"2. We fight
Harc sokféle van: katonai, társadalmi, környezetvédelmi, politikai, magánéleti. Bármilyen harc megvívásának kezdünk neki, egyetlen dolgot tudni kell: akkor leszünk sikeresek a harcban, ha előtte pontosan meghatároztuk az elérendő célt és kiválasztottuk a cél eléréséhez szükséges eszközöket, módszereket. Ha e kettő közül valamelyikben tévedünk, a küzdelmünk kudarcra van ítélve. Ha szerencsénk van, könnyen túlléphetünk rajta, leporoljuk magunkat, talpra állunk, és újra kezdjük...vagy elengedjük a harcot. De még így is ott marad a tudat, hogy minden befektetett energia, pénz, idő, akarat, szellemi és fizikai képesség pusztán az értékes erőforrások elpazarlása volt: felesleges erőlködés, reménytelen vergődés, amelynek a végén csak a biztos vereség várt, nyomában talán a keserűséggel, a kiábrándultsággal és a frusztrációval. Olykor viszont egy rémálommal kevert lázálom, amelyből felébredni is nehéz.
Vagy egyenesen lehetetlen." (I Have A Nightmare)
♦
A poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól, és egészségre ártalmas mennyiségben tartalmazza a "facebook" szót.
Mottó 1.: "Egy algoritmus gyors döntése választási kampányokat befolyásolhat, embereket foszthat meg a legnagyobb kommunikációs felülettől, vagy anyagi károkat okozhat egy cégnek. A Facebook monopolhelyzetben, saját szabályrendszerrel virtuális államot hozott létre, miközben felhasználók százmilliói vannak kitéve önkényes működésének." (Elmagyarázzuk, miért tilthat le a Facebook, és mit tehetünk ellene, Index)
Mottó 2.: "...Ma, az online térben sem megy ez másként, ahová a politika berakja a lábát. Ahogy hallom a helyi, zárt facebook csoportok tájékáról, és néha látom a helyi, nyílt facebook csoportokban, a moderátorok alig burkolt részrehajlással és mondvacsinált indoklással tiltanak, törölnek, kizárnak sokakat, vagy mindent és mindenkit, aki olyan véleményt, hírt közöl, ami a regnáló –helyi vagy országos– politikusokat, politikai hatalmat, pártot, politizáló civil egyesületet és tagjaikat támadja, kritizálja, bírálja...vagy éppen fordítva, védené azt. Nyilván az adott facebook csoporttól függ, hogy az indokolatlan, vagy nyíltan felvállalt eszmei vagy politikai oldalról motivált cenzúra, ritkítás, takarítás, mikor és milyen esetekben, illetve mennyire mélyen van jelen, de a polarizáció nyilvánvaló ezen a területen is. A skála a nettó seggnyalástól a bruttó gyűlöletig terjed a hatalommal való viszony tekintetében, és nagyon észnél kell lennie annak az adminnak, mezei felhasználónak, kommentelőnek, aki nem akar elmerülni a posványban. Gyakorlatilag az összes, helyi vagy országos politikát is a felületére engedő civil facebook csoportot felcímkézték már a faluban valamilyen módon: ezt a fasiszták működtetik, ott a bolsik köpködnek, ezek KMK szekerét tolják, azon az álcivil Sorosisták osztják az észt,...ez az admin a komcsik embere, ez a másik admin a fidesz beépített ügynöke, ez a harmadik admin KMK pribékje,... ez a felhasználó náci propagandát terjeszt, ez a másik egy kötekedő hazaáruló, a harmadik egy kereszténygyűlölő elmebeteg...csoport, ember és címke is van bőven. Némelyik címke igaz.
Senki nem kér – hiába is kérne –, és senki nem kap kegyelmet..." (Hír, név)
Mottó 3.: "A Hazugság már kétszer körbefutja a Földet, miközben az Igazság még csak a cipőjét fűzi be."
♦
1. Radír
Írtam két posztot a párkapcsolatokról. Eredetileg egybe gyúrtam őket, de aztán szétszedtem. Fiúk/lányok, férfiak/nők, randevú, szex, alfahímek és alfa nőstények, Randevú a párkapcsolat világával, avagy A gyengébb nem neme és minden egyéb nem, és minden egyéb igen. A poszt már június 9.-én készen volt, de csak most, kövér egy hónappal később élesítettem. Az Ádám és Éve beűzetése és a Harcérintkezés volt az.
