Mottó:
Minek öltözzön holnap Bencsik Mónika a karneválon?
1. Kis Hableány
2. Szörnyella De Frász
3. Terminátor
(2014. február 28. szúrkálódó szavazás a nagykovacsi.net Civil Közösségi hírportál facebook oldalán)
Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.
Nagykovácsi polgármesterei, képviselői, polgármester- és képviselőjelöltjei 1990 és 2014 között
Kisér(t)őposzt 3.- Statisztika a választásokról
Nevek, adatok, és egyedi statisztikák az elmúlt 24 év választásairól.
Semi-contact
Nagykovácsi politikatörténet 3.- A 2014-es választási kampány és a főszereplők. Hogyan fúrta be magát a pártpolitika Nagykovácsiba, és miképpen számolta fel a status quo-t, avagy a politikai fősodor gépezete és a nagyon demokraták európai nyelvezete
2014-ben, Kiszelné Mohos Katalin lett a Fidesz helyi polgármester-jelöltje, miután a borzasztóság és az anomáliák nyomán kipattant viszály a pártpolitika csápjai közé terelte.
Már csak egy feladat volt hátra: legyőzni az önkormányzati választáson ellenfeleit, mindenekelőtt Bencsik Mónikát, Nagykovácsi 12 éve regnáló független polgármesterét.
Kampányolni kellett, és egy kampányban- állítólag, vagy mondhatom, a tapasztalatok szerint- mindent lehet, minden elfogadható, minden megbocsátható...utólag. A győztesek legalábbis könnyen megbocsátanak önmaguknak. Egy ketrecharc, szabályok és bírók nélkül, az utolsó vérig, puszta kézzel, védőfelszerelés nélkül. A földön fekvő ellenfél is rugdalható. Így megy ez a világ minden fejlett, kultúrált, civilizált, nyugati tippusú demokráciájában, ahol választásokat tartanak: undorító, de ez még mindig jobb, mint a Föld lepusztult diktatúráiban vagy demokráciának álcázott autoriter rezsimjeiben, ahol ilyen butaságokra nem fecsérlik az időt, vagy irányított a végeredmény.
És lehet, hogy ez csak egy műanyag falu, de mi sem vagyunk kevesebbek, mint mások: egy igazi, házi, helyi ízekkel fűszerezett anyád kampány Nagykovácsinak is kijárt.
Meg is kapta. A kampány Semi-contacttól a Full-contactig zajlott...és azóta stagnál.
A hülye himpellérek és néhány olvasó esete az okos képviselővel
Kisér(t)őposzt 2.- Archív komment részlete, a Pancser-puccs végjátékhoz és a 2014-es választási kampányhoz kapcsolódva
2010 után, egy folyamatosan romló és mélyülő konfliktus végén, egy Bencsik Mónika megbuktatását illetve a képviselő-testület önfeloszlatását célzó terv megvalósítása vette kezdetét a képviselők részéről, amelyet Fáber Dávid, a nagykovacsi.net főszerkesztője szellemesen Pancser-puccsnak nevezett el később.
A történet feldolgozása önálló és terjedelmes posztot igényel: ez még nem az, de az események összefüggése miatt kényszerűen belekarcolok abba is, és vicces módon legelőször a végét rakom fel: ilyen e blogger élet, ez jött kézre. Ez a poszt egy kisérőposzt, amely szerves része a 2014-es kampányt illetve az odáig vezető utat, a pártpolitika betörését bemutató szubjktív politikatörténetnek.
Nagykovácsi Malström
Nagykovácsi politikatörténet 2.- A Fidesz-jelölt színrelépése. Hogyan fúrta be magát a pártpolitika Nagykovácsiba, és miképpen számolta fel a status quo-t, avagy a politikai fősodor gépezete és a nagyon demokraták európai nyelvezete
Átlépték a Nagykovácsi Rubicont. Nem volt visszaút. A pártpolitika ott csorgatta a nyálát és kaparászott Nagykovácsi kapuja előtt.
De még nem jutott be. A szaga már igen, és a lábát is berakta az ajtórésbe, de még mindig az útját állták.
Házhoz jött a megoldás. Bentről.
