Ez itt a három, beígért búcsúposzt közül, az első. Ironikus, hogy éppen egy olyan témát érint, amit készülök magam mögött hagyni, de ugyanakkor összegzésnek, lezárásnak egyenesen kitűnő, noha amikor írtam, nem hittem volna, hogy ezt a szerepet is be fogja tölteni. Mikor beütött a hír, hogy az Indafotó megszűnik, ez a poszt már 90%-ban készen volt, és ezért már akkor is felrakom, ha nem tudom majd bővíteni további részekkel a sorozatot. 14 nap múlva azok a képek, amelyek az Indafotóból lettek áthozva, nyomtalanul el fognak tűnni a posztból is, és ezzel az lyukacsossá, élvezhetetlenné, használhatatlanná válik. Ez tehát egy művészeti performansznak is beillik: tiszavirág-poszt...rengeteg képpel, ezért hosszú.

♦

Nos, amennyire csak valaki biztos lehet valamiben, úgy abban biztos vagyok, hogy rajtam kívül még egyetlen blogger sem írt annyira alapos és minden megismerhető részletre kiterjedő elemzést az én blogomnak is helyt adó anyaplatformról, vagyis a Blog.hu-ról, a blogokról, és a bloggerekről, mint amelyet én összeraktam, 2020 szeptemberében. 

Valójában nem 2020 volt az első alkalom, hogy a blogger-lét vizeire eveztem. A nagy média-földrengések kezdetén már felraktam egy kis gondolatfutamot, figyelemfelhívó jelleggel minden blogger számára, az esetleges káros következmények elkerülésére, egy szerény javaslat formájában, szintén szeptemberben, de 2017-ben.

Ez tehát a harmadik eset, hogy belsős, hazai vizekre evezek, ám ezúttal is új, más oldalról közelítve a témához. A téma jellegéből fakadóan lesznek kisebb párhuzamok, ismétlések a korábbi blogok tartalmával, de ezek számát próbáltam egészen minimálisra csökkenteni.

A Blog.hu szerkesztőiről szólva én nem a Blog.hu/ Index mindenkori impresszumából megismerhető arcokról /nevekről /emberekről fogok beszélni, hiszen nem ismerem őket, hanem egy gondolkodásmódról, amelyek lecsapódnak és megmutatkoznak a kiemelési gyakorlatban, illetve ennek a gondolkodásmódnak a politikai viharoktól cseppet sem mentesíthető változásairól.

Reményeim szerint a szöveg és az illusztrációként felhasznált képernyőfotók tehát egy történetet mesélnek el. Ez a történet egyszerre az Index hírportál, a Blog.hu és a bloggerek története. De ezen belül magának a szólás-és véleményszabadságnak ebben a szegmensében is megmutat néhány, általános érvényű következtetés levonására alkalmas példát, és ez a legfontosabb történet, mert ez viszont magának egy demokráciának a kihagyhatatlan alkotóeleme. Ha ez nincs, nincs demokrácia sem.

Mottó 1.:

"...A blog: rétegműfaj.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hatása ne terjedne túl azon a körön, amelyben a bloggerek és az olvasóik mozognak. Ékes bizonyítéka ennek, hogy a médiapiacért folytatott háborúban, ahol minden szegmens megszerzéséért kíméletlen küzdelem folyik, a blogok is igazi politikai harci terepnek számítanak. Már 2015-ben, az Orbán-Simicska párbaj idején ki lett adva az ukáz, hogy fel kell építeni egy párhuzamos blogbirodalmat a Blog.hu-val szemben, ami a politikai blogjaiban alapvetően mindig is egy, az adott kormányzattal szembehelyezkedő( !) ellenzéki-renitens közegnek számított, és sajátos véletlen, hogy az igazi felfutása éppen az Orbán-rezsim idejére esik, így elsöprő többségében -és a kies magyar valóság eseményeit látva, talán nem is véletlenül- kifejezetten baloldali/liberális/antiorbánista/NER-elllenes... blogposztok kerülnek túlsúlyba, de nem kizárólagosan...

Már mondtam: az Index: hatalom. Ami az Indexen megjelenik, az valamilyen formában mindenütt megjelenik. Oknyomozó és véleménycikkei, elemzései és tudósításai, képriportjai és videói, szakmai hírrovatai és beillesztett társoldalai, a napi “ kis színesek” és a főoldalt támogató (Index 2) blogszekciója, minden érintett számára jelentenek valamit: az olvasóknak örömet/a tájékozódás lehetőségét, a médiapiac többi szereplőjének irigységet, a célba vett politikusoknak okot a gyűlöletre.

És ez a lényeg. A Blog.hu mindig a rezsim bögyében volt. Már a Századvég, sok év után kiperelt elemzése is kimondta: a jobboldal is tehet a ballib bloguralomról:

Magyarországon a blogos piac hozzávetőlegesen 80 százalékát egy cég, az lndex.hu liberális és módfelett belterjes szerkesztősége határozza meg. Az Index szívóhatásának következmé­nyeként az elmúlt nyolc évben a blogszolgáltatók közötti verseny gyakorlatilag megszűnt, a talpon marad felületek közéleti véleménybefolyásoló képessége leszűkült

(forrás: a fentebb linkelt 2017-es blogposztom)

Nyitány

"A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében, pénzért, a birodalom szekerét tolják. Barátaim, túl régóta vannak itt. Túl sok mindent éltek túl. Túl sok helyről kaptak pénzt. Túl sokszor váltottak már köpönyeget. 1848-ban császármadarak ültek a nyakunkba, most meg Weber-fiókák kárognak a fejünk fölött. Éppen elég volt belőlük, tavaszi szél vizet áraszt, hadd vigye őket! Rajtuk a skarlát betű, sorsuk a szégyen és a megvetés. Ha van igazság, márpedig van, akkor a pokolban külön bugyor várja őket."

Értem. Ez világos beszéd. 

Nos. Hogy a Sátán kit és kiket fog a pokolban nagy szeretettel és "külön bugyorral" várni, azzal kapcsolatban én másként látom a helyzetet, de azt kell mondjam, soha nem gondoltam volna, hogy egy ennyire tökéletes, friss aláfestést tudok adni ennek a posztnak, mint ez az idézet, amivel a drága Doktorminiszterelnök úr megörvendeztetett engem is a nemzeti ünnepünk alkalmából. 

♦

Idén – októberben – lesz 10 éve, hogy írom ezt a blogot. Nem várok ezzel a poszttal addig – szerk. frissítés: és most, hogy letörölik az Indafotót, ami által ellehetetlenül a blog, és elhagyom a Blog.hu-t, már nem is lenne értelme várni – mert ez nem az MSZMP XXIII. kongresszusa és nekem nem kell semmiféle kerek évfordulóhoz sem igazodnom. Most érzem úgy, hogy ideje felrakni a posztot, nota bene! 10 éve gyűjtöm hozzá az anyagot. Nem vagyok egy kapkodós fajta, sokszor leírtam már, hogy én hiszek a Biblia tanításának: Mindennek rendelt ideje van. Rendelt ideje van a vetésnek és rendelt ideje van az aratásnak. 

Aratok.

1. A Blogketrec fejléce

A Blog.hu működéséről szóló Rugalmas elszakadás című posztban részletesen bemutattam, hogy a bloggerek posztjai milyen platformra kerülhetnek /kerülhettek ki, most csak felsorolom a lehetőségeket, mert egyébként alább úgy is látható lesz a képernyőfotókon, hogy miről van szó:

1. a Blogketrec, ami az Index hírportál főoldalán helyezkedik el, az alsó harmadban 
2. az egykori Index 2, amit átneveztek Blog.hu Címlap!-ra (a hátsó oldala az Indexnek, ha úgy tetszik)
3. az egykori Közéleti /Blog.hu és Fórum tartalom, ami a Rugalmas elszakadás írásakor, négy évvel ezelőtt még létezett, azt teljesen felszámolták, megszüntették mára. (úgy rémlik, néhány hónappal a 2022-es választások után)

Vagyis a bloggerek posztjai 2025-ben két helyre kerülhetnek ki: a Blogketrec a szűkösebb, viszont a legnagyobb elérését biztosító platform, míg a Blog.hu Címlap!-on sokkal több poszt elfér, viszont általában kisebb látogatottságot hoz az adott bloggernek a Blogketrechez képest.

Vannak azok a blogok, amelyek a Blogketrec állandó tartozékai: az ő nevük szerepel a felső sorban.

Ez itt a 2025. március 13.-i pillanatkép a fejlécről

Ezek a szerkesztők fix kedvencei. Most. Egy hónap / fél év /egy év múlva talán más blogok sorakoznak itt. Az is lehet, hogy némelyik az Index /Blog.hu felsőbb hatalmasságai által felkapott, favorizált blog, és nem mindegyik a szerkesztők döntése miatt kerül ide. A Blogketrecen belüli fejléces kiemelés bevett gyakorlat ősidők óta, és a címek változásaira lesznek látható példák a további képernyőfotóknál.

Ennél az összeállításnál azért én sejtek némi felülről érkező nyomást. Kissé érthetetlen számomra, hogy milyen szempontok alapján történt a válogatás, vagyis, hogy miért pont ez az öt blog sorakozik a fejlécben. Az egyik például kiemelkedően jó, míg egy másik a közelébe se ér minőségben. Az egyik intelligens, szép és valódi tudástárként működik (MTT) míg a Recorder, az Air Base vagy a Reaktor inkább zsákbamacska húzás eredményének tűnik.

