Mottó: Fel is Út, le is Út.

♦

A mai napon, 2019. Szeptember 5.-én, ha az időjárás is engedi, elkezdik felrakni a záróréteget/a kopóréteget is a Zsíroshegyalján az Erdősétány utcára. Az útrekonstrukciót mutatom be a blogposztban.

20 éve koptatom ennek a falunak az utcáit, bejártam minden zugát. Sokkal ritkábban ugyan, de a mai napig elfog az az érzés, hogy a Zsíroshegyalján megállt az idő. A falunak ennek a településrészén mintha minden lassabban történne. Az önkormányzat -a mindenkori lehetőségeihez mérten- a Zsíroshegyaljára is pumpálta a pénzt az infrastruktúra kiépítésére, a jobb utakért, az élhetőbb lakókörnyezetért, és az utóbbi 10 évben ez a változás nagyon látványos. Elvileg tehát nincs semmi hiba a képben. Mégis van valami elfeledettség itt a levegőben, mintha az elmúlt ciklusok önkormányzatai állandóan botladozva mozogtak volna itt...és bizonyos területeken, egyes problémák orvoslásában talán lassabban reagálnának ma is ezen a vidéken. Tévednék?

Ahogyan van különbség fejlettség, infrastruktúra, gazdasági és szellemi, vagy éppen szociokulturális vonatkozásban Magyarország nyugati és keleti régiója között, (köztudomásúlag ez Európa más országaiban többnyire inkább észak-dél ellentét) ugyanúgy minden nagyobb településnek van olyan része, amelyik elmarad/lemarad a pozitív átalakulásban az adott település többi részéhez képest. A lemaradás mértéke persze különböző, és gyakran csak egy-egy vonatkozásban jelentkezik. Ezeknek a különbségeknek számtalan oka lehet: történelmi, gazdasági, politikai, földrajzi...mindezek gyakran egymással szoros összefüggésben alakítják az eseményeket hátrányosan az ott élők számára. Néha azonban nehéz meglelni a pontos magyarázatot.

Így járunk akkor, ha Nagykovácsiban a zsíroshegyi, pontosabban a zsíroshegyaljai településrész viszontagságos évtizedeire próbálunk válaszokat találni.

Nagykovácsi földrajzi adottságai (hegyek, völgyek, meredek esésű utcák stb.) egyértelműen azonosíthatóak a probléma egyik okaként, mert ezek miatt a Zsíroshegyalja középső részén szenzitív környezetben kell/kellett volna/kéne kialakítani az infrastruktúrát. A másik nyilvánvaló ok a Zsíroshegyalja lassabb beépülése: a terület nagy kiterjedésű, és a Víg-End korszak itt hosszabban elhúzódott....elhúzódik. A mai napig nem énekelték még meg az egykori zártkert építményeinek a hattyúdalát. A Nagyszénásalján van olyan utca, amelyikben egyszerre hat(!) építkezés zajlik, és ebből 5 egymás mellett(!), így Sufnia képviselői rohamosan fogynak. A Zsíroshegyalján viszont még sok telek őrzi a múltat/ vagy vár gazos elhagyatottságban új gazdára. A régi lakókat pedig nehéz rávenni egy-egy nagyobb összegű önerős beruházásra. A luxusvillák lakóinak igényei nem esnek egybe egy kis faház békéjével megelégedő, csak szezonálisan kiköltöző, és murvás utat is elfogadó telektulajdonos vágyaival...és igen gyakran a pénztárcájuk befogadóképessége sem azonos. De még ez a két ok sem feltétlenül ad tökéletes magyarázatot, mert földrajzi nehézségekkel pl. a Nagyszénásalján is meg kellett küzdeni, ott mégis gördülékenyebben, simábban alakultak a dolgok: csatornaberuházás esetében is hamarabb összegyűlt a szolgáltató számára a bűvös kétharmados hozzájárulási/részvételi arány, amikor már nekiálltak lefektetni a közműveket.  Az igazság odaát van, valahol a titkok, a rejtélyek, a sci-fi és a misztikum világában. 

