Látószögek.

A Nagy Nagykovácsi Névháború általános háttere.

Anonymus inkognitóban, avagy a hírforrás kérdése, és a szerkesztők dilemmája. (szétszedtem a posztot, miután az olvasóim egy része finoman, egy másik része kicsit keményebben lebaszott, hogy egyben felrakva, ahogy elkövettem, túl tömény. Így kellett volna eredetileg is csinálni, két részben, és az elején még ezt is terveztem, de aztán másképp – rosszul–  döntöttem. Mea Culpa.)

♦

• Mottó 1. : Vagyok, aki vagyok. (szerintem tippeld meg, hogy honnan származik az idézet)
• Mottó 2. : Jehova!! Jehova!! Jehova!! ( Brian élete, a kövezési jelenet)
• Mottó 3. : Névtelen senkikkel nem állunk szóba. (2002-2014, kommunikációs alapelv a Nagykovácsi Önkormányzatnál, de tulajdonképpen bármikor)
• Mottó 4. : 
  
  
  

Részlet a Negatív boxer c. posztból. A kép elsődleges forrása: kiszelkati blog

• Mottó 5. : Nem értem. Ez egy komoly, géppel írt névtelen feljelentés volt. (a rendőr a Tanúban)
• Mottó 6. : Csak növeli, ki elfödi a bajt. (Illyés Gyula, na)

♦

1. Névtelen idők

Nagykovácsi soha nem volt érintetlen a névtelenség mögé rejtőző politikai/emberi támadásoktól. Ennek legnépszerűbb formája a falusi zuhanyhíradó: a pletyka, a szóbeszéd, a sustorgás, a rémhír, "az ismerek valakit, aki ismeri azt, aki ismer valakit, aki pontosan tudja, hogy ez igaz" jellegű fecsegés.

Szórólap- és névháború. A fenti, kétoldalon nyomott szórólap (a narancsszínű kiemelések az enyémek) Bencsik Mónika válasza volt egy aláírás nélkül terjesztett szórólapra a 2006-2010-es ciklusban, amely az akkori testületet és a mögötte álló Társadalmi Szerződés nevű civil csoportot támadta. Nem ez volt az egyetlen ilyen alkalom, de minden eset bizonyította az azóta sem cáfolt tényt: a postaládákon keresztül folytatott célratörő információs/dezinformációs harc nélkülözhetetlen eleme a politikai sikernek vagy lejáratásnak, a kampányidőszakokon kívül is. A nyomtatott szónak még mindig ereje van, ereje lehet...ha megfelelő módon használják. Bencsik 12 éven keresztül letarolta a színről a politikai ellenfeleit, minden választásnál: ilyen módszerekkel nem lehetett őt se besározni, se megfogni, se megtörni, se a szavazóit elbizonytalanítani. Dühösen, de könnyedén a javára fordította a név/aláírás nélküli szórólap által kínált lehetőséget. Lecsapta a magas labdát, és az ő neve többet nyomott a latban, mint a névtelen köpködés.

2. Az Önkormányzati Hírek

Ami a képviselői fogadóórákon és a hivatali ügyfélfogadásokon elhangzik, az alapesetben mindig a felek között marad: ez az önkormányzat és a lakosság közötti kommunikáció elemi szintje.

Az önkormányzat nyilvánosan és széles körű elérhetőséggel – persze az évenkénti közmeghallgatások egyszeri alkalmát leszámítva–  nagyon sokáig csak a Nagykovácsi Kábel Tv műsorain keresztül, valamint a Böngésző nevű hirdetési újsággal együtt terjesztett Önkormányzati Hírek hasábjain át folytatott eszmecserét a polgárokkal a falut érintő kérdésekben. Elég szűkre szabott keretű megoldás volt mindkettő, de csak az Önkormányzati Hírek az, amit itt érdemes megemlítenem. Azért csak azt, mert az a kezdetektől fogva a falu minden részébe eljutott: a postaládák legyőzték a kábelszolgáltatást.

Az Önkormányzati Hírek hosszú ideig fekete-fehér kiadású, kezdetben csak néhány oldalas újság volt. Aztán 2013-tól már színes borítóval nyomtatták, majd néhány színes belső oldal is jutott neki. Ez már az új idők szele volt. A kezdeti időkhöz képest az oldalak száma is jelentősen bővült, ahogy egyre több hír, beszámoló, hivatali és intézményi információ látott napvilágot az újságban. De a választási időszakokat leszámítva – amikor a képviselő-jelöltek bemutatkozása és az eredmények közlése kicsit megnövelte a beltartalmat – átlagban 16 oldalról beszélünk. Egyes példányai ritkán, illetve közvetlenül az átalakulása előtti időkben már többször, 20 oldalasak voltak.

A polgármester rendszeresen közölt benne írásokat: az aktuális közéleti témákra reflektálva, egyházi/állami ünnepnapi köszöntőkkel jelentkezve...tradicionális ritmusban, ez ma sincs másképp. Bencsik Mónika (2002-2014) azonban közéleti/társadalmi/helyi eseményekkel kapcsolatban sem maradt szótlan, és aktív publicistaként is beleírta magát az újság történetébe. A önkormányzat is. A Hivatal egyik, viszonylag rendszeresen írásokat közlő osztálya a helyi építéshatóság volt (2013. jan 1.-én az okos kormányzat felszámolta), de Tóthné Pataki Csilla például, az egyik korábbi jegyző is külön rovatot indított a hivatali ügyintézés rejtelmeiről és hasznos tudnivalóiról. A képviselők egy része is közreadott időnként kisebb-nagyobb glosszákat, véleménycikkeket, reakciókat.

A polgárok is lehetőséget kaptak arra, hogy gondolataikat, véleményüket, történeteiket, kritikáikat nyílt levélként megosszák a havonta megjelenő Önkormányzati Hírek hasábjain, – és ezek némelyike igen hasznos tanulságokkal szolgált az olvasók számára. A polgárok értelemszerűen (?) csak a nevüket vállalva vehettek részt a kommunikációban, másképpen nem kaptak megszólalási, megjelenési lehetőséget. A nyomtatott platform azonban teljesen alkalmatlan volt a folyamatos gyors akció/reakció típusú véleményütköztetésre. Egy-egy rövid pengeváltásnál, amikor egyszerre közöltek egy levelet és a viszontválaszt, még működött a rendszer. De azonnal szétesett  és kattogósabb, akadozóbb lett a kommunikáció akkor, ha a viszontválasz csak a következő számban jelent meg, mert egy hónapot kellett várni az újabb megjelenésre. 

Névvel írtak tehát az újságba, de ez még nem minden esetben jelentette azt, hogy a polgárok – vagy akár a képviselők– által megjelentetett írásokban jó minőséget és/vagy használható ismeretanyagot, pontosságot, hasznos információkat, igényes tájékoztatást/közérdeklődésre számot tartó kérdéseket, vagy valós problémák felvetését találták meg az olvasók. Egy hitelesnek elfogadott, közismert, népszerű ember szava és neve, mindig nagyot üt, amikor az olvasók viszontláthatják az illető gondolatait az újság hasábjain, de a név/arc felvállalása soha és sehol nem jelentett garanciát semmire, nem jelentett automatikusan sem hitelességet, sem jó tartalmat. Pedig ez az érv számtalanszor felbukkant az évek során, amikor a virtuális tér is kitárult az névtelen/anonim véleményformálók előtt, és a döntéshozók a névtelenségre hivatkozva negligálták egy-egy felhasználó észrevételét, kritikáját...akkor is, ha az a kritika jogos, igaz, bizonyítható volt. Könnyű menekülési útvonalat kínált ez a módszer a döntéshozók számára.

