Ezt tuti, hogy szándékosan csinálták.

Megvárták, míg megírom a Nagykovácsi madarai című posztot, ami a téli etetőnk madárvendégeit mutatja be, fotóhegyekkel, és csak aztán bukkantak fel. Nem vegyülnek az aljanéppel a publicitás Index címlapján. Nekik külön poszt jár. Egy saját. Akinek nincs külön Index címlapja, az annyit is ér. Hát, majd meglátjuk, kispofáim. Aki későn jön, az ne ríjon.

Időtlen zord idők óta etejük a madarakat, de a mai nap volt az első, hogy találkoztam ezekkel. Szinte ledermedtem, amikor ideröppentek. Ketten. Ezmiezezmiez ezez a csoda!? Úgy jártam velük, mint a fenyőpintyekkel: ezeket is a könyvtáram segítségével kellett azonosítanom, de annyira biztosra mentem, hogy életemben először, levélben kértem megerősítést a 99%-os valószínűségre, egyenesen a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek küldött e-mail formájában, képmellékletekkel. Köszönöm nekik a gyors választ.

Fenyőrigó.

Mottó: "Látja? Nem látja? Na látja!" (Hofi Géza)

Nem.

Ennek a posztnak, illetve ennek a poszt-sorozatnak önmagában semmi köze nincs ahhoz a veretes szarviharhoz, amely megrengette Magyarországot, a kormányzatot, a miniszterelnököt, Hódmezővásárhelyt, a különböző települési önkormányzatokat és a fideszt, az OLAF jelentés nyilvánosságra kerülése után. De az kétségtelen, hogy az események párhuzama ad neki némi gellert, és az olvasó érdekes momentumokra lelhet majd a krónikában, amelyek viszont függetlenek tőlem.

Mottó 1. : "Nicht beszáren!" (családi hagyaték)

Mottó 2. : "A demokrácia akkor hal meg, amikor megszűnik a hitünk benne." ( Padme Amidala szenátor, Star Wars, Baljós árnyak)

♦

 Mottó 1: "Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérünk magától valamit." (Bacsó Péter: A Tanú)

Mottó 2. : "A Két Perc Gyűlöletben nem az volt a borzasztó, hogy mindenki köteles volt részt venni benne, hanem az, hogy lehetetlen volt elkerülni a belekapcsolódást. " (Orwell, 1984)

Mottó 3. : "Ezt az ócska, hazug, uszító levelet ma hozta a posta. A levél írója a régi rendszerben is jó elvtárs volt, még III/2-es ügynökként is „védte a hazát”. Kádár elvtárs hű katonája ma még jobban teljesít" (Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere)

♣

Nehéz ügy ez. Minden oldalnak jut az igazságból. A hazugságból is.

♣

Felkavaró tartalom: Felhívom az olvasók figyelmét, hogy ebben a posztban,  a "keresztény", a "zsidó", az "iszlám" , a "haza" szavak is szerepelnek, némelyik többször is, ezért a poszt elolvasása az álliberálisokra életveszélyes lehet.

♣

Frissítés 2020. Március 23.: a foto elérhetőségét utólag, valamikor megváltoztatták -talán a koronavírus miatt, ugye- de ha a linkre kattintasz látod melyik kép szerepelt itt.

Kedves ellenségem. Orbán Viktor fogadja a Parlamentben Soros Györgyöt 2010 októberében Fotó: Pelsőczy Csaba / Miniszterelnökség/

♣

2017 második felében egy májfoltos bőrű, zsidó öregember arcképével árasztotta el a kitartott kormányzati médiát és az ország majd minden településének utcáit a fideszes propagandagépezet. A hónapokig tartó, intenzív kampány -amely nagyon óvatos becslések szerint is minimum 20 milliárd forintjába került az adófizetőknek (az 30 és a 40 milliárdról szóló számok is vidáman röpködnek a levegőben)- a közvetlen és közvetett tiszta politikai hasznon túl, a mai naptól egy másik biztos eredményt is elkönyvelhet: a választók egy speciális szegmensének elsöprő többsége, meg van győződve róla, hogy Soros György pártja is indul a választásokon. Szerintem e hír hallatán, még akkor is, ha a kérdésfelvetés eleve manipulatív volt, nem marad más, mint hogy mindenki zokogva leboruljon a sarokba, és leigya magát a márgás, agyagos, sárga földig.

