Mottó 1.: Járvány-anatómia, címszavakban, 2020: WC-papír. Kézfertőtlenítő. Arc-és szájmaszk. Csirkemellfilé. Felvásárlási láz. Házhozszállítás. Online élet. Karantén. Home office. Kijárási tilalom. Minden leáll, becsuk, határzár, bezár, kizár, lezár, összezár, Elzett zár, kvazár. Zolika. Tesztelni, tesztelni, tesztelni. Rémhírterjesztés. Tévhitek. Gyömbér, fokhagyma, pálinka, chili, méz, táplálékkiegészítő. Hogyan készül fel a magyar. Sorban állás- kódex. Erkély koncertek. Olasz orvosok. Hétköznapi hősök. A magyar patikusok, árufeltöltők és pénztárosok a helyükön vannak, csak a hangerő hiányzik, őket se hallja senki. WHO. És már a Moszad se a régi.

Mottó 2.: Nos, igen. Megfeledkeztem bölcs professzorom intelméről. "Az erős szervezet még az egészséget is képes legyőzni." (Dr. Bubó szavai egy újabb sikeres kudarca után, az Új élet, új gondok című epizód végén.)

Mottó 3.: Nem, nem fogom jegelni a Templom teret. Jön a második rész. Ne szóljon minden erről a dögvészről: mindenki a maga módszereivel küzd a mentális egészségének fenntartásáért. Nekem ez az egyik.  Ne csavarodj be. 

Mottó 4.: A Föld Anya tudja. Ő tudja.

Mottó 5.: Az ember okos. De nagy tömegben buta és hisztérikus állattá változik. (Men in Black)

♦

Délidő. Budapest egyik legforgalmasabb köztere, csütörtökön. Akár Moszkvában is lehetne.

Eljön majd a nap

amikor az adott ember visszaemlékszik e zord napokra és

visszatekintve, mindez hihetetlennek és valószínűtlennek tűnik

amikor elképedve nézi vissza a képeket a világ/Európa/és ezen belül Magyarország nagyvárosainak és legismertebb turisztikai célpontjainak kihalt utcáiról,

a fejét csóválva olvassa át ismét a híreket 2020 kora tavaszáról, amikor egész kontinensek és sérthetetlennek hitt országok egészségügyi rendszere roppant meg, vagy omlott teljesen össze

amikor megint példaként emlegetheti a -most még- vérprofiknak ,vagy félprofiknak, vagy amatőröknek, vagy felelőtlen és az események nyomában loholó utólagos okosoknak elkönyvelt országok különböző módszertanát a járvány kezeléséről, ahol pl. az egyik fél szerint a tesztelés felesleges, a másik szerint pedig a legfontosabb út a járvány visszaszorítására

amikor megérti, hogy miképpen kezdődött újra, a nagy pestis-és kolerajárványok vagy a spanyolnátha után 100 évvel az a világ, amelyről azt hitte, hogy talán Európában már nem jön el, nem jöhet el

amikor a szupermarket kifosztott polcai előtt állva kínos nevetéssel gondol arra, , hogy egy csomag 8 gurigás WC papír hiánya miképpen írt felül 150 milliárd forintnyi kormányzati propagandát e kies honban, és törölte ki a határokat az orbánfóbiások segge és az orbánhívők segge között, és miképpen gázolt át a valóság Shinkanszenje alig néhány hét alatt a hazai politikai szemfényvesztés 10 évig tartó agymosásán

amikor emlékezni fog arra, mennyire tele lett a töke a rezsimnek címzett, ellenzéki stadionozással is a járvány kapcsán, mert azoknál a nálunk ezerszer és milliószor szerencsésebb helyzetben lévő és gazdagabb országokban is csikorgott az egészségügyi rendszer, és ott is összefosták magukat e mikroszkopikus, gyilkos ellenségtől, ahol aztán egyetlen, tényleg kurvára teljesen felesleges stadiont se csináltak hobbiból, elszórva az adófizetők kínnal, vérrel megkeresett és megcsapolt pénzét, az oligarchák, a strómanok, a túlfizetett botlábúak és a miniszterelnök bácsi örömére

amikor eszébe idézi azt is, hogy valakinek ebből a járványról csal a ballibezés, a másik oldalnak meg csak a szegény iránizás és rasszistázás jutott eszébe, és arra gondol majd akkor, hogy miért nem húztak el ezek idejekorán mindannyian a picsába, és vajon miféle szörnyű bűnei vannak ennek a nyomorult, megtépázott kis országnak, hogy ennyire fel tud kavarodni a szar a pöcegödör legaljáról a legzordabb zord időkben is, 1000 éve, mindig

amikor felidézi magában, hogyan lett az addig átlagos csirkemellfilé túlárazott procc termék, hogyan lett az 50 Ft-os arcmaszk hiánycikk, hogyan lett a legfontosabb beszerzési cikk a kézfertőtlenítő, amelyet akár tartállyal együtt lopnak el a háziorvosok rendelőjének várótermétől(!) a világ legjobban felügyelt és őrzött közlekedési területéig, egy repülőtérről(!)