De tudjuk, hogy a kitüntetett helyre nem mindig az arra leginkább érdemes ülhet. A Blog.hu-nak azok a szerkesztői, akik közvetlenül alakítják a Blogketrec /Blog.hu címlap! tartalmát, valószínűleg pontosan tudják ezt, viszont a világ minden újságszerkesztősége úgy működik, hogy időnként meg kell hajolni a tulajdonos /a főszerkesztő / a minisztérium / Nyuszi rokonainak, barátjának, üzletfelének akarata előtt, és olyasminek is helyet kell biztosítani, ami nem üti meg az elvárt szintet, vagy amelynek a műfaji kategóriájában (zenei, katonai, közéleti, művészeti stb.) esetleg lennének arra érdemesebbek is az állandó tagságra.

Egy verhetetlenül népszerű blogot azonban, a politikai széljárásoktól függetlenül, majdnem a kezdetektől ott lehet találni a Blogketrecben (vagy a fejlécben vagy a kiemelt posztjai által), és nem is vitás, hogy megérdemelten: a Ritkán látható történelem blogot. Egy kép többet ér ezer szónál, tartja a mondás és ez a blog hűen követi is ezt a bölcsességet: a Napi érdekesnek nevezett, megunhatatlan, változatos képválogatásokból álló, illetve egy-egy történetre fókuszáló képes posztjai a Blog.hu bármelyik másik blogjánál tartósabban és megbízhatóbban hozzák a kiemelkedően nagy számú kattintást az Indexnek, ami nyilván fontos szempont üzleti /reklámértékesítési oldalról, de a blog ennél magasztosabb célt is elér: szórakoztató edukáció és igényes történelmi, kulturális utazás is. 

Természetesen vannak /voltak más blogok is, amelyek szintén az élmezőnybe tartoznak (ezekről még lesz szó), de a Ritkán látható történelem közöttük is vezérhajónak számít a látogatottsági léc folyamatos magasban tartásában. Hogy egy adattal jellemezzem ezt, a 10 leglátogatottabb posztja közül (a bloguk jobboldali menüsorában látható a felsorolás) az első önmagában 623 520 kattintást ért a hírportálnak, és persze magának a blognak. Ha azonban összeadjuk – és én megtettem – a Top 10 poszt egyéni megtekintéseit (ráadásul, és ezt minden blogger tudja, ez a letöltések számát tekintve ennél is mindig sokkal nagyobb szám), akkor már 3 691 997 kattintást kapunk...mondom, és ez csak 10 poszt.

2. A számláló: a blogger stresszfaktor

Mielőtt azonban a puszta számok alapján ítélné meg valaki egy blog értékét, megállnék egy pillanatra. Minden Blog.hu blogon van egy piktogramokból álló tájékoztató/állapotjelző/értesítő menüsor, amely (balról-jobbra haladva)

1. megmutatja, hogy az adott posztot hányan olvasták el;
2. amelyen a blogger értesítést kap arról, ha egy általa követett blogra új poszt került fel;
3. amelyen keresztül a blogger be tud lépni blogra;
4. amelyen a látogatók bejelölhetik követésre az adott blogot
5. és ahol a blogger (és persze csak ő) tovább tud lépni az adminfelületre (a szerkesztőfelületre)

Az első jel tehát a számláló. Tapasztalataim szerint a Blog.hu-nak ez a hasznos szolgáltatása az egyik legnagyobb stresszfaktor a bloggerek egy adott szegmensében. 

A számlálót ugyanis a blogger az adminfelületen ki is tudja kapcsolni (ilyenkor a szem egy vörös vonallal lesz áthúzva, ahogy a fenti képernyőfotón látható) vagyis a látogatók nem látják, hogy az adott posztot mennyien olvasták el. A blogger viszont a saját adminfelületén pontosan látja az erről szóló statisztikát, vagyis ő tisztában van a kendőzetlen igazsággal. De elárulok egy titkot: ha letakarod otthon a tükröt, attól nem leszel se szebb, se csúnyább. Az olvasók talán nem látják az adott poszt látogatottságát, de azt akkor is látni fogják, hogy amit csinálsz, az jó-e.

Minden egyes esetben, amikor ezzel az áthúzott szemmel találkozol egy blogon – és erre ez a magyarázat – azonnal tudhatod, hogy a blogger a saját bizonytalanságát, önbizalomhiányát bizonyítja vele. Rosszul érinti és /vagy kínosan éli meg, kellemetlenül esik neki, valamiféle szégyenként és kudarcként tekint arra, ha egy bejegyzésére csak kevesen kattintanak rá, ezért inkább eleve eltitkolja az összes blogposztja esetében ezeket a számokat, ami persze azt is jelenti, hogy a látogatók azt sem látják, ha egy blogposztja nagyon népszerű, sok kattintást termelt...hacsak a blogger nem kapcsolgatja ki-be a számlálót, attól függően, hogy jól fut-e a szekér vagy gyengébben, ami viszont már valóban kínos közjáték lenne. Nos, ezt többek között azért is mondom, mert a blogketrec (fentebb említett) öt, fejlécben szereplő posztja közül kettő is kikapcsolt számláló mellett fut: ez a tökéletes jele annak, hogy a leghangsúlyosabb kiemelésük indokolatlan, de nem a számláló által (nem) megmutatott látogatottsági szint miatt, hanem azért, mert nem merik felvállalni a saját blogukat az olvasók előtt.

Egy blogger ugyanis – amennyiben felnőtt ember, tehát a gondolkodása már minimum meghaladta pl. egy érzékeny tinilány látásmódját, aki depresszióba esik, ha nem érkezik elég szívecske a hozzászólására a közösségi médiában  – tökéletesen tisztában van a saját értékeivel, éppen úgy, ahogy a blogjának az értékével is, és ezt nem befolyásolja az, hogy a lájkvadászat vagy a számláló ezzel kapcsolatban milyen visszajelzést küld neki. 

Több tucatnyi blogot tudnék felsorolni kapásból, amelyek kimagasló színvonalúak, de jellegüknél /témáiknál fogva nyilván nem lesznek a legnépszerűbbek, vagy nem minden egyes posztjuk termel sok ezernyi kattintást, de ez semmit sem von le az értékükből. Teljesen felesleges azon versenyezni, hogy vajon a Fővárosi blognak, a Magház blognak vagy a Smaragd Sárkány Animéinek van van-e több olvasója, ha mindegyiknek megvan a maga olvasótábora, és jó időtöltést biztosítanak a számukra, legyenek a látogatók akárhányan is. 

Mel Gibsonnak az Összeesküvés-elmélet című filmben csak három olvasója volt, aztán mégis mekkora balhé keveredett abból is, ugye. Ha egy blog 10 embernek örömet okoz, az máris tízzel több a semminél, vagyis a blog a helyén van.

Egy blogposzt Scarlett Johansson fotógalériájával nyilván feljebb jut a klikkvadászatban, mint egy átlagos, de minden esetben szép, nemes, tudással teli poszt például (maradjunk a fejlécnél) a Magyar Természettudományi Múzeum blogtól, vagy, hogy egy másikat is említsek hasonló kategóriában, a nagyszerű Pangea blogtól, amelyek természetesen látható számlálóval működnek, és egy pillanatig sem kell aggódniuk amiatt, hogy míg az egyik blogbejegyzésük százezreket vonz, addig a másik csak ezret. Tudják, hogy kicsodák, és tudják, hogy mit ér a munkájuk, és ezt nem a számlálóhoz, és nem is az Index címlaphoz mérik. Ha az olvasókon kívül másoknak (pl. a Blog.hu szerkesztőinek) is tetszik, amit csinálnak, és címlapot kapnak: az nagyon jó. Ha éppen nem kerülnek fel a címlapra (vagy lekerülnek a fejlécről): a bloguk akkor is nagyon jó. A számláló pedig tegye a dolgát és számoljon.

Mindenki tudja, hogy egy adott digitális tartalom látogatottságának mérőszáma és annak minősége (legyen az egy hírportál, egy adott hír, egy facebook oldal, egy blog/blogposzt vagy bármi egyéb) nem feltétlenül áll egyenes arányban egymással: vannak értéktelen digitális tartalmak, nagy kattintásszámmal, és vannak értékesek, amelyek nem azt a látogatottságot nyerik el, amelyet megérdemelnének. De pl. a Ritkán látható történelem esetében megvalósul ez az összhang: szép, jó, hasznos, szórakoztató, informatív és ezért joggal tornázta fel magát a legsikeresebb blogok közé...és akkor is ott maradna, ha nem kapna manapság állandó helyet az Index címlapon. Vannak ugyanis olyan blogok (ezek a Blog.hu sztárblogjai), amelyek egy idő után nagy olvasótáborral / követőtáborral rendelkeznek, és akkor is szeretik őket az olvasók / hozzák a számokat, ha egy-egy posztjuk mondjuk nem annyira jön be a Blog.hu szerkesztőinek, és éppen nem kapnak címlapot. Ilyen pl. a Vietnami háború vagy a Hét tenger. Mindkettő pazar blog, és címlappal persze ezeknek is megugrik a látogatottsága, de kiemelés nélkül is masszív, sikeres darabjai a blogszférának. Évekkel ezelőtt egyébként a Vietnámi háború is hosszú ideig lecövekelve szerepelt a fejlécben.

3. Az ajánló

A bloggernek régen nem kellett (persze ma sem kötelező) külön ajánlót írnia a szerkesztők felé, amikor élesítette a posztját, de ma már nem árt élni a felkínált lehetőséggel: az ajánló a poszt címéből, az ajánlószövegből (max. 120 karakter) és egy tetszőleges fotóból állhat (ha van a posztban ilyen). A szerkesztők – úgy tudom régről – ettől függetlenül látják, ha valaki élesít egy posztot a rendszerben, elvileg ez a kezdetektől így van.

