Szolgálati közlemény.
A Blog.hu szerkesztőinek.
Hölgyek és Urak. Azonnal kattintsatok tovább, ne töltsétek ezzel az időt. Se most, se később, ha írnék még, és rutinból feltöltöm az ajánlót. A megszokások rabja vagyok. Elvagyok én itt a faluvégen, ha ennyit még megengedtek nekem, a virtuális térben, és használhatom a szolgáltatást. Látom, hová jutottatok, látom mit csináltok, és értem. Megértem. Mindenki elszámol majd a tettivel az utolsó órában. Tesszük mindannyian, amit tennünk kell, amiről úgy gondoljuk, hogy helyes, jó, igaz. Vagy tesszük, amit a kényszer diktál, meghajolunk. Köszönöm az eddigieket. Tartott ameddig tartott, szép volt, jó volt. A support előtt pedig le a kalappal, nagyon jó, segítőkész arcok voltak mindig. Egy darabig még próbálkoztatok 2018, és főleg 2020 után, és ennyi ideig engedték számotokra a gyeplőt. Ez van, tudomásul vettem. Nem, ez nem freudi ravaszkodás. Köszönöm tényleg, és jó utat nektek a NER szolgálatában.
♦
kép forrása: itt
Ide kattints, ha érdekel.
Ennyi.
♦
Igen, ennyi a poszt. Egy fotó és egy link. Már nem írok posztot. Azt se tudom, hogy akarok-e még valaha. Ez itt talán egy kivétel. Vagy új kezdet? Erőgyűjtés? Már ezt sem tudom. Elmondtam tőszavakban, hogy miért, ha valaki van még néha itt, és látta a kommentet. (az Index / Blog.hu tudatosan felszámolta a belső, csak az admin által látható, a látogatók és a letöltések statisztikáját hónapokkal ezelőtt. Állítólag hiba a rendszerben. Ravasz.)
De azoknak, akik nem szeretnek linkekre kattintani, álljon itt a komment, amit a link takar a Szegedi Kattintós bloggertárs posztja alatt.
♦
Bloggertárs.
Látom olvasod az Amerikai Népszavát.
Csak ott, ugye, abban a szabad országban, ahová és akikhez a szerkesztőségben semmiféle módon nem ér el a Doktorminiszterelnökúr, illetve a Doktorminiszterelnökúr pribékjeinek a keze, nem kell visszafogniuk magukat a közíróknak, mert az Amerikai Egyesült Államok első számú, a szólás-és véleményszabadságot megkérdőjelezhetetlenül és sziklaszilárdan védő törvénye (a konkrét erőszakos cselekményekre, gyilkosságra stb. való felbujtás és néhány nagyon kimért esetet kivéve) lehetővé teszi a számukra, hogy nyílt, kendőzetlen őszinteséggel beszéljenek.
Igen, még a woke őrület és a cancel culture kellős közepén is: ember és szerkesztőség dolga ez.
De egy amerikai magyar közösségnek, a magyar / magyarországi közállapotok vizsgálatának terén gyakorlatilag semmi nem szab határt.
Te öncenzúrát alkalmazol, finomkodsz, lágy rózsaszínben tálalod a brutális tényeket, elegáns stíluselemekkel feded le és csillapítod a gondolataid írásos megjelenését, mert mindened az Index címlap és nem szeretnél a Doktorminiszterelnökúr bírósága elé kerülni, itt, Magyarisztánban, de az Amerikai Népszava íróit nem igazgatja és nem köti a fortélyos félelem.
Ők szabad emberek.
Te már nem.
Én már nem.
Mi már nem.
nepszava.us/magyarorszag-mar-olyan-mintha-nem-lenne-az-europai-unio-tagja/
Találsz ott ennél sokkal szókimondóbb glosszát is, elég csak a címlap kínálatából szemezgetni augusztus 20.-a kapcsán.
De hiszen tudod te ezt, nagyon jól.
Az a te szabadságod, hogy most még elolvashatod őket, nem korlátozzák az internetet ebben a tragikus, szomorú, és végzetes prigozsini spirálban lefelé pörgő illiberális rezsimben és hibrid választási autokráciában (szokták még másként is körülírni a hazaiak ezt a Nerszart), mert erre a korlátozásra most még nincs módja a Doktorminiszterelnökúrnak.
De majd ha megvalósul a Despoták Birodalma, már erre sem lesz gondod többé.
Kussolsz, zabálsz, fizetsz a tekintetes úrnak, és meghalsz.
Ahogy azt elvárják az alattvalóktól a feudalizmusban.
Akkor zárulnak be majd feletted és mindenki más felett, aki még itt maradt, a zord idők sötét fellegei.
Végleg.