 A lakott területek között (ez nagyon fontos kitétel) szerintem nagyon sokáig a Zsíroshegyalja volt a Nagykovácsi önkormányzat rossz szelleme: a hely, ahol nem haladt semmi, vagy nagyon lassan haladt minden, vagy nehézkesen és rosszul alakult, aminek gördülékenyen és jól kellett volna. Elég volt pl. megpendíteni, hogy az önkormányzat hulladékudvart alakítana ki egy elhanyagolt telken, máris véres botrány lett a szóbeszéd vége, amelynek a csitultával már nem lehetett eldönteni, hogy mi volt igaz és mi hamis, és az egyre vadabb rémhíreket terjesztő lakók vagy az önkormányzat tisztviselői tévedtek-e el jobban a süketek párbeszédének útvesztőiben. A Bencsik-érának voltak még a zsíroshegyaljai településrészen kívül is kínos ingatlanfejlesztési pillanatai: folyamatosan kudarcba fulladó beruházások jó adottságú területeken, ezek azonban többnyire szűz földek voltak...másik történet lesz. A jelenlegi ciklusból pedig említhetem a szaftos botránnyá dagadt Vértes utcai lakópark/társasházak/önkormányzati telkek ügyét is: mielőtt bármi történt volna, már megtörtént minden, amit senki sem akart, és röpködtek a vádaskodások a levegőben...a Zsíroshegyalján könnyű megcsúszni.  

De talán elmúlnak lassan a zord idők a Zsíroshegyalján is. Meglehet, hogy már csak a visszhangja cseng le a múltnak, és az is egyre halkabb.

Az első áttörési pont természetesen Nagykovácsi egyik leghosszabb, és a Zsíroshegyalja legfontosabb fő közlekedési útvonalának, a Zsíroshegyi útnak a teljes rehabilitációja volt: az aszfaltozott, ám az évek alatt rettenetesen lepusztult, és a régi fotóarchívumokban még kavicsos, méltán hírhedt útvonalat teljes egészében újraalapozták, újraaszfaltozták, szegélyezték és járdával együtt újraépítették. Két részletben épült meg, a második szakasz 2010/2011-ben, amelynek csak az önrészét 40 millió forintra becsülték az előzetes kalkulációkor, de akkor is elodázhatatlan munka volt. E nélkül elképzelhetetlen lett volna minden más nagyobb, komolyabb útfelújításba belekezdeni a Zsíroshegyalján. Az ilyen útvonalak rendbetétele a helyi településfejlesztési stratégia alapvetése.

A második nagy áttörési pontnak a 2014-es esztendő tekinthető: ekkor vette kezdetét a Zsíroshegyalján az addig elmaradt részek csatornázása, és ennek befejezésével lett a falu 100%ig közművesített. Az EU finanszírozású, 1 milliárd 376 millió forintba kerülő projekt Bencsik Mónika szomorú ajándéka volt az utódjának: ő bulizta ki, de Kiszelné Mohos Katalin arathatta le a babérokat.

Az infrastruktúra kiépítésének ökölszabálya szerint addig nem érdemes nagyon komolyan erőt-energiát és pénzt fektetni a felszíni közművek (elsősorban az utak, járdák, felszíni vízelvezetés) kialakításába, amíg nem készülnek el a legfontosabb föld alá helyezendő közművek. Ez persze nem jelentette soha sem azt, hogy ne lettek volna leaszfaltozott utcák a Zsíroshegyalján: tisztességesen elkészített, melegaszfaltos technológiával hengerelt utak is készültek, de leginkább a kavicsos, murvás, martaszfaltos, hidegaszfaltos módszerek kerültek szóba, ha már nagyon kiborulni látszott a bili, és a lakók elkezdték kiegyenesíteni a kaszáikat. A felszíni vízelvezetés pedig amúgy is állandó és reménytelen küzdelme volt az önkormányzatnak örök időktől fogva: Nagykovácsiban a víz az úr, már beszéltem erről, élő példákkal, a Nádas-kert általános bemutatásakor. E vonatkozásban csinálhatott bármit az önkormányzat, végül majdnem minden erőfeszítésnek az lett a vége, hogy a testület a központi Vis Maior alapokhoz kuncsorgott támogatásért, amikor a tavaszi/nyári/őszi esőzések vagy a téli fagyok megrongálták a vízelvezető csatornákat.

