Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Szelíd haramiák

Állati történetek 9. - Nagykovácsi macskái

2020. szeptember 02. - zord íjász

Az események abszurd fordulata okán sajnos múltkor is kénytelen voltam a mindennapjaink szomorú valóságával foglalkozni, pedig nem ez volt a szándékom az őszi nyitásra. De most kiköszörülöm a csorbát, és eredeti tervemnek megfelelően ismét a helyi állatvilág egy szegmensét veszem szemügyre.

Állati történeteim bugyra mély, és még bőven tele van a fiók: az olvasó eddig megismerhette Nagykovácsiban az elidőző szelíd őzet, a kerti testőrt, a lubickolókat, a tél madarait és ezen belül a különc fenyőrigőkat, vagy tekintetét összeköthette a kutyák tekintetével, és a nagykovácsi kutyamészárlás kapcsán -kevésbé vidám témában tehát- egyéb élőlényekről, például embernek álcázott Humanoid Jellegű Sejtszerveződésekről is ismereteket gyűjthetett. De ebbe a sorba tartoznak a kutyaszar összeszedésére buzdító, valamint a házőrzőkre figyelmeztető kutyakemény táblák is, amelyek változatosságukkal és tanulságaikkal együtt adtak okot egy külön blogposztra.

A helyi állatvilágra fókuszáló kilencedik blogposztban új szereplő bukkan fel. Mizantróp állatbarátként -legelsősorban és mindenekfelett, kutyabarátként- még számomra is különös, hogy eddig egy-egy fotót vagy rövid eszmefuttatást leszámítva, még csak most kerülnek virtuális terítékre nálam

a macskák.

Mottó:

A kutya gondolatai: Az ember enni és inni ad nekem, simogat és szeretettel vesz körül, gondoskodik a fekhelyemről, a kényelmemről, a biztonságomról és az egészségemről. Lehet, hogy ő az Isten?

A macska gondolatai: Az ember enni és inni ad nekem, simogat és szeretettel vesz körül, gondoskodik a fekhelyemről, a kényelmemről, a biztonságomról és az egészségemről. Lehet, hogy én vagyok az Isten?

1. Mindenhol jó, de falun a legjobb

Nagykovácsi egy városias falu. Vagy egy falusias város. Egy településről készített éjszakai légifelvétel alapján senki sem gondolná falunak, de  szinte minden lokálpatrióta annak hívja, én is. Hivatalosan is eleve 8000 embert köt ide a lakcíme, de a kora tavasztól a késő őszig 10-12000 ember lakja, és ez már 2001-ben is evidenciának számított, csak akkoriban még természetesen összehasonlíthatatlanul kevesebb állandóra bejelentett lakossal, mint ma. A falu megállíthatatlanul nő és gyarapszik, ezzel mindig remek politikai konfliktusokat és választási kampánytémákat biztosítva az ellenfeleknek: sokan válaszolnak igennel erre a kérdésre.

Egy emberi település macskák nélkül olyan, mint a rántotta tojás nélkül: elképzelhetetlen. Nincs a megapolisz és nincs az a rémisztően sivár lakótelep ahol ezek az élőlények nem találják meg a helyüket, de a falu a macskák igazi otthona: egyszerre szolgál a végtelen szabadság, a biztonság és a korlátlan kalandok terepéül számukra. A város túl idegen és állandó fenyegetettséggel teli: de persze belakható. A tanyavilág túl kevés ingert jelent, viszont biztonságos. A falu olyan, mint Kabos Gyulának a fürdővíz a Hyppolit, a lakájban: ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi, így a végeredmény üdítően kellemes.

Nagykovácsiban minden adott a teljes élethez, amit egy macska önmagának kívánhat: ezernyi átjárható kert végtelen rejteke és csavargásra csábító közeli erdő hívogatja őket, tele zsákmányállattal, haverokkal és párosodásra kész fajtársakkal, és mindez valamivel békésebb környezetben, mint a VIII. kerületben, ahol a lakásban le kell kéredzkedni a Ratzinger nénitől az autókkal teli utcára, ha a macskafia megunta az egésznapos ablakból bámulást. Aberrált állatkínzóból a számarányokat tekintve valószínűsíthetően falun sincsen kevesebb,- nem beszélve a túlszaporulat/a macskakölykök vízzel teli hordóba fojtásának primitív vidéki hagyományairól, hiszen tudjuk, hogy a falu játszótere a keserű életre nevel- de egy egzaltált városi forgataghoz képest összességében kevesebb veszély leselkedik egy cicára még egy olyan nagy faluban is, mint Nagykovácsi.