Ezalatt az egy hónap alatt, amíg nem írtam semmit, valaki feljelentett engem, pontosabban feljelentette a blogomat a facebooknál.
Hat év után, végül ennek a pillanatnak is el kellett jönnie.
Kicsit csodálkozom is, hogy ilyen sokáig tartott. Azért van egy erős tippem arra, hogy vajon mi váltotta ki ezt a reakciót, de ezt egyelőre megtartom magamnak.
Egy másodpercig sem kérdés előttem tehát, hogy mi motiválta azt a Humanoid Jellegű Sejtszerveződést, aki szorítani próbál a Zord idők blog nyilvános terén, és a politikai, ideológiai, eszmei és emberi hovatartozása is kétségtelen számomra.
Ez tegnapelőtt, vasárnap délelőtt derült ki, és oly módon, hogy a párkapcsolatokról írt posztomat többen is megpróbálták több csoportban megosztani, és a facebook azonnal letiltotta a megosztásokat, leszedte a linkeket mindenhonnan. A törlés indoklása minden esetben ugyanaz volt: „Bejegyzése sérti a kéretlen tartalmakkal kapcsolatos szabályozásunkat”
Aztán kiderült, hogy a facebook hirtelen visszamenőleg is elkezdte leszedni a blog posztjait, szerte a különböző nyilvános vagy privát csoportok oldalairól. Hónapokra visszamenőleg elérhetetlenné tette egyes, már régebben megosztott posztok linkjeit.
Soha nem voltam facebook tag. Nagyjából tucatnyiszor leírtam ezt ebben a blogban, magában a posztokban, vagy akkor, amikor egy olyan kommentre válaszoltam az indapasson keresztül, ami a facebookon keresztül érkezett egy-egy posztra.
De nem várhatom és nem várhattam el senkitől sem, hogy a nevemben és az érdekemben a facebookkal levelezzen, magyarázatot várva és "jogorvoslatot"/helyreállítást kérve. Márpedig panasszal a facebook felé, csak facebook tag élhet. Azóta kiderült, hogy valaki mégis megtette. Immár olyan szánalmasan röhejes részletek is napvilágot láttak, hogy a Zuckerberg Birodalom a Nagykovácsi őszről(!) írt, teljesen ártalmatlan, minden szempontból semleges, őszi fákat, bokrokat, kerteket, fényeket bemutató posztomat is letörölte azokról az oldalakról, ahol megosztották a posztot. Ebből teljesen nyilvánvaló, hogy fogalmuk sincs, mire mondják/mondták ki az ítéletet: feljelentés jön, ők törölnek.
De ez akkor is az én munkám, az én feladatom, az én kötelességem, az én hitelességi kérdésem. Így aztán regisztráltam hétfő délelőtt a facebookra, amit soha nem hittem volna, soha nem akartam, és nagyjából akkora örömet okozott, mint félmeztelenül és rövidnadrágban belegabalyodni egy tűztövis ágai közé. Aztán írtam egy keresetlen stílusú, nagyon rövid levelet a messengeren a facebook supportnak. Erre várom a választ. Szerintem még ma letiltják a fiókomat: nagyjából így szokták.
Ezzel valószínűleg bevonulok az internet-történelembe: én leszek a legrövidebb ideig a facebook tagja. Ha a nekik küldött levélre gondolok, azt kell mondjam: megérte, a melléütésekkel együtt is.
2. Support
De először is írtam egy másik levelet a Blog.hu supportnak, rögtön vasárnap. Közreadom a levelezésünket, remélem mások is okulnak ebből, és hasznosnak találják a válaszukat, amely ma délelőtt meg is érkezett, ezt külön Köszönöm nekik.:
"Az én levelem:
Szerkesztő Hölgyek és Szerkesztő Urak, Supportban dolgozó Lányok és Fiúk!
Nincs harag. Komolyan, nem vagyunk már gyerekek, sok a blogposzt, kevés a hely. Írtam egy blogposztot a párkapcsolatok témában, először egyben raktam fel, de aztán gyorsan szétszedtem két külön részre, mindkettőhöz külön ajánló szöveggel. Nem az az érdekes, hogy nem kapott Index vagy Blog.hu címlapot (már rengetegszer kaptam ilyet, Köszönöm): én ilyen hosszú posztokat írok, még szétszedve is, mindig is ilyeneket akartam, és ez a téma (fiúk, lányok, férfiak, nők, randevú, szex, házasság, alfahímek-alfa nőstények, béták ...homoszexuálisok stb.) talán nem jött be a szerkesztőknek, vagy érzékeny a téma...khm...politikailag a pedofil törvény miatt, mittudomén. Semmi gond.
