2018. Április 8.-án délelőtt megtettem, amit megkövetelt a Haza. Rajtam nem múlik, hogy a szabadrablásnak és a vegytiszta szervezett bűnözésnek ez a féktelen, arrogáns, pökhendi, lekezelő, mindenen és mindenkin gátlástalanul átgázoló tébolya véget érjen.
Ahogyan szükségszerű és igazolható döntés volt volt 2010-ben, hogy minden valamirevaló értelmes, normális, a hazája sorsáért aggódó polgárnak a tehetségtelen, alkalmatlan, ostoba és minden lehetőséget elbukó szocialista-álliberális banda ellen kellett szavaznia, hogy végre kipusztuljanak az élvonalból, úgy ma is szükségszerű és igazolható döntés volt a fidesz ellen szavazni. Ma is 2010 van, csak ma a fideszesek a szocialisták.
A baloldal és állliberális barátai összehozták a fidesznek az első kétharmadot, aztán a népvándorlás és a terrorcselekmények összehozták neki a másodikat is, legalábbis a támogatottságuk számaiban. Ráadásul még jól is döntöttek, jól reagáltak, és az adott helyzetben helyesen cselekedtek: ez olyasmi, amit soha, senki nem vitathat el a Mestertől, én pedig e vonatkozásban rendületlenül. a szavazatommal is támogattam őket. Nem véletlen, hogy a Fiúknak mára a népvándorlás/migráció/menekültválság/terror maradt az egyetlen téma, amivel megpróbálják elkenni a hazai közállapotok és események gyilkos valóságát, ebben a morbid és durva anyád kampányban, mert csak a magyar valóság az, ami naponta amortizálja és megrémiszti őket. Túl is tolták.
Ha azonban van Igazság, akkor az elmúlt nyolc év összehozza a kétharmados győzelmet a magyar népnek...olyan politikai konstellációban, -legyen az bármilyen- ami visszaadhatja a reményeit.
Mára, végül igazolást nyert az egyetlen igazság is: Orbán Viktor legnagyobb ellensége Orbán Viktor. Az egyetlen, aki legyőzi és legyőzheti őt, az önmaga, és az az abszurd, gyűlölettel, félelemmel és tolvajlással teli világ, amit maga köré épített a talpnyalóiból, a kegyenceiből, a strómanjaiból.
Ha ma veszít, minden pártnak illik majd köszönőlevelet küldenie neki.
Még engem is kifordított önmagamból. Olyasmit tettem ma, amit még soha. Voltam én eltökélt SZDSZ -es, mert azt hittem létezik olyan, hogy nemzeti liberális, aminek magamat tartom, és reménykedtem, hogy valaki szintén hisz ebben, és képviselni tudja ezt a politikában. Harcos és véresszájú fideszes is voltam, sokáig, túl sokáig...valahol mélyen, talán még most is, bizonyos vonatkozásokban. Voltam Gyurcsány-hívő is: ez a protest-szavazók és elveszetten bolyongó, bizonytalanok szomorú sorsa. 2010 óta csak a Jobbikra szavazok, egyéniben és listán is...de a Momentum egy pillanatig azért elbizonytalanított. Egy pillanatig. Maradt a Jobbik. Bizonyítsák be, hogy jobb emberek, mint levitézlett elődeik, tessék.
Ma, mégis, hogy véget vessek ennek a nyolc évnek, átszavaztam. Jobbik-szimpatizánsként, az LMP-nek adtam az egyik szavazatomat.
Szél Bernadettre. Elveimmel, meggyőződésemmel, hitemmel, pártreferenciámmal, és az elmúlt évem politikai-döntéseivel szemben, mindezt félredobva, egyéniben az LMP miniszterelnök-jelölt/képviselőjére szavaztam.
Nehéz volt. Utáltam. Gyűlöltem. Még ma reggel sem voltam benne biztos, hogy megteszem, csak a szavazófülke előtt várakozva döntöttem el, hogy meglépem ezt.
Nagyon szeretném hinni, hogy volt értelme.
Rohadtul nyomorult érzés lesz, ha kiderül, hogy semmi.
♦
Frissítés: ma már ismerjük az igazságot. Illik ide az utólagos mottó:
-Győztünk, ezredes úr?
-Nem, Konrad.
-Akkor veszítettünk?
-Nem.
-Nem értem, ezredes úr. Nem is győztünk, de nem is veszítettünk? Akkor mi történt?
-A lehető legjobb, Konrad. A háború folytatódik!
-És meddig?
-Az örökkévalóságig!
( A Halál 50 órája)