Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Erdőbénye

Országjárás - A Zemplén csodái...és oldalai, avagy a Zemplén egy falu tükrében vagy fordítva. Erdőbénye közelről és másképp. 6.

2020. február 28. - zord íjász

Mottó 1. : Annyi nagy embert hajigált ki Zemplén, ki győzné azokat emléktáblázni. (Mikszáth Kálmán)

Mottó 2. : Az emberek itt is egy kanál vízben megfojtanák egymást. Egy fél kanál vízben. Egyre inkább. (egy echte helyi lakos látlelete a megye valóságáról, egy beszélgetés során)

Mottó 3. : Jó érzésekkel jöjjenek ide és távozzanak a vendégek. (egy echte helyi lakos életszemlélete, egy beszélgetés során)

Mottó 4. : Amióta megépült az átjátszó torony, már csak félig igaz az a közmondás, hogy Regécen nincsen cigány, de nincsen térerő sem. ( egy nyilvános facebook oldalon találtam) 

Mottó 5. : Nagykovácsiban a Lexus: népautó. (nem először idézem. A házunkon dolgozó műköves mester zseniális bon mot-ja, amikor rácsodálkozott a helyi valóságra.)

Mottó 6. : "...Személyes élmény: amikor a házunkat építő egyik kőművesnek a szabolcsból hozott melósaival beszélgettem, a pénzre terelték a szót. "Drága uram, ebből a pénzből, nálunk maga megvehet négy teljes falut." mondták nevetve 2001-ben,(!) amikor meghallották mennyibe kerülnek Nagykovácsiban átlagban a telkek. Kétlem, hogy ma is nevetnének, egyrészt mert már elmosta a politika a nevetős időket, másrészt mert ma már el se hinnék, ami itt megy. Egy alacsonyabb végzettségű közmunkásnak 26 évig kell  dolgoznia ahhoz, hogy itt megvehessen egy jobb fekvésű telket. De csak akkor ha minden fillért félretett, és nem evett semmit. Egyébként nagyjából 326 évig kéne rá spórolnia..." (Érdemes-e Nagykovácsiba költözni?)

A honfoglalás óta magyar településként tartják számon. Első írásos említése 1331-ből származik. Mások szerint 1404-ből, de komoly emberek nem akadnak fenn ilyen nüanszokon egy 1000 éves országban. Dicső és gazdag múlt övezi: a Rákócziak gazdasági központjaként éppen úgy, mint a közelében kiépített és közkedvelt gyógyfürdője által, vagy a reformkor egyik szellemi központjaként. De mivel Magyarországon van, el nem kerülhették a zord idők: többek között, 1739-ben egy pestisjárvány, 1831-ben pedig egy kolerajárvány pusztította el csaknem teljesen a falu lakosságát. Túlélte e szomorú napokat, és ma a világörökség része. Az Aranyosi-völgy kapuja. A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék mértani központja. Mértani központ vonatkozásában egyébként is jól eleresztett környék, mert egy malomkőhajításnyira van tőle Tállya, ami Európa mértani központja. 2013-ban Magyarország legszebb községének választották, és ha ez nem lenne elég, állítólag e kies hon második legjobb levegőjű települése is. A fafaragók, a kádárok, valamint a kőfaragók hagyományos mesterségének és emlékének elhivatott őrzője. S mivel e tájon minden a szőlőtermesztésről és a bortermelésről szól, így stílusosan itt - és Mádon- bukkantak rá a Vitis-tokayensis, a miocénkori ősszőlő levelének kőbe vésődött lenyomatára is.

Mindez együtt, vázlatosan: Erdőbénye.

Erdőbénye központi részének látképe a 230 m magas Mulató-hegyről,  ahol feszület és az adótorony is jól megfér egymás mellett.

Ugyaninnen jobbra... ...és bal felé pillantva. Tisztességes magyar falu, van benne minden: tengerszem-bányató és focipálya is. Ez utóbbi, az a fasorral körbevett, Poldi bácsi féle "szép zöld gyep", a kép bal szélén.

Ez azonban csak a klasszikus, turisztikailag és helytörténetileg kötelező ismeretanyag fecsegő felszíne: látnivaló akad bőven a településen, és mindez hasznos és jó, de engem más is -illetve másképp is érdekel a falu. Erdőbénye éppen megfelelő alanya és zárófejezete lesz a zempléni körtúrámnak: felkapaszkodtam  a csodálatos Füzérhez, hogy belessek a kis magyar Sainte-Chapelle falai közé, játszottam a Boldogság várában, elméláztam a hatalom esendőségén a fejedelmi sasfészekben, bebarangoltam Rodowan angol-magyar-francia zen kertjét, és elámultam a Tengerszem szépségén, amely körül -hogy ráhibáztam- áll a nem túl vidám, farsangi bál.

Erdőbénye körbejárásával részben visszatérek a füzéri fejezet előhangjához...és Nagykovácsihoz: körbeér a történet.

"...5. Úgy hidd, ahogy mondom: egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyét az Európai Unió pénze tartja a felszínen. Ezek nélkül már az egész megye elsüllyedt volna. A kormányzati/hazai finanszírozású projektek -természetesen ilyen is sok van, önállók is- illetve támogatások többnyire ezekre épülnek rá/ezeket egészítik ki, de egyértelműen az EU pénzek viszik a prímet. Minden egyes városban és minden egyes faluban, amit megnéztünk, amin keresztülmentünk, ott sorakoznak a kötelezően kihelyezendő, EU-támogatásokat felsoroló plakátok, láttam és fotóztam ilyet, "százat, ezeret."

