Az örök, visszatérő mottó: “..Az ország építészeti arculata egyre zűrzavarosabb, településeink egyre csúfabbak. A pénz pallérozatlan uralma, a külföldről beoldalgó építészeti import sokszor alacsony minősége, az új építési anyagok silánysága, az építészek jó részének csalfasága, az építészet egyetemes szellemi jelentőségének csökkenése miatt gyorsan halad Magyarország építészeti képének torzulása…”  ( Janáky István, építész)

Mottó 2.: "Sajnos sok építész és építtető is önmegvalósítást hajt végre.” (Györgyi Zoltán, Nagykovácsi főépítésze)

Mottó 3. : “ A fák majd eltakarják a rossz házakat, a jók meg jók” (szintén Györgyi Zoltán, a "ház formájú házakat" kedvelő főépítész, egyik - de nem az egyetlen - őszinteségi rohamában)

♣

Eredetileg, -az időjárást szemlélve- egy emlékeimből hirtelen előhívott, országjárásra, illetve őszi kirándulásra csábító könnyed posztot akartam feldobni, amikor rájöttem, hogy ez is Nagykovácsiról szól. Illetve Nagykovácsiról is szól, mert az eredeti célomat nem váloztatta meg, hogy befűzhetem a posztot a helyi építészeti, építésügyi krónikák közé.

Ebben a blogban eddig kevés olyan illusztrációként felhozott kikacsintás akad, ami annyira Nagykovácsiról szólna, mint ez.

Mottó: Lesz ez még így se!

♣

Ez a poszt a Nagykovácsi és Budapest között tervezett bicikliút pályázatát bemutató poszt kísérője.

2010-ben a Nagykovácsi Természetvédők Egyesülete kérdőívet készített, amelyben az esedékes választáson induló polgármesterjelölteket interjúvolta meg a terveikről. Ennek egyik részében a helyi biciklizéssel kapcsolatban kérdezte meg őket. Ez a rövid részlet illusztrációként szolgál. A kérdéskör önkormányzati/politikai/civil szinten is rendszeresen visszatért, viták, kérdőívek, tervek, programok formájában.

Az interjú alanya, Seresné Szíjgyártó Beáta volt, polgármesterjelölt.

Mottó: 

“Riporter: -Egészségügyhöz kapcsolódva: Lesz-e sportcentrum Nagykovácsiban?...

Bencsik Mónika, polgármester: -Hát a Fidesz jelöltje, Kiszelné Mohos Katalin azt mondta, hogy ő ezt már elintézte, úgyhogy Lesz! (nevetés) Ő azt kampányolta, hogy a sportközpont kérdést ő már elintézte és én abban bízom, hogy ez nem az ő személyéhez kötődik, mert ha már el van intézve, akkor akár, ha én nyerem újra a választásokat, akkor én szívesen megépítem, mert építkezésben meg nagyon jó vagyok, úgyhogy én nagyon hiszek abban, hogy lesz, és kell is…” (Részlet a BKTV 2014. Október 4.-én készített riportjából, 36.53-nál)

Meglepetés jön: Kiszelné Mohos Katalint, a Fidesz-KDNP jelöltjét megválasztották a falu polgármesterének. Sportközpont nem lett, és a ciklus végéig már nem is lesz.

♣

Az ember persze ne tápláljon hiú reményeket olyan helyzetben, amikor sorozatban pattannak le az index címoldaláról ilyen és ehhez hasonló hírek: "balhé az van, kaja az semmi" ,ahogy Géza mondta a Csapd le, csacsi!-ban. Lehet, hogy az alább bemutatott pályázat is csak parasztvakítás lesz a végén, befullad, leállítják, politikusnak csak akkor higgyél, ha már ló legel a sírján. De a fenébe is. Miért ne lehetne egy kicsit bizakodni néha, még akár Magyarországon is?

Még az a csoda is előfordulhat, hogy pont kerül egy nagyon régi, de igazán komolyan csak alig 10 évvel ezelőtt  az érdeklődés homlokterébe került polémia végére: megvalósulhat a Nagykovácsit Budapesttel összekötő kerékpárút.

Erről lesz szó az alábbiakban.

Mottó 1.: "Annak az országnak, ahol az emberek az utcaseprő szeme láttára dobálják el a szemetet, annak az országnak vége." Moldova György

Mottó 2. Winter is Coming. ( a Starkok jelmondata, Trónok harca)

Visszatérő, örök mottó: Minden költözés: kaland. (Gerald Durrell)

♣

1999. A mi telkünk. zord indafoto

Új házat, új telket venni: komoly tett, minden szempontból. Úszás a mélyvízben, ahol soha nem lehet rutinra szert tenni, mindig kezdő maradsz.