De itt is előfordul persze, hogy "a macska az úton, már túl van a dolgon": a macskák számára (akár a rókáknak, kutyáknak stb.) rémisztően értelmezhetetlenek ezek a gyorsan mozgó dobozok, és a legváratlanabb pillanatban vetik magukat az autók elé. Sajnos ezt a veszélyforrást tetézi (bárkivel, még a legóvatosabb sofőrrel is  megeshet, hogy elgázol egy állatot) Nagykovácsi vérprimitív autós söpredéke is. Őket ismerve (az a bizonyos 30 %, lásd 11. pont ezen a linken, ismét) a macskák elcsapására főleg a falu száguldozásra alkalmas belső gyűjtőútjain és a falut a várossal összekötő 11104-es főúton van jó esély.

2. Elemi ösztön

A macskákra kevesebb veszély leselkedik, de a macskák veszélyesek...mindenre, ami él, felcsigázza őket, és elfér a szájukban. Ez a kicsinyített párduc a hatalmas rokonaihoz hasonlóan, egy páratlanul tökéletes ragadozó. Legendásan alkalmazkodóképes, és mindemellett puha léptű, nesztelen, ravasz, villámgyors, elszánt, kitartó, türelmes, tökéletes rejtőzködő, : egy minimalista díszkert a kerítésen belül vagy kívül, vagy egy elvadult telek éppen úgy tökéletes vadászterep a számára. Becserkészi az áldozatát, meglapul, lekushad, támad, öl. Nappal vagy éjszaka: neki mindegy. Buja kertek mélyén oson, kerítéseken át, szomszédról-szomszédra, hogy beteljesítse elemi ösztöneinek parancsát. Szex és gyilkolás a mesés Nagykovácsi égbolt alatt: mi kell még? Kaja. Az kell. Naponta ötször, kis adagokban, de jobb ha sok. Ha előtte még csivitelt egy kicsit a kaja, az megédesíti az ízeket, és jobban, mint a szaftokkal teli konzerv, amit a gazdi pattint fel.

3. Selyembundás tömeggyilkos

A macskák a tengerészek hű társai, ősidők óta, a mai napig is: dédelgethető vigaszt nyújtanak a legénységnek és kordában tartják a hajón a patkány/egérszaporulatot. Aki nagyon menő ebben, az még kitüntetést is kap érte, de ha pl. túl sok hajó süllyed el alatta, akkor érdemei elismerése mellett nyugdíjazzák a cicust. A Nagy Felfedezések korában, amikor az európai hajósok felvonták a vitorláikat, hogy távoli, ismeretlen világok felé vegyék az útjukat, ott utaztak a karavellák, fregattok fedélközében a macskák is...és ezzel jóvátehetetlen ökológiai katasztrófa érte például a több százezer/millió éve háborítatlan szigetvilágokat, amelynél a hajósok kikötöttek. A zárt ökoszisztémákba beszabaduló macskák ellen nem voltak felvértezve az ottani állatok. Ezek az idegen, négylábú konkvisztádorok Cortezt megszégyenítő sorscsapást jelentettek mindenütt, ahová beszabadultak. Öltek, szaporodtak, még többen lettek és még többet öltek.

"...A tudomány mai állása szerint a behurcolt macskák pusztították ki a csendes-óceáni szigetvilág hüllő-, madár- és emlősfajainak 14 százalékát, összesen 33 állatfajt,..." szól az erről írt vádirat. 

Mire a felfedezések korának közel 400 éves periódusa lecsengett, a macskák ott voltak mindenütt, ahol jók voltak az életfeltételek. Igaz, hogy csak az egyike volt az ember által széthordott invazív ragadozó fajoknak, de ott van a toplistában.

"...Egy tavaly ősszel megjelent nagy globális elemzés szerint a macska kész ökológiai katasztrófa, az elvadult vagy kóbor macskák már legalább 63 faj – madarak, emlősök, hüllők – kihalásában működtek aktívan közre az utóbbi ötszáz évben...Az invazív ragadozók összesen 87 madár-, 45 emlős- és 10 hüllőfaj eltűnéséért felelősek – ami a három osztály esetében az összes ismert kihalás 58 százaléka ebben a félezer évben. És a 30 betolakodó faj további 596 gerinces fajt fenyeget elég komolyan. Különösen azok a fajok vannak veszélyben, amelyek kis szigeteken elzárva élnek. Az egyik legszomorúbb példa erre a Stephens-szigeti álfakusz esete. Ez a madárfaj, ahogy a neve is mutatja, az Új-Zélandhoz tartozó Stephens-szigeten élt, és nagyrészt csak a szigetre hurcolt macskák által összehordott tetemei alapján ismerhettük meg, mielőtt rövid úton ki is halt..."

