Ez a poszt a Nagykovácsi és Budapest között tervezett bicikliút pályázatát bemutató poszt kísérője.

2010-ben a Nagykovácsi Természetvédők Egyesülete kérdőívet készített, amelyben az esedékes választáson induló polgármesterjelölteket interjúvolta meg a terveikről. Ennek egyik részében a helyi biciklizéssel kapcsolatban kérdezte meg őket. Ez a rövid részlet illusztrációként szolgál. A kérdéskör önkormányzati/politikai/civil szinten is rendszeresen visszatért, viták, kérdőívek, tervek, programok formájában.

Az interjú alanya, Seresné Szíjgyártó Beáta volt, polgármesterjelölt.

Mottó: 

“Riporter: -Egészségügyhöz kapcsolódva: Lesz-e sportcentrum Nagykovácsiban?...

Bencsik Mónika, polgármester: -Hát a Fidesz jelöltje, Kiszelné Mohos Katalin azt mondta, hogy ő ezt már elintézte, úgyhogy Lesz! (nevetés) Ő azt kampányolta, hogy a sportközpont kérdést ő már elintézte és én abban bízom, hogy ez nem az ő személyéhez kötődik, mert ha már el van intézve, akkor akár, ha én nyerem újra a választásokat, akkor én szívesen megépítem, mert építkezésben meg nagyon jó vagyok, úgyhogy én nagyon hiszek abban, hogy lesz, és kell is…” (Részlet a BKTV 2014. Október 4.-én készített riportjából, 36.53-nál)

Meglepetés jön: Kiszelné Mohos Katalint, a Fidesz-KDNP jelöltjét megválasztották a falu polgármesterének. Sportközpont nem lett, és a ciklus végéig már nem is lesz.

♣

Az ember persze ne tápláljon hiú reményeket olyan helyzetben, amikor sorozatban pattannak le az index címoldaláról ilyen és ehhez hasonló hírek: "balhé az van, kaja az semmi" ,ahogy Géza mondta a Csapd le, csacsi!-ban. Lehet, hogy az alább bemutatott pályázat is csak parasztvakítás lesz a végén, befullad, leállítják, politikusnak csak akkor higgyél, ha már ló legel a sírján. De a fenébe is. Miért ne lehetne egy kicsit bizakodni néha, még akár Magyarországon is?

Még az a csoda is előfordulhat, hogy pont kerül egy nagyon régi, de igazán komolyan csak alig 10 évvel ezelőtt  az érdeklődés homlokterébe került polémia végére: megvalósulhat a Nagykovácsit Budapesttel összekötő kerékpárút.

Erről lesz szó az alábbiakban.

Mottó 1.: "Annak az országnak, ahol az emberek az utcaseprő szeme láttára dobálják el a szemetet, annak az országnak vége." Moldova György

Mottó 2. Winter is Coming. ( a Starkok jelmondata, Trónok harca)

Visszatérő, örök mottó: Minden költözés: kaland. (Gerald Durrell)

♣

1999. A mi telkünk. zord indafoto

Új házat, új telket venni: komoly tett, minden szempontból. Úszás a mélyvízben, ahol soha nem lehet rutinra szert tenni, mindig kezdő maradsz.

A probléma az, hogy nincs sehol egy kifogástalan recept arra, hogyan kell ezt a műfajt űzni: lehet, hogy a 25. telek/ház/lakásvásárlásodnál fognak irgalmatlanul átvágni a palánkon, vagy akkor nyúlsz bele a legnagyobb darázsfészekbe, holott már azt hiszed, hogy a kisujjadban van a szakma.

Egy rossz döntés kezdete lehet egy évekig is tartó kálváriának, amelynek a végén a készen vásárolt új otthontól vagy az építkezésre kiszemelt telektől akár nyomott áron, veszteséggel meg kell válni, csakhogy kiszabadulhasson a delikvens a csapdahelyzetből. A csapda  sokféle lehet:  

Ha a klímaváltozás nem szól közbe vagy a kétharmados törvényhozás nem tiltja be, állítólag nem marad el az ősz e kies honban: ez azért fontos, mert legalább képes leszek újra rendesen levegőt venni, és nem csak a forróságot beszívni, ahogy az elmúlt hat hétben. Ideje visszatérni, így leporolom a fiókban várakozó posztokat: nyitányként, egy könnyed témával.

Mottó: Mégis, kinek a szemétdombja?

♣

Magyar tragédia: gyakran előfordul velem, hogy egyes hírekbe beleütközve, nem tudom eldönteni, hogy nevessek vagy inkább sírjak-e, talán mindkettőt egyszerre, esetleg szakaszosan osszam be, hogy kitartson a következő hasonló hírig, de azt hiszem ezzel a dilemmával nem vagyok nagyon egyedül az országban.

