kép forrása: itt

Ahogy már mondtam az első részben, a háború öt alapkérdését taglalva: felhívom az olvasó figyelmét, hogy a poszt-sorozatban fellelhető minden párhuzam, áthallás, gyanús kicsengés, és leplezetlen vagy véletlennek tűnő utalás kizárólag a szándékosság műve. Sajnos, ez akkor is így van, ha ez éppen az oroszok vagy esetleg az amerikaiak felé billenti a mérleget, vagy akár Európát hozza szégyenbe. Európai vagyok, és ezt a posztot egy pacifista, maximálisan nyugatbarát, az európai és az amerikai kultúrát is kifejezetten kedvelő (a kultúrát, nem a woke-kultúrát, nem a cancel-kultúrát, nem a BLM kultúrát stb., mert ezek nem kultúrák) és Európa-barát ember írja.

Nem tudom/nem akarom meghamisítani a történelmet: legalábbis szándékosan nem. Nem vagyok orosz, hogy kiretusáljam a kellemetlen igazságot a fotókról, és amerikai sem, aki az aktuális divat szerint módosítja azt, belehajigálva a szobrokat a vízbe. Akinek a tűréshatára az óriásplakátok egyszavas igazságáig terjed, annak nem ajánlom a posztot. A háború nem tűri a gyengéket.

A poszt 18 éven felülieknek szól!

"Harc sokféle van: katonai, társadalmi, környezetvédelmi, politikai, magánéleti. Bármilyen harc megvívásának kezdünk neki, az alapvető dolgot tudni kell: akkor leszünk sikeresek a harcban, ha előtte pontosan meghatároztuk az elérendő célt, és kiválasztottuk a cél eléréséhez szükséges eszközöket, módszereket. Ha e kettő közül valamelyikben tévedünk, a küzdelmünk kudarcra van ítélve. Ha szerencsénk van, könnyen túlléphetünk rajta, leporoljuk magunkat, talpra állunk, és újrakezdjük... vagy elengedjük a harcot. De még így is ott marad a tudat, hogy minden befektetett energia, pénz, idő, akarat, szellemi és fizikai képesség pusztán az értékes erőforrások elpazarlása volt: felesleges erőlködés, reménytelen vergődés, amelynek a végén csak a biztos vereség várt, nyomában talán a keserűséggel, a kiábrándultsággal és a frusztrációval. Olykor viszont egy rémálommal kevert lázálom, amelyből felébredni is nehéz.

Vagy egyenesen lehetetlen." (I Have A Nightmare)

(orosz és belarusz tankok tartanak hadgyakorlatot a Belaruszban található Breszt közelében. Fotó: AFP)

Háború?

Egy revans helyszíne.  A 63-as busz Ady Endre utcai megállója, Budapest/Hűvösvölgy felé, a Wattay-Teleki-Tisza kastély előtt, 2020. november 24.-én. zord indafoto

♦

Mottó 1.: "Nem lehet összekeverni, mert ha a Kövér beszélt volna, annak folyik a szar a szájából" (a zseniális és örök életű Hofi Géza, több mint 23 évvel ezelőtt, itt)

Mottó 2.: "A kultúra harci terep." ( A Mester)

Mottó 3.: "... Ebből látszik egyértelműen, hogy a képviselőket egyáltalán nem érdekelte a beadványban megfogalmazott indoklások valódisága, igazolhatósága, megalapozottsága, relevanciája. A döntésük részben a helyi szövetségesek és részben a kormányzati hatalom felé tett ideológiai, eszmei, értékrendi és szimbolikus, mellverdeső hűségeskü kinyilatkoztatása. Egy nettó smúzolás és egy 100 évvel később beérett, eszmei motivációjú elégtételnek, egy visszavágónak, egy politikai-kulturális revansnak az összefonódása.

Falusi léptékben.

Afféle aprócska politikai jegyajándék. Egyrészt a 2019-es választások során szétszakadt tábor két felének, tehát a helyi KDNP és a helyi Fidesz szavazók középre húzásának, ismételt összeterelésének, kibékítésének, tehát a testület mögötti szavazótábor szélesítésre szolgáló mikroszkopikus, de jól lefordítható, értékigazoló gesztus, másrészt a beadványozó felé tett, a helyi játszótér-diplomácia kereti közé illeszkedő összekacsintás, és a nemzeti  kultúrharcban vállalt közös haditett.