A macskák által okozott tömeges kihalási hullám csak az egyik része a problémának. Tömve van a linktáram olyan cikkekkel, amelyek a cicák által elpusztított zsákmányállatok egyedszámait taglalja, de maradhatok az előzőnél is, mert mindegyikben elképesztő számok szerepelnek. A "szabadon mászkáló házimacskák jelentik az egyik legnagyobb veszélyforrást az Egyesült Államok fajaira nézve: a kutatók becslése szerint a cicák évente 1,4-3,7 milliárd madarat és 6,9-20,7 milliárd emlőst pusztítanak el."

Az egyik örök harcom ez nekem/nekünk a kertünkben: megvédeni a madarakat. Nehéz a kutyabarát, macskabarát, madárbarát élete. Túl sok mindenkit kell megvédeni a másiktól, akit kedvelsz. A macskát a kutyától, vagy éppen a kutyát a macskától, a madarakat a macskáktól...az embert az idegbajtól, amikor ezek elszabadulnak.

 kép forrása: Nagykovácsi Önkormányzat honlapja

Bizony. Még a legjobban tartott, de nem szobacicaként élő(!), lusta, kövér macska is ráveti magát olykor egy-egy madárra, kisemlősre. Nem véletlen, hogy időről-időre egyes országok hatóságai a túlszaporodott állomány megtizedelésére véres macskairtásokba kezdenek azokon a területeken, ahol ez a probléma az ökoszisztéma védelmében elengedhetetlen vagy közegészségügyi szempontból tarthatatlanná válik a helyzet. Ausztráliában, Új-Zélandon több ilyen program is volt, komoly felzúdulást kiváltva a macskabarátokból és állatvédő szervezetekből. Kisebb léptékben az önkormányzatok, valamint az állatvédő alapítványok és szervezetek által finanszírozott macskaivartalanítási akciók éppen ezt a tragikus végkifejletet próbálják megelőzni, illetve az ökológiai egyensúlyt megvédeni, nem beszélve a macskák által okozott szomszédháborúk/konfliktusok számának csökkentéséről. Ilyen macskaivartalanítási akciók Nagykovácsiban is vannak, évről-évre.


Van ilyen. Ismerős kép annak, aki a Nagykovácsiból merített pillanatokat látta. (30. kép, ott)

5. A világ leghíresebb és legviccesebb macskája

Jim Davis grafikus, illusztrátor, Garfield megálmodója és egyben a világ legnagyobb macskaszakértője, macskarajongója idén 75 éves, a bloggertárs szép posztjában fel is köszöntöttem őt a távolból.

Rajzban és szövegben is üdítő képregény.

Garfield a macskák esszenciája: minden benne van, ami miatt a macskákat szent állatként tisztelték, ami miatt imádni és gyűlölni lehet őket egyszerre. De normális emberek számára persze gyűlölve is csak szőrmentén, amolyan "nem te tehetsz róla te átokfajzat, anyád ne sirasson" módon, fejcsóválva. Jim Davis történetei a macskákról, az emberekről, az életről, a szeretetről, a mindennapjainkról szólnak, végtelen humorral: minden egyes történet három kockába van sűrítve, de némelyik egy filozófiai értekezéssel is felér. 

6.  Örök titok

A Szipirtyó nevű vendéglátóipari helyiség, pub, borozó, népiesch nevén kocsma homlokzata. Már láthattad: nagy arcok.

A macskák: egyszerűek, bonyolultak, kiismerhetetlenek, emberközelien nyíltak és misztikusan távoliak, zárkozottak. 

A macskákban (egy egyeden belül is) az ellentmondások olyan káoszát fedezhetjük fel, amelyekhez képest Augeiasz istállója egy rendezett állapotú belső térnek tűnne. Mellénk szegődtek ezen az úton, melyet életnek neveznek, de megvannak a saját, titkos belső ösvényeik az Igazság felé, és büszke különállásuk megfejthetetlen az ember számára. Nem véletlenül a boszorkányok egyik címerállata a folklórban.