Ahová pénz kellett, ott szinte minden felújítás, minden gazdaságélénkítő beruház, minden turisztikai befektetés, minden közszolgáltatási-infrastrukturális beruház, minden közösségi ház, minden templom, minden köztér, minden park, minden egérlyuk az Európai Unió támogatásából (tehát a hazai és a többi uniós tagállam adófizetőinek közös pénzéből) épül. Gyakorlatilag minden. Százmilliárdokat toltak bele utakba, épületekbe, vállalkozásokba, önkormányzatokba. A várak felújításától a zsidó temetők megóvásáig az EU kínálja a fő pénzforrást. A borászatok, a pálinkafőzdék uniós pénzből építik meg az üzemeiket, az önkormányzatok uniós pénzből újítják fel az óvodákat és építenek csatornát, a szállodák és hotelek uniós pénzből bővítik, gazdagítják a szolgáltatásaikat. Itt minden az EU-ról szól. Itt mindenki az EU pályázati pénzeire hajt, mert e nélkül ez a megye már egy etnikai, társadalmi, gazdasági pokolgépként robbant volna fel, és nem lenne erő, ami megállítaná az általa okozott tüzet...és, ha egyszer elapad/csökken az apanázs, újraindul a verkli. Izzik a parázs a hamu alatt. Deklarált szándék, hogy a helyben tartsák a fiatalokat/munkahelyeket teremtsenek a beruházásokkal. Van miért aggódni. Az egész megye hátborzongató ellentmondásokkal teli, mint a blogposzt mottói: a falvakban egymás mellett állnak az iszonyatos mélyszegénység viskói és a (jelentősen kevesebb) felújított családi-ház paloták...közöttük a végső kitartás mementói, egy nem létező középosztály jól, vagy éppen alig karban tartott, kifestegetett, bevakolgatott Kádár-kockái, falusi hosszúházai. Életemben nem láttam még ennyi kihalt, összedőlt, gaztól felvert, rogyadozó, vagy szimplán eladó házat egy viszonylag szűk területen belül. Mesés vidék, csodálatos hegyek, dombok, lankák, mezők: szinte látja az ember, hogyan kéne kinéznie, és hogyan néznének ki ezek a völgyekben, hegyoldalakban lapuló falvak Ausztriában. Itt, a többségében nem úgy néznek ki...de ez egyáltalán nem jelent az összképben teljes lepusztultságot. Rengeteg dolgos, szorgalmas, kedves ember próbálja ellensúlyozni a hiányosságokat és elfedni az árnyoldalakat, gondos kezek takarítják a falvakat, szépítgetnek mindent, ahol lehet. A mottót ismételve, jó érzéssel jöjjön ide/távozzon a vendég, ez a cél, mondták. Ezt a célt sikerült is elérniük..." (mert az ismétlés a tudás jó édes anyja. Ideje bizonyítani is mindezt.)



Erdőbényei táj. Bármelyik külső utcát választhatod: a falut hegyek ölelik körül. A mi kis tornyos falunk, mint a mesékben, csak ez már a modern változat. A falu látképe, visszapillantva. Bal oldalon a Mulató-hegy, az adótoronnyal, jobbra pedig a katolikus, majd a református templom tornyával. A Béres-szőlőbirtok egyik pincéjének(?) épülete/bejárata a hegyoldalon. A tökéletes és mesés életérzés: kőből rakott ház és terasz, kis fa, és amikor eljön az idő, üldögélés, körbenézés, borozgatás, merengés, csend, madárdal, naplemente, szőlőtőkék végtelen sora, a lankás-hegyes magyar táj panorámájával, kis faluval a völgyben. Mi kell még?Milliónyi szőlőtőke övezi a hegyek lankáit, ameddig a szem ellát: a Zemplénben ez a táj szerves része. A nagyjából 90 km hosszú és 4 km széles, 6000 hektárt átölelő Tokaj-hegyaljai borvidék a térség egyik gazdasági motorja. A borvidék borászatai szezonális/állandó munkaadóként is kiemelkedő szerepet töltenek be térség lakóinak körében, akik a szüretelésen kívül is nagyon sokféle módon kapcsolódhatnak bele a borgazdaságok életébe: szállítás, raktározás, mindenfajta szervizelés és építőipari munka...a sor végtelen. Az erdőbényei Béres-szőlőbirtok 45 hektárt birtokol a tájból, 2002 óta. Ez itt a központja, Erdőbényén, amelyet egy hatalmas diófa köré, és egy évszázados pincéhez, a Lőcse-tanyához építettek. A tervezője egy Magyarországon élő, ausztrál építész, Anthony Gall munkája, aki ezért a gyönyörű, tájba illeszkedő, és a Zemplén egyik legmodernebb borászati létesítményének tervéért, Pro Architectura díjat és Építőipari Nívódíjat is kapott. Évente, átlagosan 100.000 palack bort dobnak piacra, amelyek díjak tucatjait hozták el a nagy borversenyeken.

