Vasszigor lesz. A valóság nem tűri a töketlenkedést tovább. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI /közvetlen forrás: Index)

♦

Ezt a levelet ma reggel 8 órakor küldtem el az összes képviselőnek.

USA, elnökválasztás. Szuperhiperultra rövid poszt. 18 éven felülieknek.

via GIPHY

Nagyon rövid poszt. Ultrarövid. És 18 éven felülieknek szól.

Harmadik örömhír, zsinórban: ez is egy rövid poszt. 

Szinte magamra sem ismerek, mert a Mesés csapda után, ismét hasonló örömhírrel szolgálhatok: ez is egy rövid poszt. A mottóként választott idézetek nélkül ezúttal sem lenne kerek és érthető a történet, mert A Nagy Kép mindig apró pontok misztikus szövedéke. Olyan, mint egy pointilista festő műve, amelyből túl közelről nézve csak százezernyi festékpötty színes, vibráló lüktetése látszik. Távolabb kell lépnünk a vászontól ahhoz, hogy összeálljon a mű.

♦

♦

Mottó: Aki velem kikezd, az a családommal is kikezd!!! (a mélynövésű, köpcös és pocakos Danny DeVito az Ikrek című vígjátékban, miután ikertestvére, az izomkolosszus Arnold Schwarzenegger lepofozta a rosszfiúkat)

♦

Van egy jó hírem: ez egy rövid poszt lesz, vagy minden esetre jelentősen rövidebb, mint pl. a Blog.hu-ról, a szerkesztőkről, a kommentelőkről és a menekülést választó bloggerekről szóló legutóbbi ismeretterjesztő eszmefuttatásom. 

A téma egy enciklopédia vastagságú blogposztot is megérne, de ezúttal  a véres valóság szikár lényegére koncentrálva is célt fogok érni, és ezzel együtt immár 100%-os bizonyosságot szerezve arról, hogy nincs az az abszurd vicc, ami ne lehetne valóság, vagy legalább is jómagam képtelen vagyok olyasmit kitalálni, ami ne realizálódhatna. Amivel tegnap még poénkodtam, annak gyakorlatilag a gondolati esszenciája ma már nyomdai termékként megvásárolható.

A vadászidény egész évben tart, és a célpontok száma növekszik.

Körbejárom a házunk táját: a szövegben szereplő linkek 99%-a is a házon belül marad (Index, blogok, blogbejegyzések), avagy majdnem minden, amit tudni sem akartál a Blog.hu-ról, a szerkesztőkről és a bloggerekről.

Az események abszurd fordulata okán sajnos múltkor is kénytelen voltam a mindennapjaink szomorú valóságával foglalkozni, pedig nem ez volt a szándékom az őszi nyitásra. De most kiköszörülöm a csorbát, és eredeti tervemnek megfelelően ismét a helyi állatvilág egy szegmensét veszem szemügyre.

Állati történeteim bugyra mély, és még bőven tele van a fiók: az olvasó eddig megismerhette Nagykovácsiban az elidőző szelíd őzet, a kerti testőrt, a lubickolókat, a tél madarait és ezen belül a különc fenyőrigókat, vagy tekintetét összeköthette a kutyák tekintetével, és a nagykovácsi kutyamészárlás kapcsán – kevésbé vidám témában tehát – egyéb élőlényekről, például embernek álcázott Humanoid Jellegű Sejtszerveződésekről is ismereteket gyűjthetett. De ebbe a sorba tartoznak a patkányok, valamint kutyaszar összeszedésére buzdító és a házőrzőkre figyelmeztető kutyakemény táblák is, amelyek változatosságukkal és tanulságaikkal együtt adtak okot egy külön blogposztra.

A helyi állatvilágra fókuszáló 10. blogposztban új szereplő bukkan fel. Mizantróp állatbarátként – legelsősorban és mindenekfelett, kutyabarátként – még számomra is különös, hogy eddig egy-egy fotót vagy rövid eszmefuttatást leszámítva, még csak most kerülnek virtuális terítékre nálam

a macskák.

♦

Mottó 1.: O Tempora! O Mores! (Cicero)

Mottó 2.: Sic transit gloria mundi. 

♦

Kenyerem javát már megettem, és tegnap jöttem rá, hogy életem egy jelentős részét hazugságban éltem le, mert az önmagamról alkotott képem egy ponton biztosan hamis, a személyiségem egy meghatározónak vélt eleme valójában tévedésen alapul.

Mindig azt hittem magamról, -és ezt a szüleimtől elkezdve, az ismerősök, barátok, osztálytársak, az iskolai tanáraim át is számtalanszor megerősítették- hogy a fantáziám színes, gazdag, élénk, végtelen befogadóképességű és kiterjesztésű, amely rendkívül változatos és kreatív formákban manifesztálódott is az elmúlt évtizedekben. Tegnap kiderült, hogy mindez hazugság. A fantáziám sivár, gyenge, szánalmas,  jó esetben is csak középszerű, szürke és földhözragadt.

Erre akkor jöttem rá, amikor megpróbáltam visszazökkeni a nyári kikapcsolódásból(?) a hétköznapokba, és a napi hírfolyam átgörgetése közben, belefutottam ebbe.

Hátrahőköltem a döbbenettől.

A Templom tér 10 éves jubileumi sorozatának ( 1., 2., 3., 4.,) következő része mellett tömve van a blogfiókom várakozó, kész, félkész blogposztokkal, de azért nem raktam fel belőlük semmit, mert sajnos és nagyon szomorú módon, bár kétségtelenül komoly tanulságokkal szolgálóan, bekavartak az amerikai zord idők. Ez kihagyhatatlan számomra: ha van valami, ami a blog profiljába vág, akkor ez biztosan az -túl azon, hogy más okból is szenvedélyesen érdekel-, így ejtenék én az amerikai zavargásokról néhány keresetlen szót.

Úgy terveztem, hogy telerakom ezt a posztot beágyazott/linkelt videóválogatással a szöveg illusztrálására, (kb. 200-at néztem meg az elmúlt hónapban) de rájöttem, hogy az anyag egy része, amellett, hogy átválogatva is sok, annyira durva, hogy inkább egy csinálok egy 18 éven felülieknek szóló külön bejegyzést róla. Rengetegen látták ezeket a felvételeket, tehát nem az újdonságuk okán áldozom rájuk az időmet, hanem azért, mert megjegyzéseket is fűznék némelyikhez...és az is garantáltan felnőtt tartalom lesz.

Bár nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ez a mostani poszt nem az. Sőt. Legyen inkább az.

A poszt 18 éven felülieknek szól, és a nyugalom megzavarására alkalmas.