Így néz ki a Blog.hu bloggereinek az egyik admin-szerkesztői felülete: a bal oldalon látható a bejegyzés megírására szolgáló felület, ahová a szöveget, fotókat, videókat stb. töltheted, és ott van felette mindaz, amivel az elkészült bejegyzést szerkesztheted, alakíthatod, csinosíthatod (betűtípusok, színek, méretezés, táblázatok stb.). Jobb oldalon pedig ott van Az ajánló, ahová a fentebb felsorolt elemekből (cím, rövid szöveg, borítófotó) összerakhatsz egy meggyőző, figyelemfelkeltő triászt...aztán a vázlatból élesítheted a posztot. Ha azonban már az ajánló teszten elbuksz, vagyis nem sikerül felébresztened a szerkesztők érdeklődését, akkor talán a bejegyzést sem olvassák el.

Vannak olyan blogok is, amelyekhez még ajánló sem feltétlenül kell, és mégis szinte bizonyosan és folyamatosan kiemelést kapnak: ezek azok a blogok – sok ilyen van –, amelyekről a szerkesztők pontosan tudják, hogy kockázatmentesen vállalhatók, mert a témáik, a posztok megfogalmazási módja és képanyagai kerülnek minden konfliktushelyzetet, könnyedek, békések, vagy ha olykor karcos is némelyik, bőven belefér a tűréshatárba (jellemző példája a szerkesztők körében közkedvelt blogoknak pl. a Mátra alján, falu szélén, ami egy kiskert mindennapjait megörökítő blog (én is szeretem, bár érthetetlen módon, ő is egy számláló kikapcsolós-önbizalomhiányos blogger), vagy a Moha bácsi olvasónaplója, egy könyv/képregény ajánló blog, vagy éppen a Médianapló, ami ugyan szinte mindig politikai tartalmú, de a blogger nagyon szárazon, kimérten ír, és távolságot tart minden vihartól...és persze ilyenek még a klasszikus történelmi, technikai, filmes/mozi, animációs, sport, gasztronómiai, egészségügyi, bulvárblogok stb. is).

Másfajta, sarkosabb politikai, pláne kormánykritikus vagy politikailag egyéb módon érzékeny tartalom esetén a szerkesztők valószínűsíthetően (mérget azért nem vennék rá) akkor is elolvassák a bejegyzésedet, ha egyébként már az első pillanatban eldöntötték, hogy valamilyen okból nem adnak neki teret sem a Blogketrecben sem a Blog.hu Címlap!-on. Ha így van – tehát ha elolvassák akkor is, ha nem hozzák előtérbe –, akkor ennek az lehet az oka, hogy szenzitív tartalom esetén ők maguk is vigyáznak arra, hogy ne kerülhessen ki bármi, noha a bejegyzés tartalmáért egyedül maga a blogger felel, éppen úgy, ahogy a beengedett kommentek esetében is, és erről minden egyes blogposzt alatt elolvasható a figyelmeztetés:

4. Házi statisztika: Index címlapok

10 év alatt összesen 248 posztot írtam a Zord időkre, de ebből 12 egy általam Kísér(t)őposzt-nak nevezett írás, vagyis olyan poszt, amely egy másiknak a nagyobb lélegzetű kiegészítése / magyarázata, nem önmagában is megálló darabja a blognak. Tehát ténylegesen 236 posztról van szó, ami elvileg alkalmas lehetett volna arra, hogy a Blog.hu szerkesztői kiemeljék. A 236 poszt mellett volt 2800 hozzászólásom a különböző blogokban zord íjász név alatt, és készítettem egy másik blogot, az Időkowatschot, amely a Zord idők politikamentes posztjainak a külön gyűjtőhelye, másolata. Az Időkowatschon jelenleg 38 poszt van, szerk. frissítés: és az Indafoto megszűnése után természetesen már azt sincs értelme bővíteni. A Blog.hu-t azonban nem 2015, hanem már 2010 óta használom, csak akkoriban más nick alatt kommenteltem, és azok a kommentek persze nincsenek benne ebben a statisztikában.

A 236 szóba jöhető posztból pontosan 90 alkalommal díjazták a szerkesztők a munkámat kiemeléssel, ami egy ilyen eléggé specifikus, egyáltalán nem populáris témákkal foglalkozó, illetve gyakran az olvasók részéről is komoly erőfeszítést-időt-energiát és szellemi befektetést igénylő, tehát ennélfogva a blogszféra perifériáján keringő blog esetében szerintem kifejezetten jó aránynak számít: nehéz posztokat írok, de ez csak akkor zavarna, ha valaha is másként szerettem volna írni. Én soha nem akartam. A kiemelések többségéről van képernyőfotóm, ezek adják e poszt illusztrációs anyagának a javarészét. Sajnos különböző technikai malőrök, vagy a saját ostobaságom miatt néhány kiemelésről készített képernyőfotó elveszett, illetve néhányról valószínűleg lemaradtam (Nagy Üzlet, Virágos-park, Nagyszénás-kert, Tarlós vagy, Pisti!...).

5. Az olvasói támogatás

A blog posztjainak jelentős részét az olvasók megosztották a facebookon, mindenféle csoportban: ha az adott poszt kiemelést is kapott az Indexen, ez a két hatás együtt természetesen akár radikálisan növelte /növelhette a látogatottságot, és persze terjesztette a blog hírét, ismertségét. Ha egy adott poszt nem kapott Index címlapot, ellenben valaki megosztotta a linkjét a facebookon, és a poszt nagyon betalált a közösségi platform felhasználóinál, akkor az látogatottságában mérve vetekedni tudott egy Index címlap értékével is. Politikamentes tartalom esetében válogatás nélkül megosztották a posztokat, de politikai tartalomnál is előfordult egy-két esetben, hogy még az Orbán-rezsim helyi hívei-kiszolgálói is bekapcsolódtak, amennyiben úgy érezték, hogy az adott poszt valamiért jól jön a számukra is. Az esetek 99 %-ban azonban – érthető módon – a helyi kormánykritikus közösség karolta fel a politikai posztok megosztását, ezúton is köszönöm nekik.

Ez így ment egészen 2021 júliusáig, amikor részben az itteni, 2019-es önkormányzati választáson elszenvedett csúfos vereségük utólagos bosszújaként – a vereségükben én a magam területén jelentős részt vállaltam, és ez nem önfényezés, hanem nyers tény –, illetve leginkább a Tisza Istvánról írt két (1. ; 2.) blogposztom után a helyi fideszjanicsárok (ezt a beszédes szóösszetételt én találtam ki, majd jogdíjat szedek Magyar Pétertől érte) feljelentették a blogot a facebooknál, akik letiltották és visszamenőlegesen letörölték az összes megosztott poszt linkjét a közösségi hálóról, engem pedig, miután életemben először és utoljára regisztráltam a facebookra, egy visszafogott tónusú levelezést követően, fél óra után, örökre kitiltottak onnan. Azóta csak elvétve, a blogra mutató linket nem használva, szöveges módon sikerült egy-egy posztra a figyelmet felhívni arrafelé...természetesen a facebooknak azon felhasználói által, akik kedvelik /kedvelték a blogot, vagy tetszett nekik némelyik bejegyzés.

Amerikai társadalomszociológusok szerint – és még sokan mások szerint is, beleértve engem –, a demokráciára, a szólás-és véleményszabadságra  semmi sem mért akkora csapást, mint ez a fajta ún. közösségi háló, amelynek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem építi, hanem lerombolja az emberi és közösségi kapcsolatokat, részben azáltal, hogy egymástól elkülönülő és egyre zártabb buborékokba zárja az embereket, másrészt azáltal, hogy megnyitotta előttük a totális dezinformációs szupersztrádát és egyben a gyűlölet spirálját. A facebook rendszere /algoritmusa /automatizált keresői eleve fűnyíróelv-szerűen és sokszor teljesen hibásan szűrik / tiltják le az egyes  tartalmakat – pl. egy reneszánsz festményről készített fotót is pornográf képként azonosít –, de ez semmi ahhoz a cenzúrához, buboréképítéshez és árokásáshoz képest, amit maguk a felhasználók százmilliói okoznak azzal, hogy állandóan, mindenkit és mindenért feljelentenek egy arctalan, befolyásolhatatlan és teljesen kiszámíthatatlanul működő ismeretlen céges hatalomnak.

A Nagykovácsi médiatörténetet feldolgozó posztomban írtam erről a jelenségről a helyi közéleti-politikai facebook csoportok kapcsán, és azt bátran kijelenthetem: hűen igazolódnak a fenti állítások.

A bloggerek többsége azonban a fenti nehézségek és kockázatok ellenére eleve becsatornázza a blogját a facebookra, így minden élesített posztot azonnal belinkel a blog saját facebook oldalára is. Ez nagy segítség a látogatottsági versenyben. A facebook meghatványozza az elérést a megosztások révén, ez evidencia. Én viszont az említett villanásnyi időszakot leszámítva soha nem is voltam tagja ennek a közösségi hálónak.

