A video, ami mindent visz.

Mottó: "Szeretek fáradt lenni. Olyankor tudom, hogy csináltam valamit. “ (Presser Gábor)

♦

A masszív alap: Víg End. 

A szocialista ember emberré válásának története a 70-es években erősödött fel. Az előző 14 évet, a szabadságharc leverése óta abban a félájult állapotban vegetálta végig az ország, amit minden nép tagja átérez, ha a saját vére fordul ellene. Valójában soha nem voltak szocialista emberek, és Kádár népe sem létezett, csak nem volt módjuk arra, hogy ezt kimutassák. Ha kimutatták, rájuk hívták az oroszokat, megölték és elüldözték, vagy megverték őket gumibottal azok, akik szent meggyőződéssel hitték, hogy a kommunizmus/szocializmus egy, az ideológián túl, a valóságban is létező és fenntartható rendszer, és örök. Magyarországon is polgárok éltek, akik ugyan elvtársaknak szólították egymást, de nem gondolták komolyan. Az 1956-tól 1990-ig tartó időszak egy nép belső forradalma volt, és végül, a pártvezetés reformszocialistáival karöltve, az élet minden területén felpuhították, visszanyesték, lebontották a keményvonalas kommunisták birodalmát. A visszavágás, a befeléfordulás, a lelki egyensúly megtalálásának és a túlélésnek az egyik szelíd fegyvere volt a Hétvégi Telek. Ma ezt talán passzív ellenállásnak hívnák. A hétvégi telek volt a városi ember házi édenkertje. A vidéki lét újraértelmezése és felfedezése egy olyan világban, amely a városiasodást, az erőltetett urbanizációt tolta előtérbe, és a lakótelepekre terelte az embereket. A hétvégi telek: a menekülő út. A beintés mindennek és mindenkinek. Vissza a természethez, a zöldhöz, a földhöz, a békéhez.

mottó:

”Az idő soha soha meg nem áll,

az órák róják szüntelen az útjukat,

a pillanat úgy illan, tovaszáll

mint gyors folyón suhanó hab, annyi csak…”

( Nem tudod, hogy mi ez?)

♦

Minden fizikailag kézzelfogható emlék, műemlék, rom, a tárgyi kultúra minden fossziliája a használati eszközöktől a ruházaton át, az épített környezet minden fellelhető eleme hűen tanúskodik arról a korról, amelyben megszületett. Az adott kor vázlatos ismerete nélkül nem lehet igazán pontosan megérteni, mélyen átélni, maradandóan befogadni azt sem, ami itt maradt belőle. Így gondolom.

Szeretem a Klasszikusokat idézni:

“…“Ha észreveszed, hogy döglött lovon ülsz, szállj le róla.”  Ezt a mély bölcsességet hordozó dakota közmondást, maga Orbán Viktor tette népszerűvé. Azóta láthatóan elfelejtette. Amióta a Nemzet Mészárosa és Madárgyilkosa, a Nem Létező Pártjának vezetőjeként, berángatta ebbe a vasárnapi zárvatartós zsákutcába a Viktort, mint migráns szívsebész a szórakozni induló, gyanútlan európai hölgyet egy kölni sikátorba, nos, szerény véleményem szerint, a Drága Miniszterelnök Úr azóta tanult meg rettegni a szövetségesétől. Nem kell ahhoz elemzéseket eleolvasni, hogy ő és mindenki más is tudja: ezúttal irgalmatlanul melléfogott és kiapadhatatlan muníciót adott ellenfelei kezébe. Minden létező közvéleménykutatás és minden józan intelem dacára, mégis ül a döglött lovon, pálcázza, sarkantyúzza, de nem mozdul az a gebe. A ellenzék meg jön föl, mint a Takarító a lépcsőházban, a Nikitában.

