Mottó:  "Adni jobb, mint kapni. Ezt minden ökölvívó tudja.” 

(Feleki László, itt)

♦

Testbeszéd

Ha a rendszerváltozáskor újjászületett magyar demokrácia emberként, emberi testként kerül lefestésre, akkor elmondható, hogy ez a test megsínylette az elmúlt 26 évet. A csontszerkezete még használható, és az zsíros lerakódások izmokká formálhatók, de a “szemei vaksik, fülei süketek, elméje tompa,” nehezen szedi a levegőt, gyorsan fárad, petyhüdt és megereszkedett, immunrendszere csak pislákolni képes, maradék energiáit vegetatív állapotának fenntartására és a látszat megőrzésére fordítja. Demokrácia ugyan még mindig, vannak külső és belső kontrollmechanizmusok, amelyek támogatják, időnként még csalfán reménykeltő is, de a megjelenése már igénytelen: külseje elhanyagolt, ápolatlan, fésületlen, a testre ráaggatott ruházat lerongyolódott. Rossz ránézni, de a viselkedése még ennél is aggasztóbb. Ez a demokrácia súlyos betegségektől és méreganyagoktól terhelt. 2006 őszén végzetes trauma érte, és azóta spirálban pörög lefelé, visítva, mint a találatot kapott, haldokló repülőgép. Ez a demokrácia 2016-ra már nem önmaga. Bunkó és erőszakos figura, aki mindent és mindenkit félresöpörve csörtet keresztül az útjába kerülő vélt vagy valós akadályokon. Már fárasztja a a gondolkodás, a közmegegyezés, a párbeszéd, a jog és a törvényesség útjainak bejárása, ami létezésének alapja. Türelmetlen, ideges, rosszul méri fel az ellenreakciókat és rosszul reagál. Már azt sem öröm figyelni, amikor igaza van és valóban helyesen cselekszik, mert túl sok a negatív háttérzörej. Csak erőt használ, és csak erőből ért. Nem az a baj, hogy használja az öklét, mert számtalan esetben ez az egyetlen elfogadható és követendő megoldás, hanem az, hogy ő már csak az öklét használja.

Üt. Ököllel üt.

 kép forrása

Ezt a posztot a végével -a kiváltó okkal- kellene kezdeni. Vagy nem.

Mint  környezetbarát, környezetvédő, kertbarát, Föld-barát, Magyarország-barát polgár, hosszú évek óta filozofáltam a problémán. Kerestem, kutattam a neten, virtuális és élő beszélgetésekben feldobtam, komolyabbra nem fordult a dolog, és inkább csak bosszankodtam. Nem voltam ezzel egyedül, csak volt ahol a bosszankodás valós, a gondot orvosló tettekbe fordult.

♣

2012. február 21.-én, írtam egy bejegyzést a nagykovacsi.net Civil Közösségi Hírportál Fórumába, az általam létrehozott Kertek, parkok, Nagykovácsi zöld oldala című topikba, amely a szerintem gazdaságtalan és ésszerűtlen teherautós hulladékbegyűjtés kiváltására tett javaslatot, kifejezetten a nagykovácsi önkormányzatnak címezve. Jó szokásom szerint teleraktam linkekkel, idézetekkel, amelyek az elgondolást támasztották alá, azt remélve, hogy talán felkelti a lehetőség valakinek az érdeklődését.

Senkit sem érdekelt.

2014. végén ez az ötlet ismét előkerült -mindegy milyen okból- és volt rá némi csekély esély, hogy ezúttal mélyebbre hatol a politikai döntéshozatal kusza bugyraiban, de ezúttal már országos szinten. A politikai pártoknak felkérésre és kéretlenül is százával adnak tanácsokat a híveik, támogatóik, ötletgazdáik, rajongóik, bolondok vagy pusztán az ország jobbításában reménykedő átlagpolgárok. Ezen ötletek némelyikét felkarolják, az elsöprő többségét elejtik. Egy próbát megért, hogy rágyúrjak és bővebben is foglalkozzam vele, mint egy fórumbejegyzés, és szívesen segítettem annak, aki kérte, ráadásul neki is tetszett.

