Szia, uram! Arborétum érdekel?
Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.
Hamarabb ment el, mint ahogy megérkezett volna
A startvonaltól visszafelé futni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem
Mottó 1.: "Ha vezetőnek tartod magad, de senki nem követ, akkor egyszerűen csak elmentél sétálni." (John C. Maxwell, amerikai üzletember)
Mottó 2: Aki itt él, éljen jól! Nagykovácsiért közösen, békében! (Kiszelné Mohos Katalin, a Fidesz nagykovácsi helytartójának hitvallása és választási szlogenje)
Mottó 3.: "Tudja Pelikán elvtárs, aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És, aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló. "(Virág elvtárs örökbecsűje, A Tanú-ból)
Mottó 4.: "Soha nem kapsz egy második esélyt arra, hogy kialakítsd magadról az első benyomást."(amerikai közmondás)
♦
Kósa Emőke, és mellette külső támogatóként Szél Bernadett, az Összekovácsoló Egyesület 2019-es választási kampányának egyik eseménye során. Sosem voltak 2010 óta, de azóta végleg elmúltak a nevetős idők.
♦
Kósa Emőke a kép jobb szélén. A Civilek Nagykovácsiért Egyesület(CiNke) és az ÖsszeKOvácsolók Egyesület (ÖKO) plakátja Nagykovácsiban, az Ady Endre és a Kossuth Lajos utca sarkán, a 2024-es önkormányzati /EP választások idején. Öt évvel korábban még egymás riválisai voltak: a választásról, a kampány eseményeiről, a választás győzteseiről, valamint ennek az összefogásnak az eleve vesztésre ítélt történetéről már mindent elmondtam még azelőtt, hogy az eredményeket kihirdették volna...és lőn, elmaradt az áttörés.
Kósa Emőke képviselő volt a 2019-2024-es ciklusban, Nagykovácsiban. Függetlenként, az ellenzéki pártok támogatása mellett jutott be a testületbe.
Idén az Összekovácsoló Egyesület jelöltjei közül szintén egyedüliként jutott be a 9 tagú képviselőtestületbe, és júniusban át is vette a megbízólevelét.
De (a poszt írásakor) 11 órával ezelőtt bejelentette, hogy lemondott a képviselői megbízatásáról.
Ezzel együtt átadta a helyét az Összekovácsoló Egyesület másik tagjának, Debreceni Gábornak, hogy képviselje Nagykovácsit, és persze azokat, akik nem a másik, rém független civil egyesület jelöltjeire, jelesül a Szépkovácsi Egyesület jelöltjeire szavaztak. (a sallangoktól és a hazugságoktól megfosztva: 8 kormánypárti szimpatizáns és egy független, így néz ki a testület)
Kép forrása: Kósa Emőke facebook oldala
Én voltam az Kósa Emőke egyik szavazója (2019-ben és 2024-ben is), de mivel minden egyes szavazat abszolút értékben számít, így azt is mondhatom, hogy én szavaztam rá, én küldtem őt be a testületbe, nekem köszönhette a mandátumát.
Mondanék én erről az eseményről pár keresetlen szót, egy nagyon rövid posztban.