Vasárnapi zárvatartás. Komolyan: fel nem foghatom miért egyezett ebbe bele. Ki ez a Semjén? Mi ez a KDNP? Egy szikla árnyéka, kalauzhal a cápa mellett. Súlytalan, lényegtelen. Az egész gyülekezetet Orbán Apánk viszi a hátán. Ezt az ügyet a munkaválalók és a munkáltatók kezébe kellett volna rakni, kőkeményen szabályozva a Munka törvénykönyvében, aztán utána a felek eldöntötték volna egyenként/cégenként megéri e nekik, az adott feltételek és bérkikötések mellett a vasárnapi nyitvatartás. Szakszervezetek is csillogtathatták volna a képességeiket….”

Kedves Dávid!

Mindem tiszteletem a tiéd, Dávid. Nagyon sokszor elmondtam akkoriban, felemlegettem most is, e blog nyitányakor. 2010 és 2014 között, a nagykovacsi.net Civil közösségi hírportál és fóruma jelentette itt a szabad levegőt. Betöltötte a feladatát, munkáját elvégezte, eltűnt. A Virtualitás Istene nyugosztalja és kisérje szeretettel a digitális örök vadászmezőkön. Maradt belőle egy facebook oldal. Talán így kellett történnie, és ma már nem bánom, hogy így alakult. A blog.hu szolgáltatásai olyanok, mint a magyar reformok: működnek. A különbség az, hogy ezt én itt, nap nap után, bizonyítani is tudom.

Értékelem, hogy a facebook oldaladon felületet biztosítasz a CBA-vitának (is), Dávid. Nem mintha az önkormányzat részéről bárki is képviseltetné magát a nagykovacsi.net-en, de ez legyen az ő döntésük. Mint látod, vannak dolgok, amelyek nem változnak. Már van facebook oldala az önkormányzatnak, nem szorulnak rá, hogy máshol vitázzanak, ha ezt hazai pályán, otthonos környezetben is megtehetik. Megtehetnék. 

Klassz, amit csinálsz. Éljen a szólás- és véleményszabadság, hurrá demokrácia, gördüljön az információszabadság szekere, szárnyaljon az alkotmányos (alaptörvényben biztosított) joggyakorlás, legyen minden átlátszó, a helyi közélet pedig példamutatóan legyen az,…a jogszabályok egy igazságos társadalom felépítését szolgálják, és ne egy párt akaratát,  a választási bizottság tagjai azt lássák, amit mindenki, és a közpénz soha-sehol-semmikor ne veszíthesse el a közpénz jellegét, akkor se ha kétharmadnyi, szarmaszatolásra kész arrogancia akarja ezt elhitetni. Én hiszek ebben a nagy büdös és messziről bűzlő magyar demokráciában, még így is, ezt is elmondtam. Kevesebb zárt ülést, több eszmei, vitára kész nyitottságot. CBA-ügyben is, egyetértek. Azt nem tudom, hogy jogszerűtlen-e zárt ülést tartani a kérdésben, – ismertem az idevonatkozó szabályozást, egy várakozó poszt miatt utánanéztem –  mert én nem vagyok jogász, és a jog egy zavaros víz, de kommunikációs szempontból nagy melléfogás az önkormányzat részéről, és teljesen felesleges, az biztos. Nyerő pozícióban, nem sétálunk bele leengedett kézzel a pofonokba.

És nem, nem kell kímélni a politikusokat. Közpénzből, az adófizetők kínnal, vérrel, gyötrelemmel megkeresett adóforintjaiból élnek, és abból élnek nyuszi barátai, rokonai és üzletfelei is. Senki nem kényszerítette őket arra, hogy közszereplőként kiálljanak a jus murmurandi ökle elé. Ütni, vágni, rúgni kell őket – különösen ha megérdemlik –, ahol lehet, ahol kell. Aki például azt meri állítani, hogy nálam jobban gyűlöli Semjén Madárgyilkos Fővadászt, az szimplán hazudik, a róla alkotott véleményemet soha nem rejtem el, nyíltan vállalom bármikor. Én még a 444. nevű copy-paste szörnyoldal vérhibbant kommentszekciójának őrjöngését is elfogadom, pedig azoknál csak a 888.-at gyűlölöm jobban, ez utóbbira életemben egyszer kattintottam rá, de utána még a billentyűzetet is fertőtlenítettem. 

