Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Kínház az egész világ

Kultúrált ketrecharc, avagy a Demokrácia-dilemma

2020. október 21. - zord íjász

Szinte magamra sem ismerek, mert a Mesés csapda után, ismét hasonló örömhírrel szolgálhatok: ez is egy rövid poszt. A mottóként választott idézetek nélkül ezúttal sem lenne kerek és érthető a történet, mert A Nagy Kép mindig apró pontok misztikus szövedéke. Olyan, mint egy pointilista festő műve, amelyből túl közelről nézve csak százezernyi festékpötty színes, vibráló lüktetése látszik. Távolabb kell lépnünk a vászontól ahhoz, hogy összeálljon a mű.

34987825_ac8428f505e8cf2c78e85887e3f0518a_wm.jpg

 Fenyegető fordulat. Fotó: Trenka Attila/Index

Mottó 1. : "A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval." (Winston Churchill)

Mottó 2. : "A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk." (Winston Churchill)

Mottó 3. : "A demokrácia természetes hátránya, hogy azok kezét, akik tiszteletben tartják, megköti, s azoknak, akik nem veszik komolyan, mindent megenged."  (Václav Havel )

Mottó 4. : "Ne vigyorogj Iljics, nem tart ez örökké, a 150 év alatt se lettünk törökké!" (felirat a Kádár-rezsimben, a Dózsa György úti Lenin szobor talapzatán)


Mottó 5. : Ma Magyarországon vagy a hatalommal vagy, vagy ellene, nincs középút. (Borókai Gábor, a Heti Válasz távozó főszerkesztőjének keserű végszava, a búcsúcikkében)

Mottó 6. : "Mindig, amikor ilyeneket olvasok, ugyanazok a dolgok jutnak eszembe. Egyrészt a cikk írója hogyan volt képes ezt a (TV) műsort elejétől végéig végignézni? Respekt, öregem, ez nálam hardcore terepmunka, ugyanolyan, mintha a szippantós kocsikról írt cikkhez beültél volna a pöcegödörbe.

Másik visszatérő gondolatom, hogy bár ezeknek fogalmuk nincs, nem érik fel ésszel, milyen életet élnek igazából, de kívülről azért jó látni, hogy az átlag fideszes csinovnyik a komplett életét gyűlöletben, fröcsögésben, geciskedéssel és rettegésben tölti. Ezek egymást figyelgetik, méregetik, feljelentik, árulkodnak, mocskolnak, és kitörni sem tudnak ugye belőle, mert fogja őket a rendszer. Mindig nagyon jó látni, hogy akik oktatnak életvitelből, gondolkodásból, hozzáállásból, azok valójában kivétel nélkül nyomorult senkiháziak, akik vinnyogva, szűkölve, egymást taposva, szarszagban és csontig ható félelemben élnek. Ezeknek szó szerint seggeket kell nyalni, parancsra kell gusztustalan dolgokat csinálni, mondani, aprópénzért, és mivel jellemtelen, szánalmas emberek, ezért boldogan jelentkeznek ebbe a csapatba, hátha itt senkiből valakik lehetnek. De sose lesznek valakik, csak esetleg gazdagabb, vagy nagyobb hatalmú senkik. Szétmegy ugyan az ország, de ahogy ezek élnek, azt azért komoly elégtétel látni. És ahogy egymás fején keresztül próbálnak odaférni a főnök felbecsülhetetlenül értékes seggéhez, az pedig egy csodálatos valóságshow." (Vajákos Biri néne, disqus, komment egy 444 cikk alatt, régen, nem az SZFE kapcsán, nem, nem fogok linket adni hozzá, így jártál)


Mottó 7. : "...Jonestown fontos tanulság persze abból a szempontból is, hogy mennyire veszélyes lehet egy olyan csoporthelyzet, melyben nincsenek ellenvélemények, nincs a tagokhoz elérő külső kritika, az istenített vezetőnek mindenki teljesen alárendelődik, és képtelenek észrevenni, hogy vele együtt menetelnek az őrületbe. Jim Jones, akinek valóban az 1984 volt az egyik kedvenc könyve, egy végig (és azon túl is) vitt orwelliánius mikrovalóságot teremtett." (Index)

