Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Ingatlanvadászat: mélyvíz

Hogyan találjuk meg a megfelelő ingatlant, avagy az ingatlankeresés buktatói és az ingatlankeresők szélsőséges típusai

2018. szeptember 10. - zord íjász

Visszatérő, örök mottó: Minden költözés: kaland. (Gerald Durrell)

1999. A mi telkünk. zord indafoto

Új házat, új telket venni: komoly tett, minden szempontból. Úszás a mélyvízben, ahol soha nem lehet rutinra szert tenni, mindig kezdő maradsz.

A probléma az, hogy nincs sehol egy kifogástalan recept arra, hogyan kell ezt a műfajt űzni: lehet, hogy a 25. telek/ház/lakásvásárlásodnál fognak irgalmatlanul átvágni a palánkon, vagy akkor nyúlsz bele a legnagyobb darázsfészekbe, holott már azt hiszed, hogy a kisujjadban van a szakma.

Egy rossz döntés kezdete lehet egy évekig is tartó kálváriának, amelynek a végén a készen vásárolt új otthontól vagy az építkezésre kiszemelt telektől akár nyomott áron, veszteséggel meg kell válni, csakhogy kiszabadulhasson a delikvens a csapdahelyzetből. A csapda  sokféle lehet:  

  • az adásvétel után derül ki a házról, hogy tele van eltitkolt, rejtett, csak horribilis pénzekből helyrehozható hibákkal,
  • a megálmodott ház telkének talaja folyamatosan süllyed, és emiatt már a ház alapozása felemésztené a családi vagyont,
  • az ún. ügyvéd, a joggal csak bilincsbe verve találkozott korábban, és a szerződés megkötése után lelépett a feleséggel meg a maradék lóvéval
  • a szomszéd a szomszédháborúkat kiváltó klub egyik oszlopos, kitüntetett tagja

...a sor végtelen, és korántsem annyira mókás, mint a Pénznyelő. Válás, pereskedés, anyagi/fizikai/szellemi összeomlás lehet a vége: hajléktalanságig vagy bűncselekményekbe torkolló történetekkel tele van a sivár utcakép Magyarországon, az index meg a bíróságok is. Egy olyan országban, ahol a nettó gazemberség a legmagasabb körökben is a politikai közélet megkérdőjelezhetetlen alapvetése, a társadalom minden szintjére leszivárog ez a mentalitás. A végeredmény elolvasható a napi hírfolyamban. 

Az ingatlanvásárlás -jelen poszt esetében az ingatlan kiválasztása talán pontosabb megjelölés, mert nem a konkrét vásárlás buktatóiról lesz szó, hanem a vásárlást megelőző útról- olyan kihívás, amellyel minden embernek szembe kell néznie élete során: akár magának, akár a gyerekeinek vesz először házat/lakást, ott és akkor kell megtanulnia a mire figyeljen oda. Egészen extrém eseteket leszámítva, -amikor pl. apuci a kislányához/vejéhez vágja a kacsalábon forgó palotát, ahol boldogan élnek, míg meg nem jön a NAV, vagy valaki az EU pénzéből épít magának vendégháznak bejegyzett családi házat -már az ingatlan kiválasztásának folyamatában is könnyű eltévedni. Magáról a szerződéskötés könyvtárnyi kötetre rúgó csapdáiról talán külön blogot is indíthatnék, ha jogász lennék.

Így vagy úgy, az ember végül leteszi a voksát egy adott, kiválasztott ingatlan mellett. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell.

