A Nap felszíne / részlet. Kép forrása, eredeti vágatlan fotó: Telex / Eduardo Schaberger Poupeau
♦
Mottó 1.:
"És a halandók! Azt kérdem, miért? Miért engem hibáztatnak a saját kis gyarlóságaikért? Úgy emlegetnek, mintha egész álló nap a fülükbe duruzsolnék, s olyan tettekre kényszeríteném őket, amiket amúgy visszataszítónak tartanak. "Az ördög vett rá erre." Soha nem vettem rá senkit semmire. Soha." (Lucifer szavai, Neil Gaiman, Sandman, az álmok fejedelme, Párák évszaka, képregény, Totth Benedek fordítása)
Mottó 2.: első érzelmi reakcióm
Mottó 3.: második érzelmi reakcióm
♦
Erre a kérdésre nevetés a válasz
♦
Most, hogy lehiggadtam, ideje szavakba önteni a reakciómat.
Óóó, ezek után még véletlenül sem jutna eszembe, hogy emberszámba vegyelek. Eddig se volt így, de nálam most már ez hivatalos. Te a számomra nem egy ember vagy, hanem egy Humanoid Jellegű Sejthalmaz. Az Ember, az egy lélektani tartalmat jelöl. Kiírtad magad a civilizált lények világából, időtől és tértől függetlenül, tehát kiírtad magad az európai világból is. Ennek gondolom örülsz, úgyis gyűlölöd Európát, naponta bizonyítod a NER részeként, hogy az esküdt ellensége vagy.
Még tegezni is túlzás téged, és feleslegesen megtisztelő a részemről.
♦
Nevessél, Zsolti.
Nevess.
Nevessél, hangosan. A nevetés fontos. Egészséges.
Nevessél az újságírón, Zsolti. Nevessél a kérdésén is. Ki ez egyáltalán, aki meg mer szólítani téged, Zsolti?
Nem baj, már rajta van a listán, Zsolti. Az összes ilyen rajta van. Nekem úgy tűnik, hogy kis barátodnak szinte még a nyála is elcseppen a gondolatra, hogy egy napon talán majd ő veheti kezelésbe ezeket, személyesen, ahogyan az egykor volt, szép időkben, a boldog nyilas-ÁVH időkben, amikor még tudta az aljanép, hogy hol a helye. Az undorító, szuszogó tömegek korát éljük, Zsolti, már mindenféle kövek alól kimászó firkászok is lényegtelen témákkal zaklatnak benneteket, nincs bennük semmi tisztelet a konzervatív, jobboldali, nemzeti, hazafias, szuverenista, orosz-kínai csicska kormányzat nemzetmentő tevékenységével kapcsolatban, de ideje lenne helyre tenni végre a dolgokat, nem?
Nevessél ezen a nem létező, mondvacsinált álproblémán, Zsolti. Nincs klímaberendezés / légkondicionáló a kórházak, kórtermek sokaságában, és ahol van, ott sem biztos, hogy működik. Nincs új a nap alatt.
Franciaországban, – vagy az általatok megvetett és hanyatló nyugat bármelyik civilizált országában – egy ilyen reakció után te még 11 másodpercig maradhatnál bármiféle közhivatalban, mert úgy rúgnának azonnal valagba, hogy a taknyoddal szaggatnád az aszfaltot, és ha ez nem történne meg, ha nem váltanának le vagy nem mondanál le önként és rögtön, másnap rátok gyújtaná a nép Párizst, aztán Franciaországot, aztán az égboltot is. Az országból is el kéne költöznöd, nem maradna egy perc nyugtod se, az utálat és a megvetés a legutolsó, eldugott faluban is utolérne.
Itt? Magyarországon? Itt nem. Ez a te világod. Nevessél.
Kit érdekel a klímaberendezés? Ilyesmin lovagolnak ezek? Amit a süket fülükkel hallanak? Amit a vaksi szemükkel látnak? Amit a tompa agyukkal gondolnak? Hát hol ér ez fel a ti nagy céljaitok igazságához, Zsolti?