Mottó 8. : "Ez az előadás arról szól, hogy a császár embere próbál bevinni a zsinagógába egy szobrot az uralkodóról. A zsidó főpap azzal érvel, hogy onnantól kezdve, hogy beviszik a szobrot, a zsinagóga nem lesz több, mint kövekből összetákolt építmény, pont a lényege fog elveszni, mert a vallásukban nincs helye szobroknak. Két egymásnak feszülő érdek drámája. Hasonlóan vélekedem erről az egész SZFE-helyzetről." (Szanitter Dávid, Székely Jánosnak a Caligula helytartója c. darabja kapcsán, itt)

Mottó 9. : Komcsik! Ne merjétek emelni a sajtos pogi árát, me' baj lesz! (másodszor idézem, de visszajön még, az tuti. Emblematikus és zseniális falfirka a Kádár rezsim idején, a szerző ismeretlen)

1.

Káprázatos gondolat volt ezt az eseménysort éppen egy zsidó-római konfliktusról szóló darabbal együtt emlegetni, nota bene! a Színház- és Filmművészeti Egyetemet egy zsidó szent helyhez hasonlítani, mert ez bizonyára sok antilibernyáknak széles, elégedett vigyorra húzta a száját és megmelengette a szívét, de az is biztosan sokat segített a helyzet normalizálásában, hogy a kormányzatot a szadista, tébolyodott Caligulához, a kormányzat embereit pedig egy szent hely megszentségtelenítésére készülő bunkó helytartóval állították párhuzamba. Mivel a konfliktus egyik kimondott-kimondatlan-sorok közötti olvasásban elrejtett (hamis) oka éppen az, hogy a kormányzat az SZFE-t afféle balos-bolsevik-liberális-nemzetietlen állatfarmnak tartja, ahol persze-persze (gúnyosabban, fiam, érezzem a maró gúnyt! újra!) szerintük is mindenki egyenlő, de azért gyaníthatóan vannak egyenlőbbek, és szívesen bevinné a falai közé végre a hazafias-keresztény-nemzeti-konzervatív-jobboldali értékeket, hogy egy új/más/árnyaltabb/nyitottabb és szélesebb spektrumot átölelő oktatást valósítson meg, bizonyára nagy örömmel látják, ahogy az ellenfeleik az ilyen nyilatkozatokkal megsegítik őket nagy szorultságukban.

Ha esetleg eszébe is jutott volna eddig a Mesternek, hogy tűzszünetet kér, akkor ezek után ezt a reményt is le lehet húzni a klozeton.

Kínos pillanatokból túl sok jutott már eddig is ennek a ketrecharcos kultúrharcnak, vagy kultúrharcos ketrecharcnak, és az egyetlen amivel az SZFE védői vigasztalódhatnak, hogy nekik legalább kevesebb jutott ebből.

2.

Szerintem ugyan csak jó film vagy rossz film, jó színház vagy rossz színház, jó színész vagy rossz színész,  (illetve ezek árnyalatai és pillanatai) jó oktatás vagy rossz oktatás létezik, és ugyanez rendezőben, dramaturgban, forgatókönyvíróban.., de azt mindenkinek el kell fogadnia, hogy a politika más pályán játszik: kultúrpolitika a "mesés" 1970-es években is létezett, és a szomorú-keserves Kádár-korszak sem volt akadálya annak, hogy megvalósuljanak a magyar filmművészet csodálatos alkotásai. Egy rendszer és a rendszer oktatáspolitikája nem feltétlenül kizáró oka annak, hogy a tehetség és a tudás megmutassa magát. Andy Vajna regnálása alatt sem jött el a végítélet. Sőt. És az ő kinevezése is kultúrpolitikai tett volt. 

3.

Talán csak Tobrukban cserélődtek ilyen gyorsan a szereplők a II. világháborúban, ahogy a Vas utca, a Szentkirály utca és a Rákóczi út háromszögében zajló ketrecharcban: a visszafoglalt épületek és oktatói termek hol a hallgatók, hol a Szarka-lövészdandár kezén vannak, egy ideje már nem követem éppen hol tart ez, mert nem a napi krónika a poszt lényege.

