Szia, uram! Arborétum érdekel?

♣

Mottó 1.: "Az ország egyik leggazdagabb arborétuma övezi a kertészeti felsőoktatás fellegvárának keretet adó Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Budai Campusának épületegyüttesét. Az arborétum a Gellért-hegy déli lábánál terül el, a Villányi út – Szüret utca – Somlói út között. Területét a Ménesi út két, korban és jellegben elváló részre osztja: az Alsó és a Felső Kertre.

A vidéket valaha szőlőskertek borították, amelyeket a filoxéravész pusztított ki a XIX. század végén. Itt alapította a Bach-korszak idején kertészképző iskoláját dr. Entz Ferenc, az 1848-as szabadságharc orvosa. Az első épület eredeti formáját korabeli képek őrzik. Maga az épület - többszöri bővítés után - ma is megtalálható a Felső Kertben.

Az arborétum jelenlegi növényanyaga csaknem 2000 fásszárú dísznövény fajt és fajtát, több száz hagymás virágot és csaknem 250-féle egyéb évelő dísznövényt foglal magában.

Felismerve kiemelkedő dendrológiai értékeit, környezetvédelmi jelentőségét, a magyar kertészeti felsőoktatásban betöltött fontos szerepét, a főváros vezetése 1975. március 5-én kelt határozatával az Arborétum területét természetvédelmi területté nyilvánította..." 

Mottó 2.: "...Az Arborétum telepítését először a Felső Kertben kezdték meg 1893-94 telén. Tervezője és első vezetője a német származású kertész-dendrológus, Räde Károly volt. 1000-féle fa és cserje, valamint 90 évelő faj nyert elhelyezést az akkoriban alakult Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetet körülvevő 3 hektárnyi területen. Az itt található növények egy része tehát – például az ’F’ épület fölötti néhány tölgy, dió, platán, páfrányfenyő – csaknem 120 esztendős..." ( MATE / Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem / Budai Arborétum honlapja / bemutatkozás / az arborétum története / részletek)

♣

A hírek szerint a közeljövőben talán valamiféle változás állhat be a Budai Arborétumot érintő terület tulajdonviszonyaiban és /vagy kezelésében, ami a magyar rögvalóság ismeretében okkal ad, adott vagy adhat okot az aggódásra, bár az egyetem vezetése egy sajtónyilvános eseményen igyekezett határozottan megnyugtatni mindenkit (oktatókat, diákokat, újságírókat, és közvetve a laikus érdeklődőket, kerületi lakosokat, szomszédos utcák lakóit, NER-balhét szimatolókat, öncélú vagy politikai szarkavarókat és mindenki mást, aki azonnal felkapta a fejét erre a hírre), hogy az arborétum szent és sérthetetlen, egy szent hely. Ha utálsz linkekre rákattintani, és alaposabban tájékozódni erről (pedig jó cikk, informatív), akkor a történet lényege nagyon leegyszerűsítve annyi, hogy a csökkenő hallgatói létszám miatt racionalizálást terveznek, amelynek kapcsán állítólag felemerült, hogy a Felső-kertben található épületek / telek eladásából próbálják finanszírozni az Alsó-kertben található egyetemi épületek felújításának költségeit, egyben biztosítva mindenkit arról, hogy az oktatás nem vándorol át Gödöllőre, és a Felső-kertben található arborétumi rész továbbra is nyitva marad a nagyközönség előtt, nem fog átalakulni egy elzárt magánterületté.

Gyuricza Csaba rektor beszéde a november 5-i állománygyűlésen a Budai Campus K épületének dísztermében (fotó: MATE / közvetett forrás: Válasz Online)

A kérdések zöme gondolom az oktatási helyzet jövőjén túl, arra irányult, hogy ez mégis hogyan lesz megoldható, és mi lesz a garancia az arborétum érintetlenségére. Elég képlékeny, bizonytalanságokkal terhelt történetnek tűnik, egymásnak ellentmondó találgatásokkal, alaptalan szóbeszéddel, sokféle megoldással és kimenettel – és akár mindenki megelégedésére szolgáló, teljesen pozitívval is – így ezt el is engedem, eleve nem politizálnék ebben a posztban a kelleténél többet, majd mindenki átmegy a hídon, ha már odaért, és a hidat lerombolva találta. 