  • A macskák azok a házi kedvencek, akik életben tartják az idős, egyedül maradt embereket/özvegyeket a magányos napjaikban, szeretettel övezve őket, és akiknek egy kutyáról való gondoskodás túl megterhelő lenne.
  • A macskák azok, akik tökéletesen fel tudják mérni a családon belüli hierarchiát, és soha nem veszik komolyan a gyerekeket. Elsősorban a kisebbeket negligálják, főleg a totyogósakat: játszópajtásnak tekintik őket, de előfordul, hogy olykor egyáltalán nem játékos szándékkal nekik támadnak. Ez utóbbi főleg idegen gyerekekkel szemben fordul elő. Ha a macska bizalmatlanul hűvösnek tűnik egy utcai találkozás során, érdemes a kisgyerekeket csak óvatosan a közelébe engedni, amíg megenyhül.
  • A macskák azok a hihetetlen hősök, akik olykor még egy kutyát is elkergetnek, amelyik rátámad a gazdi kisgyermekére.

via GIPHY

  • A macskák azok, akikről milliónyi vicces gif készül, mert megszállott kiváncsiságuk, lankadatlan játékosságuk, hebrencs idiótaságuk elképesztő tettekre sarkallja őket, és könnyesre röhögöd magad rajtuk.
  • A macskák bemásznak a mosógépbe, és elhasználják a 9 életükből az egyiket vagy inkább mindet.
  • A macskák, akár a kutyák, bizalommal telve élnek az emberek világában, és emiatt gyakran horrorisztikus kínzások alanyaiként végzik, nem egyszer a rossz szomszédi viszony vétlen áldozataiként. 
  • A macskák meseszerűen csodálatosak, és kóbor állatként is világhírűvé válnak: Bobnak és heroinfüggő gazdájának a története a filmgyártás történetének minden szívszaggató forgatókönyvét felülmúlja. 
  • A macskák pofátlanok, bunkók, verekedősek és érzelmi zsarnokok.
  • A macskák szeretik a simogatást, de majd ők szólnak, hogy mikor kérik.
  • A macskák azok a tiszta állatok, akik nem piszkítják be az otthont, hanem a szomszéd angol pázsitjának közepére járnak át szarni, és el is kaparják, mert rend a lelke mindennek.
  • A magyarok is gazdagították a macskakultuszt, és ez is világhírű sikert aratott, mert a macskák olyanok néha, mint az emberek, vagy talán mindig pont olyanok: Safranek, maga nem szeret engem.
  • A macskák azok, akik a küszöbre hozzák az elejtett egeret, hogy megmutassák mennyire figyelnek a házra.
  • A macskák azok, akiknek muszáj azonnal keresztülsétálniuk a frissen lemosott autódon, ott hagyva a tappancsuk nyomait.
  • A macskák azok, akiket elhord a menyét és a nyest, és te eltemeted a maradékot.
  • A macskák azok, akik olykor olyan durva és halálosnak tűnő fizikai sérülésekből is képesek felépülni, hogy a regenerációs képességük a sci-fi kategóriáiba esik.
  • A macskák, a kutyákhoz/lovakhoz hasonlóan a mentálisan vagy érzelmileg sérült emberek terápiás állataként is hasznosak.
  • A macskák azok, akik felmásznak a fára télen, letelepednek az ablakod párkányán, tőled egy méterre, háttal, az üveg túloldalán, hogy onnan próbálják meg elkapni a madarakat, akiknek eleséget raktál ki, de aztán 5 méter magasból leugranak és elfutnak, amikor felháborodva kinyitod a teraszajtót, hogy elzavard őket.

Ilyenek tehát a macskák. Velünk élnek és velünk maradnak.

7. Nagykovácsi macskái

Nagykovácsiban rengeteg macska van. Átjáróház a kert, és nincs az a séta, biciklizés vagy kutyasétáltatás, amikor nem akadsz velük össze. Íme egy csokor ezekből.