Civilként -mert jómagam is részese voltam/vagyok/szemtanúként is ilyen harcnak a nagykovácsi hegyek ölelésében- , mély tisztelettel adózok én a diákok, a tanárok és civil támogatók harcos összetartásának ezekben a zord időkben, midőn csapataik harcban állnak.

A civil küzdelem mindig nagyon nehéz, bármely politikai hatalommal szemben, legyen az államhatalom vagy helyi, önkormányzati, de különösen embert, szívet és lelket próbáló, ha a narancssárga sarokban magát a Mestert akarják kiütni. Majd viszek virágot az SZFE diákjai, mesterei és támogatói által vívott küzdelem néma és jeltelen sírjára, amikor elbuknak, mond hol van a sok virág.

Mert ennek a történetnek csak egy vége lesz, mert csak egy vége lehet. Aki azt hiszi, hogy ilyen előzmények után a Hatalom megengedheti magának, hogy meghátráljon, annak sürgősen be kell adni a Valóság nevű vakcinát. Ez nem csak Orbán Viktor jelleméből, hanem ennek az elmúlt 10 évnek a tapasztalataiból, és a rendszer működésének logikájából is fakad. 

4.

Ugyanakkor, a biztos végkifejlettől eltekintve, egyszerre rettenetesen röhejes, kínos és felemelő nézni, ami az SZFE körül zajlik. Szerény meglátásom szerint, főleg kínos.

Miután Vidnyánszky és a teljes támogató csapat a sárga, márgás agyagos földig lejáratta magát a nyilatkozataival az elmúlt hetekben, a Mester látványosan visszavonta és eltüntette a megtépázott rohamosztagot, és inkább előhalászták, előretolták, bedobták a mélyvízbe ezt a boldogtalanul vergődő Szerintemvalakinekacsókosakénenekivalamipozíció egykori katonát, aki az elmúlt néhány napban a megszólalásaival és a tetteivel többször csinált magából bohócot, mint Szergej Kurepov a fénykorában, csak Kurepov hivatásszerűen csinálta és jól. Eleve érthetetlen, hogy kinek jutott eszébe egy katonatisztet kinevezni egy művészeti(!) egyetem kancellárjának. Innentől a többi szinte már érthető. Én arra tippelek, hogy egy űrrepülőgép vezetésére felkért alkoholista fodrász hamarabb ráébred a helyzetének abszurditására, mint az ezredes úr, aki úgy bolyong ezen az ifjaktól, nagyon civilektől, és magasan az ő feje fölé tornyosuló politikai érdekektől terhes közéleti csatatéren, mint egy találatot kapott, lövegtornyát vesztett T-34-es harckocsi Kurszk lángoló lankáin, amit egy kétségbeesett 16 éves szibériai gyerek vezet, mellette a halott bajtársaival.

Azt se tudja merre meneküljön, mivel támadjon, hova menjen, mit tegyen, mit mondjon, kitől kérjen segítséget rettenetes kínjában.

A járványra hivatkozva akarja kiűzni a diákokat az épületből, miközben azok annyi tesztet csinálnak, hogy Nyunyóka néni is megkönnyezné, előrehozza(zák) az őszi szünetet, elvágja az internetet, ultimátumot ad, felvonul, aztán vert hadseregként eloldalog, aztán újra támad, kiszorít, bezár, lezár, kizár, Lázár, ja az nem, lelakatol, de közben rajta köszörüli mindenki a nyelvét az internet bugyraitól a tv stúdiókig, és a fél ország kiröhögi. Szép fejezete ez egy becsülettel és sok tanulással eltöltött katonai pályafutásnak. Az az ember, aki elvégez egy francia katonai akadémiát, és tartalmas szolgálati múlt áll a háta mögött, semmiképpen nem lehet ostoba, így gondolkodhatott volna, mielőtt rábólint egy ilyen megbízásra. Mit várt? Mire számított? A Mester majd ráhúzza a vizes lepedőt, ha teljesen befuccsol az ezredes úr által vezényelt hadjárat, és ő viheti el a balhét. De a Mester legfeljebb csatát veszt ebben a küzdelemben, háborút nem fog. Így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de keresztülviszi az akaratát. Ilyen megaláztatást nem visel, nem viselhet el, és nem is fog elviselni soha.