Összeraktam, összeállítottam az ötlet vázlattervét, kinyomtattam, dobtam rá fényképes borítót és a szerény, néhány oldalon elférő elgondolást, nyomtatásban és digitálisan is elküldtem annak a két embernek, akinek kellett. Soha, semmiféle módon nem merült fel, hogy ezért pénzt vagy ellenszolgáltatást kérjek, bár azt nem bántam volna, ha ezúttal nem csak a semmibe írok.

Gyakorlatilag sem az emberekről, sem az ötletről nem hallottam többé az elmúlt másfél évben, és már nem is számít.

Ez volt az.

Mottó 1.: “Ahogy a víz ellentéte a tűznek vagy a szent a profánnak, úgy és olyannyira ellentéte a játék a mindennapi világnak és a mögötte rejtőző idegen világnak. Minden játék azzal kezdődik, hogy elhatárolja magát az adott világtól. Mágikus kört von önmaga köré. Körülkeríti önmaga terét, a játékteret. "(Hankiss Elemér)

Mottó 2.: “A rítus a szakrális játékból nőtt ki; a költészet a játékban született, és mindenkor a játék táplálta; a zene és a tánc színtiszta játék volt. A bölcselet és a filozófia azokban a szavakban és formákban találta meg a maga kifejezését, amelyek vallási disputákban születtek. A háborúskodás szabályai és a nemesi élet konvenciói játékalakzatokra épültek. Végül is meg kell tehát állapítanunk azt, hogy a civilizációt, korai korszakaiban, játszották. Nem úgy jön a játékból, mint ahogy egy csecsemő az anyaméhből: a civilizáció játékban és játékként születik, és sohasem hagyja el azt.” (Johan Huizinga)

Mottó 3.: “Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.” (Platón)

Mottó 4. : “Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.” (George Bernard Shaw)

 Akkor, ha ezt elolvastad, tudod miről lesz az alábbiakban szó.

Mottó 1.:  “Nem lehet úgy sakkozni, ha az ember közben lágyszívű.” — Francia közmondás

Mottó 2.:  “A sakk: sport. Egy véres, agresszív, erőszakos sport."— Marcel Duchamp francia képzőművész

Mottó 3.: ”A vadászat alapelvei

A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, mely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.” (Major Tamás kegyetlenül cinikus és tocsogósan vitriolos előadásában itt meghallgathatod, kihagyhatatlan)

1. Alapok

Ház sem épül, az alapok lefektetése nélkül. A poszt témájához kapcsolódó személyes alapok ezek:

• Politikai értelemben, nem érdekel, hogy a Nagykovácsi Önkormányzat képes-e hatékonyan és megfelelően védekezni az őt ért támadások ellen, a CBA Príma tervezett beruházása kapcsán. Amennyiben kihat a falu hétköznapjaira és közéletére, akkor számít, hogy a médiától megszorongatott, illetve a Linum Udvar helyi ellenzői által célba vett személyek -polgármester/alpolgármesterek/képviselők/hivatali köztisztviselők- miként állják a sarat. Önként vállalták a szerepüket, annak minden következményével együtt. Harcoljanak, ha kell, és viseljék jobbsorsuk minden nyűgét és nyilait.
• A kezdetektől fix álláspontot képviselek az ügyben. Ahogy mondtam, én Kósa Sándor exképviselő/expolgármester-jelölt Amerikai Dombra tervezett bevásárlóközpontjának ötletét is támogattam. Mindkét variáció mellett szólnak pro és kontra érvek.
• Én, személy szerint, -függetlenül attól, hogy eleve teljes képtelenségnek tartottam, és a Törvényszék is az én szerény, civil álláspontomat osztotta- sajnálom, hogy végül nem lett népszavazás a beruházásról: ezt le is írtam. A népszavazás tiszta szennyvizet öntött volna a pohárba, és annak eredményéhez mindenkinek tartani kellene magát.
• Én ragaszkodtam volna ahhoz, hogy a CBA egy organikus épület tervével álljon elő: ezt az engedélyezés feltételként szabtam volna a lehetséges vásárlók számára., már 2011-ben, a földeladáskor.
• Nem szokatlan eljárás, hogy modern formavilágú épületek a régmúlt építészeti hagyományaival kerülnek párhuzamba: a Louvre üvegpiramisától a nagykovácsi Dózsa György utcai óvodáig számtalan példa található. Ennek a falunak voltak/vannak választott képviselői, 2013. január 1.-ig volt helyi Építéshatósága, van Főépítésze, aki 26 éve a faluban/a faluért/a falunak dolgozik, és 2003 óta van Építészeti Tervtanácsa: az ő felelősségi szintjük a döntés. Ők ezt a minimalista-bauhaus vonalat pártfogolják a bevásárlóközpontnál: szívük joga. Az ilyen döntések mindig viták kereszttüzében állnak. Költséghatékonyság szempontjából ez a letisztult formavilágú, könnyen és gyorsan felépíthető vasbetonszerkezet a nyerő: nyilván van oka, hogy a CBA éppen ezt preferálja. Az viszont mindenképpen a döntéshozők javára írható, hogy az eredeti Vörös Monstrum tervet átdolgoztatták a tulajdonosokkal. 50%-ban tehát akár győztesnek is érezhetem magam, érvényesült a kívánságom.
• Két másodpercet sem foglalkoznék soha azzal, hogy civilként valami – az adófizetők kínnal, vérrel, gyötrelemmel megkeresett pénzén hízlalt – pártpolitikusnak/támogatottnak a sikeres karrierjével törődjek. Egy elefánt seggébe szorult légy vergődése nagyobb érdeklődést váltana ki belőlem, mint egy pártpolitikus jövője, és inkább érzek szimpátiát egy denevér szájában kettéroppanó, kártevő cserebogár iránt, mint egy közszereplő médiakínjait figyelve. De ha a polgármestert alázzák, akkor a falut is alázzák.
• Kiszelné Mohos Katalinnal semmi bajom. Jó ember.
• Soha, senki nem kérne tőlem ilyesmit, és én soha nem is vállalnék olyan szerepet, amelyben én, mint  az Önkormányzat virtuális trollja dolgoznék az ingatlanfejlesztés akadályainak elhárításán. Kibeszélem magamból a véleményemet, és amilyen az Adjon Isten, olyan lesz a Fogadj Isten. Aki megtapossa a falumat  –pláne, ha teljesen fals módon – azt én is megtaposom. 
• A CBA Príma üzleti vállalkozás majd megvédi magát, ha akarja, és ha tudja. Szerződés, pénz, ügyvédek hada, jogállami keretek és a sajátos magyar demokrácia: minden a rendelkezésükre áll.
• A beruházást illetően képviselt véleményem kapcsán, talán fontos tudnivaló lehet, hogy sem családtagja, “sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse," sem barátja, sem haverja, sem ügyvédje sem fogadatlan prókátora, sem fizetett alkalmazottja nem vagyok senkinek.
• Nem vagyok fidesz tag, nem tartozom Nyuszi barátai és üzletfelei közé.
• A politikai pártok nem érdekelnek. Mindent elkövettem, amit választópolgárként megtehettem, hogy az országos politika/ politikai pártok egyike se tudja a faluban megvetni a lábát. E tekintetben a kudarcom teljes.
• Ha már így megszólítottál, és mószerolsz egy kicsit, piCinke újságíró, nem árt ha tudod, hogy az  állításoddal ellentétben, az önkormányzatnak nincsen blogja. Állításoddal ellentétben, én soha le nem írtam és még csak nem is sugallmaztam olyasmit, hogy “olyan csodálatos ötlet a CBA bevásárlóközpont építése a völgybe“ .  Már az első posztban elmondtam, ahogy 4 éven át a nagykovacsi.net-en is, hogy ez a történet a racionalitás, a pragmatizmus, a kényszer és az új idők beköszöntének folyamában halad. Éppen ezért, állításoddal ellentétben tehát, a blogot azért hirdettem meg a Böngészőben, hogy a hozzád hasonlók, valamint a helyben nyomuló politikai mozgalmak és a gyűlöletszektáik – oldalfüggetlenül – ne tudják megtéveszteni és bepalizni a nagykovácsi polgárokat, mert így a teljes kép megvilágításra kerülhet bárki számára, bármilyen ügy kapcsán, aki hajlandó venni a fáradságot, egy kis gondolkodáshoz. Az is baj, hogy hazudsz, de ráadásul nagyon rosszul hazudsz.
• Nem tekintem a Civilek Nagykovácsiért Egyesületet civil szervezetnek. Számomra ez egy politikai feladatot végrehajtó ernyőszervezet, amely alá, a CBA elleni összefogás álcáját felhasználva besimult a kormányzatot/fideszt/jobboldalt/Orbánt/Kiszelnét csak visszafogott mértékig kedvelő helyi erők sora + azok a politikai motivációtól mentes civilek, akik megkésve bár, de törve nem, valóban a helyszín illetve a várható negatív környezeti hatások miatt tiltakoznak. Az, hogy én ezt az egyesületet egy álcivil szerveződésnek tartom, számomra semmit sem von le az elfogadható érveik és jogosnak tekinthető felvetéseik igazságtartalmából. Ez akkor is így van, ha ezeket az érveket pl. már jóval a telek eladása előtt, 10 évvel korábban is hallottam, másoktól.
• A kínos igazság az, hogy egy részükkel sokkal több minden összeköt, mint ami elválaszt tőlük: nagy kutyabarátok, kutyamentők, természetkedvelők, rendszeresen takarítják a környezetüket, szeretik és féltik a sünöket, utálják a nagykovácsi úton száguldozó vadbarom autósokat…akárcsak én. Ez nem igazán öröm nekem, mert nehezíti a karcoktól mentes elutasításom kibontakoztatását. Hála az égnek, a megnyilatkozásaikkal kőkeményen dolgoznak azon, hogy egyre kevesebb aggályom legyen.

