Mottó 1.: "Csak növeli, ki elfödi a bajt." (Illyés Gyula)
Mottó 2. : "Évikeee, fogadjál szót a fidesznek!" (egy igazán európai, szabad, független, polgári eszményben nevelkedett ember, egy szabadságharcos nép gyermekének szavai)
♦
Tegnap este, Tétényi Éva, egykori esztergomi polgármester volt Horgas Péter pódiumvendége. A Péterek ideje, és a 2019-es önkormányzati választási kampány nyitánya után, egy nem a Főnix Mozgalom égisze alá tartozó, talán még a függetlenek között is független civilt hívott meg a házigazda.
Lelövöm a poént: ezt mindenkinek hallania és látnia kellett volna. Megpróbálom visszaadni ezt az estét azoknak, akik lemaradtak róla. Szubjektív beszámoló következik.
1. Nagykovácsi, Esztergom
A 2010-2014 közötti időszak a magyar politikatörténet egy olyan fejezete volt, amikor Tétényi Éva kálváriája, Esztergom összezuhanása, Meggyes Tamás és az esztergomi fideszes képviselőtestület akciói nagyjából annyit szerepeltek a híradásokban, mint Orbán Viktor: ez persze karikírozása a valóságnak, mert mindig és mindenütt a Mester volt az első, de Esztergom botrányos és valóban súlyos visszhangot kapott négy éve hű iskolapéldája volt annak, mire számíthat az a település, amely hátat fordít a fidesznek, és mi lesz a sorsa annak a településvezetőnek, aki nem az ő kutyájuk kölyke. Tétényi Éva polgármesteri tisztségének négy éve, tűpontosan egybeesett Nagykovácsiban a nagykovacsi.net Civil Közösségi Hírportál működésének idejével, így a Bencsik-éra utolsó, háborús zónaként fortyogó négy évével is. Bőven adódott alkalom, hogy párhuzamokat találjon az, aki keres. Én kerestem, és találtam is: annak idején több linket is dobtam erre a Fórumon. Számomra tehát duplán érdekes volt ezeknek az esztergomi híreknek a követése. A végeredmény tekintetében is megdöbbentő hasonlóság mutatkozott: 2014-ben, ahogy a pártok által magára hagyott Tétényi Éva vereséget szenvedett Esztergomban, úgy Nagykovácsiban a fidesz-szimpatizáns/egykori fidesz támogatott, de végig függetlenként induló Bencsik Mónikát is maga alá temette a java részben maga támasztotta politikai vulkán hamuja. De Bencsikkel együtt omlott össze és ment a levesbe az egész képviselőtestület (a fideszes kivételével!), és a láva magával rántotta a megszűnés mélyébe a nagykovacsi.netet is, hogy a füstölgő romok helyére beférkőzhessen végre a fidesz, és a pártpolitika.
Tétényi Éva 2019. Február 7.-én, az Öregiskola kistermében.
2. Aikidós ikonfestő: az Őserő
Minden, a közélet iránt érdeklődő, hírfogyasztó ember kialakít magának egy összképet a politikai valóságról, legelsősorban a magyarról, mert leginkább ez tapossa sűrűn az ocsmány és koszos lábával az ingerküszöbét. A mindent ledózeroló brutális agymosásban, a kommunikációs börtönként működő facebook álvalóság zárványaiban vergődve, a blog.hu kommentszekcióit megszálló pártpropagandisták, trollok, vegytiszta nertálibok mocskában, a fidesz médiadömping és fake-news világban, amikor lassan már annak sem hihetünk, amit látunk, szükség van személyes, szemtől-szembeni, kézzelfogható találkozásokra, ember és ember közötti pillanatokra, valós idejű és valós helyű élményekre, amelyeket nem lehet, vagy csak nagyon nehezen lehet manipulálni: érzelmekre, tekintetekre, mozdulatokra, hangsúlyokra, közvetlen hangra, közvetlen vitára, mert a testbeszéd és az emberi én letagadhatatlan mivolta fogja igazolni a szavakban rejlő igazságot, vagy leleplezni a hamisságot. Talán. Remélhetőleg. Szükség van Márki-Zay könnyeire, amikor a családjáról, és az általuk nyújtott támogatásról beszél, ahogy szükség van az erő felmutatására is, ha eljön az ideje. Szükség van az emberre, a maga testi, fizikai valójában: a digitális vita, a virtuális párbeszéd nem lebecsülendő, de nagyon kevés a teljességhez, és semmi a levegőben szikrázó emberi interakcióhoz képest.
Tétényi Éva: az őserő.