Ettől persze a kormányzatnak Vidnyánszkyék és a katona-kancellár szereplésén túlmenően is kínos mindaz, ami az SZFE kapcsán kibukott. Elszámolta magukat, és belelavírozták a csónakot egy olyan örvénybe, amelynek a szívóhatása sokkal erősebb, mint gondolták. Nagyon egyszerűen szólva, azt azért körülményes lesz kimagyarázni, ha néhány kígyóvállú (by Bayer Zsolt) ilyen csúnyán megfingatja az államhatalmi akarat képviselőit. Ha ebből a konfliktusból a színművészetisek jönnének ki jól (de nem fognak, legfeljebb mártírként), és érvényesíteni tudnák a szándékaikat a saját elképzeléseik szerint, azonnal lelepleződne, hogy a rettenetes erejű államszörnyeteg csak egy Gólem, egy agyaglábú óriás, aki azonnal összeroskadt, amint néhány tucat, végsőkig elszánt libernyák-kisdiákba botlott. Volt már néhány -gyanúsan gyorsan elengedett- lyukra futása a kormányzatnak az elmúlt években (netadó, emeljétek magasba az Iphone-jaitokat proletárok, és világítsátok meg az éjszakát!), de egyik sem ennyire kellemetlen. Már most is nagyon kellemetlen. 

5.

A magyar társadalmat is különböző árkok tucatjai szabdalják szét, például:

  • társadalmi státusz szerinti,
  • családi hagyományból fakadó, neveltetési
  • szociokulturális,
  • földrajzi
  • a természetes és a megszerzett erkölcsi, morális, szellemi értékek alapján nyugvó,
  • politikai meggyőződésből fakadó,
  • vagyoni,
  • tudásbeli/iskolázottsági
  • a jövőbeni életkilátás szempontjai alapján szétválasztó (pl. anyagi, egészségügyi, várható élettartam, vagy akár fizikai túlélés szempontjai alapján).

Ezek egyike és/vagy összessége meghatározza a társadalomban elfoglalt helyet, a csoport és a személyes identitást, és gyakran végzetesen elválasztja az egyes rétegeket és személyeket az összes többitől, az átjárás és az átjárhatóság esélye nélkül. A magyar társadalomban is létezik kasztrendszer, csak elegánsabb a tálalása.

A demokrácia-dilemma.

E kies hazában az egyik ilyen nagy és kérlelhetetlen társadalmi, politikai vízválasztó árok az Orbán-rezsim/Orbán-éra/Orbán-rendszer megítéléséből fakad.

1. A rendszer kemény bírálói szerint ez egy fasiszta maffiaállam, egy kollégiumi-családi biznisz által irányított és a nép/ az EU- források/ az adófizetők kifosztására berendezkedett, oligarchákkal, csókosokkal, kontraszelektált seggnyalókkal, strómanokkal és verőlegényekkel kibélelt, médiafelhalmozó, totális agymosásra építő, a békát lassú tűzön megfőző cinikus és gátlástalan bűnszervezet, amely egész pályás letámadást folytat a társadalom minden szegmensében a korlátlan és ellenőrizhetetlen hatalom kiépítésének és berendezkedésének érdekében, melynek végső állomása egy örökké fennmaradó balkáni, félázsiai, orosz-török-kaukázusi jellegű, de eszközeiben inkább már kínai szintű diktatúra kiépítése. És szerintük ez a rendszer/ez a kormányzat békés, demokratikus úton már nem váltható le, mert ahol a demokratikusnak látszó rendszer szabályait egy bűnözőkből álló réteg alakítja, ott végül csak a fegyvereké, az erőszaké, a forradalomé lehet a végső és egyetlen szó.