Tény: hamar kiderült, hogy a polgárok egy része nem kommunikációs platformnak, hanem talán a magányának az enyhítésére és/vagy a frusztrációjának  gyógyszereként, a küldetéstudatos politikai harcának, az üresjáratú agymenéseire, unaloműzésnek, vagy éppen a fanatizmussal űzött monomániájának a kiteljesítésére használja az újságot  –mindezzel még nem lett volna semmi baj, ha keresnek maguknak egy piaci alapon működő önkifejezési terepet, formát, nota bene! indítanak egy blogot.  A késztetésük eredményeként (kis túlzással szólva) például egy-egy írásmű sűrű sorokban szedett, 2-3 oldalas, 4-6-8 hasábos, gyakran teljesen összefüggéstelen gondolatmenetű, 22 felkiáltójeles és 15 kérdőjeles lezárású mondatokkal teletűzdelt kiáltványra hasonlított, számomra viszonylag kevés kinyerhető pozitív hatással. Ezek az írásművek a képviselő-testületi ülések napirendjére is felkerültek annak idején, megoldandó problémaként, ehhez nagyon hasonló indoklással. 

És, ami a lényeg, hogy pénzbe került. Az önkormányzat (értsd: az adófizetők) állta a számlát, a falu költségvetéséből fizették ezt a műsort. Bencsik Mónika elég sokáig türelmet tanúsított ez ügyben, de aztán teleszaladt a hócipője azzal, hogy az egyébként is szűk helyről gyakran felesleges és öncélú tartalom szorítja ki a hasznos tájékoztatást. Korlátozták a megjelentethető írások terjedelmét/számát, ezzel próbálva elejét venni az újság tartalmi szétesésének és szerkesztési ellehetetlenülésének.

Persze annak a megítélésében, hogy az önkormányzat által közreadott információk, beszámolók, tájékoztatások mennyire voltak informatívak, hasznosak, teljesek, minden igényt kielégítők, vagy egyes esetekben legalább a demokratikus minimumnak megfelelők, erősen megoszlott a polgárok véleménye, így az Önkormányzati Hírek tartalmának minősége viszonylag konstans volt, és ennek okaként nem kizárólag egyes polgárok tehetők felelőssé. Nem volt ez a tartalom feltétlenül rossz, –sőt, néha kifejezetten jó volt–  csak többnyire és általában szürke, és előre kiszámítható.

3. A Tájoló

2014-ben, 12 év után új polgármester került a falu élére: Kiszelné Mohos Katalin váltotta Bencsik Mónikát. Az önkormányzat újságja még elvegetált néhány hónapig a kicsit színes, de egyébként fekete-fehér gúnyában, és a régről megszokott tartalommal, aztán eljöttek az új idők. Új név, új köntös, új szerkesztő, nagyobb terjedelem, full color. A Nagykovácsi Önkormányzat Tájoló magazinja (ez váltotta a régi Önkormányzati Híreket 2015. márcusában) tehát sokkal szebb, színesebb, gazdagabb, és átgondoltabb szerkesztésű lett az elődjénél. Természetesen ebben is csak névvel jelenhetnek meg külsős írások, de a jó hír az, hogy ezek többségükben valóban tartalmasak, informatívak. (pl. a NATE rendszeresen közöl benne természet- állat- és növényvédelemmel kapcsolatos cikkeket, ezek egytől-egyig kitűnőek) Ez a külsős cikk pedig, –amely először az interneten jelent meg és felkérésre került át– a 2016. augusztusi szám 9. oldalán, egyszerűen pazar. 

Nyilván naivitás lenne elvárni – én sem teszem –  hogy manapság (! ez fontos kitétel) egy önkormányzati újság töltse be a helyi szabad sajtó szerepét és szolgáltasson terepet a véleménypluralizmusnak. Erre ma már ott van az internet minden bugyra, pl. a tucatnyi "Nagykovácsi" fejléces facebook csoport. Az egyetlen igazán nagy hatású nyomtatott, helyi orgánum valódi kiteljesedéséhez eleve az kell/az kellene, hogy a Tájolóban is működjön a szerkesztői/szerkesztési függetlenség és szabadság, persze csak az elvárható, józan, és tisztán lefektetett jogi/erkölcsi/morális határokon belül. Azt nem tudom, hogy a felelős szerkesztőnek mekkora mozgástere  van a tartalom alakításában, de az újság jellegénél fogva túlságosan nagy biztosan nem lehet. Nem tűnik ugyanis nagyon valószínűnek, hogy Kiszelné Mohos Katalin szívesen látná egy olyan olvasói levél megjelenését a lapban, amely esetleg őt, a képviselők/alpolgármesterek valamelyikét vagy általában az önkormányzat munkáját bírálná negatívan, vagy húzná le egyenesen a sárga földig. Valahogy az a gyanúm, hogy ennek a szerkesztő sem mindig örülne. Bencsik szikár jellemű és legendásan erős kezű vezetőként még megengedte magának ezt a luxust, bevállalta és kőkeményen beleállt a nyílt vitákba a lap elődjében, de azok az idők mára elmúltak...a nyomtatott sajtó nyílt lapjain. De csak ott.

A Tájoló szerkesztőjének munkája több szempontból is igazi kötött fogású birkózásnak tekinthető, ahol az ellenfél elsősorban persze nem az újság felelős kiadója, Kiszelné Mohos Katalin polgármester, hanem maga az információszabadság, és a döntés joga arról, hogy mi az a A hír, A kritika, A vélemény, aminek a megjelenését engedélyezi. És kockázatos dolog a határokat feszegetni.

Talán ez az oka, hogy a köznapi falusi szlengben – és persze leginkább az önkormányzat tevékenységét fenntartásokkal kezelő ellenzéki(?), kritikusabb körökben– Eltájolónak hívják az újságot. Ami túlzás, és igazságtalan is. Nem hazudnak, és még csak nem is csúsztatnak benne. Itt-ott néha finomítják a karcosabb témák élét, az is előfordul, hogy kicsit tompítják a tények fényét, vagy időnként tolnak némi önfelmentő terelést és lejjebb veszik a lángot, ha nagyon bugyog a fazékban valami, de alapvetően korrekt, tisztességes, a felszínre került problémákra is reflektáló írások bukkannak fel a hasábjain.

