Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Ádám és Éva beűzetése

1. Randevú a párkapcsolat világával, avagy A gyengébb nem neme és minden egyéb nem, és minden egyéb igen

2021. július 07. - zord íjász

hattyupar.jpg

Hattyúpár. Szépség és örök hűség. A világ legszebb helyén, a Balatonnál kattintottam el, 2008-ban.

Ilyen posztot még nem csináltam: ezt a sok videóval illusztrált gondolatfutamot  ami szigorúan 18 éven felülieknek szól! – egy frissen kirakott cetli inspirálta, amit az egyik nagykovácsi buszmegállóban találtam...és ezzel véget ért is a téma kapcsolata a faluval. 

Az anonim plakátoló kávézásra hívott egy kutya és egy lány társaságában utazó srácot, akivel/akikkel az egyik esti 10 órás buszon találkozott. Elsőre azt gondoltam, hogy ez egy vidám, bátor, kezdeményező lány akciója – és simán lehet, hogy az is – de aztán teljesen elbizonytalanodtam. Ugyan elég jól azonosíthatóan leírta a találkozás jellemzőit, de a kiragasztott levél alapján azt sem sikerült végül eldöntenem, hogy valóban egy lány próbálja-e felvenni a kapcsolatot ezzel a fiúval.  De persze csak nekem, a kívülállónak, mert a célszemélynek, ha ráismer a helyzetre, egyértelmű lesz, hogy a levél írója férfi-e vagy nő. Manapság ugyan már az ilyen leegyszerűsített nemi meghatározással is óvatosan kéne bánni, de ráadásul rájöttem arra is, hogy én még azt sem tudnám biztosan megtippelni, hogy milyen korosztályhoz tartozik a levél írója.

Először be akartam rakni a kis felhívásról készített (szenzitív adatoktól megtisztított) fotót, mert magáról a levélről is írtam, de aztán kiszedtem a fotót és a kommentárt is. Elegendő lesz az ihlet is, amit a levélke adott. 

Legyen a mai téma tehát olyan,  – a poszt június 9. óta kész van, mindössze aktualizáltam – amelyről valószínűleg minden embernek van tapasztalata: a párkapcsolat. Azon belül is a nyitány, a kezdet, az első lépés, a rendezvous. És a csatolt részek, amelyek a keretet adják. Férfi, nő, nemi szerepek, szexualitás, család.

Teljesen véletlen, hogy ennek a posztnak a megírása lényegében egybeesett a Mester egyik legújabb akciójával, amelyben sikerült egy olyan törvényt alkotniuk, amelyik még az orosz jogszabálynál is keményebben üt oda a homoszexuálisoknak, miközben egyébként a pedofilokra van kihegyezve. Saláta-törvény: politikai csapda. Láttunk már ilyet, százat, ezeret. Szerintem a pedofiloknak balra a második ajtó, csak azt nem értem, ha a Doktorminiszterlnökúrnak is ennyire a bögyében vannak, akkor a perui ember – Fidesz sajtóirányítás: Mondjátok, hogy a Gyurcsány embere! – hogyan úszhatta meg ilyen könnyedén a kis szórakozását. Egy dudálást vagy egy ficsúrozást is komolyabban büntetnek. Ejnye, no, itten valami ellentmondás feszül. Hagyjuk. Tudjuk. Értjük.

Mottó 1.: Egy buszon utaztam, amikor megláttam őt. Azt gondoltam magamban: csúnya vagy, szegény vagy, a munkád szar, nincs lakásod, anyáddal élsz egy fedél alatt, de ha most nem mész oda ehhez a gyönyörű lányhoz, és nem szólítod meg, akkor ezt az egész hátralévő életedben bánni fogod.

Most volt a 15. házassági évfordulónk, és van két gyerekünk. :-)

(ezt a kommentet – valós, nem én találtam ki – egymillió évvel ezelőtt olvastam valahol egy blog kommentszekciójában, és a lényege örökre belém égett. Talán nem minden adatban pontos az idézet, de azért 90%-ban biztosan az. A kommentelők körében is nagy tetszést aratott ez a rövid hozzászólás, és sokan megemelték a virtuális kalapjukat)

Mottó 2.: A világon minden férfi randizna velem, ha azt én akarnám. (Sharon Stone, filmszínésznő, valamikor 1992 tájékán, amikor elszabadultak az Elemi ösztönök)