2. A rendszer szelídebb kritikusai szerint, ez egy, az Európai Unióba, és általában a nyugati civilizációba szervesen, ezer gazdasági, jogi, kulturális szállal kapcsolódó, -ennélfogva mozgásterében is kontrollált- alapvetően demokratikus berendezkedésű, ám a demokrácia keretein belül a még elfogadható, nem nyílt konfrontációval járó hatalomtechnikával dolgozó, autoriter eszközökből is szemezgető hibrid-rezsim, amely "a demokratikus intézmények és az antidemokratikus hatalomgyakorlás vegyüléke" (by Filippov Gábor), és ami aktív hintapolitikát folytat a kimondott szavak és a tényleges tettek aknamezején, valahol Berlin és Moszkva között, akár a gazdasági érdekeit akár a vágyott/elvárt államberendezkedési modell tekintetében. Olyan mint a Kabos Gyula fürdővize a Hyppolit a lakájban: melegből is egy kicsi, hidegből is egy kicsi. Az ilyen  kevert, pávatáncos, "ne azt figyeljék, amit mondok, hanem azt, amit teszek", avagy húzd meg-ereszd meg rendszerben a látszat mindent felülír és mindent visz: belülről és kívülről nézve is csak egy karcosabb, kicsit élesebb fogú és keménypáncélú demokráciának tűnik, és jó esetben talán csak az is, nem több, nem sokkal rosszabb. És szerintük ez a rendszer/ez a kormányzat, még a jelenleg fennálló választási rendszerben és szabályok között is, demokratikus eszközökkel, békésen és törvényes módon leváltható, amennyiben a politikai felismerésben eljutnak odáig, hogy egy ilyen rendszer ellen más politikai taktikát, más stratégiákat kell alkalmazni a győzelemhez.

3. A rendszert maradéktalanul elfogadók ítélete szerint ez egy európai értelemben vett, teljesen átlagos, hibákkal, olykor szándékos bűnnel, de a jog és a törvény eszközeivel orvosolható bűnnel, többnyire kényszerpályákkal és torzulásokkal működő, fejlődő és folyamatosan kiigazításra szoruló demokrácia, az Orbán-rendszer hívei szerint pedig egyenesen egy hibátlan (majdnem hibátlan), jól működő, büszke, végre a fejét a porból felemelő, a kishitűséget és a nyugatmajmoló szolgai alázatot maga mögött hagyó, erős akaratú, független, a magyar sorskérdéseket a nemzetközi porondon is a globalizmus, a multikulturalizmus elé helyező, a nyugatról érkező deviáns és destruktív szellemi áramlatok ellen hősiesen küzdő, az országot a brüsszeli nihilizmus és önfeladás pestisétől védelmező, a magyar vállalkozások és a magyar emberek érdekeit szem előtt tartó, a nemzeti kormányzat által felépített gránitszilárdságú, demokratikus jogállam. És szerintük, az előző csoporthoz hasonlóan természetesen semmi akadálya sincs annak, hogy a nép demokratikus, békés úton, országgyűlési és önkormányzati választások keretében adjon új  felhatalmazást bármely politikai erőnek, amely a többség bizalmának elnyerésére képes. Nem csak a fidesznek ( nem létezik KDNP nevű párt, legfeljebb technikai értelemben) hanem másnak is lehet itt parlamenti kétharmada a leadott szavazatok 40+ %-ának elnyerésével. Bárkinek állhat a zászló, bárki a javára fordíthatja a győztest támogató választási rendszert.

Szekták háborúja ez.

Vallásháború.

Fanatikusok feszülnek egymásnak a kérdés megítélésekor. Már pedig, ha ebben az alapvető és nemzeti minimumnak is tekinthető kérdésben nincs konszenzus és egyetértés a társadalom széles rétegei, valamint politikai pártjai között, akkor semmi másban sem lesz soha, mert minden egyéb ebből fakad.

A két szélső véleményplatform lövészárkokban lapuló hívei többségükben megszállott dzsihadisták, akik, ha nem jön be az anyád kampány, bármikor hajlandóak lennének kiontani a pártos honfivért. Ennek az állításnak az igazolására egy teljesen átlagos politikai facebook poszt, vagy a Blog.hu politikai csatatere, vagy a politikai pártokhoz igazodó médiafelhozatal hangütése is elegendő. Nem kell elmenni hozzá a Parlamentig. Az egyik oldalról nézve, ha Orbán Viktor udvariasan köszön, az is nettó hazaárulás és egyébkéntisputyinerdogan, míg a másik oldalról nézve, ha Orbán Viktor a Fehérvári huszárokat énekelve, nyüszítő kutyakölyköket hajigálna a Dunába, akkor is lennének olyanok, akik megvédenék, és megmagyaráznák, hogy miért hasznos ez az ország számára, és egyébkéntisgyurcsánysoros.

