Mottó 1.: "Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta..." (Tippelj, hogy honnan van)

Mottó 2.: "...Most egy globális erőforrás háború kellős közepében vagyunk, itt Magyarországon is. Ez nem egy távoli egzotikus harc. Nagyon keményen érinti Magyarországot is. Ez a háború a stratégiai erőforrások feletti korlátlan rendelkezéséért zajlik. Ezek az erőforrások: ivóvíz, energia, termőföld, emberi erőforrás. Víz ügyben még viszonylag jól állunk, sikerült a privatizációt megállítani, illetve visszafordítani. Ez azonban nem minden országban van így. Tavaly nyáron, a Rio Plusz értekezleten, az USA küldöttsége egy érdekes javaslatot vetette föl, ami nem jött át a magyar médián. A javaslat szerint globálisan, mindenhol, a nemzeti kormányok kezében lévő vízbázisokat vegyék egyetlen egy globális szervezet rendelkezése alá. Mindenki gondolja tovább, hogy ez mit jelent..." (Házaló, Ertsey Attila előadása, Nagykovácsi, 2014. február 14.)

Mottó 3.: "...Az extrém hőhullámok rendszeressé váltak az ezredforduló óta az egész kontinensen. A 2003-as augusztus elejei, kéthetes hőhullámnak legkevesebb 30 ezer halálos áldozata volt, Franciaországban csaknem tizenötezren vesztették életüket a nagy meleg miatt. Európa egyik leghalálosabb természeti katasztrófája volt az elmúlt 100 évben - áll az ENSZ Környezeti Programjának 2004-es jelentésében. Ebben idézik a Meteorológiai Világszervezetet: "ahogy emelkedik a hőmérséklet világszerte a klímaváltozás miatt, az ilyen extrém időjárási események száma és intenzitása növekedni fog. Magyarországon 2015-ben 1800 halálos áldozata volt a hőhullámoknak." 

♠

Kies hazánkban a valóság péklapáttal osztogatja a pofonokat: egyik oldalról a politika, másik oldalról a természet. E kettő néha összetalálkozik, és együtt méri a csapásokat. 

A rezsicsökkentés szent tehenének levágásában még vannak tartalékok: a bloggertárs igen meggyőzően tálalja, hogy a víz- és csatornszolgáltatás, mint várakozó rezsielem, szintén nem maradhat ki a sorból. A pénztárca tartalmát zabáló válságcunami valójában csak most kezdődik. A 9,5 millió többségének, vagyis azoknak, akiknek akkora pechje van, hogy nem tartoznak Nyuszi barátai, rokonai és üzletfelei közé, vagy nem államtitkárok, nem megemelt fizetésű miniszterek a kormányában, lassan észhez kell térnie. Kellene. És ez nem csak az energiáról, nem csak a rezsiről szól: a kép ennél holisztikusabb, sokrétűbb, szélesebb spektrumú.

Áram nélkül – ez bizonyára különösen hangzik egy olyan civilizációban, amelynek az energiaéhsége kimeríthetetlen, és ennek egyik fő forrása, lényegében a létezésének és a működésének az alapja éppen az áram – lehet élni.

Víz nélkül azonban nem.

Mondanék én erről valamit, amelynek globális és lokális hatásai is figyelmet érdemelnek, és kivétel nélkül mindenki ráismerhet benne azokra a kihívásokra, amelyek Párizstól Szatymazig egyformák...tehát az olvasót is mélyen érintik, érinteni fogják.

Figyelem! Nagyon bonyolult, asszociatív illusztráció.

♦

Orbán Viktor 9 évvel ezelőtt bedrogozta Magyarországot. Örömöt és megnyugvást pumpált át, atyai gondoskodást, bizakodást a szebb jövőben, de attól még politikai kábítás és politikai kábítószer volt ez a javából. 

Kifejteném ezt egy kicsit, de ez is egy rövid poszt. És szigorúan 18 éven felülieknek szól.

Egy röpke időre megakasztom a történelmi kitekintésemet, és a blog egyik vezérfonalához, az építészeti témákhoz igazodva adózok a helyi közszolgálatiságnak is.

A lakossági, önerős – illetve jelen esetben részben önerős – útépítés/felújítás/aszfaltozás költségeiről lesz szó, egészen konkrét és naprakész információkkal segítve azokat, akik utcaszomszédjaikkal közösen esetleg hasonló terveket dédelgetnek. Rövid poszt.

• A poszt sorozat orosz-ukrán háborúhoz kapcsolódó indokáról
• a Nagy Armada összetételéről
• II. Fülöpről, a Kolostorpalota remetéjéről, aki útjára indította,
• Santa Cruz márkiról, aki az ötletet adta
• Medina-Sidoniáról, aki a nyakába kapta ennek az alapvetően elhibázott hadjáratnak a vezetését

elmondtam a lényeget az előző részben. 