Mottó 3.: Teccő, geci! Kő kóla? (ismeretlen eredetű anekdota/közmondás, örök klasszikus. A szociokulturálisan, intellektuálisan, szellemileg, erkölcsileg és mentálhigiéniai szempontból lepusztult fiatalembereket körülíró adekvát jellemzés, miszerint diszkósutyerákság, valamint szintfelmérő teszt a lányok megszólításakor, hasonló a hasonlóhoz, ugye)

Mottó 4.: Kicsikém, maga is GUVÁTI-s? De megdugnám magát is. (kihagyhatatlan, Kern András, Ez van című lemezének a Zenés táncos nőnapi ünnepség a Guvátinál, nyereségrészesedéssel dala/kis szösszenete, ami egy korszak zseniális esszenciája, valódi időutazás...és ami, ahogy elnézem a társadalmi-politikai mindennapjaink színvonalának hanyatlást, maradéktalanul visszatért, illetve valójában soha el nem múlt.)

Mottó 5.: Szia. Nem eszünk meg együtt egy kiló epret? (olvastam valahol a Hogyan Csípjünk Fel Lányokat? Egyetem egyik tankönyvében, de valójában a párom egyik évfolyamtársának a csajozós szövege volt)

Mottó 6.: Én azt mondom, az úgy van, ha egy férfinek egy bizonyos kor felett nincs családja, ott valami baj van. (True Detective, 1. évad, 1. rész, Martin Hart/Woody Harrelson szavai, a világ egyik legjobb televíziós sorozata, megunhatatlan, mindenkinek kötelező)

Mottó 7.: Én tudom, hogy kell megszerezni egy férfit. Értek hozzá. Ha akarom, akkor meg fogom kapni. (egy lány az egyetemről. Nem a levegőbe beszélt. A fiúk megtartása terén azért voltak nehézségei. Akkoriban még.)

Mottó 8.: Szakítani úgy kell egy nővel, hogy utánad köpjön. Másképp nem érdemes szakítani, és nem is szabad. (egy fiú az egyetemről. A fenti lánynak az egyik barátja volt, és a vele való szakítás után avatott be ebbe az életbölcsességbe, hogy a magamfajta, már akkoriban is házas, hűséges, öreg házi kutyák is ismerjék a dörgést, ha egyszer ilyen szituációba kerülnék. Soha nem kerültem és nem is fogok. A lány azonban nem köpött utána, hanem úgy sírt a vállán, átölelve őt, mint a záporeső, ezért mi kívülállók, mindannyian kimentünk a teremből, és becsuktuk magunk után az ajtót.)

Mottó 9.: Három dolgot nézek meg egy férfin, amikor először találkozom vele. A tekintetét, a kezét/a kezén a körmöket, és a cipőjét. (egy lány az egyetemről. Egy másik.)

Mottó 10.: Én is hibás vagyok, és sok hibát elkövettem. Mindig kettőn áll a vásár. Sokkal többet kellett volna tennem a kapcsolataimért, nekem jobban oda kellett volna figyelnem arra, hogy ne csússzanak szét ennyire a dolgok, hogy ne hagyjam ennyire elszállni az éveket, mert mostanra lenne gyerekem, családom. (egy olyan nő szavai, sok évvel ezelőtt, aki minden ujjára 12 férfit kaphatott volna – valószínűleg ma is – ha azt akarja, percenként. Másodpercenként. Azóta már megállapodott, és teljesültek az álmai.)

Mottó 11.: Rémesen lassúak vagytok. Te még azon gondolkoztál, hogy meghívd-e őt vacsorázni, de ő már tudta, hogy hozzád fog menni feleségül. (Hanta-palinta, francia filmvígjáték. A 14 éves lánya így tanítja az életre az apját/Gérard Depardieu-t.)

Mottó 12.: "...Az About Time (Időről időre) című filmben van egy csodálatos jelenet. Visszaugorva az időben a tizenkét év körüli srác és az apja önfeledten játszik, bohóckodik a tengernél. Amikor leülnek, az ihletett pillanatban a fiú azt mondja az apjának: Köszönöm, apa. Ha utódaim ennyit vésnek a síromra már megérte. Ennyi. Most már tényleg." ( Elegem van blog, itt)

Mottó 13.: "Buzi vagy, leszbi kurva?" (Ó, azok a csodálatos férfiak! Ja, nem ide, bocs. Mindent tudsz.)