Az a levelezés viszont, amit ebben a posztban be fogok mutatni, egyértelműen a szórakoztató, derűs kategóriába tartozik, valahol a pikírt és az abszurd humor közötti határvidéken. A levélváltás jelen állás szerint a harmadik tételen van túl, és gyaníthatóan folytatódik majd a felek között, de a blogposzt lényegét ez már nem fogja érinteni.

Legelső sorban bemutatnék az olvasóknak egy hírhedt helyet, és ismertetném a történetét, húst rakva a csontokra, hogy azok is tudják miről van szó, akik még életükben nem jártak a faluban.

A Nagykovácsi utcakerteket bemutató sorozat záró fejezetében (itt a mindent zöldbe borító első, a sziklakertes/kavicságyas második, a falusias harmadik) az utcakerteknek egy speciális csoportjából készítettem válogatást.

A Nagykovácsi utcakerteket bemutató sorozat harmadik részében ( itt az első, itt a második) olyan kerteket gyűjtöttem egybe, amelyekre a falusias, vidékies hangulatú jelzőt aggattam rá. Persze előfordulhatnak olykor stílusbéli átfedések a korábban bemutatott kertekkel, de remélem már a fotók alapján is elég egyértelművé válik miért éppen ezek kerültek fel a példatárba.Falusias kert? A falusias jelzőről már ejtettem korábban néhány szót. Nagykovácsi lakossága a kora tavasztól késő őszig tartó szezon idején, a hivatalos 8000-ről – nagyon óvatos becslések alapján is – 10000 főre nő, tehát a szó klasszikus értelmében már nem falu, (én ennek ellenére akként hívom) és ezt mindenképpen érdemes észben tartania annak, aki azon gondolkodik, hogy érdemes-e ideköltöznie. Az eszményített idill örökre elmúlt, de ez nem jelenti azt, hogy a település életének minden szegletéből kiveszett volna, vagy másképpen szólva, a falusi/vidéki hétköznapokra és külsőségekre egyetlen vonatkozásában sem bukkanhatnánk rá. Az alábbi utcakertekben a vidéki Magyarország, a magyar falu klasszikus elemei köszönnek vissza, és aki például nem a budapesti belváros-nagykovácsi kertváros-Tahiti vonalon éli le az életét, hanem látott már a valóságban is valódi értelemben vett falut e kies honban, annak ismerősek lesznek a képek. A válogatás során szinte természetes (?), vagy inkább irónikus módon úgy alakult, hogy a bemutatott példák elsöprő többsége két települési övezetből került ki:

1. egyrészt az ófaluból, tehát a település eredeti, falusias magjából 
2. másrészt az Északi-üdülőterület, tehát az egykori hétvégi telkes/zártkerti, és egyelőre, a jelenleg még érvényben lévő hivatalos építési szabályzat szerint is, szinte teljes egészében falusias övezetként meghatározott településrészekből.

Úgy tűnik a nomen est omen a kertészetben is működik: Nagykovácsiban a városiasabb (értsd: kertvárosi övezetes) lakókörnyezeti címke a kialakított utcakertek stílusát éppen olyan döntően befolyásolja, ahogy a falusias besorolás az adott utcakerteket. Tehát valóban előfordulhat némi átjárás vagy átfedés, de amennyire csekély számban képviseltették magukat a falusias lakóövezetekből származó kertek az előző két részben, ugyanannyira kimaradtak a kertvárosiak a mostaniból.

Tudod mi az a horror vacui?

A 2010-és 2014 között működő, nagykovacsi.net Civil Közösségi Hírportál Fórumában, az általam létrehozott Kertek, parkok-Nagykovácsi zöld oldala című topikban, elindítottam egy szöveggel tarkított fotósorozatot, amelyben a falu utcakertjeit terveztem bemutatni. Mire azonban egyáltalán belelendülhettem/elkezdhettem volna – a többi, legalább 60 aktív topikban való diskurzus mellett – az önként vállalt feladatba, a portál beadta a kulcsot, és a teljes Fórum is törlésre került, az összes felhasználó több ezernyi hozzászólásával együtt. Itt az idő, hogy e hálás, látványos, hasznos és tanulságos témát, 7 évvel a kezdeményezés megbicsaklása után, a blog.hu lehetőségeit kihasználva, teljesen újragondolva, átszerkesztve, frissítve, aktualizálva, és összehasonlíthatatlanul szélesebb terjedelemben ismét útjára bocsássam.