Kedves Dávid!
Mindem tiszteletem a tiéd, Dávid. Nagyon sokszor elmondtam akkoriban, felemlegettem most is, e blog nyitányakor. 2010 és 2014 között, a nagykovacsi.net Civil közösségi hírportál és fóruma jelentette itt a szabad levegőt. Betöltötte a feladatát, munkáját elvégezte, eltűnt. A Virtualitás Istene nyugosztalja és kisérje szeretettel a digitális örök vadászmezőkön. Maradt belőle egy facebook oldal. Talán így kellett történnie, és ma már nem bánom, hogy így alakult. A blog.hu szolgáltatásai olyanok, mint a magyar reformok: működnek. A különbség az, hogy ezt én itt, nap nap után, bizonyítani is tudom.
Értékelem, hogy a facebook oldaladon felületet biztosítasz a CBA-vitának (is), Dávid. Nem mintha az önkormányzat részéről bárki is képviseltetné magát a nagykovacsi.net-en, de ez legyen az ő döntésük. Mint látod, vannak dolgok, amelyek nem változnak. Már van facebook oldala az önkormányzatnak, nem szorulnak rá, hogy máshol vitázzanak, ha ezt hazai pályán, otthonos környezetben is megtehetik. Megtehetnék.
Klassz, amit csinálsz. Éljen a szólás- és véleményszabadság, hurrá demokrácia, gördüljön az információszabadság szekere, szárnyaljon az alkotmányos (alaptörvényben biztosított) joggyakorlás, legyen minden átlátszó, a helyi közélet pedig példamutatóan legyen az,…a jogszabályok egy igazságos társadalom felépítését szolgálják, és ne egy párt akaratát, a választási bizottság tagjai azt lássák, amit mindenki, és a közpénz soha-sehol-semmikor ne veszíthesse el a közpénz jellegét, akkor se ha kétharmadnyi, szarmaszatolásra kész arrogancia akarja ezt elhitetni. Én hiszek ebben a nagy büdös és messziről bűzlő magyar demokráciában, még így is, ezt is elmondtam. Kevesebb zárt ülést, több eszmei, vitára kész nyitottságot. CBA-ügyben is, egyetértek. Azt nem tudom, hogy jogszerűtlen-e zárt ülést tartani a kérdésben, – ismertem az idevonatkozó szabályozást, egy várakozó poszt miatt utánanéztem – mert én nem vagyok jogász, és a jog egy zavaros víz, de kommunikációs szempontból nagy melléfogás az önkormányzat részéről, és teljesen felesleges, az biztos. Nyerő pozícióban, nem sétálunk bele leengedett kézzel a pofonokba.
És nem, nem kell kímélni a politikusokat. Közpénzből, az adófizetők kínnal, vérrel, gyötrelemmel megkeresett adóforintjaiból élnek, és abból élnek nyuszi barátai, rokonai és üzletfelei is. Senki nem kényszerítette őket arra, hogy közszereplőként kiálljanak a jus murmurandi ökle elé. Ütni, vágni, rúgni kell őket – különösen ha megérdemlik –, ahol lehet, ahol kell. Aki például azt meri állítani, hogy nálam jobban gyűlöli Semjén Madárgyilkos Fővadászt, az szimplán hazudik, a róla alkotott véleményemet soha nem rejtem el, nyíltan vállalom bármikor. Én még a 444. nevű copy-paste szörnyoldal vérhibbant kommentszekciójának őrjöngését is elfogadom, pedig azoknál csak a 888.-at gyűlölöm jobban, ez utóbbira életemben egyszer kattintottam rá, de utána még a billentyűzetet is fertőtlenítettem.
De hol húzódnak a határok, Dávid?