A ti vállatokat óriási felelősség, egy nemzet sorsa nyomja. 14 éve szüntelenül harcban álltok a belső és a külső ellenséggel is, és akkor ilyen piszlicsáré ügyükkel hergelnek, provokálnak benneteket ezek a senkik. Le kellene őket vadászni, mint a jegesmedvéket és az orrszarvúakat, nincs igazam, Zsolti? Minek élnek ezek? Börtönbe velük. Kihalásra ítélt faj Magyarországon a demokrata, független, szabad, európai ember, aki nem a központból kapja az utasítást arra, hogy miről-mit kell gondolnia.
Állatok ezek, nem? És az állatok az emberért vannak, igaz-e, Zsolti? Ha például a szalonkák választhatnának, akkor a természetvédők egyetértése mellett, a magyar vadászokkal lövetnék le magukat, ugye, hogy ugye? Még a szalonkák is tudják, hogy hol a helyük a dolgok rendszerében, és boldogan áldoznák az életüket, hogy te lelőhesd őket. Hogy te lőhesd le őket, mert az a jó nekik, a magyar vadász.
Sőt, háziállatok ezek. Ha eljön az idő, le kell vágni valamennyit, vagy puskavégre kell kapni őket egy helikopterről, nem? Sokan mondják a köreitekben, a kommentelők sokasága is, hogy az volt a baj eddig is, hogy túl elnézőek, udvariasak és kedvesek voltatok a Haza ellenségeivel, Zsolti. Azokkal tehát, akik nem tisztelik a NER-t. Azokkal, akik nem a Haza, nem a Nemzet részei, vagyis azokkal, akik nem a Fideszre szavaznak.
Nem lehet, hogy jobb lenne a taknyukon és vérükön kirángatni ezeket az ellenzékieket, européereket, másként gondolkodókat, szabadgondolkodókat, független elméket, hogy is mondjátok, ezeket a libernyákokat, brüsszelitákat, háborúpártiakat, háttérhatalmiakat (kacsint, kacsint, kacsint) Soros-ügynököket az orgoványi erdőbe, felrúgni őket, mint yakuza a védtelen kisgyereket, aztán beásni őket nyakig, és jöhetne a golyó? Így kellett volna már az elejétől fogva, nem? Igény volna rá, szerintem.
Ne aggódj, sikerült mostanra végzetesen polarizálnotok ezt a társadalmat, Zsolti, szóval a gyűlölet masszívan kölcsönös, talán kaphatna ismét Index blogketrec címlapot a Pártos honfivér, mint örökzöld, ahogy elnézem, lassan beérik a vetés. És biztosan nagyon helyes lenne, ha végre határozottan, hangosan és érthetően fejeznétek ki a véleményeteket, Zsolti. Határozottabban, hangosabban és érthetőbben.
De majd talán most, Zsolti. Évszázados tervek és változások vannak a láthatáron, Zsolti. Az Új régi rend. A háziállat ne szóljon már be a böllérnek, igaz-e, Zsolti?
Az a sok ököl, abban a pofonban. Igen.
Mert az Ex-Rostás bezzeg egy igazi férfi, vele nem lehet szarakodni, ő lekever egyet a Puzsérnak, mert ilyen egy valódi, konzervatív jobboldali, ilyen egy egy vagány, nemzeti fiatal, aki nem csak beszél, hanem tettekre váltja a hazafiságot, egy Férfi, akiről példát vehet a jövő generációja és minden Fideszes, nem ám a buzikról meg a gendertranszokról, vagy mi a faszomok ezek a bolsi köcsögök.