Sem tárgyilagosság, sem tények, sem józan ész, sem érvek nem hatnak az adott szekta híveire: a kognitív disszonancia, a kettős mérce és a véresszájú gyűlölet triumvirátusa forgatja a mókuskereket. Minden hibát és bűnt meglátnak a másik oldalon, a magukéban soha, az emlékezet pedig mindkét oldalon szelektív és rövid távú.

Amit tegnap mondtak, az már nem számít, amit holnap fognak mondani, azt már most sem úgy gondolják.

Az így és ezáltal megteremtett gazdasági, szellemi, morális, erkölcsi és fizikai közegben azoknak, akik megpróbálnak másképpen és máshogyan élni/létezni csak a reménytelen szócsépléssel felérő harc, a rugalmas elszakadás, az apátia, a közéletből való exodus, a befelé fordulás, vagy végső esetben a határátkelés marad. 50.000 - 600 000 dalolva és/vagy sírva ment, és egy részük vissza se jön, soha többé. Hogy a többségük vagy csak egy elhanyagolhatóan kisebb részük házasodik, szül, választ párt és marad örökre külországban, annak megítélése részben szintén attól függ, hogy milyen politikai meggyőződésű az, aki e kérdésről nyilatkozik. Jól tették, ez az egyetlen helyes út! vs. Nem kár értük, menjenek és maradjanak csak odakint, nélkülük többen leszünk! 

A kérdés azonban marad: Magyarország egy demokrácia? Diktatúra? Autoriter rezsim? Hibrid rezsim?...

Az SZFE kulturális ketrecharc a mélyben éppen erről, és csak erről szól:

jogállam és demokrácia van-e ma Magyarországon?

Az Orbán-éra 10 éve pörög, és a fidesznek háromszor lett kétharmados többsége. Innentől egy kicsit sok a "ha".

Ha ez egy európai demokrácia, és ha ez a három országgyűlési választás tiszta volt, és ha a végeredményét sem itthon, sem külföldön nem kérdőjelezte meg senki, és ha senki nem támadta meg ezt az eredmény hitelességét országosan egyébként sem, és ha az egyetlen putriba 500 bejelentkezett ukrán esetében lefolytatott vizsgálat sem módosítja érdemben az országos végeredményt, akkor a választók a választási törvény által kialakult végeredmény és a képviseleti demokrácia játékszabályai szerint a fideszes parlamenti többség kezébe adta azt a jogot, hogy az EU jogi keretei és a demokratikus jogállam hazai törvényi keretei között, az általuk megalkotott Alaptörvény szellemében irányítsa és irányíthassa ezt az országot.

Ennek megfelelően és ezen belül a kultúrpolitikáját és az oktatáspolitikáját is irányíthatja, formálhatja, reszelheti, gyúrhatja, újraírhatja, átalakíthatja, és páros lábbal is ugrálhat rajta. Senki sem vitathatja el tőlük, hogy folytathatnak kultúrpolitikát, nota bene! kultúrharcot, és az oktatáspolitikai törekvéseiket is kedvük szerint határozhatják meg...és mindenki tiltakozhat ez ellen, a törvényes módon, ha nem tetszik a trend.

Ha mindaz, amit idáig a kormányzat tett az SZFE kapcsán, törvényes, jogos, akkor a tiltakozó diákok  felrúgták a demokrácia játékszabályait, súlyosabb és egyes esetben talán törvénysértést is elkövetve. Ha viszont ez így van, akkor az államhatalomnak minden joga megvan ahhoz, hogy a rendelkezésére álló törvényes keretek között és jogállami eszközökkel -akár a kényszerítés hatósági eszközeivel is- érvényt szerezzen az akaratának. Van kockázat, mert ha rosszul sikerül a manőver, akkor majd bejárja a világsajtót, ahogy vérző fejű, hátracsavart kezű diákokat vonszolnak ki a kékruhás gyerekek a rabomobilba, és ez olyan visszhangot szül, amire a Mesternek most nincsen szüksége. Annál csak az lesz kínosabb számára, ha a kormányzat leteszi a fegyvert, és kitűzi a fehér zászlót az SZFE elé: sokan kapnak vérszemet a közelgő választások előtt, és ezt tudja is.