Mottó 14.: 

  • –Ne szívass már! Te fogytál vagy 100 kilót! Hogy csináltad?
  • –Van egy szimpla módszer. Napi hat órát gyúrtam. Minden nap. Az elmúlt 20 évben. (Központi hírszerzés, trailer, youtube)

1. Szeretve lenni, szeretni

Nincs hatalmasabb és boldogabb ember annál, akit szeretnek, és aki szeretetteljes közegben él. Aki elérte ezt, aki megtalálta ezt a szeretettel teli kapcsolatot, az a Világ Ura, annak mindene megvan/megvolt, ami az életben fontos, ami számít. Minden egyéb lényegtelen. Nincs jobb, szebb és felszabadítóbb érzés ennél.

Akinek sikerül megtalálnia a szerelmét, igaz és hű emberi társát, akire mindig számíthat, – és aki, természetesen szintén számíthat rá – és aki elfogadja őt a maga teljes emberi valójában, annak nincsen szüksége pótszerekre az élethez.

De nem mindenkinek sikerül. A magány, az egyedüllét, a veszteséggel terhelt magány különösen, vagy az elrontott, félresiklott, hibás döntésektől zsákutcába jutott párkapcsolatnál nyomasztóbb erő nem létezik. Összetörheti az embert fizikailag, szellemileg, lelkileg, anyagilag. Végtelen mennyiségű emberi tragédiának, akár bűnnek, a gyakorlatilag népbetegségig terjedő mentális betegségeknek az okai között ez az első számú: a párkapcsolati kudarc és/vagy a társtalanság.

2. A király és a királylány is meztelen / zenei illusztráció: Ákos: Keresem az utam

Egy kohóban vagy egy grafitbányában dolgozni is embert próbáló, de van egy terület az életben, ahol nagyon gyorsan kiderül ki vagy valójában, és annál nagyobb próbatétel nem létezik.

A párkapcsolat.

Az a legkeményebb. Ismerkedni, együtt élni, családot alapítani, otthont teremteni, közös kalandba belevágni. 

Szerelem, szeretet, türelem, kompromisszum-készség, önismeret, becsület, tisztesség, kitartás, hűség és a kapcsolat állandó újraépítése, frissítése, renoválása kell hozzá. Szüntelen készenlét, folyamatos akció, örök tanulás. A legjobb tulajdonságaikat kell a feleknek felszínre hozniuk magukból, a megfelelő pillanatokban. A szituáció, ahol jó esetben egy életen áll helyt kell állni. 

Akárkinek is mutatod magad a munkatársaid előtt, akárkinek játszod az agyadat a mindennapi életben a sarki péktől elkezdve a gyermeked tanáráig, akármennyi szerepet öltesz magadra a virtuális világban, akárki előtt és akárhányszor veszed fel a maszkodat, egy dolog biztos: a magánéletben, a párkapcsolatban villámgyorsan le fogsz bukni. Tartósan és profin hazudni nagyon komoly meló. A tágabb családod, a szülők, a rokonok, a barátok és ismerősök előtt talán hosszabban is rejtegetni tudod igaz valódat, de a párod előtt mindenképpen feltárul az igazság. De mindenekelőtt és mindennél gyorsabban persze önmagad előtt. A párkapcsolat minden nap tükröt állít eléd, és ott feleslegesen hazudozol magadnak. A kohóban és a grafitbányában izzadni ebből a szempontból sokkal egyszerűbb munka. 

Egy párkapcsolatban például nem áll mögötted semmiféle szennymédia, amelyen keresztül ruhát hazudhatsz magadnak, ha meztelen vagy. A politikában akár tartós sikereket is elérhetsz azzal, ha tolod a süket szöveget a tisztességről, becsületről, hazafiságról, a családról, a konzervatív értékrendről vagy a keresztény erkölcsről, miközben az életed valójában a fröcsögő gyűlölet, az ezermilliárdok tolvajlása, a yachtra cipelt kokainos kurvák, a számítógépeden tárolt tízezernyi pedofil kép, a vak kommondorok, a sűrűn cserélt feleségek, vagy a gang-bang buziorgiák vonalát metszi valahol. Ilyenkor persze nyilvánvalóvá lesz, hogy ki vagy valójában, még akkor is, ha ezt naponta letagadják/elhallgatják a propagandistáid, és "önélzetes kis latol"-ként hivatkozni kezdesz a hirtelen felfedezett magánszférádra...amelyre mások magánélete esetében esetleg addig vastagon szartál. 

