Mottó: "...Annak, Aki Itt Él, ez a falu az Otthona...Annak, aki Csak Itt Lakik, ez a falu a Szállása...Azok, akik Csak Itt Laknak, nagyjából annyi kapcsolatot ápolnak a faluval, mint egy kényszerköltöző egyetemista a lepukkant kollégiumi épülettel, s benne a szobájával. Attól, hogy itt tuja van az ablak alatt, ott meg hányás, ez még ugyanaz az átmeneti, ideiglenes, jelentőség nélküli kapcsolat..." (Fagypont)

Mottó 1: "Annak az országnak, ahol az emberek az utcaseprő szeme láttára dobálják el a szemetet, annak az országnak vége." (Moldova György)

Mottó 2.: Kaliforniában a szemetelés büntetése 1000 dollár. (diverz)

Mottó 3.: Nem bántja a szemét? ( a MAHIR környezettudatosságot erősíteni kívánó és illegális hulladéklerakás elleni reklámkampányának szlogenje az 1990-es évek közepéről, kb. 10 évvel ezelőtt újrafuttatták)

Mottó 4.: Ma már nem az van, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is. Ma már az van, hogy dögöljön meg a szomszéd is. (Geszti Péter)

♣

#apolgármesterintézi. Nagyon helyes: azért kapja a pénzét. Itt is intézi. Itt is intézi. Itt is intézi. Itt is intézi. Nagyon intézi. Jól teszi. Mindez hasznos, valós, igaz, és csak gratulálni lehet hozzá, mint a postásnak, amikor rendesen kihordja a levelet, #maiskihordtamaleveleket. Ráadásul választások jönnek, és Nagykovácsiban elindult a választási kampány, ezt tudjuk. Kigördült tehát a hashtag-facebook-like szuperexpressz, a lájkvadászat már jól megy, de a műsort sajnos nem csak virtuálisan fogják megmérettetni. Az én ízlésemnek ugyan kissé fanyar ízű a Polgármester Asszonynak ez az intenzív politikai-pártpolitikai-újraválasztási önfényezése a Nagykovácsi Önkormányzat facebook oldalán, de Magyarországon élünk, ahol a NER-propaganda elől nincs menekvés, és ki nem szarja le az én avítt ízlésemet. Talán már én is leszarom, próbálok haladni a korral.

De a szuperexpressznek is kell karbantartás. Van az úgy, hogy homokszem kerül a gépezetbe. 

Vagy egy egész szeméthalom szorul a fogaskerekek közé. 

A Nádas-kert: tudjuk, hogy hol helyezkedik el, megismertük a különbségeket a két peremövezeti lakóterület között, és kitárgyaltam a átfogó jellegű gondjait. Van képünk a peremövezet építészetéről. Itt az ideje, hogy alaposabban és közelebbről is szemügyre vegyem a Nádas-kertet. A szerkesztési elvek változatlanok: az elemzés szubjektív, amennyiben van egyáltalán, úgy a környezetükben található kereskedelmi/gazdasági/szolgáltató/védett stb. településrészeket csak akkor említem meg hosszabban, amennyiben azok érdemleges pozitív/negatív hatással bírnak a vizsgált lakóövezetre, és nincs ingyen reklám. Semmiféle reklám nincs.

A Notre-Dame, 2017 áprilisában: múlt idő, szép idő, szebb idők, jó idők.

De Ezek most zord idők.

A sokkoló képek és párhuzamokat felidéző látvány. A felfoghatatlan, az egész civilizált emberiséget és a francia nemzetet ért kulturális, lelki, építészeti tragédia. Mindez Húsvét előtt. Elgondolkodtató...és itt most nem az összeesküvés-elméletekre gondolok.

Vajon létezik-e tehetségesebb költő Istennél vagy a Természetnél?

Létezik-e szebb költemény az Életnél?

Faragtak e jobb rímet valaha, mint az első tavaszi napsugarakra reagáló méhek hajnali zümmögése és a madarak reggeli éneke?

Van e harmonikusabb vers a tavasz friss, üde, összeboruló színeinél?

Felbecsülhetetlen értékű a mérsékelt égövön élőknek, hogy átélhetik négy évszak hangsúlyos és látványos változásait, mert minden évszak egyszerre haiku és óda, egyszerre festmény és zene...és a tavasz ebben egyértelműen a legpozitívabb és legsokrétűbb jelentéstartománnyal bír. 

Egy szmogos, koszos, zajos, zsúfolt város kontrasztjaként a kipattanó tavasz még erőteljesebb üzenetű mindenkinek, de ebben a nagy faluban, Nagykovácsiban is hordozza az örök figyelmeztetést: tovább marad talán ilyen ez a világ, amíg vigyázol rá. Mert amíg nem jönnek el e világért – az egészért – véglegesen a zord idők, mi minden nap külön hálát adhatunk azért a jótéteményért, hogy ide születtünk, Európába, Magyarországra, és érezhetjük, láthatjuk, ízlelhetjük, átélhetjük mindezt.