Ha pedig az adott blog / vagy egy adott blogposzt linkje/vagy egy fotó, podcast, videó felkerül a Youtube, Twitter /X, Instagram, Pinterest...digitális ösvényeire is, az persze önmagában megsokszorozhatja a látogatottságot. Ez némely esetben – de ez nem törvényszerű – nagyobb elérést biztosíthat, mint amit azok remélhetnek, akik pusztán az Index címlapban (valamelyikben) és a facebook kettősére hagyatkozva próbálják elérni a kívánt / remélt kattintásszámot. Minden blogposzt alatt található egy menüsor, ami kínálja magát a poszt szétterítésére. Akinek a látogatottság elsődleges fontosságú, az jól teszi, ha megragad minden kínálkozó lehetőséget, de a helyzet az, hogy egy Index címlap (főleg, ha Blogketrec) még így kulcsfontosságú tényező lehet ebben a számokért vívott játékban.

Minden blogger látja a saját adminfelületén, hogy honnan és milyen százalékban érkeznek látogatók a blogjára, és ez egy tanulságos, érdekes statisztikai adalék a blog valós helyzetének és szerepének az értékeléséhez. Jómagamat, illetve a blogomat nyugodtan nevezhetem digitális nomádnak vagy digitális remetének, mert ez nekem elsősorban terápia, és szinte kizárólag a spontán elérésekre, valamint legfeljebb az Index címlapokra épített a látogatottság terén, így mindig csodálkoztam, ha a statisztikákat böngészve megláttam, hogy milyen oldalakról jutottak el hozzám. Meglepő módon az én blogomra a Pinterestről szoktak felhasználók kattintani: valaki nyilván feltöltötte oda, pinelte a blog egyes fotóit /témáit, és néhányan felkeresik a fotók eredeti forráshelyét is. Az biztos, hogy a Nagykovácsi legszebb kerítéseiről írt posztomnak köze lehet ehhez, mert amikor a pinterestről érkeztek látogatók, annak mindig megugrott a számlálója. 

6. Adatok vagyunk és rangsorba rendeznek minket

A Similarweb az egyik azok közül globális szoftverfejlesztő cégek közül, amelyik adatokat gyűjt, illetve ezek alapján webelemzést, webforgalmat és digitális teljesítményt mér. Lényegében bármilyen digitális platform ismertségét/ világ- és hazai rangsorban elfoglalt helyét képes megmutatni az érdeklődőnek, és ez egy érdekes támpont lehet, hogy a helyén kezeld az arcodat, ha a nagyfiúk között játszol, de egy olyan, észrevehetetlenül kispályás falusi blogger számára is jó játék, mint jómagam.

A felső statisztikai adatot 2017 májusában kértem le, az alatta lévőt pedig 2018 júniusában. Jólesően – de önironikusan, mert "ha valamit szeretek magamban, akkor az a szerénységem" – veregettem a vállamat, hogy milyen sokat léptem előre egy év alatt, de az már nem vicc, hogy ez bizony javarészben az Index címlapoknak, ezen belül is a leginkább a politikai posztjaimnak a Blogketreces kiemelésének volt köszönhető. Törtem felfelé, a határ a csillagos ég volt...aztán jött 2020. Hogy legyen valami összehasonlítási alapom, rögtön az enyémmel együtt, még az első alkalommal, 2017 májusában lekértem pl. az egyik kedvenc bloggerem statisztikai adatait is, akiről persze jól tudtam, hogy kategóriákkal nagyobb olvasottsággal /ismertséggel /olvasótáborral bír, de szeretem a tanulságokkal szolgáló statisztikákat.

Az Elegem van! blognak annak idején (lényegében amióta blogolt) szinte bérelt helye volt a Blogketrecben, és joggal kedvelték a Blog.hu szerkesztői, így az ő számait az enyémmel összevetve jól látható, hogy az Index címlapok (és ő blogja a facebookra is be van csatornázva) milyen erővel bírtak a számára.

7. A zászlók statisztikája

Ha volt hiba –nyilván több is volt – amit elkövettem a blogom felépítése során, akkor valószínűleg az volt a legnagyobb, hogy ezt a Flag Counter nevű statisztikai szolgáltatást nem raktam már fel 2015-ben a jobb oldali menüsorba. Nagyon kiváncsi lennék, hol tartana ma a számláló, és milyen országokból kattintottak volna a blogra az elmúlt 10 évben. Ezt már soha nem fogom megtudni.

Jellemző rám, hogy alig négy hónappal ezelőtt telepítettem, pedig ezt már zöldfülű internetezőként is kiszúrtam a világ legjobb hadászati és rendvédelmi blogján (a kérdésről nem nyitok vitát), a Lemil blogon. A blog gazdája – Tiboru – nyilván azonnal feltette, és mivel a blogja szintén a Blog.hu egyik zászlóshajója volt, a blog témája pedig kifejezetten vonzó a férfiak számára (de nők is sokan olvasták), ráadásul Tiboru és a vendégszerzők is elképesztően tudtak írni, így a világ minden tájáról tódultak oda a látogatók.

Annak idején még nem csak azt a 10 országot mutatta meg az olvasóknak Flag Counter a blog felületén, ahonnan a legtöbb látogató érkezett, hanem sokkal többet, és amit most mondok, abban valószínűleg semmi túlzás nincs: a világ összes országából olvasták a Lemilt. És ahogy látható alább, valami egészen brutális mennyiségű külhonit /kivándorlót /elszármazottat érdekelt a blog. De olyan elvetemült helyeken is éltek magyarok, és kattintottak rá a blogra, hogy külön meg kellett néznem létezik-e egyáltalán olyan ország (valami szigetország volt, de nem, nem Ausztrália, arról már hallottam). Az első két képernyőfotó az én blogom pillanatnyi statisztikája (a 10-es lista persze a blogon is látható, a jobb oldali menüsorban), a harmadik kép (a zöld alapon) pedig a Lemil blogé.

A Lemil volt az a blog, ahol ha egy poszt látogatottsága ∼8000 (!) alatt maradt, az valami egészen tragikus, véres és rettenetes kudarcnak számíthatott arrafelé. Érdemes a linkre kattintva csak az legutóbbi néhány oldal posztjaira egyesével rámenni, és megnézni a számlálót, hogy látni lehessen miről beszélek. A kommentelők imádták, zabálták a blog posztjait, és bámulatosan gyorsan össze is tudtak vitatkozni, de az ilyesmi a férfiaknál genetikai alapon működhet: fegyverek, hadászat, háborúk, csaták, rendőrök, kommandósok, kémek, történelem...mindent tudsz. A blog már 5 éve inaktív (én még ma is szoktam böngészni a posztjait), és ez bizony nagy veszteség a Blog.hu-nak /Indexnek. Szerintem 10-ből 8-szor az Index címlapon voltak a posztjai, a szerkesztők is nagyon szerették. De egyszer Tiboru irgalmatlanul össze is veszett az Index-szel, mert a szerkesztők (bármikor tudnának ilyet csinálni, de azt hiszem a Blog.hu történetében ez volt az egyetlen ilyen eset!) valami humortalan Hajjakend hepciáskodásának nyomására, belenyúltak az egyik posztjába, és kiszedtek belőle egy kis részletet. Linkelhetném az esetet, de nem teszem. Ott azért volt egy kis mosolyszünet a szerkesztők és a nevezett blogger között.

8. Az Index címlap hatalma

Hogy mennyit ér, mennyit számít egy Index-címlap egy bloggernek?

A poszt címében feltett kérdésre elvileg lehetne röviden is válaszolni: mindent, és még annál is többet. Ez a bloggerek Arany Pálma díja, Arany Medvéje, Oscarja, Kossuth-díja...és Hős Szovjet Anya kitüntetése is talán.

Ahogy nem először mondom, az a blogger, aki azt állítja, hogy hidegen hagyja a címlap, az hazudik. Még azt is jó érzéssel, büszkeséggel tölti el, ha beválogatják a munkáját valahová, aki ténylegesen nem gyúr erre az elismerésre. Külön kategóriába tartoznak az olyanok, mint pl. én, akik javarészben terápiának, lélekgyógyító-és szellemtisztító orvoslásként írják a posztokat. De elvileg senki sem csak a fióknak ír, és különösen akkor nem, ha a terápia mellett pl. a számára, és remélhetőleg másik számára is fontos közéleti-morális-erkölcsi-etikai-politikai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó tartalmat is gyárt, mert a maga helyén és a maga lehetőségeivel megtesz mindent azért, hogy ez az ország és ez a világ egy jobb, szebb, élhetőbb, európaibb, civilizáltabb hely legyen...és én is írok ilyen posztokat, nem keveset. Ha tehát a poszt több emberhez jut el – legyen az bármennyi! – az már haszon, akkor már annyival közelebb jutottunk a cél eléréséhez.

Ez itt a Zord idők blog 10 évet átölelő statisztikája. Az adminfelületen ilyen statisztikát lekérhetnék (szoktam) bármilyen időintervallumra, akár négy évre, 10 hónapra, 23 napra, vagy másfél órára is. Minden, akár kicsit is kiugró oszlop (a letöltések számát mutató gömböcökkel a végén, sokszor egymásra tolulva) egy-egy Index címlapot jelöl. Jól látható, hogy a végpontokat összekötve, grafikonként ábrázolva ez egy hullámzó, de összeségében lefelé tartó vonal lenne, és habár 2018/2020 után is meglepően sok címlapot, és ebből sok politikai címlapot is kaptam (erről még lesz szó), egyértelműen elkülöníthető a szerkesztőség átalakulása előtti és utáni időszak.