Szita Károly, Kaposvár polgármestere és a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke, a hónapokig tartó Soros-kampány lassú kifulladása után vette át a stafétabotot. 2017. decemberében levélben fordult a települések vezetőihez, amelyben a tőzsdei spekuláns és az általa finanszírozott civil szervezetek elleni közvetlen, helyi fellépést sürgette.

2018. Január 12.-én, több száz Jónás polgármester és csatolt részeik, településeik zászlóival összegyűltek egy építészetileg látványos, ám klasszikus magyar életutat befutó, jobb sorsra érdemes cethal gyomrában, ahol lőn világosság, akarat, tettvágy és lelkesedés, majd hazatértek, hogy a helyes irányról esetleg letérni szándékozó saját Ninivéjüknek megvilágítsák az egyetlen és igaz utat.

Ennek Nagykovácsit érintő vonzatairól és eredményéről, és ehhez köthető tágabb értelmű jelentéséről szól ez a poszt.

Mottó: Ne hagyja magát átverni, becsapni és megkárosítani! (Juszt László harcos fogyasztóvédelmi televíziós magazinjának emblematikus zárómondata)

Az alap

Január 17.-én az egyik helyi ismerősöm, kivel nem kifejezetten állunk azonos oldalon kies világunk állapotának megítélésében, vagy legalábbis nem mindenben, és akivel igen gyakran és hosszú évek óta folytatok vitákat és beszélgetéseket a politikai közéletről, átküldött nekem egy linket, olvasásra.

Elolvastam. Öt napig vártam ezzel, míg lehiggadok, de úgy érzem ki kell írnom magamból, hogy megszabaduljak tőle, mint bő folyadékbevitellel a mérgektől, influenzajárvány idején. 

Bassza meg.

A kurva életbe. Sírjak? Röhögjek? Ekkora zseni vagyok. Nem örülök neki. Egy az egyben betolhatnám ide ezt az egy évvel ezelőtt írt posztot.

♦

forrás: index

"Tomi fő politikai célja, hogy legyőzze Andrist "

Ha az index hírportál lehoz egy cikket a Momentum belső válságáról, ilyen címmel, akkor a partinak vége. Ezt mindenki átveszi, ezt mindenki felboncolja, ezt mindenki szemlézi, ezt mindenki kimazsolázza, majd a lavina végigdübörög az egész médián, teljesen elsöpri a pártot, és mire leülepszik a förgeteg, már csak a politikai hullákat ássák ki a hó alól.

♦

Németh László hódmezővásárhelyi esperes-plébános egy szentmise után, melyet nem ő tartott, a templomban fullban tolta a pártpropagandát, de e tekintetben semmiben sem maradt le a kritikájának céltáblájától, Márky-Zay Pétertől, aki viszont egy modern ellenzéki-vallási szentélyben, a Hír Tv Egyenesen című adásában jutott el-az én szememben- ilyen szellemi magasságokba.

Zsák a foltját, megtalálta. Ejtenék én erről a közéleti-politikai-emberi afférról, néhány keresetlen szót.

Csak másképp, mint amire számítasz.

Nagykovácsi vagyoni helyzete -gazdagsága vagy szegénysége- örök téma a faluban. Hat évvel ezelőtt is szóba került.

Ez a poszt a Nagykovácsi, a gazdag című posztnak a kisérője, annak szerves része, csak nem terheltem meg vele a szöveget. Egy komment, amit a nagykovacsi.net Civil Közösségi hírportál Fórumán jelentettem meg, 2011-ben, válaszként a helyi sportegyesület által rendezett vitafórumon elhangzottakra. A felvétel onnan indul, amikor Bedő István képviselő felszólal, mert a kommentben az ő, "Nagykovácsi egy szegény falu" mondatára reagáltam. Bedő István volt az önkormányzat képviselő testületében -többek között-  a helyi sportügyekért felelős kapcsolattartó. A Nagykovácsi Sport Egyesület és az Önkormányzat szinte állandó, kőkemény, vitriolos vitákat folytatott (személyesen, vagy nyílt levelek formájában az akkori Önkormányzati hírekben például, illetve ilyen közösségi eseményeken, mint a videón) ,amelyek igen gyakran kaptak politikai színezetet is. A vitatémáknak volt két állandó pontja: a helyi focipálya minősíthetetlen talajáról, illetve az focisták öltözőjének gyalázatos állapotáról még más sportegyesületek is megemlékeztek egy-egy mérkőzés után írott beszámolójukban. Az NKSE sikeres és a sportolók körében közkedvelt elnöke, a képviselőjelöltként is induló Varga László és a Bencsik Mónika vezette önkormányzat nem járt össze hetente örömbulizni, ha finoman akarok fogalmazni. Ennek ellenére, az állandó harc végül meghozta a gyümölcsét, és az Építészeti Aranykor tortájából az NKSE -nek is jutott egy tartalmas szelet. Addig azonban még sok bőrlabdát szétrúgtak a focipályán.