A lelepleződés általában persze nem feltétlenül a nagy nyilvánosság előtt történik. Sőt, ez a ritkább, és ez eleve csak a társadalom egy adott szegmensében lebukva szól igazán nagyot: akkor, ha közéleti szereplőként (politikus) vagy a bulvárhírek hőseként éled az életed.

Irgalmatlan meztelen tud lenni a Lélek, amikor az Igazság rideg bírái előtt áll.

És vagyunk, akik vagyunk.

3. Társ / zenei illusztráció: Magashegyi Underground: Metróhuzat

Az ember: társas lény. Alapvetően, hétköznapi és normális esetben az. Még a szinglik is társra vágynak, csak ők gyakran szeretnek hazudni maguknak. Természetesen számtalan okból, pl. férfiundor/nőgyűlölet, szélőséges introvertáltság, heveny emberiszony, átlagos mizantrópia, vagy valamilyen egészségügyi zavar esetében is élhet valaki normális, teljes életet, anélkül, hogy valaha párt választana magának vagy az emberek társaságát keresné, de ezeket az eseteket leszámítva az emberek milliárdjai próbálják megtalálni az emberiség másik milliárdjai között azt az embert, akit neki rendelt a végzet, a sors, Ámor, vagy a véletlen.

zenei illusztráció: Magashegyi Underground: Metróhuzat

Aztán kiteljesedik az élet rutinja: család, házasság, gyerekek, unokák, dédunokák, régi családi képek a falon, dinasztia, óriási összejövetelek, ünnepek, keresztelők...temetések, halotti tor, sose halunk meg, gyermekeinkben látjuk a jövőnket, az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz, 150.000 gyermektelen magyar pár (300.000 ember) nyilvánvalóan nem számít magyarnak, és ha holnap egy gyermektelen, vérbuzi, magyar orvosprofesszor feltalálja minden rák ellenszerét, attól még ne higgye az a kis köcsög, hogy ő is magyar lehet, mert erről nem ő dönt.

De azért tesszük azt, amit teszünk, mert emberek vagyunk, van szívünk, és a szerelemnél nincs jobb. Biológiai és érzelmi parancsokat követünk egyszerre: fajfenntartás/utódnemzés, a halál legyőzésének vágya, és szex a végsőkig. Az a jó, ha mindegyik összejön, és hiszel is benne, de ehhez legelőször kell egy partner.

4. Új édenkert / zenei illusztráció: Jazz+Az: Csepp a tengerben

Mert mielőtt mindez a csoda – partner, szex, család, gyerek és unokahegyek – megvalósulhat, jön az örök kérdés: hogyan kell ezt csinálni a nyugati, európai civilizációban? Hogyan talál az ember párt, élettársat, házastársat magának? Hogyan találnak egymásra? Hagyjuk most a régmúlt korok házasságközvetítőit, a család által kiszemelt jövendőbelik világát, gyereklányokat felnőtt férfiak karmai közé lökő vallási-társadalmi tradíciókat, a gazdag külföldinek eladott thai lányok szexrabszolga piacát, vagy a szociokulturálisan hátrányos helyzetű közösségeket a világ minden sarkából, ahol a párválasztás módszertana egy horrorfilmre hasonlít, ami a rokonságon belüli vérkeveredéstől a kényszerítésen át az ún. becsületgyilkosságokig tart.

A szülők – alapesetben – jót akarnak a gyerekeiknek. Tevje, a szegény tejesember például jó partit akart a gyerekeinek. A gazdag mészároshoz (nem a strómanhoz, hanem egy igazihoz) akarta adni az egyik felnőtt lányát, de annak inkább a nincstelen szabólegény kellett, a másik lány egy kommunista forradalmárba, a harmadik felnőtt lány meg egyenesen egy görög katolikus/keresztény orosz parasztgyerekbe szeretett bele. Egy pozitív fiktív történet a sok ezerből, a változó világ életérzéseivel megtöltve. 

Ma már az lenne a különcség, ha a lányok/ a fiúk feltétlenül (vagy egyáltalán) a szülők akaratának engedelmeskednének. Szokás hivatkozni arra, hogy minden új generáció lebont valamit az előző építményéből, és a gyerekek gyakran teljesen szembefordulnak a szüleik világával és értékrendjével: mindenki a saját útját, a saját édenkertjét keresi, a szülői házat elhagyó gyerekek is, és ha a vadon szava elég hívogató, akkor a kígyóval is összejönnek egy menetre, vagy egy egész életre.