De van itt valami. Először nálatok futok ezzel egy kört, hátha van valami tippetek.
A posztjaimat ősidők óta megosztják az ismeretlen ismerőseim szerte a facebookon, és most először történt meg, hogy azok, akik különböző oldalakon megpróbálkoztak ezzel, egy üzenetet kaptak a „Bejegyzése sérti a kéretlen tartalmakkal kapcsolatos szabályozásunkat” címmel. A vicc az, hogy az egyik fb-felhasználónak, aki több fb-oldalon is megosztotta a posztokat, nem csak az ottani próbálkozásait szedte le a facebook, hanem még a saját, privát oldaláról is leszedték megosztott poszt linkjét.
185 posztot írtam eddig, nagyon sokat megosztottak ebből, és ilyesmi soha nem fordult még elő.
Ezek a mostani posztok tele vannak zenei videókkal. Én nem vagyok facebook tag, soha nem is voltam, de most lehet, hogy belépek, egyetlen levél erejéig, megtudjam tőlük, ki jelentett fel, és miért tiltották le a blogomat, mert ez egyértelműen valamilyen rosszindulat eredménye. Megnéztem milyen tartalmakat kedvel a facebook: nos, pontosan olyanokat, mint amilyeneket én írok. Semmi fake news, minden bizonyítható, hiteles, linkekkel és hivatkozásokkal teli saját gondolat.
A kérdésem hozzátok a következő: van nálatok valami szabályozás arra vonatkozólag, hogy hány videót lehet berakni egy posztba? Mert hát ez ugye, – ha csak egyet rakok be, akkor annál az egy embernél – óhatatlanul megtekintést generál az adott videónál, az adott videó feltöltőjénél, és ti talán nem szeretitek az ilyesmit (bár ugye számtalan videós/videóbetétes blogposzt van). Vagy történt valami változás? Az volt a baj, hogy beágyaztam a videókat a posztba, és nem csak link formájában raktam be? (a linkekre ugye vagy nem, vagy csak ritkán kattintanak rá az olvasók, ez talán kicsit kevesebb embert visz oda, de legalább is kevéssé tűnik tőle terjedelmesnek a poszt ☺ )
Lehet, hogy szörnyű baromságot kérdezek, de létezik valamiféle megállapodás köztetek és a facebook között – nyilván nem üzleti titkokra akarok rákérdezni, csak olyasmire, ami esetleg tudható és magyarázza a dolgot – ami a 18 éven felülieknek szóló tartalmakra vonatkozik? Ezek nagyon be vannak szarva az ilyesmitől, pláne mostanában, talán ez volt a gondjuk vele...bár én biztos vagyok benne, hogy valami más lesz az ok.
Bocsánat, ha hosszú lett a levél, és Jó Egészséget nektek!
Üdv
Kósa-S. Péter / zord íjász/zord idők blog
U.I.: a posztok linkjei voltak itt, nem rakom be újra
A support válasza:
Kedves Péter!
Köszönjük, hogy a problémádat jelezted felénk.
A Facebook által letiltott blogok jelensége sajnos nem ismeretlen számunkra. Jó néhány bloggazda fordult hozzánk segítségért etéren. Az történhetett, hogy egy (vagy több) Facebook felhasználó sértő tartalomra hivatkozva jelentette a posztodat tartalmazó megosztást és ezért a Facebook letiltotta a blogod URL-jét (automatikusan - valószínűleg alapos felülvizsgálás nélkül). Mivel a probléma nem a blog.hu platformján van jelen, hanem a Facebook-on, ezért mi nem tudunk tenni semmit annak érdekében, hogy feloldják tiltást.
Javasoljuk, hogy lépj kapcsolatba a Facebook ügyfélszolgálatával és jelezd feléjük, hogy blogod letiltását tévesnek ítéled meg és kérd meg őket, hogy vizsgálják felül blogod tartalmát. Reméljük problémádat hamarosan elhárítják és ismerőseid újra meg fogják tudni osztani Facebook oldalaikon is a blogod posztjait.
