Mottó: " Csak növeli, ki elfödi a bajt." (Illyés Gyula)
♦
Beálltam azok közé, akik növelik a bajt.
Mottó: " Csak növeli, ki elfödi a bajt." (Illyés Gyula)
♦
Beálltam azok közé, akik növelik a bajt.
2012. május 5.
A Nagykovácsi Termelői Piac a helyi Általános Iskola parkolójában, a Kossuth Lajos utca 99. szám alatt található, egészen pontosan a Kossuth Lajos utcát és a Nagyszénás utcát összekötő úton/keskeny parkolási folyosóban.
A piaci résben.
Ez, amiről szó lesz, a Német Nemzetiségi Önkormányzat rendezésében valósul meg, januárban és februárban mindig bezár/szünetel, de egyébként márciustól októberig minden hónap első szombatján reggel 7-től 12-ig látogatható, októbertől decemberig pedig, szintén az adott hónap első szombatján, reggel 8-tól 12-ig tart nyitva. Ez a mai állapot, így ismerjük ma, és annak, aki vásárolni akar, elég ennyit tudnia róla. (a többi szombaton is van termelői piac, csak azok kisebbek...mik vannak, V. J. credit) De hosszú volt az út idáig: a sikert nem adták könnyen, át kellett hozzá vágni a zord időkön.
Ezt az utat és a végeredményt fogom bemutatni, nem megfeledkezve azokról, akiknek ez a siker köszönhető.
Ezt most muszáj kiírnom magamból. A poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól.
♣
Tedd fel magadnak a kérdést: a településen, ahol élsz, mennyire vagy jelen? Mennyire vagy látható és hallható? Van valami pozitív plusz, amit akár az árnyékban maradva hozzáraksz a helyi élet, a környezet... a település arculatának javításához? És ha van, azt inkább magányos harcosként teszed, vagy vállat-vállnak vetve, másokkal közösen? Csak ott laksz, vagy ott is élsz? Csak aludni jársz oda? Hagyod, hogy megtörténjenek veled a dolgok, vagy alakítója is vagy az eseményeknek? Te szemetelsz, vagy te vagy az, aki összeszedi mások után a szemetet? Örülsz minden jónak, ami szembejön, de a kötelező körökön túl nem raksz bele mást és többet a közös kalapba? Passzív szereplőként tűröd a "balsors minden nyűgét és nyilait", vagy tiltakozol ellene?
És a legfontosabb kérdés: vajon 2021-ben, Magyarországon, nem kockázatos-e, vagy néha nem egyenesen veszélyes-e egyes esetekben, ha valaki elhagyja a magánélet/családi élet civil létezésének békés vizeit, és kimerészkedik a civil közösségi-közéleti lét nyílt óceánjára?
Mit adtak nekünk a civilek, és mi, civilként mit adunk a településnek, a közösségnek?
A mai posztban a civil társadalom és a közösségi aktivitás bugyraiba ereszkedem le, általános igazságokat keresve a saját példáinkon keresztül. (a linkek 99 %-a ennek a blognak a posztjaira visz, igazolva és illusztrálva a leírtakat, ha valakit érdekelne egy-egy téma a részleteiben is netán)
A poszt 18 éven felülieknek szól.
Szerelem volt ez nekem első...hallásra.
Mert mindössze Fellini-féle 8 és fél éve történt, 2013. február 25.- én, amikor életemben először hallottam erről a növényről. Pedig többször belefutottam már a tucatnyi kertészeti könyvünkben korábban is, láthattam a kertészeti árudákban a beszerző túráink során, elsétálhattam mellette az utcákon/a parkokban, nyilván többször rá is csodálkoztam a színeire erre-arra az országban/világban, de csak azon a téli napon állt össze a kép számomra.
A Nagykovácsi Természetvédő Egyesület (NATE) és az Öregiskola meghívta Kósa Gézát, az MTA Ökológiai Kutatóközpont-Ökológiai és Botanikai Intézet Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertjének a vezetőjét Nagykovácsiba, aki megajándékozta a hallgatóságot egy pazar, humoros, rendkívül informatív, részletekben bővelkedő és hasznos előadással, amelyről én egy szó szerint lejegyzett, öt fejezetből álló, illusztrált poszt-sorozatot készítettem.
Az előadás során (leírva a harmadik részben/posztban), a nagykovácsi kertekbe ajánlott növények felsorolásakor bukkant fel a mai immigráns neve.
♦
Melyik növény ez?
A poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól.