Ooodddanézzzz, mekkora kultúrlény, baszdmeg, bármikor előadást tart az ATV-ben arról, hogy miért volt iszonyatos tragédia a felvilágosodás – szó szerint, egyszer teljesen véletlenül belefutottam egy műsorba, ahová érthetetlen vagy talán nagyon is érthető módon meghívták, meg sem jegyeztem a nevét, csak most jött elő, a Puzsér-affér kapcsán, hogy ő volt az, de a hideg kirázott tőle azonnal akkoriban, úgy megdermedtem a képernyő előtt a sokktól, mint a nyúl a kígyó előtt – Ady Endre egy bolhafing hozzá képest, Márai Sándor pedig háromszor lenne öngyilkos egymás után, ha látná, mennyire meghaladta az ő polgári elvárásait és intellektuális szintjét a NER értelmisége, a modern Magyarországon, amelynek a végromlását szerencsére nem láthatja, vagy csak fentről már. Meg a vagány, nemzeti fiatal harcostársa, a dögkutak avatott szakértője, az is nagyon rajta van a vonalon, hibátlanul érzi a nemzeti ütőér lüktetését. Még több ilyet, ne hagyjátok abba, ti vagány, nemzeti fiatalok, kellenek az emblematikus arcok a Fidesznek.
Csak a többi, normális életre vágyó cigányt, őket sajnálom – és van közöm hozzá – például a dolgozó, gürcölő, aszfaltozó melósokat, akik beszívják a 70 Cº-os hőséget, mikor a kefével simítják az anyagot nyáron, vagy azokat a nyomorultakat a faluszéleken, akit tehetetlenül nézik és elszenvedik, ahogy ennek a vagány, nemzeti fiatalságnak a tagjai ismét rájuk égetik a többségi társadalom klasszikus bélyegeit...okkal-ok nélkül, előítélet-utóítélet, mostanra szinten mindegy is, ennek a történetnek sem lesz békés lezárása, erről gondoskodik a NER, minden út Rómába a zord időkbe vezet.
Meg is fogom majd kérdezni a vérfideszes, vérorbánista, ultrakonzervatív, kőkeresztény rokonaimat és atyafiságomat, hogy mennyire érzik magukhoz közel állónak ezeket a vagány, nemzeti fiatalokat, hát bármelyikük biztosan szívesen vendégül látná őket a damasztabroszos, vasárnapi ebédnél, az tuti, egy vérből valók vagyunk, te meg én, de ugyanezt a kérdést fel fogom tenni a vér-ultraliberális, vértoleráns, antiorbánista, masszívan és lényegében disztingválás nélkül cigányfelszopó atyafiságomnak is – igen, nekem ilyen is van – hát kurva sokat fogok röhögni, amikor hebegni-habogni kezdenek mindkét táborban.
Mindenhonnan, minden nap, 14 éve, mint a gejzír, úgy tör a felszínre a valódi énje a NER-nek, csak a megfelelő téma kell hozzá, és máris villámgyorsan lehámlik a kultúrmáz a vicsorgó gyűlöletről. De ezt szeretik a fanatikus hívek, a minőség konstans. A szelídebb és /vagy kiábrándult fideszesek szerintem ilyenkor légneművé válnak az asztal alatt szégyenükben és kínjukban, mintha soha nem is léteztek volna, vagy futva rohannak Magyar Péter zászlajához, hátha van remény.
Könnybe lábad az ember szeme ennyi békevágytól és keresztényi szeretettől, amiről mindig beszélnek a NER hívei, Zsolti. Van vagy 500 példám csak az elmúlt két évből, rogyásig tele a számítógép memóriája ilyenekkel.
De a te reakciód benne van az első háromban, Zsolti. Nagyon ott vagy.
Mert miközben a szuverenisták a Nemzet élet-halál sorskérdéseivel vannak elfoglalva, akkor jönnek ezekkel a légkondicionálókkal egyesek?
Hiszen Kásler professzor egy működő vulkán kráterében műtött emberforrásokat, a lávafolyamon állva, 1000 C° -ban, olykor 24 órás műtétet vállalva, szikével lekaszabolva a felszaporodó baktériumokat is, a hét minden napján, annak idején, amikor még nem volt tele az orvosi szakma ilyen nyafogókkal, mint ma, és a betegek is sokkal strapabíróbbak voltak. De ezek a maiak? Inkább kapálnának ezek is, baszdmeg, ahogy a másik csinovnyik elvtársa mondta a Momentumosnak, mondjátok meg nekik, Zsolti.
Nevessél a szenvedőkön, Zsolti.