Ez a diagramm két olyan alkalmat mutat meg 2018-ból, amikor Index címlapot, jelen esetben mindkétszer Blogketrecet kaptam. Azt hiszem ezt nem kell túlragoznom, tehát megteszem. A napi látogatottsági adatok mindig csendes mederben folydogáltak: saját becslésem szerint, 10 évre vetítve naponta átlag ∼30 látogató két poszt között, a lapletöltéseké ∼60. A letöltések napi és 30 napra vetített átlagát a rendszer is méri, ezek jó támpontok: egy látogató természetesen naponta akár többször is visszatérhet, így a látogatások és letöltések számai mindig magasabbak a látogatók számánál. A látogatók, látogatások és letöltések többnyire megugrottak akkor, ha élesítettem egy posztot (nem mindig, voltak érdektelenségbe fulladó posztjaim is, de nagyon kevés), és többnyire szinte felrobbantak az átlagos napi számokhoz képes, ha még Index címlapot is kaptam. Ez sem törvényszerű: akadt posztom, ami kényelmesen elfeküdt címlap mellett is.

Ha a poszt Blogketrecbe került, és meg is érintette az olvasókat, a látogatottság mértéke egy szempillantás alatt az "egekbe" ugrott, de amikor a szerkesztők levették a posztot, ugyanilyen drámai gyorsasággal zuhant vissza a csendes hétköznapok medrébe. Az Index hátsó oldala, a Blog.hu Címlap! persze nem kecsegteti az embert ilyen robbanásszerű változással, de az is nagyon meg tudja mozdítani a számokat, ha a blogger nagyon betalál egy témával, és ott is azonnali és érezhető hatást mutatkozott minden alkalommal.

Mit jelent ez számokban kifejezve?

Blogketrecnél, egy jól működő posztnál a látogatottság átlagban a százszorosára növekedett.

De mondjuk érdekességképpen egy százalékos arányt is megadhatok egy konkrét példához kötve: amikor az egyik blogposztom a Blogketrecbe került, akkor az előző napi letöltésszámhoz képest ez 110471 %-os (!) növekedést eredményezett: ez lett a leglátogatottabb posztom, a Konok Ikon. (az évek során aztán még rengetegen elolvasták, ahogy ez szinte az összes ismertebb posztommal történt / történik) Kevésbé hatásvadász módon fogalmazva egy jól eltalált blogposzt ∼ ezerszeres növekedést is produkálhatott a letöltésekben.

Azon viszont semmi sem tud segíteni, ha egy címlapra kerülő poszt valamiért nem ragadja meg az olvasókat, és ilyenkor persze a mérőszámok hiába nőnek, mégis gyengébben muzsikálnak, mint általában, vagy amit remélhetnél. 

A 10 évet átölelő diagramm legnagyobb kiugrásai, nevesítve: 10 év, a 10 legnépszerűbb /legolvasottabb posztom.

1. Természetesen kivétel nélkül mindegyik Index címlapon volt: nyolc a Blogketrecben, kettő a Blog.hu Címlap!-on.

2. A mai napig érkeznek olvasók egyikre-másikra, szóval ezek a számok emelkednek. 

3. A tízből öt tisztán, és egy pedig részben politikai poszt, a négy másik politikától mentes, semleges. 

4. A megírásuk dátuma szerint akad tanulság is: van közöttük egy 2016-ból, kettő 2017-ből, három 2018-ból, kettő 2019-ből, egy 2021-ből, és egy 2023-ból. Mit jelent ez?

Azt, hogy az Index szerkesztőségében bekövetkezett 2020-as fordulat után mindössze két poszt tudott felkapaszkodni a tízes mezőnybe, és ebből csak az egyik politikai, ami ráadásul éppen egy olyan, ahol nem ugrálok páros lábbal a NER-en. Pedig, ahogy majd látható, a szerkesztők egyáltalán nem zárták le a politikai véleményem előtt a lehetőséget 2020 után sem, sőt, bevállalták néhányat a legszókimondóbb kormányzat kritikus posztjaimból is. Azt se nagyon hiszem, hogy megkopott volna a (saját mércém szerinti) tökéletesség ostromlásába vetett akaratom, amikor írtam, és régebben sem írtam rövidebb posztokat...ám ennek ellenére mégsem cserélődtek le a régebbi posztok újabbakra a 10-es listán. Kettő kivételével nem tudtam megismételni a korábbi sikereimet sem politikai posztokkal, sem politikamentesekkel. Erre csak azt a magyarázatot tudom adni, hogy – logikusan – jelentős részben lecserélődött az Index olvasóközönsége, és nem akartak kormánykritikus posztokat látni a rendszerbe immár betagozódott Indexen. Rákattintottak persze, de nyilván sokan voltak, akik eleve negligálták, és ahogy a korábbi Blog.hu-val foglalkozó posztomban is mondtam, a Blogketrec egy gyilkkos hely: ha egy poszt nem teljesít jól a látogatottságban, a szerkesztők villámgyorsan leszedik a színpadról. Ebből a szempontból a Blog.hu Címlap! sokkal békésebb, nyugisabb, nem nyúlnak hozzá, ott napokon át csordogálhat lefelé a poszt, míg végül kipottyan a fészekből.

5. Vannak / voltak blogok, ahol az én legolvasottabb posztom számítana a beugró szintnek. De én egy másik ligában játszom, az NB 5-ben, és itt más számok jelentik a sikert.

9. Árukapcsolás

Természetesen, és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, nem csak a bloggereknek, de az Indexnek is sokat ér, számít és fontos, hogy egy-egy kiemelésre került blogposzt mennyi kattintást hoz a konyhára. Ez egy kölcsönösen jó üzlet. A bloggerek: tartalomgyártók. És a tartalom jó esetben saját gondolatokból felépülő, önmagában is helytálló, szuverén anyagot jelent, nem pedig valami copy-paste kattingatást, amit csak össze kellett ollózni, vagyis olyasmit, amihez a blogger nem tett hozzá semmit. De persze az összeollózott anyag is óriási olvasottságot és sok kattintást hozhat: ebben a műfajban sincs értékalapú ítélet arról, hogy mi lesz "sikeres". Legyenek bár korszakos gondolataid pl. a társadalomszociológia égető kérdései kapcsán, a blogszférában nehezen versenyezhetsz velük a populárisabb témákkal összevetve. Az olvasottság, nézettség, látogatottság és a letöltések kíméletlen matematikájában nem létezik fair play.

Itt fontos megemlíteni, hogy a bloggerek meg is vásárolhatják maguknak a kiemelést, de a pénz megléte még nem garancia arra, hogy a szerkesztők el is fogadják azt: vannak feltételei a szponzorált tartalomnak is, hiába lobogtatod a pénzköteget, ha az általad gyártott tartalom nem üti meg azt a minőségi szintet, amit elvárnak, vagy valamilyen formában sértő-bántó-elfogadhatatlan, nem illeszkedik az Index profiljába, nota bene! egyenesen törvénysértő. A sima reklámanyag átmegy (tehát amikor lényegében hirdetési anyagból áll a poszt, akár konkrét termékeladási céllal), de ha már üzennél is valamit, vagyis intellektuális céllal írsz, az kényesebb terep. Én soha nem fizettem azért, hogy kikerüljek valahová az Index-címlapra, eszembe se jutna ilyesmi, de ezzel nem szólom le azokat, akik élnek ezzel. Nekem egyszerűen csak nem fekszik ez...önbecsülési szempontból. De mondjuk én nem is üzleti céllal blogolok, én ezzel egy fillért sem keresek.

És nem is pártpropagandát folytatok a Blog.hu keretein belül: ilyen bloggerből – nincsenek sokan, de kivétel nélkül a NER szolgálatában – elég súlyos arcokat lehet / lehetett találni. De mondanék már itt is valamit, ami elsőre talán hihetetlennek hangzik az illiberális kormányzati ernyő alatt munkálkodó Index – és a rá árnyékként tapadó Blog.hu – gyakorlatában. Ahhoz képest, hogy némelyik véresszájú, NER-kötelékű blogger-propagandista milyen sok posztban okádja vissza a rezsim szólamait, egyáltalán nem kapkodnak utánuk a szerkesztők olyan sűrűn a címlapra helyezéskor, mint ahogy azt a külső szemlélő elsőre – a "mi kutyánk kölyke" szindróma miatti érthető okokból – elvárná tőlük. Egyszerűsítem, lefordítom magyarra: a rezsim notórius felszopása és az elkötelezett seggnyalás még nem feltétlenül, vagy nem minden esetben repíti a bloggert a címlapra. Feltételezem, hogy a Blog.hu szerkesztőinek is van gyomruk, és az ő gyomruk se vesz be mindent.

Van még valami, amit meg kell jegyezni itt, és ehhez a fentebb is említett egyik bloggernek, Zöldi Lászlónak (a saját nevén írja a Médianapló blogot) a szavait fogom idézni, aki egy kommentet küldött az egyik témába vágó blogposztom alá, ebből való a részlet:

Fordítva gondolom. Az Indexet naponta 650 ezren látogatják, a mögötte lévő blog-hálózatot még 800 ezren. A marketingesek 1,4 millió látogatóval teszik nyereségessé az Index-portfóliót...

Lehet, hogy ez tényleg így volt 2018-ban, ő jártasabb volt ebben a dologban, de azt gyanítom, hogy a blogok által hozott kattintások ma sem elhanyagolható mennyiséggel járulnak hozzá az Index dobogós helyéhez. És történik mindez annak ellenére, hogy már 2018-tól kezdve, de különösen 2020 után nagyon sok blogger beszüntette a blogolást vagy egyenesen letörölte a blogját a Blog.hu-ról, ezzel tiltakozva, illetve ezzel jelezve, hogy nem hajlandóak többé látogatottságot hozni /növelni az Indexnek a tartalomgyártással.