Akik hasonló problémával szembesültek, mint te, ők a https://www.facebook.com/business/help oldalon keresztül léptek a Facebook ügyfélszolgálatával kapcsolatba és kaptak is választ. A vírus-helyzet miatt is lehetnek késések, csúszások a válaszadással kapcsolatban, de reméljük minél hamarabb meg tudják oldani a problémádat.
A blog.hu és a Facebook között semmilyen megállapodás nincs. A blog.hu mindössze a Facebook felhasználóknak lehetővé teszi, hogy like-oljanak egy adott bejegyzést, kommenteljenek az adott bejegyzés alatt, illetve, hogy megosszanak blog.hu-s tartalmakat link formájában. Emellett, ha egy bloggazda szeretné, hogy blogjának olvasói értesüljenek Facebook oldaláról, az oldaldobozok közé be tudja tenni Facebook oldalának elérhetőségét is.
A youtube-os videók beágyazása a posztokba nem tiltott, és nem is limitált. A segitség.blog.hu oldalunkon a témában készült bejegyzésnél is pont egy youtube-os videót mutatunk példának. (https://segitseg.blog.hu/2015/08/24/video_beillesztese_bejegyzesbe) Korlát tehát nincs (szerintünk 1 bejegyzés - 1 videó az ideális). Annyi videót raksz be a bejegyzésbe amennyit szeretnél (amennyit tudsz technikailag). Fontos tudnod, hogy a bejegyzés editorban nem tudsz végtelen hosszúságú bejegyzést elhelyezni. A maximum karakterszám valahol 65000 karakter könyékén van amibe beletartoznak azok a HTML elemek is, amik akkor keletkeznek amikor egy képet vagy egy videót illesztesz be a bejegyzésbe.
Továbbá, a jogi problémák elkerülése érdekében, a videók felhasználása előtt javasoljuk, hogy az adott youtube videó oldalán található leírásból vagy a videó feltöltőjétől kérdezd meg (amennyiben ő a szerzői jogok tulajdonosa), hogy hozzájárul-e az általa közzétett tartalom népszerűsítéséhez / megosztásához. Hogy miért? Gyakran találkozhatsz olyan videókkal, ahol feltöltők szeretnék minél több nézőhöz eljuttatni videóik tartalmát és hálásak azért ha mások is megosztják videóikat bármely más platformon. Ám előfordul olyan is, amikor a feltöltő - akár a videó leírásában, akár a videó elején / végén írásos formában - tudatja a nézővel, hogy a tartalmat szerzői jogok védik, megosztása szigorúan tilos. Tehát, mielőtt bármilyen videót felhasználsz egy posztban, javasoljuk, hogy győződj meg arról, hogy annak felhasználása nem járhat jogi következményekkel. (én ugyan semmi ilyesmit nem találtam, mert természetesen megnéztem a videók beágyazása előtt ezt, de ezek után ott, ahol mégis bármiféle bizonytalanság fogott el, – elég zavaros a liszensz jog – utólag mégis módosítottam, és csak a video linkjét hagytam benne a posztban)
A blog.hu-n megosztható tartalmakkal kapcsolatban bővebben a Felhasználási Feltételek - III. A Tartalomra vonatkozó rendelkezések pontjában olvashatsz: https://blog.hu/policy
Reméljük, hogy sikerült választ adnunk minden kérdésedre.
Üdv,
A Blog.hu csapata
Fontos információ, hogy az Inda és egyéb termékek support támogatása hétvégén és ünnepnapokon nem elérhető, így ezeken a napokon írt észrevételekre és bejelentésekre leghamarabb a következő munkanapon tudunk válaszolni. Munkanapokon a támogatás 9 - 18 óráig elérhető és az észrevételek beérkezésétől számítva munkanapokon maximum 24 órán belül válaszolunk."
3. Policy
2015 októbere óta írom ezt a blogot. Ahogy írtam, 185 posztot készítettem eddig: még soha a gondolata sem merült fel annak, hogy én valaha, valahogy bármiféle törvényt, jogszabályt, belső szabályozást, engedélyekkel és jogdíjas tartalmakkal kapcsolatos eljárásrendet megsértettem volna ezekben. Mielőtt blogolni kezdtem, töviről-hegyire átolvastam a Blog.hu szabályzatának apró betűs részeit is.