Én Bájolónak hívom. Azért, mert  számomra tartalmilag inkább tűnik egyfajta valóságelsimító, feszültségcsillapító, közéleti-tűzmegelőzési, botránymentesítő, Ne bántsuk egymást, gyerekek-hangulatú, ízlésesen tálalt önkormányzati önfényezéssel vegyes, szolidan szirupos és lágyan cukormázas modern hangulatjelentésnek. Az újság az Üdvhadsereg és egy Békéltető Testület szerelemgyereke. És emiatt, ebben a vonatkozásban – milyen különös ez– a Bencsik-éra nyílt leveleket közlő "adok-kapok vitaposztjai" azokban a zavaros küllemű lapszámokban jobban teljesítettek a helyi közélet mélységeinek feltárásában. Időnként persze a Tájoló is kénytelen szembenézni a valósággal: pl. – hazabeszélek– amikor pánikszerűen, megkésve próbálták menteni a menthetőt a Hulladékgarázdálkodásról írt Index címlapos blogposzt kapcsán, egy válaszcikkben...anélkül, hogy akárcsak egyetlen konkrét utalást is tettek volna arra,  hogy mi késztette őket erre a váratlan stílusváltásra. De az ilyen akció-rakció típusú tartalom nagyon ritka a lapban.

Ahogy említettem: a facebook megkerülhetetlen. A közösségi háló felzárkózott Tájoló mellé, és összehasonlíthatatlanul több teret ad az interakcióknak minden vonatkozásban az újsághoz képest, így az önkormányzat nem marad le a kritikai észrevételekről ma sem, válaszreakciói pedig ott azonnal megszülethetnek. De a faluban sincs mindenki rajta a facebookon (főleg idősek, idősebbek persze, de ez sem általánosítható), és az önkormányzati újság még most is az egyik legfontosabb hírcsatornája a településnek. Talán éppen azért ilyen, amilyen, a tartalmát tekintve.

A virtuális térben tombolhatnak az égszaggató viharok, mindent elsöpörhet a vélemény és hírcunami, de a Tájolóban csak lágy szellő fújdogál a víz felett –vagy olykor néhány lusta pöff, ami megcsattogtatja egy kicsit a vitorlákat–, és örök a napsütés, az önkormányzat hajója pedig lágyan siklik a nyugodt, békés hullámokon. A Tájolóban Advent van, 12 hónapon át.

4. Cinke kurír, Nagykovácsi helytörténeti értesítő, Összekovácsoló, Új Távlatok

A postaládákban a Tájoló a vezérbika. Annak, hogy nincs nyomdai termékként jelentkező vetélytársa, a hírfogyasztási szokások megváltozása, a nívós tartalomgyártással járó kihívások, és egy újság költsége/terjesztése/logisztikai problémái adják a magyarázatot. De persze próbálkozások vannak: mások is tudják, hogy a szórólapok és az óriásplakátok népének szívéhez/elméjéhez, kicsiben, a postaládákon keresztül vezet a biztos út. Csak a tartós céllal, viszonylag rendszeresen megjelenő újságok, brossúrák, vagy a rövid életű, ám említésre méltó alternatív kiadványok tartoznak a poszt témájához. Nem sok van. Különböző céllal készültek és mindegyik ingyenes/volt: pénzért árulni ilyesmit még Nagykovácsiban is teljesen esélytelen lenne, nívós tartalom mellett is tuti pénzügyi bukás. A kisebbektől haladok a nagyobbak felé: de csak méretben, terjedelemben. Hatásukat tekintve már jóval árnyaltabb lehet a kép.A Cinke kurír a  Civilek Nagykovácsiért Egyesület rövid életű szóróanyaga volt, inkább szórólap, mint újság, de ami jár, az jár. Nem ugyanabban a csapatban játszottunk, de egészen rendkívüli erővel dobták bele magukat a küzdelembe, és eget-földet-médiahegyeket megmozgattak a céljaik érdekében. A Civilek Nagykovácsiért Egyesület az elmúlt, vaskos 5 évben megkerülhetetlen szereplője lett a helyi közéletnek...és a 2019-es vereségükkel éppen olyan látványosan tűntek el a színről, amilyen elánnal addig ütötték a vasat. Kőkeményen közéleti témákkal, elsősorban természetesen a fő profiljuknak számító CBA-Príma beruházással foglalkoztak minden platformon (facebook és honlap) amin tudtak. Rendszeres és aktív levelezőpartnerei voltak az önkormányzatnak. A Teadélutánoknak, a  vitaesteknek és a közmeghallgatásoknak pedig elmaradhatatlan szereplőiként léptek fel. Tüntettek, népszavazást kezdeményeztek (többször), aláírásokat gyűjtöttek, néhány esetben rendesen rárobbantották az ajtót az önkormányzatra (Rozmaring utcai lakópark). Előfordult, hogy faképnél hagyták őket, és néha sikerült mellé lőniük. Szóval kijutott nekik a sikerből és a kudarcból is, ahogy az természetes. A Linum Udvar néven futó CBA-projekthez kapcsolódó konkrét eseményekről eddig 14 posztot írtam, de ha hozzácsapom azokat is, amelyek érintették a témát vagy a Cinke tevékenységét, akkor jóval nagyobb számot kapok. Az építkezés elindulása volt a pont az "i"-n, ezzel a történetnek ez a fejezete lezárult.

A Cinke ugyan egy verebet is szét tud tépni, de alapvetően egy roppant jó arc, és nem érdemelte meg azt, hogy ilyen rossz híre legyen: mert, ha volt/van olyan egyesület a faluban, aki sokaknál kihúzta a gyufát, akkor egyértelműen a Cinke áll az első helyen. Marketing szempontból a név nagyon találó rövidítés volt, de nem állt összhangban az egyesület tevékenységével. A cinkéken lehet nevetni, de a Cinkén csak ritkán: akcióik eredménye húsbavágó volt, és többnyire humortalan. A Cinke kurír nagyon civil maradt mindig, és terjedelmében nagyon szerény is, de azért a tartalmával olykor sikerült igen heves írásbeli reakcióra késztetni az önkormányzatot. Kicsi a bors, de...felpaprikázó. 2017-ben egy pillanatra úgy tűnt, hogy komolyabb tartalommal bíró újságot próbálnak fabrikálni belőle: ekkor egy 20 oldalas, témáiban is komplex újsággal hintették meg a falut. Az ilyesmihez azonban sok pénz, kitartó szellemi és anyagi támogatás kell, és az újságnak ez az egyetlen példány volt a hattyúdala. A választások előtt megrendezett kerekasztal beszélgetésen magányosan üldögélő, magára maradt Dr. Deák József akár ennek a brossúra-szórólap-újságnak is a szimbóluma lehetne. A zord igazság végül eljött a Cinkéért is: a polgármester/képviselő-jelöltjük kapott szavazatainak száma – és ő kapta a legtöbb voksot– szinte tűpontosan igazolta az Egyesület valódi támogatásának mértékét, és az nem az a szám volt, amit az aláírásgyűjtésük után oly sokszor elismételtek, hogy még az Index régi munkatársai is kritikátlanul átvették.

A becsületgólt azonban berúgta a Cinke a választáson: másodikként végeztek 2019-ben, lesöpörték a Fideszt, és megelőzték Kósa-Emőkét is a polgármester-jelöltek küzdelmében. Odatették magukat, és ebben ennek a szerény újságnak is komoly szerep jutott.

Nagyon becsületes cucc ez: külalakban, tartalomban, tudásban, információban egyaránt. Egy igazi kulturális csemege. Ady Endréről is milyen szépen írtak. Aztán közbejött egy kósza, helyi buszmegálló, és a szép szavak elszálltak a szélben. Ne keseredj el, ha most még nem érted ezt a célzást.

