A kormányzat ugyan nem így tervezte, amikor az európai uniós és a hazai, önkormányzati választásokat összetolta, de Mr. Fehér Ing felbukkanásával még az is elképzelhető, hogy ez valóban így lesz, vagyis ezúttal valóban lesz valami halovány esély arra, hogy értelmet találjunk az állampolgári jogaink gyakorlásában, mintha valóban egy demokráciában élnénk.

Magyar Péter felbukkanásáig én is osztottam több milliónyi gondolkodni képes honfitársam véleményét abban a vonatkozásban, hogy "ez a rendszer semmiféle demokratikusnak nevezett választáson nem váltható le, mert egy tökéletesen kiépült, bebetonozott, kiszolgáltatottságra, függési viszonyokra, teljes megfélemlítésre és totális manipulációra bejáratott rendszer. Ebben az országban 2014 óta nem tartottak demokratikus választásokat – ennek semmi köze ahhoz, hogy a hozzám hasonló született vesztesek, vagyis mi néhány milliónyian megszállottan próbáljuk őrizni az illúzióinkat, és a maguk lehetőségein belül harcolunk / írunk / tüntetünk / szavazunk (vagyis ostobán szolgáljuk, legitimáljuk a demokrácia illúzióját). Egy 1000 milliárd forintnyi közpénzből felturbózott médiagépezet mossa a megfelelő agyakat a Fidesznek kedvező döntés felé...", de azt hiszem elég alaposan és szájbarágósan bizonyítottam a fehéringes fiatalemberről szóló posztban, hogy ezúttal a rezsim talán tényleg elveszítheti a statikai biztonságát. Egy kicsit.

Azért most még ne szopjuk egymás faszát, ahogy Winston Wolfe /Harvey Keitel mondta a Ponyvaregényben, mert ez még nem egy országgyűlési választás lesz, de talán megengedhetünk magunknak egy menetrenden kívüli, extra dobostortát. Ennek a választásnak az eredménye mindenképpen jelzésértékű lesz. Reménykedni még nem bűn.

Sajátos poén, hogy Nagykovácsiban, a regnáló hatalommal szembeni ún. ellenzéknek is csak ez a reménye maradt.

Ellenzék: a szó klasszikus, és az országos politikában használt formájában jelenleg ilyesmi nincs Nagykovácsiban, inkább rivális lokálpatriótákról beszélhetünk, akiknek a jelenlegi, regnáló politikai ellenfelei szintén lokálpatrióták – ezt soha nem vontam kétségbe –, csak ez utóbbiak ezt a lokálpatriotizmusukat folyamatosan a jelenlegi hatalom iránti szimpátiájukkal ötvözik, és így ez már kevésbé tűnik makulátlan tisztaságúnak...a számomra.

A helyi ellenzék – az egyszerűség okán maradok e hibás terminológiánál – , ahogy az ország sok más településén is, tehát szintén a Fideszt megtépázó botrányok hullámaira próbál felkapaszkodni, vagyis abban bízik, hogy például a Magyar Péter keltette remény szele is belekap a hajójuk kifeszített vitorlájába.

Ha ez nem jön össze nekik, akkor a faluban, kicsiben, megismétlődik az a vereség, ami az összefogásban megoldást kereső ellenzék számára 2022-ben jött el, az országgyűlési választásokon. Nagykovácsiban ugyanis pontosan ugyanazt a választási-politikai taktikát másolják az ellenzéki erők, amely befuccsolt 2 évvel ezelőtt, a végül Márki-Zay Péter neve alatt futó formációban. A faluban is két olyan gárda fogott össze, akik 2019-ben még egymás riválisai voltak, és akkoriban jórészt semmiben sem találták meg a közös hangot.

Igen, tudom, hogy 2022-ben ez részben a választási rendszer manipulációjából fakadó kényszerhelyzet volt és lenne minden ellenzéki mozgalom számára...de, ahogy említettem, most azt játszom, hogy van értelme azon vergődni, hogy ez a rendszer egy ún. demokratikus választáson leváltható-e.

Nekünk, akik nem vagyunk hívei ennek a feudális, orosz-kínai vazallusállamnak, és szeretnénk egy szebb jelenben, és egy még szebb jövőben élni, ez egy lényeges kérdés.

Egyrészt ennek a merész, ellenzéki összefogásra építő, felmelegített kísérletnek a hátterét és lehetséges következményeit beszélem el ebben a posztban, bemutatva a szereplőket, összehasonlítva a 2019-es és a 2024-es eseményeket is (a maiak nem érthetőek meg az 5 évvel ezelőttiek nélkül), másrészt a regnáló helyi hatalom politikai kampányának a NER-propagandastílusába beágyazott, álszent kétarcúságára is vetek egy pillantást. Minden összefügg egymással, ahogy majd látható lesz.