Ez volt az első alkalom, hogy személyesen találkoztam vele, és nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy egyetlen akkor látott/archív stúdióbeszélgetés, egyetlen híradóbejátszás, egyetlen videófelvétel a tecsőn sem képes visszaadni azt a vitalitást, szenvedélyt, tudást, vitriolos humort, józanul írányított érzelemgazdagságot és civil elkötelezettséggel fűtött közéleti/szakmai éleslátást, ami őt fűti. A szakmai, politikai életútját elolvasod magad, nem ismétlem el azokat a részeket, amelyek a beszélgetés során is előjöttek, csak maradok a címszavaknál, és rádobok néhány morzsát egyéb, nem közkeletű információkból: építészmérnök végzettségű, de emellett műemlékvédelmi szakmérnök is, városgazdasági és városépítész diplomával is, aki főépítészként megjárta Terézvárost és Győr-Moson-Sopron megyét, de szerintem -és az az érzésem, hogy szerinte is- a legnagyobb dobása az volt, hogy az ő ötlete, az ő kezdeményezése és az ő munkája nyomán került fel az Andrássy út egy nagyobb budapesti projekt részeként az UNESCO világörökségi listájára. Hogy ezt a projektet ő vezényelte le, és gyakorlatilag ő is találta ki, azt tegnap tudtam meg. Évekig aikidózott. Ikonfestő, aki most a munkája mellett a japán festészet iránt érdeklődik. Jelenleg egy 10 településből álló kör megbízott főépítésze, a saját cégén keresztül, szerződéssel. Ikonfestő úgy lett, hogy beíratta anno az édesanyját egy alapfokú számítógépes tanfolyamra, mire a hölgy 2008 táján, nemes bosszút állva cserébe beíratta lobbanékony lányát egy ikonfestő képzésre, mert úgy vélte, -művészeti vizekre tévedtem, így hagyatkozhatom a témában a tudásomra- hogy ez a minden egyéb gondolatot kizáró, szigorú önfegyelmet, odaadást, precízitást, rendkívüli stíluskötöttséget, nagy odafigyelést és aprólékosságot jelentő munka majd segítségére lesz. Nem sokat tévedett, mert ez a kikapcsolódás lecsillapította és megóvta gyermekének lelki épségét, akinek így sikerült elterelnie a gondolatait a véres közéleti harcokban elszenvedett megaláztatásokról. Tétényi Évát, saját elmondása szerint, a szakmája, a családja szerető támogatása mellett, ez a tevékenység mentette meg attól, hogy a fizikai és a szellemi egészségét megtörje az állandó stressz. E nélkül nem bírta volna ki. Ezek vezették le azt a négy évnyi feszültséget.
Tétényi az építészi/szakmai tudásának -legalább negyven településképi arculati kézikönyv összeállításában és helyi építési szabályzat elkészítésében is részt vett- egészen elképesztő bizonyítákát adta tegnap este: úgy köpte-vágta fejből az összes jogszabályt, paragarafust, számot, adatot, hogy az egy kissé rémisztő is volt számomra. Még véletlenül sem szeretnék szerénynek tűnni: van némi ismeretanyagom a helyi/országos építészeti vonatkozások terén, és aki ismeri ezt a blogot, az tudja, mennyire fontos számomra, hogy minden állításomat a posztokban linkhegyekkel, fotókkal, dokumentumokkal, nyilvánosan elérhető adatbázisokkal és cikkekkel támasszak alá, és nincs ebben a faluban senki, akivel én nem állnék le röhögve és könnyedén vitatkozni a blog bázistémája kapcsán, de hogy valaki a legvadabb kérdésekre is csípőből citálja a pontos, számszerű, naprakész adatokat, információkat, szabályozási trendeket és folyamatokat, az azért elég durva volt. Nekem az ilyesmiket -pl. eleve gyalázatosan rossz a szám/adat/dátummemóriám- állandóan meg kell néznem, újra és újra, hiába írtam le már százszor előtte. Tétényi Éva (azt hiszem öt diplomája/szakvizsgája van, most végzi a jogi/közbeszerzési képzést) úgy sorolta ezeket, mint az eminens egyetemisták a vizsgák előtt. Minden kérdésre választ adott, kimerítően, teljeskörűen: okok, következmények, várható hatások, jelenlegi állapotok. Tele volt ötletekkel arra vonatkozólag hogyan és miképp kell megteremteni a helyi nyilvánosság, a helyi összefogás, a helyi politikai vagy civil élet területén jelentkező problémák orvoslásának eszközeit.
De persze nem csak építészetről, helyi konfliktusokról és kezelésük lehetőségeiről volt szó...bár az is politika volt, a javából. Kőkemény közéleti kérdésekről is, főleg esztergomi évei kapcsán, és ebben mutakozott meg igazán az ereje. Öt év távolából is úgy tudott erről beszélni, hogy a hallgatóság szinte átélhette, testközelből érezhette min ment keresztül Esztergomban, amíg független polgármesterként szembe került a hatalommal, kormányzattal, fidesszel, a Párttal. Ellenségeinek sem kívánja.