Talán nem sokan tudják, de Nagykovácsinak is van borászati múltja: bátor emberek e tájon is kísérleteztek szőlőtermesztéssel, amely nem csak asztali csemegeszőlőként, hanem borként is végezte. Azt beszélte anno az egyik, emberemlékezet óta Nagykovácsiban élő, idős szomszédom -már 15 éve halott, Isten nyugosztalja- hogy az a bor volt minden idők legsavanyúbb és legihatatlanabb bora.  A borászat, mint gazdasági sikertörténet nem jött be Nagykovácsinak, de az a nagy baj, hogy amióta a legnagyobb helyi munkáltatót, a Rozmaring mgtsz.-t is elsöpörte az idő, semmi más sem, pedig sokan próbálkoztak azzal az elmúlt ∼20 évben, hogy legyen itt valamilyen természeti és kulturális szempontból is tájba illeszkedő, nagyobb jelentőségű ipari/egészségügyi/turisztikai adóbevételi forrás,  vagy pusztán az önkormányzati telkek eladásából származó komolyabb bevétel. Bencsik Mónika (2002-2014) 12 éven át próbálkozott ezzel, de nem jött össze belőle semmi: Teniszközpont, Sportcentrum, Szolgáltatóház-Bevásárlóközpont, Idősek Otthona, Gasztronómiai Iskola-Vendéglő-Rendezvényközpont és Panzió, Nőgyógyászati Magánklinika, Konferencia Hotel, Wellness szálloda,...minden terv kútba esett.  Amikor végre -és az utolsó pillanatban, hogy kifizesse a Kispatak Óvóda megnyert pályázatának önrészét is- összehozta az új faluközpontban a CBA 200 milliós telekvásárlását, a kormányzat hirtelen bekavart. Ráadásul magára szabadította az összes hátramozdítót, akit csak lehet, és akik az ő utódjának is vastagon alágyújtottak, egészen a politikai megmérettetésig repítve a civil ellenállást, pontosan úgy, ahogy azt előre megjósoltam, és ahogy azt várni lehetett, mert ennek megjövendöléséhez bőven elég lett volna annyi ész is, amennyi ahhoz kell valakinek, hogy az elemi iskola első osztályát el tudja végezni, 40 éves korára.Erdőbénye, Magyarország második legjobb levegőjű települése: Nagykovácsiban állandóan megy a cirkusz a szilárd tüzelésű /fatüzelésű kandallók és kályhák körül,(lásd. 6-os pont a linken) pedig tudható, hogy a probléma rendkívül összetett, (ez a link úgy jött, mint a gólpassz, nagyon jó blogposzt, olvasd el) és a legcsekélyebb esély sem mutatkozik a benne található ellentmondások minden feltételt kielégítő megoldására. Egyszerre kéne ugyanis felszámolni a szegénységet azzal, hogy a háztartásoknak egy iszonyatosan költséges  -és a magyar lakosság kb. 60%-ának (!) egyszerűen megfizethetetlen- fűtéskorszerűsítést kellene végrehajtaniuk, olyan feltételek alapján, amit valami valóságtól elszakadt brüsszeli/magyar kretén ötlött ki a tiszta íróasztala felett. Egy ilyen országban, ahol egy váratlan kiadás vagy vészhelyzet bármikor bedöntheti a családok jelentős részét, mert semmiféle megtakarításuk nincs, vagy ami van, az egy vicc. Az is nagy buli lesz, ha a most még 25-40.000 Ft-ért kapható szobakandallók árusítását betiltják, és rossz esetben pl. 80.000-be kerül majd a legolcsóbb az OBI-ban. De azt is szinte látom magam előtt, ahogy a lecsúszó, visszacsúszó középosztály, az életkezdésre kuporgató fiatal párok, az egyedül élő, idős nyugdíjasok, vagy a legnyomorultabb rétegben tengődő, és khm...rőzsegyűjtésre berendezkedett honpolgárok, a kalyibáikat foltozgató borsodi-szabolcsi-nógrádi koldusszegények 1,5 millió forint összköltségért vásárolnak maguknak kondenzációs gázkazánt, béleltetik újra a kéményüket (tudod, azt a lyukat a rozzant cseréptetőn), és mindezt a szükséges hatósági engedélyeztetések kálváriáját is bevállalva. Így lesz, az tuti. Igen jellemző, hogy Nagykovácsiban azok szeretik leginkább fokozni a feszültséget a témában, akiknek az örökké emlékezetes 2014. decemberi jégkatasztrófa idején befagyott a seggük a high-tech-minimalista-modernista, és kizárólag gázfűtésre/villanyfűtésre hagyatkozó kockavilláikban, míg azok, akiknek volt és van alternatív fűtési módjuk, nagyjából a helyén -és cinikus félmosollyal- kezelik ezt a kérdést. Erdőbénye gazdaságilag, társadalom-szociológiailag, etnikailag is sokkal hátrányosabb térségben és régióban fekszik, és garantálom, hogy itt senki még csak elővenni sem merné ezt a témát ezzel a nagykovácsi attitűddel...leszámítva persze a kandallóban elégetett gumicsizmák, rongyok, szeletelt autógumik, vegyszerrel kezelt fák, és egyéb karcinogén hatású anyagok stb. esetét, de ez már messze túlmutat a fatüzelés vs. gázfűtés/villanyfűtés problematikáján.A fentebb említett feszület, a Mulató-hegyen. Odalent a falu tiszta vizű tengerszeme, bányatava csillog. Nem először írom le, nem először mutatom be fotókon: feszületek, keresztek állnak mindenütt, minden út mellett, minden településen. A Zemplén: keresztény föld, legalább is az épített jelek emlékeiben. Nyilván akad olyan sötétlelkű tetű, akinek rémisztő képződménynek tűnnek ezek a keresztek is, de azokat szopja le a vacogós aligátor vagy kötözzék le őket egy pincében, és játszák le nekik a Dies irae-t végtelenített üzemmódban, hat hónapon át, csak így felebarátilag, fehérileg, keresztényien és heteroszexuálisan szólva.A református és a katolikus templom: toronymagasan kiemelkedő szerep. Nagykovácsiban is, amióta az utóbbi 100 év legnagyobb adományaként és legnagyobb hitéleti beruházásaként, Bencsik Mónika polgármesternek és Kálmán Csaba (akkori-itteni) református lelkész együttműködésének köszönhetően, megépülhetett a református templom is. Hit, vallás, egyház: ez három különböző dolog. De ezek nélkül a Zemplénben sem volt, nincs, és nem lesz szebb jövő. Kapaszkodási és igazodási pontok, kulturális horgonyok nélkül nem létezik életerős és önazonos társadalom. Magyarországon a kereszténység az egyik ilyen horgonypont, a Zemplén pedig a templomok földje: minden település turisztikai látnivalói között kötelezően szerepelnek, nagyon sokat teljesen felújítottak az elmúlt 10-15 évben. Ebben a régióban minden támasztékra -gazdaságira, törvényire, morálisra, erkölcsire, oktatásira, hitbélire- szükség van: ez a túlélés záloga. Minden terület képviselőjének, az önkormányzatoktól elkezdve, a templomtól a rendőrségig, az iskolától a vállalkozásokig, a maga területén kell a legjobbat és a legtöbbet nyújtania...ami hihetetlenül nehéz feladat, ha az érzékeny társadalmi és gazdasági gócokban, a rendszerváltás óta folyamatosan minden politikai/kormányzati támogatás és akarat kudarcot vall. Azért az igen beszédes, hogy személyesen én, három olyan embert ismerek Nagykovácsiban, aki eljött/ az egyikük inkább elmenekült BAZ megyéből, és kanyargós életutak végén, végül itt telepedett le, ebben a faluban...amely az adott és elviselhető hibaszázalékon belül képviseli mindazt a köz-vagyon- és életbiztonságot illetve munkalehetőséget, amire minden embernek szüksége van ahhoz, hogy emberi életet élhessen. De vajon meddig, és hová menekülhetnénk majd, ha egy napon majd Nagykovácsi kapuját is döngetik a zord idők?Isten és az EU támogatás segít. Lefelé kerekítve, a református templom tetőfelújítására 47 millió, a katolikus templomra 5 millió, az óvoda korszerűsítésére 36 millió, a temetőkre/a zsidó temetőre 21 millió, a polgármesteri hivatal felújítására 33 millió...hosszú a sor. A régió szegény és elmaradott, és a felzárkóztatására elköltött minden hazai és európai uniós forrás hasznos. És nyilván elégtelen is. Ha az alapesetből indulok ki, akkor ezek az EU támogatások is utófinanszírozásúak voltak és önrészt igényeltek: ez esetben le a kalappal Erdőbénye előtt, minden egyes behúzott EU támogatás sikeréért, mert ez azt jelenti, hogy ez a kis falu ki tudta gazdálkodni a -nyilván- szűkös költségvetése mellett is a szükséges összegeket. Sok kismadár lökdösődik a fészekben a táplálék után BAZ megyében, és azon belül a Zemplénben is, és többnyire mindegyik sovány.