1.2010-ben a nagykovacsi.net Civil Közösségi Hírportál fórumán kitaláltam és sínre tettem egy adománygyűjtő akciót, melynek célja a vörösiszap-katasztrófában megsemmisült két település, Kolontár és Devecser lakóinak megsegítése volt. (külön poszt lesz) Az adománygyűjtés első napjától letelepedett mellénk egy nagyon aranyos, félénk, szomorú cica, és végig a közelünkben maradt. Kóbornak tűnt, de ezek mind piszkos szélhámosok, akik szeretnek potyázni, lehet, hogy egy néninek a foteljában héderelt egyébként, és arany sora volt. Persze, vettünk neki sok kaját, kapott vizet. Ő volt az adománygyűjtés házimacskája, nagyon megkedveltem. 

2.-3.Jól nézd meg: ez a szürke cirmos Nagykovácsi legkeményebb macskája. Ilyet ritkán látni: azt azonnal leveszi, hogy a sétáltatott kutya pórázon van, és bízik abban, hogy az Ember nem engedi szabadjára az ősellenséget, de a magatartása lenyűgöző. A nevezett kutya két macskával él együtt, és azok óriási haverok, ám minden más macskát halálosan gyűlöl és szenvedélyesen üldöz, árkon-bokron át (szó szerint keresztülcsörtet mindenen) nem ismerve sem embert, sem Istent. Ez a macska azonban szerintem egyetlen kutya elől sem fut el. Szemtanúja voltam egyszer, hogy egy nagytestű(!) kutyát is közel engedett magához, és a kutya megtorpant, a gazdája pedig szerencsére gyorsan odaért és pórázra vette, mielőtt elfajult volna a dolog. A Harcos Szürke beleáll a partiba: bevárt bennünket, a kutya szemébe nézett, leste minden reakcióját, és megfeszült, mint a rugó. A kutya sem nagy, így egy ilyen párharcban reális esélye van annak, hogy kikaparná a szemét. Édesanyámnak három olyan befogadott macskája is van, amelyiket macska vakított meg a fél szemére: a karmok veszedelmes fegyverek. A kutya minden alkalommal szinte elpattanásig feszíti a pórázt -sűrűn összefutunk- de a cica nem hátrál. Kicsit félek is tőle.

4.

Ismerős? Ez egy 3 képből álló fotósorozat darabja, ami szerepel A kutyák tekintete c. posztban. A fenti kutyus látható rajta, amint éppen szeretne eljátszadozni a cicussal. Ez a macska azonban nem hasonlít a Harcos Szürke Cirmosra. Eszébe sincs kikezdeni a kutyával: klasszikus felállás és élethelyzet ez a kutya-macska barátságok sorában, igazi falusi életkép.

5.-6.A kutyánk egész életében meglehetősen ambivalens viszonyt ápolt a macskákkal. Alapesetben nem tűrte el és nem szerette őket -irgalmatlanul viccesen tudott ugatni, nagyon felbőszült, ha látta őket csatangolni az utcán- de ha rászóltunk, hogy ne bántsa, hagyja békén, akkor tudomást sem vett róluk vagy unottan elfordult, és az évek múltával, kicsit izgatottan ugyan, de azt is végignézte, ha a cica, egy vadidegen cica, az ő etetőtálját szaglássza, kaja után kutatva. Amikor már idősebb lett, a macskák megérezték ezt: bejöttek a kertbe, ami addig egészen kivételes vakmerőségnek számított. A macskák hibátlanul leveszik az életkor aspektusait: respektálják a friss, gyors, veszedelmes ifjúságot az ellenfélben, és kiszagolják az öregség, az elmúlás lassan beköszönő illatát is, pedig a fotó készítésekor (2012) a kutya még simán kiforgatta volna a bundájából a cicust. De addigra már egészen jó haverok lettek, a kutyánk és a macskák: örök, transzcendentális tudás áramlott az egykori ellenfelek között, mert végül biztosan megértették és tudták, hogy a párharcaiknak itt, az árnyékvilágban eddig sem volt jelentősége, és egy napon majd mindannyian találkoznak az örök játszómezőkön. Nem kell a hirig, üldögélj nyugodtan a kuckómon, kis bundás gyerek.

7.Ez a fotó is ismerős lehet, csak itt a macska szemszögéből érdemel említést a dolog. Nem csak az látszik, hogy együtt nőttek fel, hanem annak a bizonyos fentebb említett, közös, ősi tudásnak az áramlását is ott éreztem a késő őszi napfényben, 2017-ben. Mementó.