amikor újra eszébe ötlik, hogy a nagy élelmiszeráruházak/bolthálózatok online rendelési oldalán egy hónapra előre nem akadt szállítási időpont

amikor újra átéli azt az érzést, ahogy a 63-as busz, Nagykovácsiból, a Templom térről, vele együtt összesen három utassal a fedélzetén szinte megállás nélkül hajtott végig a Hűvösvölgyi végállomásig, majd a 61-es villamos, vele együtt összesen 5 emberrel gurult be a kiciánozott Széll Kálmán térre

na, azon az eljövendő napon, -ha nincs szerencsénk- majd elgondolkozik azon, hogy ennyi és ilyen mélyre ható, hosszú távú hatásokat gerjesztő egyéni, társadalmi és gazdasági trauma után, és a megélt tapasztalatokból leszűrt okos, bölcs, józan következtetésekkel a tarsolyában vajon

miért nem tudott mégis soha másképpen élni,

és azon a messzi, távoli napon,

majd eszébe jut, hogy valószínűleg azért nem, mert minden csoda három napig tart, még a legborzalmasabb csoda is, és amikor a zord idők emlékét elmosta a napok, hetek, hónapok  és évtizedek rutinja, amelyekből tanulhatott volna,  na azon a napon rájön, hogy talán azért nem tudott megváltozni, mert

lusta hozzá.

Mert beleszokott, beletespedt, belekényelmesedett, belerohadt ebbe az életbe, és ha megpiszkálják a komfortzónáját akkor sipákolva, indignálódva nyafog az élelmiszerüzlet alkalmazottjának, hogy demiértnincsilyendemiértnincsolyan, olyan stílusban, mintha az árufeltöltő az érinthetetlen kaszthoz tartozó cselédje lenne, amíg egyszer le nem köpök egy ilyen lefittyedt szájú, felhúzott orrú, indignálódó tetvet, aztán kezdődhet az igazi műsor.

Az ember, ugyanazokat a hibákat követi el, ugyanúgy. Persze: nem mindenki. Vannak erősek, vannak kiválasztottak, vannak túlélők, vannak bölcsek.  Ők azok, akik betartják az újévi fogadalmaikat, amikor változni akarnak, akik gyökeresen átalakítják az életüket, hogy megóvják az egészségüket, vagy azok a társadalmak, ahol képesek tanulni a hibákból, és ahol nem szuicid ideológiák mozgatják a történelem kerekét. De -ahogy én látom- ez a ritkább.

Pedig másképp kéne élni. Tudja ezt mindenki jól. Túl sok jelet küldenek nekünk. Túl sok jelet kapunk. Egyre sűrűbben, egyre durvábbakat. Gyakorol a Természet. Isten. Az Élet Egyensúlyának Mestere. Thanos.

De ahhoz, hogy másképpen tudjunk élni, először nem a politikusokat, nem a kormányokat, nem a társadalmat kéne hibáztatni: mi választjuk meg őket, a mi hibánk, ha hagyjuk, hogy átlépjenek felettünk, és mi alkotjuk a társadalmat. Először mindenkinek szembe kéne néznie önmagával, és megkérdeznie: vajon miről tudnék lemondani ahhoz, hogy más legyen az az élet? Mit kéne változtatni egyéni szinten? Hogyan, milyen irányban kéne megváltozni?

Kemény kérdés ez egy embernek. Mert azért az mégis csak különös, hogy amikor eljönnek a zord idők, a többség milyen gyorsan kijózanodik, és azonnal képes megkülönböztetni a fontos dolgokat a fontosnak látszó dolgoktól, azon a bizonyos egyéni, családi, szűkebb közösségi, és olykor a tágabb társadalmi szinten is.

Na, ezt a pillanatot kéne megragadni, és akkor majd, amikor beköszönt az újabb zord idő -mert az mindig eljön, visszatér- talán már nem fog ennyire fájni.

Ámen.

A valóság kordonja.