Bármi, ami társadalmi szinten és hosszú távon is értéknövelő hatású (pl. oktatás, nevelés, képzés) az sokszorosan is megtérülő befektetést jelent. Emellett az olyan beavatkozásokra is szükség van, amelyek a lepusztultság, az elhanyagoltság felszámolásával  turisztikai vonzerőt képeznek, illetve a hely szellemének megtisztulásával, az érzelmi kötődést, a lokálpatriotizmust, a társadalmi összetartást erősítik. Ahogy már írtam, ez BAZ megyében/a Zemplénben konkrétan élet-halál kérdése: az itt élő, gazdaságilag életképes középosztály helyben maradása nélkül, ez a régió -Szabolcs, Heves, Nógrád megyével együtt- egész Magyarország jövőjét veszélybe sodorja. Nagykovácsiban ennek egyik speciális esete, az idén 10 éves jubileumát ünneplő Templom-téri felújítás, ami szintén ideológiai, eszmei összecsapások helyszíne volt, az EU támogatás racionális felhasználásával kapcsolatban (jön a poszt).  Minden felújítás munkahelyeket/helyi munkalehetőséget is teremt: a térség nagyszabású vár- és kastélyrekonstrukciói (Füzér, Boldogkőváralja, Regéc, Füzérradvány, Sárospatak...) is ebbe a körbe tartoznak. A pénznek tehát van bőven helye, de keresztül-kasul járva a környék szinte minden települését, visszatükröződnek ennek az erőfeszítésnek az ambivalens és kétkedésre okot adó hatásai: az egyik oldalon az épülő, szépülő, nemes külsőbe burkolózó épített örökség felemelkedése és régi dicsfényének visszaállítása található, a másik oldalon a megoldatlan társadalmi problémák mozdíthatatlannak tűnő tömbje. Amikor elapadnak vagy csökkennek majd a források, új válaszokat kell találni olyan gondokra, amelyekkel láthatóan nem akar, nem mer, nem tud senki sem szembenézni...30 éve. 1945 óta. 600 éve.Információs táblák...az Európai Unió pénzéből. Elég nagyívű megnevezés ez egy kormányzati önpropagandával és szerény tájegységi reklámmal felmatricázott utcanévtáblának. Ez olyasmi, amin muszáj hosszan elgondolkozni, mert szomorúan pazar és hiteles illusztrációja is egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyének. BAZ megyében az egész Zempléni Tájvédelmi Körzet afféle helyi Toscana vagy Provence...csak nem szabad leragadni a kellemetlenül bezavaró jelenségeknél kirándulás/autózás közben. Ez is ilyen, de szerencsére nem tragikus, csak beszédes. Kis túlzással: Erdőbényén még az utcanévtáblákat is az EU/kormányzat fizette. Pedig Erdőbénye még véletlenül sem a legrosszabb -sőt- lehetőségei révén, még viszonylag jó pozícióból versengő falu.
Ez az erdőbényei zsidó temető. A google képtanúsága szerint nem mindig így így nézett ki. Nem mentem beljebb, bár érdekelt volna. Ezt az egy képet lőttem a robosztus, kőből rakott bejáraton áthaladva. Embertelen, ám embermagasságú és vastagszárú gaztenger fedte az egészet: aznap nem volt hangulatom dzsungelharcost alakítani. Van romantikája a vad és zabolátlan természetnek -én ne tudnám- ,de láthatóan az EU célzott támogatásának, részben a temetői kerítések/bejáratok felújítására szánt 21 milliója felett már elmúltak a szép napok. Sehol egy gondos alkalmazotti vagy közmunkás kéz, aki takarított volna: ez a bozót nem egy nap alatt lett ekkora, ehhez idő kell a természetnek is. Ahhoz képest, hogy a munkanélküliség, a szegénység, a nyomor, a friss gyárbezárások, az elvándorlás minden formája sújtja ezt a megyét, láthatóan nincs/nem volt a közelmúltban érdeklődés/vagy jelentkező egy ilyen, különösebb képesítést nem igénylő feladatra. Azóta -múlt év ősze óta- talán javult a helyzet. A tavasz közeledése mindig változásokat hoz, remélhetőleg itt is.