"2. We fight
Harc sokféle van: katonai, társadalmi, környezetvédelmi, politikai, magánéleti. Bármilyen harc megvívásának kezdünk neki, egyetlen dolgot tudni kell: akkor leszünk sikeresek a harcban, ha előtte pontosan meghatároztuk az elérendő célt és kiválasztottuk a cél eléréséhez szükséges eszközöket, módszereket. Ha e kettő közül valamelyikben tévedünk, a küzdelmünk kudarcra van ítélve. Ha szerencsénk van, könnyen túlléphetünk rajta, leporoljuk magunkat, talpra állunk, és újra kezdjük...vagy elengedjük a harcot. De még így is ott marad a tudat, hogy minden befektetett energia, pénz, idő, akarat, szellemi és fizikai képesség pusztán az értékes erőforrások elpazarlása volt: felesleges erőlködés, reménytelen vergődés, amelynek a végén csak a biztos vereség várt, nyomában talán a keserűséggel, a kiábrándultsággal és a frusztrációval. Olykor viszont egy rémálommal kevert lázálom, amelyből felébredni is nehéz.
Vagy egyenesen lehetetlen." (I Have A Nightmare)
♦
A poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól, és egészségre ártalmas mennyiségben tartalmazza a "facebook" szót.
Hattyúpár. Szépség és örök hűség. A világ legszebb helyén, a Balatonnál kattintottam el, 2008-ban.
♦
Az alapok adottak, a mottók ugyanazok. A poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól.
Hattyúpár. Szépség és örök hűség. A világ legszebb helyén, a Balatonnál kattintottam el, 2008-ban.
Ilyen posztot még nem csináltam: ezt a sok videóval illusztrált gondolatfutamot – ami szigorúan 18 éven felülieknek szól! – egy frissen kirakott cetli inspirálta, amit az egyik nagykovácsi buszmegállóban találtam...és ezzel véget ért is a téma kapcsolata a faluval.
Az anonim plakátoló kávézásra hívott egy kutya és egy lány társaságában utazó srácot, akivel/akikkel az egyik esti 10 órás buszon találkozott. Elsőre azt gondoltam, hogy ez egy vidám, bátor, kezdeményező lány akciója – és simán lehet, hogy az is – de aztán teljesen elbizonytalanodtam. Ugyan elég jól azonosíthatóan leírta a találkozás jellemzőit, de a kiragasztott levél alapján azt sem sikerült végül eldöntenem, hogy valóban egy lány próbálja-e felvenni a kapcsolatot ezzel a fiúval. De persze csak nekem, a kívülállónak, mert a célszemélynek, ha ráismer a helyzetre, egyértelmű lesz, hogy a levél írója férfi-e vagy nő. Manapság ugyan már az ilyen leegyszerűsített nemi meghatározással is óvatosan kéne bánni, de ráadásul rájöttem arra is, hogy én még azt sem tudnám biztosan megtippelni, hogy milyen korosztályhoz tartozik a levél írója.
Először be akartam rakni a kis felhívásról készített (szenzitív adatoktól megtisztított) fotót, mert magáról a levélről is írtam, de aztán kiszedtem a fotót és a kommentárt is. Elegendő lesz az ihlet is, amit a levélke adott.
Legyen a mai téma tehát olyan, – a poszt június 9. óta kész van, mindössze aktualizáltam – amelyről valószínűleg minden embernek van tapasztalata: a párkapcsolat. Azon belül is a nyitány, a kezdet, az első lépés, a rendezvous. És a csatolt részek, amelyek a keretet adják. Férfi, nő, nemi szerepek, szexualitás, család.
Teljesen véletlen, hogy ennek a posztnak a megírása lényegében egybeesett a Mester egyik legújabb akciójával, amelyben sikerült egy olyan törvényt alkotniuk, amelyik még az orosz jogszabálynál is keményebben üt oda a homoszexuálisoknak, miközben egyébként a pedofilokra van kihegyezve. Saláta-törvény: politikai csapda. Láttunk már ilyet, százat, ezeret. Szerintem a pedofiloknak balra a második ajtó, csak azt nem értem, ha a Doktorminiszterlnökúrnak is ennyire a bögyében vannak, akkor a perui ember – Fidesz sajtóirányítás: Mondjátok, hogy a Gyurcsány embere! – hogyan úszhatta meg ilyen könnyedén a kis szórakozását. Egy dudálást vagy egy ficsúrozást is komolyabban büntetnek. Ejnye, no, itten valami ellentmondás feszül. Hagyjuk. Tudjuk. Értjük.