Tehát csak annyit mondanék, hogy én a velem született óvatosságtól, és egyben az elmúlt 14 év tapasztalatai alapján felépített rosszhiszeműségemtől vezérelve, amint időm engedte, szinte futva indultam el, hogy megnézzem a Budai Arborétumnak legalább az alsó részét, hátha már holnap /másnap lekerítik fémkerítéssel a területet a fülébendugaszos, kopasz, kétajtós szekrények, ledózerolják az egész arborétumot az összes épülettel együtt, aztán felhúznak rá egy stadiont vagy valami olyan építészeti ocsmányságot, mint a fővárosi, tradicionális városképet szétzúzó, MOL Pisatornyot.

Ez a poszt ennek a másfél órás, hétvégi sétánknak a lenyomata, tehát kizárólag az Alsó-kertet mutatja be, kedvcsinálóként.

♣

A Válasz Online munkatársai által készített drónfotó a Budai Arborétumról. Az arborétum még a zöld Budán belül is egy kis városi oázisként funkcionál. Itt fotón is látható, ahogy az Alsó-kertet alul a Villányi út széles csíkja, míg balra, alul a Szüret utca határolja, feljebb pedig a Ménesi út választja el a Felső-kerttől. A drónfotó hűen tükrözi, hogy milyen dús vegetáció fogadja a látogatót. Az Alsó-kert legdominánsabb épületei (mindkettő lapos tetejű, sokablakos, szürke-fehér) az előtérben látható "K" épület, és kicsit feljebb, párhuzamosan a Ménesi úttal, az "A" épület: ez utóbbi fővárosi védelem alatt áll.Ménesi út 44., az "A" épület, Lauber László – Szendrői Jenő tervezőpáros, 1951-ben épült, modernista / Bauhaus jegyeket hordozó épülete: az építészek majd kielemzik és elvitatkozgatnak róla, hogy ez most valóban Bauhaus, vagy csak a stílus jegyeit erősen követő és hasonló ahhoz...amit elfogadhattak még tervként, a legsötétebb kommunista időkben. Ebben a jó Octogon cikkben van róla egy szép, régi fotó is, ami nem csak az épület, hanem a még szinte érintetlen (pontosabban a II. világháborúban szinte teljesen elpusztított) környezete miatt is pazar, egyben szomorú múltidézés. Jól látható, hogy honnan jutott el az Arborétum a mai állapotához: elképesztő munka és akarat van ebben, gyakorlatilag újra kellett ültetni az arborétum növényzetének egy jelentős részét. Isteni csodának és gondviselésnek lehet csak tulajdonítani, hogy a megmaradt fák (köztük néhány igazi fa-matuzsálem) túlélték az ágyúzásokat, bombázásokat...vagy éppen nem végezték valami kandallóban, a háború közben és a zűrzavara után, hideg telek idején. És persze vitathatatlan, hogy az Alsó-kert épületei (is!) alapos felújításra szorulnak, de maradjon szigorúan köztünk: ezt a repkény/vadszőlő zöld falat nagyon fogom sajnálni, mert ez óhatatlanul a (jövőbeni, ha ugyan) felújítás áldozatául esik. Biztos lehetsz benne, hogy a madarak is siratni fogják.Ez az eltéveszthetetlen, csupa üveg, szintén alapos felújításra váró"K" épület. Bárki is dolgozik /tanul az ablakok mögött, nehéz lehet koncentrálni, ha az év 365 napján egy folyamatosan változó csodára pillanthat le az ablakokon keresztül.

♣

A Budai Arborétum egy aprócska, budapesti csoda.

A területe mindössze 7,5 hektár. 

Falumbélieknek: ha 800 m²-t tekintek egy átlagos méretű nagykovácsi parcellának, akkor az arborétum elférne egy akkora földdarabon, amit alig 94 db ilyen telek foglal magába. Vagyis példának okáért könnyedén elférne négyszer a Nagyszénás-kertben, ahol eleve 900 m² a legkisebb kialakítható telekméret, és ahol a 2018-as adatok szerint 238 lakótelek található. Az egész Nagyszénás-kertnek a Linum bevásárlóudvart, a református templomot, az óvoda-és bölcsődekomplexumot, a sportpályákat, az iskolabővítésre szánt területet, valamint a gyermekorvosi rendelőt is magába foglaló területe, a saját becslésem alapján ∼35 hektár...igen, igazad van, túlragoztam: a Budai Arborétum olyan kicsi, hogy szinte elveszne a Nagyszénás kertben is, na.

