L'ecsó. Ratatouille. Csodálatos rajzfilm, ki ne hagyd. kép forrása: port.hu
Ne áltasd magad.
Mindenhol vannak patkányok.
Most nem a hivatásos, közpénztolvaj politikusokra, terroristákra, az öregeket ezer forintért agyonverő söpredékre, vagy azokra a patkányokra gondolok, akikről olyan szívhez szólóan megemlékeztem itt, a 11. pontban, hanem a becsületes, tisztességes, normális, kedves, játékos, járványügyi szempontból veszélyes, hétköznapi patkányokról, akik patkány létezésük okán patkányok, van belőlük sokféle, és bár a rajtuk élősködő bolha 1348-ban elfektette fél Európát, ahogyan előtte és utána is évszázadokon át hasonlóképpen a világ minden részén, csak legfeljebb kevésbé intenzíven, de ezt leszámítva pusztán csak patkányok, és kiváltképpen csodálatos egyedek is vannak közöttük, amennyiben főzni tudnak, na ezekből a patkányokból mindenütt van.
Portugáliában, Portóban, 1998-ban, a kikötőben, kora délután, még világosban, miközben ahogy a többi turistával együtt vedeltük a vidék nedűit a teraszokon, alattunk három méterre, a köveken, csodálatos, megtermett, brutális méretű, ∼5 kg-os patkányok futkoráztak vidáman, csapatostul csapatták, de ez nem tartozik ide, legfeljebb csak annyiban, hogy ezek a nagykovácsi patkányok kinézetre azért elég szánalmasak. Nagykovácsi nem teljesít jobban.
Biztos lehetsz tehát benne, hogy van patkány az Ófaluban, van patkány a Károli-kertben, van patkány a Nádas-kertben, van patkány a Nagyszénás-kertben, van patkány a Kálvária-kertben, van patkány a Nagyszénásalján, van patkány a gyönyörűen felújított Tisza-kastély kertjében, van patkány a Nagy Üzlet színterén, van patkány Nagykovácsi minden lakóövezetében és gazdasági/kereskedelmi/szolgáltató övezetében, van patkány hegyen-völgyön, és bármikor-bárhol akadhat egy patkány, előfordulhat patkány az iskolában, az óvodában, a bölcsődében, az önkormányzat épületében, vagy akár a te csodálatosan rendben tartott lakásodban vagy pincédben is kedves olvasó, különösen akkor, ha kertes házban laksz, mert simán besurranhatnak, amikor ki- és bemászkálsz a lakás és a kert között. Anno, az egyébként építészeti aranykorként megmaradt és tucatnyi sikert elkönyvelhető Bencsik-éra egyik legszomorúbb építéstörténeti epizódjában, (amely várakozó blogposzt a fiókomban) szintén a patkányok illetve a patkányirtás játszotta a főszerepet. Régen is voltak a faluban patkányok, ma is vannak a faluban patkányok és holnap is lesznek a faluban patkányok.
A Zsíroshegyen is vannak patkányok.
De azért az meglepett, hogy fél óra alatt alatt 3-4-el találkoztam, igaz, ebből az egyik döglött volt.
A döglött patkány egy döglött veréb társaságában a Zsíroshegyi út, Kőrös utca sarkán fekszik. Fotózni voltam a Zsíroshegyen, majdnem ráléptem a delikvensre. Káromkodtam. A patkányon és a madárkán is nyüzsögtek a legyek. Nem mai darab egyik se.
A Zsíroshegyi útról indultam az Erdősétány utca vége felé. (Domb-Vértes-Mátra-Gerecse-Völgy-Mecsek-Bakony-Túrista út utvonal, végig az Erdősétányon egészen a Kerekhegyi sétányig) Mondtam már, és ezt sem unom meg ismételni: állandóan járom a falut, állandóan fotózok mindent, ami érdekel, érdekes, vagy szükséges háttéranyag. 20 éve űzöm ezt az ipart, 2006 óta intenzívebben.
De ma fordult velem elő először, hogy ilyen viszonylag rövid idő alatt ennyi patkánnyal találkoztam. A döglött patkánnyal egyszerű dolgom volt. Lefotóztam. Gondoltam, jó lesz valamire illusztrációképpen. Azt azért nem hittem volna, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. Tovább mentem az Erdősétány utcán, amely látogatásom egyik fő célja volt, hogy megörökítsem a jelen állapotát, és legyen összehasonlítási alapom a régebbi állapotához képest, illetve legyen majd háttéranyagom a hamarosan kezdődő felújítás utáni egybevetéshez.