Valami oknál fogva, engem -egyszerű átlagpolgárként- már nagyon korán megtaláltak (megtalálnak) a helyi ingatlakeresők a faluban. És később is. Az egyik legkorábbi esetem, még 2007-ban történt, amikor a Nagykovácsi Önkormányzat honlapjának -rövid életű, alig néhány hónapot megélt és gyorsan letörölt, politikai és emberi kapcsolatokban is heves viharokat kavaró- Fórumán intéztek kérdést hozzám, egy ingatlanos topikban. Idejében elmentettem anno, talán jó illusztráció lesz (szó szerinti idézet):

Erzsi

Zsíroshegyen van egy eladó telek, de alatta bánya alagút van, kettes besorolásban van az önkormányzatnál, ön szerint érdemes-e megvenni? Előre is köszönöm a válaszát. Erzsi

2007 március 1 20.50.07

Péter

Ilyen komoly kérdésre, csak pontos információk birtokában, komoly építésügyi szakember tud válaszolni. Én sosem mernék ilyesmit tenni, mert nem a szakterületem sem a statika, sem a földtan. Azt javaslom, ne spóroljon a szakértőn. És ami nagyon fontos: kizárólag olyan szakértőnek a tanácsát kérje, aki szerepel az országos nyilvántartásban. Vannak arra vonatkozó törvények, hogy ki adhat ilyen jellegű szakértői véleményeket vagy igazolásokat. Ebben szerintem az Önkormányzat is tud segíteni. Az kevés szakértői véleménynek, hogy a szomszéd szerint "Nincs itt semmi hiba, tessenek csak nyugodtan megvenni, a múltkorában is ráállt egy IFA a telekre, oszt mégse szakadt be a talaj, pedig hű az annyának az istókját, de tele vót pakolva homokkal!"

Iszonyúan nagyot lehet bukni egy rossz döntéssel. Nem csak pénzben. Évekig pereskedhet, ha a háza mondjuk két évvel a felépítés után hirtelen süllyedni kezd, mint a Titanic.

Megtisztelő, hogy nekem tette fel ezt a kérdést, de laikus vagyok a témában. Csak az óvatosságot és a körültekintést tudom javasolni. Lehet, hogy a telek príma vétel. Ilyesmiben csak Ön tud dönteni. Minden jót.

...

Remélem sikerül megfelelő telket találnia.

2007 március 1. 22.06.08

...

Erzsi

Kedves uraim, köszönöm a válaszaikat. Úgy néz ki, nem leszek nagykovácsi lakos: nem merem bevállalni a Róka utcai telket, ami alatt a bányaút vezet, (80m-rel alatta helyezkedik el). Pedig nagyon tetszik a hely, és mellette is sokan építkeznek, ők bevállalósabbak.

Általában két szélsőséges csoportja van az ingatlankeresőknek. 

1. Az egyik ingatlanvadász az ősi ösztönökre hallgató, spirituális neszekre figyelő, spontán típus.

Az otthon-és lakásmagazinok tömve vannak ilyen történetekkel: a művészházaspár/ az ismert bankár/ a népszerű sportoló/ a vicsorgó politikus/ a médiaceleb....vagy a bemutatott ház egyszerű honpolgárként élő tulajdonosa elmeséli miként talált rá álmai otthonára a Káli-medencében/ Dunakanyarban/Tahitin...és vásárolta meg mondjuk azt a rozzant kulipintyót Leányfalun vagy Nagykovácsiban, ami senkit sem érdekelt addig.

Az ilyen ember: vagány? Tapasztalatlan? Fiatal? Rogyásig van tömve pénzzel? Ostoba? Balek?Felelőtlen?Jó szimatú?...Mint oly sok mindenre, erre is megadja a választ az idő, és ritkán adódik két egyforma történet. Arról már nem az építészeti/lakásmagazinok, hanem a bulvármédia fog beszámolni, amikor a celeb tökig eladósodva pucol a házból, mert nem képes fenntartani, és rakodómunkások cuccolják ki az adósságok fejében lefoglalt ingóságait, vagy a nagyon design posztmodern-villa legurul a domboldalon, mert a melósok kilopták a cementet a betonból.