Még a facebook belső szabályozását sem sértettem volna meg soha, vagy legfeljebb a szóhasználat/stílus tekintetében, de abban is bőven az emberi határokon belül. Olvastam a facebooknak a hírfolyamra / hír- és tartalommegosztásra vonatkozó kikötéseket már korábban is. De nem emiatt írtam és írok ilyen posztokat, hogy megfeleljek a facebooknak – egyszerűen csak érdekelt, posztot akartam írni róla régebben –, hiszen soha nem is készültem arra, hogy az írásaimat bárki meg fogja osztani a Közösségeket Felbomlasztó Hálón. Ez nekem örömteli, váratlan meglepetés volt...nagyon sokáig észre sem vettem, nem is tudtam róla. Én a Blog.hu szerkesztőiben és a címlapokban bíztam, ha egyáltalán. Ez egy Szellemi játék, terápia, kibeszélő, ahogy a blog mottójában is szerepel. Ha 20.000 letöltés van egy poszton, az nagyon jó. Ha csak 15-en olvassák el, amit írtam, az is jó. Ha senki nem olvassa el az adott posztot, én azt is el tudom engedni.
És csak nagyon halkan, finoman, csendben jegyzem meg: ha a Zuckerberg Birodalom betű szerint ragaszkodna az általa megfogalmazott közösségi alapelvekhez, és ezeket valóban számon kérné, akkor a nagykovácsi fiókok/profilok felét kapásból letilthatná örökre...pedig én csak a nyilvános oldalak bejegyzéseit látom. És mivel rendszeresen futok bele olyan képernyőfotókba, – többnyire a 444 disqus kommentszekcióiban – amelyeket különböző fb oldalakról készítettek a kormányzati rajongótábor megnyilvánulásairól, plusz rendszeresen olvasom a mindenféle újságírók/ közírók/publicisták/politikusok facebook bejegyzéseit, bátran kijelenthetem, hogy ez alapján percenként lehetne feljelenteni ebben az országban tulajdonképpen mindenkit, fake news terjesztéséért, erőszakra buzdításért, politikai inkorrektségért, becsületsértésért, rágalmazásért, nettó primitív kurvanyázásért. A hivatalos policy betartatásával a facebook valószínűleg elveszítené a ∼2,5 milliárd felhasználójának a háromnegyedét, egyetlen nap alatt, minimum 30 napos letiltással. Mert semmi kétségem sincs afelől, hogy pl. egy amerikai vagy egy francia profil még a magyarokat is messze megszégyenítő és minden létező közösségi elvárást megsértő posztokat/kommenteket tol a fészre, ha a politika, a foci, vagy a szomszéd hajnali fűnyírózása kerül szóba. Oroszországot/Ázsiát/Közel-Kelet facebook bejegyzéseit nem tudom – és nem akarom – elképzelni sem.
4. A "Jelentem" gomb
Van tapasztalatom és biztos ismeretanyagom arról, hogy milyen tartalom az, ami közölhető, terjeszthető a Blog.hu-n: soha nem volt ebből problémám, és inkább nem kockáztatok, ha valahol halkan szól a vészcsengő. Fényképezek, videókat, hangfelvételeket készítek: adatgazdaként állandóan szenzitív adatokkal dolgozom. Állami hatóságokkal/adatvédelmi biztosokkal/kormányzati szervekkel, hivatalokkal, önkormányzatokkal, polgármesterekkel, önkormányzati képviselőkkel, jegyzőkkel – ezekből több is fent van a blogon – kiadókkal, szerkesztőségekkel, újságírókkal, politikai pártokkal levelezek (2005 óta, folyamatosan), útmutatást és tájékoztatást kérek tőlük, és bármit, mindent, amit felhasználok több szűrőn és engedélyezési eljáráson is átküldök. Megnézem a jogszabályokat, megkérdezem, amit kell.
