin óvodavezetőt, a pénzügyi és számviteli szabályok megsértése miatt. A határozat ellen az óvodavezető jogorvoslattal élhet. 59/2012. (IV.19.)
Ismét: a teljes szöveg ebben a saját felvételem alapján készült kísér(t)őposztban vagy pedig itt, némileg hiányosabb verzióban elolvasható.
A legenyhébb kiszabható büntetéssel, a megrovással, szinte az volt az ember érzése, hogy a rohamosan eszkalálódó folyamatnak akarták az elejét venni, és kissé tompítani a várható veszteségeket. Nem sokat segített. 2014 -ben az egész testületet, a fideszes résztvevő kivételével (!), elnyelte az örvény.
4. 2013. Anomália
Kiszelné Mohos Katalin a megrovás után még közel egy évig vegetált a pozíciójában, ebben a súlyos sebet kapott kapcsolatban, ami állandó és lappangó feszültséget gerjesztett. Aztán 2013 márciusában, egy nyílt testületi ülésen elszakadt nála a cérna. Itt, amikor az óvódai-felvételi körüli "anomáliák" is terítékre kerültek, amit ő kategorikusan visszautasított, az önálló posztot is megérő szópárbaj végén közölte, hogy képtelen a továbbiakban együttműködni és közösen dolgozni a polgármesterrel/önkormányzattal/testülettel és ajakharapdálva, remegő hangon lemondott a Kispatak Óvoda intézményvezetői állásáról. Azt azért nem merném kijelenteni, hogy ez a fordulat nagyon megrendítette Bencsik Mónikát, aki a reakciójában a lemondással kapcsolatos postai ügyintézés mibenlétének hangsúlyozására törekedett.
Kiszelné Mohos Katalin óvodavezető: "Intézményvezetői munkám semmibe vétele olyan mértéket öltött, hogy a Kispatak óvoda érdekében nem látok más megoldást, mint hogy vezetői megbízatásomról lemondjak. A Kjt. 23 § 4. meghatározott lehetőségekkel a vezetői megbízatásomról a holnapi napon lemondok, melyet holnap írásban is benyújtok."
Bencsik Mónika polgármester: Akkor csak arról tájékoztatom, Intézményvezető asszonyt, hogy postára adja, mert a Hivatal holnapi napon zárva tart, postai pecsét legyen rajta, de akkor tudomásul vesszük. Itt van Balzó Edina kolléganő, aki a személyügyeket intézni, kérem, hogy ennek megfelelően legyen a Képviselő-testület előtt minden olyan dolog, ami ezzel kapcsolatosan fontos..."
Később, Kiszelné Mohos Katalin, a búcsúajándékként szánt virágcsokrot felháborodva visszautasította, és képletesen (szerintem majdnem) Bencsik Mónika arcába vágta, majd kipattant a főváros XII. kerületébe főtanácsosnak/ügyintézőnek. A munkatársai szeretetteljes, az önkormányzat felé viszont vitriolos hangvételű, nyílt levélben búcsúztak tőle, alig titkolva a megvetésüket az eljárással és a testületi tagokkal szemben. A téma -a lemondás és az idáig vezető 2012-es munkaügy- a 2013-as közmeghallgatáson is előkerült, igen határozott és szókimondó stílusban, a lakossági kérdéseknél.