Akárhogy is, ő az a típus, aki gyors döntésre kész: megszólítja őt a ház, a telek, a kilátás, a hely szelleme, az utcakép, az odalent kanyargó folyó illata, a hegyek  közelsége, az erdő madarainak dala, a szomszédok kedvessége, a táj nyugalma, egy pillanatnyi csend Isten kezének érintése után, ahogy a lágy szellő borzolja a füvet, és azonnal beleszeret a helyszínbe. Ő az, aki látja a szebb jövőt, amit rajta kívül senki sem lát, látja az új házat és a szépséget a telket még uraló elhanyagoltság és  káosz álcája mögött, legyen az egy félig összedőlt régi kúria vagy egy lepusztult, üres építési telek, és anélkül, hogy bármi konkrétumot tudna a településről vagy annak környezetéről, esetleg az önkormányzat jövőbeni terveiről, belecsap az eladó tenyerébe, és a sorsra bízza magát. Mi is így vettük a telkünket, Nagykovácsiban. Hosszú vadászat volt, sok települést, sok címet végigjártunk Nagykovácsiban is, de amikor eljött a pillanat, habozás nélkül, 10 másodperc alatt döntöttünk, és ebben semmi túlzás nincs. Lehet, hogy csak öt másodperc volt.

Rendkívül kockázatos megoldás, semmiképpen sem javaslom.

Simán bejöhet ugyan, ahogy nekünk is bejött, de sokkal több lehet benne a buktató, mint ami józan ésszel bevállalható. De az is nyilván szerepet játszik ebben, hogy csak azért látom ezt már így, mert menthetetlenül megöregedtem.  Ifjúságom édes dühe  visszafordíthatatlanul elenyészett: csodálkozva és egyben némi büszkeséggel, de hitetlenkedve állok 19 évvel ezelőtti önmagam (önmagunk) előtt. Ma már nem merném ezt megtenni, amit akkor. Pedig nem ez volt az első ingatlanvásárlásunk: elvileg már rendelkeztünk némi vértezettséggel és tapasztalattal, hogy tudjuk, sokat kockáztatunk.

2. A másik ingatlanvadász a véresen alapos, kínosan precíz, szőrszálhasogató típus.

Ő a paranoid ellenségkereső, akit aztán nem fognak átverni ezek a mocskok. (értsd: mocskok= az egész világ, alkalmadtán az ingatlanbiznisz összes szereplője, a kiforgatott-vicces szótárral bíró ingatlanügynököktől elkezdve, a tulajdonoson át, az ügyvédeken keresztül az önkormányzatig) Ő a részletek megszállottja, aki az apró mozaikdarabkákból állítja össze a teljes képet, mielőtt még  a szerződés fölé hajolna, hogy a szignójával lássa el a papírokat. Semmi sem kerüli el a figyelmét, sem az ingatlan, sem a település vonatkozásában. Mindent megkérdez, mindennnek utánajár, a vaddisznó nem tudja úgy túrni a földet a szarvasgombáért, ahogyan ő szántja fel az újságokat/netet az információmorzsákért.

2002. A Nagyszénás-kert látképe a Nagyszénásról. zord indafoto

Ő az, aki, napi vendég az adott önkormányzat ügyfélszolgálatán. Ő az, aki -kivéve ha a beszerzett információk után, kifejezetten ott akar vásárolni- nem venne telket pl. a Nagyszénás-kertben, mert friss betelepülőként utánajárna a terület státuszának és az önkormányzat hosszútávú terveinek, így birtokába jutva a tudásnak, amit itt ősidők óta tud mindenki: miszerint a falu új központjának kiszemelt övezet mellett venne telket, ahová többek között egy kereskedelmi üzlet építését tervezték mindig is, Nagy Üzletet remélve tőle az érintettek. Ő az, akinek nem kéne Oscar-díjas színészeket megszégyenítő játékkal, a becsapott ártatlant előadva, a mártíromság szent bociszemeivel a világra tekintve azt süketelnie, hogy ő nem kapott megfelelő tájékoztatást az önkormányzaton. Ő az, aki az utólagos hápogást, sipákolást meghagyja az amatőröknek. Ő aztán nem fog a magyaroknak ahhoz a 28 százalékához tartozni, aki elégedetlen az otthonával, mert ő ismeri a dörgést -azt reméli- és hosszútávon is a nyertes lakás/háztulajdonosok elit kasztjába akar felvételt nyerni. Mottója:

-Mondja, maga mindenhez ért? Mindenhez is! 