A párválasztásnak nem csak a szép, hanem a konfliktusai is ősidők óta a valós élet szerves részét képezik, és így az irodalomnak és a filmművészetnek örök, kimeríthetetlen témái. Azért nem mindig annyira vicces az események folyása, mint amikor a bigott, keresztény apát alakító Christian Clavier azzal szembesül, hogy a leánygyermekei egy zsidót, egy muszlimot, egy kínait, illetve egy fekete keresztényt választanak jövendőbelijüknek, ahelyett, hogy csupa szép, fehér, katolikus fiút hoznának a házhoz. A vígjátékokban minden jó, ha vége jó, és a franciáknak élet-halás kérdése, hogy minden erővel tolják a társadalmi érzékenyítést, de idekint, a való világban azért ez a szituáció nem feltétlenül lenne ennyire mókás, attól tartok...és különös módon, az alkotók szándékaival ellentétben még a filmben sem tűnik mindig annak. A Körhinta  inkább közelebb áll a valódi emberi reakciók skálájához, amikor az apa és a lánya egymásnak feszül...és e vonatkozásban, az emberi lélek viharainak, sötét mélységeinek ábrázolásában a korabeli magyar filmrendezők eleve toplistások. 

A mai, modern, európai, nyugati, emancipált világban a felnőtt lét küszöbét átlépő fiúk és a lányok inkább maguk alakítják ki az édenkertjüket, és nem lehet már őket visszaűzni a régibe: eljött a Pataki Marik és Bíró Máték kora. Ma inkább az a trend, hogy kifejezetten biztatják őket a hagyományokkal, a hagyományokon alapuló gondolkodással való szakításra, és beűznék őket ebbe a minden felolvasztó Nagy Közös Európai/Nyugati Álomba, amelynek a narratívája és szimbolikája sokszor idegen a magyar fülnek, illetve kissé gyorsnak tűnik a változás tempója és mértéke...és a Mester is harcos identitáspolitikát építhet erre idehaza, és Brüsszelben. 

Azonkívül ez a választás veszteséggel is járhat. A tradíciók, a családi, szülői, társadalmi kapaszkodópontok eltűnése vagy szándékos eltüntetése, megtagadása, felrúgása még nem biztos, hogy az új édenkert kapuját nyitja meg.

Lehet, hogy az a pokol kapuja lesz.

5. Hol? Honnan? Hogyan?

 

Mi tehát maradjunk itt és most, ebben az általunk ismert felvilágosult világban, a nyugati, európai civilizációban. A társadalmi elvárások, a család/a szülők és a szokásjog szorítása már összehasonlíthatatlanul gyengébb, mint 100 évvel ezelőtt. Ma, az individualisták és a szabad akarat mítoszának keretei között kell választ találnia mindenkinek a párválasztás kérdésre...ahol ugyanakkor a modern kor technikai lehetőségi ezerszeres gyorsasággal és felfoghatatlanul széles horizontban tálalják a kínálatot a párkeresőknek.

Tudod te mi az az ismerkedési est? Létezik még ilyen? Hallottad már valaha ezt az ősrégi, pókhálós kifejezést itt, a privát chatszobák, az online társkereső oldalak, a tinder balra/jobbra húzások és a swinger korában? A gimnáziumi és az egyetemi szerelmek korát éljük még? Vagy mindez már a múlté? És miből lesz a tartós kapcsolat? Honnan tudni? Szerelem első látásra? Csak szex és más semmi? És hol van a párod, akit előled rejteget a sors? Egy Igazi van vagy több tízezer? És ha elfogytak az adott faluban az eladó eladólányok/a facér kifutófiú fiúk, akkor meddig kell elmenned, hogy megtaláld az igazit? A szomszéd faluig? Párizsig vagy Szatymazig? Vagy két kattintásból és a megfelelő személyes adatok, illetve az igények megadásával az algoritmus a képernyődre teríti a potenciális jelölteket, és neked csak annyi a dolgod, hogy görgess, válassz, és sorrendbe rakd a randevúkat? Voltak idők, amikor a férfiak egy napi járóföldnél messzebb nem mentek el párt keresni maguknak, de ma sem fizikai, sem virtuális értelemben nincsenek távolságok. Lehet nekünk menyasszonyunk On-lány is.

Hogy megy ez manapság? Én már nem tudom. A baráti és rokoni köreimben szinte az összes párkapcsolatban/házasságban élő ember egy egyetemen, vagy egy gimnáziuman, vagy egy közös baráti társaságban jött össze a párjával. Ilyen régimódian, öregesen, viszonylag jól behatárolható közösségeken belül.