♦
Szubjektív politikatörténet, 2. rész.
Kiszelné Mohos Katalin, a Kispatak óvóda intézményvezetőjének munkaügye
Kisér(t)őposzt 1.- 2012. Április 19. Képviselő-testületi ülés, 21. napirendi pont.
- Ez a poszt önálló kordokumentum, de jellegét tekintve, ennek a posztnak a kísérője, közvetlen tartozéka.
Megaláztál, Lacika.
Pedig olyan szépen elterveztem.
Halmozottan szemetes helyzetű település
Hogyan szívta meg Magyarország egyik leggazdagabb faluja, avagy a szemét hatalma
Vigyázó szemetek Palermóra és Nápolyra vessétek. Esetleg Rómára. Vagy Nagykovácsira.
Június 14. van, este háromnegyed kilenc, és éppen ebben a pillanatban áll meg a kukásautó a házunk előtt, hogy begyűjtse a vegyes, kommunális hulladékot. Ritkán fordul elő az öreg bloggerral, hogy a sors ennyire a keze alá dolgozzon: szinte már a végére értem a posztnak.
Nézem azt a két embert, akik a meleg nagykovácsi estében beborítják a kuka tartalmát a gépbe: idáig látszik, ahogy izzik a tekintetük. Olyan idegesnek, feszültnek és fáradtnak tűnnek, hogy valószínűleg a dühükkel képesek lennének meggyújtani egy cigit. Azt hiszem lemegyek és megkérdezem tőlük, hallották-e, hogy a Habony éppen ma érkezett vissza egy magángéppel Makaoból, ahová átugrott egyet kártyázni, bizniszelni a haverokkal, a sajtóhírek és/vagy Kósa Lajos szerint. Mondjuk elképzelhetőnek tartom, hogy ott a helyszínen, a kukás srácok belebasznak engem is a gyűjtőkocsi vas örlő-tömörítő lemezei közé. Ja, én ilyen populista lélegeztetőgépes demagóg kurva nénikémet bolsi vagyok. Vagy fidesznáci. Olykor egyesek ugyanabból a kommentemből teljesen ellenkező véleményre jutnak a politikai/eszmei hovatartozásomat illetően. De akkor is szemétség ez tőlem. Szegény Árpi. Már kártyázni-bizniszelni se hagyják. Hagyom.
Ja, a kukás srácok.
Szóval inkább mellőzöm a froclizásukat. De ha már a szemétről van szó, itt a remek alkalom, hogy Nagykovácsi jelenlegi állapotát kihasználva megosszam az olvasóval fix példatáram egyik gondolatfutamát.
Bot, kalap
Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje lebontaná a kerítést a magyar-szerb határon.
Ha. Működne. Az Európai Unió. Határvédelmi rendszere.
Ha. A közel-keleti helyzet. Megnyugodna.
És most Drága barátaim, Köszöntsük Hangos Tapssal és Üdvrivalgással a 2018-as országgyűlési választások győztesét, Orbán Viiiiktoooort és pártját, a Fiiiiideeeeeszt!
Tangó a vízparton
Párizs zöldje 4.-Tánc, szobrok, kultúra, fák, virágok, sport, pihenés
Az 1970-es években, tekintetüket Budapestre függesztve, felötlött a párizsi városvezetésben, hogy egy autóutat kéne építeni a Szajna-part egyik szakaszán, a rakparton, hogy még több hely jusson az autóknak a városban.
A jó párizsiak erre azt felelték, hogy egy véreres lófüttyöt fogtok ti autóutat építeni oda, mert a város élhetetlensége, zsúfoltsága már akkoriban is legendás konfliktusokat gerjesztett, pedig Párizs Zöld Ökle még nem is volt sehol, hanem csak a kamaszkor édes ízeit élvezte valahol az ismeretlenben.
A morcos felzúdulást látva, ekkor, a 70-es évek megfontolt francia városvezetése úgy döntött, hogy inkább mégsem fog autóutat építeni a kiszemelt helyre, és nem vágja el a polgárokat a folyótól, pedig ők is nagyon szerették volna az magyar utat taposni a városfejlesztés aszfaltozott csapásain.