A poszt 18 éven felülieknek szól!

♦

A poszt tisztelgés Volodimir Zelenszkij előtt, ennek megfelelően a fideszeseknek, ha véletlenül ide kattintottak, jó utat kívánok a blog.hu más ösvényein. Szigorúan 18 éven felülieknek szóló tartalom.

Két fontos közlemény.

1. Ez a rövid poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól.
2. Teljesen nyugodt vagyok, hideg, megfontolt és cinikus: engem semmiféle politikai meglepetés nem ért tegnap este. Megmondtam előre. Minden szavamat átgondoltan fogalmaztam meg, indulat nincs bennem.

♦

Ebben az országban – politikai, közéleti értelemben – csak négyféle ember él.

Az egyik, aki látja-hallja-érti-tudja, hogy mi történik itt 12 éve – ne haragudj meg érte, de nincs kedvem belinkelni 12 évnyi mocsokságot –, és megpróbál tenni ellene valamit, a maga szerény lehetőségein belül, a törvények szerint. Tüntet, tiltakozik, aláírásokat gyűjt, ír, beszél, vagy mondjuk húz néhány ikszet.

A másik, aki szintén látja-hallja-érti-tudja, hogy mi történik itt 12 éve, de a része, pl. örök kollaboránsa, vagy egyenesen aktív alakítója vagy haszonélvezője ennek a folyamatnak valamilyen módon, élvezi ezt a rendszert, és kiveszi, kinyeri belőle mindazt, amit lehet, tartson, ameddig tart, és mindig talál kifogást, magyarázatot arra is, hogy miért szavaz – jelen esetben – a fideszre.

A harmadik, akinek már mindegy, mert a propagandagépezet teljesen kipucolt az agyát, és felszámolta az erkölcsi-morális-etikai korlátait, és megszállott, csillogó szemű szektás-fanatikus zombiként követi a Gazdát a pokolba is, vagy a tájékozódásra, ellenállásra annyira esélytelen szociokulturális, társadalmi környezetben él, hogy lehetősége sincs semmiféle ellenszegülésre. Ennek a két csoportnak létezik egy nagyon masszív közös halmaza, azért került egy kalap alá.

A negyedik az, aki beleszarik, leszarja. Ők az a bizonyos 25-30-35-40 %. Ez a szám változó. A közéleti jelenlétük pl. a választások jellegétől függően módosul, mert más számok jönnek egy EP-választás, egy országgyűlési választás  vagy egy önkormányzati választás idején. Általában aktívabbak a környezetüket közvetlenül érintő közéleti kérdésekben, de kevésbé az Európai Uniós és az országos ügyekben. Bizonytalanoknak, távolmaradóknak is hívják őket, de valójában a teljesen érdektelenektől, a segghülyéken át, a vérprimitív söpredéken keresztül a konkrét fekete galléros bűnözőket is beleértve, a tudatos világpolgárokig bárki tartozhat közéjük (ez utóbbiak azok, akik szó nélkül, mosolyogva lelépnek, ha látják, hogy a weimari köztársaság már az utolsókat rúgja, vagyis elviselhetetlenné válik az élet számukra valamilyen értelemben), és alapvetően közös vonásuk, hogy nem érdekli őket mi lesz ezzel az országgal, mert ahogy mondtam, megrántják a vállukat, vagy elmennek, vagy lemerülnek és kibekkelik amíg elmúlnak a zord idők, és ha nem múlnak el, ők akkor is túlélik, ésszel és/vagy tehetséggel, pénzzel, passzív ellenállással, kocsonya kussban, senkit nem zavarva a politikai hatalom birtokosai közül a lopásban, eltűnve a társadalom szürke ködében, visszavonulva a magánélet kerítései mögé, ha lehet. Orwell és a történelem szerint ez utóbbi nem mindig lehetséges menekülő út, de bíznak benne, hogy igen.

Ez a poszt kizárólag az első csoport tagjainak szól, a többiektől bocsánatot kérek, ha eddig raboltam az idejüket, őket Isten vagy a Sátán áldja további útjukon az online tér ösvényein, de muszáj volt értelmezni a kereteket ezzel a bevezetéssel.

A poszt 18 éven felülieknek szól.

Ukrán katonák a történelem leghíresebb trágár levelének írása közben. Az arcok és az egyenruhák változnak, de a harc időtlen. Forrás: Twitter / Business Ukraine/innen, ha tudni akarod mi ez

♦

Mottó: "El fogunk menni a végsőkig. Harcolni fogunk... harcolni fogunk a tengereken és óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és növekvő erővel a levegőben, megvédjük szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat." (Winston Churchill, 1940, június 4., rádióbeszéd)

♦

Vlagyimir Putyin a világ legsikeresebb nemzetépítője. 