A facér/elvált/már nem annyira házas/csapodár férfiaknak és nőknek, az ismerkedni vágyó fiúk és lányoknak kell egy helyszín, ahol találkozhatnak. Egy fizikai vagy egy digitális tér, ahol bejelölhetik egymást. Régen csak fizikai jöhetett szóba. Munkahely, csapatépítő bulik, céges karácsonyi ünnepségek, iskolai bálok, újabban az óvodai ballagások (a bölcsődei ballagás bevezetésekor biztos leszek benne, hogy a Mátrix elromlott, és a szimulált valóság, amiben élünk, immár teljesen széthullott), házibuli szezon, közös osztálykirándulások, vallási közösségek belső rendezvényei...az egykori építőtáborok (tudod te mi az?), sporttáborok és sportközösségek, konditermek... mindannyian megszokott terepei (voltak) a szerelmi kapcsolatok kibontakozásának, a párok egymásra találásának, de mennyire van ennek még ma is központi súlya?

Majd te megmondod.

6. Házasság / zenei illusztráció: Honeybeast: A legnagyobb hős

A pingvinek, a hattyúk, a farkasok, a fehérfejű rétisasok, (ha ezt a hírt megmutatják 18 év alattiaknak, az mostantól homoszexuális/gender propagandának számít? Komolyan kérdem.) a kardszárnyú delfinek...az állatvilágnak megvannak a maguk monogám, vagy monogám hajlamú szupersztárjai. Örök/hosszú életre választanak maguknak társat. Gondos szülők, hű társak, jóban-rosszban, holtomiglan-holtodiglan. Ezeknek az állatoknak a bemutatása olykor egészen szélsőséges vitákat és érzelmeket szül: egy természetfilm kapcsán is egymás torkának eshetnek a keresztények/heteroszexuális-tradicionális családmodell hívei és a homoszexuális/leszbikus/LMBTQ közösség tagjai. Már 2005-ben is vastagon ment a téboly, nem újkeletű dolog az, amit ma látunk mindenfelé.

Pedig templomban is csak egy alkalommal lehet örök hűséget fogadni egymásnak, mert vannak az életben komoly dolgok. És ez sem kirekesztő. Azért az meglehetősen hülyén nézne ki, ha egy pap már tizedik alkalommal mondaná el az Isten színe előtt köttetett házasságról szóló szép szavakat ugyanannak az újabb és újabb partnerrel bejelentkező férfinak vagy nőnek.

Magyarországon évente kb. 45000 házasságkötés történik. A KSH házasságokat vizsgáló tanulmánya szerint (1876 óta, tehát a kiegyezés utáni ∼10. évtől vannak erről adatok) Magyarországon 2014 óta nagyjából stagnál a válások száma: 

"...Az 1940-es évek végén ugrott először 10 ezer fölé a válások száma, 1959-ben pedig ideiglenesen ugyan, de már a 20 ezret is meghaladta. A stabilan 20 ezer fölötti évenkénti válásszám az 1960-as évek közepétől jellemző és egészen a legutóbbi évekig folyamatosan e szint fölött ingadozott. Lokális maximumát 1987-ben érte el, erősen megközelítve a 30 ezer felbontott házasságot, az ezt követő visszaesés után 24–25 ezer körül stabilizálódott. Az elmúlt tíz évben újabb csökkenés vette kezdetét, amelynek eredményeként 2014-ben, ötven év után először ismét 20 ezer alá esett a felbontott házasságok száma, és 2015 kivételével azóta minden évben e szint alatt maradt..."

Magyarország ezekkel a számokkal a legfrissebb statisztikák és EU felmérések szerint egyébként viszonylag "jó" pozíciót tudhat magáénak: amennyiben csak az adatokra koncentrálunk, és kivonjuk a képletből a válások miatt traumatizált gyerekeket, és a válással járó összes érzelmi/anyagi/lelki/fizikai kárt. A szikla keménységűen keresztény Máltán és Írországban bomlik fel a legkevesebb házasság, és azért az bizonyára Magyarországon is kissé megrémíti a hagyományos családmodellre fújó csoportosulásokat, hogy ez a Mester által tolt családmodell és családpolitika határozottan felmutathat olyan eredményeket az elmúlt lassan 12 évből, ami az elfeledett tradíciók újbóli megerősödése felé mutat. Még azzal együtt is, hogy 2018 és 2019 között hatszázzal emelkedett a válások száma.  Ennyi hullámmozgás bőven belefér abba, hogy ebben az EU statisztikában hátulról/jó helyzetből figyelhetjük, ahogy nálunk összehasonlíthatatlanul gazdagabb, nyitottabb, felvilágosultabb nyugati országokban a házasság intézménye újkori válságát éli. Nem is beszélve pl. az USA-ról, ahol a a házasságok 50%-a végződik válással...bár ők is csak kezdőnek számítanak a haladó szellemiségű Belgiumhoz képest, ahol a házasságok háromnegyedének (!) válás a vége. Ez azért komoly lap a Mester kezében, amikor a kisded gyűlöletkártyáival játszadozik 2022-re készülve, megrugdalva a szivárványos, homoszexuális közösséget is ennek keretében. 