Apróság, és nem Erdőbénye elgazosodott zsidó temetőjéhez tartozik, de ki nem hagynám: a 37-es főúton, ami átszeli a térséget, állt egy nagy tábla Olaszliszkánál, amely az olaszliszkai zsinagóga emlékhely illetve a csodarabbik útjára invitálja a zempléni turistákat. Naponta elmentünk mellette, többször is. Ezt a tábla festékkel/szarral (?) megdobálva hirdette ezt a kulturális/turisztikai látnivalót, és ez annyira kiábrándító volt, hogy nem tudtam sírjak-e vagy röhögjek rajta. Elvégre Olaszliszkára nyilván tényleg nem érdemes bemenni a turistáknak, mert még a végén javulna a település imázsa, és valami apró pozitívum révén esetleg, lassacskán tompulhatna a köztudatban a véres, gyilkos, mocskos, masszívan beágyazódott rossz híre. Meg akartam nézni a bástyatornyos római katolikus templomot, és persze Szögi Lajos emlékhelyét is, ha már erre jártunk, hogy vigyek oda egy szál virágot, bár úgy hallottam, -biztos a fasiszták terjesztik, és hazugság-, hogy a virágoknak nem sok esélyük van,...ha még egy olaszliszkai zsidó emlékhelyet hirdető fémtáblának se nagyon, akkor mit várjak. Majd a google segít. Elment az egésztől a kedvem.  