Nevesd ki azokat, akik a kórházak légkondicionáló nélküli kórtermeiben, a csatakosra átizzadt lepedőkön fekszenek.
Nevessél a kisgyerekeken, Zsolti, akik műtét után próbálják kiheverni a testi-lelki-pszichés traumát, amit egy kórház és amit egy orvosi beavatkozás jelent nekik, miközben még az is gyötri őket, hogy szenvednek a hőségben és képtelenek normális hőfokra lehűteni a testüket. Nevessél a szüleiken, Zsolti, akik maguk vásárolják "frissen" vagy viszik be otthonról a ventilátorokat, hogy legalább egy kis enyhülést nyújtsanak a gyermekeiknek, ha már az Állam, a kórház fenntartója képtelen az emberi szolidaritás és alapszinten elvárható működtetés minimumának minimumára is, mindazért az iszonyat pénzért, az adófizetők vérrel-kínnal-gyötrelemmel összekapart pénzéért, amit különböző adók, járulékok és hozzájárulások révén beszedtek ennek a megalázott, bántalmazott országnak a még itt tartózkodó és fizetőképes tagjaitól.
Nevessél rajtuk, Zolti.
Igazad van, megérdemlik, hogy kinevesd őket.
Hiszen nincs tömegtüntetés. Nincs általános sztrájk. Nincs zavargás, nincs lázadás, nincs forradalom.
Nem akasztanak fel téged, Zsolti. Téged se. Nem kell félni, nem lesz ilyen. Tudod te ezt.
Fát lehet vágni a hátukon.
Ez nem Franciaország.
Ezt akarják, ezt tűrik, ezt jár nekik.
Robotoljanak, fizessenek egy életen át, hogy ezermilliárdok gyarapítsák a kiválasztottak bankszámláit és a magántőkealapjait, és amikor már képtelenek hasznosan szolgálni benneteket, akkor dögöljenek meg még a nyugdíj elérése előtt, ne terheljék ennek a despota, orosz-kínai maffia-gyarmatnak a zavartalan fosztogatási mechanizmusát. Ellátásért könyörögnek, cserébe az évtizedeken át fizetett sarcokért, miközben beáldozták az egészségüket, követelőznek és reklamálnak, hát hol élünk, baszdmeg, Zsolti, meddig tűritek még ezt?
Nevessél azon a magatehetetlen, mozgásképtelen, 100 %-ig demens, lesoványodott, kétoldalt szétfolyó mellű, kötőtű lábú, minden emberi méltóságától és egykori ifjúsága emlékének is minden szikrájától megfosztott, mindössze egy pelenkát viselő öregasszonyon is, aki egy kórházban, egy szartól-húgytól-izzadtságtól és fertőtlenítőtől bűzlő levegőjű pszichiátrián haldokolt a forróságban, hanyatt fekve a rozsdás ágyon, és lihegve, sípoló tüdővel, sírva könyörgött egy pohár vízért az egyik ismerősömnek, aki szintén a súlyos beteg édesanyját próbálta meg életben tartani az évszázados rekordokat alázó hőhullám ökölcsapásai alatt, a katlanként olvadó kórteremben.
Nevessél, Zsolti.
Én nem voltam ott, de a beszámoló alapján neked talán látnod / hallanod kellett volna, annak az öregasszonynak a hálás tekintetét és elcsukló, könnyekbe fúló szavait, ahogy az ismerősöm kortyonként megitatta ezt a szomorú, emberi roncsot, miközben az alulfizetett, túlterhelt, végsőkig elcsigázott és idegileg teljesen kimerült nővérek a pszichiátria egyetlen légkondicionált helyiségében ültek, bezárt ajtó mögött, egy "Ne zavarjanak kopogással! Dolgozunk!" feliratú cetli jótékony védelmében, hátha eltűnik a nyomorult magyar valóság odakintről ezalatt, amit 14 év alatt összehoztatok, mellesleg több Marshall segély nagyságú uniós pénzcunami mellett, minek következtében immár mi vagyunk Európa legkorruptabb, legszegényebb, legmegvetettebb országa, pária és segglyuk egyszerre, a klímaberendezés nélküli kórtermekkel, a XXI. század 20-as éveiben. Ha te láttad és hallottad volna azt az öregasszonyt, talán még jobban tudnál nevetni, az ilyesmi gondolom fokozná a jókedvedet.