Az azonban közkeletű tévedés, hogy a házasságok kritikus pontja a hetedik év – semmi nem támasztja ezt alá, sőt – ahogy az sem igaz, hogy a templomban köttetett házasságok tartósabbak, ahogy az is városi legenda, hogy a minden lepapírozástól mentes élettársi kapcsolatok gyakrabban végződnek szakítással. Az élettársi kapcsolat és a bejegyzett élettársi kapcsolat is legfeljebb a mindennapi életben elérhető állami pénzügyi kedvezmények, jogok, kötelezettségek vagy adminisztrációs kihívások miatt lehet más, nehézkesebb, harcosabb vállalás, de érzelmi szempontból nem jelent nagyobb kihívást a kapcsolat összetartásában, mint egy házasság.

7. Az erősebb nem

Az erősebb nem soha nem volt erősebb. Ez nem az izmokról és a vájár szakmáról szól. A férfiak és a nők: mások, különböznek.

Különös – vagy egyáltalán nem különös – módon a nők valamivel kevésbé sérülékenyek a párkapcsolati/ismerkedési kudarc terén (külön poszt), az egyik nagy tapasztalatú barátom szerint. Így van ez? Talán amiatt, hogy a lányoknak/nőknek muszáj korábban felnőniük és érniük, sokkal acélosabban kezelik azt, ha a kiszemeltjük – a Férfi vagy a Nő – visszautasítja őket. Nem törnek le, mint a bili füle: nem annyira, vagy ritkábban. Hamarabb magukhoz térnek, hamarabb túlesnek a traumán, sokkal jobban kezelik a párválasztási kudarcot, nem élik meg olyan megpróbáltatásként, ha valami nem jön össze.   – itt most kifejezetten az első randevúról, az ismerkedésről beszélek, nem a sok év után felbomló kapcsolatokról, házasságokról, mert ott pusztító erejű lehet az elszenvedett vereség és reakció mindkét oldalon, mindkét oldalról. 

A nők túlélik, mert alapvetően túlélők és erősebbek. Az asszony örökli a földet. A nők talán kifinomultabbak, akaratosabbak, gyakorlatiasabbak, jövőre koncentrálóbbak, jobban fókuszálnak, céltudatosabbak...ha a párkapcsolatról van szó. Az sem lehet véletlen, hogy a válásokat 70%-ban a nők kezdeményezik. És néha minden bizonnyal még abban is fellelhető valahol ráció, jogos indok és valós érdek, – akkor is, ha indok abszurdnak hat a kívülálló számára – amikor a nők nem lépnek ki egy bántalmazó kapcsolatból vagy egy rég zsákutcába jutott házastársi életközösségből: ez az indok lehet a közös gyerek, a közös családi vállalkozás, a karrier, a létbizonytalanságtól való félelem, vagy pusztán a halálfélelem. Amilyen horrorisztikus történeteket lehet olvasni/látni pl. a családon belüli erőszakban élő, és a félelmeikkel, zúzódásaikkal és kétségbeesésükkel magukra maradó nők vergődéséről a különböző hivatalok-önkormányzat-gyámügy-rendőrség-ügyészség-bíróság körben, nem annyira lehet csodálkozni azon, hogy sok ilyen kapcsolat végzi a bűnügyi krónikákban. Az áldozathibáztatás, az erőszak el nem ítélése, relativizálása ilyenkor szinte rutin kísérő eleme a kommentároknak. A NANE valószínűleg egymagában is többet tett és többet tesz azért, hogy a nők tudatosabbak legyenek a párkapcsolati erőszak témájában. Igaz, többnyire persze a hatalmas kis hazugságokat görgetik maguk előtt az emberek...talán olyan sokáig palástolva a nyers igazságot, amíg már késő.