Tudni jó: a Zemplén rendkívül gazdag zsidó kulturális hagyománnyal bír. Bírt. A zempléni zsidó közösség gyakorlatilag teljes egészében megsemmisült a Holokauszt során. Az itt megtelepedő, és a görögök helyére lépő bor-és egyéb kereskedelemmel foglalkozó, főleg Galíciából érkező zsidó kereskedők e táj történelmének meghatározó szereplői voltak: Mád, Sátoraljaújhely, Tállya, Tokaj, Kovácsvágás, Tarcal zsinagógái/kegyhelyei/sírjai vagy a híres csodarabbi, Teitelbaum Mózes révén őrzik ennek a kornak az emlékét. Tolcsva híres református templomának felépítéséhez a lembergi, varsói, kijevi, gdanski, krakkói zsidó borkereskedők is nagy összegekkel hozzájárultak. Nem ez a nyomorult tábla volt az egyetlen jele a Zemplénben annak, hogy úgy tűnik, nem mindenki örül ennek az örökségnek, de ezt a témát most elengedem.Ez minden nagykovácsi polgárnak ismerős, visszaköszönő helyzet lehet: ez itt a Bényei-patak egy szakasza a faluban, egy hídról fotózva. Nagykovácsiban az Ördögárok, illetve a Békás-tó megtisztításával, beerdősülésével, elgazosodásával és kitisztításával való állandó viaskodás a helyi vízhelyzet egyik szenzitív pontja. Valójában nagyon óvatosan és mértékkel kell bánni minden, úgynevezett patakmeder tisztító akcióval, mert az árvízvédelem, a meder funkciójának fenntartása mellett a természeti egyensúly megőrzésére is vigyázni kell. A gondosan kezelt zöldfelület állatfajok tucatjainak nyújt biztos életteret és menedéket minden évszakban, óvja a partfalat a suvadástól, és relaxációs célokra vagy a játék tereként is hasznos. Itt azonban mintha kissé megborult volna a kívánatos egyensúly.
Nagykovácsiban a település főutcáján áll, az 1746-os pestisjárványnak és a szabadtéri szentmiséknek emléket állító Mária-oszlop, a falu műemléki értéktárának ez a becses darabja: ez az erdőbényei érzés tehát testközeli. Erdőbényén a pestis, majd egy kolerajárvány is kitombolta magát: ez utóbbi 203 áldozatot követelt, ami súlyos csapás volt a fejlődő, gyarapodó falunak (az 1739-es pestisjárvány Tállyán pl. 600 embert vitt el, lehet, hogy ez a járvány ért el 7 év alatt Nagykovácsiba) Egy évvel a kolerajárvány után állították fel a tragédiára emlékeztető oszlopot a falu határában, egy nagyon szép panorámájú helyen. Az oszlop talapzata körül néhány évvel ezelőtt nagy kockaköves szegélyt raktak le és apró szemű kavicsborítást terítettek szét. Mára már begazosodott. Az oszlopra is ráférne egy alapos renoválás: nagyon szép tagolású, nemes formájú műemlék, a környezetét is fel lehetne virágoztatni. Remek terep lenne ez egy olyan közösségi akciónak, mint a Virágos park, és zarándokhelyként is tökéletes pont. Lám, ismét egy példa a gazdag, és a magyar rögvalóságból kiszakadt Nagykovácsiból: nálunk a Mária-oszlophoz hasonlóan a híres nagykovácsi Kőkereszt állagát sem kell félteni. Mindig óvták, időről-időre a lehetőségekhez mérten javítgatták, felújították, de immár teljesen megújult, újra ragyog...még arrébb is mászott néhány métert. Erdőbényén mindenért foggal-körömmel-kínnal-vérrel-izzadsággal meg kell küzdeni, és valószínűleg nagyon erős a szelekció abban, hogy mire jut, mire kell elsősorban a pénz.
Ez a szép, otthonosan vonzó küllemet adó, kiöblösödő, téli kertes/előteres építési mód az ország minden részében fellelhető, és talán klasszikusnak is nevezhető, de állítólag a Zemplén építészeti kultúrájának hagyományos és kifejezetten jellemző része: nos, ha így van, akkor ezt tulajdonképpen igazolhatom. Sok ilyen elrendezésű, beüvegezett/nagy ablakos, zárt teraszos, kis alapterületű, emberi léptékű házat láttunk a Zemplénben. Ez itt még lepattogzott és kissé megviselt állapotban is kifejezetten mutatós, igényesen kialakított darab.A fentihez hasonló elrendezésű, csak az előterében zártabb tömegű, kazettás ablakos házból még több van. Természetesen nem mindegyik így nézett ki, mint ez. Ezek a kevésbé vagy jobban lerobbant, felújításra váró, illetve olykor teljesen elhagyatott, kifosztott, pusztuló, szomorú sorsú házak a Zemplén nyers igazságának részei, és Erdőbénye sem bújhat ki alóla: BAZ megye rideg valósága átgázol a hazugságon, minden faluban. Lehet, hogy kell hozzá némi fantázia, de ezek a házak: szépek. Szépek voltak, szépek lennének. Mindig tragikus látvány: jobb sorsra érdemes épített örökségünket bedönti a magyar valóság.
Erdőbényének 1941-ben 3116 lakosa volt, ekkor volt a csúcson a lélekszám 1870 óta. 2015-ben már csak 1081 lakosa volt, ami elképesztő mélybe zuhanás, majd egy rövid felívelés után, amikor 2017-ben 1196-an lakták a falut, ismét visszaeseés következett. 2019-ben 1148-an éltek itt. Az önkormányzati választáson 929-en szavazhattak volna, de csak 330-an vették erre a fáradságot, tehát a helyiek 35%-át érdekelte a politika. Ez bizony kőkemény ítélet, és sokat mondó társadalmi adalék. Az elöregedés, az elvándorlás, az elszegényedés néhol visszafordíthatatlan nyomát hagyta a falun: a fenti két fotó ennek tanúja. De Erdőbénye azon kevés települések egyike, ahol mindennek dacára még mindig több a pozitív, bizakodásra okot adó ellenpélda. Akadnak jómódú, gazdag, igényes és bátor vásárlók, helyiek és távoli vidékről érkezők, akik lehetőséget látnak abban, hogy - a magyar ingatlanpiac felkapott térségeihez, például Nagykovácsihoz képest egészen nevetséges és banális árakon- telkeket és házakat vegyenek itt, majd azokat lebontva/felújítva, vagy a semmiből újat építve egy egészen friss építészeti minőséggel teremtsenek maguknak új életet. Van, aki remél.Hiába tűnik úgy néha a hírek alapján, a magyar-cigány együttélés nem jelentett soha, és ma sem jelent törvényszerűen és automatikusan konfliktusgócot: ezt mindenki tudja. A magyarok és a cigányok a legtöbb közösségben megférnek egymással békével: ez sem nagy újdonság. Olyan opció azonban nem létezik, hogy BAZ megye/a Zemplén kapcsán ez a téma ne kerülne bárhol terítékre. Az álliberális, illetve a politikai korrektség pajzsát a valóság elé tartó, nyivákolva affektáló olvasóim tehát most szorítsák meg jól a székük karfáját, de úgy, hogy elfehéredjenek a bütykeik, mert olyan témát érintek, amelyet a legutóbbi balhé után a miniszterelnök számára is tiltó listára tettek(tennének) az Erkölcsi Fölény Párt bajnokai, ami meglehetősen váratlan fordulat ahhoz képest, hogy egyébként a híveik szakmányban és hörögve cigányozzák a Mestert a létező összes kommentszekcióban...most tekintsünk el attól, hogy Orbán cigány-e vagy sem sem, hiszen alapból hitelteleníti ellenfeleinek minden felháborodását, hogy a politika búvópatakjaiban ők is kihasználják/kihasználhatják az adott társadalmi rétegből verbuválható választók cigányellenes indulatait, csak sokkal sunyibb módon, mint a céltáblájuk.

