Figyelem! Nagyon bonyolult, asszociatív illusztráció.
♦
Orbán Viktor 9 évvel ezelőtt bedrogozta Magyarországot. Örömöt és megnyugvást pumpált át, atyai gondoskodást, bizakodást a szebb jövőben, de attól még politikai kábítás és politikai kábítószer volt ez a javából.
Kifejteném ezt egy kicsit, de ez is egy rövid poszt. És szigorúan 18 éven felülieknek szól.
Egy röpke időre megakasztom a történelmi kitekintésemet, és a blog egyik vezérfonalához, az építészeti témákhoz igazodva adózok a helyi közszolgálatiságnak is.
A lakossági, önerős – illetve jelen esetben részben önerős – útépítés/felújítás/aszfaltozás költségeiről lesz szó, egészen konkrét és naprakész információkkal segítve azokat, akik utcaszomszédjaikkal közösen esetleg hasonló terveket dédelgetnek. Rövid poszt.
elmondtam a lényeget az előző részben.
A poszt 18 éven felülieknek szól!
♦
A poszt tisztelgés Volodimir Zelenszkij előtt, ennek megfelelően a fideszeseknek, ha véletlenül ide kattintottak, jó utat kívánok a blog.hu más ösvényein. Szigorúan 18 éven felülieknek szóló tartalom.
Az orosz-ukrán konfliktus kapcsán írt első posztban már felsoroltam mi az az öt kérdés, amelyre, ha egy háborút kezdeményező fél nem képes egyértelmű és józan, racionális, pozitív (meggyőző) választ kell adni, akkor történelmi bizonyosság, hogy vereséget fog szenvedni.
Ígértem egy példatárat, ami igazolja ezt az állítást. Már februárban elkészült az egész, de most van itt az ideje, hogy immár ezen az emlékezetes éjszakán is túl vagyunk. Hat példa lesz. Ez az első háromrészes, a többi rövidebb. (a felhasznált források listája az adott példa végére kerül)
Nem mellékesen úgy válogattam össze a poszt-sorozat darabjait, hogy leplezetlen párhuzam, áthallás, gyanús kicsengés és véletlennek tűnő utalás is legyen bennük az orosz-ukrán háborúra. Amely az oroszok számára természetesen megnyerhetetlen az első pillanattól kezdve, gondolom ez érthető célzás volt, még a háború kirobbanása előtt. A történelem az ilyen: szándékosan figyelmezteti a politikusokat, a hadvezéreket, a hódítókat, a birodalmak urait, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, de a tapasztalat szerint az ember süket a jótanácsra.
Két fontos közlemény.
♦
Ebben az országban – politikai, közéleti értelemben – csak négyféle ember él.
Az egyik, aki látja-hallja-érti-tudja, hogy mi történik itt 12 éve – ne haragudj meg érte, de nincs kedvem belinkelni 12 évnyi mocsokságot –, és megpróbál tenni ellene valamit, a maga szerény lehetőségein belül, a törvények szerint. Tüntet, tiltakozik, aláírásokat gyűjt, ír, beszél, vagy mondjuk húz néhány ikszet.
A másik, aki szintén látja-hallja-érti-tudja, hogy mi történik itt 12 éve, de a része, pl. örök kollaboránsa, vagy egyenesen aktív alakítója vagy haszonélvezője ennek a folyamatnak valamilyen módon, élvezi ezt a rendszert, és kiveszi, kinyeri belőle mindazt, amit lehet, tartson, ameddig tart, és mindig talál kifogást, magyarázatot arra is, hogy miért szavaz – jelen esetben – a fideszre.
A harmadik, akinek már mindegy, mert a propagandagépezet teljesen kipucolt az agyát, és felszámolta az erkölcsi-morális-etikai korlátait, és megszállott, csillogó szemű szektás-fanatikus zombiként követi a Gazdát a pokolba is, vagy a tájékozódásra, ellenállásra annyira esélytelen szociokulturális, társadalmi környezetben él, hogy lehetősége sincs semmiféle ellenszegülésre. Ennek a két csoportnak létezik egy nagyon masszív közös halmaza, azért került egy kalap alá.