Az ukránoknak szobrot kell majd neki állítaniuk Kijev főterén azután, hogy Oroszország összerogy, és hosszú távon darabokra esik a megnyerhetetlen háborúja következményeinek roppant súlya alatt.

kép forrása: itt

Ahogy már mondtam az első részben, a háború öt alapkérdését taglalva: felhívom az olvasó figyelmét, hogy a poszt-sorozatban fellelhető minden párhuzam, áthallás, gyanús kicsengés, és leplezetlen vagy véletlennek tűnő utalás kizárólag a szándékosság műve. Sajnos, ez akkor is így van, ha ez éppen az oroszok vagy esetleg az amerikaiak felé billenti a mérleget, vagy akár Európát hozza szégyenbe. Európai vagyok, és ezt a posztot egy pacifista, maximálisan nyugatbarát, az európai és az amerikai kultúrát is kifejezetten kedvelő (a kultúrát, nem a woke-kultúrát, nem a cancel-kultúrát, nem a BLM kultúrát stb., mert ezek nem kultúrák) és Európa-barát ember írja.

Nem tudom/nem akarom meghamisítani a történelmet: legalábbis szándékosan nem. Nem vagyok orosz, hogy kiretusáljam a kellemetlen igazságot a fotókról, és amerikai sem, aki az aktuális divat szerint módosítja azt, belehajigálva a szobrokat a vízbe. Akinek a tűréshatára az óriásplakátok egyszavas igazságáig terjed, annak nem ajánlom a posztot. A háború nem tűri a gyengéket.

A poszt 18 éven felülieknek szól!

"Harc sokféle van: katonai, társadalmi, környezetvédelmi, politikai, magánéleti. Bármilyen harc megvívásának kezdünk neki, az alapvető dolgot tudni kell: akkor leszünk sikeresek a harcban, ha előtte pontosan meghatároztuk az elérendő célt, és kiválasztottuk a cél eléréséhez szükséges eszközöket, módszereket. Ha e kettő közül valamelyikben tévedünk, a küzdelmünk kudarcra van ítélve. Ha szerencsénk van, könnyen túlléphetünk rajta, leporoljuk magunkat, talpra állunk, és újrakezdjük... vagy elengedjük a harcot. De még így is ott marad a tudat, hogy minden befektetett energia, pénz, idő, akarat, szellemi és fizikai képesség pusztán az értékes erőforrások elpazarlása volt: felesleges erőlködés, reménytelen vergődés, amelynek a végén csak a biztos vereség várt, nyomában talán a keserűséggel, a kiábrándultsággal és a frusztrációval. Olykor viszont egy rémálommal kevert lázálom, amelyből felébredni is nehéz.

Vagy egyenesen lehetetlen." (I Have A Nightmare)

(orosz és belarusz tankok tartanak hadgyakorlatot a Belaruszban található Breszt közelében. Fotó: AFP)

Háború?

Egy revans helyszíne.  A 63-as busz Ady Endre utcai megállója, Budapest/Hűvösvölgy felé, a Wattay-Teleki-Tisza kastély előtt, 2020. november 24.-én. zord indafoto

♦

Mottó 1.: "Nem lehet összekeverni, mert ha a Kövér beszélt volna, annak folyik a szar a szájából" (a zseniális és örök életű Hofi Géza, több mint 23 évvel ezelőtt, itt)

Mottó 2.: "A kultúra harci terep." ( A Mester)

Mottó 3.: "... Ebből látszik egyértelműen, hogy a képviselőket egyáltalán nem érdekelte a beadványban megfogalmazott indoklások valódisága, igazolhatósága, megalapozottsága, relevanciája. A döntésük részben a helyi szövetségesek és részben a kormányzati hatalom felé tett ideológiai, eszmei, értékrendi és szimbolikus, mellverdeső hűségeskü kinyilatkoztatása. Egy nettó smúzolás és egy 100 évvel később beérett, eszmei motivációjú elégtételnek, egy visszavágónak, egy politikai-kulturális revansnak az összefonódása.

Falusi léptékben.

Afféle aprócska politikai jegyajándék. Egyrészt a 2019-es választások során szétszakadt tábor két felének, tehát a helyi KDNP és a helyi Fidesz szavazók középre húzásának, ismételt összeterelésének, kibékítésének, tehát a testület mögötti szavazótábor szélesítésre szolgáló mikroszkopikus, de jól lefordítható, értékigazoló gesztus, másrészt a beadványozó felé tett, a helyi játszótér-diplomácia kereti közé illeszkedő összekacsintás, és a nemzeti  kultúrharcban vállalt közös haditett.

Adynak a kisöprésével és a képletből való kivonásával a kérelmező és az önkormányzat érdekei egymásra találtak, mindkét fél kinyerte belőle a maga parányi, de szívmelengető hasznát. 

Egy buszmegálló átnevezésében."

Mottó 4.: "Kis falu, kis pénz, kis foci." (Tiszán innen, Tiszán túl)