Ő az, aki az építéshatóság embereinek idegeire megy, mert nincs az telek, amelynek a földtani jellemzőiről ő ne akarna tudni mindent, akkor is, ha már az összes vonatkozó információt átadtak neki. Ő az, aki kötözködik a tulajdonossal és az ingatlanossal. Állandóan a fejét csóválja, sokat sejtetően hümmög, szúrós szemekkel figyel, egy kiskörömnyi lepattogzott festékből a fal sarkában már a ház vizesedését vízionálja, cicceg, elégedetlenkedik, alkudozik körömszakadtáig, végül megköti a minden szempontból profi üzletet, és vesz mondjuk egy csodálatos építési telket/házat, egy csendes kis faluban,... Felcsúton. Sajnos azonban a falu végén élő ambíciózus fiatalember titkos vágyálmaival még ő sem kalkulálhatott előre, és mire észbe kapva elmenekülhetne, egy futballaréna árnyéka borul  a falu békéjére, és alkalmadtán egy autópálya forgalma zúdul el az ablaka előtt. Az egészséges óvatosság és józan megfontoltság a túlélés alaptörvénye. De még ez sem tud kivédeni mindent, az abszurd mértékű túlzások pedig az élet minden területén törvényszerűen nagy pofáraesést vonzanak, ez a tapasztalat. 

A két szélsőség között bolyong a színes halmaz, aki mindegyik típus erényeiből és hibáiból merít, hogy aztán a vállalható hibaszázalék mellett, belevágjon a nagy kalandba: házat vegyen, telket vásároljon és építkezzen. Van az eseteknek egy jelentős százaléka, ahol gyakorlatilag nincs mozgástér: az ingatlankereső örül, hogy lyuk van a seggén, és pontosan azt az ingatlant fogja megvenni, -mert csak azt tudja megvenni- amire lehetősége, minimális esélye és anyagi kerete van. Ilyenkor csak elenyésző mértékben játszik szerepet a lakás állapota, az ingatlan környezete, a környék aurája. Különösen így van ez akkor, ha egy fiatal pár szeretne végre kitörni az albérlet/anyós-após/szülői ház kombó szorításából. Mivel azonban Magyarországon a többség saját tulajdonú ingatlanban él, természetesen végtelen számú variációban közelíthető meg az ingatlankeresés mikéntje, és ilyenkor általában számos ingatlan kerül mustrára, mielőtt az üzlet megköttetik. A saját/családi/rokoni és baráti tapasztalataim alapján azért tennék néhány javaslatot:

  1. Édesanyám, én nem ilyen lovat akartam. Legyél szigorú a peremfeltételek kialakításában. Az anyagi keret nyilván ügydöntő, de azon belül is szűkíteni kell a találati kört, mert végül összemosódnak a különböző szempontok és elveszel a részletekben: ilyenkor lehet a legnagyobb marhaságokba belefutni, és szem elől téveszteni a legfontosabb kritériumokat, amelyeket talán meg sem fogalmaztál magadban előre. Ha az ember 250 ingatlant vesz vel a listára, végül már a saját nevét is elfelejti, nemhogy a kitűzött célját. Aztán ott állsz egy házban, egy telken, egy településen, ami nem tetszik. Kezdődhet a tányérdobálás.
  2. Az interneten/hirdetési újságokban a magánhirdetők/ügynökségek ajánlatainak böngészése kikerülhetetlen, de soha nem árt, ha az adott település helyi ingatlanügynökeivel/ügynökségein hosszabban is elbeszélgetni, mélyebb ismereteket is szerezni. Néha egészen újszerű megközelítésben is feltárulhat maga az adott település, vagy az adott település ingatlankínálata. Akár úgy is, hogy egy elejtett félmondatot hallva, pánikszerűen menekülsz még a környékről is, vissza se nézel.
  3. Az adott település néhány helyi ingatlanügynökségéhez illetve magához az önkormányzathoz betérve, megszerezheted az első benyomást a településről is, amiről nagyon jól tudjuk mindannyian, mennyire fontos. 
  4. Mindenki egy címlistával felszerelkezve járja végig az általa kialakított peremfeltételeknek megfelelő ingatlanokat. Az a mély meggyőződésem (és mindeddig meg nem cáfolt tapasztalatom) hogy ez az a pillanat, amikor jól jöhet az ösztönös, spirituális megközelítés, avagy a hatodik érzékre való hagyatkozás. Ha már az utcába (klasszikusan: a lépcsőházba) betérve -sőt, a település felé haladva- valami megmagyarázhatatlanul nyomasztó, furcsa, rossz, kellemetlen érzés fog el, felejtsd el és engedd el a címet...vagy nagyon alaposan járd körül a döntésed megalapozottságát, ha mégis az adott utcában kinézett ingatlant veszed meg. Persze nem kötelező az ember hatodik érzékének létezésében  hinni, de ne feledd Aubrey kapitány bölcs intelmét a Kapitány és katona című filmből, amikor a racionalista, tudós kollégáját/barátját okítja az élet, a tengerészélet, a babonák nagy rejtelmeire: "Nincs benne minden a könyveiben." 
  5. Ismétlem: Kérj tájékoztatást az önkormányzaton a település övezeteiről, távlati terveiről. Ne röhögjenek rajtad később, amikor mérgezett egér módjára rohangálsz, hogy aláírásokat gyűjts a tervezett harckocsizó lőtér ellen, vagy a népszavazási kezdeményezéseiddel bombázod az önkormányzatot, mert melléd akarnak építeni egy Duna Plázát...közértet. Az önkormányzatnak -egyelőre (!) még ebben a kizsigerelt, Viktor Houdini nevével fémjelzett ócska demokráciában is- kötelessége megadni neked a kért információkat, és ha mindezt írásban kéred, később nyert ügyed van, ha átverés áldozata lettél. Valószínűtlen, hogy akadna olyan polgári bíróság, ahol ne neked adnának igazat, ha az ingatlanod értékcsökkenését vagy az egészségedre gyakorolt káros hatást kell bizonyítanod, egy rád nézve kedvezőtlen ingatlanfejlesztés nyomán...amennyiben pl. semmiféle kompenzációt és/vagy plusz információt előzetesen nem kaptál.
  6. Az adott településre vonatkozó bűnözési statisztika ismerete nélkül neki se állj az ingatlanvadászatnak.
  7. Egy közmondás szerint, mit édesanyámtól hallottam még sihederként, Székesfehérváron, és jól elraktároztam: "Soha ne lakj olyan közel az anyósodhoz, hogy papucsban át tudjon jönni." Nem tudom, nyilván anyósa válogatja. Egy valami azonban biztos: óriási könnyebbség lehet később, ha olyan helyre költözöl, ahol  jóbarátaid /rokonaid/ családtagjaid/szüleid is laknak. A nyaralás alatti viráglocsolástól/a kutyaetetéstől/ postaládaürítéstől...elkezdve a leghétköznapibb segítség esetén, pláne, ha gyerekek is vannak a családban, egy ilyen közeli kapcsolat (ezúttal fizikai, távolsági értelemben is) felbecsülhetetlen érték, ráadásul kölcsönös, hiszen te is az ő segítségükre lehetsz. Ha mód és lehetőség van rá, ezt a lehetőséget mindenképpen vedd előre a súlyozási listán a végső döntés előtt. Ha az összes többi szempont 1 pontot ér, ez érjen inkább kettőt.