A Budai Arborétum térképe (kép forrása: MATE)

De amikor sétálsz benne – a sajátos nyitvatartási rend szerint ez a látogatók többségének elsősorban egy Alsó- Kertben megejtett sétát jelent (a Felső-Kert ugyanis csak hétköznaponként van nyitva) – akkor egyáltalán nem érzed az arborétumot kicsinek, mivel valóban olyan gazdag, különleges és szép növénykiültetés fogad a kanyargó ösvényeken, hogy fel sem tűnik milyen szerény méretű területen sikerült elérni ezt a lenyűgöző hatást. Ha valakinek sikerül úgy alakítania az időbeosztását, hogy hétköznap tudja meglátogatni az arborétumot, akkor az Alsó kerttel együtt a Felső-kertet is megtekintheti, ami már kiadós sétával, nota bene! egy kisebb kirándulással ér fel. Ahogy írtam, mi másfél órát barangoltunk csak az Alsó-kertet bejárva.

Azért a Felső-kertről is berakok két fotót, amelyeket még egy korábbi, hétvégi séta során lőttem (tehát amikor ez a terület zárva van) a kerítésen kívülről. Ez itt a Felső-kert egyik emblematikus, eklektikus stílusú építménye, az igazgatósági épület. A térképen "F" betűvel jelölték, de drónfotón is jól beazonosítható. Ez a csodálatos, vadszőlővel befuttatott épület pedig maga a Felső-kert "E" épülete, az Arborétum legrégibb, mondhatni ősi épülete, szemből nézve az "F" épülettől balra: ez volt a Budai Arborétum első építménye, egy egykori présház. Többször bővítették, felújították és persze több állagmegóváson is átesett, de lényegében egy 170 évvel ezelőtt kezdődött történet mementója.

Azok, akik szeretnék tudományos alapossággal, vagy legalább az Amatőr Profik tudásvágyával (Kósa Géza szavai) végigjárni az Arborétumot, többféle segítséget is kapnak: szinte minden növény alatt van egy tábla vagy az ágakra tűzve egy műanyag lapocska (ilyenkor turkálni kell egy kicsit a lombokban), amelyeken megtalálható az adott növény latin /magyar neve és egyes esetekben a rövid leírásuk is, illetve maga a honlap is kifejezetten hasznos támpontokkal szolgál: ugyanis listákba van szedve rajta a legtöbb növény, és a növény nevére rákattintva térképen is pontosan megmutatják, hogy az adott növény hol található meg. Példának okáért ezek itt a dendrológiai kincsek, tehát a legszebb fák gyűjteménye, ez pedig a védett növények listája. 

Vannak tematikus séták is (Évelő dísznövények tanösvénye, különleges formájú és idős fák és cserjék tanösvénye, a legszebb lombú és termésű fák, cserjék és évelők tanösvénye), de úgy sejtem a többség kötöttségektől mentesen, pusztán a látvány élvezetének élve csatangol a kertben, és okos korunknak hála, ha valami jobban megragadja a figyelmét, egy okos telefonnal a kezében, a séta közben is böngészheti, azonosíthatja, hogy éppen hol jár, melyik növényt látja. 

Ha egyszerűen csak az utcáról esel be, hirtelen ötlettől vezérelve, az Arborétum bejáratánál a kihelyezett térkép alapján is megtervezheted, hogy merre sétálj. Ez a google-térkép (Tóth Krisztián munkája, a MATE honlapján is szerepel) szintén nagy segítség és sorvezető lehet egy sétán, csak rá kell nagyítani, és noha a készítő szerint sem teljes, a laikus számára bőven elegendő, mert úgy érezheti, hogy szinte minden fűszál rajta van, név szerint. 

A sajátos városi, földrajzi, építészeti környezetnek köszönhetően állítólag ez az ország egyik legmelegebb fekvésű arborétuma, ennek köszönhetően maradnak meg benne a fagytól védett helyeken a különféle, szabadon kiültetett egzotikus növények is. És emiatt kell állandóan és sokat öntözni is itt: évszázados próbálkozások, kísérletezések, kudarcok és sikerek együttese az, ami ma, itt látható. Természetesen most is vannak növényveszteségek. De az elhalt növények helyébe mindig kerülnek újabbak: az arborétum tele van friss ültetésekkel, telepítésekkel. Minden kertész és kertészkedő laikus tudja az alapigazságot: egy kert soha nincsen kész.

Ez a professzor úr emlékére ültetett kínai napernyőfa: ne sirasd, nem beteg, csak ősz van.