Ha viszont a kormányzat szándékai és tettei mondanak ellent a jogállam, a demokrácia, a törvények és az Alaptörvény passzusainak az SZFE kapcsán, akkor a diákok joggal szegülnek szembe a hatalom nyomulásával, és a küzdelmük a maguk terepén és hatásában egy forradalmi szabadságharcként működik az intézményi autonómia és a törvényesség helyreállításáért, az ország egészének példaképeiként. Nekik ítél majd a bíróság nemzetközi porondon, és ez akkor is kínos lesz a kormányzatnak, ha az ítéletre csak sok év múlva ütik rá a pecsétet.

Valószínűleg már rég megbánták a karmelita kolostorban, hogy bevállalták ezt a gőzhenger taktikát: politikailag biztosan nem ér annyit az egész. Másként kellett volna ezt kezelni. Ez nem egy focipálya, itt finomhangolással és óvatossággal, tárgyalással és párbeszéddel  többre mentek volna.

Viszont ha a kormányzat biztos az igazában, akkor miért tűri, hogy felmossák vele a padlót? Ha viszont nem biztosak benne és önmagukban, vagyis tudják, hogy az egyetem új vezetőségének kinevezése és minden egyéb, amit ennek az ellenállásnak a megtörésére tettek az megkérdőjelezhető, vagy egyenesen törvénytelen, akkor ebből soha nem fognak jól kijönni, és az akciójuk önleleplező erejű a rendszerre nézve, amit építettek.

Akkor is, ha végül győznek. 

Mert van az úgy, hogy egy győzelem éppen a győztes számára jelzi a zord idők eljövetelét.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr9316228814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.10.22. 06:55:51

@MAXVAL birсaman közíró: Eddig is lehetett, Iván. Nem értelek továbbra sem.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2020.10.22. 07:06:29

A dolgot 2 részre kell választani.

Először is: a liberális demokrácia nem demokrácia, hanem oligarchia. Hiszen az a rendszer, mely lemond egyik legfontosabb alapjának, a gazdaságnak az irányításáról, az eleve már nem - elvileg se - képes ellátni a demokrácia fő alapját, a népszuverenitást.

Továbbá, a nem liberális demokrácia - mondjuk jó példa erre az ókori Athén - se működött túl jól. A gyakorlatban mindig az volt, hogy erősebb egyénuségek harcoltak egymással, s az állampolgár tömeg szavazata pedig meg lett véve. De baj-e ez, ez az alapkérdés? Szerintem nem.

Azt hiszem, a jövő valami ilyesmi: a lehetúő legkevésbé liberális demokrácia.

Ami Orbánt illeti, az ő rendsere ma is lberális demokrácia. Sikeresen alkalmazza a liberális demokrácia eszközeit óvatps reformokra, de nem lép ki a rendszer kereteiből.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.10.22. 07:39:17

@MAXVAL birсaman közíró: Ez a komment már majdnem olyan, mintha gondolkoztál is volna előtte, és mondani is akarnál vele valamit. Ami igen ritka nálad. Én ugyan egyáltalán nem értek vele egyet, és meglehetősen sarkos és összeszedetlen is, nem beszélve arról, hogy ez a része "a liberális demokrácia nem demokrácia, hanem oligarchia" nettó sületlenség is, de akkor is megnyugtató, hogy nem a 23568. "nem kér a nép a sorosista-liberális világrontásból" panelt lökted ide fel kora reggel, ahogy azt mindenütt teszed. Taps.

