1.

Egy revans helyszíne.  A 63-as busz Ady Endre utcai megállója, Budapest/Hűvösvölgy felé, a Wattay-Teleki-Tisza kastély előtt, 2020. november 24.-én. zord indafoto

♦

Itt élek, ennélfogva minden, ami ennek a falunak a fizikai, természeti, szellemi, társadalmi, politikai környezetével kapcsolatos, az érint engem. Öröm, bánat, változás: nekem közöm van hozzá, amíg a lakcímem ide köt. A Nagy Nagykovácsi Névháború általános hátterét bemutató első poszt óta ígérgetem ezt a fejezetet: valójában ez volt az, amiért a sorozatot előrébb hoztam.

• Az álnevek és a névtelen hírforrások kezelésének dilemmája,
• a helyi nyomtatott/online média
• a magyar elvándorlás háttere
• a Linum Udvar szánalmas fűcsíkja
• a legvaskalaposabb liberális és ellenfele, a legszabadabb szabadkőműves bemutatása után

végre eljött a napja, hogy teljesítsem is az ígértemet.

Ez a poszt 2020. november vége óta teljesen készen várakozott a fiókban, most csak apró betoldásokkal aktualizáltam. De mindennek rendelt ideje van a Biblia szerint.

Hosszú ideig tartott, míg eljutottam ide. Ízekre fogom szedni ezt a vicces, látszólag hétköznapi, ám a covid 29.000 halálos áldozatához, vagy a mindennapjaink társadalmi-politikai zord időihez képest valóban jelentéktelen beadványt, pontosabban az erre válaszként adott röhejes önkormányzati döntést. A poszt terjedelme megtévesztő lehet: sok fotóval/képpel illusztráltam, ezért hosszúnak tűnik...de azt azért sem mondom, hogy nagyon rövid, mert a téma mulattat, és az ilyet is szeretem kiírni magamból, nem csak a nehéz terheket.

Merüljünk el a Franz Kafka fantáziáját is megszégyenítő helyi kultúrharc alternatív világában.

♦

Van ez a balhé, amelyet az előző posztban már említettem, és amelyben világossá tettem a távlati nézőpontomat, miszerint akad olyan ügy, amikor dicsérni fogom Orbán Viktort, és nem temetni. Megfutotta a maga Index címlapját egyenesen a blogketrecben, köszönöm a Blog.hu szerkesztőinek. A beígért, a Wattay-Teleki-Tisza kastélypark fejlesztéséről írt posztom is majdnem teljesen készen van, de vannak olyan pillanatok, amikor egy kísér(t)ő posztnak tervezett levelezés önálló posztnak is tökéletes. Ezt itt, a beruházásról írt poszt mellékletének szántam, de kihagyhatatlan, és megilleti a főszerep őt is ebben a darabban.

Ha az egyszavas óriásplakát gondolatfutamokat kedveled, akkor rossz helyen jársz, máris kattints el innen, itt nem találsz ilyesmit. Ez egy történet két emberről és egy korszakról, amit nem, ezúttal nem fogok szétszedni két külön részre. Ez összetartozik, így kerek és egész, ezek szétválaszthatatlanok, mert a leírtak állandó, kölcsönös reflexióban és párhuzamban vannak egymással. A poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól. A feldolgozás szubjektív, a témája rendkívül szenzitív, és olyan szavak is vannak benne, hogy magyar, konzervatív, Nagy-Magyarország, Trianon, zsidó, szabadkőműves, antiszemitizmus, liberális...így elolvasása az érzékeny lelkűeknek nem ajánlott. A "stílus, maga az ember..." vérostoba közhelyet pufogtatóknak szintén nem ajánlott a poszt elolvasása. Nekik Guillaume Apollinaire szelíd hangvételű, líraian szolid és bájosan éteri, Tizenegyezer vessző című könyvecskéje javasolt, és ők bekaphatják a költő mind a 11. 000 vesszőjét, mint Woody Allen fejhangon visítozó alanya a mozi előtt.

Belle Époque. Papp István jegyző és Kiszelné Mohos Katalin polgármester. 2017. November 21. Öregiskola.