Nyugodt sétámat az a patkány zavarta meg, ami békés komótossággal vágott át előttem az aszfalton, de sajnos ahhoz nem elég lassan, hogy legyen időm lefotózni, pedig még a fényképezőgép is a kezemben volt, mert állandóan kattingattam. Azért ez így, a döglött patkány/veréb kombó után, egy kicsit sok és sokk volt. Fényes nappal, délelőtt. Én azt hittem, hogy a patkány nem mozog nappal, (kivéve talán a portugál kikötői patkányokat, de azok az élet császárainak tűntek) pléne nem ragyogóan napfényes időben. Gyaníthatóan házipatkány lesz az, mert az néha igen. Akkor az volt.
Továbbmentem az Erdősétány utcán, egészen a végéig, aztán visszafordultam. Már ismét a Gerecse utcánál jártam, amikor két cicát zavartam meg, akik a bokrok aljában játszottak/verekedtek/keresgéltek, mittudomén. De nem két cica volt, hanem két patkány. A látvány ráégett a retinámra, és már el is tűntek. Úgy surrantak el egy másodperc alatt a törmelékes ároknál, hogy ezúttal is csak a sokkra maradt időm.
Azt mondtam, hogy baszd meg, de nem csak egyszer.
Azért az jó hír, hogy ennek közvetlen közelében van a Csillagfürt játszótér, ahol most is játszottak a gyerekek.
Több patkánnyal már nem találkoztam a Zsíroshegyen a mai napon. De mások, korábban már igen.
Az egyikük, akit nagyon régről, még a harcos nagykovacsi.net korszakból ismerek, egy nyílt facebook csoportban jelezte,(én soha nem voltam és jelenleg sem vagyok facebook tag, sem a saját, sem álnéven, sem sehogy, így én a zárt csoportok bejegyzéseit nem látom, de sajnos olykor szakmai ártalom, hogy olvasnom kell ilyesmiket) hogy a vele szomszédos telken, amelyen 10-15-20 éve nem történik semmi, patkányokat látott, és illusztrációképpen az elhanyagolt telekről készített fotókat is feltolta a poszthoz. Jól ismerem ezt a telket. Egy szeméttelep. A csoporttagok azonnal befenyítették, és nekiestek, hogy hogy meri lefotózni más telkét. Most nem mennék bele, hogy a kedves csoporttársak mennyi marhaságot hordtak össze ezzel kapcsolatban. Már nem is emlékszem mindenre (kikereshetném), csak arra, hogy mennyire értetlenkedtem rajta egyszerű kivűlállóként, s nyilván, többek között ezért is nem vagyok tagja ennek a közösségi-lelkiterror platformnak, mert kímélni próbálom a mentális egészségemet az értelmetlen vitáktól (helyismereti bloggerként a személyiségi jog/személyes adat stb. vonalon ebben élek, állandóan követem is a jogszabályokat, muszáj, tudom mit beszélek: itt és itt) de az öreg vitapartnerre és harcostársra jelentősen sikerült hatniuk, mert levette a fotókat, és a téma elhalt, anélkül, hogy életre kelt volna.
Más valakinek, -akit szintén ismerek, de más is ismerheti, aki foglakozik helyi közélettel és ismeri a faluban az egykori/mai képviselőket- szintén a Zsíroshegyről, nem kellett emiatt aggódnia. A saját telkén lelt rá erre a kincsre. Itt találod: Nagykovácsi barátai facebook poszt
♣
A kérdés, amit fel kell tenni, a következő: mikortól kezdjen el aggódni az ember? Mennyi patkány a sok patkány? Fél óra alatt négy patkány, az sok patkány? Mikortól szabad/illik/kell/ patkányinvázióról beszélni?
Zavarban vagyok.
De azért, amint hazaértem, -még e poszt megírása előtt- küldtem egy levelet az önkormányzatnak, (jegyzőnek, polgármesternek, két alpolgármesternek) Jól mondod: azonnal telefonálhattam volna, vagy be is mehettem volna az önkormányzatra, amikor lesétáltam a hegyről. Nem telefonáltam és mentem be, de ennek oka nem tartozik rád. Puszi.
♦