Nos. Egy kamionos közmondás szerint, "ahol sok az utcán a kóbor kutya, ott sok a cigány." Aki olvasott/látott már életében egy fotókkal illusztrált vagy videós helyszíni riportot a magyar cigányság illetve a mélyszegénység nyomorának bugyraiból, az pontosan tudja, hogy ezt a kamionos közmondást az utóítélet szülte, és valószínűleg  igaz. Erdőbényén egyetlen kóbor kutyával sem találkoztunk. Nagyon udvarias, és mosolyogva előre köszönő, bicikliző cigány gyerekekkel igen. A faluban -állítólag- 2 % köröli a cigány lakosság aránya. Nekem nem tűnt fel, hogy Erdőbényén is jelen lennének azok a cigány-magyar együttélésben, pontosabban némely esetben az együtt élni képtelenségben tapasztalt és letagadhatatlan konfliktusok, amelyek egyes települések életét oly gyakran megkeserítik. Hogy ez szimplán Erdőbénye lakóinak és normális közösségének köszönhető vagy az erdőbényei önkormányzat konfliktuskezelési profizmusának tudható be, -esetleg mindkettő- azt nem tudom, de ez szintén egy olyan téma, a sok közül, amivel Nagykovácsi egyetlen polgármesterének/képviselő-testületének sem kellett soha megküzdenie...lehet, hogy mindegyikük másodpercek alatt belebukott volna, belebukna. Mennyivel kényelmesebb azoknak, akik itt élhetnek, a budapesti agglomeráció elit övezetében, és megengedhetik maguknak, hogy a társadalmi súlyát tekintve nulla helyi értékű ütközőzónákban fújják a harci kürtöket...amíg a választók ítéletet nem hirdettek a témáról az önkormányzati választáson. Látjátok? Végül megkaptátok a népszavazásotokat, picinkék. Kezdődik . Ja, a képen látható csibész sem kóbor eb, hanem egy sétáló, kiránduló fiatal pár kutyája volt, aki roppant erőszakosan kikövetelt magának 2kg simogatást és fél kiló dögönyözést a Mulató hegyen. Ilyenek ezek.Szervesen a fentihez kapcsolódik, -és valójában egy másik, várakozó blogposztnak is része, de nem bírom megállni, hogy be ne rakjam- csak nem a cigányság, hanem az állattartás vonalon. Ha én besétálnék a Zemplén -pláne a szélesebb BAZ megye, ott több van- bármelyik szegény sorsú kisfalvának önkormányzatához, és előadnám nekik, hogy Kiszelné Mohos Katalinnak, Nagykovácsi polgármesterének még arra is van ideje, energiája, akarata és elszántsága, hogy egy facebook csoportban vitát és polémiát folytasson a nagykovácsi cicamenedék(!), mondom a helyi cicamenedék  (lásd a 30. fotót ezen a linken) jogi-társadalmi státuszáról, engedélyéről és működési területéről, akkor szerintem az adott polgármester ott helyben elsírná magát, hogy micsoda Édenkerthez közeli állapotok uralkodhatnak nálunk...és tényleg. Hozzájuk képest, bármelyikükhöz képest, mi egy másik világban, egy másik, számukra nem létező valóságban, egy művi, Mátrix világban élünk.