"...Az 5000 főnél nagyobb települések Budapest nélküli rangsorában az egy főre jutó vásárlóerő országos átlaghoz viszonyított aránya alapján az első öt helyen Paks, Üröm, Nagykovácsi, Budaörs és Solymár áll."

Nagykovácsi a GfK vásárlóerő-indexen alapuló kutatásai szerint, hosszú évek óta tartja a helyét a 10 leggazdagabb település között, ma már inkább az első ötben, akkor is ha a csóróságtól kilóg az a nagyon európai seggünk a gatyából, en bloc.

A gazdagság. Az sokféle lehet: anyagi, lelki, tudáson alapuló, hitbéli, természeti, nyersanyagokat érintő,...a sor végtelen. Nehéz téma ez. Magyarországon pedig, az általános sárga irigység földjén, ahol egy baloldali politikai párt egy másodperc alatt teljesen hülyét csinál magából egy rossz ízű szlogennel, és ahol a gazdagság konnotációja a tolvajláshoz, lopáshoz, csaláshoz, átveréshez, közpénzek kitalicskázásához kikamionozásához, a korrupcióhoz, strómanokhoz, hatalmi összefonódásokhoz kapcsolódik, még nehezebb ezt a helyén kezelni.

Nagykovácsi esetében azonban egészen pontosan körülírható és magyarázható.

Emlékeztető:

"...nagyon sok mindent eltanulhatunk tőlük: többek között azt, hogy egy település, civil szerveződésben átadja egymásnak a tudásanyagát és képezze magát. A kertkultúra szempontjait figyelembe véve, nagyon érdekes meglepetések értek, mert pl. az Alpesi Kertszövetségben a minisztertől a géplakatosig, a hajókapitánytól a középiskolai tanárig mindenki találkozik ezen a platformon, mindenki képzi magát, és így létrejön egy olyan alap, amiből lehet kertet építeni.

Hogy mi ez az alap? Ezt én úgy szoktam megfogalmazni: ez az alap, az Amatőr Profik Nagy Tömege.

Ők azok, akárcsak önök, akik igazi foglalkozásukra nézve bárkik lehetnek, de egy valami összeköti magukat, ezt a társaságot: egyrészt a tudásvágy, másrészt a minőség. Minőséget úgy tudunk előállítani, a kertet tekintve, még ha nem is szereztünk diplomát a felsorolt szakágakból (kémikus, talajtanos stb.), hogy egymás között olyan információcserét bonyolítunk, és annyira átbeszéljük a tapasztalatainkat, hogy az előre vigyen mindenkit. Tehát az amatőr profizmus, legyen az egy Nagykovácsi nevű településen, ahol kiépül s létrejön egy olyan versenyhelyzet, ami nem hasonlítható a Kádár korszak „Tiszta udvar-rendes ház“ megmosolyogtató igyekezetéhez, hanem valóban tudásalapon működő, mindenkinek a hasznára váló közösséget hoz létre. Tehát az amatőr profik tehetik meg majd azt, hogy kizárják és kiszűrjék azokat a hibákat, amelyek a legjobb szándék ellenére is eltéríthetik a vágyott céltól a kertek szerelmeseit.”

Mit ültessünk a kertünkbe, Nagykovácsiban? – tette fel a kérdést Kósa Géza, a vácrátóti botanikus kert igazgatója az előadásában. A kérdésre adott válaszait, Amatőr Profi kertészként, vagy még inkább Professzionálisan Amatőr kertészként, megtoldanám az enyémmel, részben Nagykovácsira kiélezve és a saját tapasztalatainkra hagyatkozva. 

Mit ültess? Cserszömörcét. Százat. Ezeret.

Néhány kertész most, ezt a javaslatot elolvasva, valószínűleg sírva fakadt, és szeppukut követett el. Cserszömörcét? Nagykovácsiban? Valóban van benne kockázat. Olyan kockázat, amit megéri vállalni.