Egy udvar látképe a Kaszáló utca felől.  Jobbra a Linum Udvar építkezése, balra a Bánya utca.

Történelmi pillanat szemtanúi vagyunk. Véssük eszünkbe ezt a napot. Kiszelné Mohos Katalin polgármester és képviselőtársai a lakossági vélemények hatására elálltak attól a szándékuktól, hogy a Linum Udvar előtti közterületet a korábbi elképzelésükhöz/határozati javaslatukhoz igazodva, a beruházás fantázianevére kereszteljék.

Az egyik vélemény az enyém volt, és ezt a posztot csak azért nem raktam fel eddig, mert akkora úriember vagyok, hogy a fal adja a másikat, és előzékenyen megvártam, hogy miképpen határoznak.

A döbbentem földrengésszerű. Ritka pillanat, hogy ilyen zord időkben a józan ész felhőket átszakító napsugarának örülhetünk. Még Nagykovácsiban és/vagy a politikában is vannak csodák. 

Le a kalappal.

Ez a blogposzt a Nagykovácsi önkormányzatnak küldött levelem bővített, blog-kompatibilis változata, ami január 3.-a óta várakozott a fiókban. Kicsit belekavar ugyan az éppen tegnap felrakott, a 63-as buszon elszenvedett, helyi terminátorokkal vívott kálváriám futtatásába, de van az úgy, hogy egyszerre két téma kerül terítékre.

♦

1. A Nagy Nagykovácsi Névháború hátterét,
2. majd egy megkésve kettészedett posztban, a névtelen, anonimizált, inkognitó mögé rejtőző hírforrások dilemmáját
3. a helyi nyomtatott és online média 20 éves történetének részleteit már bemutattam.(Önkormányzati Hírek, Tájoló, Helytörténeti ismertető, Cinke kurír, Új Távlatok, Összekovácsoló magazin, 2006 Fórum, Freeforum, nagykovacsi.net, nagykovácsi facebook oldalak)
4. És haladok a kultúrharcos buszmegálló felé, amelynek kapcsán a történelmi léptékű kivándorlás okának hátteréről írtam.

Jöjjön az első kőkemény aktualitás a névháború krónikájában.

A helyszín: a Linum Udvar előtti közterület, a Bánya utcával szemben.

A kép csak illusztráció, nincs köze a poszt eseményeihez. Nagykovácsi, Templom tér, 2013. Január 9. Ekkoriban kezdték szolgálatba állítani az új buszokat a 63-as vonalán, ezért lőttem a képet.

Feszkó, az van.

Járvány, zuhanó gazdaság, munkanélküliség, tropára ment idegek, bezártság, pánikhangulat, aggódás a jövő miatt, politika, állandósult háborús retorika, permanens szabadságharc az egész világ ellen. Csak egy szikra kell ilyen zord időkben ahhoz, hogy azonnal robbanjon mindenki...aki nem képes uralkodni magán. Könnyen eszkalálódhat egy rosszul kezelt szituáció. Például amikor kezdetét veszi egy modern salemi boszorkányper, vagy felbukkannak az újkori Szent Hivatal helyi inkvizítorai.

Idegen horizont. Fentről minden más. Messziről is.

♦

A poszt kizárólag 18 éven felülieknek szól, és a nyugalom megzavarására alkalmas.

Látószögek.

A Nagy Nagykovácsi Névháború általános hátterét már bemutattam. A történet egyik fejezete a nyomtatott és a digitális teret érintette/érinti, a helyi médiát. Ezt mutatja be a poszt. 1999-ben vettünk itt telket, így nem látok messzebbre ebben a történetben olyan módon, ahogy az nekem megfelelne a poszt bővítéséhez– nevetés–, de talán ennyi, bár főleg a 2002 utáni időszakra koncentráló áttekintés is elég lesz. 

Figyelmeztetés: aki fél perc alatt elolvasható tutimondásra vagy egyszavas óriásplakát útmutatásra vágyik, az rossz helyen jár. Ez egy nagy téma, nem darabolom fel, így ez a poszt is hosszú.

Hatodik éve csinálom ezt, de mindig tanulok újat. Önmagamtól, vagy másoktól. Szétszedtem.

Látószögek.

A Nagy Nagykovácsi Névháború általános háttere.

Anonymus inkognitóban, avagy a hírforrás kérdése, és a szerkesztők dilemmája. (szétszedtem a posztot, miután az olvasóim egy része finoman, egy másik része kicsit keményebben lebaszott, hogy egyben felrakva, ahogy elkövettem, túl tömény. Így kellett volna eredetileg is csinálni, két részben, és az elején még ezt is terveztem, de aztán másképp – rosszul–  döntöttem. Mea Culpa.)