Én azt az utat jártam, amit a Total-Car szerkesztői, akik szó szerint kimondták a nagy viharok idején, hogy ők csicskák, és maradnak az Indexen. Én is maradtam, mert egy valamit – ahogy az egyik mottóban is olvasható a poszt elején – tudni kell, és ezen nincs mit se szépíteni, nem kell szomorkodni se rajta, mert ez egy tény, és joggal vívta ki magának ezt a kiváltságos helyet: Magyarországon a Blog.hu a bloggerek legjobb és legnépszerűbb platformja. (szerk. frissítés) és amíg még működtetik, ez szerintem így is marad.

Természetesen van több tucat hely és mód arra, hogy blogolj ( Word, Blogspot, a Google-nak is van blog platformja stb.), de itthon lényegében a Blog.hu a vezérbika.

Az Index ma is Magyarország egyik legolvasottabb hírportálja: már az indulását követő években villámgyorsan felkerült a top 3 közé, aztán egy idő után a legfelső fokra is, és azóta is az élmezőny fix darabja. Uj Péter annak idején olyan stabil alapokra rakta, amely túlélte a zord időket, és így a hírportál nimbuszát sikerült átmenteni, átlökni, átpasszírozni 2020-on is, amikor a legnagyobb reccs bekövetkezett, és az egész szerkesztőség távozása után megkezdődött az az átmeneti időszakkal járó vergődés, amelyben – most megkapaszkodsz – még a bloggerek, sőt, még a Blog.hu egyik legjobb, legkritikusabb, legorbánellenesebb  NER-pusztító bloggerének a posztjait is felrakták CIKK formájában (!) a hírportálra, mert annyira szükség volt valamiféle tartalomra, a nagy pánik idején. És nem csak egy posztot emeltek ki tőle a cikkek közé, hanem többet is.

Ezt ma már nem hinné el senki, de akkor se hitte el senki, pedig megtörtént. 

Ez nagyjából olyan volt, mintha Orbán Viktor facebook oldalát Volodimir Zelenszkij töltené fel a saját posztjaival. A képernyőfotón, a pirossal bekeretezett blog (Kilo nem száz) legfeljebb az egyensúlyi helyzet fenntartására szolgálhatott, de nagyjából annyira ellensúlyozta az Örülünk, Vincent? blogot rendszerszimpatizáns irányba, mint amennyire egy tollpihe fel tudna borítani egy Abrams harckocsit.

Jól nézd meg ezt a két lenti képernyőfotót, mert ez itt Index történelem, Blog.hu történelem és médiatörténelem, három az egyben: ilyet többet nem látsz..

Ez volt az Indexben a szerző nélküli cikkek és az Indexet hírdető cityposterek és óriásplakátok ideje, csak ne csökkenjen az olvasók száma, és főleg legyen olvasnivaló. Mélyről kellett visszakapaszkodni a csúcsra...és persze számolatlan mennyiségben ott állt a bejáratott reklámbevételek mellett az adófizetők pénze is, mert az Indexet, mint a NER-média egyetlen, emberarcúra fazonírozott online sajtóját nem lehetett veszni hagyni, ha már sikerült átvenni felette az irányítást, oly hosszú idő után.

És az Indexhez valóban nem nyúlnak olyan kemény kézzel, arra vigyáznak a Karmelitában, még némi lágyan liberális / szélsőközép hangvételű kilengést is megengednek-megengedtek nekik olykor-olykor (pl. amíg a Puzsér írt rá glosszákat). Ez a taktika annyira jól beválik 2020 óta, hogy a fidesztálibok, a szekta szavazóbázisának hardcore tagjai a mai napig szent meggyőződéssel hiszik és hangoztatják, hogy az Index az egy ellenzéki hírportál. Ez nagyon beléjük ragadt a múltból, pedig a múltban sem volt ellenzéki, csak független...amennyire itt az lehet egy sajtótermék.

Az Index 2020-ig, mindig a mindenkori hatalom kritikusának számított, így okkal gyűlölte annak idején az ún. baloldali /szocialista-(ál)liberális kormányzat. Ma pedig már egészen más okból gyűlöli ugyanúgy az Indexet az ellenzék, en bloc, és ma nyilván alaposabb okkal. Pedig az Index nagyon messze áll az Origo-Mandiner-M1-TV2-HírTv-Megafos-KESMA agymosás mindent alulmúlóan primitív stílustalanságától és véresszájú fröcsögésétől...mondjuk nem tudom, hogy ez sikeres dicséret volt-e, mert elég alacsonyan van a léc a NER propagandagyárainál, szóval, azt megugornia nem nagy erőfeszítés az Indexnek.

Az Index ennek ellenére természetesen katonásan teljesíti a NER elvárásait (ellenzékszapuló cikkek, MZP, Gyurcsány, Karácsony Gergely, Magyar Péter stb. sárba döngölése-ütlegelése, a címadások módja, a cikkekben a hangsúlyok eltolása, a NER-nek kellemetlen hírek lejjebb sorolva stb.), de amennyire és ahol csak lehet, illetve amennyire ezt megengedik neki, próbálja megőrizni a méltóságát azzal, hogy lágyan lavírozik a NER-propagandagépezet mindent bedaráló nyomása alatt, és a független-elfogulatlan hírszolgáltatás emlékmorzsáit is odadobja az olvasók elé, mintha még valóban létezne ez a demokráciásdi Magyarországon.

És ezt én bizonyítani is tudom, értelemszerűen a saját példámon keresztül.

10. Címlapon 

Amikor kaptam egy e-mail értesítést arról, hogy egy blogposztomat kiemelték a két lehetőség közül valamelyikre, elmentettem az értesítőt és abban a pillanatban / vagy amint arra lehetőségem volt készítettem egy képernyőfotót is az adott posztról...nem egyszerűen emléknek, hanem mert ösztönösen tudtam, hogy ennek valamilyen formában még jelentősége lesz, és fel fogom használni a képeket. Ám ezek a képernyőfotók nem csak a címlap-szereplésemet rögzítették, hanem a Blog.hu szerkezeti és szerkesztési változásait is, azon kívül sok más blognak is a jelenlétét...amelyekből mostanra több tucat, nota bene! talán több száz már inaktív, vagy letörölték, vagy elköltöztették új helyre. Ezeknek a lépéseknek sokszor az volt az indoka, hogy a blog ne termeljen többé látogatottságot az Indexnek...a NER média zászlóshajójának. Tehát az alább felvonultatott képernyőfotók a szólás-és véleményszabadság határairól szóló gondolatfutamokon túl, egyben tanulságos mementók is. A Blogketrec /Blog.hu Címlap!-ok átalakulása: tükör, amelyben az ország változása is visszaköszön.
A fenti három képernyőfotóban a következőket kell észrevenni:

ad1. Ahogy látható talán, a két alsó kép összetartozik, mert annak idején a Blogketrec még sokkal nagyobb (minek nevezzem: dupla, kétoldalas) volt. Ma ez csak egyetlen oldal. Összement. 2020 után tehát a blogszférát lefelezték az Index oldalán.

ad 2. A képernyőfotókkal egy olyan szerkesztői gyakorlatot rögzítettem, amely 2020, de még inkább 2018 előtt mindennaposnak számított: a rezsimmel szembenálló bloggerek posztjaiból egyszerre több is helyet kapott a blogketrecben. A legfelső képen (2019-ben) pl. az Örülünk, Vincent? két posztja fut, az alatta lévő képernyőfotókon (2018) pedig az látható, hogy a szintén mindig kíméletlen B1 blognak egyszerre öt(!) posztja foglal helyet a (kétoldalas) Blogketrecben. Az Örülünk, Vincent? érdekes módon még két évig, 2022-ig kitartott a Blog.hu mellett, aztán részben azért, mert egy akkoriban aktív és közismert troll-kommentelő összezúzta a blog kommentszekcióját (százával másolta be ugyanazt a kommentjét), elköltöztette az egész blogot egy új helyre, ahová azóta is rendszeresen ír. A B1 Blogcsalád 2021-ben ment át a HVG-re.

2018 / 2020 előtt, – a havi felhozatalban, átlagban – kb. 50 %-ban foglalták el blogketrecet a kifejezetten kormánykritikus vagy egyszerűen csak a mindennapok általános politikai-közéleti-társadalmi kérdéseit taglaló posztok. Tehát volt olyan nap, hogy alig akadt ilyen, de másnap talán tele volt a Blogketrec velük. A műfajnak megvoltak a maga sztárjai a korai időktől kezdve (némelyik még ma is aktív, de már nem kapnak annyi címlapot), és ezeket az akkori szerkesztők is tolták: Vastagbőr, Varánusz, Mentális deficit, HaFr /1000 leütés, K-Monitor, SzeKa, Jobbegyenes, Helsinki Figyelő, Gyűlölt Ellenségeink, Nemgogol, Modoros blog... a már említett Örülünk, Vincent? és az Elegem van! blog. Ma ez az egykori 50 % nagyjából 10 % alatt van, de előfordul, hogy napokig nincs semmiféle politika a blogketrecben.

Ez a Blogketrecről készült képernyőfotó szerepelt a Könyvek útja című posztban is, de most más okból van itt.  Olyan, mint egy blogtemető: a blogketrec vezérposztját elfoglaló Helsinki figyelő nevű jogvédő szervezet blogja, a fejlécben lévő Lakatos Márké (aki mostanában nem divat-stílus bloggerként szerepel a hírekben), az Egy nap a városban blog is 2020-ban zárta be vagy törölte le teljesen a Blog.hu-s blogját (mindhárom favorizált blog volt), de a maradékból is még 9 megszűnt, és ezek is 2019 és 2021 között. A 14 blogból 11. Nem ez lesz az egyetlen ilyen képernyőfotó ebben a posztban, amelyik közel hasonló arányban tartalmaz bezárt /letörölt blogokat: nagy reccs volt ez az időszak a blogszférában.

