Látószögek.

A Nagy Nagykovácsi Névháború általános hátterét már bemutattam. A történet egyik fejezete a nyomtatott és a digitális teret érintette/érinti, a helyi médiát. Ezt mutatja be a poszt. 1999-ben vettünk itt telket, így nem látok messzebbre ebben a történetben olyan módon, ahogy az nekem megfelelne a poszt bővítéséhez– nevetés–, de talán ennyi, bár főleg a 2002 utáni időszakra koncentráló áttekintés is elég lesz. 

Figyelmeztetés: aki fél perc alatt elolvasható tutimondásra vagy egyszavas óriásplakát útmutatásra vágyik, az rossz helyen jár. Ez egy nagy téma, nem darabolom fel, így ez a poszt is hosszú.

Hatodik éve csinálom ezt, de mindig tanulok újat. Önmagamtól, vagy másoktól. Szétszedtem.

1.

♦

Néhány sor bevezető szöveg, sok kép.

Igaz, hogy négy teljesen kész poszt várakozik már hetek óta a fiókban, de nem lett volna helyénvaló így az ünnepek idején előhozakodni velük, így hanyagoltam őket. Nélkülem is elég zordak ezek az idők. 

És nem múlnak, és nem futnak el. Sajnos. A téma az utcán hever, házhoz jön.

De most, ideiglenesen, borítsa őket fátyol.

A Nagykovácsit körüljáró gyűjteményes posztjaim sorában – amelyekben már volt szó pl. a helyi kutyákról, a helyi kutyatáblákról, a helyi macskákról, a helyi utcakertekről (1., 2., 3. ,4. fejezet), a helyi építészeti arculatról, a helyi fényekről, a helyi éjszakai közvilágításról, a helyi arcokról, a helyi pillanatokról, a helyi madarakról (1., 2. fejezet), a Víg End korszak sufni mementóiról (3., 4., 5., 6., fejezet)...– most az aktualitás csillogó és kreatív díszeivel zárom le ezt a covidtól gyötört, szomorú évet.

Következzen egy szerény válogatás Nagykovácsi karácsonyi, utcai, ünnepi ajtódíszeiből. És egy darab, ami nem utcai, és kettő, ami kicsit több is.

Remélem a Karácsony is örömmel volt telített...nos, én ezzel a poszttal kívánok Jó egészséget, és Boldog Új Évet minden –az átlagos emberi hibahatárokon belül mozgó– jószándékú, becsületes, tisztességes olvasómnak és szeretteiknek.

A genius loci megtestesülése egy fémdarabon, az Ófaluban. Egy régi, makacsul kitartó tábla hirdeti a Templom tér körüli házak egyik kerítésén a tér egyetlen és örök nevét. A falu főterének a neve∼ 274 éve: Templom tér.

És az is marad.

♦

A Nagy Nagykovácsi Névháború elsősorban a falu közterületeit érintő névváltozások, illetve az ezeket érintő  névadások körül kipattant viták emberi/politikai/eszmei/ideológiai/vallási(!) vonatkozásait és történetét mutatja be. De mint minden történetnek, ennek is van egy általános, filozofikusabb, tágabb értelmű és az összes eseményt kontextusba helyező háttere.

Ezt a hátteret mutatja be a poszt. Nem most akartam ebbe belekezdeni, de muszáj reagálni az aktualitásokra. Hogy ez az aktualitás micsoda, arra majd a harmadik poszt fog rávilágítani, aztán sorra jön majd a Nagy Nagykovácsi Névháború összes fejezete.

1.2.

Nagykovácsi, ősszel. Színek, hangulatok, formák, fények, fák, erdők, utcák, utcakertek, kertek, ösvények.

Megállítók. Országgyűlési, valamint önkormányzati választási szórólapok Nagykovácsiból. Balról jobbra: Haraszti Bálint, Kiszelné Mohos Katalin, Bencsik Mónika.

A 2019. április 8.-i országgyűlési választások Állítsuk meg őket! egyik általános, fideszes útmutatásként szolgáló szlogenje, a nagykovácsi politikai élet Fidesszel összefüggésbe hozható elmúlt 18 évének összefoglalója is lehetne. A Fidesz (1.) ma felemel téged, de holnap eldob, vagy (2.) magával ránt: ebből a két opcióból jutott a szórólapokon szereplő közszereplőknek a hosszú, vagy éppen csak a villanásnyi ideig tartó közéleti-politikai munkásságuk során. A Fidesz végül akkor aratta a legnagyobb sikerét Nagykovácsiban, amikor azt is megállította, akit nem akart: önmagát. Az aztán igazán elsöprő erejű megállítás volt. Az ehhez a ponthoz vezető utat mutatja be a poszt.

Mivel az már kiderült, hogy Amerikáig nem tudok ellőni az íjammal, és a coviddal is tele van a tarsolyom, ismét vastagon merülök kis-nagy falumnak, Nagykovácsi politikai közéletének archív, nosztalgikusan keserű, de mozgalmas közelmúltjába. Következzék egy nagyon helyi ügy, amelyet csak mi értünk és érthetünk igazából, akik emlékszünk rá, láttuk, hallottuk, átéltük...és az események mozaikdarabkáit egymáshoz illesztve bárki összevetheti az én szubjektív feldolgozásomat a sajátjával.

A végén pedig leszűrhető a tanulság.

Vasszigor lesz. A valóság nem tűri a töketlenkedést tovább. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI /közvetlen forrás: Index)

♦

Ezt a levelet ma reggel 8 órakor küldtem el az összes képviselőnek.

USA, elnökválasztás. Szuperhiperultra rövid poszt. 18 éven felülieknek.

via GIPHY

Nagyon rövid poszt. Ultrarövid. És 18 éven felülieknek szól.

Harmadik örömhír, zsinórban: ez is egy rövid poszt. 

Szinte magamra sem ismerek, mert a Mesés csapda után, ismét hasonló örömhírrel szolgálhatok: ez is egy rövid poszt. A mottóként választott idézetek nélkül ezúttal sem lenne kerek és érthető a történet, mert A Nagy Kép mindig apró pontok misztikus szövedéke. Olyan, mint egy pointilista festő műve, amelyből túl közelről nézve csak százezernyi festékpötty színes, vibráló lüktetése látszik. Távolabb kell lépnünk a vászontól ahhoz, hogy összeálljon a mű.

♦