  8. A szomszédság. Ezt sem árt elismételni. Ha nem figyelsz oda, egy életre/ a sikeres elköltözésig megkeseríted az életedet. Legyen bármilyen vonzó a ház, az örökpanoráma, a környék...ha a szomszéddal valami gond van, tizenkétszer gondold meg, mielőtt aláírsz valamit. Tizenháromszor. Persze később is beüthet a krach, de az már egy másik történet. Általában nem árt kicsit szemrevételezni a kiszemelt ingatlan környékén felépült házakat is, -az építészeti arculat olykor beszédes támpont- ,majd beszélgetni ezzel-azzal, aki hajlandó erre. Azt hiszed ez természetes, de én úgy tapasztaltam, hogy igen gyakran elmarad ez az elemi óvintézkedés.
  9. Ha hirtelen felindulásból döntesz, ahogy mi tettük, ne legyél túl szigorú önmagadhoz, ha esetleg mégsem vált be tökéletesen a számításod. Soha nem is lesz tökéletes, nincs olyan. Hozd ki a legtöbb jót a szituációból, akkor is, ha apránként előbújnak a föld alól a negatívumok. Valójában nincs hová menekülni, és nincs az a határátkelő, amit átlépve ne vinnél magaddal valamit ebből az országból, vagy ne futhatnál bele ugyanazokba a kellemetlen szituációkba, mint itthon. A belső békétlenség nagyobb pusztító erő minden másnál: ha az ember készít egy listát a jó és rossz dolgokról, amelyek az adott ingatlanhoz/településhez köthetőek, könnyen kiderülhet, hogy felnagyítja a jelentéktelen problémákat is, vagy a komoly kíhívásokat felülírják az előnyök. Nagykovácsi pl. egy gazdag, sikeres, prosperáló falu, de itt is számtalan emberi (11-es pont pl.)/politikai/közéleti/hétköznapi ellenáramlattal és örvénnyel kell megküzdeni: én nem nagyon hiszem, hogy máshol ez egyszerűbb.
  10. Próbáld elkerülni az örök hibát: ne vállald túl magad.
  11. Ám ha mégis beletenyereltél, ne keseredj el, ha kissé felüllőtted a lehetőségeidet: amíg ez hellyel-közzel működtethető/ finanszírozható, bírod fizikai és szellemi erővel, nem lankad a lelkesedésed, addig nem gond, ha úgy épül a házad, mint Petrocellié. Másképpen: "Majd kész lesz, ha kész lesz," ahogy Michelangelo/Charlton Heston mondta az örökké türelmetlenkedő Gyula pápának, a Sixtus-kápolna mennyezetfreskója alól. Ha építkezel, és jól választottad ki a települést, klassz a telek, a vágyaidnak megfelelő a környék és a ház alkalmas a mindennapi életre, majd apránként utoléred magad. A szomszédaid nem az Alkotmánybíróság: nem kell aggódni amiatt, hogy a házak különböző készültségi fokban állnak, és a tied lesz az egyik. Vannak Nagykovácsiban is olyan házak, amelyek 20 éve nincsenek készen (kerítésburkolás, homlokzat vakolás, külső festés stb.) esetleg ma is még víkend házban lakik a tulaj, vagy éppen 18 évig tartott, míg csinált magának egyáltalán egy rendes kerítést. A te történeted csak egy a sok közül: nem te vagy a gyevi bíró, nem körülötted forog a Föld, és a jó helyszín kiválasztása sokkal többet ér annál, semhogy a tüchtig gyep és a csicsás homlokzat miatt feleslegesen aggódj.
  12. Egy ingatlan megvásárlásakor könnyű átesni a ló túloldalára: arra való a család, arra valók a barátok, hogy véleményt cserélj velük. Talán sikerül lebeszélniük egy rossz döntésről. E vonatkozásban én súlyos kudarcokat szenvedtem el, mert a közvetlen családtagjaimat sem sikerült eltérítenem a hibás ingatlanbeszerzésüktől, de más kárán tanul az ember.
  13. És a legfontosabb: ne indulj el szomjasan ingatlannézőbe. Legyen nálad egy palack hűsítő/tea a zsákodban, az autódban. A szomjas ember rosszul dönt. Akinél van víz/üdítő, az viszont jól. Többnyire.