És ez nem Esztergomról, nem a múltról, hanem az országról, a jelenről szól.
Tétényi Éva és Horgas Péter az Öregiskola kistermében, 2019. február 7.-én. Az est fotói: zord indafoto
3. Esztergomi vesszőfutás
Naív volt. Illúziókat táplált. Elismerte. Elsöprő győzelmet aratott Esztergomban, 2010-ben. Az ellenzéki pártok (MSZP, LMP, jobbik, MDF) és több független civil szervezetek is felsorakozott mögé. Mindenki támogatta. Azt hitte, eljött az igazság, a fejlődés, a béke korszaka, és Esztergom végre maga mögött tudhatja mindazt a rettenetet, ami miatt e gyönyörű, lehetőségekkel teli, jobb sorsra érdemes város hírére és jövőjére árnyék vetült. De csapata nem volt, stábja nem volt. Elvállalta, beleugrott, fejest, egyenesen a medencébe, amelybe nem volt víz, de legalább tele volt skorpiókkal. Mit csinálsz, ha átveszed egy város vezetését, amelynek horribilis adósságállománya van, tele van botránnyal, és a képviselőtestület 15 tagjából 10 fideszes? Megpróbálsz kiegyezni a fideszes képviselőkkel. "Mintha egy székkel, egy fotellal próbálnál egyezkedni. Győzd meg a széket. Egyezkedj vele. Állapodj meg vele. A székkel. Aki tárgyalt már fideszes politikussal, az tudja, hogy ez ilyen. Hiába van arca, ő egy szék. Úgy hallgat, akár egy szék."
Vallomás következik: idézem a többit is, szó szerint és tartalmi idézetek keverve, jellegtől függően. (csak az élő beszéd esetlegességeit szerkesztettem, húztam meg, egyszerűsítettem és alakítottam át, de tartalmilag 100%-ig pontos az összes idézet, azok is amelyek nem szó szerintiek) Nem mindent rakok be, ami elhangzott. Hogy lesz, amit kihagyok, abban már az est folyamán megegyeztünk, pedig nagyon kihegyeztem néhány kőkemény idézetre és storyra a tollam. Az idézetek másik, jóval nagyobb részét, egy előzetes levélváltást követően finomítottam, vagy dobtam ki, engedve a vendég kérésének, különböző okokból. Nem ez lesz az első alkalom, hogy öncenzúrát alkalmazok. Azt hiszem, nem is az utolsó. Nem feltétlenül bánom. Ne az én hátamon kapaszkodjanak fel a szennymédia kivégzőosztagai, ezt a bűntudatot nem vállalom magamra. De ez az önkorlátozás sem von le sokat a velős lényegből, mert az itt van. Sok kérdés elhangzott, de nem a kérdés-felelet párbeszédben rögzítem az elhangzottakat, hanem összegyúrva a kettőt, terjedelmi okokból.
1. "...Tényleg naív voltam...Azt hittem, szakemberként majd megvalósítok egy menedzser-tipusú városüzemeltetést. Aztán kiderült, hogy ez egy politikai pozíció, és az is kiderült, hogy nagyon fájt a kormánypártnak, hogy egy független képviselő került a városvezetői székbe, mintegy 65 %-al. Meggyőződésem, hogy mi, akik ezt ott átéltük, és mindenkinek Magyarországon, aki ezt végigkövette, maradandó élmény volt..."
2. "...Volt Zarándoklat Esztergomért,...na szóval, mondom, ha ezt megszavazzák, akkor gyalog felmegyünk Pestre...és akkor, április 8.-án éjszaka, több százan elgyalogoltunk Budapestre. Akik hoztak nekünk enni-innivalót, és mindannyiunkban, akik ott voltunk, akik ezt végigéltük, ez mélyen belénk ivódott. Másnap, amikor láttuk, hogy valaki alig tud járni, egyrészt tudtuk, hogy ő is velünk együtt részt vett ezen a megmozduláson, de sokan elrakták, őrzik a sárga mellényeket, amelyet viseltek,..."(A Zarándoklat az index képgalériájában. A kiváltó oka, hogy a fideszes képviselőtestület és Tétényi Éva polgármester között tarthatlanná vált a helyzet, és a korábban Meggyes Tamás vezette, a botrányairól 11 év alatt elhíresült Esztergom egyre inkább háborús zónához kezdett hasonlítani. Ez később sem javult sokat: 2013-ban például a testületben gyakorlatilag és/vagy konkrétan nulla forintot akartak megszavazni "alapvető közfeladatellátásokra, városüzemeltetési, egyéb közjóléti célokra: útkátyúzás nulla forint / városüzemeltetési költségek olyan mértékű lefaragása, ami szinte lehetetlenné teszi az egész évben a közvilágítás biztosítását, a kézi hulladékgyűjtők ürítését, a közterületek