1.

♦

Néhány sor bevezető szöveg, sok kép.

Igaz, hogy négy teljesen kész poszt várakozik már hetek óta a fiókban, de nem lett volna helyénvaló így az ünnepek idején előhozakodni velük, így hanyagoltam őket. Nélkülem is elég zordak ezek az idők. 

És nem múlnak, és nem futnak el. Sajnos. A téma az utcán hever, házhoz jön.

De most, ideiglenesen, borítsa őket fátyol.

A Nagykovácsit körüljáró gyűjteményes posztjaim sorában – amelyekben már volt szó pl. a helyi kutyákról, a helyi kutyatáblákról, a helyi macskákról, a helyi utcakertekről (1., 2., 3. ,4. fejezet), a helyi építészeti arculatról, a helyi fényekről, a helyi éjszakai közvilágításról, a helyi arcokról, a helyi pillanatokról, a helyi madarakról (1., 2. fejezet), a Víg End korszak sufni mementóiról (3., 4., 5., 6., fejezet)...– most az aktualitás csillogó és kreatív díszeivel zárom le ezt a covidtól gyötört, szomorú évet.

Következzen egy szerény válogatás Nagykovácsi karácsonyi, utcai, ünnepi ajtódíszeiből. És egy darab, ami nem utcai, és kettő, ami kicsit több is.

Remélem a Karácsony is örömmel volt telített...nos, én ezzel a poszttal kívánok Jó egészséget, és Boldog Új Évet minden –az átlagos emberi hibahatárokon belül mozgó– jószándékú, becsületes, tisztességes olvasómnak és szeretteiknek.

A genius loci megtestesülése egy fémdarabon, az Ófaluban. Egy régi, makacsul kitartó tábla hirdeti a Templom tér körüli házak egyik kerítésén a tér egyetlen és örök nevét. A falu főterének a neve∼ 274 éve: Templom tér.

És az is marad.

♦

A Nagy Nagykovácsi Névháború elsősorban a falu közterületeit érintő névváltozások, illetve az ezeket érintő  névadások körül kipattant viták emberi/politikai/eszmei/ideológiai/vallási(!) vonatkozásait és történetét mutatja be. De mint minden történetnek, ennek is van egy általános, filozofikusabb, tágabb értelmű és az összes eseményt kontextusba helyező háttere.

Ezt a hátteret mutatja be a poszt. Nem most akartam ebbe belekezdeni, de muszáj reagálni az aktualitásokra. Hogy ez az aktualitás micsoda, arra majd a harmadik poszt fog rávilágítani, aztán sorra jön majd a Nagy Nagykovácsi Névháború összes fejezete.

1.2.

Nagykovácsi, ősszel. Színek, hangulatok, formák, fények, fák, erdők, utcák, utcakertek, kertek, ösvények.

Megállítók. Országgyűlési, valamint önkormányzati választási szórólapok Nagykovácsiból. Balról jobbra: Haraszti Bálint, Kiszelné Mohos Katalin, Bencsik Mónika.

A 2019. április 8.-i országgyűlési választások Állítsuk meg őket! egyik általános, fideszes útmutatásként szolgáló szlogenje, a nagykovácsi politikai élet Fidesszel összefüggésbe hozható elmúlt 18 évének összefoglalója is lehetne. A Fidesz (1.) ma felemel téged, de holnap eldob, vagy (2.) magával ránt: ebből a két opcióból jutott a szórólapokon szereplő közszereplőknek a hosszú, vagy éppen csak a villanásnyi ideig tartó közéleti-politikai munkásságuk során. A Fidesz végül akkor aratta a legnagyobb sikerét Nagykovácsiban, amikor azt is megállította, akit nem akart: önmagát. Az aztán igazán elsöprő erejű megállítás volt. Az ehhez a ponthoz vezető utat mutatja be a poszt.

Mivel az már kiderült, hogy Amerikáig nem tudok ellőni az íjammal, és a coviddal is tele van a tarsolyom, ismét vastagon merülök kis-nagy falumnak, Nagykovácsi politikai közéletének archív, nosztalgikusan keserű, de mozgalmas közelmúltjába. Következzék egy nagyon helyi ügy, amelyet csak mi értünk és érthetünk igazából, akik emlékszünk rá, láttuk, hallottuk, átéltük...és az események mozaikdarabkáit egymáshoz illesztve bárki összevetheti az én szubjektív feldolgozásomat a sajátjával.

A végén pedig leszűrhető a tanulság.