A Helytörténeti értesítő szintén önkormányzati kiadvány. Felelős kiadója a polgármester, de a lelke és az alkotója a helyi kulturális intézménynek, az Öregiskolának a frissen kinevezett vezetője, G. Furulyás Katalin, aki képviselőként is mandátumot szerzett Kiszelné csapatában, a Szépkovácsi Egyesület jelöltjeként. Képviselő, intézményvezető, a Pékdomb helytörténeti klub zászlóvivője, a Nagykovácsi krónika online történeti adatbázis szerkesztője, az Én pódiumom beszélgetős est egyik vezetője,...biztos van valami, amit kihagytam a felsorolásból. Kimagaslóan aktív közéleti ember. Képviselőként pedig örök visszatérő, mert amikor elindult, akkor nyert is: 1994-1998 és 2006-2010 között is tagja volt a testületnek. Saját szavai szerint, minden alkalommal megfogadta, hogy Ezt, többé soha!, de aztán beszippantotta a közélet, baráti unszolás, miegyéb, így a szokása szerint beiktatott több éves szünet után ismét döntéshozóként is jelen van a falu életében. A Helytörténeti értesítő azért érdemel említést a Nagy Nagykovácsi Névháborúban, mert a kis brossúra nagy erénye, hogy úgy ad nevet a nagykovácsi eseményeknek, hogy az messze felette áll minden napi politikai smúzoláson és aktuson. A brossúra: korrekt, és helyén kezeli a település, Magyarország, a magyar kultúra és a magyar emlékezet értékeit. Intelligens és informatív. Nevén nevezi azt, amit védeni kell. Érdekes módon –az én meglátásom szerint– ugyanez szavazás közben, a képviselő testületben már nem ment annyira jól Gerlóczyné Furulyás Katalinnak sem. Úgy tűnik, valamiről szépen és jókat írni, sokkal egyszerűbb, mint a gyakorlatba átültetni ezt az elkötelezettséget. De ez egy másik, folyamatosan ígérgetett, és egyébként teljesen kész poszt témája.Az Új Távlatok több szempontból is kakukktojás a posztban szereplő példák sorában: részben kampányidőszakhoz köthető.  De a tartalomszerkesztésben is új utakat választott. Kelemen Zsolt 2002 és 2006 között volt a Nagykovácsi Önkormányzat képviselője. A testület 2004-ben kettéhasadt – emberi és politikai okok miatt is–  és a választásokig megosztott maradt. Bencsik testületen belül működő ellenzéke – Kelemen volt a csapat polgármester/képviselő-jelöltje és vezetője– és a hozzájuk csatlakozó külsős tagok, 2006-ban az Új Távlatok név alatt gyűlt össze.

A hasonló nevű lap részleteket közölt a Nagykovácsi honlap Fórumán (bővebben lejjebb) közzétett névtelen/álneves felhasználók kommentjeiből, és azok állításaira is reagált a lapban. Ilyesmire azóta sem volt példa, semmiféle hasonló helyzetben.

A csapatból többen is hozzászóltak a Fórum témáihoz, de Kelemen Zsolt és Beck György (saját nevükön) nagyon aktívan részt vett az eszmecserékben.  Kritikára, sértésekre is reagáltak – visszavágtak, ha kellett –, és nagyon nyitottnak mutatkoztak az értelmes vitára. A lapban is arra bíztatták az olvasókat, hogy küldjenek nekik írásokat, és ők közre fogják azt tenni, ha a tartalma nem törvénysértő, és a cikk vállalható. A  4-6 oldalas újság mindössze 4 számot élt meg, de ez semmit sem von le abból a tényből, hogy hangvétele is új volt, nem csak a csapat által remélt távlat. A név szinkronban volt a tartalommal. A megjelenése a palettán sokkal színesebbé és élénkebbé tette a helyi politikai közéletet...ha csak rövid időre is. Az Új Távlatok képviselői elbukták a választásokat, a csapat szétszéledt, és a lap eltűnt a süllyesztőben.

Amikor a név a kitűzött cél és egyben az eszme is: az Összekovácsoló magazin – nem fogod elhinni– az Összekovácsoló Egyesület lapja. A Tájolóhoz hasonlóan ez az újság is letölthető elektronikusan, így aki akarja, az képet kaphat a tartalomról is. Későn kaptak észbe az egyesület bejegyeztetésével, így a tagok lemaradtak arról a lehetőségről, hogy a 2019-es választásokon egy zászló alatt fussanak a mandátumért, de a csapatból a polgármester és képviselő-jelölt Kósa Emőke, függetlenként, így is sikerrel vette az akadályt. Ő az egyetlen a 9 tagú testületben, aki nem a rivális Szépkovácsi Egyesületből érkezett. Időnként ennek megfelelően is bánnak vele. Ő az egyik tulajdonosa a Tandemnek. Sem Kósa, sem a képviselő-jelöltek (pl. Horgas Péter), sem az őket támogató személyek (pl. Karácsony Gergely, Szél Bernadett) vagy a civil mozgalom (Főnix) nem számítanak kimondottan keményvonalas jobboldalinak, így politikai értelemben ennek megfelelően skatulyázták be a faluban a lapot is, amelynek természetesen nem sok köze van a valósághoz.

Az egyesület által kiadott lap is a nevében hordozza az egyesület lényegét: Öko, elsősorban tehát zöld, környezettudatos, és minden egyéb kellemetlenség, amit ehhez a fogalomhoz általában kapcsolni szoktak. Nyitottság, szolidaritás, jogállamiság, a transzparenciára, egyenlőségre, civil együttműködésre, európai szellemiségre törekvés...tehát a kormányzati narratívában eleve ellenség, és az ilyesmi visszhangot ver a faluban is. Egyelőre tehát nem megy jól az összekovácsolás, de ahogy már elítettem a rosszul kezelt kerekasztal-beszélgetés és vitafórum kapcsán, ebben azért nem mindig csak az ellenfelek hibáztathatók. Ahogy Kósa az egyetlen külsős a testületben, úgy az Összekovácsoló magazin is az egyetlen nyomtatott alternatív hang a faluban. Tisztességes módon összerakott lap, belerakják a pénzt, és eddig kihozták belőle azt – külcsínben és belbecsben is– ami ilyen zord gazdasági körülmények között, civil erőből kihozható 14 vagy 18 oldalon.

Arra, hogy jelen napjainkban az önkormányzat intézményeiben a civil/politikai rivális által kiadott Összekovácsoló Egyesület magazinját nem lehet terjeszteni, mostanra már csak legyintek: ezt ismerem régről, ebben minden ugyanaz, és részben éppen ezekből a korábbi tapasztalatokból is fakad. Nagykovácsiban ez egy olyan szekér, ami mindig körbejár, csak az okok változnak. Kisszerű, minden eleganciát és erőt nélkülöző erőfitogtatás, demokrácia illiberális értelmezése, bosszú, fogvacogva remegő hatalomféltés: mikor-melyik. Hervasztó az egész, de láttunk már ilyet. És alább majd, látni is fogunk rá újabb konkrét példákat.