8.Mindig volt macskánk, amíg Nagykovácsiba nem költöztünk. A legnagyobb kihívást a kutya és a macska összeszoktatása jelentette, amikor ilyen szituáció adódott, de egy kis odafigyeléssel ez is abszolválható. Azóta csak olyan macskáink vannak, akik a szomszédból jönnek át, hogy randalírozzanak a kertben. Vagy mint ez a kölyökcica, 2008-ban, aki meglehetősen sokat kockáztatott ezzel az akcióval: letelepedett a teraszunkon álló kerti székben, és úgy eldobta magát, mint aki megszokta, hogy ∼45 kg-os németjuhász kutyák által őrzött kertekbe merészkedik. Idejében sikerült kitessékelnem, mielőtt a szaga a 200 millió szaglósejttel rendelkező házőrzőhöz elérkezett volna, és mondtam neki, hogy máskor ne csináljon ilyen butaságot. Pedig még az is felmerült, hogy befogadjuk...aztán kiderült, hogy az egyik szomszédunk cicája.

9.-10.-11.-12.-13.Ez a robosztus, királyi megjelenésű és mesésen gyönyörű fenevad egy Maine Coon. Mélyen meg volt sértődve 8 évvel ezelőtt, hogy megzavartuk a szeptember délutáni elmélkedését. Nem szokott hozzá, hogy ilyen magunkfajta, alacsonyabb néposztályhoz tartozó prolik simogassák, hozzá érjenek, és becéző szavakkal illessék a személyét, de miközben húzódozott, lágyan dorombolt is. A vakargatást jobban szerette, de aztán ott hagytuk, mert éreztük, hogy felségsértést követtünk el.

14.15.16.17.Utcakerti Rejtőzködő a rózsa bokor aljában.

18.-19.-20.A legnagyobb haverom, nagyon szeretem, jó ismerősök vagyunk. Plüss-vatta-selyem. Csodálatos lélek, barátságos, méltóságteljes, és lefogadom, hogy azon ritka kivételek közé tartozik, aki nem alacsonyodik le oka, hogy madarakra vadásszon. Vagy csak akkor, ha senki sem látja. A madár sem.

21.Ne kattingassál már, bugris, nem látod, hogy szunyálok? Paraszt! 

22.A falu vízelvezető árkai és csatornaátkötései az autóbejárók alatt a macskák kedvenc menedékének és vadászterületének számítanak. A kutyák elől mindig ide bújnak, ha tehetik,  és egér is akad bőven a sokszor füves/gazos árkokban illetve a hordalékos, sötét folyosókban, csatornacsövekben. A lebetonozott vízelvezetők is mágnesként vonzzák a macskákat, ahogy minden, amibe bele lehet mászni vagy bújni. Közlekedőedény.

23.Nincs itthon a macska, cincognak az egerek, csak ebben az esetben a macska a kutya, és az egér a macska: kerti betolakodó. Visszajáró.

24.Nagykovácsiban meglehetősen nehéz kivédeni, hogy átmenjen előtted egy fekete macska. A macskapopulációban ebből a színből komoly túltengés van a faluban, de ennek köszönhetően a babona átka a faluban megtörik. Nem lehet komolyan venni egy ilyen hiedelmet, amikor még a fekete macskák is átmennek a fekete macskák előtt, mert már nem férnek el egymástól.

25.Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj de nagyon... ketten vagyok.

26.Fél szem, fél fül mindig a figyelésé, ahogy Vili, a veréb mondaná.

27.Mindent tudsz. Ahogy a macskák tudnak nézni, nem tud úgy senki az állatvilágban...csak a kutyák.

28.29.30.31.-32.33.Minden oldalról jól mutat. A cica stílusa és színe tökéletesen illeszkedik a házéhoz. Hűvös, elegáns, letisztult vonalak, nemes formák.

34.-35-36.A nyitóképen is szereplő macska. Az egyik legszebb állat, akit életemben láttam. Valószínűtlenül gyönyörű, túlvilágian kék szemekkel. Gyakorlatilag letámadott bennünket...a kedvességével: rengeteg simogatást begyűjtött, felmászott a lábamra, szinte pózolt, és nagyon érdeklődött a fényképezőgépem iránt. Szerintem azt akarta megnézni sikerültek-e a képek, mert nyilván nem jelenhet meg akármi róla. Gondolom már szerepelt a Vogue borítóján is.

37.Útonálló: szó szerint. Amikor meglátott bennünket, lefeküdt az útra, konkrétan a biciklink elé, és alá. Addig nem lehetett továbbmenni, míg a megfelelő mennyiségű és minőségű simit nem kapta meg. Nagykovácsi terrorista.