Nevessél, Zsolti. Tiétek az ország, a hatalom és a dicsőség.
Isten csak utánatok jöhet.
Álljon be a sorba, ha akar valamit.
Árpád népe rég halott. Ami maradt belőle az csak a roncs, árnyéka egykori önmagának és ∼kétmillió ember rabja, és ez a kétmillió ember minden nap megmagyarázza magának, hogy miért képes a Fideszre szavazni a választások idején. Ez 2014 óta vállalhatatlan tett és megmagyarázhatatlan, de ez itt Magyarország. A protest szavazók, a nyerészkedők, a strómanok, az oligarchák, a lefizethető megalkuvók... és a sor majdnem legvégén, de nem kihagyhatatlanul, egy kiszolgáltatott, totálisan agymosott réteg fogságba ejtette az országot, akik a helyi fideszes Döbrögiktől alamizsnaként odalökött közmunkáért vagy 2 kg krumpliért beáldozzák ennek az országnak a jövőjét, plusz bónuszként a határon túliak – tisztelet a kivételnek minden esetben –, külön Ídeserdély, Székelyföld, a magyarokat a székelyek szarták, és csak egyszer kell nyerni, de akkor nagyon. Lesznek majd abból a kétmillióból olyanok, akik szégyellni fogják magukat egyszer azért, amit tettek. Nem mindenki. A többség azt se tudja, hogy mi a különbség a tegnap, a ma és a holnap között, mert az ő életükben a percnyi túlélés is elegendő a döntéshez, hogy a Fideszre szavazzanak. A KDNP egy nem létező párt, kullancs a vaddisznó bundájában, hosszú-hosszú évek óta legfeljebb 0,01 %-ra mérnek titeket, ha önállóan próbálkoznátok, a közelébe sem jutnátok annak, hogy parlamenti párt legyetek, Zsolti, te is tudod, hogy egyszerűen senkik vagytok, hej, hej. A Parlament zászlórúdjának az árnyékába sem ülhetnétek le.
Nevessél, Zsolti.
Isten bukott angyala, a Fényhozó, Lucifer is hallja a nevetésedet. És örül neki, efelől nincs kétségem. Minden nap, minden megszólalásoddal megerősíted őt, bölcsen gyűjti az idők végezetéig tartó kínzáshoz az alanyokat. Hidd el – hiszen te is hívő vagy, nem? akkor hiszel benne, ahogy hiszel a jóságban is, véded a gyengéket, óvod az áldozatokat, a szenvedő ukránokért is vérzik a keresztényi szíved, első a béke, drága Putyin gazda – alig várja a találkozást veled. Veled is. Biztos vagyok benne, hogy hosszú a listája.
Ez a röhögés a pont az "i"-n, Zsolti.
♦
Zord időkben, Magyarországon, 2024-ben, a fidesz-NER-ben, ezekből a lelketlen,
és / vagy
sötét lelkű, gonosz, kizárólag önmagukat imádó, nettó elmebeteg, személyiségzavaros, nárcisztikus pszichopata, kényszeres téveszmés, skizofrén paranoid, pedofil, gyerekbántalmazó, nőbántalmazó, nőgyűlölő, tolvaj, köztörvényes bűnöző, totális tudathasadásban és kognitív disszonanciában vergődő, alternatív valóságot építő, minden verbális és / vagy fizikai bestiálitásra képes, vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül fanatikus, erőszakos politikusokból vagy hívekből, akiknek ömlik a szájából a szar, a lekezelő megvetés, a gyilkos arrogancia, az ábrázatukra pedig kiül a sérthetetlenség és az érinthetetlenség meggyőződésétől fűtött felsőbbrendűség tudata, nos, ezekből, 12 éppen egy tucat.
Remélem, Isten könnyű szívvel fordítja el tőlük a tekintetét, amikor aláhullanak a Pokolba.
Ámen.