Dísznövények a kertben

Kósa Géza előadása az Öregiskolában, 2013. február 25.-én

Újraszerkesztett, frissített beszámoló

Mottó 1.: “Minden kert legfontosabb alapnövénye a pázsit mellett, a fa és a cserje, mert ezek – a fák és a cserjék – adják meg a kert szerkezetét, ez a legfontosabb építőanyagunk, ehhez fogjuk a lágyszárú, évelő, és hagymás növényeket hozzátársítani.” (Kósa Géza)

Mottó 2.: “…Ha boldog akarsz lenni egy életen át: legyél kertész.” (különböző változatokban létező javaslatok végső lezárása, internetes falfirka, és állítólag japán közmondás.)

♣

Az első fejezet itt olvasható. 

♣

A második fejezet előzetese:

• általános hibák
• ember és környezetének kapcsolata,
• az ember és a növények kapcsolata,
• a kertészet filozófiája,
• az iskolai oktatás, avagy a kertkultúra szomorú valósága e kies rögön
• Ó, Britannia
• özönnövények/invazív fajok, avagy a főbűnösök
• őshonos és idegenföldi fajok egyensúlya

♣

Dísznövények a kertben

Kósa Géza előadása az Öregiskolában, 2013. február 25.-én

Újraszerkesztett, frissített beszámoló

Mottó 1.: “Minden kert legfontosabb alapnövénye a pázsit mellett, a fa és a cserje, mert ezek – a fák és a cserjék – adják meg a kert szerkezetét, ez a legfontosabb építőanyagunk, ehhez fogjuk a lágyszárú, évelő, és hagymás növényeket hozzátársítani.” (Kósa Géza)

Mottó 2: “…Ha boldog akarsz lenni egy életen át: legyél kertész.” (különböző változatokban létező javaslatok végső lezárása, internetes falfirka és állítólag japán közmondás.)

♣

Az első fejezet előzetese:

• Mi a kert?
• kertek a történelemben
• az angolok és a kertkultúra
• az Amatőr Profik Nagy Tömege
• Nagykovácsi kertjeinek kitettsége
• Vácrátót, 25.000.000 aranypengő, és a növények legyilkolása
• Coffee Table Book
• a csapdákról

Autonóm ház, települési stratégiák

Ertsey Attila előadása

Öregiskola, 2014. február 14. 

Újraszerkesztett, frissített beszámoló.

♦

Mottó 1.: ”…de tényleg nem szeretnék politizálni…” (Ertsey Attila szavai az előadáson)

Mottó 2.: “…Egy régi, intellektualizmusba dermedt világ döglődik egy háború küszöbén. Ahelyett, hogy erről beszélnénk, és egy élhető jövő alapjait kezdenénk lerakni, egymást gyalázzuk, alázzuk, mintha ez lenne a legfontosabb. Mintha a jövő egy kis szeletét időnek előtte megidéznénk. Bellum Omnes Contra Omnes. Mindenki háborúja mindenki ellen. Mert ez a világ el fog pusztulni. Hamarabb, mint gondolnátok. S ami marad belőle, az nem stílusok, trendek, hanem valami, ami az életet menti át. Egy búzaföld egy sámándob közepén…” (Ertsey Attila válaszleveléből, a Milánói Világkiállítás magyar pavilonja körüli vita kapcsán)

♦

A minden politikától mentes, vitriolos, és kíméletlenül ostorpattogtató előadás első fejezete itt található. A folytatás sem volt megalkuvóbb.

Autonóm ház, települési stratégiák

Ertsey Attila előadása

Öregiskola, 2014. február 14. 

Újraszerkesztett, frissített beszámoló

Mottó 1.: ”…de tényleg nem szeretnék politizálni…” (Ertsey Attila szavai az előadáson)

Mottó 2.: “…Egy régi, intellektualizmusba dermedt világ döglődik egy háború küszöbén. Ahelyett, hogy erről beszélnénk, és egy élhető jövő alapjait kezdenénk lerakni, egymást gyalázzuk, alázzuk, mintha ez lenne a legfontosabb. Mintha a jövő egy kis szeletét időnek előtte megidéznénk. Bellum Omnes Contra Omnes. Mindenki háborúja mindenki ellen...Mert ez a világ el fog pusztulni. Hamarabb, mint gondolnátok. S ami marad belőle, az nem stílusok, trendek, hanem valami, ami az életet menti át. Egy búzaföld egy sámándob közepén…” (Ertsey Attila válaszleveléből, a Milánói Világkiállítás magyar pavilonja körüli vita kapcsán)

♦

Ertsey Attilának ez az előadása: egy roadshow. Az előadókörút állomásai az egyetemi katedrától, az előadótermeken át, az online felületeken és nyomdaipari termékekben megjelent publikációkig, minden fellelhető médiafelület meghódításig megtalálhatóak. Ezt csinálja évek óta. Gyakorlatilag 20 éve. Szívvel-lélekkel, ahogyan a kilátástalan és reménytelen harcokat szokták. És mindezt ráadásul Pató Pál birodalmában, Magyarországon.