rendben tartását, a síkosságmentesítést / intézményi felújítások és műemléki kötelezések végrehajtása nulla forint/virágosítás nulla forint / közművelődési feladatok ellátásának felére csökkentése / sport és civilszervezetek támogatása nulla forint / intézmények működési kiadásainak drasztikus csökkentése"...meg egyéb apróságok. Az intézményi költségcsökkentés például az önkormányzati óvódát is jelenti. Igaz: amit Tétényi Éva elmondott, az nyilván csak az egyik olvasata a történetnek. Az ő olvasata. De most egy pillanatra szakadjunk el Esztergomtól, és próbáld meg elképzelni, hogy Nagykovácsiban, mondjuk a pancserpuccs idején (2010-14 közötti ciklus), a képviselőtestület tagjai, valamiféle indokkal a tarsolyukban, de végeredményét tekintve, hogy lehetetlen helyzetbe hozzák és jól kibasszanak Bencsik Mónikával, megszavaznak egy drasztikus költségcsökkentést az óvoda működtetésére szánt pénzből: a pokol, az szünidei gyerekmatiné lett volna ahhoz képest, ami itt elszabadul másnap. Persze szóba sem került ilyesmi: Nagykovácsi egy komoly hely, ezt nem lehet elvitatni a képviselőktől. Az önkormányzat ilyen értelemben -de csak ilyen értelemben!- soha nem süllyedt Esztergom szintjére. Még a személyes ellenszenv és/vagy a pártérdek sem volt elég erős ahhoz, hogy valaki efféle/hasonló, számomra vegytisztán rosszindulatú ostobaságnak tűnő javaslatot tegyen.)
3. "...A Zarándoklat egy olyan közösségi megmozdulás volt, végre, -mert nálunk 8 éven keresztül egy hasonló állapot volt, mint ami most érezhető: egy elég diktatórikus vezetést éltek meg az emberek- ami felszabadító érzésként hatott. Persze megéltük azt is, hogy nem volt közvilágítás, megszüntették a helyi járatot, egymilliárdos inkasszó volt a számlánkon...tudnék még ilyeneket mondani. alapvetően, az első ilyen gyomros ez volt, amikor a képviselőtestület megszavazta ezt a büntető-költségvetést, január 11.-én, három hónappal azután, hogy megválasztottak,... hát azt azért nem mondanám, addig se voltak paradicsomi állapotok. (nagy röhögés minden jelenlevő részéről, Horgas álnaív kérdésére) Amikor ezt megszavazták, az volt az egyetlen éjszaka, amikor sírtam. Még aznap éjszaka felhívott egy idős bácsi, egy bankár, és azt mondta nekem: Éva, a háborúban más szabályok érvényesek. Oké. És onnantól kezdve, bár mindenféle történt, de már nem ért olyan váratlanul, mert mindenre el voltam készülve..."
4. "...Hogy hogyan éltem ezt meg? Nehezen. Ott nőttem fel. Ismertem az embereket, ők is ismertek engem. Énekeltem a templomban. Édesanyám egy templomba járt azzal, aki a legnagyobb szitkokat szórta rám. Engem az ért váratlanul, hogy ha az emberek ismernek engem, akkor mégis ezt gondolják rólam? Hogy a politika ennyire szét tudja szedni a dolgokat? Hogy a barátnőm, aki mondjuk köztisztviselőként dolgozott, odajött hozzám, és a fülembe súgta, hogy te Éva, figyelj, tudod, ne haragudj, nem szavazhatok rád, mert akkor engem (mozdulattal imitálja a kirúgást)...mondom neki, ne haragudj, ez neked rossz, nem nekem, és köszönöm, hogy legalább a szemembe megmondtad. Hogy amikor meglátnak, akkor átmennek az utca túloldalára azok, akik eddig köszöntek? Ezek olyan emberi csalódások, amelyeket én a mai napig nem tudok felfogni. Hogy aki támadott engem, a fidesz frakció vezetője, az én unokatestvérem gyereke, akit én pelenkáztam? Hogy amikor a nagypapa meghalt, akkor odajönnek hozzám és közlik, hogy elnézést kérnek, de az édesanyámat nem hívják meg a halotti torra, mert mit fog szólni akkor a (név)... Ezek olyan emberi gyarlóságok, hogy a mai napig ezek tudnak a legjobban kiborítani, mert az összes többi ilyen, ha nem is tolerálható, de jó, legyen, emberi hülyeség meg (lesújtóan legyint) pártérdek..."
5. "...Az építészet a társadalom lenyomata. Nézzük meg ezt a sok összevisszaságot. Ezt a semmire nem vagyunk tekintettel típust. Ezt az azt csinálunk, amit akarunk, nekünk nem parancsol se Isten, se ember típust..."