5. A 2006-os Önkormányzati Honlap Fóruma

Magyarországon kb. 2002/2003-tól számítják az internetes nyilvánosság robbanásszerű fejlődésének hajnalát és egyben a nyomtatott sajtó területén a mai napig zajló durva evolúció kezdetét is. Az online média kíméletlen kaszája rendet vágott/vág a Guttenberg-galaxisban. Tisztítótűz: van haszna, és van kára is ennek a folyamatnak. Ennek a frontnak a legfrissebb híre, hogy 70 év után az Ikea sem jelenteti meg többé nyomtatásban a katalógusát, amelyet "2016-ban még 200 millió példányban terjesztették 69 verzióban, 32 nyelven és több, mint 50 piacon".  De egy katalógustól könnyebb búcsút venni, mint a könyvpiac, az irodalom, a közéleti sajtó, a civilizáció nemes szövetét adó kultúra egyes szegmenseinek hanyatlásától.

A Nagykovácsi Önkormányzat első próbálkozása a lakossággal folytatott párbeszéd kiszélesítésére és a kommunikációs csatornák kibővítésére az volt, amikor 2006-ban a saját honlapján (hivatalos nevén Nagykovácsi Közösségi Portál) elindított egy Fórum szolgáltatást.  A honlapot annak idején nagyon kedvező áron, mindössze 240.000 Ft+Áfából hozták össze. Kezdetben zártabb, hagyományosabb, egyirányúsított szerkezetűnek szánták. A Fórum felhelyezése a honlapra az Új Távlatok tagjainak is köszönhető: képviselőként ők kardoskodtak leginkább amellett, hogy a honlap ne csak egy statikus, hanem interaktív felületként is szolgáljon. Az önkormányzat belement ebbe. A megvalósítás tehát Bencsik Mónika 12 éves polgármesteri regnálásának első ciklusára esett: jó, hasznos, dicséretes ötlet volt, és az online Fórum megnyitása egyértelműen pozitív kezdeményezésként vonul be Nagykovácsi kommunikációtörténeti krónikájába. 

Ahogy megnyílt, elszabadult rajta a pokol.

Elsősorban és természetesen a politikai témájú topikokban esett egymásnak és/vagy az önkormányzatnak mindenki, de a környezetvédelmi, közművekkel, szolgáltatásokkal, állattartással kapcsolatos témanyitásokban is gyakran ütött tanyát a hirig. Itt szereztem első helyi internetes élményemet a Bánya utcai nyárfák kivágása kapcsán, lásd 2.-es pont, ezen a linken.

Az önkormányzat honlapján működtetett Fórum az Önkormányzati Hírekkel szemben biztosította a névtelenséget annak, aki ezt választotta. Azt azonban muszáj megjegyezni: nagyon sok felhasználó a teljes nevével, vagy a valós keresztneve alatt kommentelt. A kommentelők kb. 40%-a választotta a teljes névtelenséget. Hamar előállt a klasszikus internetes élethelyzet: azért mert valaki Kovács Jánosként regisztrált, még senki sem tudta, hogy tényleg Kovács Jánosnak hívják-e az illetőt, és a mondandója lehetett véresen ostoba is, és azért mert valaki névtelenül írt, még lehetett releváns, igaz és figyelemre méltó a véleménye. Az összeütközések száma mindenesetre rohamosan nőtt. Az önkormányzat képviselői /hivatalnokai azon vették észre magukat, hogy online lehetőséget teremtettek a nyílt, alig zabolázható, olykor minden gátlástól mentes köpködésre, viszályra, politikai és emberi gyűlöletre.

A Fórum azonban még így is roppant szolid és szelíd volt az akkoriban már gőzerővel működő pl. polidili Indexes fórumok hangvételéhez, vagy éppen a Blog.hu kommentszekcióihoz képest. A falunak megvan az a haszna, hogy itt esetleg hamar kideríthető ki áll egy-egy nick mögött. Az ilyesmi egy szűk, zárt, emberileg-gazdaságilag-politikailag is érzékeny kapcsolatokkal teli közösségen belül azért viszonylag óvatosságra intette a résztvevőket. Akadt rá példa, hogy egy-egy névtelen kommentelőnek felfedték a kilétét a Fórumon: ami mellesleg már akkor is személyes adattal való visszaélésnek számított. 

De a párbeszédes interakcók addigi lehetőségeihez képest a Fórum valóban merész újítás volt. Ráadásul nem volt kötelező a megteremtése, az önkormányzatnak nem volt ilyen törvényi kötelezettsége soha. Jót akartak, nem jól sült el. Mert az is kiderült, hogy az önkormányzat tisztségviselői nem álltak készen ennek a helyzetnek a megfelelő kezelésére: nem volt követendő protokoll. Az internetes felhasználók minden személyes adat megadása nélkül, egy valós e-mail cím és egy tetszőlegesen választott nick segítségével regisztrálhattak a Fórumra. 2006 március 20.-án egyhangúlag megszavazták a regisztrációhoz kötött hozzászólásokról és a moderálási elvekről szóló rendeletet, és biztosították a vagyonalap terhére a technikai költségeket, de ezeket az elvi szabályokat már menet közben igazították a valósághoz, és az adminok sem álltak 24 órán át őrt a Fórum kapujában. Még a rendeletbe is belefoglalták, hogy számítanak a lakosok segítségére a jogsértő tartalmak kiszűrésében. Nem volt előmoderáció, csak utólagos, de az is többnyire csak akkor, ha valaki szólt nekik egy-egy valóban durva hangvételű (néha becsületsértésig, vagy akár rágalmazásig fajuló) bejegyzésről, vagy az időszakos ellenőrzéskor szúrták ki ezeket.

Külön kategóriát képeztek a felhasználók között azok az önkormányzati képviselők (meglepően sokan egyébként, bár jellemzően inkább Bencsik ellenfelei), akik szintén regisztráltak a Fórumra, és közülük néhányan néha utólag is belenyúltak a saját kommentjeikbe, vagy letörölték/letöröltették azokat (néha egyszerre több hozzászólást is) amire a mezei felhasználóknak persze nem volt módjuk.

A Fórum hirdetése az Új Távlatokban. 

A Fórum a külalakjában logikus elrendezésű, de technikai értelemben meglehetősen egyszerű, őskori fórum-platform volt: se képet, se videót nem lehetett belerakni, de még a linkekkel is hadilábon állt, semmiféle "válasz erre a hozzászólásra" funkcióval nem rendelkezett. Ugyanakkor rendkívül mozgalmas virtuális élet zajlott rajta, több tucat topikban, több ezer kommenttel. Volt rá igény.

Nem volt hosszú életű. A jó ötletet lezáró végjáték szomorúra, keservesre, kínosra sikerült. Még egy évet sem élt meg, és nyár végén, kövér egy hónappal a 2006-os választások előtt brutális sebességgel lemészárolták az egészet: a Fórumot letörölték, minden topikkal és minden hozzászólással együtt. Későn vettem észre ennek a minden előzetes jel és figyelmeztetés nélküli eljárásnak a kezdetét, pedig aktív felhasználó voltam. Valahogy éreztem, hogy fontos lenne a Fórum topikjainak/hozzászólásainak megőrzése a számomra. Megpróbáltam lementeni mindent, amit tudtam belőle, pedig akkor még a gondolatnak a szikrája sem volt meg bennem, hogy blogot indítsak.  Ennek a mentési akciónak volt néhány egészen emlékezetes pillanata: egyes topikokat 5 perccel azelőtt mentettem le, hogy az önkormányzat ismeretlen embere letörölte azt. Olyanok voltunk, mint valami filmben: ő kijelölt és törölt, én kijelöltem és mentettem. Két kilométerre egymástól vívtuk a kis magánháborúnkat. Neki volt nagyobb sikere: több topik ment veszendőbe, mint amit képes voltam megőrizni a kis archívumomnak. A Fórum megsemmisítése azzal a teljesen egyértelmű és világos célzattal történt, hogy ezáltal semlegesítsenek és elimináljanak egy olyan online teret, ahol a politikai riválisok építhették az imázsukat, és a támogatóik vagy a bizonytalanok alternatív információforráshoz juthattak. De mivel eleve saját hatáskörben nyitották meg, nem kellett magyarázkodniuk különösebben a bezárása miatt sem. Azért megtették.