38.-39.Az Ófalut bemutató sorozat régi ismerőse. Szintén nagy simogatás-begyűjtő, potyázó.

40,Jaj, fotóznak?

41.Építkezés, sitthalmok, lim-lom hegyek: ez is nagy vonzerőt jelent egérnek, patkánynak, macskának. Ő itt, kissé szendergősen állt neki a napi vadászatnak.

42.Ő is nagy barátja a kutyáknak, szintén régi ismerős a blogból.

43.Öreg cica élvezi a téli napsütést.

44.Vadászok, utamból kotródj! avagy a Megvetés.

45.46.47.Elég legyen mára, édes fiam.

A blogposzt fotói egyenként itt, vagy diavetítésként itt megtekinthetők.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr7516186020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

élhetetlen 2020.09.04. 02:50:23

Ez egy imádni való cikk lett!
14 éves koromig éltem otthon, utána csak hétvégék, és a nyár. Sok (? 4-7) macskánk volt és kutyánk is. Nem voltam képben, látom a nagy kutyát, szájában a kiscica, csak a feje és a farka lóg ki. Kiabálok anyunak (a hátsó kertben volt, komoly távolság), hogy megeszi a kutya a cicát. Visszakiabál, hogy hagyd, csak játszanak. Játszottak.
A kutya, macska viszonyról. A nagybátyámnak agyműtétje volt, nálunk fog lábadozni. Anyu rinyált, mert a bátyám kutyája macskakergetésre volt dresszírozva. Mi lesz ebből? Aztán beköltözött a kutya is, körülnézett, jé, a mi kutyánk nem kergeti a macskákat, akkor talán nekem sem kell. Semmi gond nem volt.
Volt olyan macskánk, (ja, ki-be járók voltak), amelyik, ha fogott egy egeret, azt behozta megmutatni, anyu megdicsérte, és akkor kivitte. Na, de ezt a reggelim közben?
Más. Ugyan központi fűtés, de fával, és a lakókonyhában anyu megtartotta a cserépkályhát, és a hálót, fürdőszobát csak öt körül fűtötte fel. Reggel bekészítette a gyújtóst a kályhába, aztán még kifutott valahova, aztán begyújtott, és kispriccelt az egyik macska a tűztérből. Az még langyos volt, gondolta, jó hely, anyu meg seggre esett ijedtében.
Más. Macskamama egerészi tanítja a fiát. A fiú egy halványszürke, kék szemű szépség, jól sikerült utcai keverék. A mama behozott egy félig már megnyuvasztott egeret, a kicsi el is kapta, aztán szájában az ellenséggel, háromszor körbetolatta a konyhát, utána a mama meg kivitte az egeret. És jött a lépcsőházi effektus. Mit kellett volna csinálnom. Anyu ledobott egy falat dinnyét, kicsi hátrált, és rávetette magát a falatra, levadászta, Szétestünk a röhögéstől.
És a falusi macska, mint haszonállat. Kukorica szedés előtt a góré (kukorica tároló) kitakarítása. Anyu vasvillával rakja vékába a kukoricát, én állok a padláson, majd én öntöm ki. Anyu egérfészket talált. Rálépett, és kiabált apunak, hogy hozza már a macskákat, fogott nekik egeret. Apu betepert a konyhába, felkapott három macskát a párnázott padkájukról, és hozta őket. Tény, hogy másodpercek alatt rendet tettek, fél mancs csapással elintézve egy-egy egeret, de a szitu olyan abszurd volt, hogy szétröhögtem magamat.
Ennyi jutott eszembe a cikkről (ja, nem, több is, csak nem akarok regényt írni kommentként.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.09.04. 12:02:52

@élhetetlen: :-)

Engem nem zavar, ha regényt írsz kommentként, pláne ha az a komment jó, értelmes, vicces. Ez az volt.

A tűzteres/kemencés az klasszikus falusi macskatörténetnek számít, mivel ezek a pernahajderek minden ilyen helyre bebújnak, ha nyitva marad az ajtó: sötét lyuk (kiváncsiság) és langyos meleg (szundi)...csábító elegy.

Bubu64 2021.02.01. 09:15:25

Minden úgy van, ahogy írtad. Tanúsíthatom egy cicó szolgájaként. Még a 7. emeleten is vadászik. Számtalan alkalommal hozott be, cinkét, denevért.
süti beállítások módosítása