Ebben a blogposztban, négy év és 137 blogposzt után, új vizekre evezek. Ez az első alkalom. Lesz még ilyen.

Ehhez azonban kell némi magyarázat.

L'ecsó. Ratatouille. Csodálatos rajzfilm, ki ne hagyd. kép forrása: port.hu

Ne áltasd magad.

Mindenhol vannak patkányok.

Voltak idők, amikor maga a falu volt a játszótér.

Aztán az élet iskolájának terei konszolidáltabb, zártabb, rendezettebb formát öltöttek és nyitvatartási időt kaptak, és ma már -persze a család/az óvoda/az iskola közösségei mellett- ezekben az irányítottan kialakított dühöngőkben kell elsajátítania a gyerekeknek a társas együttlét és a szocializáció harcos alapjait.

Mottó 1.: A fák: Istenek. (az én hitvallásom a témában, ezerszer ismételve)

Mottó 2. (nem először): Addig nincs vége az operának, amíg a Kövér Hölgy énekel. (Ed McBain: Fehér por)

♣

Ez egy politikai poszt. Vagy kertészeti. Vagy lélektani. Vagy családi. Vagy személyes...bár ez természetes. Vagy mindegyik. Olyan, mint az élet. Átfedésekkel teli.

De azt remélem, talán szolgál némi tanulsággal. 

Mottó 1: "Annak az országnak, ahol az emberek az utcaseprő szeme láttára dobálják el a szemetet, annak az országnak vége." (Moldova György)

Mottó 2.: Kaliforniában a szemetelés büntetése 1000 dollár. (diverz)

Mottó 3.: Nem bántja a szemét? ( a MAHIR környezettudatosságot erősíteni kívánó és illegális hulladéklerakás elleni reklámkampányának szlogenje az 1990-es évek közepéről, kb. 10 évvel ezelőtt újrafuttatták)

Mottó 4.: Ma már nem az van, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is. Ma már az van, hogy dögöljön meg a szomszéd is. (Geszti Péter)

♣

#apolgármesterintézi. Nagyon helyes: azért kapja a pénzét. Itt is intézi. Itt is intézi. Itt is intézi. Itt is intézi. Nagyon intézi. Jól teszi. Mindez hasznos, valós, igaz, és csak gratulálni lehet hozzá, mint a postásnak, amikor rendesen kihordja a levelet, #maiskihordtamaleveleket. Ráadásul választások jönnek, és Nagykovácsiban elindult a választási kampány, ezt tudjuk. Kigördült tehát a hashtag-facebook-like szuperexpressz, a lájkvadászat már jól megy, de a műsort sajnos nem csak virtuálisan fogják megmérettetni. Az én ízlésemnek ugyan kissé fanyar ízű a Polgármester Asszonynak ez az intenzív politikai-pártpolitikai-újraválasztási önfényezése a Nagykovácsi Önkormányzat facebook oldalán, de Magyarországon élünk, ahol a NER-propaganda elől nincs menekvés, és ki nem szarja le az én avítt ízlésemet. Talán már én is leszarom, próbálok haladni a korral.

De a szuperexpressznek is kell karbantartás. Van az úgy, hogy homokszem kerül a gépezetbe. 

Vagy egy egész szeméthalom szorul a fogaskerekek közé. 

A Nádas-kert: tudjuk, hogy hol helyezkedik el, megismertük a különbségeket a két peremövezeti lakóterület között, és kitárgyaltam a átfogó jellegű gondjait. Van képünk a peremövezet építészetéről. Itt az ideje, hogy alaposabban és közelebbről is szemügyre vegyem a Nádas-kertet. A szerkesztési elvek változatlanok: az elemzés szubjektív, amennyiben van egyáltalán, úgy a környezetükben található kereskedelmi/gazdasági/szolgáltató/védett stb. településrészeket csak akkor említem meg hosszabban, amennyiben azok érdemleges pozitív/negatív hatással bírnak a vizsgált lakóövezetre, és nincs ingyen reklám. Semmiféle reklám nincs.

A Notre-Dame, 2017 áprilisában: múlt idő, szép idő, szebb idők, jó idők.

De Ezek most zord idők.

A sokkoló képek és párhuzamokat felidéző látvány. A felfoghatatlan, az egész civilizált emberiséget és a francia nemzetet ért kulturális, lelki, építészeti tragédia. Mindez Húsvét előtt. Elgondolkodtató...és itt most nem az összeesküvés-elméletekre gondolok.

Vajon létezik-e tehetségesebb költő Istennél vagy a Természetnél?

Létezik-e szebb költemény az Életnél?

Faragtak e jobb rímet valaha, mint az első tavaszi napsugarakra reagáló méhek hajnali zümmögése és a madarak reggeli éneke?

Van e harmonikusabb vers a tavasz friss, üde, összeboruló színeinél?

Felbecsülhetetlen értékű a mérsékelt égövön élőknek, hogy átélhetik négy évszak hangsúlyos és látványos változásait, mert minden évszak egyszerre haiku és óda, egyszerre festmény és zene...és a tavasz ebben egyértelműen a legpozitívabb és legsokrétűbb jelentéstartománnyal bír. 

Egy szmogos, koszos, zajos, zsúfolt város kontrasztjaként a kipattanó tavasz még erőteljesebb üzenetű mindenkinek, de ebben a nagy faluban, Nagykovácsiban is hordozza az örök figyelmeztetést: tovább marad talán ilyen ez a világ, amíg vigyázol rá. Mert amíg nem jönnek el e világért – az egészért – véglegesen a zord idők, mi minden nap külön hálát adhatunk azért a jótéteményért, hogy ide születtünk, Európába, Magyarországra, és érezhetjük, láthatjuk, ízlelhetjük, átélhetjük mindezt.

A tavasz, Nagykovácsiban. Válogatás. Lazítsunk.

A Nagyszénásaljának termése. zord indafoto

Egy cigarettacsikk elhajítása az utcán: az is illegális hulladéklerakás. Talán elsőre nem tűnik annyira súlyosnak, fontosnak és jelentősnek, mert egyetlen csikk: semmi. Három zsák csikk, egyetlen téren: az már valami. 

De az is ezzel vigasztalja magát valószínűleg, aki egyetlen kutyaszart ott hagy a házad előtt. Elvégre az csak egy kutyaszar, és mindössze egyetlen kutyaszar. Több is veszett Mohácsnál, ettől még nem dől össze a világ. A kutyák erről persze nem tehetnek, az otthagyott szar mindig a gazda felelőssége. 

Te meg majd összeszeded más szarát. Végül mindig ez lesz a történet vége. Ez lesz, amíg nem érez magában elegendő elszántságot a társadalom többsége, hogy a kifordított, feje tetején álló valóságot újra a színére és a talpára állítsa.

A Bencsik-éra 12 évének utolsó hónapjaiban járt a falu, amikor az építészeti aranykor egy sajátos darabbal bővült. A közterületek és közintézmények megújításában ezúttal egy egyszerűbb megoldással élt a falu vezetése: a lepukkant, sivár, szánalmas, de legalább a méltatlanságában az önkormányzati épülethez jól passzoló parkoló csinosításával fényezte a falu arculatának emberi oldalát. De szépen fogalmaztam, azistókjátneki.

Festményekkel borították el a parkolót határoló beton/téglafalat.