De hol húzódnak a határok, Dávid?

Az  NVI-balhéról, a reakciókról, és Dr. Lovas felbukkanásáról minden itt, az első részben.

♦

Dakota indián, Library of Congress

Jöjjön el a Mi országunk

Zakatolnék egy kicsit az Irónia-expresszen.

Azt mondják/pletykálják suttogva, suttyomban, négyszemközt, a bukott baloldal liberálbolsevik, rémhírterjesztő, frusztrált hazudozói, hogy aki ebben az országban politikai értelemben nem védett, pláne nem mentelmi jog által védett polgárként, tehát közügyek iránt érdeklődő, független magánszemélyként ki meri nyitni a pofáját, és a regnáló Fidesz-KDNP kormányzatot/képviselőit/híveit/csókosait akár a legcsekélyebb mértékben kritizálni, támadni meri, vagy annak céljaival és ideológiájával szembehelyezkedve ellenvéleményt fogalmaz meg, annak levadásszák a családját, vagyis egzisztenciális értelemben tönkreteszik, őt és/vagy családtagjait kirúgatják a munkahelyéről, megfélemlítik, vegzálni kezdik, elzárják előle a pénzcsapokat, vállalkozásait ellehetetlenítik, gazdasági és társadalmi értelemben elszívják körülötte a levegőt, a személyére/cégére szabott törvényeket hoznak, hogy kiszorítsák minden lehetőségből, mondvacsinált indokokkal meghurcolják a nevét, 50 évre visszamenőleg felderítik a családi és rokoni múltjának minden részletét, vélt vagy valós szennyesét, titkát, de ha csak annyit találnak, hogy óvodáskorában elvette a Pannika sajtosszendvicsét, azt is felhasználják ellene, és propagandagépezetük segítségével a nap 24 órájában sulykolva a megszerzett információkat, bemocskolják és besározzák, lelkileg összetörik az illetőt. Összetörik az életét. Bármely kis településen, ahol mindenki ismer mindenkit, és ahol a személyes adatok gyorsan kikerülnek, gazdát cserélnek és eljutnak a megfelelő humanoidokhoz, ez a fajta zaklatás természetesen hatványozottabban és direktebb formában jelentkezhetne: hajnalonként megcsörrenő telefon, megmérgezett kutya, felakasztott macska, kromofággal leöntött autó, helyi médiaszereplések elutasítása, kommunikációs karantén, pl. megszaporodó ANTSZ ellenőrzések a vállalkozásnál, kiszorítás a fősodorból minden területen. Ilyeneket terjesztenek ezek.

De ez persze nincs így, ezt mindenki tudja, aki tájékozódik. Vagy mégis így van? (mégis) Ez pusztán a társadalom demokratikus szövetét romboló politikai bomlasztó-marketing szamizdatos túlzása. Vagy nem az?(nem) A szomorú vicc az, hogy a szocialista-liberális kormányzat alatt pontosan ugyanezeket terjesztették az akkori hatalomról, csak akkor a bukott konzervatív-jobboldal rémhírtejesztő, frusztrált hazudozói élték ki ilyen beteges módon a kudarcaikat...és tényleg.

Persze ez a módszertan több szempontból is kockázatos is lehet. Nem mindenki hátrálna meg a hatalom gőgjétől és agressziójától: előfordulhat, hogy visszanyal a fagyi, és a szerepek felcserélődnek. Aki nyeregben érzi magát, még nem biztos, hogy tud lovagolni. Ha tud, akkor sem biztos, hogy fog. Az elbizakodottság birodalmakat döntött már romba.