A probléma az, hogy nincs sehol egy kifogástalan recept arra, hogyan kell ezt a műfajt űzni: lehet, hogy a 25. telek/ház/lakásvásárlásodnál fognak irgalmatlanul átvágni a palánkon, vagy akkor nyúlsz bele a legnagyobb darázsfészekbe, holott már azt hiszed, hogy a kisujjadban van a szakma.

Egy rossz döntés kezdete lehet egy évekig is tartó kálváriának, amelynek a végén a készen vásárolt új otthontól vagy az építkezésre kiszemelt telektől akár nyomott áron, veszteséggel meg kell válni, csakhogy kiszabadulhasson a delikvens a csapdahelyzetből. A csapda  sokféle lehet:  

Ha a klímaváltozás nem szól közbe vagy a kétharmados törvényhozás nem tiltja be, állítólag nem marad el az ősz e kies honban: ez azért fontos, mert legalább képes leszek újra rendesen levegőt venni, és nem csak a forróságot beszívni, ahogy az elmúlt hat hétben. Ideje visszatérni, így leporolom a fiókban várakozó posztokat: nyitányként, egy könnyed témával.

Mottó: Mégis, kinek a szemétdombja?

♣

Magyar tragédia: gyakran előfordul velem, hogy egyes hírekbe beleütközve, nem tudom eldönteni, hogy nevessek vagy inkább sírjak-e, talán mindkettőt egyszerre, esetleg szakaszosan osszam be, hogy kitartson a következő hasonló hírig, de azt hiszem ezzel a dilemmával nem vagyok nagyon egyedül az országban.

Az a levelezés viszont, amit ebben a posztban be fogok mutatni, egyértelműen a szórakoztató, derűs kategóriába tartozik, valahol a pikírt és az abszurd humor közötti határvidéken. A levélváltás jelen állás szerint a harmadik tételen van túl, és gyaníthatóan folytatódik majd a felek között, de a blogposzt lényegét ez már nem fogja érinteni.

Legelső sorban bemutatnék az olvasóknak egy hírhedt helyet, és ismertetném a történetét, húst rakva a csontokra, hogy azok is tudják miről van szó, akik még életükben nem jártak a faluban.

A Nagykovácsi utcakerteket bemutató sorozat záró fejezetében (itt a mindent zöldbe borító első, a sziklakertes/kavicságyas második, a falusias harmadik) az utcakerteknek egy speciális csoportjából készítettem válogatást.

A Nagykovácsi utcakerteket bemutató sorozat harmadik részében ( itt az első, itt a második) olyan kerteket gyűjtöttem egybe, amelyekre a falusias, vidékies hangulatú jelzőt aggattam rá. Persze előfordulhatnak olykor stílusbéli átfedések a korábban bemutatott kertekkel, de remélem már a fotók alapján is elég egyértelművé válik miért éppen ezek kerültek fel a példatárba.Falusias kert? A falusias jelzőről már ejtettem korábban néhány szót. Nagykovácsi lakossága a kora tavasztól késő őszig tartó szezon idején, a hivatalos 8000-ről – nagyon óvatos becslések alapján is – 10000 főre nő, tehát a szó klasszikus értelmében már nem falu, (én ennek ellenére akként hívom) és ezt mindenképpen érdemes észben tartania annak, aki azon gondolkodik, hogy érdemes-e ideköltöznie. Az eszményített idill örökre elmúlt, de ez nem jelenti azt, hogy a település életének minden szegletéből kiveszett volna, vagy másképpen szólva, a falusi/vidéki hétköznapokra és külsőségekre egyetlen vonatkozásában sem bukkanhatnánk rá. Az alábbi utcakertekben a vidéki Magyarország, a magyar falu klasszikus elemei köszönnek vissza, és aki például nem a budapesti belváros-nagykovácsi kertváros-Tahiti vonalon éli le az életét, hanem látott már a valóságban is valódi értelemben vett falut e kies honban, annak ismerősek lesznek a képek. A válogatás során szinte természetes (?), vagy inkább irónikus módon úgy alakult, hogy a bemutatott példák elsöprő többsége két települési övezetből került ki:

1. egyrészt az ófaluból, tehát a település eredeti, falusias magjából 
2. másrészt az Északi-üdülőterület, tehát az egykori hétvégi telkes/zártkerti, és egyelőre, a jelenleg még érvényben lévő hivatalos építési szabályzat szerint is, szinte teljes egészében falusias övezetként meghatározott településrészekből.

Úgy tűnik a nomen est omen a kertészetben is működik: Nagykovácsiban a városiasabb (értsd: kertvárosi övezetes) lakókörnyezeti címke a kialakított utcakertek stílusát éppen olyan döntően befolyásolja, ahogy a falusias besorolás az adott utcakerteket. Tehát valóban előfordulhat némi átjárás vagy átfedés, de amennyire csekély számban képviseltették magukat a falusias lakóövezetekből származó kertek az előző két részben, ugyanannyira kimaradtak a kertvárosiak a mostaniból.