♣

Mottó 1.: "...A Virágos-park kövér öt éven át földalatti mozgalomként, illegalitásban működött, aztán a tagok úgy döntöttek, hogy nagyobb léptékben fognak játszani, és 2017-ben bejegyeztették az egyesületet, azon a néven, ahogy addigra közszájon forgott. Azt is kijárták az önkormányzatnál, hogy a teljes telket adják nekik gondozásba. Nagy egymásra találás volt ez mindkét részről: azóta eltűnt az évtizedes gaz és szeméttelep, és az önkormányzat gazdagodott egy állandó kihívásokkal telített, de összehasonlíthatatlanul javuló képű közterülettel. Borítékolni lehetett, hogy ennek a gyümölcsöző kapcsolatnak lesz folytatása...(a Virágos Park Egyesület) Nagyon VIP: se honlapja, se facebook csoportja nincsen. Olyan, mint a Rolls-Royce: nem reklámozzák, elég a munkával elért eredmény a sikerhez. És dicséretből jut bőven. Főleg annak, aki dolgozik is vele..."

Mottó 2.: A Virágos Park Egyesület (VIP) alapító okirata: "Az Egyesület kiemelt célja, a Nagykovácsi Virágos sétány és Muskátli utca sarkán lévő közterület gondozása, szükséges karbantartási munkák elvégzése, szabadidőpark kialakítása. Kiemelt érdek a helyi értékek fokozott védelme, és a helyi közösség erősítése, emellett az igények felkeltése a közösségi programok szervezése iránt, ehhez a pénzeszközök biztosítása és a közösségi élet kibontakoztatása."

♣

A Virágos Park létrejöttének alapja egy gerillakertészeti akció volt. 2012 márciusában néhány lelkes, elszánt, öntevékeny civil egy elhanyagolt önkormányzati területre lerakott három beton virágládát, valamint szétterített egy köbméternyi – jószándékú, támogató és illegális önkormányzati segítség révén beszerzett – fehér díszkavicsot. Közvetlen előzménye, hogy az utca túloldalán a civilek egy másik csoportja egy csatornafedél körüli néhány négyzetmétert virágokkal ültetett be, 2011 tavaszán. A park kialakulásának történetét, fejlődését részletesen és sok fotóval bemutattam már egy korábbi posztban. A projekt egyike volt azoknak a beruházásoknak, amelyekben a helyi civil és politikai szféra egymásra találhatott a játszótér-diplomácia keretei között, ugyanakkor politikai viharokat támasztott, hatása révén pedig a választások végeredményét is befolyásoló viharrá dagadt.

Hőskor, őskor. 2011 és 2012 tavasza. A Virágos park kezdetei. 

A területre azóta rá sem lehet ismerni, és évről évre változó képet mutat: többnyire pozitívot. Rengeteg növény (egynyári vagy évelő, fák, cserjék, bokrok) került elültetésre és különféle kerti építményekkel/kerti bútorokkal is gazdagodott is a park: szemeteskuka, biciklitároló, szaletli, pingpong asztal, Trianon-emlékoszlop. Voltak egyéb kényelmet és pihenést szolgáló tárgyak, amelyek nem élték túl a zord időket – ehhez szervesen kapcsolódó, de egy másik poszt szól majd erről – és aszályos, forró, sivatagos napjainkban erre a területre is vonatkozik a Vörös kód.

Ez a rövid poszt a szaletli beszerzésének (reklámozás nélküli) és felállításának krónikája. Inkább fotóban, mint szóban.