Volt olyan blog, amelyik még 2010 előtt lépett le (a Vastagbőrt elcsábította az Átlátszó, azóta az egyik blogger, Erdélyi Katalin lett ott a főszerkesztő-helyettes), a Varánusz bloggere életét vesztette egy hajóbalesetben, más információk szerint a szíve vitte el( Isten nyugosztalja!, nagyon sajnálom, állandó olvasója voltam a blogjának, zseniális volt)...illetve legnagyobb részben persze az Index szerkesztőségi rendszerváltása után, fokozatosan, de lényegében eltűntek a címlapokról a közéleti témák...nem ritkán azért, mert a blogger is vette a kalapját. Manapság visszafogottabb gyakoriságával megvillan egy-egy K-Monitor, SzeKa, Forgókínpad, Magyar Ügyvéd, Magyaur, vagy egy Elegem Van!, de ez utóbbi már 99%-ban csak akkor, ha nem politikai témáról ír, mert az szinte mindig brutális tónusú...egyébként a túlélők között ez utóbbi az ász a politikai-közéleti blogok szűk körében, kitűnő tollú bloggerről van szó, aki 2013 óta űzi az ipart, óriási látogatottságot / letöltésszámot produkálva. Amikor ír. Régen hetente felrakott egy vagy több posztot is, de már egyre ritkábban, egyre nagyobb kihagyásokkal van jelen, hónapok telnek el a posztjai között.

Ami tény: különböző okokból, de gyökeresen átalakult a blogszféra képe, és a politika helyét a szórakoztató / könnyebb témájú blogok, és a bulvár vették át.  

Mint mondtam, 2020 előtt nekem is jóval több politikai / NER-kritikus posztom került blogketrecbe.

Egy pillanatra se felejtsük el, hogy hol élünk itt, 15 ilyen mélysötét és gonoszsággal átitatott év után: ez itt az örök házmesterek és az örök kollaboránsok országa. A politikai embervadászat mindennapos jelenség, és aki megszegi az omerta törvényét, vagy megpróbál kiszállni a maffiaállam körhintájából, annak szembe kell néznie az illiberális rendszer híveinek bosszúhadjáratával. A leghétköznapibb, hogy felnyomnak a facebooknál, de az is rutin esemény, hogy elkötelezett civil spiclik / csinovnyik pártkatonák lefilmezik és /vagy lefényképezik, megfigyelik azokat, akik elmennek egy kormánykritikus rendezvényre vagy előadásra.

Országos példák sokasága bizonyítja, hogy civilként sem lehetsz biztonságban...sőt, úgy lehetsz a legkevésbé: felkerülsz az internetre, kiadják a nevedet, az arcodat, az adataidat, a lakcímedet, (mindegyik bűncselekmény). Fenyegethetik a szeretteidet élőszóban, névtelen leveleket dobálhatnak be a postaládába... és ha kiszúrják az autód kerekeit, a bűnelkövetők tettét maga a Doktorminiszterelnökúr fogja védelmébe venni...ami ugye, egy civilizált országban egyben az utolsó munkanapja lett volna első közszolgaként.

Elég egy like, elég egy facebook poszt, elég egy komment, elég, ha felbukkan az arcod egy ellenzéki tüntetésen, elég egy kritikus kérdés egy közmeghallgatáson...és azonnal a legsúlyosabb megtorlásnak, karaktergyilkosságnak, meghurcolásnak, megfélemlítésnek, kirúgásnak és egyéb közösségi vagy munkahelyi retorziónak teszed /teheted ki magad. Vagy elég, ha felszólalsz egy illegálisan felállított kereszt ellen, a környezetért aggódva, és azonnal életveszélyes fenyegetés lesz a jutalmad. Mennyi linket vagy képernyőfotót kérsz még a hétköznapi morális-politikai közállapotok bizonyítására? Plusz 2025. március 15, Orbán-beszéd. 

Hagyjuk is.

Jöjjön a képekkel dúsított, háziasított lényeg, a magyarázatokkal.

Az illusztrációként szolgáló képernyőfotókat nem időrendben raktam fel, hanem a poszt tematikájához és mondandójához illeszkedve.

11. A vezérposzt a Blog.hu Címlap!-on

Létezik egy olyan eset, amikor egy blogposzt egyszerre, vagyis egy időben szerepel a Blogketrecben – tehát magán az Indexen – és ugyanakkor a Blog.hu Címlap!-on is, vagyis az Index hátsó oldalán (1., 2. 3., 4., 5., 6. kép.) Ez a helyzet akkor áll elő, amikor a blogposztot ugyan a Blog.hu Címlap!-ra rakják, csakhogy a bal legfelső sarokba, négyszer nagyobb méretben, mint az oldalon sorakozó, szabványos kiemelésű posztokat. Előfordul, hogy ebből a nagyalakú kiemelésből kettő is fut egymás alatt, de nem túl sűrűn. 

Ebben a bal felső sarokban kapnak helyet tehát azok a posztok, amelyek a kiemeltek között is kivívták a szerkesztők külön elismerését: a legjobb a legjobbak között. Vagyis hosszabb-rövid ideig, az adott blogger munkája nyeri el a vezérposzt helyét az oldalon. És az ilyen a poszt – ugyan már kép nélkül –, de nagyobb betűméretben, valamint a poszt tartalmához illő címkével (pl. aktuális, történelem, technika stb.) hangsúlyozva felkerül a Blogketrecbe is.

A Blogketrecben történő kiemelésnek ilyenkor természetesen dupla funkciója van: reklámozza magát a posztot, és átcsábítja az olvasókat a Blog.hu Címlap!-ra, hogy további böngészésre csábítsa az olvasókat a hátsó oldalon.

Az 10 éves működésem alatt, mindössze 4 alkalommal történt meg velem, hogy ilyen dupla kiemelést kaptam, vagyis enyém lett a hátsó oldal vezérposztja, és ugyanakkor megjelentem a Blogketrecben is.

• A zempléni sorozatom két darabja (5., 6, kép),
• illetve az orosz-ukrán háborúról szóló sorozat két posztja (A Kolostorpalota remetéje is ebbe a sorba illeszkedik, tele áthallásokkal vagy éppen egyértelmű párhuzamokkal): ez utóbbiakhoz beraktam miként jelentek meg a Blogketrecben is (1.,2.,3.,4. kép.).

A Blogketrecben is van egy hely a vezérposztok számára, szintén a bal felső sarokban: oda soha nem jutottam be.

Az orosz-ukrán háborúról szóló posztok hangsúlyos kiemelése szintén meglehetősen szokatlan és merész lépés volt a szerkesztőktől a rogáni nagy testvér figyelő szeme előtt, mivel – természetesen – az én politikai posztjaim a háború kitörésének első napja óta nyíltan, kérlelhetetlenül ukránpártiak (illetve NER-, rezsim-, orbánellenesek), tehát semmiképpen sem illeszkednek az Index illiberális hátterű ideológiai arculatába.

Hogy mi a plusz poén? Az, hogy az eddig 7 részes háborús sorozatból, az említetteken kívül még 3 kapott címlapot: egy Blog.hu Címlap!-ot és kettő Blogketrecet (lesz róluk képernyőfotó lejjebb). Vagyis a hétből öt kapott kiemelést.

Mondhatod, hogy ez kizárólag felsőbb jóváhagyás mellett történhetett meg, Rogán pecsétjével, és mindössze parasztvakítás a jobbágyok számára, a demokrácia látszatának és az Index független imázsának a fenntartásához, mert kit érdekel egy kis látogatottságú falusi blogger pufogása...és ebben nyilván nagyon sok igazság is lehet, ám azt sem lehet letagadni, hogy ettől még megtörtént. Márpedig éppen ezek a jelentéktelennek tűnő apróságok tartják egyensúlyban – a NER felé egyébként katonásan engedelmes –Indexnek az emberarcú megjelenését, ellentétben a többi, csinovnyik mentalitású nersevik média-propagandaüzemmel, amelyek efféle szabad kilengéseknek még a gondolatmorzsáit sem tudják felmutatni. 

Igen, igazad van, lehet, hogy az Indexnek se engedik ezt már sokáig. Ezt se.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

12. Képtelen címlapok

Az ember: a képek rabja, a barlangrajzok óta. Film, videó, fotó, festmény, animáció, rajz... képekkel kísérve minden hír is jobban bevésődik és /vagy szebb, jobb, hitelesebb, igazabb, érzelmesebb, egészen addig, míg valami fotómanipuláció vagy az AI-val generált átverés áldozatai nem leszünk. Képekkel mindent el lehet adni, képekkel mindenkire lehet hatni. 

• A Blogketrecbe kerülő posztok többsége nem kap kísérőképet, de ott ez nem feltétlenül befolyásolja a látogatottságot.
• A Blog.hu Címlap!-ra kerülő posztok többsége kap kísérőképet, és ez ott számít is.

Abban az esetben, ha Blog.hu Címlap!-on egy blogposzt nem kap kísérőképet (vagyis a szerkesztők nem rakják a poszt mellé az ajánlóban felkínált vagy a maguk által választott képet, ha van ilyen), a poszt szinte mindig rosszabbul teljesít a látogatottságban. A Blog.hu Címlap! egy posztokkal zsúfolt terep (65-70 poszt), és könnyen átsiklik a szem egy-egy címen, amelynek csak önmagában, illetve a kísérőszöveggel kellene megragadnia az olvasót, miközben körülötte hemzsegnek a képek, vagy éppen ellenkezőleg, elvész a hasonló, kísérőkép nélküli posztok között, ami ha lehet, még rosszabb esélyeket kínál.