Köszönök, és köszönöm, hogy köszön
A köszönés devalválódása, avagy Mindennapi köszönésünk add meg nekünk ma
A régi falu, a szocializmus éveiben, 1948 után, de még 1971 előtt. A háttérben, balra és középen a Nagyszénásalja, a mai Virágos sétány jellegzetes, részben fasorral szegélyezett, az egész Nagy-Szénás alatt futó csíkjával, jobbra a Zsíros-hegy, Zsíroshegyalja (ami látszik belőle), illetve az egykori mezőgazdasági földek, amelyeket a kárpótlás keretében felparcelláztak (Nagyszénás-kert, Kálvária-kert) Ezeken a területeken ma mindenütt házak százai állnak (közel 2500). Nagykovácsi látképe, egy képeslapon. Forrás: Hungaricana.hu, közgyűjtemény
♦
Mottó 1.: "Mindenki egy belvárosi erdészházban szeretne élni." (Vámos Miklós, író)
Mottó 2.: "Tiszta Ausztria!" és "Valahányszor idejövök, olyan mintha külföldön járnék." és "A Lexus itt: népautó."(idegenek Nagykovácsiról, már többször idéztem, sok posztban)
Mottó 3.: "Carpe diem / Élj a mának / Ragadd meg a pillanatot!" (Horatius, római alapvetés, de a rómaiak birodalmuk építése során mindenben rácáfoltak e közkedvelt idézetre: Róma örök, és a rómaiak az örökkévalóságnak építettek, miközben a múlandó emberi életükben valóban minden egyes napot úgy tekintettek, mintha nem lenne holnap. Ez a kettősség végig kísérte Róma egész történelmét, és megjelenik a művészetükben, az építészetükben, a mindennapjaikban)
♦
Ennek a posztnak a középpontban álló üzenetét két mondatban is össze lehetne foglalni, én azonban, ahogy azt már 9 évvel ezelőtt is megmondtam, soha nem követnék el olyan bűnt, hogy két mondatban mondjak el valamit, amit ötvenben is el tudok.
Ráadásul ebben az esetben a kontextus talán sokkal fontosabb, mint maga az üzenet.
És igen, Neked teljesen igazad van.
Egy átlagos napon, egy átlagos közéleti hírfolyamban, mondjuk már reggel 8 és délelőtt 10 óra között, átlagban hat olyan cikket találhat bármely olvasó, ami vagy nettó hazaárulás, vagy pofátlan lopás, vagy véres dilettantizmus vagy a felháborítóan lealjasult és lezüllött társadalom látlelete, vagy esetleg ez a négy együtt, így bármikor sokkal fontosabb, szívbemarkolóbb, felháborítóbb témákat is találhatnék annál, minthogy egy hétköznapi jelenség vizsgálatát tűzzem a céltáblára. Én óránként fel tudnék rakni egy posztot valamiről, ami engem felzaklat. Ám nem lehet minden nap lemerülni a magyar mocsár legmélyére, mert ez megöli az embert.
Így most egy lényegében politika- és közéleti viharoktól mentes gondolatfutam következik.
Nevessél, Zsolti.
Itt kell élned ahhoz, hogy elhidd. Én itt élek, de már rég nem tudom elhinni, ami Magyarországon történik.
A Nap felszíne / részlet. Kép forrása, eredeti vágatlan fotó: Telex / Eduardo Schaberger Poupeau
♦
Mottó 1.:
"És a halandók! Azt kérdem, miért? Miért engem hibáztatnak a saját kis gyarlóságaikért? Úgy emlegetnek, mintha egész álló nap a fülükbe duruzsolnék, s olyan tettekre kényszeríteném őket, amiket amúgy visszataszítónak tartanak. "Az ördög vett rá erre." Soha nem vettem rá senkit semmire. Soha." (Lucifer szavai, Neil Gaiman, Sandman, az álmok fejedelme, Párák évszaka, képregény, Totth Benedek fordítása)
Mottó 2.: első érzelmi reakcióm
Mottó 3.: második érzelmi reakcióm
Nincs új a Nap alatt
Globális felmelegedés, hőségriadó, MÁV, avagy Izzadj, muzsik!
Utasbarát környezet. Bangladesh, Dakka, Magyarország, Budapest, Déli-pályaudvar, 2024. július 11., 7 óra 5 perc.
♦
Nagykovácsiban elmaradt az áttörés
Egy bukásra ítélt összefogás hattyúdala, avagy Gratulálok, Helytartó Asszony!
Mottó 1.:
"...Akkor jön a vereség, és ez a vereség borítékolható. Nincs senki, és nincs semmi politikai értelemben, ami veszélyeztetné Kiszelné Mohos Katalint abban, hogy ő legyen a polgármester. Ő fogja megnyerni a polgármester-jelölt választást június 9.-én..."
Mottó 2.:
"...Én érvénytelen szavazatot fogok leadni a polgármester-jelöltekre, mindkettőt beikszelem. Számomra itt senki nem kínált fel választási lehetőséget: se Orbán Háború Viktor helytartójára, se a Cinke emberére nem szavazok. A CEN-összefogás kiszorított engem a partiból..."