Mottó 1.: "Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta..." (Tippelj, hogy honnan van)

Mottó 2.: "...Most egy globális erőforrás háború kellős közepében vagyunk, itt Magyarországon is. Ez nem egy távoli egzotikus harc. Nagyon keményen érinti Magyarországot is. Ez a háború a stratégiai erőforrások feletti korlátlan rendelkezéséért zajlik. Ezek az erőforrások: ivóvíz, energia, termőföld, emberi erőforrás. Víz ügyben még viszonylag jól állunk, sikerült a privatizációt megállítani, illetve visszafordítani. Ez azonban nem minden országban van így. Tavaly nyáron, a Rio Plusz értekezleten, az USA küldöttsége egy érdekes javaslatot vetette föl, ami nem jött át a magyar médián. A javaslat szerint globálisan, mindenhol, a nemzeti kormányok kezében lévő vízbázisokat vegyék egyetlen egy globális szervezet rendelkezése alá. Mindenki gondolja tovább, hogy ez mit jelent..." (Házaló, Ertsey Attila előadása, Nagykovácsi, 2014. február 14.)

Mottó 3.: "...Az extrém hőhullámok rendszeressé váltak az ezredforduló óta az egész kontinensen. A 2003-as augusztus elejei, kéthetes hőhullámnak legkevesebb 30 ezer halálos áldozata volt, Franciaországban csaknem tizenötezren vesztették életüket a nagy meleg miatt. Európa egyik leghalálosabb természeti katasztrófája volt az elmúlt 100 évben - áll az ENSZ Környezeti Programjának 2004-es jelentésében. Ebben idézik a Meteorológiai Világszervezetet: "ahogy emelkedik a hőmérséklet világszerte a klímaváltozás miatt, az ilyen extrém időjárási események száma és intenzitása növekedni fog. Magyarországon 2015-ben 1800 halálos áldozata volt a hőhullámoknak." 

♠

Kies hazánkban a valóság péklapáttal osztogatja a pofonokat: egyik oldalról a politika, másik oldalról a természet. E kettő néha összetalálkozik, és együtt méri a csapásokat. 

A rezsicsökkentés szent tehenének levágásában még vannak tartalékok: a bloggertárs igen meggyőzően tálalja, hogy a víz- és csatornszolgáltatás, mint várakozó rezsielem, szintén nem maradhat ki a sorból. A pénztárca tartalmát zabáló válságcunami valójában csak most kezdődik. A 9,5 millió többségének, vagyis azoknak, akiknek akkora pechje van, hogy nem tartoznak Nyuszi barátai, rokonai és üzletfelei közé, vagy nem államtitkárok, nem megemelt fizetésű miniszterek a kormányában, lassan észhez kell térnie. Kellene. És ez nem csak az energiáról, nem csak a rezsiről szól: a kép ennél holisztikusabb, sokrétűbb, szélesebb spektrumú.

Áram nélkül – ez bizonyára különösen hangzik egy olyan civilizációban, amelynek az energiaéhsége kimeríthetetlen, és ennek egyik fő forrása, lényegében a létezésének és a működésének az alapja éppen az áram – lehet élni.

Víz nélkül azonban nem.

Mondanék én erről valamit, amelynek globális és lokális hatásai is figyelmet érdemelnek, és kivétel nélkül mindenki ráismerhet benne azokra a kihívásokra, amelyek Párizstól Szatymazig egyformák...tehát az olvasót is mélyen érintik, érinteni fogják.

Figyelem! Nagyon bonyolult, asszociatív illusztráció.

♦

Orbán Viktor 9 évvel ezelőtt bedrogozta Magyarországot. Örömöt és megnyugvást pumpált át, atyai gondoskodást, bizakodást a szebb jövőben, de attól még politikai kábítás és politikai kábítószer volt ez a javából. 

Kifejteném ezt egy kicsit, de ez is egy rövid poszt. És szigorúan 18 éven felülieknek szól.

Egy röpke időre megakasztom a történelmi kitekintésemet, és a blog egyik vezérfonalához, az építészeti témákhoz igazodva adózok a helyi közszolgálatiságnak is.

A lakossági, önerős – illetve jelen esetben részben önerős – útépítés/felújítás/aszfaltozás költségeiről lesz szó, egészen konkrét és naprakész információkkal segítve azokat, akik utcaszomszédjaikkal közösen esetleg hasonló terveket dédelgetnek. Rövid poszt.