A negyedik az, aki beleszarik, leszarja. Ők az a bizonyos 25-30-35-40 %. Ez a szám változó. A közéleti jelenlétük pl. a választások jellegétől függően módosul, mert más számok jönnek egy EP-választás, egy országgyűlési választás vagy egy önkormányzati választás idején. Általában aktívabbak a környezetüket közvetlenül érintő közéleti kérdésekben, de kevésbé az Európai Uniós és az országos ügyekben. Bizonytalanoknak, távolmaradóknak is hívják őket, de valójában a teljesen érdektelenektől, a segghülyéken át, a vérprimitív söpredéken keresztül a konkrét fekete galléros bűnözőket is beleértve, a tudatos világpolgárokig bárki tartozhat közéjük (ez utóbbiak azok, akik szó nélkül, mosolyogva lelépnek, ha látják, hogy a weimari köztársaság már az utolsókat rúgja, vagyis elviselhetetlenné válik az élet számukra valamilyen értelemben), és alapvetően közös vonásuk, hogy nem érdekli őket mi lesz ezzel az országgal, mert ahogy mondtam, megrántják a vállukat, vagy elmennek, vagy lemerülnek és kibekkelik amíg elmúlnak a zord idők, és ha nem múlnak el, ők akkor is túlélik, ésszel és/vagy tehetséggel, pénzzel, passzív ellenállással, kocsonya kussban, senkit nem zavarva a politikai hatalom birtokosai közül a lopásban, eltűnve a társadalom szürke ködében, visszavonulva a magánélet kerítései mögé, ha lehet. Orwell és a történelem szerint ez utóbbi nem mindig lehetséges menekülő út, de bíznak benne, hogy igen.
Ez a poszt kizárólag az első csoport tagjainak szól, a többiektől bocsánatot kérek, ha eddig raboltam az idejüket, őket Isten vagy a Sátán áldja további útjukon az online tér ösvényein, de muszáj volt értelmezni a kereteket ezzel a bevezetéssel.
A poszt 18 éven felülieknek szól.
Ukrán katonák a történelem leghíresebb trágár levelének írása közben. Az arcok és az egyenruhák változnak, de a harc időtlen. Forrás: Twitter / Business Ukraine/innen, ha tudni akarod mi ez
♦
Mottó: "El fogunk menni a végsőkig. Harcolni fogunk... harcolni fogunk a tengereken és óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és növekvő erővel a levegőben, megvédjük szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat." (Winston Churchill, 1940, június 4., rádióbeszéd)
♦
Vlagyimir Putyin a világ legsikeresebb nemzetépítője.
Az ukránoknak szobrot kell majd neki állítaniuk Kijev főterén azután, hogy Oroszország összerogy, és hosszú távon darabokra esik a megnyerhetetlen háborúja következményeinek roppant súlya alatt.
kép forrása: itt
Ahogy már mondtam az első részben, a háború öt alapkérdését taglalva: felhívom az olvasó figyelmét, hogy a poszt-sorozatban fellelhető minden párhuzam, áthallás, gyanús kicsengés, és leplezetlen vagy véletlennek tűnő utalás kizárólag a szándékosság műve. Sajnos, ez akkor is így van, ha ez éppen az oroszok vagy esetleg az amerikaiak felé billenti a mérleget, vagy akár Európát hozza szégyenbe. Európai vagyok, és ezt a posztot egy pacifista, maximálisan nyugatbarát, az európai és az amerikai kultúrát is kifejezetten kedvelő (a kultúrát, nem a woke-kultúrát, nem a cancel-kultúrát, nem a BLM kultúrát stb., mert ezek nem kultúrák) és Európa-barát ember írja.