A Zsíroshegyaljai csatornázás  természetesen egy újfajta konfliktust hívott felszínre: az önkormányzat folyamatos türelemre intő tirádái ellenére a csatornázási munkákkal járó kellemetlenségek elfogadása sem ment könnyen mindenütt, de az utak eredeti állapotának visszaállításánál már inkább érdekes volt, hogy a lakók-a kivitelező-az önkormányzat háromszögben mindenki ugyanúgy értelmezi-e az "eredeti állapot" kifejezést. Végül azonban a garanciális javítások is rendben elkészültek, és a Zsíroshegyalja végre nyugvópontra jutott, ezúttal szó szerint.

A változást jól jelzi, hogy az utóbbi négy évben több kisebb-nagyobb utca is leaszfaltozásra került...de ez nem mindenütt volt az önkormányzat egyedüli érdeme, ahogy hallom: a lakossági önerős/részben önerős útépítések terén Nagykovácsi viszi a pálmát. Magad uram, ha önkormányzatod nincs, és még szolgád se.

Volt azonban egy gyűjtőút -tehát kiemelt jelentőségű-, amin a Zsíroshegyalján belül is átok ült: az Erdősétány utca. Ez volt a mumus, a fő gonosz, minden zsíroshegyaljai utca között a legnehezebb falat, amelynek az említése az önkormányzaton talán Voldemort nevének kimondásával ért fel. Erős kontraszt ez, ha tudjuk, hogy a Mária-zarándokút is az Erdősétány utcán fut végig. (A Kálvária-sétány volt a másik mumus, de az nem volt gyűjtőút, csak nevéhez méltóan kínkeserves, és főleg meredek)  A Bencsik-éra 12 éve alatt többször is hozzányúltak az Erdősétány utcához, hiszen az egyik fő közlekedési út volt hegyen át-völgyön át (murvázták, aszfaltozták, mart aszfalttal javítgatták, foltozták, toldozgatták, mint az ős-Hájvéjt, a Nagyszénáson) és egy ízben viszonylag nagyobb útszakaszon is korrekten rendbe hozták, így joggal kerülhetett fel az építészeti aranykor listájára...de az utca teljes rehabilitációjára soha nem volt elegendő pénz, akarat, lehetőség, erő. És ez most, 2019-ben sem történt meg, de a legrosszabb állapotban lévő útszakaszokat teljesen felújították, plusz azokat a részeket is a terv alá eső útszakaszon, amelyek egyébként elég jól bírták a strapát. 

 De vajon mi a célra vezető út? A türelem.

A 2019-es esztendő tehát elhozta a boldog békeidőket: az Erdősétány utcát a Zsíroshegyi úttól egészen a Turista utcáig újraépítették. Az Erdősétány utca hátsó, most érintetlenül maradt szakaszán( a Turista út és a Kerekhegyi út között) vannak jobb és rosszabb állapotú burkolatrészek, de még ez utóbbiak is az emberi tűréshatár elfogadott keretei között, egy 5-ös skálán 3-as osztályzatot kapnának. Használható út. "Nem jó, de nem is szörnyű," ahogy Aleksander Akimov műszakvezető mondta a doziméter adatairól, nem sokkal azelőtt, hogy felrobbant a csernobili atomerőmű. (Még nem láttad? Kötelező. A világ legjobb filmsorozatainak egyike)

Nem vitás, hogy ez a fegyvertény egyértelműen a Mór érdeme: ezt és a másik hasonló óriásberuházást, a Rákóczi Ferenc utcai útfelújítást már nem vehetik el tőle. Minden sikert és minden kudarcot a polgármester nevével kapcsolnak össze, akkor is a hivatal kulizik éjt-nappallá téve: ez a főállású közéleti-biznisz része. Mindkét útfelújítást a sikereinek tündöklő csillagai közé teheti, minimum a nagy jelölési-pofára esés vigaszaként. Az, hogy az Erdősétány utcai útrekonstrukció éppen az önkormányzati választás idejére csúszott, nyilván a csalfa véletlenek játéka, de ki nem szarja le: olyan játék ez, amelynek a szabályait mindenki ismeri.