A Blog.hu aktív bloggerei között mindössze néhány olyan bloggert ismerek, aki jellegét tekintve hasonlóan dolgozik, és biztosan nálam is jobban odafigyel erre, és akiknek én a közelébe sem jöhetek ezen a téren: pl. mindenek felett a K-Monitor, akik kifejezetten aprólékos háttér feltárást folytatnak, (a Direkt 36, Átlátszó, Index, 24.hu, HVG, 444...oknyomozó riportjaihoz hasonlóan) vagy a Nemgogol blog szerzője (mostanában szerzői inkább). Ez utóbbiaknál keményebb játékos nem volt ebben a műfajban azóta, hogy a Vastagbőr blog búcsút intett a Blog.hu-nak. Szókimondó blogger sokkal több van, de a témákat alaposan feldolgozó, részben kutató tevékenységet végző már kevesebb. A Nemgogol szerzői olyan posztokat írnak, amilyeneket én soha nem mernék. A Vastagbőr volt a korai etalon ebben: a maga szerény eszközeivel klasszikus oknyomozást végzett, és a zero, aki a prímet vitte, mindig elment a falig. Néha azon túl is. Talán nem véletlen, hogy az egyik/egy másik Vastagbőr blogger, aki laspalmas név alatt írta a posztjait/kommentjeit, az Átlátszó szerkesztőjeként végezte. (a blog is átköltözött oda, de bizonyos szempontból meg is halt. Aki a Blog.hu-t elhagyja, az digitális öngyilkosságot követ el Magyarországon. Szerintem minden blogger, aki megtette, gyakorlatilag kivégezte a blogját. HaFr, Vincent...) Az Átlátszónál minden tévedés, hiba, mellélövés, jogi bukta vérre megy, mert adományokból tartják el a szerkesztőséget és nem áll mögöttük semmiféle olyan feneketlen/adófizetői pénzügyi háttér, amivel kalkulálhatnának egy-egy elbukott sajtóper/jogi eljárás során. Másoknak picikét könnyebb dolga van, ha túltolják a biciklit.
Egy szimpla bloggert – bármelyiket –, engem pedig végképp nem védene meg senki. Ezt a blogot egyedül én írom, én gyártom a tartalmat, minden gondolata a sajátom, és minden döntés benne az enyém. Ha hibázok, én viszem el a balhét egyedül, én állom a cechet, emberileg, jogilag, anyagilag, minden értelemben.
Engedjük el a kettős mércét. Én soha nem estem bele abba a hibába – oké, igyekszem nem bele esni – hogy csőlátóan nézzem ezt a világot. Én még a Mester jó tetteit is elismerem, pedig igen sarkos és lesújtó a véleményem róla, és a kormányzatáról (rájuk szavaztam 2010-ben, túl jól sikerült). Amit ezzel az országgal tettek az elmúlt 12 évben – politikai, gazdasági, nemzetközi, de leginkább a közbizalom vonatkozásában, vagyis emberi, lelki, erkölcsi, morális téren – azt kizárólag a legpusztítóbb nemzeti tragédiáinkhoz lehet hasonlítani. Hosszú, nagyon hosszú évtizedekig nem fogja Magyarország kiheverni. Vagy igazán soha sem.
De tudjuk, hol élünk. Tudjuk miféle borzalmas történelmi sebeket hordoz az ország: itt mindenkinek mindenkivel szemben van valami elszámolnivalója, sértettsége, adóssága, be nem váltott ígérete és csalfa reménye, elmaradt jóvátétele...és ezek nem gyógyulnak be, mert senki nem is akarja őket begyógyítani, csapataink harcban állnak az örökkévalóságig. Jól jönnek ezek mindig a választások idején. És minden létező politikai oldalnak és támogatóinak van itt sara...azoknak, akiknek van.
Pontosan olyan világban élünk, amilyet megérdemlünk.
Mert abban a nyomorult, nyilas-ávós házmester, új kommunista besúgó közegben, amelyben az egymásnak feszülő politikai tálibok, önkéntes párt-dzsihadisták naponta zabálják a beteges bosszúvágy és a vicsorgó rosszindulat kenyerét, ott egyetlen társadalmi rétegnek juthat a felhőtlen elégedettségből: a söpredéknek. Olyanoknak, akik epekedve várják a politikai útmutatást az ellenséggel – és aki a másik oldalon áll, az a közbeszéd/a kommentszekciók mocskában kiirtandó ellenség immár – való leszámolásra, és ahol például a nyilvánosság szűkítésére, a szólás-és véleményszabadság útjainak lezárására, az információszabadság csatornáinak befalazására tett sikeres akcióikért jár a buksi simogatása. Eljött a trollok és a körkörös gyűlölet kora.