Mottó 3.: "...Ugyanaz a helyzet fog előállni, mint 2022-ben az országgyűlési választásokon, csak persze falusi méretekben: százával lesznek olyanok, akik nem lesznek hajlandóak Bolváry Gellértre szavazni, akkor sem, ha egyébként utálják Kiszelnét, a Fideszt, Orbánt, a NER-t, ezt az egész illiberális kuplerájt, mert egészen egyszerűen nem adják a szavazatukat a Cinkének (!), noha lehet, hogy az Összekovácsolók polgármester-jelöltjének odaadnák. A Cinke tevékenysége Linum Udvar-ügyben nagyot ütött ennek a településnek az emlékezetén, és sokan vannak, akik nem fogják ezt nekik megbocsátani soha. Egyszerűsítem: érzelmi (nem politikai!) alapon, sokaknak a Cinke itt a Gyurcsány. Vagy az Orbán. Nézőpont kérdése. A Cinke a Mumus..."
A mesebeli béke kis szigete, Nagykovácsiban
Ez egy nagyon rövid és pozitív poszt lesz. Muszáj kitörnöm egy virtuális pillanatra ebből a negatív spirálból, amelyben a legutóbbi öt bejegyzésben lefelé pörögtem.
Az élet lehet szép, kedves, jó, napfényes és madárdallal teli is, ahogy egy rigó énekel itt, az ablakom előtt, miközben ezt gépelem.
Fehér ing
A Fehéringes Szövetség, avagy Az ember, aki túl sokat tud és az életével játszik
Háromezer halott lódarázs
Állati történetek 12. – Horror a padlástérben és No-Go zóna a kertben, avagy Egy nagykovácsi rovarirtás története
Mottó 1.: "...De hová lettek a bogarak, a rovarok? Feltűnt neked is? Régen, pl. a 70-es, 80-as években, ha autóztam, szinte kaparni lehetett a bogarakat az autóról a megérkezés után. Most körbeautózom az országot, és nincs egy sem..." (általános élmény a beszélgetések során, de feltételem, hogy bárki, bárhol, bármikor mondatja a 2000-es évek után)
Mottó 2.: "Az élet utat tör." (Jurassic Park, Dr. Ian Malcolm /Jeff Goldblum szavai)
Mottó 3.: "Hát persze, hogy tudtam! Csak nem sejtettem!" (Sylvester Stallone / Oscar. A vígjáték egyik nagy klasszikussá lett benyögése, politikai posztok alatt is rendszeresen felbukkan)
Mottó 4.: "...Magyarország elsőként tette a méhészetet adómentessé, elsőként adott beporzási támogatást, és elsőként fogja ténylegesen felsorolni a címkén, mely országokból származik a méz, amivel a termelők és a fogyasztók védelme így biztosított – olvasható az Agrárminisztérium közleményében..." (Greendex)
Mottó 5.: "...Alma, áfonya, hagyma, káposzta, karfiol, kakaóbab, kávé, körte, mandula, mustár, napraforgó, repce, retek, sárgarépa, takarmánylucerna, uborka. A fent felsorolt élelmiszer- és haszonnövényekben az a közös, hogy hozamuk a beporzástól függ. A száz leggyakoribb haszonnövény 70 százalékát rovarok vagy más állatok porozzák be. Az emberiség élelmének 30-35 százaléka – mennyiségi értelemben – az állati beporzás sikerességétől függ, ha viszont a növényi alapanyagok sokféleségére, az élelmiszerek minőségére gondolunk, akkor ez az arány jóval magasabb..." (ng.24.hu)
Mottó 6.: "Ha a méhek kihalnak, az emberiség legfeljebb négy évvel fogja túlélni őket." (Albert Einstein, kicsit keményítettem a neki tulajdonított mondást, remélem nem haragszik meg érte)
Mottó 7.: "Magyarországon 20 társasdarázs-faj él, közülük öttel találkozhatunk a legnagyobb valószínűséggel közvetlen környezetünkben:
- a lódarázzsal (Vespa crabro),
- a padlásdarázzsal (Polistes nimpha),
- a déli papírdarázzsal (Polistes dominula),
- a német darázzsal (Vespula germanica) és
- a kecskedarázzsal (Vespula vulgaris)." ( mttmuzeum.blog.hu)
♣ 
1. Mea Culpa, Mea Maxima Culpa
Az én hibám volt.