Volt ez, amit alig hittem. A poszt már régen készen van, gyakorlatilag együtt írtam meg a korábbi fejezettel, csak megvártam az első, komolyabb önkormányzati reakciót, ami a márciusi Tájolóba bele is került. Ja, ekkora úriember vagyok. Nem először.

♦

A káptalantóti Liliomkert piac rabul ejti a látogatót. Tele van kis csodákkal.

Kell a blogban is a pozitív energia – már amennyire én át tudom lépni a saját árnyékomat–, kell a relax, a szünet. Engedjük el egy kicsit ismét a mindennapjaink valóságát. Most piacozzunk egyet, tisztelt olvasó.

A buszos inkvizítorok, illetve Nagykovácsi leghangzatosabb nevű fűcsíkjának névháborúja után, és még azelőtt, hogy megnézném, valóban egyen áll-e a vásár, lazítok egy kicsit ezekben az angolosan bezárkozó zord időkben.

Egy udvar látképe a Kaszáló utca felől.  Jobbra a Linum Udvar építkezése, balra a Bánya utca.

Történelmi pillanat szemtanúi vagyunk. Véssük eszünkbe ezt a napot. Kiszelné Mohos Katalin polgármester és képviselőtársai a lakossági vélemények hatására elálltak attól a szándékuktól, hogy a Linum Udvar előtti közterületet a korábbi elképzelésükhöz/határozati javaslatukhoz igazodva, a beruházás fantázianevére kereszteljék.

Az egyik vélemény az enyém volt, és ezt a posztot csak azért nem raktam fel eddig, mert akkora úriember vagyok, hogy a fal adja a másikat, és előzékenyen megvártam, hogy miképpen határoznak.

A döbbentem földrengésszerű. Ritka pillanat, hogy ilyen zord időkben a józan ész felhőket átszakító napsugarának örülhetünk. Még Nagykovácsiban és/vagy a politikában is vannak csodák. 

Le a kalappal.

Ez a blogposzt a Nagykovácsi önkormányzatnak küldött levelem bővített, blog-kompatibilis változata, ami január 3.-a óta várakozott a fiókban. Kicsit belekavar ugyan az éppen tegnap felrakott, a 63-as buszon elszenvedett, helyi terminátorokkal vívott kálváriám futtatásába, de van az úgy, hogy egyszerre két téma kerül terítékre.

♦

1. A Nagy Nagykovácsi Névháború hátterét,
2. majd egy megkésve kettészedett posztban, a névtelen, anonimizált, inkognitó mögé rejtőző hírforrások dilemmáját
3. a helyi nyomtatott és online média 20 éves történetének részleteit már bemutattam.(Önkormányzati Hírek, Tájoló, Helytörténeti ismertető, Cinke kurír, Új Távlatok, Összekovácsoló magazin, 2006 Fórum, Freeforum, nagykovacsi.net, nagykovácsi facebook oldalak)
4. És haladok a kultúrharcos buszmegálló felé, amelynek kapcsán a történelmi léptékű kivándorlás okának hátteréről írtam.

Jöjjön az első kőkemény aktualitás a névháború krónikájában.

A helyszín: a Linum Udvar előtti közterület, a Bánya utcával szemben.

A kép csak illusztráció, nincs köze a poszt eseményeihez. Nagykovácsi, Templom tér, 2013. Január 9. Ekkoriban kezdték szolgálatba állítani az új buszokat a 63-as vonalán, ezért lőttem a képet.

Feszkó, az van.

Járvány, zuhanó gazdaság, munkanélküliség, tropára ment idegek, bezártság, pánikhangulat, aggódás a jövő miatt, politika, állandósult háborús retorika, permanens szabadságharc az egész világ ellen. Csak egy szikra kell ilyen zord időkben ahhoz, hogy azonnal robbanjon mindenki...aki nem képes uralkodni magán. Könnyen eszkalálódhat egy rosszul kezelt szituáció. Például amikor kezdetét veszi egy modern salemi boszorkányper, vagy felbukkannak az újkori Szent Hivatal helyi inkvizítorai.

Idegen horizont. Fentről minden más. Messziről is.

♦

A poszt kizárólag 18 éven felülieknek szól, és a nyugalom megzavarására alkalmas.