8. Egy pár / zenei illusztráció: Muzsikás: Repülj madár, repülj

Párosan szép az élet.

Valahogy fel kell venni a kapcsolatot azzal az emberrel, aki tetszik nekünk. Meg kell szólítani az utcán, a buszon, a Himalája csúcsán, üzenetet küldeni neki valahogy a millió és egy közösségi/online platformon át, vágott hegyű tollal/kézzel írt levelet kell dobni a postaládájába, utána kell futni...vagy ki kell ragasztani egy kis papírlapot Nagykovácsiban. Minden kapcsolatteremtéshez több-kevesebb bátorság kell, de teljesen szűz, ismeretlen terepen mozogva még több. Lelki és érzelmi bátorság. Beleugrani a sötétségbe az éjszakai ejtőernyős gyakorlaton. 

Van, aki napokig készülődik erre, tervez, remeg, izzad, elpróbálja mit fog mondani, aztán mire odaér a randira már félig halott, és van, aki enged a pillanatnak, spontán dönt, könnyedén, lelki terheket ledobva, improvizálva, öszöneinek és megérzéseinek engedve, mint egy ingatlanvadászat során.

A kiválasztott néha évekig ott van a közelünkben, mielőtt rászánjuk magunkat arra, hogy megnyíljunk előtte, de előfordul, hogy a véletlen sodorja elénk. Végül azonban így vagy úgy, de lépnünk kell, és az örök közhely és igaz mondás szerint, a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik, és egymás mellé lehorgonyozva remélhetőleg megéri minden együtt töltött pillanat.

Az igaz, szerető társ, a szerelem, a párkapcsolat, a szerető család az egyetlen, ami miatt érdemes élni, ha már egykoron a szüleink kirángatták a lelkünket a nemlétből ebbe az árnyékvilágba, ahol kénytelen kelletlen, foggal-körömmel előre araszolva, keserűen-fájdalommal-szomorúan, veszteségektől és csodás pillanatoktól kísérve, elkeseredve, fetápászkodva, örömmel-boldogan-reménykedve meg kell találnunk a saját utunkat, a saját helyünket, keresztül akár a zord időkön is. Ennek beteljesülését kívánom mindenkinek, az összes törvényes szexuális irányban, tehát a heteroszexuálisoknak, a homoszexuálisoknak, a leszbikusoknak... és a fideszeseknek is.

Mert az az Édenkert. Az Egyetlen. Az Igazi.

Ámen.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr4016593146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bubu64 2021.07.17. 15:07:18

Úgy látszik nagy divat a busz ill. villamos megálló várójának üvegére ragasztott iromány( nálunk is volt ilyen). Olyasmi volt benne, hogy a lány már megbánta, hogy nem állt szóba a fiúval, aki munkás ruhában volt, és ismerkedni akart vele, ezért találkozzanak ...bla-bla . Én biztos nem hinnék ilyennek, mert szimpla átverésnek gondolom, jót röhögnek a fa mögül, ha egyáltalán igaz. Most a cinizmusom szólt belőlem, de kívánom nekik a boldogságot, ha igaz a sztori.
Nagyon jó volt a Kern link. Eszembe jutottak az Egészséges erotika, és a Tűz van babám c. film. Nem mellesleg az utolsó törzsgárda ünnepség, amin részt vettem, 30 emberre 2 üveg pezsgő, amit műagyag kávés pohárba töltöttek. Tiszta szocreál.
Nagyon jók a zenei betétek, és a kedvenc filmjeim a Hegedűs a háztetőn, a Brian élete, nagy életbölcsesség sugárzik mindkettőből. a műből.
Szuper volt az írásod. Köszönöm. Azt nem értem miért csak 18 éven felülieknek ajánlod.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2021.07.17. 16:16:44

@Bubu64: "Azt nem értem miért csak 18 éven felülieknek ajánlod."

Szex, homoszexualitás, leszbikus szerelem, erőszak...ezt a kezdetben egy, majd kettészedett posztot az index is azonnal 18 éven felülieknek szóló sávba sorolta volna, pláne a homofób-pedofil törvény után. Minden ilyennel vigyázni kell, ezek szenzitív témák, és hát kifejezetten felnőtteknek szól.

"Nem mellesleg az utolsó törzsgárda ünnepség, amin részt vettem, 30 emberre 2 üveg pezsgő, amit műagyag kávés pohárba töltöttek. Tiszta szocreál. "

:-)))) Az máá' igeeeeen.
süti beállítások módosítása