Szabó Orsolya (szórakoztató adalék a helyi politikatörténethez vagy, ha úgy tetszik, a szerencse forgandóságához: ma már ő a Kispatak óvóda intézményvezetője, egykori főnöke, KMK pedig a polgármester.):
Egy olyan emberről teszem fel a kérdésem, akire én felnézek és nagyon szeretek. Kiszelné Mohos Katalin óvodavezető, aki a képviselő-testülettől fegyelmi megrovást kapott, és akinek a személyi anyagában gazdasági vétség miatti fegyelmi megrovás vétsége szerepel. A 2012-es zárszámadási beszámolóban azt olvashatjuk, hogy semmiféle olyan dolog nem történt az intézményekben, amely akár írásos formában megjegyzésre került volna gazdasági területen, akár számszaki vonatkozásban szerepelt volna. Mi volt az, amiért ő ezt kapta? Illetve minden képviselőt szeretnék megkérdezni, hogy adjanak választ arra: megkapták-e azt a levelet, amelyet a Kispatak óvóda több mint 30 dolgozója írt alá, és kérték benne azt, hogy védjék meg az álláspontjukat Kiszelné Mohos Katalin fegyelmi eljárásában. Egy rövid idézet is volt benne: "akit porig aláznak, azért a porig kell lehajolni." Kérdezem önöket, hogy hajlandóak, illetve képesek önök megtenni ezt?"
A kérdésre adott válaszok is klasszak (ha éppen akad). Persze a résztvevőknek és a külső szemlélőknek is kialakult egy interpretációja az ügyről, és ezek a vélemények olykor homlokegyenest ellenkeztek egymással. Már a 2012-es munkaügy-tárgyaláskor és az egy évvel későbbi , fentebb idézett közmeghallgatáson is is elhangzott néhány tompító jellegű felszólalás, majd utólagosan, nyílt és -amennyire elmondásból, pletyka szinten visszajutott hozzám- titkos üzengetésekkel, magyarázkodásokkal, levélváltásokkal is bővült a történet, amelyben az illetők biztosították "a Katit", hogy ők nem úgy gondolták, meg nem kell emiatt úgy éreznie magát, hogy izé, na már. "A Kati" viszont úgy érezte magát, hogy izé, és ennek az izének később politikai jelentősége lett. Kiszelné Mohos Katalin később bíróságra vitte az ügyet: pereskedés kezdődött. Ennek részleteiről, végkifejletéről semmit sem tudok: a szereplőknek természetesen fontos, de az események láncolatát, a helyi politikatörténetet illetően semmi jelentősége nincs.
Tény: kínos ügy volt. Emberileg, lelkileg, politikailag egyaránt kárt okozott a résztvevőknek, valakinek egyszerre mindhárom szempontból, de leginkább a falut, a polgárokat, a közösséget mérgezte meg.
Az ugrásra készen várakozó pártpolitikának/pártpolitikusoknak azonban olyan volt, mint kasszafúrónak a széf zárjának kattanása.
5. A jelölt
Bencsik Mónika irgalmatlan kemény, nehezen leküzdhető ellenfél volt. Karizmája, nimbusza, eredményei, profizmusa és hihetetlenül erős akarata, még az állandósulni látszó, és olykor szélsőséges indulatokat kavaró belső/külső konfliktusok ellenére is, úgy tornyosult a pártpolitika, leginkább a bejutásra legtöbb eséllyel bíró fideszes pártpolitika nyílt betörése és hatalomszerzése előtt, akár egy szirtfal. Csak akkor lehetett esélyük Bencsik levadászására, ha egy hasonlóan népszerű, ismert embert találnak a cseréhez. Ismertet, viszont nem egy lejáratódott, elkoptatott pártkatonát (éppenséggel lett volna ilyen a tarsolyban) és nem is valami árokpartról összekapart hithű narancstálibot, hanem egy jól irányítható, jól kezelhető, jól felépíthető, kellően elszánt, agilis, motivált, a győzelemért mindenre kész, és természetesen a fidesz nyílt támogatását felvállaló, a fidesz színeiben futó jelöltetre volt szükség 2014-ben.
Megcsípték a főnyereményt.
Kiszelné Mohos Katalin, az aranyszívű intézményvezető asszony, aki 2012-ben teljesen eltévedve a kusza jogszabályok, rendeletek, pénzügyi és számviteli előírások, valamint az emberiességi elvárások tengerében jószándékúan lábon lőtte magát a nagyöblű cafeteria puskájával, majd egy év múlva besokallt, egyszeriben a fidesz legfőbb reménysége lett.