Adynak a kisöprésével és a képletből való kivonásával a kérelmező és az önkormányzat érdekei egymásra találtak, mindkét fél kinyerte belőle a maga parányi, de szívmelengető hasznát. 

Egy buszmegálló átnevezésében."

Mottó 4.: "Kis falu, kis pénz, kis foci." (Tiszán innen, Tiszán túl)

2012. május 5.

A Nagykovácsi Termelői Piac a helyi Általános Iskola parkolójában, a Kossuth Lajos utca 99. szám alatt található, egészen pontosan a Kossuth Lajos utcát és a Nagyszénás utcát összekötő úton/keskeny parkolási folyosóban.

A piaci résben.

Ez, amiről szó lesz, a Német Nemzetiségi Önkormányzat rendezésében valósul meg, januárban és februárban mindig bezár/szünetel, de egyébként márciustól októberig minden hónap első szombatján reggel 7-től 12-ig látogatható, októbertől decemberig pedig, szintén az adott hónap első szombatján, reggel 8-tól 12-ig tart nyitva. Ez a mai állapot, így ismerjük ma, és annak, aki vásárolni akar, elég ennyit tudnia róla. (a többi szombaton is van termelői piac, csak azok kisebbek...mik vannak, V. J. credit) De hosszú volt az út idáig: a sikert nem adták könnyen, át kellett hozzá vágni a zord időkön.

Ezt az utat és a végeredményt fogom bemutatni, nem megfeledkezve azokról, akiknek ez a siker köszönhető.

Ezt most muszáj kiírnom magamból. A poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól.

Ez nem egy vicc, amelyben a poén a természeténél fogva a végére marad.

Sőt. A Nagykovácsi fáiról szóló blogposzt-sorozatot a falu egykori lakói iránti mély tiszteletadás jegyében egyenesen illik a poénnal kezdenem. Vagy minimum in medias res, a dolgok közepébe vágva, hadd szóljon az felütés.

♣

Tedd fel magadnak a kérdést: a településen, ahol élsz, mennyire vagy jelen? Mennyire vagy látható és hallható? Van valami pozitív plusz, amit akár az árnyékban maradva hozzáraksz a helyi élet, a környezet... a település arculatának javításához? És ha van, azt inkább magányos harcosként teszed, vagy vállat-vállnak vetve, másokkal közösen? Csak ott laksz, vagy ott is élsz? Csak aludni jársz oda? Hagyod, hogy megtörténjenek veled a dolgok, vagy alakítója is vagy az eseményeknek? Te szemetelsz, vagy te vagy az, aki összeszedi mások után a szemetet? Örülsz minden jónak, ami szembejön, de a kötelező körökön túl nem raksz bele mást és többet a közös kalapba? Passzív szereplőként tűröd a "balsors minden nyűgét és nyilait", vagy tiltakozol ellene? 

És a legfontosabb kérdés: vajon 2021-ben, Magyarországon, nem kockázatos-e, vagy néha nem egyenesen veszélyes-e egyes esetekben, ha valaki elhagyja a magánélet/családi élet civil létezésének békés vizeit, és kimerészkedik a civil közösségi-közéleti lét nyílt óceánjára?

Mit adtak nekünk a civilek, és mi, civilként mit adunk a településnek, a közösségnek? 

A mai posztban a civil társadalom és a közösségi aktivitás bugyraiba ereszkedem le, általános igazságokat keresve a saját példáinkon keresztül. (a linkek 99 %-a ennek a blognak a posztjaira visz, igazolva és illusztrálva a leírtakat, ha valakit érdekelne egy-egy téma a részleteiben is netán)

A poszt 18 éven felülieknek szól.

Szerelem volt ez nekem első...hallásra.