Ezzel tulajdonképpen illusztráltam is az általa vállalt feladat nagyságát és nehézségeit. Szemlélet- és gondolkodásmód megreformálására vállalkozni ebben az országban, embert próbáló kihívás.

Ez a régi megkötötte.

Ezt az újat megválasztották.

Ez az új, ezeket meghallgatta.

Ez indexelt.

Ez beadta, de ez elutasította.

Ezek betájolták magukat.

Ez a másik megint beadta, de másként, és ez hitelesítette.

Ez megfellebbezte.

Ez elutasította.

Ez írt róla itt, meg itt, meg itt, meg itt.

 Kérem, oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló. Már nincs. Még nincs. De lesz.

A meccsnek vége.

Vége?

A Budapest Környéki Törvényszék hivatalosan és végérvényesen elmeszelte a CBA-Príma bevásárlóközpontról szóló legutóbbi népszavazási kezdeményezést. A Helyi Választási Bizottság (HVB) határozatával ellentétben, amely átengedte és hitelesítette, a Törvényszék, a benyújtott népszavazási kérdés hitelesítését megtagadta. A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Ha elolvastad a végzést, akkor tudod: a végzés indoklása, gyakorlatilag teljes egészében kizárja, hogy bármiféle hasonló jellegű, a bevásárlóközpont megépítését megakadályozandó népszavazási kérdés/kezdeményezés sikerrel járjon, és átjusson a szűrőn.

A CBA-Príma megépítése előtt jogilag szabad az út: jelen állapot szerint felépülhet a vk-1-en, az Új faluközpontban, és – hacsak a CBA másként nem dönt– fel is fog épülni ott. 

Az alább közlöm, Nagykovácsi jegyzőjével folytatott levelezésem másolatának szó szerinti, témába vágó lényegét. 

2004, jégvihar Nagykovácsiban / levelek jégburokban

Az alábbi poszt egy levélváltás szó szerinti másolata és a tanulságok leszűrése. 

2015. December 9.-én, 8.31-kor, a  Nagykovácsi jégkatasztrófáről szóló 3. részes szösszenetem (1. Majd, ha fagy, 2. Fagypont 3. Tegnap már késő lesz) lezárásaként  információ-kéréssel fordultam a Nagykovácsi Önkormányzathoz. A levelet elküldtem mindenkinek, akiről úgy gondoltam kompetens, és hasznos, ha látja.

Nem, nem a 2014. decemberi, hanem a 2004-es jégvihar hatása, a kertünkben: levelek és egy 3 mm-es ág, öt centiméteres jégburokban

Mint nyilván mindenkinek, a civil  jelenlét és a vészhelyzetek kapcsolatáról több személyes élményem is van, bár -hogy témaközeli példát említsek-  nekem nagyon tetszik annak az angol fiatalembernek a története is, aki addig erősködött a jégkatasztrófa idején, míg a készenléti szolgálat beöltöztette teljes védőfelszerelésbe, és hagyta dolgozni, és az öt percenként hálálkodó idős hölgy esete, aki a gallyak romjait gereblyézte az utcán. Sok ilyen, ehhez hasonló élménnyel gazdagodhatott a falu emlékezete, e 48 óra alatt.

♦

20 évvel ezelőtt, egy régi lakóhelyemen, kigyulladt a velünk szemközti ház, hajnali háromkor. Hívtam a tűzoltókat, átrohantam, kihúztam egy kínait az ablakon keresztül a lángoló szobából, és felvertem a szomszédokat, hogy meneküljenek. Azóta is rendszeresen eszembe jut, mekkora marhaságot csináltam, és szabályosan lever a víz a gondolatra. Mi van, ha berobban a gáz, vagy az idióta kínai, egy egész, csempészett tűzijátékokkal telenyomott raktárat rejteget a hátsó szobában? Játszom ott a fekete öves úttörőt, aztán darabokra tép a detonáció. Akkor, ott, hajnalban, csak fáradt voltam, és aludni akartam végre. A tűzoltók megdicsértek. Legyintettem, röhögtem. 

Nem sokkal később, egy pusztító szélvihar nyomán, kimentem az utcára segíteni a tűzoltóknak, ahol  a gallyak ezrével hevertek a földön, és lógtak a fákról, a megsérült lombkoronák takarásában. Odajött hozzám egy tűzoltó, megdicsérte a polgári öntudatomat, és nagyon udvariasan, mosolyogva megkért, hogy azonnal húzzak a picsába, mielőtt a fejemre esik egy faág, mert neki bőven elég, hogy a munkájára, a saját, valamint a kollégái testi épségére figyel, nemhogy a idióta civilekre. Röhögtem.

Ami 2014 decemberén történt itt, egyrészt magában hordozza a pozitív megerősítéseket, másrészt a vegytiszta röhej forrását. Én már nem sok mindenen tudok röhögni, pedig inkább röhögni kéne lassan falun, országon, világon, mindenen. 

Korong a hálóban. Média kipipálva. Második rész. Téma: az emberi tényező.

