Tudod mi az a horror vacui?

A 2010-és 2014 között működő, nagykovacsi.net Civil Közösségi Hírportál Fórumában, az általam létrehozott Kertek, parkok-Nagykovácsi zöld oldala című topikban, elindítottam egy szöveggel tarkított fotósorozatot, amelyben a falu utcakertjeit terveztem bemutatni. Mire azonban egyáltalán belelendülhettem/elkezdhettem volna – a többi, legalább 60 aktív topikban való diskurzus mellett – az önként vállalt feladatba, a portál beadta a kulcsot, és a teljes Fórum is törlésre került, az összes felhasználó több ezernyi hozzászólásával együtt. Itt az idő, hogy e hálás, látványos, hasznos és tanulságos témát, 7 évvel a kezdeményezés megbicsaklása után, a blog.hu lehetőségeit kihasználva, teljesen újragondolva, átszerkesztve, frissítve, aktualizálva, és összehasonlíthatatlanul szélesebb terjedelemben ismét útjára bocsássam. 

zord indafoto

A Nagykovácsiban található Wattay-Teleki-Tisza kastély építéstörténetét feldolgozó blogposzt-sorozat 1. részében mindenki megtekinthette a frissen felújított épületegyüttest és parkot. Az ünnepélyes ceremónián színes vendégsereg, a politikai/egyházi/közéleti szereplők, és nem utolsósorban a miniszterelnök is megjelent. Az emelkedett hangvételű ünnepségen kérlelhetetlenül felszínre tört a magyar szellemi ugar is, ezáltal a sajtónyilvános eseményen résztvevő index újságírói ízelítőt kaptak a várható jövőből... pontosabban a folyamatos múltból.

Ezzel csak azért hozakodtam elő, mert hiteles információkat beszerezni, kicsikarni, tényekre rábukkanni, forrásokat felkutatni, homályt oszlatni, pontos adatokat és meggyőző háttérismereteket összeállítani bármely közérdeklődésre számon tartott témában, ebben az országban: egyre nehezebb műfaj. A politikai/társadalmi közélet sötét verem: bűzös titkok és sunyi maszatalosok terepe, ahol minden résztvevő bezárkózik a nyilvánosság fürkésző tekintete elől, a felfoghatatlan vagyonok eredetét és a strómanok üzelmeit takargatva, akik ennek a meghurcolt, megtaposott, lenézett, cselédsorsú szolganépnek kikiáltott polgárai által kínnal, vérrel, gyötrelemmel megkeresett adóforintjaiból hízlalják a családtagjaikat, oligarcháikat, pártközeli üzletfeleiket és kitartottjaikat...28 éve, párt- és kormányfüggetlenül. Az utolsó még felszínen evickélő, független "fake-news gyárak" szinte lehetetlen küldetést vállalnak az olvasóikért...az országért.

A próbálkozás azonban: önmagában siker. Az indexnél, hvg-nál, 444-nél, 24.hu-nál, Átlátszónál, Direkt 36-nál...az utóbbi időkben valóságos hőstett is. Fárasztó és kiábrándító hőstett, de egyelőre még nem büntetendő.

És a falusi blogger, mit tehet, ha a témához igazodva, informatív blogposztokat akar létrehozni?

Legyen szó egy helyi népszavazás költségeiről, a soros-megfelelési kényszerről,  a jégkatasztrófáról, vagy adatvédelmi és információs jogszabályokról, én digitális tollat ragadok itt, a blog.hu peremvidékén, és írok. Ha kapok választ: jó. Ha nem kapok választ: nekem az is információ.

A magyar vidék településein, az épített környezetet meghatározó legegyszerűbb látványelem: a kerítés. Falusi utcakép kerítés nélkül: ritkaság, mint szaharában a jégtörő hajó. Egy faluban gyakorlatilag minden háznak van valamilyen fajta, hosszabb-rövidebb szakaszon futó kerítése, és ez a település egészének esztétikájára hatással van. Az épített kerítéseknél a felhasznált anyagok, a szín, a forma, a méret, a kivitelezés igényessége, a stílus: árulkodó jelek. A zöld kerítéseknél, tehát a sövénykerítéseknél /növényfalaknál – amelyek elvétve állnak csak önmagukban, így inkább kiegészítői az építettnek – a kiválasztott növények fajtái és elrendezésük válik beszédessé.

A kerítések elmondanak valamit a ház tulajdonosáról, elmondanak valamit a településről, elmondanak valamit az országról.

Nagykovácsi Helyi Építési Szabályzatának a kerítésépítésekre vonatkozó pontjait már ízekre szedtem. A szabályozás előírásaival szemben – a helyi építéshatóság csendes támogatása mellett zajló –  spontán polgári engedetlenségi mozgalom bontakozott ki: a falu lakóinak elsöprő többsége negligálta és elutasította a paragrafusok életidegen, valóságidegen, az emberi természettel összeegyeztethetetlen, nem egzaktul megfogalmazott, és sokszor fizikai értelemben is betarthatatlan előírásait. Még mielőtt azonban ígéretemhez híven bemutatnám azt a fotósorozatot, amely tükrözi az iménti állításnak a megkérdőjelezhetetlen igazságtartalmát, ezt a szubjektív válogatást előretolom, mint légió a helyőrséget. Mindegyik példa ad acta, régen lezárt ügy. Természetesen elkerülhetetlenül szerepelni fognak benne olyan kerítések is, amelyek annak idején egyik-másik, vagy éppen mindegyik pontjában megsértették a kerítésépítésekre vonatkozó szabályozás előírásait, tehát a másik válogatásnak is részesei lehetnének.