Az egyik hivatalos indok éppen a Fórum hangvétele és részben a névtelenség mögé rejtőzködő kommentelők tevékenysége volt. Ha ez lett volna a valódi ok, akkor a választások után a megfelelő technikai/emberi háttérrel újra indíthatták volna a Fórumot is – tehát nem kellett volna letörölni semmit, csak lezárni  például a kommentelési lehetőséget, meghagyva mindent, ami addig felkerült rá– vagy építhettek volna egy újat, integrálhattak volna a honlapra egy új Fórum rendszert, a régi archíválásával és megtartásával párhuzamosan. De ez többé nem történt meg Bencsik Mónika regnálása alatt. Ennek terheit, politikai és emberi veszélyeit, illetve egyéb ódiumait nem vette újból magára az önkormányzat.

6. A Freeforum és a nagykovacsi.net

A szellem azonban már kibújt a palackból, az internet térhódítása pedig eleve megállíthatatlan volt közösségi média (2004-ben kezdte meg világhódító útját a facebook) és a különböző fórumok/véleménycserélő online platformok vonatkozásában is így a következő 8 évben a helyi polgárok új terepre költöztek:

a.) Az első, a 2006 és 2010 között az egyik helyi polgár – a fentebb említett–  Beck György által megnyitott Nagykovacsi FreeForum volt. (Beck a Fórumnak is aktív felhasználójaként hamar ismertségre tett szert, kezdetben még civilként, majd 2006-ban képviselő- jelöltként, Kelemen Zsolt Új Távlatok csapatában, utána 2010-ben egyéni jelöltként) A Freeforum hasznos és gazdag tartalommal bíró segítség volt a falu internetes közösségének aktív megtartásában, összetartásában. Szintén sok felhasználót, témát, kommentet begyűjtött, és jól futott egészen 2010-ig, amikor mindenki átköltözött innen a falu egyik kommunikációtörténeti mérföldkövére, a nagykovacsi.net. hírportálra és csatolt részeire.

b.) 2010-től 2014-ig a blogban is már számtalanszor idézett, emlegetett, hivatalosan is bejegyzett sajtótermékként működő nagykovacsi.net Civil Közösségi Hírportálon, a hozzácsatolt facebook oldalon és a szintén beillesztett phpBB Fórumon, Fáber Dávid szerkesztői munkájával folytatódott a történet. Hírportál, facebook, fórum: három az egyben.

11 évvel ezelőtt Fáber a saját pénzét, energiáját, munkáját és idejét tolta bele ennek az ötletnek a megvalósításába, ami percek alatt megkerülhetetlen és meghatározó tényező lett a faluban.  A nagykovacsi.netnek ezek az online felületei várakozáson felüli sikert arattak, sok felhasználót vonzottak. Az alapító/szerkesztő megérezte az igényt, észrevette a kommunikációs rést, és ki is használta a lehetőséget. Régi motoros volt, már a 2006-os Fórumnak is aktív tagjaként szerepelt.

Fáber a négy éven át tartó tevékenysége során az interjúiban, riportjaiban, tényfeltáró cikkeiben, oknyomozásai során a legszélesebb körű tájékoztatást nyújtotta az alternatív fronton. Korrekt, egyensúlyban tartott híranyagokat közölt, rengeteg tényadattal, bizonyítékkal, hivatkozással, fotóval, videóval...akár egy biciklikormányra eszkábált fényképezőgéppel is készüljenek azok. Nagyon komoly kapcsolati hálót működtetett politikai/hivatali/egyházi, magánemberi és a civil/egyesületi szféra minden szintjén, a sajtótól kezdve a hatóságokon át, a települési önkormányzatokon keresztül egészen a minisztériumokig.

Minden téma érdekelte: a politikai közélet, az építészet, a helyi építésügyi beruházások (pl. bemutatta a felújítás előtt álló katolikus plébániát, az épülő óvodát), az óvodai étkeztetés, a közművek, az utak. Állandóan telefonált, levelezett, közérdekű adatokat igényelt, és olykor a legnagyobb közéleti, politikai szarviharokat szabadította el. Kíméletlen stílusban tudta nyomni a kritikáit (szinte mindig politikai természetűek voltak), bedobott néhány vaskos illusztrációt is egyes cikkeihez, de csak nagyon ritkán futott lyukra – négy év intenzív sajtómunkásság alatt kivédhetetlenül megtörtént – és többnyire önhibáján kívül. Például egy közérdekű adatigénylése kapcsán egyszer hibás adatot kapott az egyik minisztériumtól, ami belekerült a cikkbe: bocsánatot kértek tőle, és biztosították róla, hogy ha bármi gondja lett volna belőle, vállalják a felelősséget. Még ez a hiba is a kezére játszott: a cikkben közölt helyreigazítás növelte az ő/a portál presztízsét.

Hitelt adtak a nevének.

Portré, és egy helyi akció, közelről. Fáber Dávid / képernyőfotó / kép forrása (cikk és video ugyanott): Átlátszó

A facebook oldalt és CKH Fórumot is szigorúan kézben tartotta: a vélemény-és szólásszabadságot sehol sem korlátozta, még stílusban sem, és elég tág határokat engedett az indulatoknak is, de leszedett minden olyan bejegyzést/kommentet, amely egyértelműen törvénysértő volt és/vagy a politikusok/civilek magánéleti kérdéseiben vájkált és túllépte a határokat. Nem véletlen, hogy soha nem tudta senki sem megfogni jogilag –szerették volna–, soha nem indítottak ellene pert, nem jelentették fel. Maradt a tehetetlen gyalázkodás öröme a portál és a szerkesztő gyűlölőinek. A helyi hatalom a hivatalos, törvényes utat kereste a megregulázásához, a civileknek/magánembereknek viszont nem voltak különösebb fenntartásaik az eszközök és a módszerek terén. Fenyegették őt ügyvéddel, bírósággal, levében és telefonon keresztül, egyszer pedig veréssel (ennél ott voltam, szem-és fültanúként, írtam róla a CKH Fórumára is), az autóját leöntötték kromofággal (∼250.000 Ft kár), szóban nekiestek az utcán többször, nagyon összehangoltan támadták a facebookon, ráhívták a rendőrt egy helyszíni tudósításnál, minden létező módon megpróbálták negligálni, kiszorítani, partvonalra tolni. Lassan állandósult a viszálya a politikai élet egyes helyi szereplőivel, miközben egyébként ki is használták a jól felépített portál kínálta népszerűséget, ha lehetőség nyílt az elismerés bezsebelésére, mert természetesen ilyen alkalom is többször adódott: a szerkesztő a kezdetektől beszámolt minden pozitív eseményről. A Templom tér történetét bemutató sorozatnak is az egyik emblematikus fotója szintén Fáber Dávid kattintása, amely a tér átadásáról készült cikkének illusztrációja volt.