6. "...Pártállami rendszerben élünk a mai napig, ezzel nem mondtam sok újdonságot...1956 olyan lelki trauma volt, amit a mai napig nem tudtunk, nem akartunk kibeszélni, feldolgozni... Ez tönkretette a lelkeket. Hány ember van, aki nyíltan mer beszélni bármiről? Hány ember van, aki azt gondolja, hogy, juj, ezt inkább ne, ezt nem mondom, ebből még baj lehet?"
7. "...Ennél rosszabbat mondok. Amikor odamentem Esztergomban ezekhez a helyes fiúkhoz, és számonkértem őket ,hogy mondják már meg, miért csinálják ezt, ráadásul ismerjük is egymást, akkor rám néztek nagyon komolyan (nagy, kerek, értetlen bociszemek) és így feleltek: Éva, Ez a Politika. Utóbb kiderült, őket még tovább is képezték: szegényeknek menniük kellett szombatonként fejtágítóra, ahol elmondták nekik, hogy lehet, hogy ők ezzel nem értenek egyet, meg lehet, hogy ők engem sajnálnak, meg lehet, hogy ez nekik lelkiismeretfurdalást okoz, de a politika azt követeli tőlük, hogy ezt megtegyék. Robotokként működtek, ahogy a parlament, és többször el is mondták nekem nyíltan, hogy ők csak a munkájukat végzik, nagyon rendesen, sőt, ők még sokkal rosszabb helyzetben is vannak, mint én, mert én elmondhatom a véleményemet, ők meg nem..." (ennek a hallgatóságra gyakorolt hatását, azt képzeld el)
8. "...A könyörtelenség és a gátlástalanság az, amivel én nem tudok mit kezdeni. A középszerűség az egy másik dolog, de nem akarom a Miniszterelnök urat megint bántani..."
9. "... Amíg ilyen kedvesek és megértőek vagyunk, addig itt fogunk tartani. Megértem a példában szereplő embert, de nem tudom a cselekedetét helyesnek értékelni..." ( ez a megjegyzés Horgasnak egy színházi életből merített példájára vonatkozott, amelyben a házigazda beavatta a közönséget milyen megalkuvó, kompromisszumokkal teli világban kell egyensúlyoznia a művészvilág vezető szereplőinek/direktorainak/döntéshozóinak amikor egy-egy színházi előadás sorsáról döntenek, és hogyan kell egyensúlyozniuk a politikai nyomás, a művészi szabadság és a munkatársak fizetésének, megélhetésének aknamezején. Nem konkretizált, de jól körülírt példa volt, a racionálisan, pragmatikusan gondolkozó vezető felelősségéről.)
10. "...Most azért beszélhetek szabadabban, mert nem vagyok köztisztviselő. De nyolc évig az voltam korábban. 2010 és 2014 között például soha nem fogalmaztam ilyen sarkosan, mert tudatában voltam annak, hogy én azokat az embereket is képviselem, akik a fideszre szavaztak. Amikor az ember döntési pozícióba kerül, másképpen kezd beszélni. Tehát lehet, hogy nekem más a magánvéleményem, mint, amit mondanom kell. De a kisfiam azt mondta: Anyám, soha nem az a baj, ami történik, hanem az, ha nem mondasz igazat..."
11. "...Mondok erre egy személyes példát: amikor engem az ottani televíziós nyilvánosság előtt nap mint nap megaláztak, és borzalmas, hogy miket mondtak rólam, akkor másnap azt az embert, Elnök úrnak szólítva, kiszolgálják egy plusz kiflivel, csak azért, hogy béke legyen?... Béke akkor van, ha megfelelő emberek, megfelelő szinten normálisan bánnak valakivel... Nyugodtan, békésen, türelmesen, határozottan meg lehet mondani, hogy melyek azok az erkölcsi értékek, amiből nem engedünk, lásd Audi sztrájk, ami egy sikertörténet...Egy diktatúra azért működhet, mert mindenki lehajtott fejjel tapsol a király új ruhájának. Ja, meztelen."
12."... Valójában szolgaként tekintenek mindenkire..."
13. "...Egyetlen egy dolog számít: az emberi kiállás. Ahogy ezt egy Népszabadságos újságíró mondta nekem akkoriban, amikor a büntető költségvetést megszavazták Esztergomban, és interjút akart velem csinálni, és látta, hogy rossz passzban vagyok: Ne féljen, Éva. A személyes kiállást nem ismerik.
14. "...A személyes kiállást vállaló embereket viszont meg kell védeni. A fekete ruhás nővér konkrétan öngyilkossági kisérletet hajtott végre, mert annyira magára hagyták. Vannak még példák. Én azt a négy évet azért bírtam ki, mert ott volt a családom, voltak segítőim, akik gondoskodtak arról, hogy egyek is valamit, hogy milyen ruhát vegyek fel, akik a várost takarították és virágokat ültettek, akik, ha jött a nagykövet, akkor megsütötték neki a kedvenc süteményét, és egyáltalán, akik gondoskodtak arról és azzal foglalkoztak, hogy a létezésem, mint olyan, ne kerüljön veszélybe..."