A demokrácia akkor szűnik meg létezni, ha már nem hiszünk benne, tanította nekünk egy mélyen filozófikus filmalkotás. Én még nem vesztettem el a hitemet a demokráciában. Magyarországban sem. Mások már temetik, én nem. Lehet, hogy ez egy nehézkes, visszaélésekkel, korrupcióval, mutyikkal, hibákkal tarkított, és tökéletlenül működő demokrácia, -tehát pontosan ugyanolyan, mint az elmúlt 26 évben mindig- de attól még demokrácia. Inkább élsz te 10 évet ebben a sokat ócsárolt demokráciában, mint Szomáliában 10 percet. De valószínűleg az is igaz, hogy ilyen lökdösődő időkben, inkább élnél a bármely más demokráciában 10 évet, mint ebben itt, 10 percet. De ez még akkor is egy demokrácia. Simicska is megtarthatta pl. az összenyomorgatott hirdetőoszlopait, (frissítés: ja, végül nem, úgy tűnik ennyire azért nem nagy az a kurva demokrácia e kies honban) és ahogy elnézem, kb. 15 év múlva, a főváros ellen indított pere is véget ér. A Kúria is elmeszelte -az adott részben- az NVB-t. Na ugye.

Gyáva népnek nincs hazája. A vallásom is tiltja, hogy engem a saját, szent, magyar hazámban, bárki megfélemlíthessen. Nem mintha bárki megpróbálkozott volna valaha is ezzel. Hiába, van annak haszna, ha valaki 195 cm, 110 kg és olyan ronda, mint én. 193 cm: ahogy öregszem, lassan meghajlok az Úr akarata előtt.

♦ 

Nagyszerű dolog, hogy minden hozzászólásomat, amit a 2010 és 2014 között, a már eltűnt nagykovácsi.net Civil Közösségi Hírportál Fórumára felraktam, elmentettem, így most, egy kövér öt évvel ezelőtti írásművemet leporolva, újraszerkesztve, ismét rácsodálkozhatok arra, hogy a világ nem változott semmit, és minden megállapításom, amit akkoriban tettem, ma is ugyanúgy megállja a helyét. Igen, veregetem a vállamat, jól látod.

Házhoz jött a téma. Hiába próbálok védekezni, hiába próbálom kizárni a külvilágot.

Lehet, hogy Dr. Lovas civilben és kétgyermekes apukaként, a legjobb fej a világon, de sajnos ez teljesen lényegtelen, mert az egyetlen, ami a vizsgálat tárgya alá esik, az a közéletben/politikusként/NVB tagként/helyi önkormányzatnál végzett munkája, amivel honfitársai életét befolyásolhatja, és e tekintetben az eredmény: lesújtó.

Könnyű bizonyítani.

Figyelmeztetés: mélyre kell merülni. Nem lesz benne semmi öröm. Odalent csak a politika ocsmány bűze fogad. Én szóltam. Csak akkor olvass tovább, ha felkészültél.

Dakota indián, Library of Congress

Az NVI-gate

• Van róla jegyzőkönyv. Megrendítő olvasmány. Eljön majd az idő, amikor vizsgaanyag lesz még az érettségin is.
• Van róla határozat.
• Van róla felülbírálati döntés, a Kúria által.

Van róla minden, mindenhol. Elemzés, beszámoló, vita, vélemény, sajtóanyagok, nyilatkozatok, közlemények… minden hírportál és tv híradó ezzel van tele, rogyásig. Nekem, mint magyar állampolgárnak és aktív hírfogyasztónak, természetesen, mindez fontos, de ettől még nem foglalkoznék vele itt. Ahogy a fülszövegben is olvasható, ebben a blogban kizárólag Nagykovácsi a téma. Ráadásul csak akkor kerül a politika, ha elkerülhetetlen. Tény, hogy gyakran az. De az -többnyire- helyi politika. Van száz másik blog, ami az országos politika napi aktualitásait boncolja, nem kell ebből még egy ebbe a szériába. Politikai mocsokból, Nagykovácsinak is jutott bőven. Mostanában, jóval kevesebb, Áldassék az Úr neve.