♦

A jégkatasztrófa idején otthon tartózkodtam, tömtem a kandallókat szakadatlanul, és próbáltam menteni a kertünk, utcánk növényeit. Mintha egy körkörösen kiépített ágyúállás közepén éltem volna vasárnap estétől szerda reggelig: hallgattam, ahogy a környék és a Nagyszénás fái,  iszonyú dörrenés és harsogva lezúduló jégzápor közepette szétrobbannak, és az egyetlen közösségi tevékenység, amiben valószínűleg osztoztam, az ennek a megrendítő élménynek az átélése volt.

 ♦

A jég hátán is megél ?

Törvény szerint, katasztrófahelyzetben, a helyi irányítás vezetője és felelőse, a polgármester. Ez akkor is így van, ha jelen esetben, Fegyveres-Fiskál Gábor külsős alpolgármesterre korábban rábízták a katasztrófavédelemmel kapcsolatos részfeladatokat, akit, e tekintetben, szintén bármiféle előképzettség nélkül lökött a Föld Ősanya, a szigorlati vizsgára. 

A Vén Csont hidegvérrel nyomta a mohazöldfülű, és mohazöld kapucnis Polgármester Asszonyt a mélyvíz jégpáncélja alá. Kiszelné Mohos Katalin, alig belemelegedve (jó szó) a bársonyszékbe, rögtön, egy hivatalosan is katasztrófahelyzetnek nyilvánított krízishelyzet kellős közepén találta magát. De ahhoz képest, hogy előzőleg, az önkormányzati választás idején, a politikai kampányok jellegzetes hátsó udvaraiban (pletyka/utcai szintű karaktergyilkosság/szurka-piszka) mennyiszer alázták és “óvónénizték”: állta a jeget. E tekintetben jó teljesítményt nyújtott. Egy átlagos képességű politikus simán bedobja a törölközőt ilyen helyzetben, bár az igaz, hogy a CBA beruházás ellendrukkerei szerint -mint azt oly felhevülten és tapssal kísérve kifejtették 2015. Júniusban, - Kiszelné Mohos Katalin pl. egyáltalán nem tekinthető átlagos politikusnak, különösen, ha a kampányígéreteinek megszegéséről van szó. Pontosabban, nagyon is az.

Zúzmarásan

Nagy tréfamester az Öreg. Igen, Ő. A Teremtő. Így hívom, az Öreg, jóban vagyunk, már megbékéltünk egymás rigolyáival. Időnként leteremti a teremtményeit. Az Öreg.

Nekem inkább Öreglány. A Természet-Anya. A Föld-Ősanya. Milliárd éves Vén Csont. Mindig elemében van. Mind a négy elemében van. Föld, Víz, Tűz, Levegő: mindez az Övé, és Önmaga mindez. Önmagát pusztítva rombol, és önmagát megújítva épít.

Hívhatod Istennek. Sorsnak. Földi/meteorológiai jelenségek együttesének. Mindegy, hogy minek nevezed.

Ha tombolni kezd, baj van. Ez biztos.

Amikor a kevély, dölyfös, pökhendi, és a civilizációs-technikai téveszméi által befolyásolt faj, az Ember, túlságosan elkanászodik, és önmagát a Föld urának tekintve, végtelen kapzsisággal és kegyetlenséggel, vakon süketen és némán reagálva minden figyelmeztő jelre, pusztítja el az egyetlen életteret, melyben élni képes, az Öreglány apró globális, és lokális traumákkal kedveskedve löki őt vissza a csüggesztő valóság szomorú talajára. Ilyenkor rövid, tömör üzenetben hozza tudomására az elfelejtett igazságot: Nulla vagy. Semmi vagy. Az egyetlen, és utolsó tévedésem vagy. Egy evoluciós harakiri. Mit tettél az ajándékommal? Bekaphatod a fészbukodat, nesze itt van neked egy földrengés. Puszikállak.

A háborúkat/terrort/ipari katasztrófákat és hasonszörű társaikat -kivételesen- nem ideszámítva, egy dolog biztos: az Öreglány dühével és szarkasztikus humorával szemben, mindenki csak önmagára, tudására, fizikai és szellemi erejére, és a vele sorsközösségben élő embertársaira, illetve domesztikált állattársainak speciális csoportjaira számíthat. Nincs jobb közösségépítő, közösségfejlesztő, csoporterősítő, az összetartozás és az egymásra utaltság érzését mélyítő terápia, mint egy remekbe szabott természeti katasztrófa.

Az Öreglány ötlettára kimeríthetetlen: aktív tűzhányók, cunamik, özönvízszerű esőzések, földrésznyi ivóvízhiány, földcsuszamlások, lavinák, pusztító aszály és biblikus éhínségek, hóviharok, tornádók, hurrikánok…igazi poéngyár. Mindez megfejelve a földet-vizet-levegőt érő környezetszennyezés, és a túlnépesedés pestise által okozott jóvátehetetlen természeti károkkal: ideális táptalaj az “együttműködési tréningnek.”

Egy évvel ezelőtt, 2014. Decemberének első napjaiban, Nagykovácsi lakóközössége is abban az örömtelen, de mindenképpen kijózanító helyzetben találta magát, hogy átélhette a zord hangulatban ébredő Természet-Anya téli ölelésének súlyát. Nagy buli volt. Történelmi.