Mivel a Portál tevékenysége Bencsik Mónika utolsó négy polgármesteri évére esett, így természetesen vele volt a legtöbb konfliktusa: brutálisan rossz viszonyban voltak, néhány nagyon kíméletlen összezördülésük soha nem került a nyilvánosság elé (tudod: a szekrény mélyére temetett titkok). Ami igen, az is elég lenne egy alapos társadalmi és közéleti tanulmányhoz. De muszáj megjegyezni: abban a pillanatban, ha szembe kerültek egymással rendkívül korrekt viszonyban tárgyaltak, intelligensen és kultúremberként beszélgettek, és Bencsik még a legvadabb időkben sem zökkent ki a közhivatalnoki szerepéből. Közvetlenül és barátságosan kezelte a helyi sajtó képviselőjét, mosolygott, nevetett, informatív és kimerítő válaszokat adott minden kérdésre. Soha nem hagyta magát befolyásolni az érzelmei által, ha összehozta a szerkesztővel a "balsorsa", egy-egy hosszabb, rövidebb beszélgetésre. Én azt hiszem, hogy túl az emberi, európai minimumon, mindkettőjük respektálta a másik nevét és megszerzett tekintélyét. Szélesebb hallgatóság előtt azonban – pl. közmeghallgatásokon – azért már rendesen odaszúrtak egymásnak, mert mindketten szenvedélyesen védték az álláspontjukat, és ott tartani kellett a kialakított imázst, védeni kellett az emberi/politikai pesztízst.

Fábert természetesen politikai elfogultsággal és pártos elkötelezettséggel is megvádolták a bírálói. Nagykovácsiban 30 éve keresztény, konzervatív, jobboldali a falu vezetése és a képviselőinek elsöprő többsége, így aki ezeket az embereket kritizálja, az nagyon könnyen megkapja a megfelelő politikai stigmát. A hatalmat támogatók neves, illetve névtelenség mögé rejtőző hada a szerkesztőt és a portálját is masszívan ballibsizte, és akkor visszafogott voltam az őt ért megbélyegzés árnyalatainak és részleteinek kibontásában.

Amikor azonban kiderült, hogy helyi médiatevékenysége mellett a kormányzat egyik legbenső és legfelső köreiben mozgó, a híradásokban napi szinten szereplő, mindenki által ismert fideszes potentátjának a közeli, családi ismerőse/személyi asszisztense/munkatársa is volt, néhányan üveges szemekkel és dadogva-habogva kezdték keresni a földön az állukat. A váratlan fordulat hatására a pártpolitikailag elkötelezett jobboldali/konzervatív/kormányzatbarát élmunkás-köpködők olyan gyorsan szívódtak fel, mint a kokaincsíkok a megfelelő női domborulatokról, a filmes klisék szerint. Ekkor viszont a balliberális/ellenzéki oldal helyi hívei kezdtek hivatkozni mély csalódottságukra...pedig Fábert sem korábban, sem utána, semmiféle módon nem befolyásolta az itteni munkájában, hogy kivel dolgozik a falu határain túl. Mindvégig autonóm, szabad és független gondolkodású maradt.

Fáber Dávid neve tehát egybe forrt áldással és átokkal is: attól függ mit írt, és mikor-melyik oldalról címkézték a munkáját.

Javarészben neki köszönhető pl. a 2010-es ipari katasztrófa idején elindított Kolontár-Devecser adománygyűjtés nagy sikere is: a Fórumon találtam ki az akciót, és Fáber Dávid kezdettől fogva biztosította hozzá a médiahátteret, online hírverést, plusz önkéntesként csomagolt, pakolt, egyszer együtt mentünk tárgyalni az önkormányzathoz, és jelentős pénzadománnyal is hozzájárult a projekthez. A gyűjtés macskáját viszont nem ő hozta. (1. kép a szelíd haramiákat bemutató galériában)

A hírportál azonban az első naptól fogva heves, nagy lánggal égett, és végül felemésztette önmagát is: 2014-ben, a helyi politikai változásokkal párhuzamosan a portál is megszűnt. Vele együtt az építő hozzászólásokban, hasznos információkban bővelkedő, és harcos, de értelmes vitákban gazdag Fórum is semmivé lett. A főszerkesztő is új, más utakra evezett. A facebook oldal túlélte a hírportált, az ma is működik, az eredeti nevén (jó brand)...de nagyjából 5%-os aktivitással ahhoz képest, ahogy azt az alkotója működtette. Természetesen már nem ő viszi. A facebook oldal jogait annak idején különféle egyezkedések, üzleti érdeklődések és egyéb felejtésre ítélt kacskaringók után végül megosztva átadta helyi önkormányzati képviselő(k)nek és az egyik civil egyesületnek. Az oldalnak már semmiféle közéleti-reformer szerepe sincs, csak egy üres héj, eseménynaptár. De archívumnak jó, és hasznos, hogy visszakereshetők a múlt relikviái.

A Freefórumra és a CKH Fórumára is igaz volt az, ami a megszüntetett önkormányzati 2006-os Fórumra: a felhasználók valódi vagy álnevekkel kommenteltek rajtuk, de a két előbbin ekkor már jóval többen voltak azok, akik nem merték vállalni a mondandójukat a saját nevükkel. Mindig tanul a magyar, és megtapasztalták azt is, hogy mire számíthatnak helyben azok, akik akár névvel, akár név nélkül mondják el a véleményüket.

7. Az önkormányzat facebook oldala és a kisérete

Tagadhatatlan: a 2014-es helyi hatalomváltás után alapvetően megváltozott, és általában jobb, kedvezőbb irányba fordult az önkormányzat kommunikációja. Kiszelné Mohos Katalin nyitottabb, barátságosabb alapokra helyezte az önkormányzati kommunikációt. A Nagykovácsi Honlap Fórumának 2006-os bezárását követően, nyolc év  szünet után, az Önkormányzat is ekkor merészkedett vissza legközelebb a saját bejáratú, a polgárok számára nyitott online felülettel. Részben persze a korszellem kényszerűségeinek engedve, elindult az önkormányzat hivatalos facebook oldala. Ahol névvel –feltételezve, hogy az a profil valós– bárki hozzászólhat. A moderáció ezen a platformon erős: ezzel semmi baj, így helyes. Választások idején például amúgy is nyüzsögnek az álprofilok Nagykovácsi facebook mocsarában, egynémelyik országos hírnévre is szert tett. Más helyi facebook csoportokban viszont hétköznapokban sem dívik az óvatoskodás, és a visszafogottság. Ez nem csak a nemzetközi kutatásokat igazolja, hanem annak is ékes bizonyítéka, mennyire erős hatású az országos politikai közéletben uralkodó alaphang tónusa. Soha nem volt igazán béke, de az elmúlt 10 évben a helyzet ezen a téren sokkal rosszabbra fordult, és már valószínűleg nem is sokan reménykednek benne mindez, amiben élünk e szép Magyarországon, békésen ér véget.