A hírekből kiollózott ismereteim alapján, általában A Párt kopogtat A Civil ajtaján, és kétlem, hgy itt másként történt volna.: a helyi fideszesek felkeresték, aztán elbeszélgettek a kölcsönös előnyökről és lehetőségekről. A magát többszörösen is megsértve, megalázva, meghurcolva érző KMK, szerintem nem vitás, hogy a revans, és a vélt/valós sérelem miatti elégtétel vágyától is vezetve belecsapott a tenyerükbe, és elfogadta a felkérést.
A párt támogatásán túl, azért KMK-nak volt esze ahhoz, hogy professzionális, és nem feltétlenül pártpolitikailag elkötelezett, civilekből álló tanácsadókkal is megerősítse magát, akik felkészítették a küzdelemre.
Gyanítom, elsősorban lelkileg.
Tudnia kellett, hogy mire vállalkozik és mit kell tennie a győzelemért: ha nyerni akar, át kell lépnie a saját árnyékát.
Kispályásoknak és puha tenyerűeknek a politikában biztosan nem osztanak lapot, a gyengéket kiköpik az Istenek. A moralizásás és az erkölcsi aggályok csak a vesztesek büszke erényei. A politikai ketrecharcban az győz, aki levetkőzi a gátlásait. Elvitathatatlan tény, hogy a kampány alatt, az ellenfelei által rendszeresen "óvónénizett" Kiszelné Mohos Katalin, politikai értelemben, patronos műanyag pisztolyból rövid idő alatt éles lőfegyverré változott. A pártpolitika kocsihajtói nem kértek sokat tőle cserébe.
Csak mindent: az arcát, a nevét, a hitelességét, a civil presztízsét.
De ha nem kérték, ő akkor is eladta és elveszítette mindezt abban a pillanatban, amikor aláírt a fidesznek, mert erről gondoskodtak azok a pártpolitikai alapon is szerveződő ellenségei, akik ugrásra készen álltak, és Kiszelné Mohos Katalin többé nem a mindenki által kedvelt óvónéni-intézményvezető vagy egy lokálpatrióta civil és szerető családanya volt a férje oldalán, két gyerekkel, hanem egy pártpolitikus.
Egy fideszes pártpolitikus.
6. A fideszes
A világban minden egyensúlyra törekszik. A fény a sötétséggel, a hét bő esztendő a hét szűk esztendővel jár kéz a kézben.
A pártpolitikus, pártos alapon szerveződő ellenségeket vonz.
A pártpolitikus, olyan a pártpolitikai ellenfeleknek
mint a virágpor a méheknek, villám a mennydörgésnek, a pók a pókszázlábúnak, rózsa a tetveknek, gesztenyefának az aknázómoly, bomló hús a döglegyeknek, a siker a politikai strómanoknak, arrogancia a politikusnak.
Egyik hozza magával a másikat. Együtt léteznek: a pártpolitikus a pártos alapú ellenzékével él szimbiózisban, a pártpolitikai ideológia a pártpolitikai alapú, ideológiai tükörképével néz szembe.
Összehordja őket a sarokba, a pártpolitika minden mocskát, mint szemetet a szél.
Ha van valahol jobboldali, ott lesz baloldali is, ha van konzervatív, lesz liberális is, ha van fasiszta, lesz kommunista is, ha lesz szélsőjobboldali ott lesz szélsőbaloldali is...ezek általában mind együtt, egymást vádolva.
A Malström, (maelstrom) az északi tengerek rettegett örvénye, ami lehúzza Nemo kapitány hajóját, a Nautilust is, a pártpolitikában is pusztító erő: a pártpolitikai Malström a benne pörgő résztvevőket emészti fel. A szereplők változhatnak, de a lényeg soha.
Bárki voltál tegnap, mától, pártpolitikusként a pártpolitika célpontja leszel.