Itt a nyár, zümmögnek a méhek, friss esők öntözik a viruló kerteket: lazítsunk egy kicsit, és áldozzunk az esztétika oltárán.

1.
2018. május 27.-én, Vasárnap, délelőtt 10 órakor hivatalosan, ünnepélyes keretek között megnyitják és átadják a Nagykovácsiban található, és immár megújult Teleki-Tisza kastélyt. Az eleve 1000 fő kis-és nagyobb cserkész jelenlétében megtartott ceremónián, amelyre a szervezők a hazai politikai/társadalmi/kulturális közélet több képviselőjét, illetve egyházi méltóságokat is meghívtak, maga Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke tartja az átadó beszédet. Az esemény sajtó-és honpolgár nyilvános, azon jelen állás szerint bárki részt vehet, illetve, a sajtó munkatársainak a jövetelüket előzetesen a kommunikacio@mcssz.hu címen jelezniük kell. 

Ez az esemény 3 folyamatot zár le végérvényesen.

1. Pontot tesz a 2016. április 21.-én kezdődött felújítási munkák végére.
2. Pontot tesz a kastély elmúlt 70 évének végére, és egyben gyökeresen új fejezetet nyit a kastély 1820-1840-es években indult történetében.
3. Pontot tesz a Magyar Cserkészszövetség helyi színrelépésével 2013-ban újraírt, a Nagykovácsiban már 20 éve zajló, de főleg Bencsik Mónika 12 évig tartó polgármesterségének idején, az utolsó ciklusában, 2010-2014 között felerősödő politikai/a kastély tulajdonosváltási és hasznosítási elképzeléseit érintő viharok minden eseményére is.

Ez a 3 részes blogposzt-sorozat, ezt a folyamatot mutatja be. 

Mottó 1.: Próbálj meg lazítani! (Hofi Géza)

Mottó 2.: Az összeesküvés-elméletekben nem hiszek, de az összeesküvésekben igen. (internetes falfirka)

♦

Semmi túlzás nincs abban, ha azt írom, hogy az április 8.-i választások óta nagyjából 300 politikai poszt került fel az index blogketrecébe, amelyek a fidesz brutális győzelmének/ az ellenzék katasztrofális vereségének okait és magyarázatát boncolgatták. És ezek csak a bloggerek reakciói. A vélemény rovat írásai, a videoanyagok, az interjúk,  az elemzéseinek végtelen sora, szerte a média minden bugyrában, megspékelve a gyászeset feldolgozását végző utcai megmozdulásokkal, hűen igazodnak az elszenvedett trauma sokkjához.

2018. Április 8.-án délelőtt megtettem, amit megkövetelt a Haza. Rajtam nem múlik, hogy a szabadrablásnak és a vegytiszta szervezett bűnözésnek ez a féktelen, arrogáns, pökhendi, lekezelő, mindenen és mindenkin gátlástalanul átgázoló tébolya véget érjen.

Ez a poszt, az Érdemes-e Nagykovácsiba költözni? bejegyzésnek a kísérője, kiegészítése.

• Mottó 1.: Minden költözés: kaland. (Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták)
• Mottó 2.: Ez a világ legjobb helye, mindenki költözzön ide! (részlet egy helyi fesztivál videójából)

Új otthont keresel? Talán éppen az előkelő helyezésű Nagykovácsiba költöznél, de szeretnél minél többet tudni a településről mielőtt döntesz? Egy civil véleményét is meghallgatnád ebben az ügyben? Vagy elegendő a hivatalos? Olyan szempontok és meglátások is érdekelnek, amelyek nem illeszthetőek be az ingatlanügynökök és ügynökségek klasszikus repertoárjába, vagy amelyeket nem szívesen raknak ki a kirakatba?

Ezt tuti, hogy szándékosan csinálták.

Megvárták, míg megírom a Nagykovácsi madarai című posztot, ami a téli etetőnk madárvendégeit mutatja be, fotóhegyekkel, és csak aztán bukkantak fel. Nem vegyülnek az aljanéppel a publicitás Index címlapján. Nekik külön poszt jár. Egy saját. Akinek nincs külön Index címlapja, az annyit is ér. Hát, majd meglátjuk, kispofáim. Aki későn jön, az ne ríjon.

Időtlen zord idők óta etejük a madarakat, de a mai nap volt az első, hogy találkoztam ezekkel. Szinte ledermedtem, amikor ideröppentek. Ketten. Ezmiezezmiez ezez a csoda!? Úgy jártam velük, mint a fenyőpintyekkel: ezeket is a könyvtáram segítségével kellett azonosítanom, de annyira biztosra mentem, hogy életemben először, levélben kértem megerősítést a 99%-os valószínűségre, egyenesen a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek küldött e-mail formájában, képmellékletekkel. Köszönöm nekik a gyors választ.

Fenyőrigó.