Amikor belefutottam ebbe a nyilatkozatba a nyilvános facebook csoportban, azt hittem először, hogy ez valami vicc. A helyi cicamenedék működtetése, az ivartalanítási támogatások megpályázásával és az állatmentési tevékenyéggel egy állatbaráti, így tehát társadalmi szempontból is hasznos, jó, dicséretes, tisztességes munka, és akik csinálják, azok fáradságot nem kímélve végzik, rájuk tehát egyetlen rossz szót sem lehet szólni sem a célokat, sem az önzetlen odaadásukat illetően. Jár nekik az elismerés. De hogy egy polgármester(!) egy facebook csoporton keresztül kezdjen el egy ilyen vitát/polémiát  folytatni velük, azon egyszerűen beszartam. Pláne, hogy átfedéssel, masszív politikai ellenfelek voltak a választáson, tehát tudható volt, hogy ebből nem jöhet ki jól. Ez a téma alkalmasint pl. a hivatali/önkormányzati apparátus adott osztályának normál ügymenetének körébe tartozik, vagy éppen semmiféle hivatali jellege nincs, viszont akkor meg polgármesterként teljesen más platformon és más módon kell átbeszélnie, ha valami nézetkülönbség és félreértés feszül az önkormányzat és a cicamenedék tulajdonosai között. A Nagykovácsi önkormányzat több millió forintot fizet évente kommunikációs szakértőknek/tanácsadóknak a helyes kommunikációs stratégia kialakításához, és ehhez képest nem akadt senki, aki szólt volna a polgármesternek, hogy ne járassa le magát. Erdőbényén nem fizet senki milliókat kommunikációs tanácsadásért, nincs cicamenedék, nincs ivartalanítási program sem, a polgármesternek pedig valószínűleg kicsit komolyabb gondjai vannak, mint szurkapiszkázni a facebookon, de ott is vannak állatbarátok, akik kiraknak valami kis tejet és konyhai maradékot a műanyag tálakba. Aztán ne bántsátok a madarakat, ti fehér ördögök! Eh, tudom, hogy hazudtok, bántjátok őket.Erdőbényei utcaképek. Miután 2013-ban Magyarország legszebb településének választották, láthatóan igyekeznek hűek maradni az elismeréshez, és mindent kihozni az adottságaikból: itt már a lakók anyagi helyzetének és az önkormányzat költségvetésének együtthatása érvényesül, és csodák nincsenek. A nemesen felújított házak, illetve a házak állagának megóvásáért folytatott  sikeresebb és szerényebb utóvédharcok adják ki a nagy képet. A mellékutcákban nálunk többnyire az önkormányzat és a lakók összefogásából készül szilárd burkolat, és ez egy olyan harc, ami soha nem ér véget. Erdőbénye egyébként nagyon szépen teljesít ezen a vonalon: így hirtelen nem is emlékszem olyan utcára, amely ne lett volna leaszfaltozva, bár a bányató környéke kimaradt, de csak az. Úgy sejtem Erdőbényén a központi támogatás/az önkormányzat saját forrásai adják a költségek 100%-át, és a lakossági önerős vagy önkormányzattal közös projektek nem jellemzőek. Bár az is igaz, hogy a borászok, borászatok jelenléte elég komoly (felújított épületek, raktárak, borospincék), és ők talán komolyabb együttműködői partnerek abban, hogy minden egyre jobban szépüljön, javuljon. A lényeget illetően, összeségében nagyon korrekt, rendezett, takaros, gondozott település. A zsidó temető, a patak és a kolera-oszlop környékének megszaladt vegetációja valójában csak a feltűnő, ám ritka kivétel. Szép, hangulatos, csendes, békés falu.
A villanyóra dobozából leskelődő plüsskutya és az őszi reggelt élvező, gatyás plüssmackó: mindkettőt imádom, az óriási mackó különösen minőségi darab, nagyon jó arc. Amíg van játékosságra hajlam, kedv, energia egy falu lakóiban, addig nincs baj. Addig nem lesz, és nem lehet baj. 
Erdőbénye és a fák. Ez itt a helyi emlékpark bejárata. Az emlékpark az ország, Erdőbénye és a Zemplén nevezetes eseményeinek/személyeinek/hőseinek állít őrséget, és régi/helyi legendák történetét is feleleveníti. Minden turista bakancslistájának kihagyhatatlan darabja, és tényleg nagyon jó hangulatú. Gondosan rendben tartott, és ezen kívül óriási tölgymakkokat is lehet benne gyűjteni. Valójában inkább egy szakrális helynek tűnik: szabadtéri templomnak. Nagykovácsiban ilyen, kifejezetten szakrális helyet lehetett volna csinálni a Kálvária dombon, ha az önkormányzat anno, a messzi kárpótlásos és zártkerti múltban nem parcelláza fel a Kápolna és a 3 kereszt előtti, közvetlenül alatta húzódó területet.(két telek szélességű csíkban) Erről menthetetlenül lemaradtunk, ezt a csatát elvesztettük, anélkül, hogy harcolhattunk volna...vagy bárki harcolt volna, anno. Erdőbénye jobban teljesít. Ebben, biztosan. Erdőbényén nem lehet nehéz dolga a hordószónokoknak. A közmondás szerint, "Ha valaki Erdőbényén egy fát elhajint, az vagy kádárt üt, vagy kőfaragót." Erdőbénye hordói nélkül nem létezett Tokaj-hegyaljai bortörténelem, és talán a híre nem vetekedhet a legendás gönci hordók nimbuszával, de azért a sarkára tapos a versenyben. Oké, ezt a fotósorozatot sem bírtam kihagyni, ami azt mutatja meg, hogyan oszlott fel a friss reggeli levegőben, az üde, őszi napsütés hatására -végig óriási mázlink volt az időjárással-  a falut, illetve a völgyet övező vastag párafelhő, alig 20 perc alatt. De azért nem teljesen öncélú a dolog. Van oka annak, hogy ez a falu a második legjobb levegőjű település, és ebben talán hasonlíthat az erdőbényei medence a nagykovácsi medencéhez. Az a tapasztalat, (lásd 6-os pont, ismét) hogy a völgyi fekvés nem túl előnyös egy település számára a téli, fűtési időszakban, mert könnyen megrekedhet benne a kémények füstje, szinte fullasztó és zárt ernyőt képezve a házak felett. Ez Nagykovácsiban is sokszor megtörténik, több ilyen fotót is készítettem már az Ófaluról,  a hegyről lepillantva. Ha azonban nem teljesen zárt katlanban fekszik az adott település, akkor egy kis szélmozgás is kimozdítja a szmogot, ha pedig egy szélfolyosóban fekszik, mint Nagykovácsi (a főváros tüdejében), akkor még jobb a helyzet. A levegő jó minőségét több tényező biztosíthatja egy településen, és én azt hiszem, Erdőbényén ennek nem csak az erdőkkel borított hegyek, a csekély autóforgalom, hanem az is az oka, hogy nagyon jól átjárja a szél, amikor átfut a völgyön. Nem csodálkoznék, ha Erdőbénye is sajátos mikroklímával bírna,(3. pont) mint Nagykovácsi, na persze nem olyan híressel, hogy a lokálpatriotizmusnak is adjunk valamit: minden adottsága megvan hozzá.Klasszikus falusi hosszútelkek. Gyümölcsfás díszkertek, valamint veteményes, fóliaházas  haszonkertek vegyesen. Nem csak egy parcellázási szerkezetet, hanem az itt élők szorgalmát is jól mutatja. Sokféle életszemlélet megfér egymás mellett. Látszódik, hogy Erdőbénye is változik, másféle igények is megtelepednek  már a faluban. A Zemplénben több olyan falu is van, ami mostanra többnyire üdülőfaluként funkcionál, és a föld már nem a megélhetés mezőgazdasági/háztáji gazdaság terepe. Nagykovácsiban a telkek hasznosítása egyértelműen a díszkertek irányába hajlott, de ez a falu építéstörténetének, lakosságcseréjének, illetve a kitelepülők társadalmi státuszának és szociokulturális hátterének ismeretében szinte történelmi adottságként fogadható el. Nem feltétlenül pozitív következménye ez a változásnak. De nem is feltétlenül káros, vagy nem mindenben káros, csak nagyon más. Erdőbénye még őrzi az archaikus, falusi idillt, Nagykovácsi már biztosan nem. (10. pont)
Az erdőbényei katolikus templom tornya, naplementében. Ez a búcsúm a Zempléntől. Gyönyörű, hasznos, és tanulságos volt, megérte minden perc. Látogasd meg te is. Utazz, nézz, lásd. Csodálatos vidék, ne hagyd ki.

A blogposzt összes fotója diavetítésként itt, vagy egyesével itt, megtekinthető.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr6715473944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.