Egy kis faluban pedig -és gondolhatsz bármit, e szempontból Nagykovácsi is az - nincs menedék, nem tudsz sehová sem elbújni, elrejtőzni, és itt minden ütés visszhangja erősebb, mint odakint.
Tény: Kiszelné Mohos Katalin A FIDESZ-KDNP jelöltje. Nem független. Ő a fideszes polgármester-jelölt. A fideszes polgármester. Így írnak róla az újságok. Így szerepel a szalagcímekben. Így jelölik meg. Teljesen mindegy, hogy tagja-e a pártnak vagy sem. Teljesen mindegy, hogy lélekben, gondolatban, szívben független-e vagy sem. Fideszes lett,...vagy fideszest faragnak belőle. Pártpolitikus: a neve összemosódik a párt nevével, az arca összemosódik a párt arctalanságával.
Mondják róla: Ő a fidesz helyi kesztyűbábja. A fidesz akaratát és terveit hajtja végre. Megkapta, amit akart: főállású polgármester. Az adófizetők pénzét rakja zsebre, Vállalta, fizessen érte. Tudja Pelikán elvtárs, egyszer majd kérünk magától valamit. Tőle folyamatosan kérnek, az első perctől kezdve, mondják a fidesz ellenfelei. És ezerszer leírják, ha kell. És beletolják a kamerákba, ha kell, hogy ez pártpolitika. Már nem kell rejtőzködni. Itt van a fidesz, idebent. És mindenki láthatja, ahogy a civilekkel bánnak. Ezek. A fideszesek. A civil: ellenség nekik, mondják. Arrogáns, pökhendi, lekezelő, megalázó módon faképnél hagyják a civileket, mondják. Talán ebben nem is tévednek olyan nagyon, teszem hozzá én. Kivonulnak. Ilyenek ezek a fideszesek. Mint a parlament folyosóin menekülő fideszesek, akik az újságírók elől bujdokolnak. Gyávák. Etikátlanok. Hazugok, mondják róluk felháborodva. Ellenezte a CBA-t, megválasztották, most már nem ellenzi. Becsapták a választókat. Mint odakint. Igen, most már idebent is becsapják/becsapták őket, ismétlik a fidesz ellenfelei. Így bánnak ezek velünk, civilekkel, mondják. És nem veszik át a petíciót sem a civilektől. Mert a tüntetés se érdekli őket. És megtórpedózzák, megfúrják a civil kerekasztalt is. Szemtelenül, elvtelenül kijátszák a civileket, a civil egyesületeket. Ellehetetlenítik a népszavazási kezdeményezéseket. is. Egymás után. Mindegyiket. Mint odakint. Igen, most már idebent is. Mondjanak le. Oszlassák fel magát a testület, szégyelljék magukat, mondják nekik a közmeghallgatáson.
Kiszelné Mohos Katalin kénytelen szembesülni azzal, hogy ellenfelei szerint többé nincsenek saját gondolatai, saját tettei. Gondolatai a fidesz gondolatai, tettei a fidesz tettei, a pillantása is a fidesz pillantása. Amit csinál, azt a fidesz várja el tőle: CBA, civilek, ellenzék, népszavazás kezelése: Fidesz-módszer. Elfideszesedett. Ő az arca a fidesznek. Ő a polgármester. A párt? A párt az testetlen. Megfoghatatlan. Alaktalan. De a fideszes polgármester: ő azonosítható. És ők, a fidesz helyi ellenzékének tagjai, tudják is róla, hogy kicsoda. Meg is mondják neki. A fideszesnek. Így kezelték 2014-ben, és így kezelik ma is.
2017. július. Idézet egy nyílt leveléből. szöveg/képernyőfotó forrása: itt, facebook
És nem kell sajnálni, mondják. Mert ott volt a kampány. Az ő kampánya. Az ártatlanság elvesztése.
♦
De a 2014-es, valójában 2010-től induló, permanens és kíméletlen kampányról, majd a harmadik részben.