HaD 2020.10.22. 16:58:28

...az illózió keltésnek pedig egy célja van...eladni az embiknek hogy nem simán lehúzzák öket...az un fejlödö országokban(Ide értve Közép-európai országokat és kishazánkat föleg)még erre jön hogy a félgyarmati állapotukat is el kell velük fogadtatni a kollaboráló helyi "elitnek"...ehhez segít az ellenségkép(ha már Orwellt emlegetjük)trükk és a megosztás(ballib/fidess...egykutyapárt:))

HaD 2020.10.22. 16:58:33

Leginkább a katona tiszt képzést kellene sürgösen átnézni ha ilyen balfaszokat termel ki aki képes az arcát adni egy ilyen bohózathoz....monnyuk ez a fsz tanult tanult tanult aztán meg nekiállt tanítani...pont olyan mint a világ és kis hazánk tetves elitje....nulla valóságérzet...
A demokráciáról meg annyit hogy nagyjából olyan ez mint a közoktatás....illúzió. Az antik világban az atheniak tettek némi kísérletet arra hogy ne az legyen,de a hatékonyabb spárta lenyomta öket...de ha spártában a hatalmi ágak vaskosan szét voltak válsztva ami a demokráciánál is fontosabb ....mindaddig amíg egy szvazófülkébe nem csak akkor lehet belépni ha egy polgár megválszol...ikszekve 20 mp alatt kb öt random röpke kérdést az adott politikai rendszert vagy a gazdaságot esetleg jogi környezet illetöen)addig nem érdemes demokráciáról beszélni...nagyjából erre célzott Winston papa is anno...meg az athéniak is erre gyúrtak a kötelezö fizetett szinházlátogatásos ötletükkel.

morph on deer 2020.10.22. 16:58:56

Az a szomorú tény, hogy mostanra már az alapfogalmakkal sincs tisztában az átlag, a fideszes fejlődési szinten megrekedt szerencsétlenek pedig már végérvényesen eltévedtek a szavak jelentését illetően: ugyanis az orbáni értelmezéseket (?) próbálják keverni a szavak normális, korrekt szótári jelentésével!

Mondjuk nincs min csodálkozni, az ismeretektől és önálló gondolatokról mentes agy rendszerint mindig a vezér - főkolompos - után tolong, ahogy illik, náluk ez így szokás.

Ami a dologban a legszomorúbb, hogy az illető vezér egy a pozíciójához durván alulművelt egyén, a vaksi, ám engedelmes falka meg az ősuttyósága által fabrikált fogalmakat szajkózza, függetlenül azok valódi értelmétől..!

Hát ilyen az orbanizáció, “drága elvtársak, elvtársnők, Rózsi némi..”

morph on deer 2020.10.22. 16:58:59

@MAXVAL birсaman közíró:

“ Először is: a liberális demokrácia nem demokrácia, hanem oligarchia.”
Majd:
“Ami Orbánt illeti, az ő rendsere ma is liberális demokrácia.“
:)
Te most ittál valamit, vagy mostanra aludtad ki magad?

ulpius66 2020.10.22. 16:59:13

Én is viszek a blokádoló diákoknak friss szendvicset!
(mondjuk előtte teszek bele egy kis szalmonellát vagy higanyt.... legyen forgalom a mosdókban......persze előtte kikapcsoltatnám a vizet az épületben........MINDEZT CSAK AZÉRT, MERT TÚL TENG BENNEM A KARITATÍV ÉRZÉS.......)

nemecsekerno_007 2020.10.22. 16:59:16

Nem unjátok még ezt ,,nem demokrácia,, dumát?! Ezt csak azok veszik be akik nem éltek valódi diktatúrában. Az SZFE meg egy vicc, kb. a szocializmusból itt maradt zárvány.
Állami színészképző.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.10.22. 17:08:50

@Törpe minoritáska: Nem láttál/olvastál még tőlem átlagos posztot, olyat, amilyeneket én írni szeretek. Ennek azokhoz képest összeér az eleje és a vége.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.10.22. 17:12:33

@morph on deer: Ez a kommentje az Ivánnak, engem is igen meglepett.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.10.22. 17:17:50

@ulpius66: Szerintem ezt inkább ne tedd, ha nem akarsz börtönbe kerülni.

Bubu64 2020.12.06. 00:10:11

Jó kis "egyrészt, másrészt" poszt volt, igen elgondolkodtató. Elhelyeztem magam a demokrácia vélemény skála 3 fokozata közül az egyiken. Óhatatlan volt, hogy ne tegyem meg, szerintem akit érdekel a politika megteszi.
süti beállítások módosítása