Mostantól az út két oldalán sorakozó telkek, házak sokkal többet érnek, és az utca vonzáskörzetére is igaz ez. Az új út valószínűleg lelkesítőleg fog hatni azokra is, akik szeretnék végre a saját, leromlott, és az Erdősétány utcába csatlakozó utcáikat is rendbe hozni. A környék lakói végre nem törik ki a bokájukat és nem kell napi hét tonna port beszívniuk. A biciklik, a rollerek, a gördeszkák is vígan suhanhatnak, és az autók zökkenőmentes, rendeltetésszerű használata is biztosított. Apró üröm azonban vegyül az örömbe, és ez előre borítékolható. A sétáló és bicikliző polgárok részesülhetnek abból az áldásból, amit majd a gyorsulási versenyeket rendező autósok nyújtanak nekik: ez mindig bekövetkezik, ha a faluban felújítanak egy hosszabb utcát. (lásd a 11. pontot, ezen a linken) Eddig ezeknek a közúti bűnözőknek kényszerűen kímélniük kellett a járművüket az Erdősétány utcán, de végre eljött számukra a Kánaán. 

Új út, új gondok. Mindenkinek igazodnia kell az új világhoz, hozni kell a szintet.

Az Erdősétány útrekonstrukciójának nyers tényei, amelyeket személyesen az önkormányzaton, a szép hangzású Településüzemeltetési, Beruházási és Pályázati főosztályon szereztem be. Köszönöm Fülöpp Miklós osztályvezetőnek, Karajzné Illinger Enikő településmérnöknek és Diczházi Attila pályázati referensnek a segítséget:

791 méter hosszú. Átlagban 5,5 m széles. Mindkét oldalon szegélyezett, az egyiken süllyesztett, a másikon K-szegély elemekkel. Az alapréteg és a kopóréteg együtt 10 cm vastag. Teljes felülete 4600 m², →460 m³ aszfaltot fog elnyelni összesen, amikor holnap, 2019. Szeptember 5.-én rásimítják az utolsó réteget/a kopóréteget is. A Puhi-Tárnok Kft. kivitelezte, amely az önkormányzat közbeszerzésen szerződött partnere, és amelynek még a jövő év közepéig szól a keretszerződése. Az útrekonstrukció bruttó 83,3 millió Ft-ba kerül, ebből 21, 6 millió Ft-ot a központi vis maior alapból kapott az önkormányzat, a többi saját költségvetési forrásból kerül kifizetésre. A munka előfinanszírozású, a támogatási összeg csak a műszaki átvételt követően kerül kifizetésre. Az önkormányzat pályázott a Belügyminisztérium Pest megye Célzott Pénzügyi Támogatása nevű, kormányrendelettel létrehozott alapjához is, de nem nyert. A megpályázott BM összeg 50,3 millió Ft volt. Ehhez jött volna a vis maior alap támogatása, és e kettő együtt az önkormányzat önrészével kiegészítve fedezte volna a teljes költséget. Ez a terv azonban kútba esett.

A főosztályon rakták össze ezt a fenti, A4-es képet, -azt hiszem talán egyenesen nekem, miután tegnap e-mailen próbáltam meg beszerezni a szükséges infókat- én meg lenyúltam (elkértem) a printet. Csak átszíneztem/átalakítottam egy kicsit. Könnyen kiolvasható belőle, (és majd a fotókon is látszani fog) hogy a jelzett útszakasz háromféle minőségben boldogította az itt élőket, pontosan úgy, ahogy a nagy csatornaberuházás után helyreállították az eredeti állapotokat. A mart aszfaltos/murvás szakaszok persze azóta teljesen leromlottak. Az ezekre szánt vis maior támogatást is csak úgy kapta meg az önkormányzat, ha húz a (zölddel jelzett) lepusztult útszakaszok felületére egy kopóréteget, a saját költségén. Ezt bevállalták. Amikor azonban kiderült, hogy az utca többi részére nem nyertek a BM pályázatán semmit, inkább beleálltak abba is, hogy saját költségen felújítják a teljes utcát a Turista utcáig, semmint megint csak a Vis maior alapból kifizethető útszakaszok kapjanak új burkolatot. Nem akarták az ezzel járó botrányt...és nyilván nem akartak lovat adni az ellenfelek alá sem. Hiszen választás van. Minden jó és minden rossz pont számít.

Megmutatom ezt a változást, ahol lehet, ott fotópárosításokkal, de egy-egy útszakaszról oda-vissza is csináltam fotókat a fényviszonyoktól függően, ez talán olykor zavaró lehet, de a lényeg át fog jönni. Képaláírás nem lesz sok, és ezúttal a zsíroshegyi patkányok is elmaradnak.. 