Elkövettem azonban azt a hibát, hogy a napi hírvadászat közben, rákattintottam erre a cikkre is. Itt olvastam el először ezeknek a Nemzeti Választási Bizottságban ülő embereknek a nevét, akik szerint ejnye-ejnye, nohát és bejnye, jééé és érdekes, de egyébként nincs itt semmi látnivaló, oszoljunk, éskülönbenismegegyébként. 

Na, és kit találtam a fotókkal illusztrált névsorban? 

Dísznövények a kertben

Kósa Géza előadása az Öregiskolában, 2013. február 25.-én

Újraszerkesztett, frissített beszámoló

Mottó 1.: “Minden kert legfontosabb alapnövénye a pázsit mellett, a fa és a cserje, mert ezek – a fák és a cserjék – adják meg a kert szerkezetét, ez a legfontosabb építőanyagunk, ehhez fogjuk a lágyszárú, évelő, és hagymás növényeket hozzátársítani.” (Kósa Géza)

Mottó 2.: “…Ha boldog akarsz lenni egy életen át: legyél kertész.” (különböző változatokban létező javaslatok végső lezárása, internetes falfirka, és állítólag japán közmondás.)

♣

• Az első fejezet itt  
• A második fejezet itt 
• A harmadik fejezet itt 
• A negyedik fejezet itt olvasható

♣

Az ötödik fejezet előzetese:

• a gyümölcsfákról 
• oltványok, nagyüzemi termesztés és házi kertek, BBBeton kemény körteágak, növénytársítások röviden
• szakirodalom

Dísznövények a kertben

Kósa Géza előadása az Öregiskolában, 2013. február 25.-én

Újraszerkesztett, frissített beszámoló

Mottó 1.: “Minden kert legfontosabb alapnövénye a pázsit mellett, a fa és a cserje, mert ezek – a fák és a cserjék – adják meg a kert szerkezetét, ez a legfontosabb építőanyagunk, ehhez fogjuk a lágyszárú, évelő, és hagymás növényeket hozzátársítani.” (Kósa Géza)

Mottó 2.: “…Ha boldog akarsz lenni egy életen át: legyél kertész.” (különböző változatokban létező javaslatok végső lezárása, internetes falfirka, és állítólag japán közmondás)

♣

• Az első fejezet itt  
• A második fejezet itt 
• A harmadik fejezet itt olvasható

♣

A negyedik fejezet előzetese:

• a nem kívánatos növények listája
• Aknázómoly, Coca-cola, Big Mac, Filoxéra, pótkávé két indiánölés között

Dísznövények a kertben

Kósa Géza előadása az Öregiskolában, 2013. február 25.-én

Újraszerkesztett, frissített beszámoló

Mottó 1.: “Minden kert legfontosabb alapnövénye a pázsit mellett, a fa és a cserje, mert ezek – a fák és a cserjék – adják meg a kert szerkezetét, ez a legfontosabb építőanyagunk, ehhez fogjuk a lágyszárú, évelő, és hagymás növényeket hozzátársítani.” (Kósa Géza)

Mottó 2.: “…Ha boldog akarsz lenni egy életen át: legyél kertész.” (különböző változatokban létező javaslatok végső lezárása, internetes falfirka és állítólag japán közmondás.)

♣

• Az első fejezet itt 
• A második fejezet itt olvasható. 

♣

A harmadik fejezet előzetese:

• a fákról
• a faiskolákról és a választékról
• a nagykovácsi kertekről
• az ajánlott növények listája, valamint brekegő béka, selyem, koreai sörök és megsütött hernyók, hárs tea, ginkgo tea, szilfavész, lepkék

♣