Mottó 1.: "...De hová lettek a bogarak, a rovarok? Feltűnt neked is? Régen, pl. a 70-es, 80-as években, ha autóztam, szinte kaparni lehetett a bogarakat az autóról a megérkezés után. Most körbeautózom az országot, és nincs egy sem..." (általános élmény a beszélgetések során, de feltételem, hogy bárki, bárhol, bármikor mondatja a 2000-es évek után)

Mottó 2.: "Az élet utat tör." (Jurassic Park, Dr. Ian Malcolm /Jeff Goldblum szavai)

Mottó 3.: "Hát persze, hogy tudtam! Csak nem sejtettem!" (Sylvester Stallone / Oscar. A vígjáték egyik nagy klasszikussá lett benyögése, politikai posztok alatt is rendszeresen felbukkan)

Mottó 4.: "...Magyarország elsőként tette a méhészetet adómentessé, elsőként adott beporzási támogatást, és elsőként fogja ténylegesen felsorolni a címkén, mely országokból származik a méz, amivel a termelők és a fogyasztók védelme így biztosított – olvasható az Agrárminisztérium közleményében..."  (Greendex)

Mottó 5.: "...Alma, áfonya, hagyma, káposzta, karfiol, kakaóbab, kávé, körte, mandula, mustár, napraforgó, repce, retek, sárgarépa, takarmánylucerna, uborka. A fent felsorolt élelmiszer- és haszonnövényekben az a közös, hogy hozamuk a beporzástól függ. A száz leggyakoribb haszonnövény 70 százalékát rovarok vagy más állatok porozzák be. Az emberiség élelmének 30-35 százaléka – mennyiségi értelemben – az állati beporzás sikerességétől függ, ha viszont a növényi alapanyagok sokféleségére, az élelmiszerek minőségére gondolunk, akkor ez az arány jóval magasabb..." (ng.24.hu)

Mottó 6.: "Ha a méhek kihalnak, az emberiség legfeljebb négy évvel fogja túlélni őket." (Albert Einstein, kicsit keményítettem a neki tulajdonított mondást, remélem nem haragszik meg érte)

Mottó 7.: "Magyarországon 20 társasdarázs-faj él, közülük öttel találkozhatunk a legnagyobb valószínűséggel közvetlen környezetünkben:

• a lódarázzsal (Vespa crabro),
• a padlásdarázzsal (Polistes nimpha),
• a déli papírdarázzsal (Polistes dominula),
• a német darázzsal (Vespula germanica) és
• a kecskedarázzsal (Vespula vulgaris)." ( mttmuzeum.blog.hu)

♣ 

1. Mea Culpa, Mea Maxima Culpa

Az én hibám volt.

A világ egyik legostobább közmondása szerint a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, de jobb, ha tőlem tudod meg a nyers igazságot, és inkább később, mint soha: a pokolba vezető út rossz szándékkal van kikövezve. Vastagon. Amikor azonban a jószándék okozza a szomorú végeredményt, az éppen azért szól akkorát – és lesz ezáltal alkalmas téves következtetések és vérostoba szólás-mondások kiagyalására – mert kivételként van jelen a pokolba vezető, és a rosszakarattal szilárdan kikövezett úton.

Ez éppen egy ilyen, kivételnek számító, jóakarattal elkövetett baklövésnek a története lesz.

Már régóta a fiókban lapul, ott, ahol a több tucatnyi, élesítésre vagy megírásra váró blogtéma is. Többször is elővettem, de mindig elsodorták az aktuális témák, vagy más hangulatom volt...és ugye, korábban 5 hónapig eleve egy sort sem írtam, mert teljesen megreccsentem ettől a szörny világtól / országtól, illetve attól a mocsoktól, ami a nap 24 órájában áramlik benne. Most is bőven lennének más, sokkal fontosabb történések, amelyekről írni kéne, amelyeken például a hazánk jelene, jövője múlik...és éppen ezért nem választottam ebből a halmazból témát a mai napon. Mert minden egyes nap felrakhatnék egy ehhez hasonló posztot. Bele is őrülnék, ha megpróbálnám minden dühömet, gyűlöletemet, felháborodásomat így kiadni magamból, naponta: elemésztene engem. Felfoghatatlan az a szenny, az a gyilkos, ocsmány bűntenger, ami a magyar nemzetre zúdul: én már csak a teljes összeomlásra, és az utána következő polgárháborúra várok, ami – nincs kétségem, de ne legyen igazam – elkerülhetetlenül utol fogja érni ezt az országot. "Kinek mit intézett a kormánya."

Ehhez a jövőképhez képest ez a poszt – a blog mottójához hűen – egy terápia. Lelki öngyógyításra alkalmas, szinte egy vidám, könnyed gyerekmatiné, ami jó menekülőutat kínál nekem a magyar hétköznapok nyers valóságból. Ezért írtam meg. Lazításként. Magyarországon egy ilyen történet is lazításnak számít, 2024-ben.

A leírt esemény másfél évvel ezelőtti, de a mondanivaló szempontjából ennek nincsen semmi jelentősége, mert a tanulság örökérvényű, és ráadásul éppen most, tavasz kezdetén a legaktuálisabb a téma, és hogy miért, arra a poszt utolsó fejezete majd rávilágít.