Tehát mindenki, aki költözésre adja a fejét, felépít magában egy elképzelést arról, hogy hol és hogyan szeretne élni. Egy adott régión/körzeten belül több település ingatlankínálatát is átböngészi, mert tudja, mely városok/falvak (kerületek) jöhetnek szóba.

2018. A Nagyszénás-kert látképe a Nagyszénásról. zord indafoto   

Érdemes-e nagykovácsiba költözni? Ha a válasz igen, akkor szűkíthető a kör, kezdődhet a fent bemutatott parti:  az ingatlankínálatból ki kell választani azt a házat/telket, ami megfelel az igényeknek. De hová költözzünk Nagykovácsiban, a településen belül? Hová érdemes? Mit kell és mit lehet tudni Nagykovácsi egyes övezeteiről?

Ebben talán tudok némi segítséget nyújtani, néhány támpontot adni.

Legközelebb.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr313728574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dreia 2018.09.10. 20:35:58

Sajnos rengeteg pénzbe kerül a keresgetés, utazgatás, mert sok ingatlanos fel sem tesz egy házról külső képeket és azt sem árulja el, hogy melyik utcában van a ház, de sokszor még a városrészt sem. A Duna House élen jár az összes trükk alkalmazásában. Gondolják, hogy zsákbamacskáért leutazom Pestről vidékre egy darab házat megnézni, mert azért pl. egy kisvárosban nagyon ritkán van hasonló paraméterekkel több eladó ház egyszerre, sőt most hat településen is nézegetek, de egy igazán megfelelő sincs már kép alapján sem.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2018.09.10. 20:56:23

@dreia: "sok ingatlanos fel sem tesz egy házról külső képeket és azt sem árulja el, hogy melyik utcában van a ház, de sokszor még a városrészt sem."

Persze, hogy nem. Az ingatlanügynökségek a címlistát csak akkor adják oda, ha előzőleg aláírtad náluk a szerződést. Ha a címlista alapján rábukkannál a megfelelő házra, rajtuk keresztül bonyolódik az adásvétel, ők leszedik a jutalékot és intézik az adásvétellel kapcsolatos papírmunka egy részét (ez alkalmadtán igen sok lehet)...ebből élnek. Ha feltüntetnék a címeket a honlapon, vagy bediktálnák a telefonba, öt másodperc múlva -a világhálónak/közösségi médiának stb. hála- többszörösen is visszaélnének vele, akár az ingatlankeresők, akár a konkurrens ügynökségek...a sor szinte végtelen. Felkopna az ingatlanügynökségen dolgozók álla. Ugyanezen okból szeretik csak a lakásbelsőket megmutatni-családi házak esetén is, de itt már azért nagy a szórás persze, mert ingatlanügynökségtől függően, többen is-legalábbis errefelé- a házak külső fotóját, tervrajzait is felrakják.
Én már több családtagomnak/ismerősömnek/barátomnak is kerestem Nagykovácsiban ingatlant, ismerem a helyi ügynökségeket...ők korrektek, minden szempontból. De címlistát náluk is csak akkor kapsz, ha a szignód ott van a papírokon. Ez a biztosíték. Ezzel lehet később bíróságra menniük, ha visszaélsz a bizalommal, megosztod a listát vagy megpróbálod őket kikerülni. Egy kistelepülésen még a városrész beazonosítása is öngyilkosság lenne számukra: néhány utcás településrészekről van szó, bárki odamegy, beazonosít, kérdezget...ők meg munkanélküliek lesznek. Se bevétel...se adó az államnak.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2018.09.10. 21:07:42

@dreia: "Sajnos rengeteg pénzbe kerül a keresgetés, utazgatás,.."

Ez igaz. Függetlenül az ingatlanosok munkastílusától, ez bizony kisebb vagyont is elvihet...például akkor, ha mint a posztban írva vagyon, nincsenek előzetesen kialakítva a szigorú peremfeltételek. Szűkíteni kell a szóba jöhető ingatlanok körét, és talán nem folyik el a pénz...annyira. De tény, hogy sokszor ez sem segít. Pláne ha kényszerhelyzet állt elő, és bármi áron, de költözni kell, vagy lakást kell találni az anyósnak, aki ott él a egy fedél alatt a lányával/vejével pl. Vagy fordítva, a gyerekek menekülnének a szülői házból. A kényszer sokféle lehet és ilyenkor az utazgatás/benzin zabálja a család tartalékait.
süti beállítások módosítása