Kísérőkép nélküli Blog.hu Címlap! esetén nagyon be kell találnia posztnak vagy szüksége van a közösségi média egyéb platformjain való megosztásra.

13. Blogtörténelem és kreatív szerkesztői akarat

a.) Blogtörténelem

Ezek a képernyőfotók a kreatív szerkesztésen túl, mementók is. Emlékei egy egészen más, sokkal liberálisabb, szabadabb, mindenképpen őszintébb és nyíltabb Index és Blog.hu világnak. Miközben a NER árnyéka lassan ráborult a szerkesztőségre, az Index szinte dacos tiltakozással növelte a blogszféra "renitens elemeinek", vagyis mindenféle civileknek, civil jogvédőknek a támogatását, és a szexualitásukban nem NER-kompatibilis tartalmak népszerűsítését. A 2020 utáni változás kézzelfogható.

Az se véletlen, hogy az egykoron szinte megkerülhetetlen, comment.com-hoz hasonló blogok is kiestek a képből: már 2018-tól megkezdődött a blogszféra átalakulása, nagyon sokan kongatták a vészharangokat.

A képernyőfotókon több tucat olyan blog látható, amelyek ma már vagy nem léteznek, vagy inaktívak hosszú évek óta. Az is látható, hogy a Blogketrec fejlécében mennyire más természetű blogok kaptak helyet, és ezek hogyan cserélődtek az évek során. Csak a leírtak illusztrációjaként említem meg, hogy a Blogketrec és a Blog.hu Címlap! is elég intenzíven és kendőzetlenül tolta az erotikus, szexualitással, homoszexualitással kapcsolatos blogokat, amelyek közül sok, ma már konkrétan üldözendő és tiltott lenne, mert simán rákennék a 2021-es, ún. gyermekvédelmi törvény alapján, hogy a homoszexualitást, leszbikus stb. kapcsolatokat népszerűsíti vagy pornográf tartalom, és ettől még a 18-as karika sem védené meg az adott blogot. Itt elég csak megemlítenem a swinger klubok életébe bevezető blogokat (több is volt a blog.hu-n) vagy a homoszexuálisok mindennapjairól, gondjairól, életéről szóló Melegedő blogot (több helyen is felbukkan, sőt, egy időben a fejléc állandó darabja volt), de ide tartoznak az erotikus blogok is, amelyekből egyszerre akár 5-8 is futott a hátsó oldalon. Ezek 2020 /2021 után szinte egy csapásra eltűntek.Erotikus posztok gyűrűjében: ez ma már elképzelhetetlen lenne. Az erotika csak áttételesen lelhető fel a címlapokon, pl. az olyan blogon, mint a Csajok és pasik, ami viszont egy társkereső oldal blogja, vagyis lényegében reklámként is működik. 

b) Kreatív szerkesztés

Az alább sorakozó képernyőfotók közül több is akad, amelyek megörökítették a szerkesztők egy – rendszerfüggetlen – bevett szokását.

Előfordul, hogy a poszt igen, de a blogger által írt ajánló valamelyik darabja nem tetszik nekik, ezért úgy rakják be a címlapra (ahová éppen kerülne), hogy belenyúlnak. Vagyis ilyenkor megváltoztatják úgy vagy a címet, vagy az ajánlószöveget, vagy a kísérőfotót, hogy maga a poszt érintetlen marad minden szempontból, de a címlapon másféle módon jelenik meg, úgy, ahogy szerintük kapósabb lesz: átírják az ajánlószöveget, egy másik fotót választanak a posztból, vagy megváltoztatják a címet beszédesebbre, figyelemfelhívóbbra, vagy egyenesen provokatívabbra. Gyakran a poszt egyik mondatát vagy alcímét rakták be inkább címnek. Az én posztjaimmal mindhárom előfordult, többször is. Ez soha nem zavart, egy pillanatig sem, sem régen, sem 2020 után. Főleg a politikai posztjaim címadásaival nem voltak kibékülve a szerkesztők, a politikamentesekbe általában nem nyúltak bele, azoknál csak egyszer-kétszer változtatták meg a címet (pl. A Nagykovácsi Északi-üdülőterület↔Víg End - 3.: Sufnia krónikái) vagy a kísérőképet cserélték le (Nagykovácsi madarai, Szelíd haramiák) Példák sokasága van erre (a linkek az eredeti címek):

1. Egy újabb "egyetlen helyes válasz" a népszavazásra↔ Isaac Nathan Bloom, Október 3.-án visszaforgatja az idő kerekét
2. Miért ne mondhatná el a véleményét a hódmezővásárhelyi plébános?↔Háttérzay
3. Érdemes a francia választás tükrében megnézni a magyar felállást↔Anyád kampány
4. "Az embervadász lakájmédia csontig le fogja bontani a múltatokat"↔Az ifjúság édes dühe
5. A választás bojkottja teljesen abszurd ötlet↔No pasaran!
6. "Hogy véget vessek ennek a nyolc évnek, átszavaztam"↔Szélcsend, vihar előtt?
7. "Engem legalább azért becsülnek, mert soha nem tudtak megtörni"↔Konok ikon
8. A legtökösebb szocialista↔A Zöld öklű
9. Egy gonosz ember könnyű éjszakája↔Veni, vidi, Viki
10. A 11104-es jelű Nagykovácsi út, avagy A Nagykovácsi Túlélő-show 3,8 km-es útszakasza↔Két perc az élet
11. Levelezés a Magyar Cserkészszövetséggel, avagy egy nehéz műfaj és egy elegáns sasszé krónikája↔Becserkészve 2.- Cserkész becsszóra
12. Hulladékgarázdálkodás magyar módra↔Hulladékgarázdálkodás
13. Globális felmelegedés, hőségriadó, MÁV...↔Nincs új a Nap alatt
14. Nagykovácsi hólapáton↔ ezen nevettem, ugyanis a poszt eredeti címe éppen ez lett volna, amit aztán a szerkesztők adtak neki, csak én átírtam az élesítés előtt, erre: Nagykovácsi, fehérben
15. ...

14. Kitartás, vándor!

A lenti 10 képernyőfotó: 5 blogposzt, de kétszer. Némelyik fotó akkor készült, amikor a blogketrec még két oldalból állt, valamelyik már a szűkített mezőről.

Azt mutatják meg, hogy miként vándorolnak a posztok a Blogketrecben, az olvasottság függvényében. Ha egy blogposzt jó fogadtatásra talál, és szépen hozza a számokat /kattintásokat az Indexnek, akár nagyon hosszan is letáborozhat a címlapon, miközben körülötte folyamatosan kopnak és lecserélődnek azok a posztok, amelyek kevésbé sikeresek. "...Általában egy órán keresztül minden felrakott poszt futhat, aztán tovább, ha beindul a verkli, és ha kimagaslóan jól teljesít a kattintásokban, akár napokig is találkozhat itt a blogposzttal az olvasó. De időnként a szerkesztők is tévednek: aki a felrakást követő záros határidőn nem hozza a kívánt, elvárt minimumot, annak a posztját azonnal kivágják a ketrecből, akkor is, ha egyébként nagyon népszerű a blogger. A Blog.hu legkomolyabb versenyzőivel is megtörtént már ez, láttam, nem egyszer..." Függetlenül attól, hogy bárkivel megeshetett, hogy hamar lesöpörték a színről, a legtöbbször a leghosszabb időt a Blogketrecben mindig a Blog.hu sztárbloggereinek posztjai töltötték el. Voltak persze egylövetű sikerek / kivételek, amikor pl. egy-egy viszonylag ismeretlen bloggernek nagyon bejött egy posztja, és az átlagnál tovább is fent hagyták, de ők csak a kísérőflotta tagjai lehettek. Olyan ez, mint az I. és a II. világháború sztárpilótáinak a története, akik akár angolok, németek, franciák, lengyelek, amerikaiak vagy oroszok voltak, de a légigyőzelmek jelentős részét a nevük mellé írták be. Vagyis egy-egy pilóta, vagy pilóták egy kisebb csoportja aratta az adott légierő (RAF, Luftwaffe stb.) sikereinek a meghatározó részét. Ez a Blog.hu-n is így volt.

15. A legtisztább történet

Ha a Blog.hu Címlap!-ra kerül a poszt, és még kísérőkép is van hozzá, senkinek sem tehetsz panaszt, ha nem hozza a várt eredményt (amennyiben ez elsődleges), kizárólag magadat okolhatod, a szerkesztők megtettek mindent. Nem a Blogketrec ugyan, de nem is az elfeledettség és mellőzöttség fiókja. Nagyon sokat is ki lehet belőle hozni. De önmagában is eredmény és elismerés, ha beválogatják a munkádat.

Zárszóként az alábbi képernyőfotók mellé csak annyit mondhatok, hogy kívánok a Blog.hu minden bloggerének a továbbiakban sikereket és sok címlapot, velük együtt pedig az olvasóimnak is sokkal szebb és békésebb, európaibb és civilizáltabb hétköznapokat. Ehhez már csak a legutoljára címlapot kapott, és itt is legutoljára szereplő blogposztom kísérőszövegét tudnám hozzátenni, mert a bizakodás (?) mellé nem árt a mindenre felkészített szellemi, lelki, fizikai erő sem, ha eljönnek a zord idők.

És láttuk, hallottuk március 15.-én, hogy ez már vérre megy. A mi vérünkre. 

Így kerek ez a történet.