És mindezek után nincsen semmiféle “De”. Pusztán csak megjegyeznék valamit, a szokásosan tömör stílusomban.

Mottó: "Újságírók? Kurvára hazudnak. Inkább tévednek elsőként, mint hogy igazuk legyen másodikként.” (True detective 2.)

A video, ami mindent visz.

Mottó: "Szeretek fáradt lenni. Olyankor tudom, hogy csináltam valamit. “ (Presser Gábor)

♦

A masszív alap: Víg End. 

A szocialista ember emberré válásának története a 70-es években erősödött fel. Az előző 14 évet, a szabadságharc leverése óta abban a félájult állapotban vegetálta végig az ország, amit minden nép tagja átérez, ha a saját vére fordul ellene. Valójában soha nem voltak szocialista emberek, és Kádár népe sem létezett, csak nem volt módjuk arra, hogy ezt kimutassák. Ha kimutatták, rájuk hívták az oroszokat, megölték és elüldözték, vagy megverték őket gumibottal azok, akik szent meggyőződéssel hitték, hogy a kommunizmus/szocializmus egy, az ideológián túl, a valóságban is létező és fenntartható rendszer, és örök. Magyarországon is polgárok éltek, akik ugyan elvtársaknak szólították egymást, de nem gondolták komolyan. Az 1956-tól 1990-ig tartó időszak egy nép belső forradalma volt, és végül, a pártvezetés reformszocialistáival karöltve, az élet minden területén felpuhították, visszanyesték, lebontották a keményvonalas kommunisták birodalmát. A visszavágás, a befeléfordulás, a lelki egyensúly megtalálásának és a túlélésnek az egyik szelíd fegyvere volt a Hétvégi Telek. Ma ezt talán passzív ellenállásnak hívnák. A hétvégi telek volt a városi ember házi édenkertje. A vidéki lét újraértelmezése és felfedezése egy olyan világban, amely a városiasodást, az erőltetett urbanizációt tolta előtérbe, és a lakótelepekre terelte az embereket. A hétvégi telek: a menekülő út. A beintés mindennek és mindenkinek. Vissza a természethez, a zöldhöz, a földhöz, a békéhez.

mottó:

”Az idő soha soha meg nem áll,

az órák róják szüntelen az útjukat,

a pillanat úgy illan, tovaszáll

mint gyors folyón suhanó hab, annyi csak…”

( Nem tudod, hogy mi ez?)

♦

Minden fizikailag kézzelfogható emlék, műemlék, rom, a tárgyi kultúra minden fossziliája a használati eszközöktől a ruházaton át, az épített környezet minden fellelhető eleme hűen tanúskodik arról a korról, amelyben megszületett. Az adott kor vázlatos ismerete nélkül nem lehet igazán pontosan megérteni, mélyen átélni, maradandóan befogadni azt sem, ami itt maradt belőle. Így gondolom.