Nem tudom/nem akarom meghamisítani a történelmet: legalábbis szándékosan nem. Nem vagyok orosz, hogy kiretusáljam a kellemetlen igazságot a fotókról, és amerikai sem, aki az aktuális divat szerint módosítja azt, belehajigálva a szobrokat a vízbe. Akinek a tűréshatára az óriásplakátok egyszavas igazságáig terjed, annak nem ajánlom a posztot. A háború nem tűri a gyengéket.
A poszt 18 éven felülieknek szól!
"Harc sokféle van: katonai, társadalmi, környezetvédelmi, politikai, magánéleti. Bármilyen harc megvívásának kezdünk neki, az alapvető dolgot tudni kell: akkor leszünk sikeresek a harcban, ha előtte pontosan meghatároztuk az elérendő célt, és kiválasztottuk a cél eléréséhez szükséges eszközöket, módszereket. Ha e kettő közül valamelyikben tévedünk, a küzdelmünk kudarcra van ítélve. Ha szerencsénk van, könnyen túlléphetünk rajta, leporoljuk magunkat, talpra állunk, és újrakezdjük... vagy elengedjük a harcot. De még így is ott marad a tudat, hogy minden befektetett energia, pénz, idő, akarat, szellemi és fizikai képesség pusztán az értékes erőforrások elpazarlása volt: felesleges erőlködés, reménytelen vergődés, amelynek a végén csak a biztos vereség várt, nyomában talán a keserűséggel, a kiábrándultsággal és a frusztrációval. Olykor viszont egy rémálommal kevert lázálom, amelyből felébredni is nehéz.
Vagy egyenesen lehetetlen." (I Have A Nightmare)
(orosz és belarusz tankok tartanak hadgyakorlatot a Belaruszban található Breszt közelében. Fotó: AFP)
Egy revans helyszíne. A 63-as busz Ady Endre utcai megállója, Budapest/Hűvösvölgy felé, a Wattay-Teleki-Tisza kastély előtt, 2020. november 24.-én. zord indafoto
♦
Mottó 1.: "Nem lehet összekeverni, mert ha a Kövér beszélt volna, annak folyik a szar a szájából" (a zseniális és örök életű Hofi Géza, több mint 23 évvel ezelőtt, itt)
Mottó 2.: "A kultúra harci terep." ( A Mester)
Mottó 3.: "... Ebből látszik egyértelműen, hogy a képviselőket egyáltalán nem érdekelte a beadványban megfogalmazott indoklások valódisága, igazolhatósága, megalapozottsága, relevanciája. A döntésük részben a helyi szövetségesek és részben a kormányzati hatalom felé tett ideológiai, eszmei, értékrendi és szimbolikus, mellverdeső hűségeskü kinyilatkoztatása. Egy nettó smúzolás és egy 100 évvel később beérett, eszmei motivációjú elégtételnek, egy visszavágónak, egy politikai-kulturális revansnak az összefonódása.
Falusi léptékben.
Afféle aprócska politikai jegyajándék. Egyrészt a 2019-es választások során szétszakadt tábor két felének, tehát a helyi KDNP és a helyi Fidesz szavazók középre húzásának, ismételt összeterelésének, kibékítésének, tehát a testület mögötti szavazótábor szélesítésre szolgáló mikroszkopikus, de jól lefordítható, értékigazoló gesztus, másrészt a beadványozó felé tett, a helyi játszótér-diplomácia kereti közé illeszkedő összekacsintás, és a nemzeti kultúrharcban vállalt közös haditett.
Adynak a kisöprésével és a képletből való kivonásával a kérelmező és az önkormányzat érdekei egymásra találtak, mindkét fél kinyerte belőle a maga parányi, de szívmelengető hasznát.
Egy buszmegálló átnevezésében."
Mottó 4.: "Kis falu, kis pénz, kis foci." (Tiszán innen, Tiszán túl)