1. Az Erdősétány utca és a Zsíroshegyi út csatlakozásánál, a Kálvária-dombon. Avagy a Zsíroshegyi úttól a Domb utcáig (sárga szakasz)

2012. Szeptember.

2019. Július.

És ugyanez egy hónappal később. A fotópárok többsége ugyanígy a 2019 júliusa és szeptembere közötti állapotot mutatja meg, ahol nem, ott jelzem, de minden fotó hordozza a készítés metaadatait, és itt megnézhető az összes. 

2. A Domb utca és a Mátra utca közötti szakasz. (az 1. kék szakasz)

2016. Október

És ugyanaz 2019. júliusában. Mint látható, igen korrekten és masszívan elkészített aszfaltozás volt, profi munka...csak kissé rövid az Erdősétány utca egészéhez képest, és nincs szegélye sem. Ezt is újraaszfaltozták.

3. A Mátra utcától a Völgy utcáig ( az 1. zöld szakasz)

2016. december. A Mátra utca torkolata. Idáig tartott a viszonylag jó világ régen, innentől lefelé jött a megint egy kis megzuhanás, horror, kátyútenger...mikor melyik.

A Csillagfürt-park Erdősétány utca felőli bejárata, közrefogva a Gerecse és a Völgy utca által

4. A Völgy utcától a Kút közig. (a 2. kék szakasz)

Az Erdősétány utca a Völgy utcai árokba dobja majd a vizet itt...egyszer. A távolba futó utca a Völgy utca, a Csillagfürt-park bal oldalán. Innen kezdődik a 2. kék szakasz, meredeken felfelé. Ezt a 2. kék szakaszt is korrekten visszaaszfaltozták a csatornázás után, jól bírta a zord időket. De az új ruhájában persze még szebb, még jobb.

Az út és a kerítés is elkészült az elmúlt egy hónap alatt.

Innen egyszerűsödik az élet: az Erdősétány utca egyenesen megy felfelé, tör előre, mint az a bizonyos hadsereg.

Kőkemény vízelvezetési akció a Mecsek utca torkolatánál. Zivataroknál a torkolatot átszelő K-szegélynek kell majd megállítania a hegyről/az Erdősétány utcán lezúduló vizet, nehogy egyenesen a házak közé ömöljön a zuhatag. Lesz még a vízelvezetés megoldásával meló a Mecsek utcában, mert az meg minden irányban dől és lejt. Ennek a két utcának a találkozása akár klasszikus példája is lehetne Nagykovácsi domborzati és csapadékelvezetési viszonyainak a jellemzésére.

A Kút köz torkolata. Itt adódott az egyetlen komolyabb közmű gond, egy, az utca közepén álló régi ELMŰ/matáv/kommunikációs oszloppal. Elég jó vicc volt, még egy kósza facebook poszt is született róla, V. úr által, aki a világ nyolcadik csodájának nevezte.

5. A Kút köztől a Turista útig. (a 2. zöld, záró szakasza )

A betemetett csatornafedeleket a kopóréteg felhúzása előtt bontják ki, hogy biztosan szintbe kerüljenek az út felszínével. Magyar remények.

Itt keresztezi a Turista út az Erdősétány utcát. Ez a felújított szakasz vége.

♦

A blogposzt összes és még több fotója két részletben: a régi állapot összes fotója különszedve itt, az új (de még kopóréteg nélküli) állapotról készültek pedig itt megtalálhatók.

Külön köszönet az útitársamnak, aki kellő vitalitással szolgálta a séta jó hangulatát. A még frissen szagló aszfalt nem kötötte le, de az aszfalton fetrengő macskákat annál inkább felzavartuk. Nem először és nem is másodszor találkozhat vele az olvasó: egyik szomszédom szőrös tündére. Mellesleg az állatok számára is új világ kezdődik: a rovaroknak, madaraknak, sünöknek, rókáknak nem gyűlik többé pocsolyákba a víz az Erdősétány utca murvás, árkos, kátyús mélyedéseiben. Majd máshol keres magának a víz helyet. Van még ilyen hely bőven a Zsíroshegyalján.