15. "...Az ilyen fórumok, polgári körök azért kellenek, hogy megpróbáljuk egymást a nehéz időszakokon átsegíteni..."
16. "...Engem legalább azért becsülnek, mert soha nem tudtak megtörni..."
17."...Értelek. (Horgas azokról az emberekről kérdezett, akik mondjuk nem vegytiszta bűnözőként, hanem értelmes, művelt, kultúrált, normális, intelligens emberként kerülnek be a rendszerbe, de a struktúra fél év alatt bedarálja őket, lásd: örök kollaboráns, ugye) Én, mivel közigazgatásban dolgoztam, soha nem tudok követ vetni arra az emberre aki a rendszerbe betagozódik, mert vannak olyan szituációk, amikor nem tud, nem akar, nem mer lekövetni, és bedarálódik...de ez nem azt jelenti, hogy mindent ész és értelem nélkül végre kell hajtani. (megszórta személyes, vicces példákkal, hogy milyen figurákkal találkozott, akik földig hajoltak a legostobább utasítások előtt is, és az állásukat félve szolgaian végrehajtották azt, amiről a megrendelő másnap megkérdezte, hogy ki volt az a hülye, aki ezt kitalálta.)...Egyszer főépítészként meghívtam szakmai, tervező cégeket, és megkértem őket, hogy mondják el, mit gondolnak szakmailag az adott koncepcióról. Mire visszakérdeztek: Mit gondoljunk, Éva? (nagy sikert, nevetést aratott példa, és hogy miként fordult visszájára az idő kereke, azt egy pillanat alatt bizonyítani tudom: egy 1966-ban (!) készült magyar filmben hangzik el a korszakos mondat, egy kudarcba fulladt vállalati értekezlet után: "Most nem tudjuk, hogy mi a véleményünk.")
18. "...Aki bérből és fizetésből él, akinek megrendelései vannak, annak nagyon nehéz. Találkoztam én vezetőként olyan neves cégekkel, akik a piacról élnek, és nagyon komoly megrendeléseik vannak, és ők sem fognak nemet mondani. Ebből élnek. Én értem, hogy te mit mondasz, de meg kell érteni, hogy ha a parancsnoki hidat nem tudod támadni, akkor alulról kell építkezni. Szükség van homokszemekre, amelyek megakasztják a rendszert, megkérdőjelezik és nemet mondanak..."
19. "...Én tehát fideszes polgármesternél kezdtem a köztisztviselői pályafutásomat, de dolgoztam SZDSZ-es, MSZP vezetéssel, is, abszolút nem ez határozza meg az értékrendemet..."
20."...A hivatali munkába, a tevékenységembe is áthoztam azt, amit az aikodóból megtanultam. Nekem a kard volt a kedvencem, és ott a harmadik csapás a halálos: kétszer lesújtasz, de harmadszorra már teljes erővel. Mindenkinek volt a hivatalban egy hibázási lehetősége, másodszorra jött a figyelmeztetés, a harmadik hibánál már a jegyző elé került az ügy. És ez valahogy elterjedt...Amikor az ember ráérez erre a technikára, nem akarja ezt megváltoztatni. Ad valamiféle határozottságot. Nagyon kedves vagyok, lehet hibázni, elfogadó vagyok, de a harmadik csapás, az a legkeményebb lesz..."
21."... Négy évig tartó háború volt, igen. Háború. De nem, a vége nem volt vereség. Elmondom miért gondolom ezt így. Egyrészt csak 409 szavazattal nyert a másik illető (Kiszelné Mohos Katalin 48 szavazattal nyert Bencsik Mónika előtt 2014-ben, de technikailag a vereség, az vereség, egy szavazatkülönbséggel is)... Én olybá vettem, hogy ha ez nem elég, -és én ennyit tudok adni, ennél többet nem- akkor nem ezt kell csinálnom. Én ezt valójában nem vereségként, hanem egyfajta ajándékként éltem meg. Újraszámoltathattuk volna a szavazatokat, bejelentést tettünk az egyik körzet szavazási eredménye miatt is, de én úgy éreztem, hogy egy felmentést kapok az alól, és nem kell ezt tovább csinálnom, mert négy-öt éven belül belehaltam volna. Még egy újabb ciklust, ilyen ellenszélben nem bírtam volna végigdolgozni. Ha nyerek, és ezt ugyanilyen felállásban kellett volna tovább csinálnom (értsd: fidesz többségű képviselőtestülettel, amire volt esély), akkor lemondtam volna, ezt megmondtam előre, mert belehalok.