• A poszt sorozat orosz-ukrán háborúhoz kapcsolódó indokáról
• a Nagy Armada összetételéről
• II. Fülöpről, a Kolostorpalota remetéjéről, aki útjára indította,
• Santa Cruz márkiról, aki az ötletet adta
• Medina-Sidoniáról, aki a nyakába kapta ennek az alapvetően elhibázott hadjáratnak a vezetését

elmondtam a lényeget az előző részben. 

A poszt 18 éven felülieknek szól!

♦

A poszt tisztelgés Volodimir Zelenszkij előtt, ennek megfelelően a fideszeseknek, ha véletlenül ide kattintottak, jó utat kívánok a blog.hu más ösvényein. Szigorúan 18 éven felülieknek szóló tartalom.

Az orosz-ukrán konfliktus kapcsán írt első posztban már felsoroltam mi az az öt kérdés, amelyre, ha egy háborút kezdeményező fél nem képes egyértelmű és józan, racionális, pozitív (meggyőző) választ kell adni, akkor történelmi bizonyosság, hogy vereséget fog szenvedni. 

Ígértem egy példatárat, ami igazolja ezt az állítást. Már februárban elkészült az egész, de most van itt az ideje, hogy immár ezen az emlékezetes éjszakán is túl vagyunk. Hat példa lesz. Ez az első háromrészes, a többi rövidebb. (a felhasznált források listája az adott példa végére kerül)

Nem mellékesen úgy válogattam össze a poszt-sorozat darabjait, hogy leplezetlen párhuzam, áthallás, gyanús kicsengés és véletlennek tűnő utalás is legyen bennük az orosz-ukrán háborúra. Amely az oroszok számára természetesen megnyerhetetlen az első pillanattól kezdve, gondolom ez érthető célzás volt, még a háború kirobbanása előtt. A történelem az ilyen: szándékosan figyelmezteti a politikusokat, a hadvezéreket, a hódítókat, a birodalmak urait, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, de a tapasztalat szerint az ember süket a jótanácsra.

Két fontos közlemény.

1. Ez a rövid poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól.
2. Teljesen nyugodt vagyok, hideg, megfontolt és cinikus: engem semmiféle politikai meglepetés nem ért tegnap este. Megmondtam előre. Minden szavamat átgondoltan fogalmaztam meg, indulat nincs bennem.

♦

Ebben az országban – politikai, közéleti értelemben – csak négyféle ember él.

Az egyik, aki látja-hallja-érti-tudja, hogy mi történik itt 12 éve – ne haragudj meg érte, de nincs kedvem belinkelni 12 évnyi mocsokságot –, és megpróbál tenni ellene valamit, a maga szerény lehetőségein belül, a törvények szerint. Tüntet, tiltakozik, aláírásokat gyűjt, ír, beszél, vagy mondjuk húz néhány ikszet.

A másik, aki szintén látja-hallja-érti-tudja, hogy mi történik itt 12 éve, de a része, pl. örök kollaboránsa, vagy egyenesen aktív alakítója vagy haszonélvezője ennek a folyamatnak valamilyen módon, élvezi ezt a rendszert, és kiveszi, kinyeri belőle mindazt, amit lehet, tartson, ameddig tart, és mindig talál kifogást, magyarázatot arra is, hogy miért szavaz – jelen esetben – a fideszre.

A harmadik, akinek már mindegy, mert a propagandagépezet teljesen kipucolt az agyát, és felszámolta az erkölcsi-morális-etikai korlátait, és megszállott, csillogó szemű szektás-fanatikus zombiként követi a Gazdát a pokolba is, vagy a tájékozódásra, ellenállásra annyira esélytelen szociokulturális, társadalmi környezetben él, hogy lehetősége sincs semmiféle ellenszegülésre. Ennek a két csoportnak létezik egy nagyon masszív közös halmaza, azért került egy kalap alá.