A tavasz, Nagykovácsiban. Válogatás. Lazítsunk.

A Nagyszénásaljának termése. zord indafoto

Egy cigarettacsikk elhajítása az utcán: az is illegális hulladéklerakás. Talán elsőre nem tűnik annyira súlyosnak, fontosnak és jelentősnek, mert egyetlen csikk: semmi. Három zsák csikk, egyetlen téren: az már valami. 

De az is ezzel vigasztalja magát valószínűleg, aki egyetlen kutyaszart ott hagy a házad előtt. Elvégre az csak egy kutyaszar, és mindössze egyetlen kutyaszar. Több is veszett Mohácsnál, ettől még nem dől össze a világ. A kutyák erről persze nem tehetnek, az otthagyott szar mindig a gazda felelőssége. 

Te meg majd összeszeded más szarát. Végül mindig ez lesz a történet vége. Ez lesz, amíg nem érez magában elegendő elszántságot a társadalom többsége, hogy a kifordított, feje tetején álló valóságot újra a színére és a talpára állítsa.

A Bencsik-éra 12 évének utolsó hónapjaiban járt a falu, amikor az építészeti aranykor egy sajátos darabbal bővült. A közterületek és közintézmények megújításában ezúttal egy egyszerűbb megoldással élt a falu vezetése: a lepukkant, sivár, szánalmas, de legalább a méltatlanságában az önkormányzati épülethez jól passzoló parkoló csinosításával fényezte a falu arculatának emberi oldalát. De szépen fogalmaztam, azistókjátneki.

Festményekkel borították el a parkolót határoló beton/téglafalat.

• Ez egy kísérőposzt. Önállóan is értelmezhető ugyan, de lényegét tekintve ennek a posztnak a kiegészítése, és a bevezetőben írt nyitómondat magyarázataként szolgál.

Az Ófalu, és annak két, egymástól fizikailag elkülönülő peremövezete alkotja a falu központi/régi településrészét.  Az Ófaluról és a Károli-kertről már volt szó. Ez a kétrészes blogposzt a Nádas-kert utcáit, sajátosságait mutatja be, a már említett, házilag kikevert street-view rendszerben. Az első részben átfogó képet adok az övezetről, a második az utcáit mutatja be, sok fotóval: éppen ez utóbbi miatt szedtem inkább szét a posztot. A település lakóövezeteit bemutató szerkesztési alapelvek, valamint az adott terület infrastruktúrájának jellemzői állandóak:

Nagykovácsi napsütése rosszkedvünk telét tündöklő tavasszá változtatta át...mondá az irodalom örök zsenije, falusi szabadfordításban.

Mert állítólag tél van. Hónak, fagynak, jégnek kéne lennie, de ehelyett -amikor e sorokat írom- itt a tavasz. Példa lenne még a világból ezer, és aki nem látja ebben a folyamatban a földi klíma tragikus változását, az minimum egy laposföld-hívő, vérostoba seggfej. Itt az alkalom, hogy helyrebillentsem az egyensúlyt, és legalább virtuális értelemben adózzak egy kicsit a téli-télvégi mélabúnak, ha már nem érezhető belőle semmi. Depresszióra hajlamos, vagy nehéz élethelyzetben lévő emberek azonban ne olvassák a posztot tovább. Ez a blogposzt jellegénél fogva nem vidám, viszont az élet szép, tele van dobostortával és daloló madarakkal, hamarosan lesz a zöldnek millió árnyalata és lélekemelő kertészkedés, üde levegő, gyereknevetés meg kutyafutkosás a virágokkal teli mezőn, csobbanás a vízben és utazás, és inkább ezekre az élettel és vidámsággal teli pillanatokra gondoljon az, akit könnyen legyűr "rosszkedvünk tele", minthogy velem tartson a Nagykovácsi köztemető sváb sírkertjébe.

A sváb sírkert, (és csekély részben magyar sírkert) a helyi történelem, és azon belül a helyi építéstörténet egy  különleges darabja: sírköveinek egyedisége és kialakítása által része Nagykovácsi épített örökségnek is. Esztétikai, lelki, fizikai, szellemi mementó, egy gondolkodásmód lenyomata. Olyan emberek itthagyott kéznyoma, -de nem az egyetlen kéznyoma- akik javarészben örökre eltűntek innen: utódaik sem járnak vissza ide, vagy a vérvonaluk is megszakadt talán.

Erről a sírkertről lesz szó.