Azóta eltelt 6 év –a Fidesz 2019-ben irgalmatlanul megbukott a faluban– és a tapasztalat nem sokat javított a képen. Helyi szinten sem.

A név szerint, személyre szabottan kitiltott vélemény a helyi újságból, az említett 2006-os önkormányzati fórum bezárás és vitaposztok törlése, a kommunikációs platformok kisajátítása vagy kiüresítése, az autonóm médiafelületek támadása nem maradt nyom nélkül, és egyes elemei könnyedén megtalálták a helyüket 2014 után, az új rendszerben is. A tapasztalat megacélozza, megkeményíti és új tulajdonságokkal ruházza fel a politikusokat. Ma már KMK-t sem ugráltatná senki a saját irodájában.

Sokat kérgesedett az önkormányzati eszmecsere tónusa 2014 óta, minden platformon.

Ma, az online térben sem megy ez másként, ahová a politika berakja a lábát. Ahogy hallom a helyi, zárt facebook csoportok tájékáról, és néha látom a helyi, nyílt facebook csoportokban, a moderátorok alig burkolt részrehajlással és mondvacsinált indoklással tiltanak, törölnek, kizárnak sokakat, vagy mindent és mindenkit, aki olyan véleményt, hírt közöl, ami a regnáló –helyi vagy országos–  politikusokat, poltikai hatalmat, pártot, politizáló civil egyesületet és tagjaikat támadja, kritizálja, bírálja,... vagy éppen fordítva, védené azt. Nyilván az adott facebook csoporttól függ, hogy az indokolatlan, vagy nyíltan felvállalt eszmei vagy politikai oldalról motivált cenzúra, ritkítás, takarítás, mikor és milyen esetekben, illetve mennyire mélyen van jelen, de a polarizáció nyilvánvaló ezen a területen is. A  skála a nettó seggnyalástól a bruttó gyűlöletig terjed a hatalommal való viszony tekintetében, és nagyon észnél kell lennie annak az adminnak, mezei felhasználónak, kommentelőnek, aki nem akar elmerülni a posványban. Gyakorlatilag az összes, helyi vagy országos politikát is a felületére engedő civil facebook csoportot felcímkézték már a faluban valamilyen módon: ezt a fasiszták működtetik, ott a bolsik köpködnek, ezek KMK szekerét tolják, azon az álcivil Sorosisták osztják az észt,...ez az admin a komcsik embere, ez a másik admin a fidesz beépített ügynöke, ez a harmadik admin KMK pribékje,... ez a felhasználó náci propagandát terjeszt, ez a másik egy kötekedő hazaáruló, a harmadik egy kereszténygyűlölő elmebeteg...csoport, ember és címke is van bőven. Némelyik címke igaz.

Senki nem kér –hiába is kérne–, és senki nem kap kegyelmet. A szenzitív témák megvitatásakor nem számít, hogy a facebookon csak névvel lehet írni, sőt, a facebook az a hely, ahol ez kifejezetten hátrány lehet. Még a politikán kívül álló, vagy a politikát csak alig érintő, ártatlan, semleges, pl. szakmai jellegű téma megosztásával, kommentelésével, lájkolásával is azonnal a mélybe rántható egy bejegyzés: elég, ha valaki megnézi, hogy kinek a profilja áll a bejegyzés fejlécében vagy legörgeti, hogy kik fejezték ki a tetszésüket egy-egy facebook poszt kapcsán, és azonnal beskatulyázza a tartalmat, anélkül, hogy elolvasná magát az írást.

A név, a puszta név azonnal legyilkolja/legyilkolhatja a tartalmat.

Ám ennek a legdurvább elkorcsosulása valójában az, amikor akár az azonos oldalról érkező, tehát az ideológiai, eszmei, politikai, emberi és baráti közösség tagjai azok, akik a brancshoz tartozó illető egy-egy bejegyzését látva eleve feltételezik, hogy az, amit az illető megoszt, valamiféleképpen igazodik mindannyiuk közös látásmódjához, ám ha mégis úgy találják, hogy a bejegyzés/a megosztott hír nem illeszkedik pontosan ahhoz a világképhez, amit elvárnak tőle, a felhasználó hirtelen mindkét oldal bírálatának, ellenszenvének, vagy egyenesen utálatának kereszttüzébe kerülhet. 

A facebook az a hely ahol  könnyen a saját neved lehet a bélyeged...és nem az amit gondolsz a világról, mert az nem/ritkán számít.

A facebooknak 3 milliárd felhasználója van, – bővítgetek egy facebookról szóló, eddig kb. ezer linket tartalmazó posztot a fiókom legmélyén, és szerintem soha nem írom meg, mert már gyakorlatilag könyv, és ráadásul lassan mindent IS leírnak róla, amit akartam – de talán nem véletlen, hogy végeláthatatlan mennyiségű cikk foglalkozik az emberiségre gyakorolt pusztító hatásával. Nagykovácsi facebook csoportjai is tűpontosan reprezentálják a közösségi oldal által generált összes hasonló természetű problémát, amelyekben a felhasználóknak első sorban a saját nevük révén generált korlátokat kell ledönteniük ahhoz, hogy túlléphessenek egy olyan kommunikációs zónába, ahol már az is számít, amit mondanak. Ahol a véleménybuborékon, a lövészárkokon túl szélesebb körben is meghallgattatásra találhatnak. Persze csak akkor, ha és amennyiben vágynak ilyesmire.

Nem sokan vágynak, ez bizonyítható.

Mert a név, a neved, amennyire elválaszt és leválaszt, annyira védelmet is nyújt a közösségi hálóban. Amíg jól viselkedsz, biztosan számíthatsz arra a lájkmennyiségre, és mindenekelőtt (de persze nem kizárólagosan) ugyanazoknak az embereknek a lájkjaira, amelyeket azoktól kapsz meg, akik megvédenek téged a külvilág és a többi, a kerítésen kívülről, a falon túlról, a határ másik oldaláról érkező felhasználó támadásaival szemben.

Megvédenek – és te őket– függetlenül attól, hogy mit írsz, mit osztasz meg, mit lájkolsz azon a kerítésen, azon a falon belül. Mert mindennek van határa, de a határig –addig a határig, amit a közösségi hálón kialakítanak a számodra a virtuális testőreid–  elmehetsz.

A kölcsönös segítségnyújtás e virtuális vasfüggönyén belül begyűjtött, lájkokban jelentkező elismerés egy idő után –talán, ha már végleg elgyengültél és feladtad a személyes integritásodért folytatott harcot– az egyetlen fokmérője maradhat mindannak, amit teszel, amit írsz, amire hivatkozol, amit megosztasz.

És nincs szomorúbb börtön annál, mint amikor a gondolat szabadságát a tetszeni vágyás rácsai mögé zárják.

♦

Ez ennek a 20 évnek az összegzése.

♦

Frissítés: azon túl, hogy végül szétszedtem a posztot, ez a legjobb: egy nappal azután, hogy megírtam ezt a posztot felkerült ez a hír : megszűnik a lájk a facebookon, és jön helyette a követés. Ez egy jó döntés. Évek óta rebesgették, de tuti, hogy Zuckerberg olvasta a posztomat, és ez adta meg neki a végső lökést.

Más oka nem lehet.