A negyedik az, aki beleszarik, leszarja. Ők az a bizonyos 25-30-35-40 %. Ez a szám változó. A közéleti jelenlétük pl. a választások jellegétől függően módosul, mert más számok jönnek egy EP-választás, egy országgyűlési választás  vagy egy önkormányzati választás idején. Általában aktívabbak a környezetüket közvetlenül érintő közéleti kérdésekben, de kevésbé az Európai Uniós és az országos ügyekben. Bizonytalanoknak, távolmaradóknak is hívják őket, de valójában a teljesen érdektelenektől, a segghülyéken át, a vérprimitív söpredéken keresztül a konkrét fekete galléros bűnözőket is beleértve, a tudatos világpolgárokig bárki tartozhat közéjük (ez utóbbiak azok, akik szó nélkül, mosolyogva lelépnek, ha látják, hogy a weimari köztársaság már az utolsókat rúgja, vagyis elviselhetetlenné válik az élet számukra valamilyen értelemben), és alapvetően közös vonásuk, hogy nem érdekli őket mi lesz ezzel az országgal, mert ahogy mondtam, megrántják a vállukat, vagy elmennek, vagy lemerülnek és kibekkelik amíg elmúlnak a zord idők, és ha nem múlnak el, ők akkor is túlélik, ésszel és/vagy tehetséggel, pénzzel, passzív ellenállással, kocsonya kussban, senkit nem zavarva a politikai hatalom birtokosai közül a lopásban, eltűnve a társadalom szürke ködében, visszavonulva a magánélet kerítései mögé, ha lehet. Orwell és a történelem szerint ez utóbbi nem mindig lehetséges menekülő út, de bíznak benne, hogy igen.

Ez a poszt kizárólag az első csoport tagjainak szól, a többiektől bocsánatot kérek, ha eddig raboltam az idejüket, őket Isten vagy a Sátán áldja további útjukon az online tér ösvényein, de muszáj volt értelmezni a kereteket ezzel a bevezetéssel.

A poszt 18 éven felülieknek szól.

Ukrán katonák a történelem leghíresebb trágár levelének írása közben. Az arcok és az egyenruhák változnak, de a harc időtlen. Forrás: Twitter / Business Ukraine/innen, ha tudni akarod mi ez

♦

Mottó: "El fogunk menni a végsőkig. Harcolni fogunk... harcolni fogunk a tengereken és óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és növekvő erővel a levegőben, megvédjük szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat." (Winston Churchill, 1940, június 4., rádióbeszéd)

♦

Vlagyimir Putyin a világ legsikeresebb nemzetépítője. 

Az ukránoknak szobrot kell majd neki állítaniuk Kijev főterén azután, hogy Oroszország összerogy, és hosszú távon darabokra esik a megnyerhetetlen háborúja következményeinek roppant súlya alatt.

kép forrása: itt

Ahogy már mondtam az első részben, a háború öt alapkérdését taglalva: felhívom az olvasó figyelmét, hogy a poszt-sorozatban fellelhető minden párhuzam, áthallás, gyanús kicsengés, és leplezetlen vagy véletlennek tűnő utalás kizárólag a szándékosság műve. Sajnos, ez akkor is így van, ha ez éppen az oroszok vagy esetleg az amerikaiak felé billenti a mérleget, vagy akár Európát hozza szégyenbe. Európai vagyok, és ezt a posztot egy pacifista, maximálisan nyugatbarát, az európai és az amerikai kultúrát is kifejezetten kedvelő (a kultúrát, nem a woke-kultúrát, nem a cancel-kultúrát, nem a BLM kultúrát stb., mert ezek nem kultúrák) és Európa-barát ember írja.

Nem tudom/nem akarom meghamisítani a történelmet: legalábbis szándékosan nem. Nem vagyok orosz, hogy kiretusáljam a kellemetlen igazságot a fotókról, és amerikai sem, aki az aktuális divat szerint módosítja azt, belehajigálva a szobrokat a vízbe. Akinek a tűréshatára az óriásplakátok egyszavas igazságáig terjed, annak nem ajánlom a posztot. A háború nem tűri a gyengéket.

A poszt 18 éven felülieknek szól!