A világ egyik legostobább közmondása szerint a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, de jobb, ha tőlem tudod meg a nyers igazságot, és inkább később, mint soha: a pokolba vezető út rossz szándékkal van kikövezve. Vastagon. Amikor azonban a jószándék okozza a szomorú végeredményt, az éppen azért szól akkorát – és lesz ezáltal alkalmas téves következtetések és vérostoba szólás-mondások kiagyalására – mert kivételként van jelen a pokolba vezető, és a rosszakarattal szilárdan kikövezett úton.
Ez éppen egy ilyen, kivételnek számító, jóakarattal elkövetett baklövésnek a története lesz.
Már régóta a fiókban lapul, ott, ahol a több tucatnyi, élesítésre vagy megírásra váró blogtéma is. Többször is elővettem, de mindig elsodorták az aktuális témák, vagy más hangulatom volt...és ugye, korábban 5 hónapig eleve egy sort sem írtam, mert teljesen megreccsentem ettől a szörny világtól / országtól, illetve attól a mocsoktól, ami a nap 24 órájában áramlik benne. Most is bőven lennének más, sokkal fontosabb történések, amelyekről írni kéne, amelyeken például a hazánk jelene, jövője múlik...és éppen ezért nem választottam ebből a halmazból témát a mai napon. Mert minden egyes nap felrakhatnék egy ehhez hasonló posztot. Bele is őrülnék, ha megpróbálnám minden dühömet, gyűlöletemet, felháborodásomat így kiadni magamból, naponta: elemésztene engem. Felfoghatatlan az a szenny, az a gyilkos, ocsmány bűntenger, ami a magyar nemzetre zúdul: én már csak a teljes összeomlásra, és az utána következő polgárháborúra várok, ami – nincs kétségem, de ne legyen igazam – elkerülhetetlenül utol fogja érni ezt az országot. "Kinek mit intézett a kormánya."
Ehhez a jövőképhez képest ez a poszt – a blog mottójához hűen – egy terápia. Lelki öngyógyításra alkalmas, szinte egy vidám, könnyed gyerekmatiné, ami jó menekülőutat kínál nekem a magyar hétköznapok nyers valóságból. Ezért írtam meg. Lazításként. Magyarországon egy ilyen történet is lazításnak számít, 2024-ben.
A leírt esemény másfél évvel ezelőtti, de a mondanivaló szempontjából ennek nincsen semmi jelentősége, mert a tanulság örökérvényű, és ráadásul éppen most, tavasz kezdetén a legaktuálisabb a téma, és hogy miért, arra a poszt utolsó fejezete majd rávilágít.
A robbantók
Kísér(t)ő poszt 9. – Egy vidéki ügyvéd reggeli kávézásával indult a NER elmúlt 14 évének egyik legsúlyosabb válsága, avagy mire jó a független sajtónyilvánosság
Elég erős szellemi perverziónak tűnhet, ha valaki munkakezdésként, a reggeli kávéja mellett a Kúria döntéseiről, határozatairól beszámoló közlönyt olvasgatja...kivéve persze, ha az illető ügyvéd és szereti a hivatását. Valószínűleg minden embernek van valami, jó esetben ártalmatlan, de mások számára talán meghökkentő szokása, hobbija, rituáléja, rigolyája, megrögzött napi rutinja, és ez alól még egyes ügyvédek sem kivételek. De ahogy látható lesz, az egyelőre anonimitásba menekülő, és önmagát inkább vidéki prókátornak nevező ügyvédnek ez a szokása olyan szarlavinát indított el a NER-ben, hogy azóta is csak azt keresik, hogyan tudnának alóla kimászni.