(ezt a fentit, és az alábbi kérdéssor néhány darabját én tettem fel, és valójában egy erkölcsi-politikai dilemmát próbáltam feszegetni vele: vajon hol húzódik a határa a szavazóid iránti elkötelezettség és a város érdekei között? Ha látod, hogy semmire nem juthatsz, mert a rendszer keresztbe fekszik neked, akkor vajon van-e jogod, erkölcsi felmentésed arra, hogy négy éven át álljon a város, és ne történjen semmi? Hol húzódnak a választóvonalak egy ember döntési mechanizmusában? Mikor kell felállni és mikor kell maradni? Mennyit és mit lehet beáldozni, feláldozni az embernek saját magából és a városból? Persze a kérdés lényege, hogy kitágítható: lemondasz a falu/város/ország érdekében, vagy éppen ellenkezőleg, akkor teszel jót a falunak/városnak/országnak, ha maradsz? Vajon megengedheted magadnak azt az emberi luxust, hogy lemondj, és újra kiszolgáltasd a falut/várost/országot azoknak, akik már gyalázatosan leszerepeltek korábban? Odadobhatod-e az egészségedet, hogy ne hagyd cserben azokat, akik rád szavaztak, és beléd helyezték a bizalmukat? De vajon kérheti-e tőled bárki, látva, hogy becsületes emberként(!) min mész keresztül, hogy maradj a posztodon, és pusztulj is bele, ha kell? Nem olyan egyszerű erre megoldást találni, mert több síkon is értelmezhető a válasz: politikai, személyes, erkölcsi, morális, pragmatikus szinten. Nem egyetlen jó válasz létezik erre...vagy talán egy jó se létezik.)
22. "...Hogy miért csináltam végig ezt négy évig, és miért nem mondtam le? Ez jó kérdés. Azt hiszem, amikor az első napon nem engedtek be az irodámba, akkor jöttem rá, hogy ez a 4 év szívás lesz. De arra gondoltam, hogy ha képes volt az összes párt beállni mögém, és nem indítottak saját jelöltet, ráadásul a szavazók 65 %-a rám adta a voksát, akkor nem tehetem meg, hogy csak azért lemondjak...mert miért is? Nem olyan típus vagyok. Én nem tehettem meg azt, hogy visszalépek. Azért lépjek vissza mert nincs hivatali autóm? Nem volt hivatali autóm: gyalog jártam, vagy önkéntesek szállítottak, hoztak-vittek. Én tettem valami rosszat? Talán én okoztam a 26 milliárdos adósságot? Én felesküdtem arra, hogy azt a népet, azt a közösséget szolgálni fogom. Bíztak bennem az emberek? Igen. Több szavazatom volt egymagamnak, mint a 10 képviselőnek összesen. Akkor lett volna vereség az én működésem, ha bármikor felállok. Az elv a fontos. Az lett volna a vereség, ha lemondok. Többször kezdeményeztem a képviselőtestület feloszlatását, név szerinti szavazást is kértem. De ebbe nem mentek bele, nem akarták feloszlatni önmagukat, a testületet. (Ismerős ez valahonnan, kedves nagykovácsi olvasó?) Pedig mondtam nekik, hogy 10 férfi nem félhet úgy egy nőtől, hogy ne oszlassák fel magukat, de nem tették meg, márpedig csak a képviselőtestület oszlathatja fel önmagát...A polgármester ellen csak akkor tudtak volna fellépni, ha van egy alpolgármester, akinek átjátszák a hatalmat, csak szegény balgák írásba foglalták, hogy ők nem akarnak fél évig alpolgármestert adni, pedig én még azt is eljátszottam, 19-re lapot húzva, hogy a soraikból jelöltem alpolgármesternek tagokat. Mindig elutasították..."
22. "...Adjam fel? De miért? Azért, mert 10 férfi erőszakoskodik, vagy azért, mert a kormánypártnak nem tetszik, hogy én ott vagyok?..."