A politikai pártok, a hozzájuk tartozó háttérszervezetek, a civil politikai támogatók, vagy az egyes politikai szereplők/közszereplők fb-oldalait rendszeresen és módszeresen fel szokták jelentgetni a facebooknál...mindkét oldalról, és nyilvánvaló, hogy sokszor minden valós indok nélkül. Ez a lényeg. Ezt a módszert minden oldal támogatói, tálibjai, szavazói bevetik...a vád él. Ha csak néhány napnyi bosszúságot, kellemetlenséget, elérhetetlenséget okoznak vele az ellenfélnél, az is elegendő. Kampány időszakban azonban ennek már döntő fontossága lehet. Öt perc alatt bárkire ráverik pl. a gyűlöletbeszédet, és bebizonyítják róla, hogy bűnös...minimum addig, amíg ki nem derül, hogy nem az, de akkor talán már késő.
Természetesen a teljesen politikamentes, szimpla, nyers emberi rosszindulat által motivált feljelentgetősdi is ugyanígy működik. A feljelentők alávágnak annak, aki beszólt nekik, vagy aki olyan tartalmakat oszt meg, ami irritálja őket, vagy akit utálnak valamiért. A sárga irigység faktor, a szerelemféltés... végtelen számú indok lehet.
A facebooknál panaszt tenni, megtalálni a megfelelő kapcsolatot, és helyreállítani az igazságot: időutazás az 1971-es Magyarországra, ahol a Magasságos Hivatal Labirintusában, a főosztály alosztályának az alosztályi főosztályán kellett kitölteni 427 formanyomtatványt ahhoz, hogy igényelhess egy ceruzahegyezőt az irodába. Sehol nincs egy egyszerű "panaszbejelentés" kapcsolati link, kotorhatod az oldalt, kinek írjál.
A feljelentések mellé jön a facebook saját aktivitása, a szavakat/képeket/videókat szűrő algoritmusokkal, valamint a túlterhelt moderátorokkal súlyosbított beavatkozás, aminek eredménye a törlésekre, tiltásokra épülő kattintás cunami. Inkább gyorsan letörölnek valamit, abból nincs baj. Ha nem jön panasz a törlés miatt, nyert ügyük van. Iszonyatos mennyiségű feljelentés/bejelentés érkezik a facebook moderátorok elé – ennek megfelelően az általuk generált politikai vihar is garantált – és természetesen ennek az egész konglomerátumnak a kordában tartása is nettó képtelenség, bruttó abszurditás, maga a pokol. Milliárdnyi profil posztjait, kommentjeit, fényképeit, videóit kéne átfésülni minden percben, és kiszűrni ezekből a jogsértő vagy a felhasználási elveket áthágó tartalmat. Ezzel az erővel egy darab mákszem felkutatására is lehetne vállalkozni a sivatagban. Évek óta így van, cikk az van róla millió: itt, itt, itt...tovább is van, mondjam még?
Igen, az engem feljelentő Humanoid Jellegű Sejtszerveződés is elkönyvelheti ezt az alávágást sikernek. Megnyert egy olyan csatát, amelyen az ellenfél – én – ott sem volt. Ám a történelem nagy tanítómester, és én otthonosan mozgok ebben: igen gyakran megtörtént, hogy valaki minden csatáját megnyerte, de végül elveszítette a háborút.
A feljelentő is így fog járni...tőlem naponta küldözgetheti a feljelentéseit M.Z. moderátorainak, és nyomkodhatja a "jelentem" gombot a posztok, megosztások alatt. Nem ismer engem.
Én ugyanis ezt a helyzetet a javamra fogom fordítani. Többszörösen. Másképp, mint, ahogy bárki gondolná.
Tulajdonképpen egy kicsit hálás is vagyok neki. Szívesen kihagytam volna ezt a műsort – szeretem a békét, a nyugalmat, a csendet, lelki és fizikai tisztaságot, a szeretetet és szerelmet, a természetet, a kerteket, a fákat, a kutyákat, az építészetet... és rajongok minden emberi értékért is, a képzőművészettől a zenéig és az irodalomig, a kávézókkal vegyes könyvesboltokig, amelyektől kicsit jobb hely lesz ez a szomorú világ, és jobban élvezném, ha az élet pozitív oldalairól írhatnék inkább –, de én nem hátrálok meg soha.
Magyarnak születtem, és én magyar vagyok. Ez nem etnikai vagy nemzeti meghatározás elsősorban, hanem szívbéli. Az pedig nemes teher. Nálunk magyaroknál pedig erkölcsi kötelesség, hogy a nyílvesszőink a zord időkben is a céltábla közepébe fúródjanak.
Ámen.