Ami fontos: mielőtt elindulna valaki, feltétlenül tájékozódjon a nyitvatartásról a honlapról / telefonon, mert ez évszakonként is változó, és vannak időszakok vagy egy-egy nap, amikor az Arborétumot bezárják (pl. nagyobb kertészeti munkák).

A szigorúság léptéke változhat, de minden arborétumban vannak a látogatókra vonatkozó kötöttségek, és ez alól a budai sem kivétel: a növény- és állatvilág (pl. mert madárbarát-kert) megóvásának érdekében be kell tartani néhány szabályt.

A madárbarát arborétum egyik lakója. A hangját gyakran hallani Nagykovácsiban is, de észrevenni már nehezebb: zöld küllő. Az arborétum egyik jellegzetes madara. Amilyen nehéz őt a vad természetben lencsevégre kapni –nagyon gyorsan mozgó állat, és a piros sapkája ellenére a tökéletes rejtőzködő színével könnyedén beolvad a környezetébe –, itt annál könnyebb volt. Nagyon nyugodtan viselkedett az emberek közelében, inkább afféle háziasított jószágnak tűnt. Nem véletlen, hogy a kóbor macskákat is tilos etetni az arborétumban, hiszen tudjuk, hogy a szelíd haramiák milyen iszonyú pusztításra képesek a Föld madárvilágában.

Sajnos – a kihelyezett figyelmeztető táblák és a leírások szerint –, kullancsveszélyes terület, így az adott évszakokban, amikor ezek a förtelmes dögök aktívak, itt is érdemes zárt ruházatot és /vagy szúnyog- és kullancsűző spray-ket használni, illetve otthon átvizsgálni a ruházatot, bőrfelületet. A városi környezet tehát semmiféle módon nem óvja meg a vérszívók jelentette nyűgtől a látogatót, bár ismerek én olyanokat, akiknek ide járt a gyerekük, de soha egyetlen kullancsot se szedett össze, pedig neki elvileg kötelező munkahelyi ártalom lett volna. Különösen azoknak ajánlott az óvatosság, akik, ott, ahol ez megengedett, szeretnek letérni a szélesebb ösvényekről (mondhatnám a fő közlekedési-útvonalról) a kisebb ösvényekre, és mindenféle dzsungeltúrát tartani a bokrok között, a fák lombjai alatt: az arborétum teljes megismeréséhez ez elengedhetetlen, mert tele van titkos növényszigetekkel, fűszerkertekkel, szoliter fákkal, egyedi összeültetésekkel vagy fajtaismertető növénytársításokkal. 

Belépő díj nincs. Hinnéd-e? Pedig igaz. Kivéve a Tavaszkert idején.

Az arborétumnak ugyanis van egy híres, nagy múltú, rendszeresen megtartott növényvására és szakkiállítása is: legközelebb 2025. április 25-26-27. -én tartják meg, ezeken a napokon viszont csak a rendezvényre váltott belépőjegy megvásárlásával és a kiállítás nyitvatartási ideje alatt lehet a területre belépni. A kiállításról, annak nyitvatartásáról és a belépőjegyekről bővebb információt a szervező honlapján lehet információt találni: www.tavaszkert.hu.

Egy arborétumban nem az a cél, hogy végigrohanj az egészen, ide nem teljesítménytúrázni jössz, mi meg aztán eleve nem szoktunk teljesítménytúrázni: valójában tovább is maradtunk volna, de végül az előre jelzett, ám mégis meglepően metsző hidegfront betörése vetett véget a sétának. Gyönyörű napsütésben kezdtük, fagyos ködben fejeztük be a programot, amikor már tényleg kezdett átfagyni a lábunk, kezünk. Puskát kesztyűt és melegebb öltözéket kellett volna hozni ehhez a melóhoz, ha érted.

Ha van rá időd, lehetőséged, jöjj el ide: nyilván vannak évszakok /hónapok, amikor az arborétum a legszebb arcát mutatja...talán az a legjobb megoldás, ha mindegyikben megnézed. Nem rakom fel a képek alá, hogy éppen milyen fát /növényt látsz, mert legyen ez a galéria inkább csak szemnek öröm.

És a Budai Arborétum szépségének még az őszi-télköszöntő, novemberi időjárás sem tud ártani. Hiszen tudjuk, hogy a zord időknek is van megkapó, romantikus oldala.

Remélem, hogy ez a fotógaléria visszaad valamit ebből.

♣

A képgaléria fotói itt: zord indafoto