A kormányzat ugyan nem így tervezte, amikor az európai uniós és a hazai, önkormányzati választásokat összetolta, de Mr. Fehér Ing felbukkanásával még az is elképzelhető, hogy ez valóban így lesz, vagyis ezúttal valóban lesz valami halovány esély arra, hogy értelmet találjunk az állampolgári jogaink gyakorlásában, mintha valóban egy demokráciában élnénk.
Magyar Péter felbukkanásáig én is osztottam több milliónyi gondolkodni képes honfitársam véleményét abban a vonatkozásban, hogy "ez a rendszer semmiféle demokratikusnak nevezett választáson nem váltható le, mert egy tökéletesen kiépült, bebetonozott, kiszolgáltatottságra, függési viszonyokra, teljes megfélemlítésre és totális manipulációra bejáratott rendszer. Ebben az országban 2014 óta nem tartottak demokratikus választásokat – ennek semmi köze ahhoz, hogy a hozzám hasonló született vesztesek, vagyis mi néhány milliónyian megszállottan próbáljuk őrizni az illúzióinkat, és a maguk lehetőségein belül harcolunk / írunk / tüntetünk / szavazunk (vagyis ostobán szolgáljuk, legitimáljuk a demokrácia illúzióját). Egy 1000 milliárd forintnyi közpénzből felturbózott médiagépezet mossa a megfelelő agyakat a Fidesznek kedvező döntés felé...", de azt hiszem elég alaposan és szájbarágósan bizonyítottam a fehéringes fiatalemberről szóló posztban, hogy ezúttal a rezsim talán tényleg elveszítheti a statikai biztonságát. Egy kicsit.
Azért most még ne szopjuk egymás faszát, ahogy Winston Wolfe /Harvey Keitel mondta a Ponyvaregényben, mert ez még nem egy országgyűlési választás lesz, de talán megengedhetünk magunknak egy menetrenden kívüli, extra dobostortát. Ennek a választásnak az eredménye mindenképpen jelzésértékű lesz. Reménykedni még nem bűn.
Sajátos poén, hogy Nagykovácsiban, a regnáló hatalommal szembeni ún. ellenzéknek is csak ez a reménye maradt.
Ellenzék: a szó klasszikus, és az országos politikában használt formájában jelenleg ilyesmi nincs Nagykovácsiban, inkább rivális lokálpatriótákról beszélhetünk, akiknek a jelenlegi, regnáló politikai ellenfelei szintén lokálpatrióták – ezt soha nem vontam kétségbe –, csak ez utóbbiak ezt a lokálpatriotizmusukat folyamatosan a jelenlegi hatalom iránti szimpátiájukkal ötvözik, és így ez már kevésbé tűnik makulátlan tisztaságúnak...a számomra.
A helyi ellenzék – az egyszerűség okán maradok e hibás terminológiánál – , ahogy az ország sok más településén is, tehát szintén a Fideszt megtépázó botrányok hullámaira próbál felkapaszkodni, vagyis abban bízik, hogy például a Magyar Péter keltette remény szele is belekap a hajójuk kifeszített vitorlájába.
Ha ez nem jön össze nekik, akkor a faluban, kicsiben, megismétlődik az a vereség, ami az összefogásban megoldást kereső ellenzék számára 2022-ben jött el, az országgyűlési választásokon. Nagykovácsiban ugyanis pontosan ugyanazt a választási-politikai taktikát másolják az ellenzéki erők, amely befuccsolt 2 évvel ezelőtt, a végül Márki-Zay Péter neve alatt futó formációban. A faluban is két olyan gárda fogott össze, akik 2019-ben még egymás riválisai voltak, és akkoriban jórészt semmiben sem találták meg a közös hangot.
Igen, tudom, hogy 2022-ben ez részben a választási rendszer manipulációjából fakadó kényszerhelyzet volt és lenne minden ellenzéki mozgalom számára...de, ahogy említettem, most azt játszom, hogy van értelme azon vergődni, hogy ez a rendszer egy ún. demokratikus választáson leváltható-e.
Nekünk, akik nem vagyunk hívei ennek a feudális, orosz-kínai vazallusállamnak, és szeretnénk egy szebb jelenben, és egy még szebb jövőben élni, ez egy lényeges kérdés.
Egyrészt ennek a merész, ellenzéki összefogásra építő, felmelegített kísérletnek a hátterét és lehetséges következményeit beszélem el ebben a posztban, bemutatva a szereplőket, összehasonlítva a 2019-es és a 2024-es eseményeket is (a maiak nem érthetőek meg az 5 évvel ezelőttiek nélkül), másrészt a regnáló helyi hatalom politikai kampányának a NER-propagandastílusába beágyazott, álszent kétarcúságára is vetek egy pillantást. Minden összefügg egymással, ahogy majd látható lesz.
Kétségtelenül van valami pikáns bukéja vagy bizarr íze annak, hogy ezt a poszt összeakadt a Főkert igazgatójának a leváltásával – véletlen az időpont egyezés –, hiszen a háttérben kibontakozó és szerteágazó történet magja talán éppen a fővárosnak 20 éve dolgozó, és többek között fő profiljukban éppen a fűnyírást végző céghálónak a kiszorításával függ össze. De emellé simán elférhet valamilyen belső vita is.