Mert mindössze Fellini-féle 8 és fél éve történt, 2013. február 25.- én, amikor életemben először hallottam erről a növényről. Pedig többször belefutottam már a tucatnyi kertészeti könyvünkben korábban is, láthattam a kertészeti árudákban a beszerző túráink során, elsétálhattam mellette az utcákon/a parkokban, nyilván többször rá is csodálkoztam a színeire erre-arra az országban/világban, de csak azon a téli napon állt össze a kép számomra.

A Nagykovácsi Természetvédő Egyesület (NATE) és az Öregiskola meghívta Kósa Gézát, az MTA Ökológiai Kutatóközpont-Ökológiai és Botanikai Intézet Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertjének a vezetőjét Nagykovácsiba, aki megajándékozta a hallgatóságot egy pazar, humoros, rendkívül informatív, részletekben bővelkedő és hasznos előadással, amelyről én egy szó szerint lejegyzett, öt fejezetből álló, illusztrált poszt-sorozatot készítettem.

Az előadás során (leírva a harmadik részben/posztban), a nagykovácsi kertekbe ajánlott növények felsorolásakor bukkant fel a mai immigráns neve.

♦

Melyik növény ez?

• Örökzöld
• majdnem semmi mással nem összehasonlítható szürke-ezüst-türkizkék-türkizzöld (ezek vegyítve adják ki a megközelítő igazságot, amelyben szerintem a türkizkék dominál) levelei /lombja teszik egyedivé
• kifejezetten fényigényes, ekkor érzi igazán elemében magát
• jól bírja a tűző napot is,
• bármilyen kerti földben megél, még a legendásan gyalázatos, gyenge termőrétegű, márgás, sárga, nehéz nagykovácsi talajban is
• a sovány, rossz minőségű talajban, vagy szinte a talajt alig megtartó izzó sziklák, kövek között is megkapaszkodik (csak nem nő meg az eredeti méretére)
• szárazságtűrő, és miközben minden kihalhat körülötte pl. Magyarország egyes elsivatagosodással fenyegető területein vagy a növekvő szárazság miatt – ne tévesszenek meg a napok/hetek óta szakadó, szélsőségesen viharos, heves villámlással tarkított zivatarok idehaza és Európában, az extrém időjárás lesz az átlag, és ezt már 1982-ben tűpontosan megjósolta James Burke – ő a legnagyobb forróságban is növekszik
• és gyors növekedésű lehet
• kertészeti változataitól függően 6-9-12 méter magasságot ér el (vadon állítólag 30 méteres példányok is vannak, de ilyen eredményre azért ne számíts)
• tömött, sűrű, kúp alakú, oszlopos koronát nevel, amennyiben természetes módon, szabadon hagyják növekedni,
• de ugyanakkor jól alakítható, bátran metszhető, radikálisan formálható
• sövényként ültetve a belátást akadályozó, de ugyanakkor impozáns, nagy díszítő értékű növényfalként is jól alkalmazható
• vagy szoliterként ültetve, kerti fókuszpontként. pl. a letisztult vonalú, kevés számú növénnyel gazdálkodó design-kertekben is közkedvelt
• gyakran nevelik és adják el a kertészetek csupasz törzsű, gömb alakra nyírt lombozattal (ilyen esetben néha óriási, kőhatású dézsákba helyezik, mediterrán hangulatú teraszok díszítéseként) 
• eredeti élőhelye okán nem csak a szárazságot viseli el, hanem masszívan télálló is
• betegségeknek ellenálló
• a törzse, a kérge platánszerűen dekoratív, rajzos
• a termése mellesleg teljesen NER-kompatibilis és focialista, konkrétan klasszikus bőr futball labdára hasonlít, csak kék-szürkésvörös
• szélsőséges viharok idején letörhetnek az ágai, ha nagyon szélnek kitett helyre ültették, de a saját tapasztalatom szerint egyébként bámulatosan, szinte a kőrisekkel vetekedően könnyed, hajlékony, rugalmas a törzse és az ágrendszere is
• de mindezeken a száraz, kertészeti tudnivalókon túl, egyszerűen csak gyönyörű, egy igazi arisztokrata a kertben: fenséges, hideg, előkelő, a mesék jégkirálynőjének és egy kékvérű angol lordnak a növényi reinkarnációja.