23. "... A hivatal sem működött normálisan. Egyszer egy idősebb tanárnő megállított a piacon, és elkezdett kiabálni (utánozza a hangját, fejhangom) Évikeee, fogadjál szót a fidesznek! Hát milyen dolog, hogy nem csinálod meg azt, amit mondanak!" ...Ezeknek az ellenségeskedéseknek nagyon gyakran az volt az oka, hogy az emberek egy szűrőn keresztül kapták az információkat, és nagyon gyakran tényleg úgy állították be, hogy én vagyok mindennek a kerékkötője...A hivatalban megmondták a dolgozóknak, hogy aki a folyosómra lép, az fegyelmit kap. Volt egy időszak, amikor a képviselőtestület nevezte ki a jegyzőt, és amíg jegyző a képviselőtestülettől függött, méghozzá olyan módon, hogy... (Tétényi Évának ez a storyja közölhetetlen, áldozatul esett a józan öncenzúrának, de ott, élőben, mindenki szakadt rajta.) ...Horror. Valójában én csak azért tudtam végigcsinálni, mert korábban is köztisztviselő voltam, és hát elnézést kérek, de volt tapasztalatom. Ezt nem sokan bírták volna ki, azt tudom mondani. Embertelen volt. Amikor ez megváltozott, és már a polgármester választhatta meg a jegyzőt, onnantól kezdve egy évig, egy menedzsment-tipusú közigazgatást csináltunk. 82 emberem lehetett a 120-ból, mert leépítettek. Mindenki egyszemélyi felelős volt. Nem voltak osztályvezetők. Egy családként dolgoztunk. Nagyon jól működött, olyannyira, hogy amikor elmentem, a 82-ből 65 szintén elment, amikor változás történt, mert már nem bírta azt a hivatali struktúrát visszavenni. De az a 3 év kegyetlen volt...Mondok egy példát: saját magam írtam az előterjesztést, otthon, a kis gépemen, mert nem volt senki, aki megírja. A hivatal és közöttem, nem volt túl gördülékeny és súrlódásoktól mentes a kapcsolat, talán maradjunk ennyiben.
24. "...Azt megmondták, hogy állami szektorban nemigen fogok munkát kapni, ezt most felejtsem el...Ahogy múlik az idő, azért ez már kezd lazulni, és volt olyan település, ahol a fideszes polgármester bocsánatot kért tőlem, amiatt, ahogy bántak velem Esztergomban..."
25. "...Én most tényleg, szánt szándékkal csak szakmai munkát végzek. Elhatároztam, hogy feleslegesen már nem megyek ki a színtérre... Amíg az emberek, a párt, a tömeg, a közösség nem fogja fel, hogy ebben mindenkinek felelőssége van, addig én még egyszer nem leszek mártír. Örülök, hogy átéltem és túléltem ezt a Jeanne d'Arc-i harcot..."
26. "...Ez kőkemény túlélés volt... Nem akarok még egyszer ilyen időszakot. Ha mindenki csak annyit tenne le az asztalra, mint én, az jó lenne..."
27. "...Bárki lenne önök közül polgármester, csak a pénzügyekkel foglalkozzon. Az összes többi porhintés..."
28."...De ha ezt nem éltem volna végig, nem éltem volna át azt a sok szeretet sem, amit kaptam az emberektől. Nagyon aktívak voltak az emberek, rengeteg szeretetet és támogatást kaptam tőlük... A Széchenyi térre kiraktunk egy kivetítőt, és élő egyenesben közvetítettük rajta a képviselő-testületi ülést. A téren több százan összeverődtek, vittek pogácsát, teát, mínusz 5 fokban is ott voltak, csak fagyállóknak hívtuk őket. (nagy nevetés) Amikor valaki szándékosan elvágta az egyik kábelt, az emberek azonnal hoztak újat, és megjavították. Ez egy esemény volt, amire sokan jöttek, hogy nosza, nézzük a vetítést..."
29. "A summázata annak az időszaknak? Börtönévek. Így éltem meg...És hogy túléltem, most már könnyebben tudok róla beszélni."
Volt min, és volt miért nevetni, pedig nem volt vidám az alaptéma.
4. Az estről
Amin résztvettem, azok közül kétség kívül ez volt a legfelszabadultabb, legoldottabb fórumbeszélgetés, amit eddig Horgas Péter szervezett. Azt hiszem minden szempontból rendkívül informatívnak, hasznosnak, gondolatébresztőnek bizonyult a résztvevők számára is, akik igazán aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésbe. Horgas ezúttal egészen kitűnő kérdéseket tett fel, messze elkerülve minden felesleges, direkt lélektani filozofálgatást. Minden moderátori hibát kijavított, amibe a Márki-Zay Péter, Bod Péter Ákos esten, -pláne a korábbi vitatébolyon- belesodorta magát, és ezúttal szinte teljesen észrevétlenül tartotta kézben a beszélgetést. Vérprofi volt. Nagyon kemény, zsigeri, pontos, lényegbevágó problámákat vetett fel. Beleállt a vitákba a hallgatósággal is, de végig nagyon intelligensen, kultúráltan zajlott az eszmecsere, pont annyi érzelmi töltöttséggel, amennyit elbírt. Horgas jó meglátásokkal, személyes történetekkel és humorral is fűszerezte az estét, -szokatlan villantás ez tőle- a lelki tartalom pedig anélkül jött elő a beszélgetésben, hogy ezt ki kellett volna kényszerítenie, pláne rákérdeznie. Pazar volt a vendég és a házigazda is, és a pörgős est kihozta a 23 fős hallgatóság nagyobb részéből is a társasági/politizáló embert. Igazi közösségi esemény volt.
Két órán keresztül úgy éreztem magam, mintha egy normális, polgári Magyarországon élnék.
Így kell ezt. Le a kalappal.